Pesti Napló, 1855. március (6. évfolyam, 1491-1517. szám)

1855-03-14 / 1502. szám

1855 hatodik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve : Évnegyedre 5 frt. — fee. p. félévre 10 ,5 ~ ft­­! A havi előfizetés , mint a ,?fanonklitil « 1 a d­í­j is megszünt % " . Szerkesztési Iroda , Urtutcza 8. sz. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, __________________________ anyagi ügyeit tárgy sző pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : urlutcza 8-ik sírm Pesten házhoz hordva : Félévre . 8 frt — k­. P Évnegyedre 4 frt — ki.­ p 59 1503 Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgS kraj­cárjával szímlttatik. A he­­lytatést s 10 pengő kinyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magi­n viták öt ha­sábos sora 5 pengő kr­aj ez ár Jával számíttatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Szerda, teáil. 14-én. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Slagjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és ünneputéni napokat Uvéva — jelen­évnyi alakjéban, mindennap reggeli órákban.­­ Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás. £k svslow&­ Martins —június négy hó­napom folyamára. Vidékre postán küldve 6 frt. 40 kr. Budapesten házhoz hordással, 5 forint 20 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k­­ostahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivata­lban, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, ás Emich Gusztáv könykereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kinac-himtala.­ ­ tisztelt olvasó közönséghez. Budapest, mart. 14. Nem üzérkedési czélok, s nem is mulékony népszerűség-vadászat, hanem azon kizárólagos benső ösztön következtében vállalom el e lapok szerkesztőségét, hogy sorsom által munkára, véralkatom s elveim által tevékenységre utalva, őszinte hazafius törekvéseimnek oly tért bizto­sítsak, hol e sorsteljes korszakban mind a tár­sadalomnak, mind nemzetemnek a legjobb szol­gálatot tehetni véltem. Minden gondolkozó és elfogulatlan méltány­­landja oly helyzet nehézségeit és kényes vol­tát, midőn egy hírlapnak a tettleges valóság, a körülmények hatalma, s több nemzedéken ke­resztül érlelt fogalmak között s annyi diver­,­gens eszme és érdek hullámain át kell egység­ben, öszhangzásban s következetességben ve­zérelnie a napi közlönyt, mely a közvéleményt kalauzolja és visszatükrözze, a világeseménye­ket valódi szinekben és hamisítás nélkül mu­­tssa fel, s a nemzetnek, melyet képvisel, szak­áéit s kivánatait tolmácsolja, további helyes­­lődésének pedig józan irányt adjon. A siker, mely a „Pesti Napló“ pályáját szer­kesztésem alatt eddig koszorúzta, könnyen fe­lejteti velem az apró bajokat, ármánykodást és rosz akaratot, melyeket a szűkkeblűség nyíl­tan és titokban utamba gördített. A következetesen buzgó és pártatlan igye­kezet, a szélsőségekre soha sem téredező, aljas hizelgésekkel soha sem kaczérkodó tiszta szán­dék elnyerte legkedvesb jutalmát. A közhatalom, hazai s nemzeti ügyeink fejte­getésében az illem és közérdek határai közt nyílt tért engedve, megbecsülhetetlen bizalma által a sajtó jótékony hatásának tág határokat szabott, — a nemzet pedig, melynek jólléte és nagysága múltban és jövőben legfőbb czélja életemnek, — a szakadatlan növekedő előfize­tések által részvéte és elismerése lekötelező kétségtelen bizonyságát adta. Mindkettő egyetemben jutalomul