Pesti Napló, 1854. december (5. évfolyam, 1419-1443. szám)
1854-12-03 / 1421. szám
tendő. E helyett a tatárok ajánlatait visszautasíták. Az okok világosak. Nem akarták az erkölcsi felelősséget elvállalni azért, hogy az expeditio nem sikerülése esetében a tatár népességet szerencsétlenségbe döntötték. De e szerencsétlenség most mégis elérte azt. Oroszország a muzulmán törzseknek az ország helyébe áttételét megparancsolta, s az ez iránti parancs már végrehajtásnak indul. Még legújabban is több száz tatár vigasztalanul jelentkezett a szövetségeseknél s ismételve ajánlák szolgálataikat, nem mondván le azon reményről, hogy a népség általános fölkelése a nehézzé válandó élelmezés tekintetéből, az oroszokat Perekopba visszavonulni kényszerítené. De előterjesztéseik mind sikertelenek voltak a tábornokoknál, kiket kabineteik utasítása köt; nem valószínűtlen azonban, hogy a dolgok ily pontig fejlődése mellett ezen is tágitni fognak. Ha megvalósul, min annyi fenforgó bizonyítványok szerint nem kételkedhetni, hogy az orosz katonának parancsa van, a sebesült angolok és francziákat leszúrni, a szövetségesek ezért nem fognak hasonlót hasonlóval viszonozni. A szöv. tábornokok, mint állítják, Menzikoff hgnek tudtára adták, miszerint ha e gyalázatos tetteket meg nem szünteti, minden orosz törzstiszt, ki fogságba kerül, fel fog akasztatni. Dundas admirál parancsnokságának a Feketetengeren vége bekövetkezett, s ő lobogóshajója a Britanniával nemsokára Angliába hazatérend. Valószínűleg a 84 ágyús Vengeance és a 78 ágyús Bellerophont is haza viszi és ezek a 90 ágyús hatalmas sorhajók Algiers és Hannibal által fognak pótoltatni. Minthogy egy brit admirál parancsnoksága külföldön szabály szerint csak 3 évig tart, és ez idő Dundasra nézve most lejár, ezért visszahivatása szabályszerűnek tűnik fel s az is, bárha az egész világ tudja másrészt, hogy a kormány a parancsnokságot a Fekete- és Földközi-tengeren több évre ruházta volna reá, ha hogy a benne fektetett remények valósulandottak. Utóda a parancsnokságban Sir Edm. Lyons, ki ekkorig tettleg a flotta hadműködéseit vezette, és eddigi lobogós hajója, az „Agamemnon“ valószínűleg Pauley kapitány parancsnoksága alá kerül. Az orosz csapatfaosgalmakról jelenti egy kalishi levelező nov. 28-ról: „Miután a szövetségesek haderejök elégtelenségét a Krimiában felismerték s azokat folyvást szaporítják, az oroszok is igen messze terjedő fegyverzéseket tesznek, s a szövetségesek megparancsolt erősítéseit maguk részéről is csapatnövesztéssel igyekeznek ellensúlyozni vagy még felül is múlni. S valóban Oroszországnak még roppant csapattömegek állnak rendelkezésére, s most néhány még nem használt hadtestet látszik a csatasíkra vinni,mert az első gyalog hadtest parancsnoka, Siewers albrigy Mitauból, hol a keleti tengeri expeditio alatt e hadtest főhadiszállása volt,Varsóba érkezett, s az esthlandi vadászezred nyomon követi; hasonlag a Narwo féle vadász és a Sumski féle kék huszárezred is már bevonult volna Lengyelországba. Dombyszeff ahogy egész első 2-ed hadosztálya után van, s már utóbbi időben is feltűntek az e hadosztályban történt számos előléptetések. E szerint nemsokára az egész első gyaloghadtest Lengyelországban fog állni, mert az első és harmadik hadosztály, t. i. Reitern és Dick tábornokokéi, már havak óta itt áll. Világos tehát, hogy ily körülmények közt a csapatvonulások Krimiába, hahogy az idő engedendő, télen sem szünendnek meg. Ázsiából jelentik, hogy az ottani török sereg Ererumba téli szállásaira