Pesti Napló, 1856. november (7. évfolyam, 2032-2060. szám)
1856-11-22 / 2052. szám
Hivatalos. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. év nov. 12-ki legfelsőbb határozata által Tóth József tengerészeti superiort, számfeletti czimzetes kanonokká a Csanádi székes káptalannál legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. 0 cs. k. Apostoli Felsége f. év novemb. 12-ki legfelsőbb határozata által, fenséges testvére Ferdinánd Miksa Főherczeg , cs. Fenségének a tudományok csász. akadémiája tiszteleti tagjává megválasztatását legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Fenségef. évi nov. 12-diki legfelsőbb határozata által báró Bach Sándor miniszternek a tudományok csász. akadémiája tiszteleti tagjává megválasztatását legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 12-diki legfelsőbb határozata által Aschbach József bécsi tanárt a tudományok csász. akadémiájának valóságos tagjává legkegyelmesebben kinevezni és Schleicher Ágoston prágai, Ludwig Károly bécsi és Neumann F. E. königsbergi tanároknak az akadémia által levelező tagokká történt megválasztását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Császár Ő Felsége Margit főherczegasszony öcs. fenségének főudvarmesternőjét, özvegy Coesz Mária grófnőt, született Welsersheimb grófnőt, saját palotahölgyévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Szochay Ignácz és Szubbotics Sándor II. osztályú mutatókönyvvivőket a cs. k. kamarai levéltári hivatalnál I. osztályú mutatókönyvvivőkké, Kollmann József és Urbanovszky János ugyanazon hivatalbeli írnokokat pedig II. osztályú mutatókönyvvivőkké ideiglenes minőségben kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Pfann Ferencz ideiglenes adópénztárnokot II. osztályú adópénztárnokká végleges minőségben kinevezte. A magas cs. k. pénzügyminisztérium Pfann Ferencz I. oszt. adópénztárnoknak ezen állomásróli lemondását elfogadta, és az ezáltal üresedésbe jött I. osztályú adópénztárnoki állomásra Hegedűs József II. osztályú adópénztárnokot végleges minőségben kinevezte. A belügyminiszter egyetértésben az igazságügyi miniszterrel, Raab István és Naredi József szolgabiróhivatali segédeket, szolgabirókká a vegyes szolgabíróhivataloknál a sopronyi közigazgatási területen kinevezte. A cultus- és oktatásügyi miniszter Mrázek Ferencz főiskolai tanítót Landskronban Csehországban, képezdei tanárrá a beszterczebányai tanítóképzőintézetnél kinevezte. A kassai országos pénzügyigazgatósági osztály Augustin Sámuel cs. k. szolgabiróhivatali írnokot és Vogt Vincze fővámhivatali segédet, 3-ad osztályú adóhivatali tisztekké, Husz F. adóhivatali napdijast 2-ad osztályú segéddé, Rikka János adóhivatali napdijast 3-ad oszt. adóhivatali segéddé végleges minőségben, — és nemessányi Réthy Jenő 1. oszt. segédet a megyei hatóságok adószámvivői szolgálatára ideiglenes minőségben kinevezte. I. Függelék. az 1856. nov. 8. császári nyiltparancshoz. Törvény a katholikusok házasságai iránt az ausztriai birodalomban. 1. §. A házasság két különböző nemű személy által, abbeli akaratuknak, hogy ők házassági szövetségre lépnek, törvényszerű nyilvánításával köttetik. 2. §. Az eljegyzés létezése s annak a házassági akadályok megalapítására való befolyása fölött az egyházi bíróság határoz. Vájjon az eljegyzésből kártérítési jogkötelezettség származik-e s mennyiben, a rendes biró az átal. polg. törvk. 