Pesti Napló, 1858. április (9. évfolyam, 2442-2466. szám)
1858-04-01 / 2442. szám
ziak kerültek ki. Másodikban a katonai törzs a főtisztségre érveltetett kitüntettjeit adta elő, eszerint az utolsó félszázadban egy tábornokot, két alezredest négy őrnagyot, nyollc kapitányt, ezeken kívül pedig számos fő és alhadnagyokat mutattak e megye polgártársai. Harmadik lajstromba név szerint előadatott, hogy az utolsó félszázadban e megyei polgártársainkból 23 ügyvéd, 41 orvos, 69 uradalmi tiszt s 140 közé kamarai hivatalnok került ki. Végre a negyedikben 59. számra menő mind a két rendből jövő írók névsora, s általok irt kisebb s nagyobb munkáinak egyenkénti, egész 151-re menő előszámítása jött elő; a felhozott írók közül említést érdemelnek leginkább mint legtermékenyebbek : Ambrózy György Superintendens maga 9 munkájával, Benczúr József a birodalmi kamara registrátora 8 munkával ,Bernolák Antal 12-vel, Boczkó Dániel 7-el, Csaplovits János Gróf Schönborn tanácsosa és uradalmi igazgatója 27-el, Grigely, József 8-al, Hatala Márton 4-el, Munkay János 51-el, Radlinszky András 4-el, Szilek János 7-el, Szeberényi János a selmeczi superintendens 15-essal. Ezek után valamint a nemesi rend mellett felőbocsátott, úgy az ezenkivüli polgártársaknak azon családjai, melyek a megyei intelligentiánk nevezetes s kiváló részét teszik, elősoroltattak. Különös örömére válik, mondá az elnök, szülői megyéje szűk s mostoha téren egy oly közönséggel találkozni, mint épen az árvái, s kötelességének tartja annak egyes áldott nemzetségeit őszinte tisztelet kinyilatkoztatása közben elősorolni, névszerinti Benczúr, Bernolák, ■ Barnay, Biszterszky, Bruck, Brunkala, Cancrinyi, Cserven, Gziruly, Czechius, Gallasz, Gusztérnyi, Gyurcsák, Hammerschmidt, Hamulyák, Halala, Illovik, Jablonszky, Janovicz, Koválik, Kralovánszky, Kristófcsák , Kubányi, Kunszt, Koháth, Lattyák, Machay, Majercsák, Matkovcsik, Matuska, Miklosicza, Mudrányi, Munkay, Mutnyánszky, Novák, Radlinszky, Simalya, Schubert, Schulek, Szeberinyi, Sztankovics, Tomcsik, Urbanovics, Varzely, Vesze Jovszky, Záhora, Zimányi, Zsaskovszky sat., kiknek érdemes fiai valamint itthon úgy a széles honak majdnem minden megyéjébe elszármazva, szülőhelyük becsületére válnak. A volt s jelen korban is létező ilyen nevek mellett mint előadatott, honnan meríthette a bal vélemény ama tévnézetét, mintha az árvaiközönség szellemében kétkedni lehetne, hogy ez a Csaplovicsféle közkönyvtár kincsét kellően felhasználni képes nem leendő nem tudni. ■ Ezen értekezést azon másika követte, melyet nagyon tisztelendő. Zoch Timót árvai evang. esperes, Árva megye régi neve eredetéről, és e megye némely helyeinek még e mai napig fenmaradt mythicus megnevezéséről tót nyelven felolvasott. Különös mély behatással jártele nagy búvárja a régiségeknek e kérdések fejtegetése körül, csodálatra méltó szakavatottsága a szólónak, a hallgató közönséget a pogányszaknak e megyére való nézve, múltjába oly élénken visszavezette,hogy minik, egy irtódzni kellett a bálványzás akkori sötét szellemeitől, melyben e megye legmagasabb hegyei a Chots, Babjagura Beszkid imádtattak, s a tótság ama ismeretes bálványainak a nevei t. i. Chotte, Babja, s Besz még ma is fel vannak hegyeinken. Orava féle nevezetnek mint már akkoriban létezőnek, a szántás vetéstől való származását lehozta. Erre Hammerschmidt József orvostudor egy további értekezéssel köszönte be, melyben az e megyei polhorai sóskutak chemnicus analysisét német nyelven adta elő. Ez bennünket afelől értesített, hogy mintegy másfél akó sós viz után 7 főét főtt sót nyert. Javaslatba hozá az értekező úr azon módokat is, mikép lehessen ezen áldott forrásokat gyógyintézet alkalmazására felhasználni, s erre való nézve a helyszínen leendő fürdőház építését ajánlá mindenekelőtt.