Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)

1857-08-23 / 2279. szám

május végén kezdődve, már a júniuselején beállt 5— 6 napig tartó hideg esős idő 14 napig újra késlelte, ugy, hogy csak július elején virágozhattak el szelleink kedvezőbb időjárás mellett. — E félbeszakítás és késlelés , ha mennyiségre nem is, minőségre bizonynyal nagy hatással leend, s hogy jó, középminőségű bort is csak termelhessünk, Len kedvező nyárutó és őszelőnek kell lenni; ez állításunkat igazolja ama körülmény is, hogy a szőllök fejlődése egész mostanig szintoly fokozatú mint a virágzás volt, — felteszszük mégis értelmes termelőinkről, hogy tekintve e rendkívüli időjárás által okozott többszöri virágzását szellőinknek, annyiszor fognak szüretelni , ahányszor azt a koronkénti fejlődés kivárni fogja ; azonkívül pedig, hogy mindent el fognak követni, miáltal termesztmények minőségét csak emelhetik.Az eddigi időjárást, tekintve a jégnek sűrű változásait, kedvezőnek épen nem mondhatjuk , többnyire számba véve a a háromszori jegezést is, az idei termés tapasztalt szakértők állítása szerint a múlt évinél egyharmaddal kevesebb teend. A borkereskedés, minthogy jelen időszakban a forgalom csak a helybeli szükségre szorítkozik; — pang ; a középminőségű borok árai, vevők hiányában csökkentek ; a nehezebb borok árai ellenben, inkább emelkedésre hajlók ; — egyébiránt kérjük ügyfeleinket, becses megrendelésekkel bennünket pontos és jutányos szolgálatunk ajánlása mellett bizalmasan megtisztelni, bárjegyzékünket meg figyelmükbe ajánlván, nagyra becsülésünk nyilvánítása mellett maradunk Szegzárdi borkereskedő-részvénytársasági Fejős Jánoss. k. Merwerth Ignáczs. k. igazgató, igazgató. Magyar Akadémia. Az Akadémia pénzalapja nevelésére tett következő újabb alapítványok hirdettetnek ki : 1. néhai Welfinger Ferencz egervári plébánosé százhatvan pengőútban, melyeket a boldogultnak végintézete teljesítője nagyon tisztelendő Zsiray Pál győrvári pléb. és vasvár kerületi esperes úr küldött be ; 2. Simonffy Kálmán úré száz pyőntnyi kötelezvényben ; 3. néhai Csapó Julia Kiss Pálné asszonyé kétszáz aranyban végrendeletéhez képest, melyekért az akadémia igazgatósága nyilván fejezi ki hálás örömét. Kelt Pesten, aug. 21. 1857. Toldy Ferencz s. k. titoknok. PESTI NAPLÓ, Pest, aug. 22. — Buda, aug. 20. Sz. István Magyarország első apostoli királya ünnepe az ország fővárosában Budán ez évben is ősi vallásos szokás szerint a legdíszesebben megtartaték. Már kora reggel nagyszámú ajtatos sereg gyűlt össze Buda várában, s részint a templomban részint azon terek és utczák hosszában oszlott szét, ahol az ünnepélyes menet áthaladandó volt, hogy a százados és országünnepnek tanúja és résztvevője legyen. 7 órakor reggel összegyűltek a cs. k. udvari méltóságok, a nemes urak, a cs. k. államhivatalnokok, és a kísérethez meghívott összes testületek a vártemplomban. Főherczeg főkormányzó uröcs. fensége a templom küszöbén bibornok hg primás ő eminentiája s az összes papság által a szentelővel fogadtatott és az egyházba a szt. István kápolna melletti imaszékbe vezetteték. Az ünnepélyes menethez, mely vezettetve Magyarország bibornok hg-primás eminentiája által reggeli 7 órakor a sz. Zsigmond várkápolnától megindult, főherczeg főkormányzó urocs fens, magas jelenléte mellett a főméltóságokból, magas államhivatalnokokból, nemesekből és a két főváros községi képviselőiből igen számos kiséret csatlakozott. A dísztéren a magas cs. k.tonoki és tisztikar volt összegyűlve, hol egyszersmind a