Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)

1857-05-26 / 2207. szám

119-2207. 8-dik évf folyam. Szerkesztő szállása : Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet. Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, vérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. K i­a d­ó­­­h i­v a t­a l, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. i , / I !.• ^ 11ASAD08 petit sor Háromszori mraeiesnei * p. sr. no­ mraetmenyeR Qljíl • lyegdíj külön lopkr.Msgrn vita GhasSbos petit soi5pkr Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre.....................8 frt p. d. Pesten, házhoz hordva, Évnegyedre . . . . 8 frt p. p. Félévre....................6 frt p. p. ifit. snr h£roms7.nrt MrdfitÖSTről 4 Th­ kr. Bő-1857. Kedd, máj. 26. Előfizetési feltételek, FEST, május 26. A hivatalos „Pest-Ofner-Zeitung“ tegnapi esti száma a következő kegyelmi tény felől tudósit : „Ő cs. kir. Apostoli Felsége Budán f. hó 23-kán kelt következő legmagasabb kéziratot mél­­tóztatott Magyarország Főkormányzója ő cs. k. Fen­ségéhez legkegyelmesebben intézni : Kedves rokon Albrecht Főherczeg ur ! Az 1856 jul. 12-kén kelt rendeletemnél fogva több sze­mélynek juttatott elengedés folytában, melylyel az 1848 és 1849. években Magyarország királyságban s Erdély nagyfejedelemségben volt lázadás miatt ha­­ditörvényszékileg kimondott vagyonvesztés elenged­tetett, a következőt rendelem: 1. A hadtörvényszékileg vesztettnek kimondott s az állam birtokában levő vagyon azon állapotban, melyben az az átadás idején lenni fog, s épen úgy az akkor még be nem szedett termékek és jövedelmek, végre az eltörlött urbériségekért a többi birtokosok­nak biztosított kármentesítés is, a pátensszerű­leg ki­eszközölt kármentesítési tőke után járó s ezen rende­­letem napjától számítandó kamatokra való igény­nyel, kegyelemből, 1856. jul. 12-kén kelt rendele­­tem további kiterjesztéséül a következő személyek­nek adatik ki : a) A polgári rend mindazon egyéneinek, kik a fel­jebb említett lázadás alkalmából felségsértés miatt, de egyszersmind más, 1857. máj. 8-kán kelt kézira­tomban meg nem bocsátott bűnös cselekvények miatt is elitéltettek, s ez utóbbiak miatt jelenleg a belföl­dön fogságban vannak , — a katonai rend min­den, jelenleg a belföldön fogságban levő egyénei­nek ; — úgy­szintén b) Mindazoknak, kik belföldön már fogságon kívül vannak, kiknek azonban a vagyonelkobzás elenge­dése még nem adatott meg. Egyébiránt akaratom az, hogy az elkobzott javakból eddig az állami kincs­tárba folyt tiszta jövedelmek az ország és lakosai javára fordítassanak. 2. Rendelem, hogy azon kategóriabeli személyek­nek, kik a forradalmi időszak alatt állami pénztá­rakból pénzelőlegezéseket kaptak, s azokról csak részben vagy a fenforgó akadályok miatt általában nem számoltak, a számadás kegyelemből teljesen el­engedtessék. Miért is egyrészről az illető előlegezési összegek levonásánál a szükségesek megteendők, más részről intézkedés tétessék, hogy az elkobzott va­gyonok, melyekre nézve az elkobzás elengedése ki­mondatott, s a visszaadásnak az össze nem számított kincstári előlegezések akadálya nincs ellene, az ille­tőknek visszaadassanak. Ezen kegyelmes elengedés a törvényes csődtárgya­lás alatt levő tömegekre is kiterjesztetik, melyekre nézve a pénzügyi prokuratúrák általi képviseletnek ezennel meg kell szűnnie. Ama tömegeknek a ke­gyelmi utáni visszaszolgáltatása, minden számadás­tétel kizártával kormányzati hatóságaim részéről az átvétel óta