— Erre, úgymond az értekező, a regényes Babja-gura alatti táj maga illatos rétjeivel, berkeivel, s mindkettőn a legválogatottabb szinti havasaljai flórájával hatalmasan kínálkozik. Ezek után ugyanazon orvostudor, ur a közönség figyelmét az e megyében nagy számban létező kőszénre vezette, amazon rétegeket, melyek a’legdusabb eredményt ígérhetik, névszerint kiemelvén, ezen érdekes és életbe vágó ügyet a társulat e részbeni további felkarolásába ajánlá. Ezt követte Szmreska Ferencz urnak abbeli német nyelves értekezése, melyben e megye közönségét azon fogyatkozásokra figyelmeztette, melyben e megye néptanodái általában léteznek, névszerint pedig e társulat gondosságába különösen ajánlani kötelességének tartja, mikép a községi s elemi iskolák átszervezése, nemkülönben a mezei gazdászati intézetek és Vasárnapi iskolák mikép leendő létrehozatala e társulat ügyei legtöbbike gyanánt elvileg megvitattassék, s azon részvénytagoknak,akik hatásosabb állásukhoz képest vagy az egyikét vagy a másikát községeikbe behozni szándékoznának, a grémiumból lehető társas segédkéz nyujtassék. -- Mindenesetre a felhozott népoktatás Ugye a társulat részéről a cs. k. közkormányzati hatóságoknál is mégpedig a legkivánatosb teendőknek névszerinti felhozása mellett kellőleg szorgalmaztassék ilyetén, e megye közönségét igen meglepő módon érintett értekezések befejeztével. Thólt Lénárd hites ügyvéd úr és rendes tag abbeli kívánságát jelenté ki, hogy az elmondott, e megye közügyét oly melegen vitató értekezések a társulat költségén sajtó alá bocsátassanak s nyujtassék ezáltal- mennél több alkalom az érdekes itthonias tárgyakról az értekező urakkal egyformán buzgólkodhatni, igazíthatni, bővithetni s újakat kifejthetni, pártoltatott az indítvány, de az értekező uraknak azon észrevétele után, hogy ez utóbbiak e mai ülésben többnyire csak kivonatokat olvastak fel s terjedelmesebb munkáik s gyűjteményeikhez képest több értekezés mellett, sokkal bővebbet lehetne, kiállítani, az lett a társulat határozata, hogy a felmondott értekezések tiszta kéziratokban kiállíttatván a társulat levéltárában őriztessenek. Erre következett a könyvtárnak 1857. évben tett kezeléséről szóló jelentések tárgyalása, névszerint azon jelentés, mely az olvasás folyamatáról szólt. Minthogy ebből Bruck Leopold könyvtárnok szorgalma s pontossága igen kitűnt, az őt illető dicséret ki-elégítő tudomásul vétetett. A könyvtárnak uj könyvekkel való bővítéséről s könyvkötési szükségeiről szóló levéltárnoki, és az évi számadásokat magában foglaló pénztárnoki jelentések, egyelőre Abaffy Arisztid alelnök úr s hozzája nevezett választmányi tagok megvizsgálására bízattak. A többi közt említést érdemel ama nevezetesebb költségviselés, mely a múlt évben egy nagyszerű 470 fontnyi nehéz vasöntvényre fordíttatott. Ez egy csinos aranyos hímzésű alakban a „megye czimerét“ s „bibliotheca Csaplovicsiana“ nagybani felírását képezi s már is a könyvtári épület homlokán díszült és az idők mostohasága ellen czinklemezes bevonattal takartatik. Nem leend érdektelen e mellett megemliteni, hogy ezen tudományos társulat igazgató s jegyzőkönyvi nyelve a magyar, az előhozandó értekezések ellenben bármely hazai nyelven minden megszorítás nélkül elfogadtatnak, sőt a latin is használható. Az ülés napját egy kellemetes