dicső, s ösztönnek több mint elegendő arra, hogy e t­ettős bizalmat a trón és haza, a nemzet és Fe­rhelmé sz­étválasz­thatatlan közös ér­ekének egyenlően meleg és őszinte felkarolása­­­itól állandóan kiérdemelni igyekezzem. S midőn e nyilatkozatra a közelgő előfizetési évszak alkalmat nyújt,­­ kijelentjük egyszers­mind, hogy az eredeti programaihoz híven ra­­g­aszkodva, lapjaink helyesnek bizonyult eddigi e­lső felosztásán ugyan nincs szándékunk vál­­­tatni, de igyekezni fogunk azoknak belérté­­ket emelni, mi végre a már létező tetemes mun­kaerőn kívül újabb tehetségeket valónk mind bel- mind külföldi levelezőkben szerencsések megnyerni, mely utóbbiak közt különös érdek­kel bírhat tisztelt olvasóink előtt azon körül­mény, hogy a világsors csomója megoldásának jelen színhelyén, K­r­i­m­­­á­b­a­n, egy jeles pub­licista közvetlen levelezéseit biztosítanunk si­került. Irodalmi rovatunk, a nemzeti műveltség e tü­zetes egyik lándzsája és hévmérője, úgy remél­jük és óhajtjuk, folyvást élénkebb leend,a re­­génytárczánk pedig, mint már egyszer említek, újabb érdeket nyerend Eszther közszeretetű szerzőjének „A rom titkai“ czím alatt lap­jaink számára írt legújabb jeles történeti regé­nye által, melyet még e hónap folytán megin­dítunk. Lapjaink kiadó tulajdonosa, Emich Gusztáv úr továbbá , a közrészvétet áldozat-készséggel visszonozni óhajtván, elhatározta, nemcsak több közérdekű mellékletekkel gazdagitni a lapot jö­vőre is, hanem mindazon tisztelt hazánkfiát, ki ezentúl lépne előfizetőink sorába,— a i.e. 57-ik számhoz csatolt érdekes térképpel, mely a hadi mozgalmak jelen kiterjedt színhelyét három vi­lágrészen egybe foglalja, ingyen megtisztelni. Miután végre egyik politikai lapunk esti lappá változván át, e változást azzal indokoló, hogy ez által a politikai hírekkel a közönséget gyor­sabban leend képes ellátni, — mi is megfontol­tuk a kiadó úrral, váljon hasznos és czélszerű volna-e­­. olvasóinkra nézve lapjainknak hasonló átalakítása esti lappá, mint az már korábban volt? De úgy találtuk, hogy ez nem áll. A szerkesztőségre nézve ugyan kényel­mesebb délben zárni a lapot, s magát a késő e­s­ti fáradságos munkától és felü­gye­­léstől felmenteni, s az is igaz, hogy délben zár­va s délután korán szétküldve a lapot, a m­ás­nap reggeli lapokat néhány apróbb politikai hí­rekben meg lehet előzni, de a közönség ekkor a fontos részleteket s többnyire a valóságot, 36— 18 órával későbben tudja meg, és az az­nap reggeli bécsi postát csak kivonatban, az es­tit pedig épen nem használhatja, s a­mit a mal­mon nyert, azt a réven elveszti. Néhány sornyi távirati sürgönnyel ezen nem lehet segíteni. Sőt amaz apróbb, és ritkán kielégítő rövid po­litikai hírek 12 órai korábbiságát is csak a vas­úti állomásokon lakó közönség élvezheti, mert a vonalon kívül álló postaállomások egyik vagy másik hírlap kedvéért a postajárást naponta nem fogják azontúl megkettőztetni, hanem csak an­nyiszor fognak a vasúttal ezentúl is közlekedni, mint eddig. Mi tehát a nyerhető nagyobb szerkesztői ké­nyelem daczára nem változtatjuk a la­pot esti lappá, mert bár nagyobb fárad­sággal, s esti elfoglaltsággal — az eddigi mo­dorban tisztelt olvasóinknak tökéletes­ hírlapot, s kiegészített, valósult, részletes híreket nyújt­hatni remélünk. U­s­u­s t­e p­t­u r­a d­o­c e b­i­t. Török János. B­é­c­s, mart. 12. f »Ha a nem sokára megnyitandó bécsi congressus határozott sikert nem eredményez — így nyilatkozott e napokban az ügyek állásába avatott személy — a háború azonnal ki fog törni, oly mértékben , hogy ah­hoz képest az eddigi események csak előjátéknak mondhatók. Illető helyen kiszámították, miszerint ez esetben Oroszország egy millió emberrel meg­ütközni kénytelen leend.