Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)
1855-11-02 / 1694. szám
kovics Györgyi ezban találtatott, egyes szépségei miatt, említendőnek. Az említett drámákhoz mellékelt pecsétes levélkék felbontatván, a „Könyves király“ szerzőjéül Jókay Mór, a „Bíbor és gyász“ szerzőjéül pedig Hegedűs Lajos jelentkeztek, kik 50—50 aranyukat alálirtnál minden perczben fölvehetik. — A megemlítésre érdemesített harmadik dráma szerzője végre néhai Obernyik Károly. — A többi bepecsételt levélkék felbontatlanul hagyatván, a darabokkal együtt illető szerzők által visszavétethetnek ; a jutalmazott s megemlített drámák tulajdona szerint a szerzőké marad, kik ezen műveikkel tetszés szerint rendelkezhetnek. Kelt Pesten, oct. 31-kén 1855. TÓTH LŐRINCZ m. k„ mint a bíráló választmány által megbízott. Miután az ipolysajóvölgyi vasutvállalat több fontos kérdésére nézve eldöntő határzat szükséges , ezennel tisztelettel meghivatnak az érdekeltek, hogy a folyó évi november 19-én és 20-án délelőtti 10 órakor a nemzeti muzeum termében, nagyságos Kubinyi Ágoston cs. k. tanácsos ur elnöklete alatt tartandó tanácskozmányra megjelenni szíveskedjenek. Pest, 1855 oct. 31-én. Czanyuga József,az ipolysajóvölgyi vasutvállalat titkára. PESTI NAPLÓ, Pest, nov. 2. A gabonatermesztő és fogyasztó országok kereskedelmi viszonyaira hatását a jelen háborúnak egy tekintetre fel lehet ismernünk, ha azon mennyiséget ismerjük, mely a termesztő államokból évenkint kivitetett. Oroszország, Törökország a dunai fejedelemségekkel, Egyptom, Éjszak-Németország , az Egyesült államok és Francziaország rendesen többet termesztenek, mint amennyire szükségük van. A kiviteli kereskedés megháborítása ezekre nézve nyomasztólag hat. A főbb fogyasztó országok Angolország, Hollandia és Belgium. Spanyolországban és Portugálban, a két sziciliai királyságban a termesztés és fogyasztás egyenlő arányban áll. Ausztriában még ugyan szintén ez arány állt. i. Ausztria még nem számíttatik azon államok közzé, melyek nagy gabonakiviteli kereskedéssel bírnak, de idővel ez arány meg fog változni, amint a mezőgazdaság hazánkban és Galicziában emelkedni fog a czélszerűbb és rendezettebb gazdálkodás folytában. Azonban hazánkból az idei nagyrészben jó termés folytán Poroszországba tetemes gabonaszállítások történtek. Az első szállítmány Berlinbe october 26-dikán érkezett. A „Vossische Zeitung“ azt hiszi , miként szükségletét, Slézia és Szászország szintén fedezheti Magyarországból nyert szállítások által. Azonban minde mellett még mindig nem oly nagy a kivitt mennyiség, hogy kellő arányban álljon a mivelés alatt álló föld területével. Rendezettebb, czélszerűbb gazdálkodás mellett szükségeink teljes fedezése mellett évenként mi is nagy mennyiségű gabonát vihetnénk ki a szomszéd Németországba, melynek gabonabevitele azon arányban növekedendik, amelyben felük ott a gyáripar és növekedik a népesség száma. Ezért tekint némi aggálylyal Németország Oroszország gabonakivitelének csökkenésére, megakadályoztatására, miután egyedül déli Oroszország évenként több mint 4,400,000 hektoliter gabonát vitt ki, a kelettengeri tartományok pedig 7 millió hekt., míg ellenben az egyes, államok kivitele csak 3, s Francziaországé 1%— 2 millió hektolitert tesz. A háború tartamossága Oroszország gabonakivitelére s így Németország gabonapiaczaira is nagy hatással birand, valamint egyrészről e körülmény a németországi