gr. Khevenhüller gyalogsorezredből egy zászlóalj vola fölállítva a katonai zenekarral, mely a budai várplebániatemplomban tartott nagymise alatt a szokásos üdvlövéseket vártá, melyeket a várbástyák lövegei viszonoztak. A menet a vártemplomba visszavezettetvén, a díszben kiállított zászlóalj a cs. k. tábornoki kar előtt elléptetett. Délben a császári palotában a nap ünnepére nagy diszebéd volt a Főherczeg Főkormányzó Ur ő császári Fenségénél, melyhez Főherczeg Ernő ő cs. Fenségén kívül a magas tábornoki kar, a cs. k. hatóságok elöljárói, valamint a testvérvárosok minden osztályaiból az előkelőbbek hiva voltak. (B. H.) — Török János m. akadémiai tag a múlt év Sz. István napján a „K e l e t nép e“ czimű tudományos folyóiratot indítá meg. Ez év Sz. István-napjának előestéjén pedig egy új „népszerű irodalmi vállalat“ programmját vesszük tőle. E vállalat, melynek czime „Hazánk“ leend s melynek kiadója Heckenast, ötéves füzetekben jelenendik meg, minden hat hétben egy füzet s az első f. évi oct. 1-jén, az utolsó vagy a 8-dik jövő évi aug. 20-án miszerint e folyóirat évnapja mindenkor aug. 20-kára, vagyis Sz. István emléknapjára essék. A „Hazánk“ tartalmát következő rovatok teendik. 1. Magyar krónika. 2. A hazai történelem oklevéltára. 3. Tanulmányok a nemzet mivelődési történetéből. 4. Magyar régiségek. 5. Magyar Pantheon. 6. Magyar népélet. 7. Népköltészet. 8. Magyarország természetrajzi nevezetességei. 9. A hazai művészet és ipar kincstára. 10. Mivelődési s jótékonysági országos intézetek. 11. Történeti mondák, jellemvonások, vázlatok, fény- és árnyékképek a nemzeti életből. 12. A jelenkor mozzanatai. A 8 füzet előfizetési ára 5 pft. — Sz .István apostoli király emléknapjának egyházi és nemzeti ünnepén a Duna pesti partján állomásozó gőzhajók árboczaikat zászlókkal és lobogókkal disziték fel. A hajókat mind szemügyre nem vehetvén csak a Pest és Sz. Endre közt járó „Neptun“ról jegyezzük meg, hogy árbocza körül nemzeti lobogót nem találtunk. Ha majd elérhetjük azt az időt, midőn fővárosunk alatt is ki fognak kötni az angol és franczia gőzösök, mert e hajók bizonyosan több figyelemmel fognak viseltetni azon ország iránt, melynek kereskedelme növeszti fel a társaság bevételét, ne csodálkozzék majd a dunagőzhajózási társulat, ha a főváros szíves üdvözlettel fogadandja e hajókat. — Párisban a munkás nép nyomorának enyhítésére Napóleon császár Párisban és a Seine megyében 70 olcsó konyhaintézetet állított fel, melyekben télen át példátlan csekély áron egészséges étel fog áruitatni. Ezenkívül a kormány tömérdek áldozattal tette lehetségessé, hogy a kenyér ára lejebb szállíttassák. Ez intézkedéseknek nem politikai oldala iránt akarunk figyelmet ébreszteni. Bármi legyen az indok, az emberi nyomor enyhítése mindig szép tett marad, különösen szépnek tartjuk az első intézedést, melynek eszméje e lapban már régebben többször élt megpendítve. Az ily intézmény főleg azon oldalra szép, hogy nem lehet, mint sok szegény- és koldusápoló intézet ellen azt hozni fel, hogy a munkakerülést s koldusságot mozdítja elő. A szegények itt nem ingyen s nem az erkölcsi érzetet megalázó kéregetés vagy szegénységi s nyomoréksági bizonyítványok által koldulnak segélyt, hanem mód adatik a munkások legszegényebb osztályának megtakaritni csekély jövedelmek egy részét, a nélkül, hogy ez egészségük rovására történnék, s igy a végső ínségre jutástól megóvassanak. Ez inkább a nyomornak elejét vevő mint segélyező jótékony intézet, s minden ily megelőző intézkedés, mint