vonult, oly rendszabály, melyet a csapatok szomorú állapota sürgetőleg parancsolt. Fővárosi és vidéki újdonságok- Budapest- A belügyminisztérium, egyetértésben az igazságügyivel, Rabkas István volt ideiglenes megyetitkárt, és Korányi Adolf eddig hasonlókép ideigl. megyei igtatót, a nagyváradi közigazgatás területére szkbói tollnokokká nevezte ki. — Ráth György, ügyelő a pesti ker fétszéknél, a legfelső semmitőtszékhez ideigl. fogalmazóvá neveztetett ki. — Sokoldalú tudományosságáról ismert, s az irodalom terén is fáradhatatlan hazánkfia Kecskeméthy Aurél magyarországi hites ügyvéd ur Bécsben a legfelsőbb cs. k. rendőrkormány által a bécsi cs. k. rendőrigazgatóságnál biztosul neveztetett ki. — Hazánknak egyik legkitűnőbb practicus embere, s a magyar mező-és közgazdászat terén egyiránt elismert tekintély Havas József kir. tanácsos ur gazdag tapasztalásait, melyeket a lefolyt nyáron történt utazása alkalmával Franczia-, Német- s Olaszországon keresztül ez irányban különös figyelemmel a borkezelésre és sulyemtenyésztésre gyűjtött , — a nemzeti mivelődés gyarapítására könyvbe foglalt, mely munka már közelebb sajtó alá fog kerülni. — A magyar írók segélypénztára és a Garay árvák újólag részesültek hazafius adományban. Tegnap érkezett szerkesztőségünkhez nagyon tisztelendő Rendek József gutai plébános úr részéről 5 ft 1 kr pp. a magyar írók segélypénztára, és 1 ft 1 kr pp a Garayárvák számára. — Figyelmeztetjük az olvasó közönséget egy igen korszerű s hasznos munkára, melynek első füzetét mai könyvészeti rovatunk jelenti. Ez az ausztriai birodalom statistikája, kidolgozva dr Kautz Gyula jogtanár által. A szerző különös tekintettel van Magyarországra, s felhasználja az eddigi statistikai dolgozatok valamennyiét, leginkább pedig a H a i n fél e munkát , melyet gazdagsága és hitelessége ajánlanak. Kautz úr munkája jövő májusban a közönség kezében lesz, s három füzetből álló 24—25 ívnyi kötetet képez rend. Minden füzet ára 48 pkr, s így az egész csak 2 ft 24 krba kerülend, amit mindenki olcsónak tarthat. A megjelent első füzet a munka első részét („terület és népesség“) teljesen magában foglalja. — Hogy egy jó statistika nagy hiányt pótoland irodalmunkban, azt, úgy hiszszük, felesleges volna részletesen mutogatnunk; s hogy a fentebb említett mű e hiányt akarja, s reméljük, fogja is betölteni, az legnagyobb ajánlatul szolgál a munkának. — „Szent Lászl“, mint értesülünk, dec. 6-dikán fog — Jókainé jutalomjátékául — színpadra kerülni. Jókainén kívül Bethlen gróf, Szigeti és Tóth vendik a főszerepeket. — Emlékeztetjük a fővárosi közönséget újólag a ma tartandó, első philharmoniai hangversenyre, mely a nemzeti muzeum teremében délutáni ötödfél órakor veendi kezdetét. — Olvasóink emlékezni fognak, hogy a pesti ág. hitv. magyar-német egyház a tőle különvált tót egyházzal olyformán szerződött, miszerint az 1855-diki april 24. az eddig közös épületet elhagyandja s ekkor amattól 12,000 pfrtot kap kifizetve. Nemcsak ezen 12,000 pfrtnyi, de még más 30,000 pftnál többre rugó adósságok nyomják a magyarnémet híveket, kiknek ezenfelül iskoláik szervezése s tanáraik fizetésének javítása nagy mértékben igénylik gondjaikat. De hála istennek, a sok szükség közepett sok a segítő kar, sok a buzgó lélek is. A gyülekezet szükségeit fedezendő tervek özönlve özönlenek, s f. hó 1-jén tanácskozmány tartatván a tervezők egyéb dologértő hívekkel, a közügy oltárán ismét a legnemesb áldozatkészség tüzei lobogtak fel. Első teendő lévén a fentebb említett 12,000 párt