Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)

1857-05-12 / 2196. szám

esett tőke, s el van örökre vonva a közczéloktól, bi­zony fáj az ember lelkének! Május 3-án lesz a múzeum-egyesületi közgyűlés, mindenfelé készülnek rá; ha szép idő lesz, helyben a múzeum épületben fog megtartatni. Sajnálatom, hogy a­mint halljuk, a testvér házába küldött száz és egynéhány felszólító iv közül alig jött vissza 15— 20, még csak felelet sem érkezett a legnagyobb rész­től Legalább az aláírási ívek, mint hivatalos adtók, talán vissza lennének küldendők. Egyébiránt én csak a magam észrevételemet mon­dom el. 1. 1. KÜLFÖLD. Angolország, London, máj. 7. A trónbeszéd, melylyel a biztosak a királynő nevében megnyitot­ták a parliamentet, ekkép hangzik : „Meg van hagyva, értesítenünk önöket, hogy ő felsége, az utóbbi parliament eloszlatása után a legelső alkalmat meg­ragadta, hogy önök tanácsával és támogatásával él­hessen ; s ő felsége azt hiszi, ho­y önöknek a jelen ülésszakon elég idejök lesz, némely fontos ügyeket, melyek közül néhány már ez év elején igénybe vette a parliament figyelmét, kielégítőleg tárgyalni. A dol­gok állása Európában általán véve igen alapos kilá­tást nyújt a béke fentartására. A párisi szerződmény fő feltételei mind teljesedésbe vetettek, s remélhetni, hogy a mi teendő ez ügyben még fenmaradt, csak­hamar el lesz igazítva. Azon alkudozások, melyek a porosz király és a svájczi szövetség közt a neuscha­­teli ügyek miatt támadt viszályokat illetőleg folytak, a bevégzéshez közelednek, s — a­mint ő felsége hi­szi — mindkét részre nézve becsületes és kielégítő kiegyenlítéssel lesznek befejezve. Azon egyezkedé­sek, melyeket ő felsége Középamerika ügyei miatt egy idő óta az Egyesült­ államok és Honduras kor­mányával folytat, még nem értek véget. Jelentenünk parancsolja felsége, hogy közötte és Perzsia sahja közt mart. 4. ő felsége párisi követe s a sah követe által békeszerződmény lön aláírva, s ő felsége meg fogja hagyni, hogy e szerződményt a ratificatiok ih­lető kicserélése után azonnal önök elé terjeszszék. Ő felsége sajnálkozását kell a fölött kifejeznünk, hogy azon összeütközések, melyek a cantoni főbiztos és ő felsége hivatalnoka és hajóhadi tisztei közt Chinában kitörtek, a legutolsó chinai hírek szerint még nincse­nek kiegyenlítve. Azonban ő felsége teljhatalmazottat küldött C­hinába, teljes utasítással minden viszálypont kiegyenlítésére, s ezen fölhatalmazottnak, ha támoga­tásra lesz szüksége, elegendő szárazföldi és tengeri erő áll rendelkezésére. Parancsunk van tudatni önökkel, hogy ő­felsége, több más európai hatalommal egyet­értőig szerződést kötött Dánia királyával a Sund­­vám eltörlésére. Ezen szerződmény, az ő felsége és a dán király közötti külön egyezménynyel együtt, önök elé lesz terjesztve, s ö felsége előadatja azon intézkedéseket, melyek a szerződményben kikötött kötelezettségek teljesítésére szükségesek. Alsóházi urak ! »Úgy intézkedett ő felsége, hogy a folyó évi költségvetéseket önök elé terjeszszék. A takarékos­ság kívonatainak gondos szemmeltartásával vannak azok kivetve, s illő gonddal az államszolgálat azon ágainak hatályos működésére, a­melyekre vonatkoz­nak. Lordok és gentlemanek! Ő felsége parancsából több rendszabályt ajánlunk önök komoly figyelmébe az igazságügy konsolidálása és javítása végett.“ Em­líti különösen a trónbeszéd a hagyományi és házas­sági törvények javítását. S a szokás szerencse és jó­­kivonással végződik az egész.