Pesti Napló, 1859. október (10. évfolyam, 2890-2915. szám)
1859-10-09 / 2897. szám
PEST, OCTOBER 8 Bármint titkolják Szambulban a nagy öszszeesküvés részleteit, mégis abból megdöbbentő tények kerülnek napfényre. September 21-éig már 800 egyént fogtak be, a papi, katonai és polgári osztályból. Az előleges kikérdezés Riza pasára bizaték, most azonban a rendes vallatásokat az egész minisztérium vette át, Ali pasa elnöklete alatt. Franczia források szerint az összeesküvés feje egy bagdadi dervis, ki két éve érkezett Szambulba, s onnan Mekkába akart zarándokolni, de a birodalom fővárosában meggyőződvén arról, hogy az ozmán kormány politikája a mahomedán hitet, s az ősi erkölcsöket és intézményeket össze fogja rombolni, rátökélte magát: hazája és vallása regenerátorává válni. Összeesküvést rendeze tehát, melynek hármas feladatot tűzött ki: 1. A szultán elfogását; 2. annak a tróntól megfosztatását, még pedig népitélet útján; 3. minden miniszter száműzetését. A dervis titkába avatottak az összeesküvési jegyzékbe többnyire sajátkezüleg írták föl nev Yöket, ezen jelentékeny szót függesztvén hozzá: a feláldoztatott. Tehát oly emberekről van itt szó, kik halálra jelölték ki magukat, s dicsőséget kerestek a kivégeztetésben. És vájjon hányan lehettek e rajongók ? Franczia tudósítások szerint Szambulban 15 ezeren, az egész ozmán birodalomban pedig 70 ezeren. Köztök temérdek ulema (pap és törvénytudor), két tábornok, száznál több ezredes , alezredes , őrnagy, s igen jelentékeny mennyiségű hivatalnok , még magából Ali pasa irodájából is. Szóval: a török értelmiség nagy contingenssel járult e merényhez, mely a végrehajtásra kitűzött határidő (September 16-ka)utolsó perczeiben kannibáli vérengzéssé fajult volna. Mert ekkor elhatároztatók, hogy a szultán feje vágassék le, a szultán egész kísérete kilencz ágyúval födöztessék össze, s a miniszterek, házaikban megtámadtatva, konczoltassanak föl. Íme, a párisi békekötés, a február 18-ki hattihumajum, a lenyomott keresztény népek felszabadítása s az európai polgárisodás elleni visszahatás egész irtózatosságában! Elvárjuk a Pesti Napló stambuli levelezőinek részrehajlatlan és kimerítő tudósításait. Addig csak néhány megjegyzést kockáztatunk. Ha a franczia értesítések igazak, vájjon van-e oly mér elom, mely a mahomedán elégületlenség és reform-gyűlölet mélységének fenekéig hathasson, s kijelölni tudja a török birodalomban lakó keresztény népeket fenyegető veszély nagyságát és horderejét? Ahol 70 ezer ember jegyzi be magát vér-í tanuul, hány százezer lehet képes a legsivárabb tervek eszközéül használtatni kardját, vak-j hitét és lappangó bosszúszomját ? Mondják, hogy a szultán kezében van az ősz- i szeesküvők teljes névjegyzéke. S Abdul Medsid szelid és minden kellemet- len behatásoktól irtózó egyéniség, kinek ural- kodása alatt semmi olyan tény még nem fordult elő, mely a régi török uralkodók kegyetlenségéhez hasonlítana. Mit tegyen most azokkal, kik gyilkosai akartak lenni, kiknek száma légió s kik, ami még leverőbb, egy egész rendszert, egy egész a mienktől különböző világnézetletet látszanak képviselni s az ő nemzetének, az ő hitének vélt vagy valódi veszélyeztetéséért szánták el magukat az iszonyú merényre ? S a büntetés kérdésén még felül áll a politikai irányé is. Maradjon-e a szultán továbbra is ama reformtörekvéseknél, melyek ellen az ő nemzete és vallása oly borzasztó módon demonstrált, s melyek azon keresztény népfajok sorsának emelésére vonatkoznak , melyek közül mindenik a török birodalmától elszakadni vágyik, s függetlensége kivivására csak a kedvező alkalomra vár? Ha a reformokkal szakit, a párisi szerződést aláirt hatalmakkal szakított s az európai török birtokok népességének nagy