kifizetése, Liedemann Frigyes azon biztos hitben, hogy valamint Krisztus vallását 12 apostol alapitá meg, szintúgy lesz tán e gyülekezetben is 12 olyan ember, ki ajándékkép 1000—1000 frtot vet a gyülekezet ládájába azon 13,000 frt fedezésére, maga részéről kinyilatkoztatá, hogy ő ezeknek egyike leend, de csak úgy, ha a 12 kikerül, mindegyikük 1000 portot ajándékoz. Utána mindjárt öten, u. m. testvére Liedemann Ferencz, Fuchs Rudolf, Fuchs Gusztáv, Zsivora György és Landtner Vilmos , készeknek nyilatkoztaták magokat 1000—1000 p.forint áldozására. Voltak, kik 400, 5o0 paot ajánlotak, sőt ezen felül is, s ezeknek ajánlatai bálával fogadtattak s a gyülekezet egyéb szükségeinek fedezésére utasittattak; — de kimondatott, hogy még hat apostolra van szükség, kik fejenként 1000 pfttal fedezzék a tót atyafiak számára kiállítandó összeget. A barátságos tanácskozmány föloszlott azon határozattal, hogy a gyülekezet körében fölkeresendi a még hiányzó hat tagot, s csak akkor gyűl össze, de ezeket megtalálandotta, s csak ezután fog a zsebekben rejlő tervekhez hozzá szólani. — A szép tett, melyet elmondánk, nem szorul dicséretre, s hisszük, hogy buzditó előpélda gyanánt fog az ragyogni azon egyház fiai előtt, mely most egy újabb, szebb korszak küszöbére lépett. — A budapesi kir. orvosegylet f. é. nov. hó 30-án Dr. "Wagner János egyetemi tanár elnöklete alatt a magyar, academ. teremelben tartott ülésében az egyleti alelnök s Pest város főorvosa Dr. Tormay a lefolyt november hónapban Buda-Pesten észlelt choleráról hivatalos jelentést olvasott fel, melyből azon szerencsés eredmény tűnik (#l, hogy azon betegség, mely más városokban dühöngött, itt csak csekély mértékben uralkodott s jelenleg már egészen szűnőfélben van. Nov. 1-től utolsó napjáig Pesten 161, és a járvány kezdetétől öszvesen 268 eset észleltetek, melyek közöl 123 gyógyult, 132 meghalt és 13 további orvoslás alatt maradt. Budán ezen két hónap alatt 92 cholerában szenvedő beteg fordult elő, ezekből gyógyult 40, halt 41, további ápolás alatt pedig 11 maradt. A legtöbb megbetegedési esetek ezen nyavalyában azoknál fordultak elő, kik a diaetetikai rendszabályok ellen vétettek, vagy átalánosan idült, s a testet elgyöngitő kórokban hoszszabb ideig már szenvedtek; s igy ezen kór jelenleg a testvér városokban nem is járványként, hanem csak szórványosan uralt, s alkalmasint rövid idő múlva — a szokott lefolyás idejű természeténél fogva — végképen elenyészni fog. Ugyanazon ülésben Dr. Fischhof a lunkányi szélen a Pest városligeti hideg vízgyógyintézeteknek orvosa a hideg vízgyógytanban szerzett terjedelmes szerencsés tapasztalatait közlötte, közleményeit éptani eszmékre alapítván. Az előadásnak második része a jövő ülésben fog bevégeztetni, midőn aztán a tárgy az egyesület tagjai által taglaltatni fog. — A Pest városa légszeszvilágitása iránt minap közzétett csőd folytában a szerződés véglegesen nem lévén megkötve, az ez ügybeni tárgyalások legújabban ismét fölvetettek, s az ajánlatok megtételére nézve f. é. dec. 31-dike tűzetett ki vég határidőül. — December elsején a régibb államadósság kisorsolása alkalmával a 480-dik sz. sorozat huzatott. Ez kincstári kötelezvényeket foglal magában az 1797—9 dik évekből TUDOMÁNY ÉS MODALOM 133(286). Celeberrimi Professoris Ignatii Sauer prolectiones ex Pathologie et Therapia special medica in alma et celeberrima C. R. scientiarum Universitate Pestiensi habitae, atque ab Eiusdem Auditoribus conscriptae, anno 1854 is Pestini 1854. Pesten 1853-dik évben a