45 és 46. §§. szerint s a jelen törvényben foglalt tilalmak figyelembe vételével dönti el. 3. §. Egy katolikusnak sem szabad az ausztriai császárságban máskép házasságra lépnie, mint mindazon szabályok megtartásával, melyeket az egyházi jog a házasság érvényessége iránt fölállít. Az egyházi házassági törvény határozatai a császárság egyházi bíróságai számára rendelt s ezen törvényhez (a II. függelékben) csatolt utasításból láthatók. 4 §. Oly személyeknek, kik a tizennégy éves kort még be nem töltötték, s kik ennélfogva a polgári jog szerint még serdületlenek, a házasságra lépés meg nem engedtethetik. 5. §. Kiskorúaknak vagy oly teljes koruaknak is, kik önmaguk jogkötelezettséget nem vállalhatnak, törvényes atyjuk beleegyezése nélkül nem szabad házasságra lépniük. Ha az atya már nem él, vagy a képviseletre nem képes, rájuk nézve a rendes képviselő nyilatkozata s a bírói hatóság beleegyezése kívántatik meg. 6. §. Törvényes házasságon kívül született kiskorúaknál, a házasságkötésre gyámjok nyilatkozata s a bírói hatóság beleegyezése szükségeltetik. 7. §. Kinek beleegyezését köteles a kiskorú külföldi, házasságra léphetés végett fölmutatni, azon ország törvényei szerint ítélendő meg, melyhez ő tartozik. 8. §. Ha valamely kiskorúnak vagy gondnokság alatt levőnek a házasságbai beleegyezés meg nem adatik, és a házasulandók ez által magukat sértve érzik, jogukban áll a rendes biró segedelmét fölkérni. 9. §. Bebizonyult vagy köztudomású rész erkölcs vagy elvek, nemkülönben ragadó nyavalyák vagy a házasság czélját akadályozó testi hibák annál, kivel a kiskorú házasságra akar lépni, továbbá a szükséges jövedelem hiánya, jogszerű okok a házasság kötésébe a beleegyezés megtagadására. 10. §. A hadsereghez tartozó vagy különben a katonai hatóságok alatt álló, mely személyek nem léphetnek házasságra a szabályszerű engedelem nélkül, a katonai törvények határozzák meg. 11. §: Mennyiben van a házasulandónak, a politikai felsőbbség vagy hivatalfőnökei részéről adandó házasulási engedelemre szüksége, a politikai rendeletekből s a hivatali szabályokból látható. 12. §. A halálra vagy súlyos börtönre ítélt gonosztevőnek, az ítélet kihirdetése időpontjától fogva netaláni megkegyelmeztetéséig, vagy illetőleg addig, mig büntetésideje tart, a házasságra lépés meg nem engedtetik. 13. §. Oly két személynek, kiknek egymással elkövetett házasságtörése bíróilag be van bizonyulva, nem szabad egymással házasságra lépnie. 14. §. Egy házasságnak sem szabad előleges kihirdetés nélkül köttetnie. 15. §. A szándéklott házasság három ünnep vagy vasárnapon az ünnepélyes isteni tisztelet alatt kihirdetendő, s a kihirdetés, ha a házasulandók mindegyike más egyházkörben lakik, mind a két egyházkörben teljesítendő. A katholikus és nemkatholikus keresztények közötti házasságok nemcsak a katholikus s a nemkatholikus fél egyházában, hanem, amennyiben egyes országokra nézve különös szabályok nem léteznek, azon katholika egyházban is kihirdetendők, melynek körében a nemkatholikus házasulandó fél lakik. 16. §. Ha a jegyesek mindegyike, vagy közülök egyik azon egyház körében, melyben a házasság köttetni fog, hat hétig még nem lakik, a kihirdetésnek legutóbbi tartózkodásuk helyén is, hol az imént meghatározott időnél tovább laktak, meg kell történnie; vagy pedig a jegyesek tartoznak létezésük helyéni lakásukat hat hét beteltéig folytatni a végett hogy házasságuknak ottani kihirdetése elégséges legyen. 17. §. Ha a házasság a kihirdetés megtörténte után hat hónap alatt meg nem köttetik, a háromszori kihirdetést ismételni kell. 18. §. A beleegyezés kijelentésének, a házasulandók egyikének plébánosa, ennek helyettese, vagy a püspök által fölhatalmazott pap előtt s két tanú jelenlétében kell történnie. 