gaborakereskedők figyelmének felénk irányulását s eszközlendi, úgy minden eszélyes gazdára nézve ösztönül s szolgálhat a föld termő erejének emelésére, vagyis czélszerű beruházások által gazdászatunknak oly fokra fejlesztésére, mely a belszükséglet fedezése felett bennünket tetemes és rendes kivitelre is képesítsen. A megváltozott körülmények a feneműtett államok kiviteli és fogyasztási viszonyaira különbözőleg hatottak. Mert míg nemrég Spanyolország termése csak a belfogyasztás fedezésére volt képes, most ez országot a gabonát kiszállító államok közt találjuk, így látjuk, miként az északamerikai államok kivitele is ez évben tetemesen emelkedett, míg a kelettengeri tartományoké hasonló arányban csökkent. Hisszük tehát, miként hazánk is nem sokára, valamint Spanyolország a kiviteli kereskedést rendesen űző államok közzé lépene. — A „Béri, Börzenzig“-nak írják Bécsből, miként Rothschild, Sina s még 3 nagy ház főnökei értekezletet tartottak, melyben Rothschild báró közlé a pénzügyminiszter arra a tanácskozásainak eredményét. A pénzügyminiszter a credit mobilier társaság ajánlatait nem utasítaná vissza szívesen, hanem óhajtja annak a belföldi vállalkozókkal egyesülését, mit azonban Párisban nem óhajtanak. Valószínű, miként Pereire úr nemsokára ismét Bécsbe jövend, hogy megkezdett alkudozásait folytassa. E hírrel egy időben érkezik hozzánk azon örvendetes értesítés, miként b. Sina, b. Eskeles, b. Cordon és Pereire urak a pest-kanizsai vasut-épités engedélye végett a m. kereskedelmi minisztériumhoz folyamodtak. — A tudományok, irodalom és művészet cs. kir. lombardiai intézete a Cagnola-alapitvány egyik pályadiját a következő pályakérdés legjelesb megfejtőjének tűze ki: „Határoztassék meg vegytanilag s állíttassák elő elszigetelten azon éranyag, mely a borjúgyomornak Coltónak azon tulajdonságot kölcsönzi, hogy a tejet összefuttatja; egyszersmind készíttessék egy monographia mindarról, ami az oltó készítése, természete és hatása felől eddig tudatik; adassanak elő azon vegyfolyamok, melyek által annak hatékony anyaga elszigetelten előállítható.“ A megfejtés nemcsak gyakorlati legyen, henem az életműves vegytan elveivel való összeköttetésben is adassák elő. A latin, franczia vagy olasz nyelven írandó pályaművek 1856-dik év dec. végéig az intézet titkárához intézendők. A pályadij 600 lira és hason értékű aranyérem. — Azon laptársaink, kik a Vahot és Ney által kiadatni szándékolt „Képes újság“ iránti értesítésünket lapjaikba átvevék, e hírt mint tényt közlék, holott mi arról, hallomás után feltételesen szólunk. Szükségesnek tartjuk tehát megjegyezni, miként az említett vállalat még csak terveztetik s hogy a kért engedély szerkesztő és kiadó részére még meg nem adatott. — A nemzeti szinházbeli kényelmetlen kijárásról többször irtunk kérőleg,figyelmeztetőleg. Mi sem használt. Nem tudjuk, kérésünk teljesítése, a közönség jogos követelésének figyelembe vétele min múlik el. Daczon, megcsökönösödött indiferentismuson , fillérkedő rész számításon vagy — vagy — protection ? Elég az, hogy még mindig egy utón járunk a hintókkal, a viczkándozó lovakkal. E tárgyról a legközelebbi népes előadás (a „Bálés“) adatásáról szóló czikkében a „P. Lloyd“ is megemlékezik. A „P. Lloyd“ azt hiszi, miként majd csak segítenek e bajon is, ha majd egyszer szerencsétlenség történik. Tehát addig várjunk. — Az erdélyi határszélről írják a brassói hírlapnak : A Praovavölgyön átvezető utak helyreállításán most nagy szorgalommal dolgoznak. E munkánál várnoktesti és sorcsapatok alkalmazvák. Az erdélyi kereskedésre nézve ez igen nagy jótétemény. Moldva és Oláhország, melyek évek óta Erdélyt gabonával látják el, jelenleg nagy mennyiségű burgonyát kap ezen ausztriai koronatartományból. Egész szekér-sorok húzódnak, burgonyával rakodtan, különösen Galacz felé, hol ezen élelemczikket igen örömest megveszik. A Moldvaországbani drágaság igen maga a fokra hágott. E drágaságotott a szövetségesek részére történt nagy bevásárlások szülték. — A szegedi tanács követésre méltó rendeletet hozott. E rendeletnél fogva a gyám és az atya, ki saját és illetőleg a gondja alá bízott gyermeket ad, hó 15-ig az iskolába járásra be nem irató, 5 pert birsággal s a gyermeknek minden nem igazolható kimaradásáért esetenkint 24 perral büntettetik. Hasonló büntetés éri a vasárnapi iskolát elmulasztó iparos növendékeket és gazdáikat, kik az iskolaév folyama alatt fogadnak fel növendékeket. A mi Szegeden lehet, máshol sem lehetetlen. Nemzeti színház. Oct. 30. „Coripan.“ Szomorujáték 5 felv. Irta Shakspeare. Fordították Dobrossy és Egressy Gábor. Rendező Szigligeti. Annak mentségéül, hogy a shakespearei műveknek rendesen nincs nagy közönségük, sokan azon körülményre szoktak utalni, hogy Shakespeare honában sem keres élvezetet a nagy közönség legnagyobb költője műveinek előadásaiban. E körülmény azonban valamint a shakespearei művek mellőzését nem igazolhatná, mert e művek adatása emeli főleg a színházat templommá, úgy az igazgatóságokat, különösen azokat, melyek a színház főfeladatául nem tekintik a pénztárgazdagítást, s a művészetet nem tekintik pénzhajtó vállalatnak , mondjuk, e körülmény még nem menti fel az ily igazgatóságokat, a kötelesség alól e classikus műveket a nagyközönségre nézve is vonzókká tenni. A helyes szereposztás mellett e vonzerőt a kellő és méltó kiállítás emelheti leginkább, s oly műveknél, melyek látványos kiállítást is megengednek és követelnek, emelheti e vonzerőt a nagy közönségnél az ily kiállítás. A közönség ily eszközök, hogy úgy mondjuk a darab külső becse által bevonatván, egészséges felfogásánál, fogékonyságánál fogva az ily darabok belső szépségei, lelket szivet termékenyítő gazdagsága iránt is vonzalommal kezdene viseltetni s lassanként bár, de szükségkép annak szüksége kezdene benne felsejleni, hogy lelkét ez örök szépségben is gyönyörködtesse. Lássuk most, miként állíttatnak ki nálunk a shakespearei darabok. Coriolan a fórumon a romai néphez beszédet tart; e nép áll 12—15 egyénből. Volumnia a romai nők kíséretében érkezik a volskusok táborába s kísérete Virgiléin és Valérián kívül még négy nő. A dráma többnyire ily gazdaságosan állittatik ki; mig a „Zsidónő“-ben a herczeg kísérete elláthatatlan hosszú. Ez helyén van, de még inkább helyén lenne a drámai előadásoknál. Szigeti adá Coriolan szerepét , sok helyt igen jelesül, de több helyt nem azon aristokratai büszkeséggel, mely a megsértett római nemest még bukásában is a nép fölé emelé. Szigeti Coriolánja inkább zajos, mint méltóságos volt; az anyjávali jelenet, midőn ez fiát a nép megkövetésére bírja rá, jeles volt s nagy stúdiumra mutatott,azon hatást rontó czirógatás, hízelgő simogatás leszámításával, mely sem Coriolanhoz sem Volumniához nem illik. Az elválás, a volskusok táborábani találkozás anyjával, nejével, s a