mindenki érti, rendkívüli előnynyel bír az utólagos, a bajt sohasem kisebbítő segítések fölött. Vajha az, mit Párisban a franczia kormány tett, más nagy városokban az emberbarátoknak jó például szolgálna! Nemzeti színház. Aug. 21. Munkácsi Flóra javára : „A czigány,“ eredeti népszínmű 3 szakaszban, népdallal és zenével. Irta Szigligeti. A jutalmazott nő dicséretére elég annyit mondanunk, hogy a czigány Opheliát a darab e nagy anachronismusát neki meglehetős természetes színben sikerült elénk tüntetni. Bensőséggel játszott s igy sok valószínűséget kölcsönzött szerepének. Az előadás uj érdeket nyert az által, hogy a czigányt Szigeti és Gyurit ismét Füredi adta. Szigeti Zsiga czigányt uj felfogással adta, mely magában érdekes volt, de két derék nevezetes pontban különbözött a Szentpéteri felfogásától : játékában egyfelől nem volt elég speificus czigányos, másfelől még sem annyi nemesség, mint a Szentpéteriében. Felfogása azonban önálló és eredeti lévén, többre kell becsülnünk a Szilágyiénál, kinek játékát csak a Szentpéterire való reminiscentia miatt kedveli a közönség. Közönség, mint jutalomjátékok alkalmával, igen szép számmal. Ma adatik : „Katalin a rablóvezérnő“ ballet 5 felv. Szerzette Campilli. LEVELEZÉSEK Szeged, aug. 17. A mailag legfontosabb ügy a mindennapi kenyér tekintetében bálás emlékezettel tartozunk a gabonanövesztő tavasznak, úgymint, mely ennek jótékony mellékletéül takarmányt és gyümölcsöt is szépen juttatott, de az érlelő nyár heve nemcsak hogy a betakarító erőket folyton izzasztó, hanem a szalonna gyarapító kukoriczát s egyéb őszi terményeinket is hosszasan tikkasztá szárazságával, mely egy hónál tovább tartott, mig végre az iménti napokban egy kis eső által enyhületet nyert a fonnyadó növényzet. Nem kevéssé volt ezen forróság az egészségre nézve is káros. Ugyanis a tavaszi földárja s számos mélyedésekben megrekedt sok viz megbüzhödvén, a levegőt nem kevéssé tette ártalmassá, hozzá járulván azon kényelmes szokás is, melynélfogva ily mocsárokba mindennemű szenny, szemét, sőt döglött állat is behányatik, hogy utánna pusztuljon a többi is. Sokszor emeltetett már szó ezen oktalanság ellen, de fájdalom, mindeddig hiába, sőt gyakran a legjárottabb utak mellé vettetik ily légrontó dög, hol a városi nép jár kel, és az ivóvizet merítők naponkint ezerenkint járni kénytelenek ott is napokig küszköd gyakran egy-egy dög, minek illatát tudjuk, a vasúti utazók sem köszönték meg. Bizony már ilyenek eltakarítását csak azért is eszközölni kellene, mert szellemileg is botrányos, mert minden átmenő éktelen szitkokkal káromolja, csakhogy mégis ott hagyja, hadd érezze más is. A kereskedelmi forgalom élénken foly, de gazdáink csekélyik a gabona árát. Szarmasmarha és sertések szállítása a vasúton igen sarl, valamint egyéb nyers termékeké is a világ nagy piaczára, honnét az ipar gyártmányai viszont nagy menynyiségben ömlenek be hozzánk , s kiskorú iparunk általuk mindinkább háttérbe szoríttatik, hogy is ne , mikor a legszükségesebb czikkekben is távol van a versenyezhetési képességtől, pedig bizony annyit megkívánhatnánk már tőle, hogy kényelmes lábbeliért ne kelljen a fővárosokra szorulnunk, mert végre is odavész a gazdálkodási számítás a hol jobbat s jutányosabban vehetünk, aztán maguknak tulajdonítják roszul számító iparosaink, ha balgaságukkal magukat károsítják. Jaj, de hát hogy jöhetnének ők ki különben háztartásukkal? Igen, úgy van, a nagy háztartás bizony kiszorítja gazdáját házából. Nem kell ahhoz Salamoni bölcseség, hogy