lefolyt időtől, valamint az állam részéről­ minden más jótállás, é­s az államkormányzat által a birtoklás ideje alatt az ily tömegekre vonatkozó jogkötelezettségek kizártával kell történnie. Hogy egy részről az ily igények tulajdonosai, kik­kel az administratio útján a liquidatio meg nem tör­tént, hanem per útjára utasítottak, az új pörlekedés költségeitől megmentessenek, és más részről a már hozott ítéletek ne veszélyeztessenek, s az erre nézve előírt fölebbezési folyamtól el ne vonassanak, elha­tároztam, hogy azon perök, melyek ily igényekre vonatkozólag, az elkobzottnak nyilvánított s most visszaadandó vagyontömegeket illetőleg a pesti és nagyszebeni országos s illetőleg tartományi főtör­vényszék delegált osztályainál, — 1851. mart. 20-ki s 1853. mart. 23-diki rendeleteimnél fogva folya­matban vannak, ezen törvényszéknél folytattassanak, ha különben a perlekedő felek maguk meg nem egyeznek abban, hogy a folyamatban levő pörös vi­ták a rendes törvényszékeknél folytattassanak. 4. Azon haditörvényszékileg elitélt személyeket illetőleg, kik, mint menekvők, külföldön tartózkod­nak , követségeim és consul­atusaim azon utasítást vették, hogy az ily személyek visszatérhetésérői, va­lamint a büntetés elengedése s a hadi törvényszéki­­leg elkobzott vagyonuk visszaadatásáért kérelemle­veleiket elfogadják. Ezen kérelemlevelek fölött magamnak tartom fen elhatározni, várjon és mennyiben terjeszthetők ki jelen kegyelmi tényem határozatai az illető folyamo­dókra. Bel-, pénz- és igazságügyi minisztereim egyidőben kapnak megbízást, jelen rendeletemhez képest a többi szükségeseket elrendezni. Budán, máj. 23. 1857. Ferencz József: A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA: MÁSODIK KÖTET. Magyar conservatorium­. (Folytatás.) Kidobolták a czipót, tojást, sódart, szalonnát, a miért beeresztik az embert a komédiába, s a szent­­mihályiak szürujjban és bunda alatt fóggatták a be­meneti dijt, mit a directornak fia szedegetett össze egyenkint eregetve be az atyafiakat, kik annyira meggyülenkeztek, hogy már csordultig jön a vendég­szoba, s minthogy a szent-mihályi kocsmának ajtaja akkor alacsonyabb volt embermagasságnál, berekedt a hézag, s előadás előtt negyedórával nemcsak hogy be nem mehetett senki, de csak be sem látott. Köntös Mihály uram legelői ült, mellette Stand barátunk, mint vidéki vendég, ki­sunka helyett pén­zért váltotta be magát, és mint műkedvelő elöljáró­ban még a múlt este kikunyerálta a darabot egyik tagtól, és reggelre majd­nem könyv nélkül tudta már. Beléfért könnyen, mert azaz egy tányér káposzta nagyon megszenvedte, hogy maga mellett más is legyen az elcsapott iródiákban; ő pedig gyönyör­ködött előre, nem törődvén vele, hogy egy szent­­mihályi atyafi már jó­formán a nyakán ül, é­s így némileg azt is kellett tartani, ki annak a nya­kába kapaszkodott, hanem a közönség által­ában olyan, hogy igen hihető, hogy nem fog elájulni senki; tehát hadd lássuk, hogyan eszik azt a csöppet ? Az igazgató nagy jövedelmet remélt, ha az egész közönségét fejenkint két tojással számítja is be, pe­dig itt ott sódar is lesz, meg kalbász, hanem midőn *) Lásd „Pesti Napló“ 118. számát, már fuladásig tömve a terem, akkor veszi észre az igazgató, hogy a hatodik tag a pénztárnál kinnszorult, és az ajtón nem jöhet­te, mert a­ki két tojásért jött be, most, midőn a függönyön meglátta a kis ámort, kinek szárnyai vannak, és egy pogány istent, ki félig ember, félig pedig kecske,— vissza nem menne egy félig hízott südőért, mert hát milyen lehet a vásznon belül, ha már az elejére is ilyent föstöttek...? a javát csak van annyi eszük, hogy a végére tar­togatják. Nojsz, ember legyen, a­ki itt bekódulja magát. Hiába öltött-kiáltott az igazgató, nem mozdult senki, s a darabot a hatodik ember nélkül nem lehe­tett elkezdeni, mert hát hol jöjön be ? .Menjen a padlásra, aztán üssék be a deszkát.