többségét — a keresztényeket — ingerli ellenszegülésre. Ha pedig a hattihumajum s az európai polgárisodás igényei mellett küzdve, a Resid és Ali politikáját tovább folytatja s egy nagyszerű mahomedán felkelést kockáztat, van- e elég kezessége arra, hogy a nagyhatalmak által kivétel nélkül és erélyesen pártoltatnék , még akkor is, ha a szláv, román és görög népek a kecsegtető zavart felhasználva, szintén fegyvert ragadnának, nem ugyan a szultáni uralom megvédésére, de saját függetlenségök kivívására ? úgy hiszszük, soha a török birodalom közelebb nem állott ahhoz, hogy fönnmaradása kétség alá vonassák, s hogy pártolói és ellenségei egyaránt közremunkáljanak szétdarabolására. Európának igen kell arra ügyelni, hogy míg az olasz bonyodalmak kiegyenlítése szóban forog, a török kérdés egész megoldhatlanságával előtérbe ne lépjen. KEMÉNY ZSIGMOND, Sopron, oct. 6. Az ev. ág. hitv. dunántúli egyházkerület tegnap és ma tartotta gyűlését — mint folytatását az aug. havában Pápán tartott tanácskozásnak — főtiszt. Wohlmuth Leopold egyházi és Radó Lajos világi elnöksége alatt, országfejedelmi biztos jelenléte nélkül. Az egyházmegyei gyűlés működéseiből csak két, az egyházi és nemzetiségi élet szempontjából egyetemes jelentősségig határozatról tudósítjuk a közönséget. Felolvastatván ma Ő cs. k. Apostoli Felségének a protestánsok ügyeit szabályozó, sept. elsején kelt nyilt parancsa, tek. Szemerei Sándor ur lelkes és érzékeny szónoklata nyomán egy Ő cs. kir. Ap. Felsége magas trónjához küldendő alázatos felirat határoztatok, melyben az egyházkerület kinyilatkoztatja, hogy a mint egyrészről hálásan elismeri a cs. kir. Ap. Felségének a protestánsokra kiterjesztett legfelsőbb atyai gondoskodását , úgy másrészről, mivel a nyilt parancs elfogadása esetében a magyarországi protestánsok maguk tettleg lelépnének az őket illető egyházi törvényhozás teréről, fiúi bizalommal kéri a cs. k. Ap. Felségét, kegyeskednek a nyiltparancsot felfüggeszteni, a magyarhoni protestánsokat az 1848 előtti törvényes állapotba egészen visszahelyeztetni s ezután egy zsinatot összehivatni, melynek határozatai szentesítés végett Ő és k. Ap. Felsége elbe fölterjesztetve, a két akaratnak találkozása által szülessék meg oly törvény, melynek védpajzsa alatt a magyarhoni protestánsok boldogok legyenek s Ő Felségét és utódjait is áldhassák. A másik szintén fontos határozat az, hogy jövőben a soproni ág. hitv. nagygymnásiumban a természetrajz is (eddig e tudomány német nyelven adatott elő) magyar nyelven tanítassék. Az egyházkerület tökéletesen bízik a soproni tanárok azon ügyességében, miszerint ezek a rájuk bízott ifjúságot a német nyelv tudásában annyira A magyar és német nyelv ügyében gymná siumainknál. Nagy-Várad, oktober 1. , cs. k. Ap. Felségének f. évi jul. 20-án kelt legfelsőbb határozata közzététele által visszatarthatlan, őszinte s természetszerű örömérzet fogta el minden igaz honfi keblét, mint a jó gyermekét , ki a halál kínjaival küzdő édesanyja végvonaglásainak megszűntével oly jeleket fedez föl a haldokló arczán, melyekből az életerők visszatérését, megszilárdulását s kedves hatású további működéseit nemcsak gyanítja, hanem bizton reményű, teljes meggyőződéssel hiszi és várja. Valamint ily esetben a jó gyermek elfojtott szívfájdalmainak egy mély sóhajtással véget vetve örömkönyeket hullat, úgy minden hű s nemzetének mivelődését , ez által biztosított szellemi s anyagi jóllétét szívén viselő kácsi szíves örömmel üdvözölte a nagyjelentősségű pillanatot, melyben a fentemlített legmagasabb rendelet országszerte kihirdettetett. Ezen váratlan örömmeglepetés annál édesebben hatott minden jó érzelmű magyar keblére, minél inkább remegtünk a már közelgő percztől, mely