“ Sir James Outram újabb távirati sürgönye sze­rint, melyet közöltünk, az ahwazi expeditio ápril 4-kén teljes diadallal tért vissza Mohammerah­­b­a. A nagy perzsa hadsereg elhagyta állomását s 400 főnyivel kevesebb brit hadosztály elől, hirtelen visszavonult D­­­z­s­u­­­b­a. Egy ágyú a zsákmány, s jókora mennyiségű hadi készletet vettek el és sem­misítettek meg az angolok. — A „Times“, Moham­­merah bevétele hírét hasonló megjegyzésekkel kiséri, mint a kutabi ütközet jelentését. Sajnálja a vérontást a békekötés után­ örvend a diadal erköl­csi benyomásának, míg végre úgy találja, hogy e csapásra szükség volt, mert csak így lehetett a sah­­ban a béke szeretetét valóban föléleszteni. Kétség­telen, úgymond, hogy a Mohammerah és Suszter kö­zötti Karuhni-síkság elfoglalása katonáinknak egész­séges táborhelyet szerzett a nyári hónapokra, arány­lag termékeny vidéken és barátságos érzelmű lakos­ság közepett. Nem kis anyagi előny seregeinkre nézve ez egészséges, élelmi­szerekben nem szűköl­ködő hely, miután Perzsia odahagyásáról Kars kiürí­téséig nem lehet szó. S ázsiai ellenfelünkről sem tud­juk, mit gondolhat hirtelen. S még nagyobb a diadal erkölcsi hatása. A sah hazai és idegen tanácsadói jól tudják, hogy Perzsia ereje sajátkép hozzáférhetlen­­ségében fekszik. Bush­ bevétele, habár az egyedüli kikötője Perzsiának, nem bír ijesztő hatással azon udvarra nézve, a­mely tapasztalásból tudja, hogy ez operatiónak soha sem volt további eredménye. Har­mad ízben jelentek meg ellenséges czélból angol ha­dak a perzsa kikötőben, de még soha sem nyomultak eléggé az ország belsejébe, hogy csak Sirászt s a déli városokat lehetett volna félteni. Nem csoda tehát, ha sokan a passiv ellenállást tanácsolták Perzsiának. Hadd vegyék be az angolok Bush­t, majd odahagy­ják a sziklafészket, a­hol semmit sem kapnak, s a cholera és láz pusztítja soraikat, így szól a Oroszor­szág és a naturalizált kalandorok. Nem gondolhatni ez okból, hogy csupán Bush­ bevétele elég hatással lett volna a perzsa udvarra. Oroszország tartós fogla­lást tesz, míg az angolok ismét elvonulnak partjaink­ról , így gondolkoznak. Más hatással van Mohamme­rah bevétele. Ez már egy hadjárat kezdete; mutatja, hogy foglalásokat is akarunk tenni, ha úgy hozza magával a szükség. Annyi, mint Kasistan, a Tigris­völgy és az összes perzsa öböl megszállása. A sah belátja, hogy országa fenállása is függ a békétől. S diadalunk hatással van egész Középázsiára. Az arab törzsek fölötti erkölcsi uralom sem csekélység. Mo­hammerah bukása híre már eddig bejárta Arábia, Mesopotámia és Kurdistan minden zegezugát. Vala­hányszor Kisázsia és az Eufratvölgy fejlődéséről van szó, rendesen azt vetik ellen, hogy a szerte kóborló törzsek javíthatlan vadsága akadályozza a polgáro­­sodás terjedését azon vidékeken.­­ Oly esemény, mint Mohammerah bevétele és egy diadalmas brit sereg köztöki tanyázása bizonynyal oly hatással lesz azon törzsekre, melyet az angol vállalkozási szellem jövőre fel tud használni. Az angol b­i­b­l­ia­t­e­rj­e­s­z­t­ő t­á­r­s­a­s­ág lord Shaftesbury elnöklete alatt tegnap tartó 53-ik évi gyűlését. 