eszvély követte. Az elnök úr a jelenlévők nagyobb részét magához esti mulatságra meghiván; — a részvénytagok ellenben az elnök úr tiszteletére ama hires Sághy Jancsi honti czigánybandát házához hozatván el, történt, hogy a napnak méltó ünneplése egy improvisált, de nagy lelkillettel folytatott tánczvigalommal fejeztetett be az elnök úr házánál. * * * KÜLFÖLD. Angolország, London, márt. 27-kén. Azon változásokból, melyek az angol „diplomatia“ személyzetében közelebb történtek, látjuk, hogy két vén diplomata, lord Normanby és sir Hamilton Seymour lelépnek a színpadról. Az előbbi, valamint 1. Stratford jön, a körülményeknek enged, míg sir Hamilton valószínűleg csak nyugalom után vágyott. 40 évig szolgált sir Hamilton, s 1854-ben vonta magára a világ figyelmét, midőn Miklós czár nézeteit „a beteg emberről“ leleplező. Utóda a bécsi udvarnál lord Augusztus Loftus elég hosszas ideig volt Németországban, hogy viszonyait minden részleteiben kiismerje, de miután csak titkárként, vagy főnöke távollétében mint charge d’affaires működött, érdemeiről nem sokat tudhatni. Sir J. Crampton,aki Hannoverből Sz.Péter várra megy (miután lord Wodehouse már hónapok előtt beadta lemondását), sokkal ismeretesebb Amerikában, mint Európában. Ugyanaz ő, aki Oroszország ellen Amerikában toborzott, honnan támadták az angol-amerikai bonyodalmak, melyek az ő visszahívásával végződtek. Mi miatt hívták vissza lord H o w d en t Madridból, nem tudni. Utóda, Buchanan, az utóbbi 30 év alatt különböző diplomatiai állásokat viselt Washingtonban, Florenczben, Rio-Janeiroban, Svájczban és Sz.-Pétervárban, jól ismeri Németországot és északi Európát, csak épen Madridban nem volt még. Utóda a koppenhágai udvarnál, Mr. Elliot, jó hírben áll. A „Times“ mindezen kinevezésekkel meg van elégedve, csak Mr. Howard, volt franczia követségi titkár Florenezbe küldése ellen van kifogása. Fiorencz, Turin és Nápoly közt, mintegy az angol diplomatia központja. Jól történt, úgy mond a „Times,“ hogy Norman by lordot innen elvitték, de Howard sem ez állomásra való. Howard helyére Párisban követségi titkárul lord Chelsea küldetik, egy ifjú tory, akinek nem igen lehetnek nagy diplomatiai tapasztalatai. Azt rebesgetik, hogy sir Henry Bower volna a török udvarhoz követül kinézve. Mások Lyons lordról beszélnek. A Disraeli által előterjesztett vnd bili fölötti ítéletükkel hamar előállottak a lapok. A „Herald“ véleményét nem szükség említenünk sem. A „Chronicle“ már azért is jobbnak tartja Ellenborough bilijét a Palmerstonenál, mert már megszokta (az összeesküvési billen kívül) mindazt kárhoztatni, amit Palmerston tön. Ugyanezt mondhatni a Daily Newsról. Nagyon bölcs dolognak mondja, hogy az ind társaság részvényesei befolynak a tanácsosok választásába, de attól tart, hogy az öt város választói képessége irigységre ad okot. A „Post“ elismeri az uj minisztérium érdemét, hogy hódol az uralkodó nézeteknek e bili előterjesztésével, de veszélyes újításnak tartja idegen elemeket vinni be a végrehajtásba s pillanatnyi népszerűség kedvéért megingatni a kormány alapját. A Times a merészség és szerénység különös vegyületét látja a biliben. Nemcsak ind bili az, mond gúnyolódva, egy darabka reformbili is van benne.. London, Liverpool stb. új tagokat választanak nem a parliamentbe, hanem egy ind tanácsba. Csak oly otromba természetű emberek, mint Mr Bright lehetnek érzéketlenek az ily jótétemények irányában. India ezentúl Manchester függeléke lesz, mint a tengerészek mondják, hogy a világtenger a greenwichi vagy stepneyi egyház köréhez