“ Ezen, miként mondtuk, jól értesült forrásból eredő nyilatkozatot csak azért tart­juk közlendőnek, hogy olvasóink valahogy el ne csüggedjenek, ha maholnap azt hallják, hogy a bécsi congressus fáradozásai sikertelenek maradtak. Ez utóbbi, bár szomorú, lehetőségtől méltán tartanak itten, mióta az uj czár nemcsak atyja, hanem Péter, Katalin stb. politikáját is magáénak vallotta. Európa nagy hibát követett el, hogy amaz uralkodók politiká­ját mindjárt eleinte hathatósan nem ellenezte, de a gyermek rendesen csak egyszer égeti meg ujját; má­sodszor jobban vigyáz s meglehet, hogy Orosz­ország régi politikája megújul , de az nem lehet, hogy Európa régi hibája is megújulna ; sőt te­kintélyes körökben most már egész nyíltsággal ki­mondják, miszerint a várható harcz — ha Oroszország az utolsó békeutat is mellőzi — nem puszta védelmi háború leend. Mily nehéz a feladat — nevezetesen Ausztriát illetőleg — ezt senki sem titkolja magának, hanem — a költő szavaival szólva — „az Istenek mit sem adnak ingyen s a siker mindig csak a munka dija.“ Némely oldalról még azon aggodalom is felmerült, miszerint akkor, ha a dolog halul találna kiütni, a Nyű­göt Ausztriát magára h­agyandja s szépen haza fog som­polyogni, m­ig nekünk a hatalmas ellen nyakunkon ma­rad. Ausztria geográfiai helyzete ez aggodalmat némi­leg igazolni látszik, de más körülmények által e féle­lem teljesen ellensúlyoztatik. E körülmények közé a franczia császár krimiai utazását számítjuk, melynek létrejöttén itteni körökben már nem kételked­ne­k s melyet — őszintén szólva — épen nem f­o­g­­n­ának rész néven venni, mert abban mintegy kezességet látnak arról, hogy Francziaország semmi esetre sem fog félúton megállapodhatni, ha a császár az oroszok elleni hadjáratot nemcsak nemzeti, hanem személyes becsületügygyé is teszi. Ha Napóleon Lajos a tauriai félszigetet meglátogatja, eldöntő győze­lem nélkül nem fog onnan hazatérhetni. Legújabb hírek szerint ez utazás a Roebuck féle in­dítvány sikerétől függ . Francziaország késznek nyi­latkozott a Krimiábani hadviselést illető felelősséget egymagára vállalni, ha az angol miniszter-perrel fel­hagynak, azaz, az angol parlamentnek — más szóval — azt ajánlják, hogy azt, a­ki neki felelős, kérdőre Ausztriai hitoyalusa. Császárné Ö Felsége egészségi állapota tökéletesen megnyugtató; a gyermekágyas állapot lefolyása rendes. Ö Felségének nyugalmas éje volt. — Az ujanszü­lött fö­­herczegné mintléte is kielégítő. Bécs mart. 12. 1855. 8 órakor reggel. Seeburger s. k.cs. k. első udv. orvos Dr. Bartsch s. k. tanár. L­­­e­v­e­n herczeg orosz altábornagy tegnap (márt. 10-kén) Bécsbe érkezett s hivatalos jelentést hozott udvarunknak II. Sándor császár trónralépéséről, az orosz követeknek pedig meghatalmazványaik és utasításaik megerősittetését. A herczeg Munsch-hotelben foglalt szállást. Bécs, mart. 8. Eszterházy grófhoz Berlinbe teg­nap kü­lügyminiszti­riumunktól sürgöny menesztetett, mely annak, mint hallom, kabinetünk „változatlan“ nézetéről a keleti kérdésben — daczára a közbejött orosz