végjelenet megragadó s jeles volt. Jókainé (Vilumnia) s Komlósy Ida (Virgilia) méltó személyesítői valának a szép jellemeknek. Komlósy Ida az első felvonásban jeles némajátéka által is hatást birt előidézni, míg Jókainé jeles szavallata sokszor megragadd a közönséget. Tóth (Licinius) teljes dicséretet érdemel. — Oct. 31. Szigeti J. javára bérletszünettel először és nov. 1. bérletfolyamban másodszor „A vén bakancsos és fia a huszár“ Népszínmű 3 szakaszban. Irta Szigeti. Forma és tartalom tekintetében egy iránt haladást tanúsít szerző e művében. A formát illetőleg megjegyzik közelebb, hogy a népszínmű, amint nálunk megalakult, nem az volt, aminek tulajdonkép lennie kell vala: a vigj. egy alantabb körben forgó neme, hanem a franczia népdrámák mintájára vegyíté a tragicumot a comicummal, gyakran oly különböző elemeket olvasztván egybe, hogy ráillett Polonius értelmezése Hamletben. Csak Szigligeti ur egy pár művét kell kivennünk, mellyek inkább német bohózat mintájára készültek, mint a „Liliomfi“. Azonban Szigligeti ur legjobb népszínművei is a fenebbi, úgy nevezett népdráma rovata alá tartoznak, értvén e jóságot nem annyira a formára, mint inkább azon erőteljes , alakokra, melyeket színpadra hozott. Szigeti jelen művé-ben elhagyta az eddig általa is követett ösvényt. Criminalitások helyett, melyek népszínműveinknek oly kedvencz tárgyai voltak eddig, az emberi gyarlóság azon nemeivel találkozunk, melyek a valódi vígjáték tárgyai lehetnek. Jelen mű a formára nézve, egészen az, aminek óhajtjuk a népszínműveket. Középen áll mintegy a magasabb vígjáték s az aljas német bohózat közt. Meséje, tartalma egészen a népéletből van merítve , s nem melodrámai eszközökkel , nem üres látmányokkal és csak lazul egybefüggő népies czafrangokkal akar hatni, hanem olykor valódi comicai helyzetekkel, melyek a jellemekből folynak. Ily comicai helyzetben van főleg a csapiáros kántor barátjával szemközt, kiket a kincskeresés érdeke fűz egybe, s mikor mindketten elesnek a kincstől, vége barátságuknak; ily helyzet a csapiárosé a vén obsitos irányában , kinek koldus fiától megtagadja leánya kezét, s mikor azt hiszi, hogy a vén katona kincset talált, maga elkövet mindent, hogy annak fiával egybeadja leányát. Mindez sok ügyességgel van kivéve. S a mint forma tekintetében jobb után látjuk Szigeti urat, mint a melyen eddig haladt , úgy alakjainak előállításában is haladást tapasztalunk. Ha a magyar népszínmű alászáll is a magasabb comicum köréből, nem óhajtjuk, hogy egész a bohózat torzításáig sülyedjen. Az arczsintorgatás nem művészet. A színészt aljasítja le az író, midőn bohóczczá teszi. Nem oly élesen jelölhetni ki a határokat a népszínmű és vígjáték között. Talán egyedül földe, légköre különbözteti meg egyiket és másikat. Népszínműíróink ezt nem így fogták föl eddig. A vígjátékban élethű alakokat, jellemeket kíván az elmélet; a népszínműírók, az egy Szigligetit kivéve, typusokkal is megelégedtek. Mintha a társadalom alsóbb rétegeiben nem volna a jellemek szint azon változatossága, mint a fensőbb körökben. Szigeti úr jelen művében ritkán esik torzításba, s megkisérlette, amit eddig nem tudott vagy talán szükségesnek sem tartott, s megkisérlette az egyénitést. A furfangos vén bakancsos, a falu ezen ezermestere, valódi élethű alak, mely népszínműveink legmaradandóbb alakjai, az öreg Csikós a vén czigány stb. mellett foglal el méltó helyet. Sajátságos