tartozik. Szerény a bill, amennyiben a miniszterek nem maguknak tartják a hivatalosítást. Kár, hogy az angol nép nem tudja méltányolni az ily szerény hősködést. Fox indbilije szintoly szerény volt, és megbukott. A parliament rátartó hangon szól a végrehajtással, de azért nem akarja, hogy ez magát lealázza, ami az ő tiszte, rendre kibocsássa kezéből s másokra hárítsa a felelősséget a kinevezésekért. Az alsóház oly kevéssé akar ind tanácsosokat nevezni ki, mint bírákat, püspököket stb. Ez a minisztérium érzi, hogy csak tűrik, azért mindent megtesz a tömeg kedvéért, még a korona kinevezési jogait is odaengedi. Jó a biliben, hogy 18 tanácsost javasol 9 helyett s a választást feltételekhez köti. De igen is sok a feltétel, bonyodalmas az ajánlott gépezet, nem angol ízlés szerinti, melynek az egyszerű kell. Mesterséges óramű, melynek sokba kerülne igazítása s végre sem járna. Francziaország. A „Nat. Zig“nak Parisból mart. 27-ről azt írják, hogy Persigny úr már e hét első napjaiban meg fog érkezni Párisba, Pelissier tábornagy pedig csalv azután néhány nap múlva fog elindulni Londonba. Hogy a malakoffi herczeg parlamentáris tehetségét mindjárt eleinte próbára tennék valamely lakomán, az még kétes, csupán annyi bizonyos, hogy az új követ Londonban rendkívüli pompával fog fellépni. És miután az angoloknak legkisebb okuk sincs puszta nemzethiúsági kérdésekben Francziaországnak engedményeket nem tenni, tehát az első fellépés kétségen kívül szerencsésen fog kiütni. Hogy későbben hogyan igazodik el a tábornagy — azt a jövő mutatja meg. — Minthogy Pelissier nem nős, tehát Malafet bárónő a császárné palota hölgye és az első követségi titkár neje, fogja a követségi ünnepélyeken a házi asszony tisztét vinni. — Espinasse tábornok azon moniteuri jegyzék szellemében, melyet e lap tegnapelőtti számában közöltünk, f. he 1-jéről körlevelet intézett a megyefőnökökhez, melyben azoknak az útlevelekre és láttamozásokra nézve közelebbi utasításokat ad. A belügyminiszter rendelkezései nagyobbrészt inkább magukat a franczia ügynökök által kiadandó útleveleket tárgyazzák, mint a láttamozásoknál való eljárást, ami pedig külföldi utazókat mindenek felett érdekel. Csupán bizonyos, határozottan kijelölt consulságoknak és alkonsulságoknak van jövőre megengedve a láttamozás. A határos idegen területeken különféle ilyen új hatóságok fognak e czélra felállittatni, és mivel egyéb dolguk nem lesz, tehát alkalmasint kötelességük leend más egyéb hasznos tudnivalókat is Párisba juttatni. — Az idegenek feletti rendőrség hatályosabbá tétele végett a láttamozás többé nem lesz egész egy évig, a franczia útlevelek rendes tartamidejéig érvényes, hanem minden utazásra meg kellene azt újítani. — A belügyminiszter előszámlálja a vita alóli eddig fenállott kivételeket, minek előfordultak : 1. angoloknál, kik a külügyi hivatal által kiadott útlevéllel érkeztek, valamint amerikaiaknál, akik atlanti tengerentúli postahajókkal vagy Anglián keresztül érkeztek Francziaországba, 2. oly utasoknál, akik a franczia területet csupán azért érintették meg, hogy Belgiumból Boulogne-on és Calais-n keresztül Angliába menjenek. 