19. §. Katholikus és nemkatholikus keresztények közötti házasságoknál a beleegyezés kijelentésének a katholikus lelkész előtt kell történnie. Kivételnek a császárság azon részeiben van helye, melyekre nézve a szentszék az 1841. ápril 30 -án kelt utasítást kibocsátotta; ezeknek területén a házasulandók által a nemkatholikus fél lelkésze előtt s a katholikus plébános távollétében nyilvánított beleegyezés törvényszerűnek tekintendő. 20. §. A beleegyezés kijelentése meghatalmazott által is történhetik, e végre azonban az országos kormányszék engedelme kérendő s különös fölhatalmazvány adandó, ki melyben azon személynek, kivel az egybekelés szándékoltatik, elegendőleg meg kell határoztatnia. Ha a meghatalmazás a házasság megköttetése előtt viszszavonatik, ez által hatálytalanná válik ugyan, de a meghatalmazó az ő visszavonása által okozott kárért felelős marad. 21. §. Ha a jegyesek a keresztlevelet s a rendszerűig megtörtént kihirdetésrőli bizonyítványt, vagy az 5, 6, 7, 8, 10, 11. és 20. §§. szerint egybekelésükre szükséges engedelmet elő nem mutathatják, nemkülönben ha a megengedett és érvényes házasságnak bármiféle akadálya támasztatik; a lelkésznek súlyos büntetés alatt tiltatik az összeadást teljesíteni mindaddig, mig a jegyesek magukat a megkívántató bizonyítványokkal nem igazolták, s minden aggályok el nem háríttattak; a keresztlevél előmutatása azonban az országos kormányszék vagy a kerületi hatóság által, az egyházi hatósággal egyetértőig, fontos okokból s kellő óvatosság mellett elengedhetik. 22. §. Ki házas volt, mindaddig, mig a házassági kötelék föloldásának megtörténte be nem bizonyult, új házasságra nem léphet. Annak bebizonyítása, hogy a házasság a halál által fölbomlott, a holtnak nyilvánítás által pótoltathatik ki. 23. §. Ha valamelyik házastárs a polgári törvénykönyv 24. §-ban meghatározott ideig távol van, s távolléte oly körülmények által kisértetik, melyeknél fogva halálán alaposan kételkedni többé nem lehet; a hátrahagyott fél azon törvényszéknél, melynek járásában lakik, új házasságra léphetés végett annak kijelentését kérheti, miszerint a távollevő holtnak tartandó. 24. §. Ezen kérelem folytán a távollevő kinyomozására gondnok rendeltetik, s e távollevő hirdetmény által, oly hozzáadással idéztetik, hogy ha a kitűzött idő alatt meg nem jelenik, vagy életbenlétéről a bíróságot más módon nemm tudósítja , az annak holtnak nyilvánítása iránt fog intézkedni. A hirdetvényi határidő egy egész évre szabandó, s a hirdetvény a belföldi, s a körülményekhez képest a külföldi hírlapokba is, legalább is háromszor beiktatandó. (Folytatjuk.) Börzetudósítások. Bécs, nov. 20. 5% met. 81% -81%. 4%% 71—71% 4°|o 63% — 64. 3%% 49% —49%. 2% °|o 40%—■40%. Nemz. köles. 83%— 83518 Urbérkárp. kótv. a. a. 86%—87. magyar és galicziai 75 V4—75514 a többi 75%--75%. 1834-ki sorsj. 260—261. 1839-ki sorsj. 125%—126. 1854-diki sorsját. 108%—108%. Comorentsch. 14—14%. Eszterházy 71—71%. Salm 383/4-39. Genois 39%—40. Pálffy 37%—%. Clary 36%-37. Windischgratz 24- 24%. Waldstein 23%—23%. Keglevich 1l--%.Bankrészv. 1066—1068. Bankcertif. 284—285. Hitelintéz. 323— 323%. Escompt bank 1143/4 —115. Dunagözh. 580—582. d. g. 13. kib. 576 — 587. Pesti lánczhid 79— 80. Tiszai vasút 102%—102%. Nyugoti vasút 103 — 103%- Keleti vasút 107 —108. Lombard 111 —112. Északvasút 253%—254. Államvasút 315—316. Államvasút certif. 215—316. Sopronyi 93 — 93%. budweis 256—258. pardubitzi 108% —108%. galicziai 103 Augsburg 106%- London 10. 17. 1 Páris 1233/8. Arany 9% — 10%. Ezüst 8 —8%. Napoleon d’or 8. 18. Louv. d'or 14. 