comicus alak a korcsmáros fia is, kit maga Szigeti ur adott. A korcsmáros és kántor már nem oly egész hasábból kimetszett egyéniségek, körvonalaik közt azonban van egy pár jellemző vonás. Kevesbbé sikerült a huszár és a leányok jellemzése. Lidi, kiben egy vigy elmés leányt kívánt szerző elénk állítani, sokszor, midőn atyja ellenébeni ármányait beszéli el, mint megromlott kedélyű gyermek tűnt fel előttünk. A közönség általában jól mulatott, mi azt hagyja remélnünk, hogy e mű a vasárnapi közönségnek soká kedvencz darabjai közé fog tartozni. Csak azt a vastag kétértelműséget óhajtjuk kihagyatni a végén, melyet a vén bakancsos szájába ad szerző; azt a sok csókot óhajtjuk kissé gyériteni, melylyel a magyar népéletben nem bánnak oly pazarul a szemérmes lányok. És mindenek felett ne énekeltesse szerző a kántor leányát Lidit mindaddig, mig helyesebben intonálni nem fog. Szörzetudósitások: Bécs, oct. 31. Értékpapirosok iránt kedvezőbb hangulat mutatkozott. Pénz elég volt. Éjszakvasut emelkedett 206%. Államvasut eleinte 350%, később 331%—%. Bankrészvény 1005—is, de 1004— 1002-en állapodott meg. Nemzeti kölcsön 7815/16 kerestetett. 1854-ki sorsjegy 98%-re emelkedett Urbérkárp. kötv. a többi országokra szólók magasabb áron keltek el, u. m. 75—68%. 5 % met- 75,5/16. Augsburg 113%. London 116. Páris 132. Arany 19. Ezüst 15. Táviratilag: Amsterdam, oct. 20. 5 °/0 a* met. 61.09 új 72%, 2% % 31. Nemzeti kölcsön 65%. Páris 3 % rente 6415. 4% % 90.a. ez. kölcsön 80 a. államvasut 691.25. Credit mobil: 1135. London: 3 % Consolok 87%. Gabonaár. Pest, oct. 31. A gabnaüzlet ma is általában igen lanyha volt; az árak csak névszerintiek; egy szállítmány zab 1 f. 26 kron adatott el. Győr, oct. 29. Középszerű búza: 5 f. 24 kr.—6 f. 24 kr. Rozs: 4 ft.—4 ft 24 kr. Kukoricza: 3 ft 24 kr. Köezismertetés is mutatja, hogy a hazafi szemei sokat másként látnak, mint a külföldi bíráló. Ugyanez az eset épen Palacky művével is. Benne is a hazai történetíró áll szemközt a külföld történetíróival, s egyik tanulság épen az leszen ismertetésünkből, hogy a hazafias érzés, mely a történetíró tollát vezeti, nem mindig rokon az elfogultsággal. Ez elismerést részemre is követelhetem. Palacky föltétlen magasztalója Ottokárnak. Nem csupán fényes hódítót tüntet benne föl, akinek soká kedvezett a szerencse; a béke műveit is szerette Ottokár. Ha Csehország nem élvezhette soká hódítmányait, maradandó volt reformjainak és intézményeinek befolyása. E fölött egy középkori uralkodó minden erényével fölruházza őt Palacky: kegyes, ájtatos, lovagias volt szerinte, kedvelője a tudományoknak, művészeteknek. Nagy emelkedést von alatta a nemzeti irodalom. A szláv fajnak becsülést szerzett ez által is szomszédjai előtt. Jól fogta fül e nagyságot Dante, midőn Habsburgi Rudolffal és szép Fülöppel együtt mutatja be őket a purgatóriumban. A franczia király jelenléte szomorítja a német birodalom császárját, mert érzi, hogy Fülöp ellen nem tett meg mindent, a mit kell vala . Ottokár látásán azonban vigasztalódik. „Neve Ottokár, mond költőnk, midőn a cseh királyt bemutatja; derekabb volt a bölcsőben is, mint fia Venczel, minden nagy szakála mellett.