Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)
1857-05-26 / 2207. szám
119-2207. 8-dik évf folyam. Szerkesztő szállása : Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet. Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, vérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. K ia dóh iv a ta l, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. i , / I !.• ^ 11ASAD08 petit sor Háromszori mraeiesnei * p. sr. no mraetmenyeR Qljíl • lyegdíj külön lopkr.Msgrn vita GhasSbos petit soi5pkr Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre.....................8 frt p. d. Pesten, házhoz hordva, Évnegyedre . . . . 8 frt p. p. Félévre....................6 frt p. p. ifit. snr h£roms7.nrt MrdfitÖSTről 4 Th kr. Bő-1857. Kedd, máj. 26. Előfizetési feltételek, FEST, május 26. A hivatalos „Pest-Ofner-Zeitung“ tegnapi esti száma a következő kegyelmi tény felől tudósit : „Ő cs. kir. Apostoli Felsége Budán f. hó 23-kán kelt következő legmagasabb kéziratot méltóztatott Magyarország Főkormányzója ő cs. k. Fenségéhez legkegyelmesebben intézni : Kedves rokon Albrecht Főherczeg ur ! Az 1856 jul. 12-kén kelt rendeletemnél fogva több személynek juttatott elengedés folytában, melylyel az 1848 és 1849. években Magyarország királyságban s Erdély nagyfejedelemségben volt lázadás miatt haditörvényszékileg kimondott vagyonvesztés elengedtetett, a következőt rendelem: 1. A hadtörvényszékileg vesztettnek kimondott s az állam birtokában levő vagyon azon állapotban, melyben az az átadás idején lenni fog, s épen úgy az akkor még be nem szedett termékek és jövedelmek, végre az eltörlött urbériségekért a többi birtokosoknak biztosított kármentesítés is, a pátensszerűleg kieszközölt kármentesítési tőke után járó s ezen rendeletem napjától számítandó kamatokra való igénynyel, kegyelemből, 1856. jul. 12-kén kelt rendeletem további kiterjesztéséül a következő személyeknek adatik ki : a) A polgári rend mindazon egyéneinek, kik a feljebb említett lázadás alkalmából felségsértés miatt, de egyszersmind más, 1857. máj. 8-kán kelt kéziratomban meg nem bocsátott bűnös cselekvények miatt is elitéltettek, s ez utóbbiak miatt jelenleg a belföldön fogságban vannak , — a katonai rend minden, jelenleg a belföldön fogságban levő egyéneinek ; — úgyszintén b) Mindazoknak, kik belföldön már fogságon kívül vannak, kiknek azonban a vagyonelkobzás elengedése még nem adatott meg. Egyébiránt akaratom az, hogy az elkobzott javakból eddig az állami kincstárba folyt tiszta jövedelmek az ország és lakosai javára fordítassanak. 2. Rendelem, hogy azon kategóriabeli személyeknek, kik a forradalmi időszak alatt állami pénztárakból pénzelőlegezéseket kaptak, s azokról csak részben vagy a fenforgó akadályok miatt általában nem számoltak, a számadás kegyelemből teljesen elengedtessék. Miért is egyrészről az illető előlegezési összegek levonásánál a szükségesek megteendők, más részről intézkedés tétessék, hogy az elkobzott vagyonok, melyekre nézve az elkobzás elengedése kimondatott, s a visszaadásnak az össze nem számított kincstári előlegezések akadálya nincs ellene, az illetőknek visszaadassanak. Ezen kegyelmes elengedés a törvényes csődtárgyalás alatt levő tömegekre is kiterjesztetik, melyekre nézve a pénzügyi prokuratúrák általi képviseletnek ezennel meg kell szűnnie. Ama tömegeknek a kegyelmi utáni visszaszolgáltatása, minden számadástétel kizártával kormányzati hatóságaim részéről az átvétel óta