3. oly utasoknak akik Boulogne-ba vagy Calais-ba oly angol postahajókon érkeznek meg, melyek különös vonatokkal állanak egybeköttetésben. Ezek jövőre megszűnnek, s épen oly kevéssé maradnak meg az általános kiállításkor külföldieknek engedett utazási könnyítések. E szabályoktól csupán hivatalos sürgönyökkel járókelő kabineti futárokra nézve lehet eltérni, kik magukat ilyeneknek igazolják, s angol kabineti futárokra nézve, puszta előmutatása mellett a külügyi hivatal általkiadott, s nem láttamozott útlevélnek. — Épen oly kevéssé tartoznak a fentebbi intézkedések azon határszéli lakosokra, kik egyik területről pillanatnyi üzletek, vagy rokonok látogatása végett mennek át a másikra. — A külföldi munkások, kik oly országokból érkeznek, a hol a szolgálati könyvecske utilevélnek vétetik, és a kik ennélfogva a franczia ügynök törvényes láttartozását megnyerték, ezentúl is mint eddig, az 1853. ápril 11-diki miniszteri kibocsátvány rendeleteinek lesznek közrendőrségi tekintetben alávetve. Végre a franczia követségek fel vannak hatalmazva Francziaországba szóló oly útlevelek láttamozására, melyek a székhelyeiken lévő külügyminiszter vagy idegen követségek által a diplomatiai testület tagjainak vagy oly személyeknek adatnak ki, kiket az ő állásuk oly láttamozási kedvezményre ajánl, melynek „Visa diplomatique“ lesz a neve. Az ily diplomatiai visa előmutatóival különös nyájassággal kell bánni, és mind írásaik meghitelesítésénél mind podgyászuk megvizsgálásánál elsőségük van. Különben a véghatóságok ezen szabályzat rendeleteit tartoznak egész szigorral végrehajtani.. . Mint egy porosz lapnak írják, a törvényhozó test pénzügyi bizottmányában történt dolgok nem csekély sensatiot okoztak. Ezen bizottmány ugyanis hír szerint az 1855-diki pénzügyi számadás megvizsgálásánál hirdetett 40 milliónyi felesleg helyett a háttérben vagy 80-100 milliónyi hiányt fedezett volna fel. úgy beszélik, hogy a dolgot közölték a császárral, aki aztán Magne úrral értekezett. Állítólag arra hivatkozott volna a miniszter, miszerint neki az volt parancsolva, hogy oly költségvetést készítsen, melyben a bevétel és kiadás egyenlő összeggel végződjék, ő a számok összeállításaiban ezen megbízást teljesítette, többet ő nem szolgálhat. A moniteur-i jegyzék daczára némelyek erősen hiszik, hogy miniszteri változásokról alkalmasint nagyban lehetett szó. — Mart. 28-kára egy 156 lapból álló új röpirat megjelenését jelentik, melynek czíme : „Le Frange sous la quatrième dynastie“ (Francziaország a negyedik uralkodóház alatt). A szerző Frangues Daniel ur, állítólag legitimista, ezen iratban azt az eszmét viszi keresztül, hogy ha V. Henrik meghalna, a legitimisták okosabbat nem tehetnének annál, hogy HL Napóleon trónjához csatlakozzanak. „Azt beszélik — mondja a röpirat — hogy a legitimisták épen oly kevéssé egyezkedhetnek, mint a republikánusok. Ámde mégis csak egyet kell érteni. Az elvre nézve? Nem, az alkalmazásban. Minden eszes és őszinte legitimista, a kinek Éga- 1 i té - Fülöp és Napóleon utódai közt választania kell, tartozik szivvel lélekkel az utóbbi mellé szavazni!“ —Mindenki látja, hogy a röpirat akármelyik császárpártinak becsületére válnék. Baraguay d’Hilliers tábornagy az új nyugati katonai főparancsnok f. hó 24-dikén hasonló pompával vonult be Toursba mint előbb Canrobert Nancyba. A pályaudvar, ahol a csendőrség és egy szakasz huszár volt felállítva, valamint az utczák, melyeken a menet elvonult, lobogókkal valónak díszítve. A tábornagy lóra ült, s fényes törzs kíséretében palotája felé vette útját, ahol azonnal bemutattatá magának a számos hatóságokat és testületeket, melyek hódolatukat bemutatták. Az érsekhez többi közt így szólt a tábornagy: „A rend fentartása végett jöttem ide, s küldetésemet erélyesen teljesíteni fogom.. Nekünk csak egy kiáltásunk van, és ez éljen a császár. Míg én e tájon parancsnokoskodom, itt nem fog lenni más. Én nem tudok kétárnak szolgálni.