“ E nagy király halála borzasztó csapás volt Csehországra. Rudolf ura lett Prágának. Úgy tetszett, hogy a cseh királyság ki van törülve a földképről. Ottokár intézményei azonban új erőt kölcsönöztek a nemzetnek. A nagy király emléke fölkelte a lelkesedést; egy merész főpap kezébe ragadta a hatalmat, s az ifjú II. Venczel alatt már épülni látjuk a romokat. Sőt a kegyetlen szenvedések után egy új dicső korszak készül el. Rövid fejetlenség, véres catastrophok után Csehország uralkodójának homlokán látjuk ragyogni a birodalom koronáját. III. Venczelt meggyilkolják 1306-ban, anélkül, hogy a gyilkos nevét vagy a bűntett indokait valaha fölfedezték volna. E rejtelmes gyászeset véget vet a Premyslek fiágának. Egy nő marad csupán, Erzsébet herczegné, a megölt király nővére, s ez az uj német császár fiával kel egybe, azon luxemburgi Jánossal, kit Cseh János név alatt is ismerünk. E házasság kezdetben nem sok jót ígért. János nem igen kedvelte Csehországot, s arról is gondolkodott, hogy a palatinátussal elcserélje. E büszke, pazar, fényűző, kalandkedvelő lovag unalmasnak találta Prágában halni meg. Páris különös vonzerővel birt reá, hol örökös ünnepély, játék és torna közt folyt az élet. S midőn néhány év múlva az agg lovag, ki már látását is elvesztette, hős halállal múlt ki Francziaországért, melyet annyira szeretett, Csehország bármennyire csodálta királya hős halálát, nem érezhette nagynak e veszteséget. Azonban nem volt oka megbánni története ezen epizódját. János királynak köszönheti Csehország I. Károlyt, ki aztán IV. Károly néven ült a császári trónon. Alig van Németország történeteiben kevesebbre becsült név, talán egyedül fia, Venczel, kivételével. A XIV. század krónikái, Német- és Francziaország történetírói egyhangúlag gyalázzák. Alattomos, ravasz, hitetlen, aljas önzőnek mondják, aki megrontotta Csehországot, hogy a császárságot megszerezze, s mikor e részben czélt ért, megrontotta a birodalmat Csehország kedvéért, így írják le körülbelül a német történetírók IV. Károly életét . Constant Benjamin megjegyzi róla, hogy portéka gyanánt szerzette meg a birodalmat, s uzsorásképen kormányozta. Olvassátok Palackyt ezen uzsorásról, ki eladta a birodalom jogait, s könnyelmű engedményei által a császári hatalom utolsó maradványait is áruba bocsátó Olaszországban: tapasztalni fogjátok, hogy nem német író szól többé, hanem Csehország érzelmeinek tolmácsa, s úgy tetszik, egészen új világ nyílik szemeink előtt. IV. Károly nevére Palacky föllelkesül, senkinek emléke sem oly népszerű maiglan a csehek közt. Mi érdekesen fejtegeti Palacky a népszerűség titkát. IV. Károly ifjúságában részese volt atyja kalandjainak. Párisban növekedett, szolgált a franczia zászló alatt, küzdött Crécynél, de azért cseh volt szívvel, lélekkel. Nem álmodozott e tornákról és a kerek asztal lovagjairól, miként atyja, Németországot akarja Premysl utódainak megszerezni! Midőn császárrá lett, azután is nagy előszeretettel van örökös tartománya iránt. Egy uralkodó sem szerette jobban Csehországot. Messzebb kiterjeszté határait, mint Ottokár; hozzácsatolta Sziléziát, a két Luzácziát és Brandenburgot. Ez által első rendű hatalmassággá lett Csehország. S még többet akart; egy nagy birodalom képe állt előtte, mint a frankoké volt, melynek Csehország leendett központja. Hogy biztosítsa munkája tartósságát, szabatos alkotmányt adott a birodalomnak, ama híres arany bullát, mely igyekvék fejetlenség ellen biztosítani Németországot, szabályozta a császári választást. Egyszersmind folyvást növelte Csehországot, hogy hatalma és gazdagsága által irányozhassa az electorok választását. Prágának kelle