1856-ban összesen 1­,517,858 példány szent írást terjesztett el a társulat, 43,464-el többet, mint a múlt évben. Ebből a külföldre esik 515,893 pél­dány. A társaság fenállása óta 32,000,000 bibliát oszta szét. Sok ment közelebb Orosz- és Törökor­szágba. A­zultán is elfogadott ajándékul egy példányt, s naponkint olvastat abból magának. Gladstone­tól nemsokára egy munka jelenik meg Homér fölött, mely a görög költőről történelmi, vallási, politikai és költészeti tekintetben fog érte­kezni. Francziaország, Pár­is, máj. 7. Fölváltva jelen­tették és megc­áfolták a lapok Constantin nagy­­herczegnek Angolországba utazását. A „Nord“ táv­írdái sürgönye megerősíti most ez utazást, azon meg­jegyzéssel, hogy a herczeg Osborneba és nem Lon­donba megy. A látogatás egyedül Victoria ki­rálynőt illeti, ő felsége híván meg a herczeget, s a meghívást Cowley lord szolgáltatta át. A herczeg Osborneból Calaisba megy, innen vasúton Brüsselbe. A kiszállás Calaisban máj. 31-kére van tűzve. A „Patrie“, mely először félhivatalos nagy képpel hazugságnak nyilvánította Napoleon herczeg uta­zását, most kénytelen bevallani ezen utazást, s ezt mondja : „ő csász, fensége a francziák császára által küldetésben bízatott meg a porosz királynál.“ A herczeget kisérik : D­e Salles gróf, senator, ki a krimiai seregnél hadparancsnokságot vitt; Ber­trand alezredes, Jeromos herczeg hadsegéde, ki Almánál és Inkermannál a keleti sereg harmadik hadosztályának tüzérségét vezénylette Napoleon herczeg parancsnoksága alatt ; F­e­r­r­i Pisani, őr­nagy , hadsegéd és W­a­l­d­n­e­r százados , Napo­leon herczeg hadsegéde. Ő fensége tizenkét napig lesz távol. Berlinből visszatérvén Manchesterbe megy. Azon jegyzék, melyet a „Moniteur“ a neu fek­­a­­te­­­i ügyre vonatkozó okmányok közöltetése miatt közlött, a svájczi szövetségtanács részéről egy a Tui­­leriákhoz intézett jegyzéket idézett elő. A svájczi végrehajtó hatalom élénken védi magát azon vád ellen hogy a nemzetközi kötelességet nem teljesítette volna, s hogy a még függőben levő alkudozásokat koc­káztathatná. Ma indult el Párisból a rendelet a Chinába kiren­delt hadcsapatok elutazásának felfüggesztésére. Ezen felfüggesztés egyébiránt csak ideiglenes s nem aka­dályozza Gros báró elutazását, ki Marseilleből ér­kezett sürgöny szerint e hó 12-kén ül hajóra Tou­­lonban. A francziaországi főalamizsnásság kérdése el van döntve. Ezen hivatal C­a­n­i­n­o herczegre ruházta­­tik, ki a pápa által bibornokká neveztetik. Ezen fő­­alamizsnási hivatalnak három osztálya lesz : első a császári ház alamizsnási hivatala, Menjaved atya vezetése alatt; a második tengerészeti, Cocquerau atya, a harmadik a szárazi seregé Parabére atya alatt. Pár­is, máj. 7. A schleswig-holsteini herczegsé­­gek ügyére vonatkozólag egy orosz sürgöny érkezett Párisba Koppenhágából. Az orosz kabinet azonban nemcsak a koppenhágai kabinettel közlé a kérdéses egybeni benső nézetet, hanem a berlini és bécsi ud­varokkal is. Az orosz udvar minden összeütközésnek elejét akarja venni, s e nézetben karöltve jár a pá­risi és londoni udvarokkal. Az „Ind.­beige“ egyik párisi levelezője a „Journ. de Constantinople“ azon hírét, hogy Samys, ki a keleti háború alatt mélyen hallgatott, most ismét feltűnnek a láthatáron. Redcliffe lord nyugtalan szellemének tulajdonítja. Ő lordsága, miután látja, hogy sem Törökországban sem Perzsiában nem küzdhet Oroszország ellen, most Czirkassiában igyek­szik zavart támasztani, — ő volt az, ki a lengyelek és magyaroknak oda menetelét pártfogolta, s ő az, ki most azt híresztelteti, hogy Samyl is kimozdult medve barlangjából és t­öbb nép az Oroszországgal kötött szerződést megtörni szándékozik. De Belmontet, a császár kamarása, ki Con­­stantin nagyherczeg mellé van adva, egy igen szép nyilatkozatot ten a herczegről : „Ez a legszere­­tetre méltóbb herczeg a világon; csak egy hibája van — hogy fáradhatlan.