Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)
1857-01-01 / 2089. szám
Szükségesnek tartjuk pedig a legrészletesb, a gyár keletkezéséig visszatérő előadást, hogy a felmutatott hibák és nem kedvező körülményekben a hason vállalatok tulajdonosai, vezetői óva intést találhassanak. A pesti czukorgyár eszméje tudjuk azon férfiútól keletkezett, kinek a haza több életrevaló eszmét köszön. A pesti czukorgyár is életrevaló eszme lett volna még azon feladat mellett is, hogy kizárólag a gyarmati czukorliszt finomításával foglalkozzék (miután maga a két testvérváros képes volna több ily finomító gyár termelését elfogyasztani), ha a gyár a czukorlisztbeli szükségletét első kézből kaphatta volna. A gyár e feltétel mellett egyikévé válhatandott a legjövedelmesb vállalatoknak, miután a közelébe eső kőszénbányákból a tüzelőt olcsón nyerhető vala s a munkabér aránylag drága nem volt. A gyár azonban már keletkezésekor két lényeges hiba miatt megfosztatott az első kézbeli vásárlás lehetőségétől. Ugyanis a gyárépület építése oly mesterre bízatott, ki ugyan nagyon erősen, de drágán tudott építeni. Ennek folytán a részvényekből begyűlt összeg tökéletesen kimeríttetett, mielőtt a fölszerelés födve s az üzlet megindítva lett volna. Ebből már a kezdetkor az üzlet fenakadása támadt s a gyárkezelőség készpénzzel, első kézből nem vásárolhatott, holott a gyarmati czukorlisztet nyereséggel csak azon gyár finomíthatja, mely nagy mennyiséget (péld. egy egész hajóterhet) s mely első kézből és készpénzen vásárolhat. Azonban a pesti gyár, melynek alaptőkéjét az építkezés tökéletesben felemésztette, üzleti tőke nélkül, csak kisebb mennyiségben, csak hirtelen, csak második s harmadik kézből szerezhette meg működése anyagát. Természetes tehát, hogy ha a kezelés ügyes is lett volna, nyereményes üzletre nem számítható, sőt, amint a Germüller bankárház, melyre a gyár hitele alapíttatott, megbukott, a gyár is tönkre jutott. Új társulat alakult, mely a pesti czukorgyárt átvette. Az eszélyesség azt kívánta volna, hogy az újabb társaság okulva az első társulat hibáin, mindenek felett elegendő üzlettőkét igyekezzék biztosítani. Azonban e társulat is azon hibát követé el, hogy, miután a gyárépületeket a várostól 64,000 parton által vette s a belső felszerelésért mintegy 30,000 portot fizetett, üzleti tőkéül elegendőnek tartá a biefizetett részvényekből fenmaradt s 100,000 portnál csak valamivel nagyobb öszveget. Hogy a gyár üzletét nagy mérvben s igy a nyereség több garantiájával kezdhesse meg, erre nézve ez öszveg elégtelen volt. E mellett az új társulat még azon félszeg eljárással is tetézte hibáját, hogy készfizetés helyett váltókat bocsájtott ki. A gyarmati áru tehát neki is többe került, mint kerülhetett volna kész fizetés melletti vásárláskor. Ehhez járult a technikum tökéletlensége, s egy merész speculatiónak rész eredménye, minél fogva a társulat a gyarmati czukorliszten 80,000 portot veszített. Mindez arra bírta a társulatot, hogy a gyarmati czukorliszt finomításával felhagyva üzletét a répaczukor irtásába alakítsa fő feladatul, a fino■*itá&L pedig csak telteh,és üzletül tűzvén ki. E változást a fő czélon kívül ajánlotta főleg azon ekintet, miszerint ez után a mezei gazdálkodás répatermesztés által uj keresetforrást nyerend; a pénz a hazában marad ; a répatörköly, mely a czukorrépa 201.