gyógytan hallgató ifjúság rég keletkezett nemes vágyát realizálni óhajtván , szeretett tanáruk Sauer Ignácz latin előadásait lejegyezgetvén, rendszerezve magyarítva arczképével együtt világ elé szándékozott bocsátani. A terv , mint minden életrevaló jelentékeny terv , a lángkeblű ifjak körében meleg pártfogásra talált, nem említvén egy két exotikus természetű orvosnövendéket, kik — nem dicsérendő oknál fogva — ellenszegülnek. De ez ellenszegülés mit sem tett volna, azonban közbejöttek oly akadályok, melyek nem a nyelv képességében, nem a fordítók munkaképességében és buzgalmában , hanem tisztán személyes befolyásban feküdtek, s a hasznos szándék kivitelét ezúttal lehetetlenné tevék. Mit volt mit tenni, tanodai kézikönyvre szükség volt az előbbeni igen hiányos lythografiozott kötetek miatt és mi leginkább nógatott bennünket : a gyógytan körében legújabban felmerült elvek besorozása, lánczszemezése; — újabb hévvel neki kezdtünk a munkának , de azon különbséggel, hogy nem magyarul, hanem latinul. — Szentkirályi Mór a köztiszteletben álló hazafi mint szinte gyógytan hallgató és tígybarát csekélységemet maga mellé véve több héten keresztül rendszereztük a tant latin nyelven Dr. Knopp, Poor, Batizfalvi, Hamnis, Tóth, s több jeleskedők közremunkálásával, s mit elkészitünk, azt I. Sauer tanár úrnak mint legkompetensebb ítésznek áttekintés végett benyújtottuk, Ő azonban, minthogy tanári állásával igen el volt s van foglalva, azonkívül egyébként is keresett praktikus orvos, időt nem vehetett magának, hogy a figyelemmel átdolgozott tanrészleteket átolvashassa : virágzásnak indult gondos működésünk ismét gyümölcstelen lett: abban hagytuk. Ily fatum lebegett e munkán! Eltelt az 185313—diki tanodai év! Az 185314-diki tanodai év beköszöntött..........A tudományszomjas gyógytanhallgatók közt szokatlan sürgős forgás vehető észre; tanodai kézikönyvek után sóvárognak , de nincs ki betöltse vágyaikat! — A pesti magyar orvos -egyetem köztiszteletben álló tanárai közt egy sincs, ki az általa előadott tant tanodai kézikönyvben tanítványai számára kiadta volna! Kivétel a jeles Balassa és Gebhardt tanár úr, de még ezek sem egészben, sőt ez utóbbi munkája már új átdolgozást igényel. A többiek idegen szerzők után ballagnak, s az iparkodó tanítványok eltévednek a könyvek választásában ! Mennyit tehetne a gyönyörű nyelvű Rupp, — a legszebb modorú Arányi, — az újabb sebészi elveket gyűjtögető Stockinger, a vázlatos előadásban jeleskedő Csausz, a folyékony előadása finom latinitással biró Schord ann, — az állattan hőse Langer, a vegytan uj tanára Wertheim , — az irodalmi téren is jeleskedő Szabó József, — a veterán Birly*)és Lippay szemészet szép állapotú tanára .... Valóban csodálandó, hogy a tanok tengerében kézi könyvek nélkül a tanítványok el nem csüggednek! Discher, Wagner és Breyer tanárok kölcsönzik néha-néha kéziratukat ... S az is mily gyötrő a tanítványokra, midőn egyik tanár szeszélye szerint keveset magyarul, legtöbbet latinul, igen sokat vagy csak mindig németül ad elő ... . A dolgok ily állása közben erős akarattal, legszebb készültséggel s öntudatos szerénységgel felszólítást intéz tanuló társaihoz Poprimre, akkor még mint ötöd évi gyógytan-hallgató, mely szerint ő késznek nyilatkozik az egész részletes kór- és gyógytant (Pathologia és Therapia specialis) a jelen tanodái év folytán újból szervezni, átdolgozni, szerkeszteni, lythografiroztatni, csak financzialiter gyámolitassék. E nyilatkozat legszívélyesebb örömmel fogadtatott. Aláírási