a birodalom fővárosának lennie. S hogy elhárítson minden akadályt , beleiktatta az arany bullába, hogy az olasz és szláv nyelv egyrangu legyen a német nyelvvel Csehország fensősége volt egész élete föladata. Nem sikerült. Mindegy, legalább a fölvilágosodás és dicsőség központjává emelte hazáját egy időre. A párisi egyetem után a XIV. században nem volt fényesebb egyetem a prágainál. S míg otthon előmozdítá Károly a tudományt és művészeteket, az olasz renaissance hajnalsugárait is örömmel üdvözlé. Különösen pártolta Petrarcát, Bocacciot. A tudós Marignolát, mint tudjuk keleti utazása után, udvarába hívta. S bizonyára nem ő rajta múlt, ha a szlávok közt nem támadt egy Petrarca. Érdeméül szolgál ellenben, hogy bár egész őszinteséggel ragaszkodott a középkor vallásosságához, nem akart gátat vetni az eszmék szabad fejlődésének. S a férfiú, ki Palacky szerint a nagyság eleven értelmével bírt, mindenek fölött szerette a rendet. Csehországot illeti a dicsőség , ha uralkodója arany buflájával véget vetett a százados anarchiának Németországban is. Vessétek össze e rajzot az idegen írók jellemzésével! Nincsen e igazam, ha elvül állítom, hogy minden nemzet történeteit csak hazafias kéz írhatja meg? Mi magyarok is mennyiszer érezzük ez igazságot, idegen írókkal, magával Palackyval is szemközt. Palacky szerint egy XIV századi krónikás, Neuenburgi Mátyás, és egy XVIII századi történetíró, Olenschlager, valának, akik leginkább roszhírbe hozták IV. Károly nevét. Az elsőt, mind történetírónk, fajgyűlölség vezette, s a másik Voltaire korszaka mérveit alkalmazta a középkori uralkodóra. Palacky szerint a többi történet író csak utánirta ezek állításait. Azonban menjünk tovább. A XIII. században, II. Ottokár alatt terjeszkedni láttuk Csehországot. A XIV. században a birodalom központjává téve IV. Károly. A XV. században ott veszik kezdetüket Európában újabb forradalmai. Husz János és a huszita háború történeteit különös gonddal tanulmányozd Palacky.Még mindig Csehország királyai intézik Németország dolgait, először Venczel, majd Zsigmond IV.Venczel*) uralkodása, melyről addig oly keveset tudtak, váratlan világításban tűnik itt föl. Mi gyűlölt alak ez a Venczel a német írók szerint. Palaczky finomul és sok ismerettel magyarázza ki ez uralkodás nehezen felfogható ellenmondásait. Míg az európai, főleg német történetírók egy Nérót, egy Heliogabalt látnak IV. Venczelben : Palacky csak egy gyönge uralkodót lát, akit elég szerencsétlenség ért, hogy borba igyekezzék ölni buját, s annyi terhe volt, szerinte, uralkodásának, hogy épen nem csoda, ha alatta összeroskadott. Úgy tetszik, több részrehajlatlanságot tanúsít Palacky a vallásos szakadás történeteiben, miket oly részletesen ad elő. De talán ama nagy cseh hittudós erélyes és mégis szelíd alakja, a konstanczi gyűlés iszonyú jelenetei, s az egész mozgalom főbb momentumai tisztább rajzot és mindenek fölött élénkebb színezetet igényeltek volna. Főleg a huszita háború előadását érheti a vád. A husziták mozgalmát napról napra követi szerző, jól elkülönzi e háború három nagy korszakát : Húsz János vallásos mozgalmát kezdetben; majd a nemzeti fölkelést Ziska alatt; s a rajongók ama forradalmi kicsapongásait, mikkel maga Ziska sem bir többé. A pártok helyzete, a taboriták, kelyhesek, prebiták tanai, a városok és falvak szerepe, a legkisebb főnökök nevei, a legapróbb részletek, tanácskozmányok, hadi