lefolyt időtől, valamint az állam részéről minden más jótállás, és az államkormányzat által a birtoklás ideje alatt az ily tömegekre vonatkozó jogkötelezettségek kizártával kell történnie. Hogy egy részről az ily igények tulajdonosai, kikkel az administratio útján a liquidatio meg nem történt, hanem per útjára utasítottak, az új pörlekedés költségeitől megmentessenek, és más részről a már hozott ítéletek ne veszélyeztessenek, s az erre nézve előírt fölebbezési folyamtól el ne vonassanak, elhatároztam, hogy azon perök, melyek ily igényekre vonatkozólag, az elkobzottnak nyilvánított s most visszaadandó vagyontömegeket illetőleg a pesti és nagyszebeni országos s illetőleg tartományi főtörvényszék delegált osztályainál, — 1851. mart. 20-ki s 1853. mart. 23-diki rendeleteimnél fogva folyamatban vannak, ezen törvényszéknél folytattassanak, ha különben a perlekedő felek maguk meg nem egyeznek abban, hogy a folyamatban levő pörös viták a rendes törvényszékeknél folytattassanak. 4. Azon haditörvényszékileg elitélt személyeket illetőleg, kik, mint menekvők, külföldön tartózkodnak , követségeim és consulatusaim azon utasítást vették, hogy az ily személyek visszatérhetésérői, valamint a büntetés elengedése s a hadi törvényszékileg elkobzott vagyonuk visszaadatásáért kérelemleveleiket elfogadják. Ezen kérelemlevelek fölött magamnak tartom fen elhatározni, várjon és mennyiben terjeszthetők ki jelen kegyelmi tényem határozatai az illető folyamodókra. Bel-, pénz- és igazságügyi minisztereim egyidőben kapnak megbízást, jelen rendeletemhez képest a többi szükségeseket elrendezni. Budán, máj. 23. 1857. Ferencz József: A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA: MÁSODIK KÖTET. Magyar conservatorium. (Folytatás.) Kidobolták a czipót, tojást, sódart, szalonnát, a miért beeresztik az embert a komédiába, s a szentmihályiak szürujjban és bunda alatt fóggatták a bemeneti dijt, mit a directornak fia szedegetett össze egyenkint eregetve be az atyafiakat, kik annyira meggyülenkeztek, hogy már csordultig jön a vendégszoba, s minthogy a szent-mihályi kocsmának ajtaja akkor alacsonyabb volt embermagasságnál, berekedt a hézag, s előadás előtt negyedórával nemcsak hogy be nem mehetett senki, de csak be sem látott. Köntös Mihály uram legelői ült, mellette Stand barátunk, mint vidéki vendég, kisunka helyett pénzért váltotta be magát, és mint műkedvelő elöljáróban még a múlt este kikunyerálta a darabot egyik tagtól, és reggelre majdnem könyv nélkül tudta már. Beléfért könnyen, mert azaz egy tányér káposzta nagyon megszenvedte, hogy maga mellett más is legyen az elcsapott iródiákban; ő pedig gyönyörködött előre, nem törődvén vele, hogy egy szentmihályi atyafi már jóformán a nyakán ül, és így némileg azt is kellett tartani, ki annak a nyakába kapaszkodott, hanem a közönség általában olyan, hogy igen hihető, hogy nem fog elájulni senki; tehát hadd lássuk, hogyan eszik azt a csöppet ? Az igazgató nagy jövedelmet remélt, ha az egész közönségét fejenkint két tojással számítja is be, pedig itt ott sódar is lesz, meg kalbász, hanem midőn *) Lásd „Pesti Napló“ 118. számát, már fuladásig tömve a terem, akkor veszi észre az igazgató, hogy a hatodik tag a pénztárnál kinnszorult, és az ajtón nem jöhette, mert aki két tojásért jött be, most, midőn a függönyön meglátta a kis ámort, kinek szárnyai vannak, és egy pogány istent, ki félig ember, félig pedig kecske,— vissza nem menne egy félig hízott südőért, mert hát milyen lehet a vásznon belül, ha már az elejére is ilyent föstöttek...? a javát csak van annyi eszük, hogy a végére tartogatják. Nojsz, ember legyen, aki itt bekódulja magát. Hiába öltött-kiáltott az igazgató, nem mozdult senki, s a darabot a hatodik ember nélkül nem lehetett elkezdeni, mert hát hol jöjön be ? .Menjen a padlásra, aztán üssék be a deszkát.