évét alkotja, becses marhatakarmányt nyujtani; végre pedig az üzlet e változás folytán oly tetemes forgótőkét nem kiván, mennyit a czukorliszt előnyös megszerzése múlhatlanul igényel. Politikai szemle. Pest, dec. 31. A mai nappal nem érkezett semmi fontos politikai újdonság, még azon kérdés fejlődésében is, mely most leginkább érdekel, t. i. a Szájca és Poroszország közti viszályban, nem tapasztalunk semmi lényeges előhaladást. Ezen kérdés jelenleg is úgyszólván csak úgy áll, mint már tegnapelőtt állt, ha csak épen új fejlődési fordulatnak nem akarjuk nézni azon körülményt, hogy a hírlapok lassanként fölhagynak eddig kizárólag csupán harczias kürtölésükkel. A közvélemény csaknem mindenütt oly határozottan nyilatkozik a neuschateli ügynek békés eligazítása mellett, hogy most már ily eligazítást sürget azon lapok legnagyobb része is, melyek különben — határtalan tisztelői lévén a legitimitás elvének — helyeslőleg nyilatkoztak még a modorra nézve is, melyet Poroszország, joga elismertetése végett, használni akart, s a Svájcz elleni háborúban egyebet sem láttak, mint bujtogató demagógok igazságos megfenyítését. Most már bizonyosnak látszik, hogy meglesz a békés kiegyenlítés. A svájczi köztársaság — mind politikai — mind gazdasági okoknál fogva — szívesen fog hajlani méltányolható föltétek elfogadására, miután fegyveres erejének hosszabb talpontartása roppant anyagi veszteségeket eredményez. A honvédelmi erő mozgóvá tétele nem csupán rendkívüli, és pedig tetemes kiadásokat igényel, de nagy fogyatkozást szenvednek mindazon családok is, melyeknek főtámasza azon férfi, kinek épen ki kell a sorba állani. Azonkívül ugyanis, hogy bizonyos szám munkanapja veszendőbe megy, még otthonról kell magát sok mindenfélével elláttatnia, miután a hadseregi pénztárból folyó illeték oly csekély, hogy ezzel vagy sohasem, vagy csak a legritkább esetekben érheti be. A Stambulból legújabban érkezett tudósítások oda mutatnak, hogy az angol-perzsa háború nem csekély hatással leend azon tartományokra is, hol Perzsia, Török- és Oroszország határai összeérnek. Hír szerint máris forrongás uralkodik azon kurdok közt, kiket a basibozukoktól három évvel ezelőtt nemzetük iránt tanúsított rosz bánásmód lázongó hangulatra indít a Törökország iránt, s kik is azóta nagyon fogékonyaknak mutaták magukat az orosz befolyások, kivált az orosz ajándékok iránt. A török kormány tetemesen erősítteti hadait Erzerumban, Karszban s az innen keletre fekvő helyeken ; más részről azonban Oroszország is szaporítja helyőrségeit Tul-Kaukázia délnyugati részeiben. Most már a Szuchum-kalei fogás czélja is kiderült. Az oroszok félre akaják szorítani az angolokat ezen partoktól, hogy így Perzsiát legalább egy oldal felől biztosítsák. Tán szükségesebb lett volna, azonban a sahot országa túlsó oldalán megutalmazni, mert hiszen a legújabb sürgönyök után tudjuk, hogy az angolok Kohaton át nyomulnak előre. Meglehet egyébiránt, hogy ezen expeditio nem közvetlenül a perzsa birodalmat illeti, hanem az utóbbi időben a perzsákhoz pártolt afgánok ellen, és talán Kandahar elfoglalására is van irányozva. A perzsa kormány Herat ostroma és önkéntes megadásáról adott részletek után hivatalos közlönye által kijelenti, miként kész odahagyni új hódítmányát, azon feltétel alatt, ha Angolország Kandaharban, Afghanistánban, sőt magában Heratban megteszi a szükséges intézkedéseket a végett, hogy Perzsia biztosítva legyen aziránt, hogy ama tartományok