mozgalmak — mind nincsenek kifeledve e körülményes rajzból. Itt vannak a hűség minden elemei, — csak maga a hűség hiányzik, az a drámai elevenség , mely az első rendű történetírók műveit oly élvezetessé teszi. Avagy hol van itt azon Ziska, ki oly iszonyú lelkesedést tudott népében ébreszteni; hol ama vallásos buzgóság, mely e háború iszonyai közé vegyül? Szemléirónk úgy vélekedik, hogy talán a hazafias elkeseredés folyt be szerző festészi tehetségeinek csökkentésére. Hazafiask lévén, mint szabadelvű keresztyén, — úgymond — inkább Csehország sorsát viseli szívén, mint Húsz és Ziska újításainak sikerét. Tudja, hogy e háború gyászos véget ér, hogy azzal kezdődik Csehország hanyatlása. Mikor a birodalmat új alapokon rendezik a XV. század végén épen a huszita háború következtében, megfoghatni, ha e rendezés nem Ziska polgártársainak érdekében üt ki. De ha a drámai érdek és élethűség hiányzik e korszak előadásában, az adatok gazdagsága kárpótol a művészet hiányáért. Mennyi becses, az előtt ismeretlen részlet. Mindez azonban őt föl nem hevíti. IV. Károly szenvedélyes bámulója, s a „részeg“ Venczelnek oly engedékeny bírája, nem talál érdeket Zsigmond jellemzésében. Aeneas Sylviusból veszi át jellemrajzát. „Egyszer, — mond krónikásunk— Rómában való Zsigmond IV Eugennél. Szent atya, ekkép szóla hozzá , három dologban különbözünk egymástól. Ön elaluszsza a reggelt, én korán kelek. Ön csak vizet iszik, én csak bort iszom. Ön kerüli a nőket, én futok utánok Azonban három dologban mégis hasonlítunk egymáshoz. Ön pazarolja kincseit, én sem tudom megérteni, önnek kezei rosszak, nekem lábaim. Ön megrontja az egyházat, én a birodalmat rontom meg. E férfiúval végződik a luxemburgi ház. Ausztriai Albert jut a trónra s oda lesz a Prémyslek országának függetlensége. A huszita mozgalom utóbb nagyobb körre terjed a harmincz éves háborúval, mely Prágában kezdődik és ott végződik. Ismerjük eredményeit Csehországra nézve. Alkalmasint azon időből való a magyar közmondás: csehül vagyunk, és alkalmasint ez időben lett a hazátlan vándorok neve bohemien, a mint a kóbor czigány népet nevezi franczia. CSENGERY ANTAL. S Magyar Könyvészet. 536. Mindszenti Gedeon. Pálmalomb, melyet főtiszteletü Lipovniczky I. János bőig. szűzről nevezett gágyi apát, egri főegyházi őr- s gyóntató kanonok, érseki helyettes, s átalános ügyhallgató uz arany áldozata ünnepére május 13-kán 1855. hódoló tisztelettel nyújt Mindszenti Gedeon. Egerben, az érseki lyceumi gyorssajtón. 1855. Magas 4.rét 7 lap. 537. Néhai nagyméltóságu gróf Széki Teleki József a magyar nemzeti akadémia elnöke stb. emlék ünnepén. Kézdi-Vásárhelyen 1855. év ápril 22-kén tartott egyházi beszédek.I. „A naphoz hasonló nagy ember.“ Veres Ferencz k.vásárhelyi ref. segédpaptól. II. „A valódi nagy ember.“ Mint ember, polgár, tudós és a vallás bajnoka. Szász Károly, k. vásárhelyi reform, paptól.) Brassóban, 1855. Nyomatott Götz János betűivel. 8-rét 26 lap. Ára 24 pkr. A jövedelem a k. vásárhelyi ref. egyház toronyépittési költségei fedezésére fordittatik. *) Nem Vl ik, mint helytelenül írják a külföldiek. Szent Venczel ugyanis és egy másik Venczel, ki a XII. században élt, csak cseh herczegek voltak. Károly Venczel volt e néven az első király, I. Ottokár fia, s a II-iknak atyja. Utána jó II. Ottokár fia, II. Venczel néven, majd III. Venczel, kiben kihal a Prémysl-ház. IV. Károly fia tehát IV. Venczel.