“ A szárd király 1200 „Al valore militare“ feliratú érmet küldött a franczia kormánynak kiosztás végett. Berlinből, máj 8-káról táviratozzák az „In d. belge“nek . A király jelen leend azon tánczvigal­­mon, melyet De Moustier marquis (franczia kö­vet) a jövő hétfőn Roland Napoleon herczeg tisz­teletére. ESTI POSTA, Pest, május 11. A nap legfontosb kérdése kétségtelenül az, hogy a perzsa kormány nem ratifikálta a Cowley 1. és F­e­r­u­k khán között megkötött békét. Az angol trón­beszéd ugyan semmit sem akar tudni ez eseményről, egy félhivatalos párisi lap pedig meg is hazudtolja azt; mindamellett úgy látszik, hogy a „Nord“-nak idevágó állításai tökéletesen megállnak. A múlt évek folyamában többször megesett már, hogy bizonyos hírek Teheránból hamarább érkeztek meg Tifliszen és Sz.-Péterváron, mint S­ambulon keresztül. Ez rend­szerint olyankor történt, midőn a hírek Oroszország­­ra nézve voltak kedvezők, az eseményeknek pedig, melyekről szóltak, a sz.-pétervári államirodában volt kiindulási pontjuk. Lehető, sőt nagyon is valószínű, hogy a kérdéses esetről a Temze partján is többet tudtak mint a­mennyit a parl­ament megnyitásakor jónak láttak közleni. Már azon egy körülmény, hogy épen most teszik közhírré Outram tlk­uj győzelmi jelentéseitt, épen most jelentik Mohamora, az any­­nyira fontos kereskedelmi hely bevételét, oly takti­kára látszik mutatni, melynek föladata lesz újólag harezvágyat gerjeszteni s a hosszas békealkudozá­sok eredménytelensége miatti elégü­letlenséget csi­­lapitani. Meglehetünk győződve, hogy az angolok egyese­­gyedül A­n­i­c­s­k­o­ff fondorkodásainak köszönhetik, ha Perzsiában — daczára a pénzügyek rosz állapo­tának és daczára azon vereségeknek, melyeket a sah az öböl táján szenvedett — újólag lelkesednek a szent háborúért. Nem tagadhatni, hogy ez a mostani fogás a híres orosz diplomatia legsikerültebb mesterségei közé sorozandó és Nagybritanniának nem csekély zavart fog okozni. Azon hadtömegeket, melyek a perzsa öböl­ben s az elfoglalt tengerparti városokban elosztják, China ellen akarták használni, most pedig eddigi elleneik ellen kell velök tovább is működniük. Ha Anglia fen akarja tartani Közép-Ázsiában eddigi ha­talma állását; ha mindenhatósága fényködét a be­­ludsák és afgánok, a maszkat-arabok és Hindosztán nyugati határvidékeinek egyéb harczos törzsei közt továbbra is meg akarja tartani, úgy még szaporítania kell Outram csapatait, erősítenie Bender-Bush­ és Karrak mellett a hajórajt. S daczára a haderő ily­­szerű gyarapításának mégis igen bajos, tán épen le­­hetlen is lesz fél esztendőnél elébb nyomósan mű­ködni a harcz terén, mert a forró évszak az egész­ségtelen ehatel-arab alföldön nagyon kártékony be­folyással lehet a katonák egészségére, a kolera pe­dig, mely azon iraki tájakon csaknem szintúgy ho­nos, mint a Gangesz partján, borzasztó pusztításokat vihet végbe az angolind sereg hindui közt, kik gyo­morbajoknak különben is nagyon alávetvék. Hogy ily visszonyok közt a st. jamesi kabinet — China elleni harczában — nem számolhat többé a keletind társulat támogatására, s ekként elveszti a leghathatósabb segélyt : magától értetik. Bécsben ha nem is épen aggasztónak, de legalább nagyon feltűnőnek találják, hogy Porország a n­e­u­­c­h­a t­e­­ i ügyben kidolgozott javaslat elfogadása iránt a maga részéről semmi nyilatkozatot sem tett. úgy látszik, hogy e nemesi nonchalante által, mely­lyel most végezetül a „milliós alkut“ űzik, oly for­dulatot akarnak adni az ügynek, mintha csak a köz­társaság kérelemféle sürgetésének engednének, nem pedig a körülmények sürgötő hatalmának. — Napoleon herczegnek Berlinbe utazását mindenkép magyarázzák. Először azt egyszerű ud­variasságból eredt látogatásnak tulajdoniták; azután házassági tervet emlegettek, mi egyébiránt mindig előfordult,valahányszor Napoleon herczeg idegen udvarokhoz rándult, ha Stockholmban vagy Stutt­gartban megjelent. Jelenleg a császár küldetéssel bízta őt meg, s ez a neuschateli, olasz vagy a dunai fejedelemségi ügyre vonatkoznék.