mindenike saját kormánya alatt álljon. Ha Angolország ezen feltételeket nem írja alá, a shali kijelenti, hogy más hatalmak segélyében vagy közbenjárásában, s különben az isteni gondviselésben veti bizalmát. Újabb, érdekes híreink — kivéve az Amerikára vonatkozók, melyeket olvasónk a rendes rovatban összeállítva talál — mainap nem érkezvén: szemlénket, úgy hisszük, legczélszerűbben fejezzük be az Oroszország és Anglia ázsiai versenyzését felderítő észrevételekkel, megerősítvén egyszersmind fentebbi állításunkat, hogy az Ázsiában kiütő háború kivált a határtartományokra lesz tetemes hatással. Oroszország és Anglia ugyanis a roppant kiterjedésű ázsiai continens minden pontján egész a megmérhetetlenig közelednek egymáshoz. Sehol sem találkoznak ugyan, de egymást mindenütt fenyegetik. Szibéria és China, Szibéria és Tibet, Szibéria és Perzsia közt oroszok és angolok mindenütt távolról fenyegetik egymást. Anglia a déli részt, mégpedig Dél leggazdagabb részét, majdnem egész Indiát bírja. De Oroszország tartós időre nyithat magának utat Ázsia déli részébe; ez ugyan lehetséges, de egyelőre még nem bizonyos ; továbbá igen rosz politika volna Oroszország részéről az egyedüli európai hatalmat Ázsiában oda engedni. Emésztő ereje nem volna képes ily martalék elnyelésére. Oroszország Chinában, Oroszország Indiában, Oroszország Perzsiában, megszűnnék Oroszország lenni. Többé nem uralkodnék , hanem magamagát rontaná meg. Terjeszkedési kísérleteinek hajótörést szenvedett fáradozásai igenis világosan megmutatták , hogy csak hatalmas öszpontosítás által válhatik erőssé. Tere ki van mutatva ama nagy kereskedelmi utakon, melyek az Oxustól Bocharába és ismét a Jaxartestől chinai Tatárországba vezetnek le. Ott Oroszországra nézve nagy kereskedelmi viszonyok térés pályája nyílik Chinába, Indiába s az afghai tartományokba. Ha Anglia át akarná lépni e vonalat, az orosz érdekeket mintegy,keresztül metszvén, maga magának törné nyakát. És most jövünk a sebzett helyre. Oroszország a Kaukázus ura, s az is maradand. Idővel a Kaszpi tengert is uralma alá kerítendi. Sem a vad lezgusok, sem a vallásuk és intézményeik által brutalizált perzsák nem leendnek képesek valaha egyensúlyt képezni Oroszország növekvő hatalma ellen. Angliának azon nagy kereskedelmi utakat, melyek Mediából indulva ki a Tigrisnél végződnek, sajátjaivá kell tennie. De hogy Oroszország hatalmának minden előnyeiből kivettessék, erre oly erőfeszítések kellenének, melyeket megtenni egyetlen egy európai nagyhatalom sem volna képes. Mindkét részről legokosabb volna, ha a lehetséges dolgok fölött kölcsönösen értekeznének, a tulambitiosus dolgokról lemondanának; talán évszázadokon keresztül igy élnének együtt az öszves európai érdekekre nézve, s ne rontanák saját nagyságukat üdvtelen s lehetetlen harcrokban. Mindezekben nem egyedül angol vagy orosz érdek forog fen, de az európai civilisatios legmagasabb culturának legfenső érdeke. kútfejéig föl kell ismernie, a jelennek összefüggését a múlttal át kell értenie, mert csak az vállalkozhatik az emberiség valamely töredékének akármely iránybani továbbfejlesztésére, ki az emberiség fejlődésének eddigi folyamatját ismeri. Ha már most a bibliát mint a vallásos miveltség első és egyedüli kútfejét e magasb, a miveit laicustól is méltánylandó szempontból nézzük, felfoghatóvá lesz, miért teszünk a bibliai nyelvek tanulmányozására oly nagy