trónváltozásnak — a szükséges felvilágosításo­kat szolgáltatja. A conferentia-kérdés benne egy szó­val sincs érintve. Eszterházy gróf állítólag fel volna hatalmazva, miszerint e sürgönyt a porosz miniszter­­elnökkel bizalmasan közölje. Trieszt, mart. 10. A távirda utján már bizonyosan értesült ön Don Carlos spanyol infánsnak, ki néhány év óta családjával itt igen visszavonultan élt, haláláról. A higet már többször szélütés rohanta meg, minek követ­keztében huzamos i­ idő óta szenvedett. Tegnap azonban a baj annyira nőtt, hogy ő maga nyilvánitá óhajtását, miszerint a haldoklók szentségével láttatnék el. A triesz­ti és capodistriai püspök, Tógát Bertalan lovag tegnap estre 9 órakor ment a szenvedőhez s részesite­tt a sz. vacsorában és utolsó kenetben. Ma reggel 9 óra és 30 perczkor csendesen elhunyt , 67-dik életévében. Holt teteme holnap fog kitétetni. A temetés kedden leend. — Don Carlos 1788-dik évben mart. 29-ken született; első hitvese Maria Franciska infánsné volt, ki 1834-ben halt meg. Ezután Braganzi Teréziát beirai hgasszonyt vette nőül, kit most bús özvegyül hagy hátra. Valamint Don Carlos, úgy hitvese is itt köztisztelet­ és szeretet­­ben állottak. A Sta Maria del soccorso plebaniai­ templom,, mely, Sz. Antal-egyház régi nevezete alatt ismeretes, a hűnőnek köszönheti sok ékességét. Az oltár az Isten­anya szobrával együtt különösen a magas rgi asszonytól nyerte ékszereit. — Minden görög hajó, melyek kikö­tőnkben horgonyzanak, ma gyászlobogót visel. Okát kérdezem, s a válasz az jön, hogy ma délelőtt a Sz. Mik­lós nevű görög templomban ünnepélyes gyász isteni szol­ *) Híven megemlítvén azon közlések forrását, melyet a „Pesti Napló“ hasábairól átvétetnek. Szerk. ne vonja, hanem azt, a­kit kérdőre nem vonhat, te­gye felelőssé; nem hisszük, hogy ez indítvány a lor­dok és közkövetek részéről nagy tetszésre fog találni. Ha oly makacssággal ragaszkodnak a kívánt nyomo­záshoz, alkalmasint tudni fogják: miért? s akkor Francziaország puszta szava nem igen imponálhat ne­kik. Mindazáltal valószínűnek találjuk, hogy az egész vizsgálatot alkalmas­ időre fogják halasztani, nehogy azon ügyet veszélyeztessék, melynek érdeké­ben a nyomozás indítványoztatott. Több lap azon hírt közölte, miszerint a franczia „credit mobilier“ mintájára Ausztriában is (többnyire külföldi bankárból álló) társulat akarna alakulni, még­pedig 100 milliónyi tőkével. Hallomás szerint ezen egész indítvány nem új, hanem már régebben létetett, midőn Bruck báró még kereskedelmi miniszter volt. A kormány akkorában nem vélte czélszerűnek ez indít­vány jóváhagyását s igy helyeslését határozatlan időre felfüggesztette. Bruck báró, ki — miként az „Österr. Zeitung“ határozottan jelenti­­- finanszminiszterré valt kinevezve — amaz indítvány szerzőihez azon kér­dést intéztette, várjon hajlandók-e még most is akkori tervek kivitelére, a mire ezek „igen“nel válaszoltak. Bruck úr a jelenleg itt egybegyűlt diplomaták közt a szó teljes értelmében „a nap embere“, mit jeles tehetsé­gein kívül, azon kettős jártasságnak köszönhet, mely­­lyel mind a külügyi, mind a pénzügyi szakmában bír. Dux hazánkfia, ki újabb időben nemcsak a Wan­derer legjobb munkatársa volt (mi még nem igen so­kat akarna mondani), hanem általában legtehetsége­sebb journalistáink egyike, úgy látszik a Pester Lloyd ajánlatát nem fogadta el, hanem a „Donau“-hoz csat­­lakozott, mely