­­ A legbizonyosb az, hogy még eddig nem tudhatni a herczeg utazásának okáról semmi bizonyost. Mi az első versiót illeti, tudniillik a berlini udvar iránti udvariasságot, ez elfogadható volna, ha a herczeg utazása csak a Berlinbe menetelre szorítkoznék. A házassági szándékot illető versionak pedig azon kö­rülmény nyújt nagyobb előnyt, hogy a herczeg nem jő vissza keddre, mint előbb jelentették, hanem még Drezdát és Münchent is meglátogatja. Itt találkoznék a herczeg a napóleoni családba vezetendő fenséges hölgygyel. Az utóbbi versiót illetőleg, egy német lap párisi levelezője azt állítja, hogy az udvarias látoga­tás mellett nyilatkozatok történnének az olasz kér­désre nézve. Természetes, hogy az olasz kérdés alatt először is a szárd-ausztriai viszály, azután csak a ná­polyi értendő. Az „Ind. bélg.“ máj. 7-ki berlini levele szerint Napóleon herczegre fényes fogadtatás és szívé­lyes ellátás vár. A sok lakoma, színi mutatvány stb. mellőzésével megemlítendőnek tartjuk, hogy katonai szemle is kettő lesz, egyik a hárs után, a másik Char­­lottenburgban. A herczeg útjáról ismét merült föl egy versio. A herczeg a császárnak a porosz királyhoz intézett sajátkezűleg írt levelét viszi a neuschateli ügyben. Ugyan­e lapnak Berlinből máj. 8-káról táviratoz­zák . Napóleon herczeg ma 50 órakor érkezett e városba. Ő fenségét a pályafőnél György porosz, Ágost würtembergi s Vilmos badeni herczegek, De Moustier marquis franczia követ s a táborno­kok fogadták. A herczeg a legnagyobb rokon­­szen­vvel fogadtatott az el­be menő nép által.— Ő fensége a kastélyban szállt le. A „Corr. Havas“-nak írják : „Igen bizonyosnak látszik, hogy Eszterházy gróf, kit közelebbről Bécsbe várnak, nem térend többé vissza Sz. Péter­­várra, mint felhatalmazott követ, állása a sz. péter­­vári követség élén épen nem volt kellemes a párisi béke óta. Még nem foglalkoznak utódjával, azon ok­nál fogva, mert hivatala Sz. Pétervárott, Szé­chenyi gróf által pótoltatik, kit a császár elindu­lása előtt követségi tanácsos czimmel ruházott föl. „Azt beszélték volt, hogy Budberg báró Orosz­országnak az itteni udvarnál fölhatalmazott követe, Eszterházy grófnak határozatlan időre való tá­vollétét Sz. Pétervártól, fölhasználja okul, hogy ő is kormányától határozatlan időre szabadságot kérjen, egy ügyvivőt hagyva hátra a bécsi orosz követség ügyeinek intézésére, de a hír eddig nem valósult meg.“­­ A május 7-ei felsőházi ülésben a trónbeszéd felolvasása után, az ülés folytatása 5 órára halasztatott, midőn ismét összegyűlt. Lord Camp­bell jelenti, hogy egy külön bizottmány létrehozá­sát fogja indítványozni, melynek azon kérdéssel kel­lene foglalkoznia, mennyiben czélszerű a közzététel jogát, mely a törvényszéki vizsgálatokra nézve fen­­áll, a parliamenti tárgyalásokra is kiterjeszteni. — Townshend marquis a válaszfelirat iránt tett in­dítványt, melyet Portsmouth lord pártól lord Malmesbury sajnálatát fejezi ki lord Derby távollétén, s reméli, hogy a válaszfeliratra nézve vé­leménykülönbség nem lesz a lordok közt, de egy­szersmind sajnálja azt is, hogy a rendszabályok lajstroma, melyeket a kormány jelen ülés alatt ke­resztül akar vinni, oly kicsiny. A­mi a