valaki belássa, mikép a rendes keresményt felülmúló kiadás a bukás leghathatósb előkészítője. A hajdani és mostani iparos közti különbség napról napra aggasztóbbá növekszik. Takarékosságban kellene gyarapodnunk, de ez igen gyönge oldalunk, már az inasgyerek a garasok tékozlásán kezdi, a legény a forintokat szórja, s mire maga gazdája lesz, kiképzett pazarló, ha nem átalán is, de igen gyakori esetekben. De nálunk igen sok remeklés mutatkozik az önbuktatásban, pedig hogy szeretjük mi a mi legdrágább énekünket, még pedig azzal az agyonszoritó szeretettel! Sajátságos szeszélye a sorsnak, hogy a legönzőbb szellem legnagyobb ellensége önmagának. A társulati szellem, mely erőt és jóllétet fejt ki nálunk, mondhatlanul sinti az önzés nyűgeit s ezernyi akadályait. — Számtalan példával kimutatható ez. A casino-ügy hónapok óta mozgattatik már tettleg, szervileg évek ót, de még eddig igazán biztató siker nem igen jelenkezik. Megalakult ugyan már az egylet, van elnöke és választmányi tagjai, pénztárnoka, de a részvények még nem ütik meg a mértéket. A színészet ügye is bizony nem hirdetheti köztünk igazi kelendőségét ; a kis törpék rántották ki bohóczságaikkal színészeinket a komoly bukás hínárából, java színészeinktől, kik művészeti czélért léptek a színpadra, keserű megjegyzéseket hallottunk ízlésünk irányában. Lehet-e ott irodalmi magas véleményről szó, hol a legnézhetebb művészet iránt hiányzik a kellő felfogás ? Jaj neked ott irodalom! Városunk élénksége kissé csöndesül az ifjú nemzedék szünideje beálltával. Július végével fejezi be a gymnasium ez évi folyamát, a szép eredményű vizsgák nyomtatott meghívás daczára is látogatlanul folytak le, egy két szülő mutatkozék csupán az alosztályokban, csekély kivétellel izraelita atyák voltak, kik gyermekeik szorgalmi gyümölcseit figyelmökre méltányolták. E kis adat jelentékeny és sok egyébnek kulcsai, meg is látszik azokon az izraelita ifjakon, hogy szüleiknek igazán szivökön fekszik szorgalmuk; ám tekintsünk a tudósítványban közölt névsorba, s látni fogjuk mily szemtarte az arány azok s a mieink tanulása közt. De sok tanulni valónk van e népfajtól! Az érettségi vizsgák 8—9-én folytak le, mind a 22 jó ikerrel állotta ki; 4 kitűnő bizonyítványt nyert. 10-én tartottak a néptanítói vizsgálatok a képezdében. Ez intézet jövőre is fentartatik Szegeden, eddigi jeles tanára Lubrich Ágost a kecskeméti reáliskolákhoz választatott meg. — A belvárosi (palánki elemi tanodákban) új tanerők fognak nálunk is alkalmaztatni. Nt. Tóth János igazgató úr fáradhatlan buzgalmától e tekintetben sikeres intézkedések reménylhetők. Vajha az igazán czélszerű nőnevelés ügyében is mindinkább sikerülne az alaposabb óhajtásoknak eleget tehetnie. Oe a nőnevelés ügye hazaszerte sok kivánni valót mutat. Anyákat a szó igazi nemes értelmében kellene képezni mindenek előtt, majd képeznének azok aztán íjakat is, de az ég legyen irgalmas a mi nevelésügyünk iránt. Aetas parentum peior avis talit nos nequiores mox daturos progentem vitiosiorem. Tehát nőnevelés nőnevelés és ismét nőnevelés ! De már óvakodnunk kell a keserűségek nyilvánításától, ki tudja nem veszi-e ismét szivére épen az,ki ellen szavainkat intézni eszünk ágában sem volt. — T. Szerkesztő úr fogadja köszönetünket, hogy t. Pesty Frigyes urnak a P. Napló 162 számában (jul. 18.) nyilvánított gyanúját rólunk elháritni szíveskedett. Szánandók volnánk valóban, ha oly munkásság ellen, minőről t. Pesty Frigyes urat eddig ismerjük, méltatlankodni kitelnék tőlünk. Fájdalmas