“ — A tábornagy napi parancsa így hangzott: „ Katonák! A császár engem a nyugoti katonai osztályok főparancsnokává nevezett. Az én feladatom a ti kiképeztetéstek, s jóllétetek felett őrködni, s ezen tájon fentartani a békét és a csendet, melyeket Krimiában és a balti tengeren kivitt győzelmeink oly szerencsésen megszilárdítottak. Bennetek az ellenséggel szemközt nem csalódtam; most is számítok rátok az anarchisták letiprásában, ha azok a császár kormánya, és a császári herczeg örökjoga ellen feltámadni mernének. Nekünk csak egy gondolatunk, egy kiáltásunk lehet: „Éljen Francziaország! éljen a császár !“ Montenegró. A montenegrói partokon hadi készletekkel terhelt brigantine megérkezése váratik, melyet Krekics herczegnek rokona a toniai szigeteken szerelt föl és indított útnak. A parti hegyláncz élein őrök vannak fölállítva, kik a hajó érkezését puska tüzeléssel tudatják és a kirakodást 4000 fegyveres ember fogja födözni. ESTI POSTA. Pest, mart. 31. A nagy politika szünetet tart — mondják a mart. 28 diki párisi tudósítások, de a belga „Indépend.“ ■ hozzáteszi, hogy a látszólag nyugodt helyzet alatt hánykódását és növekedését lehet észrevenni azon nehézségeknek, melyeket előbb-utóbb meg kell oldani. Első nehézségül van felhozva a közelebbi párisi conferentia kérdése. Úgy látszik, hogy az európai kabinetek nem igen értenek egyet, sem az iránt, miként oldják meg az 1856. mártiusi szerződésben felhagyott nyílt kérdéseket, de az iránt sem minő pontok azok, melyekkel a conferentiai küldöttek foglalkozhatnak. Mint látszik e pontok számát szeretnék megszorítani, részint, hogy a megoldást könnyítsék, részint azért is, hogy a hosszasabban tartó munkák által ne öregbítsék azon néminemű suprem emotiót és túlnyomósságot, melyet a párisi kabinet részére aconferentia székhelye biztosít. A belga lap levelezőjeazt hiszi, hogy arra nézve is egész erő megfeszítések történtek, hogy a dunai hajózás kérdése ne vitessék a conferentia elé. A félhivatalos lapok hangjából ítélve, komoly nyugtalanságokat okoznak Francziaországban azon erősítések is, melyeket az angolok Pérm szigetén, a Fekete tenger déli torkolatánál létetnek. A „Patrie“ után felszólalt a „Pays“ is. Az utóbbi úgy véli: itt az ideje hogy Anglia e pont iránt nyilatkozzék. A szigettől nyugatra tartó vízi utat a hajózás régen odahagyta, s csupán a keleti vonalt használja, s ez utóbbi az angol terv szerint a brit ágyuk kereszttüze alá fogna esni. (Az angolok tudniillik Perimmel átellenben egy kisebb szigetkét is meg akarnak erősíteni)." Ugyanazon hatalom —jegyzi meg a Pays — mely Périm szigetét birja és megerősíti, tettleg ura lenne a véres tengernek, s ily körülmények közt Anglia aggodalom nélkül beleegyezhet a suezi, földszoros ke-* resztülfutásába is, miután az északi bejárásnál meg-.1 szüntetett zár a déli kijárásnál ismét vissza fogna állittatni. A független lapok közöl a „Journal des Débats“ szinte foglalkozik ezen kérdés másik oldalával^ 1.1. a suezi csatorna kérdésével ,’s az angol alsóház közelebbi üléséből azon aggodalmat meríti a franczia ..lap, hogy ezen vállalat kérdésében az"új kabinet elődje" előítéleteit alighanem? örökölte." A „Débats“ azonban azzal vigasztalja magát, hogy Anglia" bizonyosan maga látja, miszerint e kérdésben egyszer engednie kell. És erre erősségül szolgál a franczia lapnak épen Périm sziget elfoglalása és megerősítése. Az „Indépendance“ szerint e pont felette komoly öszszeütközésnek lehet kiindulási pontja. Törökország csak úgy kész kiadni a csatornanyitási fermant, ha Périm szigetét előbbi