nyomatékot és miért tartottam én, ki tán mást is mivelhetnék, érdemesnek életemet oly tudomány mivelésére és annak ifjaink előtt jobb színbe helyezésére szentelni, mely mind ekkoráig mint haszontalan tudós sem csak gúny tárgya volt. — A turista a jog forrásainak nyelvét, az orvos Gallenusát inkább szükségesnek tartotta érteni, mint a lelkész az ő isteni Corpus jurisát. Pedig a szentírás még más értelemben is szükséges előzménye minden theologiai tudománynak, mint például a római pandekták és digesták a jogtudománynak, mert ezek a jogtudósra nézve pusztán mint fejleményi momentumok nevezetesek, mig a bibliáról ma is mint közel 2000 év előtt, azt tartjuk, hogy abban örök élet vagyon. A bibliáról kellett előbb általában szólnom s annak fontosságát megérintenem, mielőtt a bibliai nyelv tanítására fordított gondom némi eredményeiről beszélnék, számot akarván adni arról, mit akartam azon czélra írt kézikönyvemmel elérni, s mikép hiszem azt elérhetni. S ebbeli számadásom, különösen azon nemzedékbeli tanártársaimnak szól, kik közt nem egykettő van, kiket én voltam szerencsés a tudomány templomába bevezetni. — Szolgáljanak több évi tapasztalataim e tüskés mezőn eszméltetésül és további tapasztalattételek csekély kezdőpontjaiul. Mikor iskolai kézikönyvet készítünk, vagy szükségben segítőt akarunk tanítványunk kezébe adni, melyben minden magát előadható nehézségre útbaigazítást találjon, akkor a tudomány anyagának kimerítő vázlatát kell adnunk. Vázlatát mondom, mert a bővebb fejtegetés a tanításban mindig a a szóbeli előadásnak kell, hogy fenmaradjon ; vagy oly vezérfonalat akarunk adni, mely a tudomány or"'"tsmusának megalkotásához szükséges alapvonás 19" ne tartalmazzon, mely a tamit, mennyit és azt mely renddel kelljen valamely tudományból határozott időszakban előadni, a tanítványnak pedig szolgáljon segédkönyvül, melyből készülhessen. A héber nyelv tankönyvének szerzője az utóbbit akarta, még pedig oly szorosan kimért alak- és kiterjedésben, hogy sem többet sem kevesebbet ne tartalmazzon, mint a mennyit egyetemi tanulmányok hallgatására érett ifjak naponkinti 4 órán egy év alatt elvégezhetnek; e mellett az ó - testamentomi nyelv, hang-, alak- és mondattan tüneményeiből annyit kellett felkarolni , s ennek begyakorlására annyi nyelvanyagot fokozatos gyakorlatokban összeállítni, mint amennyi egyfelől szükséges arra, hogy a héber nyelv grammatikai és onomastiai szervezését felismerhessék, másfelől arra képesíttessenek, hogy a következő iskolai év elején az ószövetséget commentár segítségével olvashassák. Mindezt éreztem és tudtam, csak akkor lesz elérhető, ha a tanuló a tárgyat meg is kedveli, megkedveli pedig, mihelyt munkáját minden lépten észrevehető siker és foganattal koronázva látja. E végre az ószövetségi történelemnek rövidletét tartalmazó és előre elkészített olvasókönyvből szedegetett nyelvanyagot úgy rendeztem, hogy az első gyakorlatban használt szók, a másodikban uj összeköttetésben és így uj alakban ismét előforduljanak, a másodiké a harmadikban s igy tovább; szintigy a szabályokat oly rendben adtam, hogy az elől álló mindig alapvető legyen a következőre nézve. (Folytatjuk.) TÖRVÉNYKEZÉSI TÁRCZA. VI. Cimivezetés a cziviltulajdonos halála után — P. Eugen, mint időközben elhunyt P. Pálnak fia, s bejegyzett czimvezetője, apja czime „per procura P. Pál“ aláírásával elfogadott egy 400 pftos váltót. A váltóbirtokos