* Kiáltja valaki. „Debzon nem üti! — kiáltja a korcsmáros, — csak jőjön le, ... majd itt várom én két kézzel.“ Az indítvány tehát megbukott, s a kétségbeesett igazgató, hogy segítsen magán, mikor némelyik már úgyis három szerepet játszik, és ki üti agyon az ötödiket? mikor benn van a darabban, hogy négynek már előbb meg kell halni, aztán következik még csak az ötödik. Stand fölkelt, és az igazgatót a függöny mellé intvén, mondja : ,Hallja az úr, — én a kinnlevőnek szerepét eljátszom.* „Eljátsza ?“ ,El én, uram. — mondja Stand, . . . hisz az egész darabot akar könyv nélkül elmondjam.* „De hát aztán ?“ , ,Aztán ? . . . kérdi Stand is, — mi legyen aztán ?* „Nem kíván aztán, amire, a mi vacsoránkból is egy hatodrészt?“ ,Ahhoz semmi közöm, — egye meg, akinek tetszik, — csak engedje meg az úr, hogy játszhassam.* „Lássa amire, úgyis csak rántottát eszünk, maga attól megcsömörlenék.“ Beszél az igazgató. ,Mondom, nem kívánok semmit, csak hadd játszani.* „Nohát Isten neki, — hanem amire, — ha itt benn lesz a színfalak közt, akkor nekem megesküszik arra, amit megígért.“ ,Az Istennek minden szentjére megesküszöm, csak eresszen be.* Megjön az eskütétel, azután hirtelen ruhát adtak a fiatal műkedvelőre, be is mázolták, ahogy már szokás, és az igazgató szüntelen a tojásokra gondolva, hátha bolondjában nem kezdhette volna a darabot, és visszakérnék , ugyan nagy csapás lenne , de hogy a fiatal ember a szerepre alálkozott, mindinkább kiderült, és a kiöltözködéssel nagyon meg volt elégedve , hanem óvatosságból egy kis próbát akart tenni. ,Amire!... mondja a fölöltözött ujoncznak,— maga kilépvén, először egy szót sem szól, szemeit összehunyorítja, de lassan kint enged a haragból, aztán a ránczok elmúlnak, mosolyogó képet mutat, mindig vigyorgóbb képe lesz, végre majd a szája reped el a nagy nevetésben, de ezt csak mind mutatni fogja. — Amice, próbálja ezt, hanem minden nyikkanás nélkül, csak úgy a képét rángatva. Stand előlép, a director merőn nézi, és látja, hogy az újoncnak húsos képén olyan mérgesbarázdák tolód nak össze, hogy sámfával sem lehetne simára mázolni, s íme lassan kint mind elenyészik, a haragból átmegy a fiú egy csöndes mélázásba, aztán mintha a talpát vakarnák, mosolyogni kezd, utóbb úgy vigyorog, hogy a zápfogát is megolvashatná az ember, • végre úgy kitágul a szája, hogy a füle is mindjárt belepottyanik, mire a director úgy veri magát a színpadhoz nevettében, hogy az egyik asszonyság ráönt a vizes korsóból, mert még előadás előtt meggebed, s hová lesznek, ha ennyi tojást vissza találnak vinni ? Kénytelenek voltak a darabot elkezdeni, mert amint az igazgatónak vihogását meghalták, látni akarta a közönség is, és néhány percz múlva a közönség elé állt Megyery megkeresztelkedvén a színpadnak és fölcsapván a koplalásnak, ami mégis tűrhetőbb, mint mikor mezítláb kell járni; mert azt látják az emberek, és szégyenleni kell! Tehát megkoplalta a szájával, hogy a lábat betakarhassa , hisz a többivel nem gondolnak az emberek, elég ha az Isten látja a veséket, és néha a gyomrot is, mi a szegény magyar színésznél oly gyakran üresen maradt. Megvolt az előadás, a közönség nem tudta, hogy a jelesebb szereplőket elő szokás hívni, hanem addig ki nem mentek, mig le nem vetkőzött a komédiás ruhából az az egyik , kinek valamennyien oly nagyot nevettek annélkül, hogy kóczot evett volna, s midőn vége volt a darabnak, Köntös Mihály azt mondja az igazgatónak, ,Hallja az ur, ... az urak nem komédiások ?