trónbeszéd tartalmát más tekintetben illeti, mindenki örülhet, midőn azt hallja, hogy az európai béke megbomlása nem valószínű, hogy a párisi szerződés föltételei tel­jesedésbe mentek, s hogy a neuschateli ügyben tar­tott értekezleteket illetőleg mielőbb i s kielégítő meg­oldásra van kilátás. A Persiával kötött békére nézve reménye, hogy azt a kormány a házzal közelebbről meg fogja ismertetni, hogy az ellenségeskedések a Sir James Outram által vezérlett csapat s a perzsa hadsereg közt megszűntek. A legfontosbikról, a chi­nai háborúról csak azt akarja mondani, hogy mind magát, mind azokat, kik az ellenzék mellett szavaz­tak, e kérdésben követett eljárásra csupán és egye­dül a kötelességérzet indí­l. Lord Palmerston azzal vádolta őket, hogy készek volnának, csakhogy kormányra jussanak, megengedni, hogy a brit lobogó becsülete porba tiportassék. Erre egyszerűen csak azt feleli, hogy e vád oly képtelenség, mint a­mily ke­véssé illik oly nagy hírnévhez, minővel azon férfi bír, kitől a vád került. Reméli, a budget készítésé­nél tekintettel lesz a kormány a lehető gazdálko­dásra, mert jelenleg nincs az ország oly állapotban, hogy csak egyetlen egy shillinget is kidobhasson. Lord G­r­a­n­d v­­ 11­e jelenti, hogy épen most érke­zett távirati utón e hír, hogy a perzsa békekötésről való tudósítást Sir James Outram ápr. 5-kén vette. A­mi azon megrovást illeti, melylyel Palmerston a chinai ügyben az ellenzéket illeti, lord Malmesbury roszul fogta fel a miniszterelnök szavait. — Lord Clankh­ard kénytelen a hadügyminisztert egy névtelen megtámadásra figyelmeztetni, mely a China elleni hadjárat vezetésére kinevezett Ashburnham tábornok ellen van intézve. Lord Panmure meg van győződve, hogy a tábornok azon megtámadást érdeme szerint való megvetéssel fogja venni. Lord Grey kívánja, hogy a perzsa háborút illető iromá­nyok minél előbb terjesztessenek elő, s okvetlenül szükségesnek tartja, hogy a kormány határozottan nyilatkozzék a chinai expeditio tulajdonképi czélja iránt. Eddigelé semmi egyebet nem lehet tudni, mint egész általánosság­on azt, hogy e háború eredménye­ként a kereskedés kiterjesztését s a közlekedés kön­­nyebbítését várják. Ő egészen egy véleményen van lord Malmesburyvel, hogy a ház azon tagjai, kik a chinai kérdésben a többséggel, a kormány ellen szavaztak, méltán s jog szerint panaszkodhatnak, hogy indokaik elferdittetének, s véleménye szerint terhes felelősség nyomja azokat, kik politikai ellen­­felöket igy rágalmaztak s az egész nemzetet föllázi­­tották a chinaiak ellen. Ezután a válaszfelirat hely­ben hagyatik. Az alsóházban több bili jelentetett be. Többek közt 14-ikére a m­in­i­sz­t­e­r­eln­ö­k egy bili felolvasását kéri, mely által a parliament mind­két háza tagjainak eskü formáján teendő változta­tásokat indítványozandja. Roebuck jelenti, hogy két hét múlva következő határozatot fog indítvá­nyozni : „E ház véleménye szerint a népképviselet mostani szervezete nem kielégítő, s a parl­ament ezért kötelességének ismeri a legelső alkalommal e tárgyra fordítni figyelmét, hogy e ház a nép érzel­mei és érdekeinek valódi képviselőjévé legyen.