a lejárat után az említett kereskedői czim ellen a váltót beperlé, s a fizetési meghagyást P. Eugen mint czimvezetőnek kézbesitteté. P. Eugen a fizetési meghagyás ellenére kifogást ten ugyan, mindamellett a p-i cs. k. kereskedelmi törvényszék a kifogás folytán közbejött tárgyalás bevégeztével, 800 m.fizse sz. a. a fizetési meghagyást jogérvényesnek nyilvánító, a következő okokból : Tekintettel a polg. törvény 1214 -ik §-ára, kétségtelen az, hogy a kellőleg bejegyzett kereskedői czim ellen, egyéb körülményektől eltekintve , mindaddig lehet perelni, míg a czim kitörülve nem lett, mivel a bejegyzett czim, jogalanykép létezni csak a kitörölés folytán szűnik meg. Nem kevésbé áll az idézett §, az 1201. s 1028. §§-okhoz képest az is, hogy a bejegyzett czimvezető a czim képviselésére, mindazon ügyekben, melyek közvetlenül az érdeklett czim alatt végzett ügyletekből erednek, a czimvezetési jogosítvány kitöröltetéséig mindenkor jogosítva van. Ennek előrebocsátása mellett P. Eugén mint P. Pál czimvezetőjének abbeli kifogása, hogy a kereset ellene helytelenül lett irányozva, mint szinte, hogy ő a kereskedő czimet e perben nem képviselhetné, figyelemmel arra, hogy sem a bejegyzett kereskedői czim sem a megbízás létezése kétségbe nem vonatott, annál alaptalanabbnak tűnik ki, miután jelen eseben oly viszonyok épen nem forognak fen, mik a p. t. k. 1008-ik §-ához képest különös meghatalmazást igényeltek volna. A pesti cs. k. főtörvényszék ellenben 4193 85. szám alatt az elsőbirósági ítéletet megváltoztatván, felperest P. Pál czim ellen irányzott keresetével elutasitá, a perköltségeket kölcsönösen kiegyenlítvén. Az indokok következők voltak : Bebizonyítván, hogy P. Pál kereskedő még a jelen kereset megindítása előtt elhunyt, miután ekként, a még érvényben levő 1840. XVI. 57. §. értelmében, kereskedői joga is elenyészett, ugyanazért czime ellenére, mint melynek képviselője többé nincs, törvényes lépések nem létezhetnek, hanem ily esetekben a p. t.könyv 811. §-ához képest minden per vagy az örökség átadása után az örökösök, vagy annak átadatása előtt az e végre kirendelendő gondnok mint a hagyaték képviselője ellen indítandó meg. A czímvezetési jogosítvány csupán a kereskedelmi üzletre szorítkozik, s törvény előtti képviseletre ki nem terjeszthető, miután erre a p. t. lu()8-ik §-ához képest különös megbízás szükséges, minővel pedig alperes nem bir. A p. törvény 811 -ik §-án tehát mit sem változtathat jelen esetben az, hogy P. Pál a czimvezetési jogot fiára P. Eugénre még életében átruházta, s ehezképest P. Eugén kézírása törvényszékileg be is jegyeztetett. , , Ámbár nevezett P. Eugén e megbízás erejénél fogva 1840 : XVI. 58-ik §., s a p. t.könyv 1022. §. értelmében a hagyatéki tömegről mindennemű kárt elhárítani , a tömeg straszirozásánál, mint rendbeszedési czimvezető szerepelni, s az üzletet szükség esetében a folyó ügyek bevégeztéig folytatni jogosítva lenne , abból mégsem következik, hogy ő saját személyében, a kérdéses cím alatt a felebb említett törvény világos határozat ellenére megpereltethessék. Végül az 1214-ik§-ra tett hivatkozás nyomatékkal azért nem bír, mivel jelen esetben nem valamely kereskedelmi társaság jogairól s kötelezettségeiről s a megbízás tartamáról, hanem csupán egyes czím képviseléséről van szó, mire nézve pedig csak a meghatalmazási szerződés, illetőleg a peres eljárás szabályai szolgálnak