tegnapi számában e szerzőtől: „A zsi­dók társadalmi szempontból“ czím alatt igen jeles czikket közöl. Meg vagyunk győződve, miszerint D­­ur a különben is jeles „Donau“-ban hazánk ügyeit minden buzgalommal képviselni fogja*). S most, miután az emberekkel végeztünk, szóljunk a lovakról, vagy — pardon! — a lovagokról. Valami Miss Ella a­­Jarlszinházban már vagy harmincz tele házat csinált s nem soká Pestre is jövend, a német színházban lovaglandó! . . . Mindenek előtt megjegy­zem, miszerint a kisasszony a hirlap-szerkesztőknek­­nagyon udvarol. Ha tehát ön, szerkesztő úr, ily ud­v­variásnak ellenállani nem bir, tegye félre e sorokat, nehogy lapjának — a szép credm­e által megigézve— azon következetlenséget elkövetnie kelljen, hogy pesti referense azt magasztalja, mit a bécsi korhol. Miss Ella csinosabb és fiatalabb Pepitánál, különben (nevezetesen mi a paradicsomi öltözetet megközelítő costumot illeti) Pepitát tán még felülmúlja s azon előnynyel bir, hogy lovag-művészeti s egyéb m­uta­­tandóit lóháton mutatja. — Illem és művészet szem­pontjából szólva nem találunk szót, melyet, mint méltó czímet,ilyféle előadásra ruházhatnánk­ A nemzeti szín­ház, reméljük, a német színház­igazgatónak kizáróla­gosan átengedendi azon dicsőséget, hogy e jelenete­ket Pesten is színre hozta ! gálát tartatott a meghalt Miklós császárért.­­ Az itteni orosz alconsulon kívül (a főconsul távol van) a török iri­dalom valamennyi itt létező orosz consula, és számos más görög jelen volt az ünnepélyen. Mindenki, kivétel nélkül az isteni szolgálat alatt égő fáklyát tart a kezében. A sz. Spiridion illyr egyház papsága is részt vett a gyász­­szertartásnál. KÜLFÖLD. Németország, Stuttgart, mart.16. Az úri rend ka­marája ma a rendkívüli hadikölcsönt megajánlotta, de az ausztriai politikához csatlakozásérti kérvényt 19 szózattal 10 ellenében elvetette. Linden miniszter erősíté , hogy hisz a német szövetség már régen ki­lépett semlegességéből, következéskép az ausztriai politikához csatlakozott. Francziaország, P­á­r­i­s, mart. 8. A császár ma Lyonba utazott. Fr­e­u­r­y ezredes, a császár hadse­géde, tegnap este egy salonban bizonyossággal nyil­vánította, miszerint a Krimiába utazás legfölebb a bécsi értekezletek eredményének tudásáig maradhat el. Va­sárnap a Caroussel-piac­on szemle tartozik a császári testőrség csendőrsége (gendarmerie) fölött. Ez Párist hétfőn fogná elhagyni. A Molakoff-torony bevétele a krimiai seregnek fényes fegyverténye, de nem nagy horderejű, mennyiben ezen torony nagyon ki van téve az ellenség tüzének, s távolabb fekszik, mintsem a szövetségesek vonala megtarthatná. P­á­r i­s, mart. 9. A „Moniteur“ febr. 28-káról kelt kimerítő jelentést hoz az államügyi minisztertől, a Louvre és a Tuileriák összekötését illető munkálatok tárgyában, melyek már messze haladtak s ez év foly­tán egész a belső kiékesitésig be fognak végeztetni. A három év (1852—1854) alatti költség 18,797,763 frank, mely összegből csupán 1854-re 12 millió frank esik. A jelentés a bevégzésig megkivántató költséget­­0,860,000 frankra teszi, az összes kiadás e szerint 29,657,763 frankot teend, míg az 1852. mártiusban csak 25,679,453 frankra számíttatott. Az épület bel­seje egymásután készíttetik el az államügyi, belügyi minisztérium, távirda-igazgatóság, könyvtár, a szép­­művészetek állandó bizottmánya, az első katonai had­osztály (párisi parancsnokság) stb. fölvételére.