* „Mért kérdi tisztelt biró uram?“ .. . ,Mert azt nem láttam, hogy az urak kóczot nyeltek volna, mint itt volt egy izkemhárca talián, meg egy idomtalan teve.* „Már mi csak ilyen darabokat játszunk, hol az embernek megmarad az emberi formája.“ ,Azután soha sem esznek spanyolviaszkot vagy kénkövet ? „Nem cselekesszük, biró uram , mert az színjátszókhoz nem illik.“ ,Ne úgy mondja az úr, — igazítsa ki Köntös Mihály, hanem a bukfenerhányás nem magyar emberhez való dolog, üsse meg a kő a taliánját, vezesse a tevét ő maga, mi csak nézzük ,s ha kitöri a nyakát,nem vesz ki a fajta, meg ha kivesz is, nem nagy kár. Teszi hozzá, végül pedig azt mondja : Ugye nincsenek is magyar bukfenczhányók ? ~ ! „Én legalább nem láttam egyet is — mondja az igazgató, — a nélkül is tudjuk a közönséget mulattatni.“ .No ennek már örülök, — hanem ugyan hol tett szert az ur arra a derék legényre, ki a képével is tud nevetni ?* „Most szegődött be hozzám.“ ,Ne azt jól beszegődtesse az ur , mert az annyira Néhány szó hiteltörvényeink jelen állapotáról. .. A lehetőleg gyorsan hozott s a legigazságosabb ítélet is üres szó, írott malaszt, ha czélszerű eszközök által, annak kellő végrehajtásáról nincs gondoskodva , miért is az ítélet által kiszolgáltatott igazság gyors és erélyes foganatosítása a polgári per legfontosab részei közé tartozik. A végrehajtás vagyis az ítélet által tárgylagosságra emelt jognak valósítása, a kimondott köteleztetésnek kényszer utján, s ha kell hatalomkarral leendő érvényesítése különbféle utón módon eszközöltethetik, s a szerint, a mint az adós akár ingó vagy ingatlan vagyona, vagy pedig személye ellen intéztetik igen különböző jogi tekintetek alá esik, s ezen végrehajtási módoknak, mennyiben és mily rendben leendő alkalmazása, a hitelre szinte tetemes befolyást gyakorol. Ott, hol a hitelező, az ingatlan vagyonnak nemzetiségi természeténél fogva, nem annak állagából, hanem egyedül gyümölcseiből várhat kielégítést, mint p. o. a hitbizományos javaknál, ott a hitel csekélyebb, ellenben hol a hitelező magát az adós jószágának állagából ép úgy, mint gyümölcseiből ingó vagy ingatlan vagyonából szabad választása szerint kielégítheti, a hitel is biztosabb s ennek folytán olcsóbb is leend. Az ideigl. polgári perrendtartás a végrehajtási tárgyak iránt a hitelezőnek csekély kivétellel szabad választást engedvén, e tekintetben előhaladott jognézeteknek hódol, a megállapított kivételek (mint a mesterember szerszámainak, a nyugdíjasok díja egy részének stb. a végrehajtás alóli felmentése) pedig a humanitás szellemének jellegét viselik, anélkül, hogy ezáltal a hitelezők jogait lényegesen veszélyeztetnék. Csak az ingatlan javak és árverése s a vételárak felosztása körüli eljárás némi felesleg formaságokhoz való kötöttsége miatt igényel egyszerűsítést, mi ha jól vagyunk értesülve, a polgári perrendtartás ezen részében változás nemsokára várható. A személyi végrehajtás vagy személyfogság, melynek erejével a hitelező fizetésre tehtetlen adósát letartóztatja s szabadságának korlátozása által őt