* Kiáltja valaki. „Debzon nem üti! — kiáltja a korcsmáros, — csak jőjön le, ... majd itt várom én két kézzel.“ Az indít­vány tehát megbukott, s a kétségbeesett igazgató, hogy segítsen magán, mikor némelyik már úgyis há­rom szerepet játszik, és ki üti agyon az ötödiket? mi­kor benn van a darabban, hogy négynek már előbb meg kell halni, aztán következik még csak az ötödik. Stand fölkelt, és az igazgatót a függöny mellé intvén, mondja : ,Hallja az úr, — én a kinnlevőnek szerepét el­játszom.* „Eljátsza ?“ ,El én, uram. — mondja Stand, . . . hisz az egész darabot akar könyv nélkül elmondjam.* „De hát aztán ?“ , ,Aztán ? . . . kérdi Stand is, — mi legyen aztán ?* „Nem kíván aztán, amire, a mi vacsoránkból is egy hatodrészt?“ ,Ahhoz semmi közöm, — egye meg, a­kinek tet­szik, — csak engedje meg az úr, hogy játszhassam.* „Lássa amire, úgyis csak rántottát eszünk, maga attól megcsömörlenék.“ Beszél az igazgató. ,Mondom, nem kívánok semmit, csak hadd ját­szani.* „Nohát Isten neki, — hanem amire, — ha itt benn lesz a színfalak közt, akkor nekem megesküszik arra, a­mit megígért.“ ,Az Istennek minden szentjére megesküszöm, csak eresszen be.* Megjön az eskütétel, azután hirtelen ruhát adtak a fiatal műkedvelőre, be is mázolták, a­hogy már szo­kás, és az igazgató szüntelen a tojásokra gondolva, hátha bolondjában nem kezdhette volna a darabot, és visszakérnék , ugyan nagy csapás lenne , de hogy a fiatal ember a szerepre alálkozott, mindinkább ki­derült, és a kiöltözködéssel nagyon meg volt eléged­ve , hanem óvatosságból egy kis próbát akart tenni. ,Amire!... mondja a fölöltözött ujoncznak,— maga­­ kilépvén, először egy szót sem szól, szemeit összehu­­nyorítja, de lassan kint enged a haragból, aztán a ránczok elmúlnak, mosolyogó képet mutat, mindig vigyorgóbb képe lesz, végre majd a szája reped el a nagy nevetésben, de ezt csak mind mutatni fogja. — Amice, próbálja ezt, hanem minden nyikkanás nélkül, csak úgy a képét rángatva.­­ Stand előlép, a director merőn nézi, és látja, hogy­­ az újonc­­nak húsos képén olyan mérgesbarázdák tolód­­­ nak össze, hogy sámfával sem lehetne simára mázol­ni, s íme lassan kint mind elenyészik, a haragból át­­­megy a fiú egy csöndes mélázásba, aztán mintha a­­ talpát vakarnák, mosolyogni kezd, utóbb úgy vigyo­­­­rog, hogy a zápfogát is megolvashatná az ember, • végre úgy kitágul a szája, hogy a füle is mindjárt bele­pottyanik, mire a director úgy veri magát a szín­­­­padhoz nevettében, hogy az egyik asszonyság ráönt­­ a vizes korsóból, mert még előadás előtt meggebed,­­ s hová lesznek, ha ennyi tojást vissza találnak vinni ? Kénytelenek voltak a darabot elkezdeni, mert a­mint az igazgatónak vihogását meghalták, látni akarta a közönség is, és néhány percz múlva a közönség elé állt Megyery megkeresztelkedvén­­ a színpadnak és fölcsapván a koplalásnak, a­mi mégis tű­rhetőbb, mint mikor mezítláb kell járni; mert azt látják az emberek, és szégyenleni kell! Tehát megkoplalta a szájával, hogy a lábat be­takarhassa , hisz a többivel nem gondolnak az emberek, elég ha az Isten látja a veséket, és néha a gyomrot is, mi a szegény magyar színésznél oly gyakran üresen maradt. Megvolt az előadás, a közönség nem tudta, hogy a jelesebb szereplőket elő szokás hívni, hanem addig ki nem mentek, mig le nem vetkőzött a komédiás ru­hából az az egyik , kinek valamennyien oly nagyot nevettek annélkül, hogy kóczot evett volna, s midőn vége volt a darabnak, Köntös Mihály azt mondja az igazgatónak, ,Hallja az ur, ... az urak nem komédiások ?