anyanyelvünket gymnásiumainkban a tudományos működési térről leszorítandotta. Mert a legfelsőbb határozatban a magyar nyelvnek nemcsak nyelvtudományi és széptani biztosítékára találunk, hanem egyszersmind előttünk látjuk annak méltóságához s kifejtett mindennemű tökélyeihez mért önálló szabad működési tért, melyen a tudományok mindenik szakában nyújtandó ismereteknek közlése által mind az előadásoknak sikeres eredményét biztosítja, mind pedig saját általános művelődésének eszközlésére a legbuzditóbb s legnemesb ösztönöket ébreszti. Midőn nyelvünk az érintett legfelsőbb határozat által műveltségi fokozatához illő természeti jogaiba visszahelyeztetik,a gymnasiumoknak marad feladatául azon eszközöknek megválasztása, melyeknél fogva a tanítványok az érettségi vizsgálatokon a német nyelvre nézve kivánt igényeket is kellőleg kielégítsék. Ezen zárszavak érteményének meghatározása, bármennyire is foglalkoztatta is kezdettől fogva a tan- Ügy-kezelőknek figyelmét, az elő azó különféle véle- ■ mények között teljes lehetlenné vált. Ily körülményekben a megnyugtató megállapodásnak elvitázhatlan létesítését csupán azon elsőbb rendeletektől kelle várni, milyeket a magas kormány ily esetekben a tanhatóságokhoz intézni mulaszthatlan teendőjének ismer. A várva várt rendelet f. sept. 23 -án kelt nagyvárad kerületi cs. k. helytartósági elnöki leiratban a gymnasiumokhoz csakugyan kibocsáttatott. Ez által azonban a kételyek el nem oszlattalak, mert a mellett, hogy az idézett szavak itt is csak oly általánosságban hangzanak, mint az eredeti törvényes rendeletben , a német nyelvre nézve, a többi tanszakokat illetőleg, oly értelmű észrevételek, vagy tulajdonképen utasítások is közöttetnek, melyeknek komoly megfontolása a tankezelőt tanításának sikeres eredményére nézve méltó aggodalommal töltheti el. E tárgyban a végleges eligazodásnak nagy műve és az ezzel összekötött felelősség csakugyan a gymnasiumoknak jutott, midőn a tanhatóságoknak kötelességül létetik a cs kir. iskolai tanácsossal közösen tartandó tanácskozmányokban, vagy pedig tanodai látogatások alkalmával, a kitűzött czélhoz vezető legalkalmasb módokat és eszközöket keresni és megvitatni. Mielőtt azonban ez megtörténnék, legyen szabad ezen ügyet néhány szerény észrevétellel kisérnem, melyekből kitessék, hogy az új intézkedéseknek szándékolt értelmezése s létesítése ahelyett, hogy az alapos tudományos műveltségnek előnyére volna, annak tisztán látható hátrányára leend. Ha a sept. 23-iki leiratban érintett tanácskozmányokra csak futólagos előgondolatot fordítunk is, azonnal láthatjuk, hogy azoknak eredménye az általános várakozást ki nem elégítendi, ki nem elégítheti, mert: 1-szörnyes tanácskozmányok az egyes kerületeknek elébb egyik s azután a többi gymnásiumaival volnának tartandók, ezen eljárás pedig nem kevés időt vent igénybe, midőn a tanításnál a mód meghatározásában mulasztott idő csaknem kipótolhatlan veszteség. Nem elégítheti ki 2-szor, mert a kerületeknek külön-külön gymnásiumaiban tartandó tanácskozmányok után aligha fogunk véleményességre találni, ennek hiányában pedig nincs s nem lehet már csak egyes kerület gymnásiumainál sem tanítási egység ; annál kevésbbé tehát az ország más és más kerületeiben, és így ezen különféle irányban elágazó tanmódok kedves eredményt igen bajosan szülnének, mert hiszen attól lehet tartani, hogy egyes gymnasiumok némi mellékes utasítások folytán, vagy a magasabb tekintélyek előtti tartózkodásból, vagy a már megszokott elővigyázatos óvatosságból, vagy kegyvesztés félelméből oly módokat és eszközöket is hajlandók volnának elfogadni, melyeket az anyanyelvnek visszaadott jogát védő s annak gyakorlatba vételét az iskoláktól erélyesen követelő egész