“ Dodson a válaszfeliratot indítványozza. Beszéde, mely élső volt, tetszéssel fogadtatott. Buchanan, ki igen hosszasan szólt a chinai ügyről, pártolja az in­dítványt. Thompson rövid, nevettető beszédében határozottan ki­kel a kormány chinai politikája ellen. Lord R. Grosvenor úgy véli, jobb volna most e tárgyat békén hagyni, s inkább olyakat venni elő , melyek a nép kívánalmait közelebb­ről érdeklik, minő­­l a szavazati jog kiter­jesztése, egyházi adó s a választásoknál előfor­duló visszaélések. Ewart sajnálja, hogy a kor­mány a trónbeszédben nem fejezi ki szándékát ön­álló igazságügyi minisztérium létrehozása iránt. Palmerston megjegyzi, hogy ily osztályt ba­jos alakítani. A kormány azonban foglalkozik a kér­déssel. A­mi a parl­amenti reformot illeti, úgy véli, ha tekintetbe veszik az ülésszak rövidségét, nyilván be fogják látni, hogy ezen kérdés megpendítése most nagyon czéliránytalan, miután azt nem kívánhatni, hogy a reformbill még ez ülésszakban keresztülmen­­jen, efféle átható törvényjavaslat átvonszolása pedig egy szakból a másikba nagyon hátrányos. A kor­mány egyébiránt teljesen elismeri, hogy a jelen ülés­szak vége s a jövőnek kezdete közti időközben köte­lessége legkimerítebb és leggondosabb megfontolás­nak alávetnie a reform kérdését. Reméli, sőt bizton hiszi, hogy a kormány a jövő ülésszak kezdetén ké­pes lesz oly rendszabályt terjeszteni a parl­ament elé, mely úgy lesz kidolgozva, hogy valamennyi párt méltányos várakozásainak megfeleljen, és ne csak a jelenlegi reformtörvény netáni hiányait elhárítsa, de szavazatjoggal is ruházzon fel osztályokat, melyek most e joggal nem bírnak. A ház, reméli, nem kí­vánja, hogy ezúttal még többet szóljon a dologról. Ha a ház bízik a jelen kormányban, mutassa bizal­mát azzal, hogy tartóztassa magát s a folyó ülésszak­ban ne sürgessen nyilatkozatot a parl­amenti refor­mot illető bizonyos egyes pontok felől. Ha azonban nem bízik a kormányban annyira, hogy a jövő ülési szakot bevárhassa, úgy ezt inkább csak nyíltan mondja ki, s az ország igazgatását tegye át más kéz­be. Örvend, hogy szerencsét kívánhat a háznak a bé­ke fönmaradása iránti kilátásokhoz, melyeket az eu­rópai téyek állapota nyújt. Reméli, valamennyi eu­rópai nagyhatalmasság be fogja látni, hogy a ke­reskedelmi közlekedés szabadsága és a nemzeti segédeszközök kifejtése nemcsak a saját állam é­rdekében a leg­­j­ob­b p­o­li­t­i­k­ai rendszerül szolgálnak, hanem más államokat is barátul nyernek, melyek tán különben ellenséges állást foglalnának. Minél in­kább fejti ki valamely kormány saját országa se­gédeszközeit , annál inkább mozdítja elő a béke érdekeit, jóllehet egyszersmind az önvédelem eszkö­zeit is szaporítja , mert naponkint erősbödő kötelé­keit alkotja azon érdeknek, mely oly szorosan egy­befügg a béke fentartásával, hogy minden kormányt vissza kellene rettentenie, nehogy igaztalan és szük­ségtelen táborába bocsátkozzék. Roebuck szerencsét kíván a háznak, hogy a miniszterelnök megígérte a reformbillnek a jövő év­ben leendő előterjesztését, s kinyilatkoztatja egy­szersmind, hogy ő e biztosítás következtében semmi akadályt sem fog vetni (ez ülésszakban) az ügyek folyamatának. Ezután jóváhagyják a feliratot, s a ház elnapolja magát.­­ A chinai kérdésre nézve most ismét a­felől tudósítnak, hogy legénységgel megrakott por­tugál hajók menendnek Macaoba ott megfe­lelő állást foglalandók. A „Pays“ jelenti, hogy Carolina és Novara ausztriai hajók a béke helyreállása után Chinába mennek, ugyanott kereskedelmi szerződést kötendők. Napier lord, mint Washingtonból táviratozzák, az amerikai hajóhadnak az Istmusra küldetését helybehagyta. — Madridból, máj. 3-káról írják az „Ind. beí­gérek, hogy Mon­or bizonyos iratokat közlött a kormánynyal a carlista mozgalmak felöl, mind­ben Spanyolországban, mind azon kívül, melyek bizonyos magas állású személyt nem csekély mértékben com­­promitálnának. M­o­n­dr ez iratokat Mária Krisztina­

Next