meglepetéssel olvassuk félreértését s ezennel kérjük szíveskedjék elismerésünkben nem kételkedni. Lehetnénk-e megszólói oly törekvésnek, minőre terelni folytonos törekvésünk? — A figyelmes olvasó értheti mi ellen tusakodik bennünk a lélek. Egyetlen kincsünknek biztosítása s minden szenyfolyttól, szeplőtől megóvása az, amiért küzdeni kötelességének tartja ÁRPÁDFI G. KÜLFÖLD, Angolország. A Palmerston lord által múlt héten a parliamentben tett nyilatkozatok világosan megmutatták, hogy az Eufrat pálya vállalata ép oly kevéssé számíthat az angol kormány segélyére, mint a suezi csatornáé. Az Eufrat-pályávali felhagyás, melyet Stratford lord Stambulban eddig oly erőteljesen támogatott, annál nagyobb figyelmet gerjeszt, mivel az Indiában fölmerült események a Angolországgali gyorsabb összeköttetés szükségességére utalnak. És az Eufrat-pályávali felhagyás alapokául igen helyesen mondhatjuk Palmerston lord abbeli nyilatkozatát, miszerint Angliának azon kell lennie, hogy minden új politikai complicitonak még csak távol levő lehetőségét is szorgalmasan kikerülje. — A „Times“ egy hírt említ föl, mely szerint az Eufrat-pályávali fölhagyás ugyanazon engedményekhez tartoznék , melyeket Anglia az osbornei conferentiákon tett volna. A „Pays“ szerint az angol kormány fölhatalmazást nyert a suezi földszoroson keresztül szállíthatni csapatokat Kelet-Indiába. A királynő s Albert hg sétakirándulást tettek a csatornában s Cherbourgban kiszálltak a kikötőt s az arsenált megszemlélendők. Havrebe várattak de nem érkeztek. — Stambuli audrlöki hírek szerint Sir Murray angol követ Teheránban nagy kitüntetéssel fogadtatott. Sir Murray nyomatékosan követelte Héráinak még eddig meg nem történt kiürítését. Francziaország. Aug. 18-kan a párisi török követség minden órán várta Konstantinápolyból a sürgönyöket, melyek meghozzák, mire határozta magát a Porta a moldvai választások tárgyában. Jóllehet pedig ezen várt sürgönyök az előttünk fekvő tudósítások elmeneteléig meg nem érkeztek, a franczia fővárosban mit sem kétkedtek azoknak kedvező tartalma iránt. (A bécsi „Presse“ általunk tegnap közlött távirati tudósítása aug. 19-ről szól). Ami nem kevésbbé fontos a porosz „N. Z.“ most azon tudósítást kapja aug. 18-ról, miszerint mindinkább valósulni látszik, hogy az angol kormány viszonkikötések és viszonszolgálatok nélkül egyátalában nem egyezett bele Francziaország kívonataiba. A porosz lap szerint a tuilleriák kabinetje kénytelen volt a legvilágosabb ígéretet tenni, hogy mindent gondosan elkerül, ami az unió pártját felbátoríthatná. Osborneban nevezetesen különösen megemlékeztek a moniteuri czikkekről és a jászvásári levelezésekről, melyek még nem rég is az egyesítést minden tekintetet félretéve hirdették. Levelező szerint Napóleon császár ezen ígéretet megtette és mégis fogja tartani. Ezen tudósítással sok részben összevág s annak nem csekély súlyt kölcsönöz a belga „Independance“ párisi tudósítása is, tehát azon lapé, mely eddig a franczia lapokkal az unió mellett buzgott és a mely még legutóbbi számában is azt vitatóa, hogy Francziaország, az általa Konstantinápolyban sürgetett elégtételt, Osborneban, peralku és engedmények nélkül nyerte meg; most pedig habár ezen állításához folyvást ragaszkodik, ezen lap előtt is úgy látszik, mintha Francziaország nem állana távol attól, hogy a dolog érdemében, azaz az egyesítés kérdésében engedményeket tegyen. A párisi levelező ezt természetesnek találja, miután — úgymond — a dunai tartományok egyesítése vagy