nemzet előtt nem örömest vallanának sajátjaiknak. Ezen igen-igen valószínűleg előállandó zavaros állapoton a tanügy kezelők megnyugtatására, ezesszerűen tán a m. kormány segíthetne, ha tudniillik a czélhoz vezető módokat és eszközöket minden magyar gymnasiumnál, általánosan kötelező, törvényes érvényű s olyan szerkezetű rendeletben határozná meg, melynek minden egyes szavaits mondata oly világos és könnyen érthető legyen, hogy minden mellékes érteményt s félremagyarázatot tökéletesen kizárjon, így aztán a gymnasiumok nem a tamnódok- és eszközökért lesznek felelősek, hanem azoknak czélszerű alkalmazása és sikeres eredményt ért, —ami ugyancsak a maga helyén van. Legyen elég ennyi a tartandó tanácskozmányoknak természetétől, és az ettől elválaszthatatlanul kifolyó eredménytől. — Lássuk már most rövideden : milyenek lehetnének azon tanmódok és eszközök, melyek mellett a tanítványok az érettségi vizsgálatokon a német nyelvre nézve kivánt igényeket is kellőleg kielégítsék. Mielőtt azoknak megválasztására vonatkozó magánnézeteimet közleném, jónak látom előbb ezen kérdésnek megfejtésébe bocsátkozni : mik lehetnek a német nyelvre nézve kivánt érettségi vizsgálati igények? A felvett kérdésre a felelet igen könnyűnek látszik, mert a német nyelv nem lévén már tanítási nyelv, mik lehetnének azok mások, mint a nyelvnek szabályos ismerete mellett a német irodalmi műveknek értése s magának a nyelvnek mind a közbeszédben, mind pedig írásbeli fogalmazásoknál kitüntetendő hibátlan használata és alkalmazása. De amily könnyű e felelet, mélyebb fontolgatás után épen oly könnyen fel lehetne az idézett szavakban azt az érteményt is fedezni, miszerint nem elég a nyelvnek említett terjedelmű tudása, hanem még e mellett a tanulótól oly tökéletes nyelvismeret és folyvásti beszéddel összekötött könnyűség és gyakorlottság is követeltetik, mely mellett ő képes lenne e nyelven az érettségi vizsgálat alkalmával, bármelyik tantárgyból, kielégítő feleletet adni. — És hogy a fennidézett kitételt még felsőbb helyen is így hajlandók magyarázni, ezt egyetlen figyelmes és mélyebb pillantás a sept. 23-i kibocsátványra csaknem bizonyossá teszi. Ez az, ami a tanférfiakat aggodalomba ejti, mert ezt kívánni annyit tesz, mint lehetetlent akarni. Ezen állítás igazolására először is a közelebb lefolyt tanévekben tanítás eredményét hozom fel. Ezekben egyes tantárgyak már több év folytán német nyelven adattak elő, és pedig annyira ragaszkodva a nyelvismeret közlésének kikényszerített elveihez, hogy maga a tantárgy megszorítva vagy megcsonkítva a nyelvnek esett áldozatul; és mégis mi volt az eredmény ? az, hogy ha a tanulónak német nyelven kelle az érettségi vizsgálaton felelni, keserves és szánalomébresztő nyöszörgés között borsónyi nagyságú izzad* 1—1 —MiWWilll—HII—IWI—l'lBI—liillMi>Hi¥II11«IT i”IWTiTIHTllT—ftTJTrtllhTI KÜLÖNFÉLÉK. — Megjelent a Galgóczy Károly által szerkesztett és kiadott „Iparosok lapjáénak első száma. A szerkesztő bevezetésül üdvözletei s a lap tervét mondja el ügyfeleinek. A lap tartalmát következő czikkek teszik : „Fidel Ferdinand ipar- s kereskedelmi ügynök utazása Amerikában“; „A különféle vasnak különféle tulajdonságai“, ifj. Vidacs Istvántól; „Mikép lehet keményfagygyúgyertyát mártani, mely nem foly le a hamvát sem kell tisztítani“; „Hogy készülnek s miből a különféle festékek“; „Kivonat a budapesti kereskedelmi s iparkamra sept 5-ikén tartott gyűlésének jegyzőkönyvéből“, „Látogatás a szabók között.“ Ezeket követik az állandó rovatok : „Vállalkozási alkalmak“, „Figyelmeztetések“, „Üzletcsarnok.