fizetésre bírni megkísértheti, igénytelen véleményünk szerint úgy, amint jelenleg létezik alig tekinthető a személyi hitel valódi alapjául. A jelenkori személyfogság kisebb nagyobb mértékben a római jogszigornak a kereszténység elvei által enyhített maradványa. Az ősrómai jogban ugyanis a tulajdon nem a fekvő vagyonon, mely sokáig osztatlan állapotban volt, hanem az ingen „rabokon és marhán“ (familia pecuniaque) fejlődött ki, miért is a kötelezettségek személyiek lévén, a hitelező keresetét egyenesen s közvetlenül az adós személye ellen, ki az ingóság jogalanya volt, intézé, s késedelmes adósára kezét tevén (manus infectio) őt bíróság elé állitá ; ha ekkor érette ki sem szólalt fel, az adós a hitelezőnek rabul odaitéltetett, ki őt hatvan nap sikereilen eltelte után trans Tiberim el is adhatta, megölhette, vagy örökösen rabul tarthatta.*) Ezen kegyetlen törvényt Niebuhr remek római történelmében a romai vaskedélyek daczának tulajdonitá s azon körülménynek, miszerint az adós romai emancipatio által könnyen kijátszhatta hitelezőit. Ezen törvényes intézkedés a középkor keresztényies szellemének befolyása alatt majdnem egészen megszüntetett s az újkorban felélesztvén ezen enyhülés folytán oly alakot nyert, miszerint a becsületes adósra nyomasztóvá lön anélkül, hogy a hitelezőnek adósságának behajtására garantiát nyújtott volna. Ha ugyanis tekintetbe vesszük, miszerint a becsületes adós is, csekély öszszegért egy évig kenyérkeresetétől megfosztathatik, anélkül, hogy ezáltal hitelezője valamit kapna, sőt ez a henyélésre kénytelenített adósát rendszerint saját költségén, mi középszámítással évente 121 frt 40 kr. p. p. tesz, tartani is köteles, azt fogjuk tapasztalni , miszerint az adós munkája ép úgy elvész, mint a hitelező költsége inproductív módon elenyészvén , a személyfogság a legtöbb esetben mindkét félre nyomasztó, s a közgazdaságra is világos veszteség. De a hitelnek sem szolgál támaszul, amennyiben a könnyelmű sex protesto adósságcsináló ellen a várt foganattal csak ritkán bír, minthogy ez egész kényelemmel él, betegség ürügye alatt, mi könnyen érvényesíthető többrendű enyhítést szerez magának, s igy lesve az élelmezési díj nyolc- nyolcz napos határidejét, a legkisebb mulasztásnál adósainak körmeiből kisiklik. A gyakorlat is azt mutatja, miszerint a személyfogság tíz esetben alig egyszer eredményezi a kedvező sikert, mi célszerű természetének szükségképi következménye. Ha az újkori forgalom az egyéni szabadságot ily nagy mértékben korlátozó intézményt nélkülözhetlenné ten, úgy azt vagy oly mértékben kell alkalmazni , miszerint vagy valósággal haszonnal vagy ne is alkalmaztassák; félintézkedések a bajt csak fokozzák ahelyett, hogy kiirtanák. A végre tehát, hogy a személyi végrehajtás az emberiség jogaival megférjen s egyszersmind könnyelműek ellenében a hitelbiztos alapjául szolgáljon, szükségesnek mutatkozik , a) miszerint egyedül nagyobb összegekre, melyek legalább az évi tartás diját megközeliték, szorítandó, p. o.száz forintnál nagyobb összegeknél felül, miután az ennél csekélyebb öszszeggel adósak többnyire a szegény osztályba tartoznak, kik úgy is testi erejük által keresék saját s családjuk mindennapi kenyerét, kiket tehát ettől megfosztani nemcsak túl szigorúnak de nemzetgazdasági szempontból is károsnak látszik; ellenben b) ezen sommán felül, különösen könnyelmű vagy szédelgő adósság-csinálók ellen kérlelhetlen szigorúsággal kellend eljárni s azt úgy