* „Mért kérdi tisztelt biró uram?“ .. . ,Mert azt nem láttam, hogy az urak kóczot ny­eltek volna, mint itt volt egy izkemhárca talián, meg egy idomtalan teve.* „Már mi csak ilyen darabokat játszunk, hol az embernek megmarad az emberi formája.“ ,Azután soha sem esznek spanyolviaszkot vagy kénkövet ? „Nem cselekesszü­k, biró uram , mert az színját­szókhoz nem illik.“ ,Ne úgy mondja az úr, — igazítsa ki Köntös Mi­hály, hanem a bukfenerhányás nem magyar ember­hez való dolog, üsse meg a kő a taliánját, vezesse a tevét ő maga, mi csak nézzük ,s ha kitöri a nyakát,­­nem vesz ki a fajta, meg ha kivesz is, nem nagy kár. Teszi hozzá, végül pedig azt mondja : Ugy­e nincse­nek is magyar bukfenczhányók ? ~ ! „Én legalább nem láttam egyet is — mon­dja az igazgató, — a nélkül is tudjuk a közönséget mulat­tatni.“ .No ennek már örülök, — hanem ugyan hol tett szert az ur arra a derék legényre, ki a képével is tud nevetni ?* „Most szegődött be hozzám.“ ,Ne azt jól beszegődtesse az ur , mert az annyira Néhány szó hiteltörvényeink jelen állapotáról. .. A lehetőleg gyorsan hozott s a legigazságosabb ítélet is üres szó, írott malaszt, ha czélszerű eszkö­zök által, annak kellő végrehajtásáról nincs gondos­kodva , miért is az ítélet által kiszolgáltatott igazság gyors és erélyes foganatosítása a polgári per legfon­­tosab részei közé tartozik. A végrehajtás vagyis az ítélet által tárgyla­­gosságra emelt jognak valósítása, a kimondott köte­­leztetésnek kényszer utján, s ha kell hatalomkarral leendő érvényesítése különbféle utón módon eszkö­zöltethetik, s a szerint, a mint az adós akár ingó vagy ingatlan vagyona, vagy pedig személye ellen intéztetik igen különböző jogi tekintetek alá esik, s ezen végrehajtási módoknak, mennyiben és mily rendben leendő alkalmazása, a hitelre szinte tete­mes befolyást gyakorol. Ott, hol a hitelező, az ingatlan vagyonnak nemzetiségi természeténél fogva, nem an­nak állagából, hanem egyedül gyümölcseiből várhat kielégítést, mint p. o. a hitbizományos javaknál, ott a hitel csekélyebb, ellenben hol a hitelező magát az adós jószágának állagából ép úgy, mint gyümöl­cseiből ingó vagy ingatlan vagyonából szabad vá­lasztása szerint kielégítheti, a hitel is biztosabb s en­nek folytán olcsóbb is leend. Az ideigl. polgári perrendtartás a végrehajtási tárgyak iránt a hitelezőnek csekély kivétellel sza­bad választást engedvén, e tekintetben előhaladott jognézeteknek hódol, a megállapított kivételek (mint a mesterember szerszámainak, a nyugdíjasok díja egy részének stb. a végrehajtás alóli felmentése) pedig a humanitás szellemének jellegét viselik, a­nélkül, hogy ezáltal a hitelezők jogait lényegesen veszélyeztetnék. Csak az ingatlan javak é­s á­r­v­e­­rése s a vételárak felosztása körüli el­járás némi felesleg formaságokhoz való kötöttsége miatt igényel egyszerűsítést, mi ha jól vagyunk ér­tesülve, a polgári perrendtartás ezen részében válto­zás nemsokára várható. A személyi végrehajtás vagy személyfogság, mely­nek erejével a hitelező fizetésre tehtetlen adósát le­tartóztatja s szabadságának korlátozása által őt fize­tésre bírni