ívek köröztettek, az orvos-egyetemi polgárokon kivül számos helybeli és vidéki gyakorló gyógytudorok és sebészek lőnek defiációban a rendkívüli kitartást, türelmet, szorgalmat s képességet igénylő mű a múlt tanodái év végével befejeztetett. Állat vastag kötetből s mintegy 200 évre terjed. mindezt egy tanuló hajtotta végre, ki naponkint 8—9 órát tartozik az egyetem falai közt tölteni, hogy tanulmányait becsülettel végezhesse, azon kivül önfentartása végett privát tanítási órákkal is el volt foglalva. Előbbi években mint kritikus névtelenül vagy álnév alatt a hírlapok hasábjain meglehetős hatálylyal működött útba igazítván nem egy két forrongó lelkű irodalmi hőst, ekkor még mint szeretett kegyesrendi tanár. Az I. kötetben a részletes kór és gyógytanházi bevezetés foglaltatik a betegségek elemeivel együtt. II. kötet tartalmazza az emésztő és áthasonító szervek bajait. Az előbbennek feloszlatván : a) rendetlen vérforgásból eredő bajokra, milyenek péld. a száj-, nyelv-, göggyomorgyuladás stb. b) rendetlen elválasztásból keletkező kórokra, milyen a gyomorcsorva (gastrismus) vérhas- , kolera- , gilisztakór stb. c) rendetlen táplálkozásból támadó nyavalyákra, milyen a gyomorlágyulás, gyomorrák stb. d) rendetlen beidegzésből származó betegségekre, milyen a gyomorgörcs, bélfájdalom stb. Az utóbbiak t. i. az áthasonítási szervek bajai ismét feloszlatnak: aa.) máj, kb.) lép, cc.) hasnyálmirigy betegségeire. III. kötet szól a légzési és vérkeringési szervek betegségeiről, tehát a két leglényegesebb központi szerv t. i. a tüdő és szív bajairól. A légzési szervek (organon) bajai következőleg adatnak elő , az első fejezetben : 1. az orr bajai, mint a nátha, orrhártyagyuladás, orosz hurut, sziket, Grippe, orrfekély stb. 2. a gög és légcső betegségei, mint,1 a hanghiány, rekedtség, némaság, légcsői hurut, hártyás torokgyík (croup laryngeum infantum), stb. 3. Hörgők bántalmai, mint hörghurut, hörgláb stb. a második fejezetben : Mellhártya bajai, mint: mellhártyagyuladás, mellvízkór, mell-légkör. A harmadik fejezetben a tüdő betegségei : tüdőlég - dag, tüdővizdag, tüdőgyuladás és fajai, tüdőüszök, gümőkór és fajai. A vérkeringési szervek betegségei szinte alosztályzatonként következnek ily rendben : az első fejezetben a szívburoklob, szivburokvízkór és légkór. A második fejezetben magának a szívnek betegségei tárgyaltatnak, mint a szívtúltengés, szívsorvadás, szívtágulat, szívbelhártyalob, szívizomlob, ideges szívdobogás stb. A harmadik fejezetben fzggérlobról (aortitis), ennek tágulatáról, ütérlobról, visszérlobról és a nyírkedénylobról (lymphangioitis) értekezik. A IV. kötet foglalatja, a vér betegségei és az elválasztott nedveké. Az első szakaszban előfordulnak a vérömlések, milyenek az orrvérzés, szájvérzés, vérköpés, tüdővérzés, gyomorvérzés, bélvérzés, aranyér, vérvizelet stb. s a nők eféle bajai, és b) a nem véres ömlések, mint a tilizzadás, nyálfolyás, tejár stb. A második szakaszt betölti az üritékek fenakadása, ide tartozik a sárgakór is vagy sárgaság (icterus, Gelbsucht). Harmadik szakaszban előadatnak a korcsvegyületi betegségek több alosztályzatokkal, ide soroztatnak a köszvény, görvély- és angolkór, — továbbá a bujasenyv minden fajával, — nem különben a süly (scorbut), sápkór (chlorosis, Bleichsucht), kékkór (cyanosis, Blansucht), vízkór és fajai stb, s végre az aszkór (tabes Auszehrung) két faja. 1. a gyermek- és aggaszkór és utójáró a vészkór (phtisis, Schwindsucht). Toldalékul e kötethez van még fűzve rövidletes faéregtan s