28. orosz imperial 8.34. Táviratilag: Páris, nov. 20. 4% ° 10 91.50. 3% 67. 60. Ausztr. köles. 87. Államvasut 797. ered. mob. 1370. Lombard. 627. London, 3°/C consolok 935 fs. Gabonaár. Baja, nov. 16. Búza: 3 f. 36—44 kr. Rozs : 2 f. 24—28 kr. Kétszeres : 2 f. 8—20 kr. Árpa : 1 f. 20—36 kr. Zab: 1 f. 14-16 kr. Köles 1 f. 36—44 kr. Kukoricza: 1 f. 12—20 kr. Pozsony, nov. 19. Búza: 84—85 font. 4 f. 24—36 kr. Rozs: 76—80 font. 2 f. 40—54 kr. Árpa: 2 f. 27— 35 kr. Kukoricza: 1 f. 56 kr.—2 f. 12 kr. Zab : 1 f. 36— 42 kr. Bab us, igen szép: 2 f. 24—36 kr. Dunavszállás. Budán, nov. 21. 2' 8' 9"' 0. fölött. LEVELEZÉSÜNK. Idest, nov. 20. (Eredeti levelezés.) A központi bizottmány jelentése. (Vége.) Ezen vezérelveken kivül, az illető törvényterv tartalmának jelentékenyebb részleteire nézve miképen nyilatkozik a kerületbeli esperességek öszvege vagy többsége, azt a következőkben terjeszti elő az alulírt választmány. 1) Általános megütközést szült az evangy. egyház minden rendű tagjai evangyéliomszerű egyenjogúságának törvénytervi félreismerése. Ezen egyenjogúságnak, mint egyházi hitelvnek, ünnepélyes kimondatását mindnyájan sürgetik; az egyházi gyűlésekben és consistoriumbani elnökletre pedig akként kívánja a többség ezen elvet alkalmaztatni, miszerint az eddig divatozott kettős elnökség ezentúl is fenmaradjon. 2) A törvényjavaslatilag tervezett egyházi főtanácsra nézve oda járul az illető esperességek túlnyomó többségének véleménye, miszerint az a terv szerinti kettős alakban, mint egyszersmind állami s egyház hatóság, teljességgel el nem fogadható, mert egyházunk autonómiájával merőben ellenkezik. Az egyházunk feletti állami főfelügyelési jog gyakorlatával megbízandó külön állami hatóságnak alakítása s felállítása a magas kormány jogköréhez tartozván, és ehez az egyháznak hozzászólása nem lévén, csak azon óhajtás fejeztetik ki, miszerint az ily felügyelést gyakorló állami hatóságnak székhelye az ország fővárosa lenne. Mely orgánum által gyakoroltassanak pedig az indítványozott egyházi főtanácsra törvénytervileg bízatott egyházkormányzás- és bíráskodásféle teendők, ez iránt az esperességek többsége az eddig fenállott orgánumok mellett akar maradni. 3) A superintendentiák szaporítása, s ezeknek, valamint szinte az esperességeknek az állami hatóságok lérkörének jelenleg fenálló földterületi határvonalai szerinti feloszlatása fölötte czélszerűtlennek mutatkozván, főképen azért, mivel az egyes superintendentiák és esperességek között, a kebelekbeni egyházak számát tekintve, tetemes aránytalanságot idézne elő, melynek következtében egyik superintendens vagy esperes hivatalos foglalatosságainak tömege sokkal nagyobb és nyomasztóbb lenne a másikénál, mivel néhány esperességnek e szerint csak egy két vagy épen csak egy egyházi község jutván, esperességi gyűlésről, consistoriumról, pénztárról ott szó sem lehetne ; mivel továbbá ilynemű felosztás által több helyen fiókegyházak anyaegyházaktól akként szakasztatnának el, miszerint külön esperességekbe, vagy épen külön superintendentiákba esnének; végre mivel az egyházkerületi külön alapítványok szétosztása töméntelen nehézségekkel járna. Tekintetbe veendő az is, hogy a törvényjavaslati felosztás szerint a kerületeknek lélekszáma és ezeknek zsinati képviselete is, kiáltólag aránytalan lenne. Ennél fogva, amennyiben a fenálló superintendentiák szaporítása vagy új felosztása kívánatosnak mutatkoznék, a zsinat egyik teendője lenne, ez iránt, az egyházi érdekek egyedüli tekintetbevételével, legfelsőbb helybenhagyás alá terjesztendő tervet készíteni. 