zsinórmértékül. Azonban a legfőbb és semmitő törvényszék felperes felülvizsgálati kérelme folytán az első birósági ítéletet hagyó helyben azon okból, mert a p. törvény 1214-ik §-ához képest valamely kereskedő társaság megszűnése ép úgy, mint alakulása közzétendő, s a megbízások ereje és tartama is e közzététel nyomán ítélendő meg minek ellenébe alperes abbeli kifogása, mintha P. Pál halála után a kereskedési czim vezetésére jogosítva nem lenne, annál kevesebb erővel bir, mivel az érdeklett czimnek szakadatlanul lett folytatását kétségbe vonni csakugyan nem lehetett. (Ítéltetett 1856. sept. 11-én 8381. szám alatt.) (A „G. Z.“ után Dr. Vida Lajos.) Erdélyi levelek. I. Kedves Barátom! Midőn a P. Napló felelős szerkesztőségét elvállalod, hogy izzadó munkája légy a jelennek, mely a szebb jövendőt előkészíti , meghívod barátaidat és mindazon hazafiakat, kiket egyenlő elvek vezetnek, kiknek szivében egyenlő érzelem ég, hogy körülötted szellemi tábort üssenek. — Tettre hivó baráti soraid elérkezének hozzám is. Soká küzdöttem magammal; engedjek-e fölszólításodnak, vagy nem ? — ha sokoldalú elfoglaltatásomat tekintem : „nem“-et kellene mondanom ; no de miért ne áldoznám föl az egykét szabad perczet, hogy — mennyire időm és parányi tehetségem engedik — bennem helyezett baráti bizalmadnak megfeleljek ? de mit és miről írok én politikai lapba ?— én, kinek a politika sohasem volt eledelem ? kinek politikával, az „exigentiák eme tudományával.“ bajlódni szenvedélyem Sohasem volt! árny gondolom, miért ne cselekedhetném úgy én is, mint századunk igen sok gyermeke, kik, miben inasok sem voltak, mesterekül vetik föl magokat! nem, ezt nem cselekszem; ezt cselekedni bűnnek tartanám ; ki mihez nem ért, abba ne ártsa magát; kinek árnyba vonulni végzete, az elő ne tolakodjék ; pedig nézetem szerint épen e bajban sinlődünk mi magyarokul; ám hiszen mi szükséges ma arra, hogy valaki az irodalom szentélyébe tolakodjék ? mintha egy új Danton harsogná mariusi hangon : bátorság, ismét bátorság, és mindig bátorság : oly szemtelen vakmerőséggel látok szerzőkül föllépni ifjakat, kik alig rázták le az iskolai port, alig fogták föl a tudományok elemeit , már holnap azokról írogatnak. Tartalomüres munkák özönével borítják el a hazát s lelkiismeretet sem csinálnak belőle, hogy vizenyős firkáik zagyvalékéval megrontják az irodalom hitelét, és silány portékáikkal csalják a közönséget, mely többször megcsalatva a legjobb munkát sem veszi meg. — Önkényt jutnak eszembe szavai a dicső férfiúnak, kiről írva van, hogy egyetlen szemében a nemzet minden múlt és jövő bánata tükrözött. Könyvet írni, úgymond, ez is egyike korunk betegségeinek. Ki kenyérért irogat, az méltóbb szállásra, mint a ki napszámért kapál. Kit hajlandóság vonz írásra, jusson eszébe , miképen hajlandóság és tehetség két különböző dolog; s ki a hajlandóságot tehetségnek veszi , az mindig csalatkozik. Több kívántatik az írótól, mint a beszélőtől. Ennek szavai elhangzanak, az író pedig maradandó börükbe önti gondolatait, s messze vidéken s jövendőben is óhajt olvastatni. Azért, ha valaha könyvírásra kedved leend, vizsgáld meg jól magadat: gyűjtöttél-e elég erőt, tapasztalást és tudományt ? mert oly ember is, ki a maga életkorét hiven betöltvén, jámborsága és szorgalma által tiszteletet érdemel, nevetséges leend, mihelyt azon pályára lép, mire a természet őtet nem szánta. Kinek a közönségesen, s mindennapin felülemelkedni erő nem jutott , az kitűnő helyre ne álljon.