megkísértheti, igénytelen véleményünk szerint úgy, a­mint jelenleg létezik alig tekint­­hető a személyi hitel valódi alapjául. A jelenkori személyfogság kisebb nagyobb mértékben a római jogszigornak a kereszténység elvei által enyhí­tett maradványa. Az ős­római jogban ugyanis a tu­lajdon nem a fekvő vagyonon, mely sokáig osztatlan állapotban volt, hanem az ingen „rabokon és marhán“ (familia pecuniaque) fejlődött ki, miért is a kötele­zettségek személyiek lévén, a hitelező kerese­tét egyenesen s közvetlenül az adós személye ellen, ki az ingóság jogalanya volt, intézé, s késedelmes adósára kezét tevén (manus infectio) őt bíróság elé állitá ; ha ekkor érette ki sem szólalt fel, az adós a hitelezőnek rabul odaitéltetett, ki őt hatvan nap si­­kereilen eltelte után trans Tiberim el is adhatta, meg­ölhette, va­gy örökösen rabul tarthatta.*) Ezen ke­gyetlen törvényt Niebuhr remek római történel­mében a romai vaskedélyek daczának tulajdonitá s azon körülménynek, miszerint az adós romai eman­­cipatio által könnyen kijátszhatta hitelezőit. Ezen törvényes intézkedés a középkor keresztényies szelle­mének befolyása alatt majdnem egészen megszüntetett s az újkorban felélesztvén ezen enyhülés folytán oly alakot nyert, miszerint a becsületes adósra nyomasztó­vá lön anélkül, hogy a hitelezőnek adósságának behaj­tására garantiát nyújtott volna. Ha ugyanis tekintetbe vesszük, miszerint a becsületes adós is, csekély ösz­­szegért egy évig kenyérkeresetétől megfosztathatik, a­nélkül, hogy ezáltal hitelezője valamit kapna, sőt ez a henyélésre kénytelenített adósát rendszerint saját költségén, mi közép­számítással évente 121 frt 40 kr. p. p. tesz, tartani is köteles, azt fogjuk ta­pasztalni , miszerint az adós munkája ép úgy elvész, mint a hitelező költsége inproductív módon elenyészvén , a személyfogság a legtöbb esetben mindkét félre nyomasztó, s a közgazdaságra is vilá­gos veszteség. De a hitelnek sem szolgál támaszul, a­mennyiben a könnyelmű s­ex protesto adósságcsi­náló ellen a várt foganattal csak ritkán bír, mint­hogy ez egész kényelemmel él, betegség ürügye alatt, mi könnyen érvényesíthető többrendű enyhítést sze­rez magának, s igy lesve az élelmezési díj nyolc- nyolcz napos határidejét, a legkisebb mulasztásnál adósainak körmeiből kisiklik. A gyakorlat is azt mutatja, miszerint a személyfogság tíz esetben alig egyszer eredményezi a kedvező sikert, mi célszerű természetének szükségképi következménye. Ha az újkori forgalom az egyéni szabadságot ily nagy mértékben korlátozó intézményt nélkü­­­lözhetlenné ten, úgy azt vagy oly mértékben kell alkalmazni , miszerint vagy valósággal haszonnal vagy ne is alkalmaztassák; félintézkedések a bajt csak fokozzák a­helyett, hogy kiirtanák. A végre tehát, hogy a személyi végrehajtás az emberiség jo­gaival megférjen s egyszersmind könnyelműek elle­­nében a hitel­biztos alapjául szolgáljon, szükséges­nek mutatkozik , a) miszerint egyedül nagyobb összegekre, melyek legalább az évi tartás diját meg­­köz­eliték, szorítandó, p. o.száz forintnál nagyobb összegeknél felül, miután az ennél csekélyebb ösz­­szeggel adósak többnyire a szegény osztályba tartoz­nak, kik úgy is testi erejük által keresék saját s csa­ládjuk mindennapi kenyerét, kiket tehát ettől meg­fosztani nemcsak túl szigorúnak de nemzetgazdasági szempontból is károsnak látszik; ellenben b) ezen sommán felül, különösen könnyelmű vagy szédelgő adósság-csinálók ellen kérlelhetlen szigorúsággal kellend e­l­­járni s azt úgy