4) A superintendensi székhely állandósítása tárgyában öt esperesség nyilatkozván, négy ezek közöl, nem tagadva a superintendensi állandó székhely gyakorlati előnyeit, de mégis az egyházi elveknek a gyakorlati könnyebbség felett túlsúlyt tulajdonítva, a kérdésbeni állandósítást nem pártolja, mivel hogy egyházunk elvei szerint a superintended a kormányzása alatti egyházkerület papjai között csak primus inter pares, neki papnak kell lenni, és valamely egyházi községben lelkész minőségében működni, hogy ne csak oktatással és intéssel, hanem kitűnő jó példával is hasson tiszti társaira, a papot pedig jellemzi főképen a sakramentumok kiszolgáltatása, házasulandók öszveadása, ügyefogyottak, betegek, haldoklók vigasztalása s egyéb lelkészi eljárás, túl az egyházi szónoklaton, melyet nemlelkész is teljesíthet, és amelyre egyedül hatalmazza fel a törvényterv a lelkészi helyzetéből kiszakasztott, állandó székhelyes superintendenst, a helybeli egyházi község választott papja iránti személyes bizalmának háttérbe szorításával. 5) Midőn a miniszteri törvényterv az egyházi gyűléseket átalánosan titkosokká kívánja tenni, az egyházkerületi gyűlés egyedüli kivételével, ahol szűk korlátok közé szorított némi nyilvánosságot enged, ezen egyházkerület esperességei az egyházi gyűlések nyilvánossága mellett emelnek szót. Mely kívánat indokait az esperességek egyike összefoglaltan ekképen sorozza elő , hogy az egyház ügyeinek ismerete annál inkább terjedjen és köztudomásúvá lehessen , hogy ezáltal ébresztessék a közügy iránti részvét, és eleje vétessék a vallás szent ügye iránti közönyösségnek, valamint az államra nézve is, veszélyes szakadások és felekezetességeknek, és hogy minden egyes egyháztag meggyőződést szerezhessen magának arról, vájjon az egyházi közügyek tisztán evangyélmi szellemben kezeltetnek-e? Hozzájárul, hogy a magas kormány részére is nagyobb biztosítékot nyújt a gyűlések nyilvánossága arra nézve, hogy azokban semmi államellenes ne történjék. Gyakoroltatván eddigelé is egyházunkban ezen gyűlési nyivánosság, és annak az egyházra vagy az államra nézve káros következése nem tapasztaltatván, nincs ok, miért kellene eltérni attól, ami magában jó és üdvös, valamikor netán közbejött visszaélések miatt; de ezek lehetősége igenis kívánatossá teszi, hogy jövendőbeni elháríttatásuk végett a gyűlési nyilvánosság gyakorlata zsinati határozatok által szabályoztassék, a spanyol nemes emberekre is ró, s ekkép a nemesség méltóságát lealacsonyítja; a csalódást végre, melyet az ujvilágba érve tapasztaltak, látván, mennyire nem igaz mind az, mit Columbus az általa fölfedezett földrészekről elterjesztett. Természetesen, ők mit sem szólottak az engedetlenségről, összeesküvésekről, kihágásokról, melyeket e nemes emberek elkövettek, és Columbus által inkább nagyon is kíméletesen, semmint érdemileg toroltattak meg. Az sem jutott senkinek is eszébe, hogy az egészen természeti állapotában levő földön, először házakat építeni, a földet mivelni, bányákat nyitni, szóval dolgozni kell, halakra, kenyérre, aranyra akarunk szert tenni. Arra sem akartak visszaemlékezni, hogy amit Columbus az újvilágról magasztalót mondott, koránsem voltak az európai élet kényelmeivel bővelkedő paloták, kastélyok, városok, boltok és piaczok , hanem nem igenis az eredeti ősállapotban levő természet nagyszerűsége, termékenysége, szépsége, az egek szép bökje, a jég átlátszósága, a szelíd éghajlat, a kristálytiszta vizek, az óriási őserdők, a dús növényzet, a pompás színű madarak és halak, a virágzó rétek, illatos mezők, fűszeres