visszakapja, Francziaországnak pedig szerinte nagy érdekében áll elhárítani minden akadályokat oly vállalat elöl, mely a középtengert az indiai tengerrel összeköttetésbe teszi. — A „Nord“ Marseille-ből oly tudósítást hoz, melyben Pelissier kineveztetése, komolysággal és merészséggel teljes tettnek neveztetik, megemlíttetik egyszersmind, hogy ezen lépést a tengeri kikötőkben látható készületekkel általánosan egybeköttetésbe hozzák, hogy Toulonban a gőzösök felszerelése és a tengerészet számára való ujonczozás körül erélyesen sürögnek, hogy a parti ütegek minden tengeri kikötőben megvizsgáltatnak, új felállítások rendeltetnek, s az ütegek száma szaporíttatik. A levelező azonban végül azon reménynyel vigasztalja magát, hogy mindezen intézkedések csupán átmeneti természetűek, s a marseilleiek a tengerparton tovább is háborútlanul sétálhatnak. Távirati tudósítás szerint a mart. 30-diki „Patrie“ is azt mondja, hogy a tengerészeti ez idei ujonczozások, habár a szokottnál erősebbek is, a jelen politikai bonyodalmakkal egybeköttetésben nincsenek. A „Nord“ egy Párisba érkezett távirati sürgöny folytán arról értesül, hogy az európai bizottmány jelentése Bukarestben sajtó alá adatott, a biztosok csak is a munka bevégzését várják, hogy az oláh fővárosnak azonnal búcsút mondjanak. Amint továbbá a sürgöny jelenti, a biztosok jelvégre egyetértve, együttes tudósítástételben állapodtak meg. Az „Indépendance“ szerint Napóleon császár jelen szándékozik lenni a cherbourgi vaspálya megnyitásán, mely július közepe táján menend végbe. Ugyanazon időre van kitűzve I. Napoleon szobrának felavatása, mely a cherbourgi kikötőben lesz felállítva. “Hogy ezen ünnepélyek annál fényesebbek legyenek, a belga lap szerint a touroni és brenti két hajórajt Brestben akarják egyesíteni. Azonban, teszi hozzá az „Indépendance,“ ha a kitűzött időben az Angliával való nehézségek még teljesen kiegyenlítve nem leendnének, a franczia kormány, hogy szövetségesében gyanút ne támaszszon, a vízi erő ezen öszpontosításáról lemondana. — A császár, a mint a „Moniteur“ f. hó 28-ikán jelenti, 50 elitélt egyénnekbüntetését,hol részben, hol egészben elengedte. Ezek közt volt három a februárius 23 kán összeesküvésért elitélt kézműves és két nő, utóbbiaknak megkegyelmezése Mathild herczeg asszony által jön a császárnak ajánlva. Az „ObserVer“ szerint Bernard pere ápril 12-kén létetik folyamatba a központi büntető törvényszék egy külön bizottsága előtt. Rudiot a franczia kormány a jövő héten küldi át tanúnak. Vádló ügyvédeir Fitzroy Kelly lesz, s védőül Edwin Jamest említik. A „Tyrannicide“ czímű röpirat áruló-,ját és kiadóját szintén törvényszék elé állítják. Vádló és védő ügyvédek ugyanazok, akik Bernardnál... Tehorczewski lengyel könyvkereskedő barátjai az eskültszék előtt más"ügyvédet akarnak fölléptetni. Mr. LéVér sok többet forgott philosophok"," mint ügyvédek közt. Van egy kis köre, amely Heinét lát benne; mások sokkal enthusiastabbnak tartják, hogyő sem jó ügyvéd volna.... Mindezen pörök daczára a jövő hétre megint egy röpirat megjelenését hirdetik Napóleon császár ellen Herzen Sándortól. Persigny elutazása még mindig foglalkoztatja a lapokat. Az Observer így nyilatkozik felőle: „a császárság párthívei közt,akiket az események folyama magas állásba emelt, Persigny gróf az által különböztette meg magát, hogy kétes eszközöket nem használt föl vagyonszerzésre, aminek által többen, közbotránykozásra, óriási gazdagságot szereztek.“ Ugyane lap szerint Persignynek államminiszterségre van kilátása. A mart. 29-ki Post azon