a mérgezések gyógymódja. Az V. kötetben a bőr betegségeiről folynak az értekezések, kapcsolatban a vizelet és a nemzésszervek bajaival. Két nagy seregre oszlanak a bőrbetegségek: heveny lefolyásúéira és idültekre. A heveny lefolyású s egyszersmind lázzal járó bőrkütegek (így neveztetnek a bőrkiütések — Hautaus- Schlag — rövidebben) ismét felosztanak foltos bőrkütegekre , hova tartoznak orbáncz (Rothlaus), vörheny (scarlatina), kányára vagyis vöröshimlő (Masern), rubeola, csalánküteg és a hagymáz (typhus)-------és genyes kütegekre, ide számíttatnak : a himlő, himlőké, védhimlő vagy tehénhimlő és álhimlő. Az idült kütegek alosztályzata következő : a) A szemölcsösek, mint a strophulus, zuzmóküteg, viszketeg; b) pikkelyesek, mint: lepra, hideg (psoriasis), korpádzás (pityriasis), pifekelykór (ichthypsis); c) hólyagcsások : sömör, izsag (eczema), kasaküteg, rüh, zsebre; d) buborékosak : buborék (és nem buborékkór, mint magyarítva van), pompholix (magyarul láztalan buboréknak lehetne nevezni), szennybuborék, e) genyesek : recset (impetigo), genybab (ecthyma), f) gümösök : molluscum (puhánydag nevet kaphatna magyarul azon analógia szerint, minthogy az alsóbb rendű állatok közt is van egy osztály, a molluskák osztálya, mely állatok magyarul puhányoknak neveztetnek, minthogy testalkatuk lágy, puha), — vitiligo (ezt lefolyása nyomán magyarul horpadó fénykötegnek keresztelhetnek). Igen ritka betegségek. — Gumócs, koppasz (syensis), sömörgumacs (lupus), elephantiasis, framboesia, g) foltosok : roseola, (magyarul lehetne piracs), hidegpir (erythema) patées. . . . Ide soroztatnak a bőrfestény hiánya miatti fehérek, az úgynevezett albinusok, vagy kakerlakok, a májfolt, szeplő és anyajegy. Továbbá e helyt adatnak elő a sejkütegek : fejvar, ótvar, hajkihullás és lengyelfürt. Ezeken kívül a gyermekágyasok betegségét egész terjedelemben, melyek számszerint heten vannak és az ivarszervek korai a gyermekágyon kivül, ide tudva a vizelet bántalmait is. A VI-dik kötet az agy és gerinczagy bántalmait s az idegkórokat taglalja hosszasan kimerítőiig s két nagy szakra különülnek e kórok; az elsőben elejőnek az agy s gerinczagy betegségei, mint agyvértartam, vérbőség, vérhiány, agyhártyagyuladások, agyvízkór, agyrázódás, fejfájás, szédelgés, kábultság, iszákosok rezg kóra (delirium tremens potatorum), ideges guta, agylágyulás, agykeményedés stb. A másodikban az idegsereg bajai, mint péld. az érzidegek közt előforduló betegségek : a fájdalmas túlérzékeny bőr, arczfájdalom, csipfájdalom, emlőfájdalom, — vagy ellenkezőleg bőrérzéktelenség, külérzékek tompultsága stb. A mozgidegek bántalmai : arczrángás (hyperkinesia facialis) álgörcs, kancsalság, hóköhögés az úgynevezett szamárhurut, — görcsös rángások : csuklás, ásitás, prüsszenét, görcsös nevetés, szívgörcs, gyomorgörcs stb. stb. Továbbá rózsaszögkór (raphania), vidráncz, méhgörcs, dermenet, víziszony, reszketés, szédelgés, nehézkór, nyavalyatörés, — a mozgáshiányból eredő bajok, a szélhűdések egész légiója és befejezésül a váltóláz tárgyaltatik. Még egy jó vastag kötetet meg lehetett volna tölteni a lélek bajaival. De e tan még eddig nem adatik elő az egyetemnél. Talán később ! A lehető legrövidebben, mintegy dióhéjba szorítottan vázolom a szóban levő s hat vastag kötetre terjedő tudományos művet, de amely vázlatból mégis eléggé megbírálhatja a tudománykedvelő világ, mit képes tenni a szilárd férfiasság. Valóban csak classicus szorgalom mutathat fel ily művet, oly rövid idő alatt. És kérdem tisztelettel: midőn némely pikant magaviseletű egyének, kiknek egyéb érdemük alig van, mint az, hogy a papirosmalmok tulajdonosait gazdagítják irkafirkáikkal, de azért egymást hírlapok utján az unalomig dicsérgetik, halhatatlanítják, örökzöld koszorúkat fonatnak magok számára, learczképeztetik magokat, s ekkor aztán már a halhatatlanság kapuját képzelik maguk előtt megnyílva, mint e nemzet nagy tudósai, nagy írói, nagy költői, tehát kérdem tisztelettel: nem érdemli-e meg a csendes elvonultságban, zajtalan működő férfi, ki munkálkodása által százakat, ezreket vezet a jobb élet felé, hogy tisztelettel, megemlékezéssel adózzunk nevének ? . . . 8 hányan vannak e hazában ilyenek! ... Ki emlékezik róluk? .. . Csak valljuk meg őszinte: igaztalanok vagyunk ! . . . Emlegetjük, feldicsérjük azokat, kik közvetlen érdekünkben járnak el, akik pedig, bár a legszentebb tevékenységben élnek, de (csak mondjuk ki) a szerkesztőségek íróasztalainak fiókjait nem telitik műveikkel, melyekkel a sóvár olvasó közönséget gyönyörködtethessék, mellőztetnek , sőt sokszor, ha felemlítetnek is, csak azért van, hogy meggyaláztassanak. Fájdalom, de így van ! Kivételt tán csak e szép irányú lap érdemel. . . . Kissé eltértünk, de alkalomszerűnek találtuk e pillanatot. Nem csalódunk, midőn azt hisszük, hogy e tertelmen jeles munka (már nem kapható), mely egyszerű, világos, tehát könnyen érthető latinitással van írva , megrövidítettem magyarul is meg fog jelenni, mert annyi igaz, hogy sok helyen igen is bő, mint például, hol az egyes betegségek kórjelei (symptomata) hatnak le, hasonul rövidítni lehet a kórokok (aethrologia) elszámlálását, itt-ott a kórelőzményeket (anamnestica) is. . . Mily jó gyógy tant lehetne magyar nyelven is írni ! . . . Nem ismerik azok nyelvünk szép sajátságait, kik azt mondják: magyarul nem lehet e tant megírni, nincsenek műszóink ! Hol van több műszó és pedig igen észszerűleg képzett, mint a gyógyászatban ? . . . Csak az a baj, hogy nem szoktuk meg mint a grekolatin kifejezéseket, mert a tanodákban mindig ezekkel áraztattunk el, ezekkel nyakgattattunk. Végre Poor Imrét üdvözöljük e téren s óhajtjuk, minél többször találkozzunk s nevét tulszerénységből ne fátyolozza el jövőre az „ad eiusdem auditoribus conscriptae“ féle kifejezésekkel.Kié az érdem : legyen azé a tisztelet. Dr. Hamári. Magyar könyvessel. 500(729). Magyarország története. Népiskolák számára. (A „Népiskolai könyvtár“ V-dik kötete.) Sárospatak. A főiskola betűivel és költségén. 1854. 8rétil 1. (Ára?) 501(730). Neveléstan, vagy útmutatás a helyes gyermeknevelésre testi, értelmi és erkölcsi tekintetben. Különösen uj házasok számára irta Sasku Károly. Kecskeméten. Nyomatott kiadótulajdonos Szilády Károlynál. 1854. 8 rét 1881. (Ára fűzve 36 p.Ur.) 502(731). Jogtudományi s törvénykezési tár. Szerkeszti több magyar jogtudományi író hozzájárátával Tóth Lőrincz, hites ügyvéd a magyar akadémiai tag. Pesten, 1854. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nagyrét. Első füzet. 801. (Előfizetési ára a tíz füzetből álló egész évfolyamra 6 p.ft ) 503(732). Az ausztriai birodalom statistikája, különös tekintettel Magyarországra. Főtanodák használatára és öntanulmányul irta dr Kautz Gyula, cs. k. jogtanár. Pesten. Emich Gusztáv sajátja. 1855. 8 rét. Első füzet: IV. és 1281. (Az egész munka mintegy 24—25 ívből állandó három füzetben fog megjelenni. Egy-egy füzet ára 48 p.kr. Jövő évi májusig az egész munka elkészül.) • *) Fájdalom, a halál további üdvös munkásságának véget vetett. Szerk.