ligetek, aranyszemekben bővelkedő patakok, és mindezek közepette a szelíd, jólelkű, részvéttelmes és vendégszerető emberek. Daczára tehát Columbus teljes ártatlanságának, Margarites Boyle szitkozódásai, támogattatva főleg azon nemes családoktól, melyeknek ivadékai az alföldön oly nyomorul veszték életüket, nem tévesztették el hatásukat . Columbus népszerűsége meg volt rendítve, s a monarchák irántai kegye megingatva. Bizonysága ennek az 1495-iki ápril 10-ei rendelet, melyben a monarchák az ő tudta és megkezdése nélkül minden alattvalójuknak megengedik, hogy Hispaniola szigeten megtelepedhessék, és az újvilágba magán fölfedezési vagy kereskedelmi útra vállalkozhassék. Margarites Boyle előadásának hitele Torres hajóinak, melyek az admirál levelét a küldeményekkel együtt meghozták, elérkeztével megingattatott ugyan , a monarchák mindamellett, hogy a panaszoskodókat lecsillapítsák, elhatározták az újvilágba biztost küldeni, ki a gyarmati állapotát és Columbus magaviseletét megvizsgálja. Választásuk Juan Aguadó nevű lovagra esett, ki Columbust első útja alkalmával követé, Hispaniolát már ismerte, s visszajövet az admiraltól a monárchák kegyébe legnyomatékosabban ajánltatott. A monárchák e Columbusnak kedves férfiút választva biztosul a rendszabály szigorúságát enyhíteni óhajtották. Aguado, Diego társaságában, augustus hó vége felé indult el négy hajóval, és új készlettel Hispaniolába. Odaérve, úgy viselte magát , mintha a legfőbb kormányhatalom kezeibe tétetett volna le. — Columbus épen távol volt , a sziget belnyugalmának biztosításával foglalkozván. Aguado, ki irányában hálával tartozott, nemcsak hogy elfeledd ezt, hanem még utasításainak határán is túlment. Az adelantadot, kit Columbus távollétében a kormányzással megbízott, semmibe sem vélte; felhatalmazó levelét trombitaszó mellett kihirdette le; több tisztviselőt befogatott; és felszólított mindenkit, akinek panasza van, ennek előadására. Columbus a történtekről értesülve, azonnal Isabellába sietett, és ahelyett, hogy, mint heves természetétől várták, Aguadoval vitába ereszkedjék, a legünnepélyesebb és feltűnő tisztelettel viseltetett irányában; a monárchák iratát újra kihirdetteté, s Aguadot biztosítá , miszerint kész mindenben engedelmeskedni, mi a monárchák kifejezett akaratja. Ő ugyanis fejedelmei irányában a legmélyebb és őszintébb tisztelettel viseltetett, s az irányukbani engedelmességnek csupán Isten iránti kötelmeit tette elébe. Aguado távol attól, hogy Columbus e loyális magaviselete által lefegyvereztessék, inkább félelmet és erkölcsi gyengeséget látott benne, s fokozott kevélységgel fogott vizsgálói tisztének folytatásához. Ezek, úgymond Irving, a gonoszok diadalnapjai voltak, melyekben a fegyenczek szerepet cseréltek, és vádlókké lettek. Mindazok, kik bármely oknál fogva a törvény szigorát magukra vonták, most hangosan az elnyomásról panaszkodtak, és a gyarmat minden baja, bárki volt legyen is szerzője, az admiral rossz kormányzásának rovatott fel bűnül. Aguadó nagy szívesen hallgatott meg minden panaszt, s miután nézete szerint elegendő adatokat gyűjtött, hogy az admiralt családjával együtt mint megbukottat tekintse, intézkedéseket ten a visszatérésre. Columbus kijelente, hogy őt követendő, jól érezvén, hogy legfőbb ideje van, az udvarnál megjelenni, magaviseletét igazolni, a bajok valódi okait feltárni, s egyúttal alapját kimutatni annak is, hogy az új világból húzandó jövedelmek iránt ápolt remények eddigelé miért nem teljesültek. A hajók már egészen készen állottak az elvitorlázásra, midőn rettenetes forgószél