­­ A Louvreben egy „rendi terem­“ is lesz, mint a „M­o­­niteur“ kifejezi, melyben a kamarai ülések megnyi­tása s más ünnepélyek fognak történni. A Rohan-pa­­villon már egészen kész s egy nagy katonai laktanyá­vá van fölkészítve, és az ide rendelt csapatokat hala­déktalanul magába fogadhatja. A Louvre, Tuileriák és összekötő épületek által bezárt tér két nagy piaczot képezend : egyik, mely a Tuileriák előtt fekszik, meg­tartja eddigi nevét „Place du Caroussel“, s XIV. La­josnak egy lovagszobra fogja ékesitni; másik, a Louvre előtt fekvő „Place Napoléon“ nevet kap, s I. Napoleon lovagszobrával fog diszittetni. — A régi Louvre belső udvarában, hol a februári forradalom előtt Orleans­áy lovagszobra állott, első Ferencz lovag szobra állíttatik föl. Ezenkívül a három roppant nagy piaczot mintegy hatvannégy szobor fogja ékesítni. — Guizot, mint a franczia akadémia igazgatója, a napokban jelentést ten a császárnak az utóbbi vá­lasztásról. A császár kijelente, miszerint az akadémiai választásokhoz, nevezetesen a másodikhoz (Broglie hg) szerencsét kíván. Az akadémia márt. 22-kén ismét választ Baour-Lormian helyébe, s bizonyosnak tartják, hogy ezúttal Ponsard, a költő meg fog vá­lasztatni. — W­e d­e 11 tábornok ma reggel visszaérkezett Párisba. Már hosszasan értekezett Hatzfeld porosz követtel.­­­ A bécsi értekezletek 10-kén fognának kezdődni, de csak 14 napig tartanának. Azt erősítik, hogy a császár csak azon értekezletek bezárása után fogna Krimiába indulni. A császár reggel több ezred fölött szemlét tartané, melyek Krimiába rendeltetvén Párist haladéktalanul elhagyják. 5 felsége holnapután egy második szemlét tartané, még pedig a császári testőrség fölött, melynek egy része 15-bén hagyja el Párist. A császár, hir szerint, Londonba megy, mint­hogy az angol királynő a térdszalag renddel akarja őt diszesitni.­­ Holnap a tuileriákban 80 teritékü nagy lakoma lesz, melyre a három nagy államtest főméltóságai van­nak meghiva. Ez polgári ebéd, holnapután, vagy hét­főn egy nagy katonai ebéd lesz. Mindkettőt a császár elutazásának előpostájául tekintik, mi ép oly szilárdul el van határozva, mint a czár halála előtt. — Bármily biztos álláspontok mutatkoznak is a pil­lanatnyi helyzet­ és a válság legközelebbi fordulatának csak némi biztonsággali méltánylására és megitélhe­­tésére, legalább érdekes, két tényt tudomásul venni, melyek némileg a viszonyokba engednek pillantani, s egyfelől a krimiai hadjáratra, másfelől Oroszország mostani állására némi fényt vetnek. Egyik a franczia tábornoknak „a keleti háború vite­léről és a krimiai expeditióról“ írott munkájából folyó azon bizonyosság, miszerint a tauriai félszigeten folyó háború tervét egyedül a császár maga készítette. III. Napóleon órákig gondolkodott azon terv fölött a magános pyrenéei faluban, Biaritzben, a térképre ha­jolva, s delej­tűvel kezében, s miután azt fogalmazta, saját kezével leirta, Konstantinápolyba küldé, hol alap­ját képzé azon haditanácsnak, melye St. Arnaud tábornagy a mult évi aug. kezdetével Várnába össze­hívott. A császár a tervet senkivel, még a hadügymi­niszterrel sem közölte, hogy ennek ellenvetéseit eleve kikerülhesse. — Az emlékiratból, mely csak egy, a viszonyokhoz közvetlenül közel álló remélytől ered­hetett, ezen tény kétségkívül kiviláglik. Ez azonban kétféle vizsgálódás tárgya lehet. Először is, hogy 111

Next