különválasztása Francziaország érdekeire nézve épen oly kevésbé fontos, amily fontos volt méltóságára nézve, hogy keleten tekintélyét fentartsa, és a választások jóhiszeműsége iránt biztosítékokat nyerjen. Hogy már mennyire terjedtek ezen engedmények ? A negatív természetűek , mint a fentebb idézett porosz lap állítja, t. i. hogy Francziaország az unió érdekében többé ingatni nem fog ? vagy positiv jellemmel bírnak, mint a „Presse“ egyik távirati tudósítása jelenté, t. i. hogy Francziaország az unióról lemond ? ezt a belga lap ezúttal nem fejti meg. Mi az új választások valószínű eredményét illeti , ugyanezen belga lap nem kétkedik abbeli gyanítását kimondani, hogy az unió ügye az utóbbi krízisbe aligha többet nem vesztett mint nyert. E nézet támogatására felhozatik azon körülmény is, hogy az új választások alkalmasint ismét csak Yogorideszág igazgatása alatt menenének végbe, mert a Porta nem igen lesz hajlandó letenni ezen tisztviselőt, ki a legutóbbi körülmények közt oly jól képviselte az ő érdekeit, másfelől az idegen határnak, akik az ő letételét kívánják, alkalmasint tartózkodni fognak attól, hogy új összeütközésekbe elegyedjenek. Már pedig ha Vogoridesz hg kormányon marad, akkor, mint politikai ellenes mondják, azon választók, akiknek szavazatáira a kajmakám akár ijesztés akár csábítás által befolyással volt, nem lesznek szabadabbak mint azelőtt. Ugyancsak az „Indep.“ jelenti, hogy rövid időn világ elé kerülend a Portának egy körlevele, melyben az ottomán minisztérium az egész krízis történetét előadja, s az általa követett magatartást okmányokkal is igazolja. Ezelőtt mintegy 15 hóval írták a lapok, hogy Napóleon császár Siamban és Cochinchinában Montigny urat bizonyos küldetéssel bízta meg, és hogy a mennyire sikerült ezen küldetés az első udvarnál, épen oly kevés eredményre vezetett az utóbbinál. Most ismét azt írják, hogy Napóleon császár azon tesz fogadást, melyet a fentebb nevezett császári küldött Cochinchinában tapasztalt, alkalmas vagy ürügyül ragadná meg, hogy ezen országnak egy bizonyos pontja franczia megszállással örvendeztessék meg, és pedig hir szerint Tourainne öböl van kinézve, hogy ott a franczia hajóhad egy része horgonyt vehessen. Az igaz, hogy az anam-i uralkodó nagyon illetlenül viselte magát a császári küldött irányában, akit még csak maga elé bocsátani és kihallgatni is vonakodott, mivel ő cochmchinai felsége előtt, és tán nem minden ok nélkül, az európaiakkal való minden közlekedés mind kormányára mind magára nézve felette veszélyesnek látszik. Mint hallatszik Napóleon császár e féle megaláztatásokhoz nem lévén szokva, az egész dolgot nagyon szívére vette, s eltökélte, hogy a szenvedett sértést megbossulja. Egy tengerészeti katonai bizottmány neveztetett tehát ki annak megfontolására, minden lehetne hadi erővel Anamhoz közeledni, hogy a kívánt elégtétel meglegyen. Az egybealakított bizottmány a kérdést lelkiismeretesen tanulmányozta, kiszámíta az erőt, kiadást és időt, melyek megkívántatnak, hogy a barátságtalan országba egy elegendő fegyveres expeditio mehessen.Kutatásai közben azt is kisüti, hogy XVI. Lajos Anamban kapott egy darab földet ajándékul, és hogy Francziaország jogát ezen birtokra megtartotta. E felfedezésnél semmi sem jöhetett volna jobban kapóra, mert egy nemzet, mely szüntelen azt hideti magáról, hogy ő a civili-zatio élén áll, a XIX század közepén csak nem támadhat meg tűzzel vassal valamely országot csupán azon okból, mivel annak uralkodója egy küldöttet elfogadni vonakodott. Jobban hangzik, ha valaki azt mondhatja, hogy egyebet nem akar, mint egy régi el nem évült jogot érvényesíteni. — A „D. A. Ztg.