által, melyet a benszülöttek urican - nak neveztek, majdnem egészen semmivé tétettek. Az indiánok erősítették, hogy soha ily dühös zivatart nem láttak, azon hiedelmüket fejezvén ki , miszerint ezt az Isten csupán a fehérek bűnei s kegyetlenségei fölötti haragjában küldötte reájok, s hogy e nép mozgásba hozza az eget, földet, vizet és levegőt, csakhogy szigetjöket elpusztítsa. E bal esemény következtében az útrakelést mindaddig el kellett halasztani, valamíg a vihar által megkímélt egyetlen hajó, a Nina ki nem javíttatott, és azonkívül a felmaradt töredékekből egy másik, Santa Cruz föl nem építtetett. Eközben egy fiatal arragoniai, Miguel Diaz, ki bizonyos kihágás következtében Isabellából megszökött, Özema nevű folyópartjaihoz, hol most San Domingo város áll, vetődött, s a benszülöttektől jól fogadtatott. Az itt feküdt indián falu egy fiatal cazika nő uralma alatt állott, ki a fiatal arragoniai iránt szívbeli hajlammal viseltetett, melyet később, miután a nő megkeresztelkedett, házassági frigy — az első egy európai és benszülött közt — pecsételt meg. E nő, ki a spanyolnak elveszett hona s bajtársai fölötti búbánatát észrevette, et vigasztalandó értésére adta, hogy a szomszédságban gazdag aranybányák találtatnak, melyek tekintetéből czélszerű volna, ha honfiai Isabellát elhagynák, és a sziget e részén telepednének meg. Diaz, a mondottak valóságáról meggyőződvén, azon reményben, hogy ily jó hit fejében kihágása és a telep hitelen elhagyásáért az adelantadotól bocsánatot nyerene, rögtön Isabellába indult, és Columbust a tett fölfedezésről tudósította. Az adelantado erre vele együtt útra kelt: ő úgy találta, hogy Hayna folyó vidéke (ez vala az arany táj neve) e nemes években még a híres Cibaonál is gazdagabb , és nem kevéssé lepetett meg, látván ott a beomlott ásásokat, melyek egykori bányamivelésre látszottak mutatni. Columbus, ki jól tudta, hogy a benszülötteknek a bányamivelésről semmi fogalmuk sincs, hallván az adelantado előadását a látott ásásokról, elhitette mamagával , hogy Hispaniola alkalmasint a szentírás Ophirra, s hogy ő végtére is azon bányákat fedezte föl, melyekből egykor Salamon a jerusalemi templomra fordított roppant aranymennyiséget nyerte. Parancsot adott tehát, hogy a bányák megnyittassanak, és bizalommal nézett Spanyolországba, visszatérésének elébe, érezvén, hogy ily fontos fölfedezés hite elleneinek minden áskálódásait szükségkép tönkre fogja tenni. A hajók elkészülvén, 1496-ik évi mártius 10-kén, Columbus Aguadoval hajóra szállott, magával vivén Capnabót , ennek egy testvérével és unokájával együtt. Ő megigéré nekik, hogy miután monarcháinak bemutatta, szabadon eresztendi őket, alkalmasint azon reménynyel biztatván magát, hogy fejedelmeinek kegyes bánása és a Spanyolországban látott dolgok csodaszerűsége ellenséges érzelmeiket megtövendi, s ő bennök még a szigetnek fékentartására hű szövetségeseket fog nyerhetni. Azonkívül fölvett még 250 személyt, betegeket, hivalkodókat, lázítókat és fékteleneket a gyarmatból. Soha sem tért,—jegyzi meg Irving — ennél nyomorultabb és csalódottabb embertör meg az Ígéret e földéről vissza. Columbus, ki az oczeane tájain a széljárást eddig még tökéletesen ki nem ismerhette, egyenesen keletnek tartott , miáltal az ez időben ugyanez irányban uralkodó váltószéllel jött összeütközésbe. Napjainkban a hajósok, kik e tájakról Európába indulnak,jól tudják, miszerint hogy e szeleket kikerüljék, eleinte jó messzire éjszakra kell felhatolniok, és csak aztán kelet felé fordulniok. — Columbusnak, kinek erről még tapasztalása nem lehetett