alkalmazni, miszerint a *) L. Mommsen Komische Geschichte I. köt. 144 lap. személyi végrehajtás ne az adós személye, hanem inkább személyi ereje, mint vagyonszerzési s ezért végrehajtás alá vehető alap ellen intéztessék, még pedig úgy, hogy képességéhez alkalmazott mun­ka által, saját élelmét megkeresni, s ezenfelül a fe­lesleget az adós kielégítésére egy külön pénztárba beszolgáltatni kénytelenittetnék mindaddig, mig az adósság egészben vagy bizonyos részben, p. o. felé­ben, harmadrészben stb. lerovatnék, így mint a he­nyéléstől az adós, mint a veszett pénzze a ráfizetéstől a hitelező megkiméltetnék s a közgazdaság is tiszta hasznot húzna, a­nélkül, hogy bárki is, az adós leg­kevésbé igazságtalanságról panaszkodhatnék. Az ily bár keménynek tetsző adóssági fogság könnyelmű, főleg aristokratikus szédelgők ellen, a hitel nagy előnyére, hatalmas fékül szolgálna. Mezőgazdasági tárlat Bécsben. VII. B­é­c­s, május 23. Meg kell engednünk, hogy a mezőgazdasági tárlaton az ügylet nyerészkedő ol­dala koránsem mellőztetett el. A­mit csak akár a ki­állítótól, akár a közönségtől behajtani lehetett, az be­csületesen megtörtént; oly vállalat volt az, milyet a hitelintézet alig fog felmutathatni, csak az a kár, hogy nincsenek részvényesek, kik az osztalékot zsebre tennék ; a fölösleg hihetőleg megint a mező­­gazdasági érdekekre fog fordíttatni. A tárlattal ösz­­szekötött sorsjáték a sorsok birtokosaira nézve igen terhes volt. Tudva volt, hogy minden elnyert marhát már a sorshúzás utáni harmadik napon el kellett vi­tetni s csak e napon tétetett közzé a nyertesek jegy­zéke, mely azonfelül sehol mint a távoli Augartenben volt kapható 3 krajczáron. Több nyeremény annyit sem ért, mennyibe annak elhozatala ily messze hely­ről került. Egyik hírlapi barátunkat azon csapás érte, hogy ganéjlé-szivattyút nyert, melyet senki sem akar megvenni. A ganéjlé nem igen kecsegtető tárgy, arra lehetne azt felhasználni, hogy általa a tárlat hajborzasztó rendetlensége fölötti kritika még valamivel maróbbá tétessék. De minthogy a dolog­nak már vége van, jobb idők reménye fejében a ke­resztyén szeretet köpenyét akarjuk rá­vetni, s még kis ideig a tárlat némely egyes tárgyai mellett fo­gunk mulatni. A gépek osztálya ritkaságai közöl ki kell emel­nünk egy gulyáshús-vágógépet, melyet egy itteni gépgyárnok állított ki s melynek még azon ritka tulajdonsága van, hogy amerikai. Teljességgel nem tudtuk, hogy Amerika rengeteg őserdeiben oly roppant sok gulyáshúst fogyasztanak, miszerint en­nek felvagdalására saját gépet kellett föltalálniok, melynek munkaeredménye valóban meg nem vetendő. Claytonféle mozdony által hozatván mozgásba e gép az egész ország összes ökreit egy hét alatt metélhetné föl gulyáshussá. Ez amerikai gép, melynek ára csak 10 frt, nálunk is minden gulyáshus-barátnak meg­nyerné szeretetét. H­u­b­a­z­­ Bécsben, ki az arany­érmet is kapta, (de nem tudjuk, vájjon ezen gép­ért kapta-e) azon ember, ki nekünk azt bemutatta. A jámbor marha előtt igen ismeretes és általa nagyon rettegett dr. Buchmüllert az any­­nyi hatalmas bika egybesereglése nem tartóztatá vissza , hogy a szarvasmarha megfékezésére szol­gáló készülékek undok csoportozatát kiállítsa. Mik a hüvelykcsavarok s a többi kínzási eszközök ez orr­fogókhoz képest, melyek között „toskánaiak“ és „állandó használatra módosítottak“ is vannak? Azután az á la Villeroi és á la Roland orrgyű­rűk, s mind­ehhez még bőrbül készült sesték az orr­­gyűrük alkalmazására! S azután a marha ne­ve-

Next