“ A nevezett lap szerdánkint jelenik meg egy - egy idén, előfizetési ára egész évre 4, félre 2, negyedre 1 utért. A szerkesztő Pesten, az üllői után a 10-ik sz. a. lakik. Ide intézendők az előfizetések. — Meyerbeer indulót s cantatét ígért írni a Párisban lakó németek által tartandó Schiller-ünnepre. Hát a Kazinczy-ünnepre ír-e valaki zeneművet ? Rajta, magyar zeneszerzők! ” A „Kolozsvári Közlöny“ írja : „Gyászos esemény megrendítő hatása alatt írjuk e sorokat. A múlt szombaton egy szép reményekre jogosított előkelő fiatal lélek tépte le magáról a földiség lánczait. Szivét lőtte át. Meghalt ! Minél váratlanabb, minél rögtönibb, annál megrendítőbb vola e szomorú elhatározás, amelynek oka még eddig rejtély. Akármi lett légyen az, kegyelettel szenteljük emlékének e baráti kéztől származó sorokat. Pár év alatt a mellett, hogy társadalmunk minden rétegeiben több adatai merültek fel az öngyilkosságnak, ez már a második eset, hogy oly ifjú vet véget fiatal életének, aki az előkelőbb osztályhoz tartozva, a kétségbeesés veszedelmes philosophiáját nyomatékosabb családi nevével, ugyezólva, igazolja, vajha ne népszerűsítse. Fájdalmas a tapasztalás, de az idők természetéből folyó tény, hogy e körülmény oka különösen azon illetékes tér hiányában keresendő, a melyen a magyar ifjúság az ősi intézmények fennállásakor magának foglalkozást, pályát komolyabb életeiért talált, s a mellet amazzal együtt elvesztvén, most nem talál tért, hol talán ébredező önbecsézetét méltó tettek által igazolja s végre is önmagával jó meghasonlásba Egyedül a gazdászat és irodalom jelenleg azon tér, a mely felé egy ily ifjú tevékenységi hajlama vonzódni látszik. De az irodalomra mindenki nincs hivatva, a gazdászat ellenben — mindaddig, amig rendezetlen birtokviszonyainkon egy országosan általános commassatio nem segít, — oly türelemfárasztó akadályokat gördit, oly sysiphusi küzdelemre hr fel, hogy annak megfelelni nem tartozik a miveltebb lelkeket kibékítő foglalkozás közé, inkább csak rideg kötelesség az önfenntartásunk iránt. Egy szóval: az ifjúság számára nincs foglalkozási tér, s a pályatért nem találó lélek és kedély, meghasonlásba jő, meglep a világfájdalom, s ily lelkiállapotban aztán néha egy csekély, talán higgadtabb pillantban alig megvetésre méltó ok, avagy csak egy bus szeszély is elég arra, hogy a szenvedélyes szivet végelhatározásra bírja. A nemes fiatal, kinek halála most közrészvétet gerjesztett, tiszta szép jellemű, magasabb sorsú, szerencsés vagyoni állású, s testileg lelkileg kitűnő vola. Magasabb lélekhivatása már egynéhány költeményében is nyilatkozott, melyet kéziratban alkalmunk volt látni. Ő a hazának reménye volt, és életének egyetlen vétke az volt, hogy e reményt a hat Nemzeti .Lantház. Oct. 7. Tartuffe. Vigj. 5 felv. irta Moliére, fordította Fekete Soma. Tartuffa: a képmutató, így szokták röviden e darabot jellemezni. Báránybőrbe öltözött róka: így szokta a színész rendesen felfogni. De a jámborság és ravaszságnak ez egyszerű összetétele, melyben egyik a másiknak álcrául szolgál, nem meríti ki az érzelmek, indulatok és helyzetek mindazon combinatióit, melyek Tartuffe egyéniségét alkotják, még akkor sem, ha a jámborság úgy állíttatik elénk mint vallásos szenteskedés s a ravaszság mint értelmi fensőbbség, ahogy azt Tóth József képviselte. A szerep személyesítőjében az igaz szenvedélyt akarjuk megtalálni, az egyedül mozgató erőt, mely őt a körülményekhez képest ilyen vagy olyan magaviseletűvé vagy modorúvá teszi. Azt akarjuk tudni, hogy a bivalybőrpajzs alatt, mely a képmutatás, mi hát az emberi, a jó a mi elromlott. Erről nekünk Tóth játéka nem adott fölvilágosítást, mi nem tudtuk, mikor képmutató, mikor szenteskedik, mikor szeret, mikor haszonleső, mikor használló, oly éles és visszataszító vonásokkal volt e szerep elé állítva. Keveset a jóból. Nincs olyan együgyü, ki Tartuffe