alkalmazni, miszerint a *) L. Mommsen Komische Geschichte I. köt. 144 lap. személyi végrehajtás ne az adós személye, hanem inkább személyi ereje, mint vagyonszerzési s ezért végrehajtás alá vehető alap ellen intéztessék, még pedig úgy, hogy képességéhez alkalmazott munka által, saját élelmét megkeresni, s ezenfelül a felesleget az adós kielégítésére egy külön pénztárba beszolgáltatni kénytelenittetnék mindaddig, mig az adósság egészben vagy bizonyos részben, p. o. felében, harmadrészben stb. lerovatnék, így mint a henyéléstől az adós, mint a veszett pénzze a ráfizetéstől a hitelező megkiméltetnék s a közgazdaság is tiszta hasznot húzna, anélkül, hogy bárki is, az adós legkevésbé igazságtalanságról panaszkodhatnék. Az ily bár keménynek tetsző adóssági fogság könnyelmű, főleg aristokratikus szédelgők ellen, a hitel nagy előnyére, hatalmas fékül szolgálna. Mezőgazdasági tárlat Bécsben. VII. Bécs, május 23. Meg kell engednünk, hogy a mezőgazdasági tárlaton az ügylet nyerészkedő oldala koránsem mellőztetett el. Amit csak akár a kiállítótól, akár a közönségtől behajtani lehetett, az becsületesen megtörtént; oly vállalat volt az, milyet a hitelintézet alig fog felmutathatni, csak az a kár, hogy nincsenek részvényesek, kik az osztalékot zsebre tennék ; a fölösleg hihetőleg megint a mezőgazdasági érdekekre fog fordíttatni. A tárlattal öszszekötött sorsjáték a sorsok birtokosaira nézve igen terhes volt. Tudva volt, hogy minden elnyert marhát már a sorshúzás utáni harmadik napon el kellett vitetni s csak e napon tétetett közzé a nyertesek jegyzéke, mely azonfelül sehol mint a távoli Augartenben volt kapható 3 krajczáron. Több nyeremény annyit sem ért, mennyibe annak elhozatala ily messze helyről került. Egyik hírlapi barátunkat azon csapás érte, hogy ganéjlé-szivattyút nyert, melyet senki sem akar megvenni. A ganéjlé nem igen kecsegtető tárgy, arra lehetne azt felhasználni, hogy általa a tárlat hajborzasztó rendetlensége fölötti kritika még valamivel maróbbá tétessék. De minthogy a dolognak már vége van, jobb idők reménye fejében a keresztyén szeretet köpenyét akarjuk rávetni, s még kis ideig a tárlat némely egyes tárgyai mellett fogunk mulatni. A gépek osztálya ritkaságai közöl ki kell emelnünk egy gulyáshús-vágógépet, melyet egy itteni gépgyárnok állított ki s melynek még azon ritka tulajdonsága van, hogy amerikai. Teljességgel nem tudtuk, hogy Amerika rengeteg őserdeiben oly roppant sok gulyáshúst fogyasztanak, miszerint ennek felvagdalására saját gépet kellett föltalálniok, melynek munkaeredménye valóban meg nem vetendő. Claytonféle mozdony által hozatván mozgásba e gép az egész ország összes ökreit egy hét alatt metélhetné föl gulyáshussá. Ez amerikai gép, melynek ára csak 10 frt, nálunk is minden gulyáshus-barátnak megnyerné szeretetét. Hubaz Bécsben, ki az aranyérmet is kapta, (de nem tudjuk, vájjon ezen gépért kapta-e) azon ember, ki nekünk azt bemutatta. A jámbor marha előtt igen ismeretes és általa nagyon rettegett dr. Buchmüllert az anynyi hatalmas bika egybesereglése nem tartóztatá vissza , hogy a szarvasmarha megfékezésére szolgáló készülékek undok csoportozatát kiállítsa. Mik a hüvelykcsavarok s a többi kínzási eszközök ez orrfogókhoz képest, melyek között „toskánaiak“ és „állandó használatra módosítottak“ is vannak? Azután az á la Villeroi és á la Roland orrgyűrűk, s mindehhez még bőrbül készült sesték az orrgyűrük alkalmazására! S azután a marha neve-