“ Íme a jó tanács ! de ki követi azt? Ifjabb íróinknak hányadika viraszta át éjeket a komolyabb tudományok asztalánál ? tanulás nélkül csak a buta képzelheti magát tudósnak. Az írott munkák száma szaporodik, mintha a könyvek sokasitása volna főczélja e századnak; de ki örvendhet e szaporaságon, mikor azokban az eszmék szegénysége uralkodik. Ők írnak, hogy lapokat, íveket tölthessenek be, imák nyerészkedési viszketegből. Olvastatni akarnak, mielőtt maguk sokat olvastak, tanultak és elmélkedtek volna. Ha néhány divatos regényen átgázolnak, azt vélik , már bölcsekké lettek. Másokat képezni akarnak, mielőtt magokat képezték volna. A halhatatlanság szobrairól álmodoznak, melyeket az utó nemzedék sirkalmukra fog állítani, pedig úgy járnak, mint a római császárok a 3-ik században, kiket ma megtapsolt a lázadó légiók serege és holnap őrült szenvedélylyel kikacagott. Félreértetni nem akarnék. Az elismerés méltó adójával senki sem hódol szívesebben, mint én, azon lelkeseknek, kik ihletett szellemük termékeivel oly áldásteljesen munkáltak az irodalom küzdhomokán ;de bántja meggyőződésemet, midőn tanulatlan ifjak, kik még szabályszerüleg írni sem tanultak meg, annál kevesebbé bocsátkoztak a tudományok mélyére, a nemzet tanáraiul tolják föl magokat; mert mi egyéb az író, ha nem tanár? S ha annak, ki fejletlen elmék oktatója akar lenni, oly temérdeket kell elébb tanulnia, mennyivel inkább annak, ki a nemzet értelmiségéhez akar szólani! „Ismerd tenmagad! mond az ókor bölcse, siez igazságra nincs senkinek nagyobb szüksége, mint az írónak, ki a jelenkor és maradék szemeit magára készül fordítani. A könyvszerző rendeltetése „magas rendeltetés,“ úgymond Kölcsey. Az írónak hivatása az, hogy legyen világító szövetnek, melynek sugárfénye napvilágra derítse az emberi ismeretek körének homálylepte tájait, hő melege pedig az érzelemvilág fagyos kérgeit repessze föl, és ültesse belé, de avatott kézzel, a tiszta erény — ez égi szülött és a nemzetiség üdvet árasztó magvait ; mert ha az irodalom termékei e kettős bélyeget nem hordják homlokukon, ok akkor ízletes gyümölcsöket hiába várunk attól! S ime barátom! a sok gondolat közöl, melyek lelkem előtt elszállonganak, midőn szives fölhívásodra ez igénytelen sorok írásához fogtam, e kettőn .erény és nemzetiség akadott meg lelkem figyelme. E kettőnek szentnek kell lenni, minden jó ember, minden igaz magyar előtt. Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs ! zengte az elsőről a lánglelkü költő, kinek puszta szobortalan sírja fölött szövetkeztünk föloldhatlan barátságra ; fáj, barátom! a gondolat, hogy egyik első rangú költőnk, kinek egyegy versszaka több lelket önte az alvó nemzet romlásnak indult fiaiba, mint sok másnak ivekre .______ ., % Magyar könyveszet. 1. Szőlöfizeti és borászati közlemények. Első folyam, hat füzetben. Szerkeszti s kiadja Gyürky Antal. Pesten, 157. Nyomatott Emich Gusztávnál. 8rét. Első füzet, 58 lap. Az első folyam előfizetési ára 2 frt 30 kr p.p. 2. Nagy Péter. Az uj házassági törvény magyarázatja, a törvény eredeti szövegével, az ebben hiányzó egyházi s polgárjogi törvényekkel, gyakorlati példákkal, és irománypéldányokkal. Irta Nagy Péter, jogtudor az egyházi s polgárjogi törvényekből. Pest, 1857. Geibel Armin bizománya. Nyomatott Emich Gusztáv nyomdájában. 18-rét 144 lap. Alapírt.