“ biztos kútfőből akarja tudni, hogy a császár Osborneban ezen ügyet is szóba hozta és hogy Anglia részéről a tervezett franczia expeditio ellen a legparányibb ellenvetés sem létetett, úgy hogy annak létrejövetelén épen nem kétkednek, hacsak előre nem látott akadályok közbe nem jőnek. — A „Presse“nek Páriából aug. 20-tól ezeket táviratozzák : Hire jár, hogy a császár a fáczán-szigeten II. Izabella királynővel össze fog találkozni. Az utóbbi tudósítások következtében Trébouart admiral bajzajából két hajó parancsolatot kapott Tunis elé indulni. A kormány Teheránból oly sürgönyöket kapott, melyek azt jelentik, hogy az indiai események által előidézett izgatottság Perzsiában igen naszú, és hogy a shah elhatározta seregét hadilábon tartani. Az aug. 17-diki „Patrie megcáfolja azon tudósítást, mintha a keleti franczia hajóállomás erősíttetnék. —Távirati tudósítás szerint Napóleon császár Cu- 10 - ba megy a szardiniai határszéln, ahol Viktor Emanuel királylyal összejön, hogy a vaspálya megnyitásnál jelen legyen. — A „Moniteur“ szerint F 0u 1d miniszter a Louvre felavatása után, a császár különös megelégedése jeléül a nagykereszt jelvényeit gyémántban kapta. Sue Jenő temetéséről utólagosan a következő részletek jutottak tudomásul. Ő az anceyi sírkertnek a nemkatholikusok számára kijelölt részében temettetett el; egy áldozat sem kísérte koporsóját, egyik sem mondott imát fölötte. A halottas kocsit fekete szőnyeggel terített , ló húzta, s egyszerűen csirkoszorukkal vala földiszitve. Sok hir keringett a szárd kormánynak ez alkalomimali magatartása felöl; azzal vádoltatik, hogy szükségtelen s egymással ellenkező kényszerítő rendszabályokhoz nyúlt volta, hogy az idegenek tolongását s a különbeni politikai demonstrátiókat megakadályozza.— A savoyai „Muniteur“ közli a beszédet, melyet Rey ügyvéd mondott Sue sírjánál, s mely a következő szavakkal végződik : „Isten veed ! Ku,eu Su ! barátunk, hites iró, nagy polgár, nagy becsületeségü ember, szabad érzelmű Savoyánk nevében, számtalan barátid nevében, ezen Francziaországtól elszakított rész nevében, melyet a politikai üldözés az egész világon szétszórt, s szabad legyen még hozzá tennem, a jelen nem levő Francziaország nevében — Isten hozzád !“ Brüsselben demokrata bizottmány alakult Sue Jenőnek Annepyben emlékoszlopot emelendő. Svájc*. Az „Eidg. Ztg“ szilárdul megmarad a Dappenvölgy elfoglalásáról szóló tudósítása mellett. „Nem hirtelen, nem csendőrökkel, hanem csak lassan kint vették a franczia hatóságok a Dappenvölgyet birtokukba. Lehet ugyan, hogy parancsolat nélkül történt, csakhogy mégis megtörtént.“ A lap ezt azon állítás által törekszik bebizonyítni, hogy egy tőkepénzes, ki néhány év előtt egy dappenthali lakos- és földbirtokosnak pénzt kölcsönzött, mi fölött egy wandtlandi jegyző az okmányt hivatalosan ki is adta, az most franczia hatóságok által s franczia jog szerint bocsáttatott ki. Belgium. Említettük a genti községtanács óvástételét a katonaságnak a májusi nyugtalanságok alkalmával történt beavatkozása ellen. Úgy látszik, mintha ez óvástételt vissza szándékoznának másszni. A genti ultra párt most már elhatározta, miszerint Captaumont tábornoknak, a kit a polgárság által kimondott rászólás leginkább illet, — diszkardot nyújtana át mentő tettéért! Bizottmány alakult az e czélrai adományozások gyűjtésére. Valóban a pártgyűlöletet tovább vinni aligha lehet.