erős, mondhatnók vastag színezésén egyszerre föl ne ismerte volna a juhok közé tévedt farkast — pedig a képmutatásnak bársony karmai és nem vas fogai vannak. Meg kell azonban adnunk, hogy Tóth nagy tanulmánynyal látott mint minden, úgy ezen szerepéhez is, hangjának szép hordozása kivált elismerésre méltó, a szereprészek combinatiója csupán az, mi ellen kifogásokat tettünk. Méltánylással kell szólanunk Ko mó s a K n a helyes, mérsékléssel vitt játéka felöl, úgy Szilágyi szereplése iránt sem lehetünk közönyösek, ki a „kinn a bárány benn a farkasában gyönyörködtető jóhiszeműséggel együgyüsködött, kiképezik, hogy ez az érettségi vizsga alkalmával a német nyelvet a magas kormány kívánatinak megfelelő nem fogja bírni. A soproni gymnásiumi ifjúság egyébiránt eddig is szép bizonyságát adta a német nyelv iránti jóindulatának az által is, hogy az évenkint tartatni szokott német örömünnepek alkalmával a saját munkáikkal fellépő ifjak között mindig született magyarok is voltak. És ha tán magyarhoni főtanodáinkban itt-ott a németség ellen látszólagosan egy bizonyos ellenszenv mutatkozott, ez semmi esetre sem volt a miveit németség ellen intézve, ha pedig valójában létezett azon ellenszenv, ezt róják fel vételisúlyul maguknak azon irányú emberek, kiknek elfogultsága csak a germanismusban látja a cultura lehetőségét, s igy megtagadja más nemzetbeliektől azon magas képességet, melyre a magyar úgy mint a német az Istentől egyenlőképp a hivatva von.zától ő maga vette el. Nincs miért őt megneveznünk, csak az idők jelenségére akartunk mutatni.“ A szolnokmegyei lovas és gazdasági egylet őszi közgyűlése, melyen egyszersmind a jövő alakulás is tárgyaltatik, October 16-kán tartatik Török Szt. Miklóson reggeli 9 órakor az Almásy család házánál, melyre mind az egylet tagjai, mind azok, kik az egyletbe ezentúl kívánnak belépni, ezennel meghivatnak. Gr. Szapáry Gyula, egyleti elnök. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. London, oct. 4-én. A „Morn. Post“ írja: „Ha igaz, amit a Patrie mond, a franczia császár felhagyott azon kísérlettel, hogy egy ,juste milieur-t fedezzen fel a független Közép-Olaszország alapítása és a herczegek restaurátiója közt. A franczia hadsereg Olaszországban telel. Tehát franczia megszállás azon határozat mellett, hogy a szerződmény föltételei végrehajtassanak. A Post párisi tudósítója azt mondja ugyan, hogy noha Ausztria a herczegek föltétlen visszahelyezése mellett van most is, a franczia császár ezen követelésre határozott ,nemmel felelt, s hogy a franczia sereg Olaszországbani telelése csak azon okból történik, hogy a fegyveres beavatkozást megakadályozza. Ha a Post nem érzi magát ez által egészen megnyugtatva s intéseket közöl, melyek, bár nem egyenesen, a tuileriákhoz intézték. Ha III. Napoleon a toskanai herczeget Florenczbe megint visszahelyezi, úgy jár mint I. Napoleon, aki a campoformioi békében egy ausztriai herczeget meghagyott Toscana birtokában, s mindamellett nem akadályozható meg, hogy Ausztria érdekében a dolog közelebbi fordulata alkalmával az által meg ne támadtassék. A Walesi herczeg a jövő hónapban lesz nagykorú. Akkor külön háztartása lesz. A Marlboroughouse-t ■ bútorozzák számára. Tegnap halt meg gróf Jersey 87 éves korában, angol peer, ki többször fö udvarmester s végre főlovászmestere volt a királynőnek. A gabonavám eltörlésekor Peer mellett szavazott; egyebekben hű maradt mindvég conservativ elveihez. Örököse czimének és javainak viscount Villiers, ki 1808. ápr. 4 -én született, s 1841 ben sir Rob. Peel egyik leányával kelt egybe. FRANCZIAORSZÁG. A kölni lap egyik párisi tudósítója tudni akarja, hogy a zürichi békeszerződés aláírása oct. 7-kén történik. A velenczei határ szerint