Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)
1860-11-01 / 3219. szám
tosítását, ám mondassák ki legalább elvben a helyreállítás, és adassanak tudtunkra a nehézségek, mik a kivitelt elhalasztatják. Ha ily nehézségek léteznek, senki sem lesz oly igazságtalan, hogy azokat ne méltányolná, mi helyre ismeri. Hanem akkor ideiglenesen legalább egyet kívánunk. Talán octroyirozott „provisorium“-ot? Isten mentsen! Ezen étellel annyira jóllaktunk, hogy valóban már nem vágyódunk rá De igenis azt várjuk, hogy a már létező octroyirozott provisoriumból octroyiroztassék ki az a szerencsétlen huszonkettedik czikk, ami ellen csak nem lehet nehézség mert az ilyen — hogy is mondjuk — korlátozatlan után hozott törvényeknek azon „előnye” (!) van, hogy a mint hozottak, szintoly gyorsan és könnyen el is törölhetők, vagy módosithatók. Fő czélpontunk azonban — miként mondtuk — az 1848-as sajtótörvény marad. Míg magunk közvetlenül nem tapasztaljuk hogy ismét a régi alkotmányos jog földjén állunk, senki sem kivánhatja tőlünk, hogy ezt hitessük el másokkal. Rokonszenvünk nem a hatalom, hanem a jog felé irányul; tiszteljük az egyéneket nem mivel, hanem ámbár nézeteinket nem egészen megegyező föltételek közt jutottak hatalomra, de ha a politikai téren való gyámolítás forog szóban nem szívünktől és személyes hajlamainktól, hanem egyedül jogérzetünktől és az alkotmányosságra irányzott ösztönünktől kérünk tanácsot! Elvárjuk annak eldöntését, váljon az ügyek élén álló hazánkfiai egyedül személyes tiszteletre tartanak-e igényt, vagy pedig az alkotmányos érzületében soha meg nem rendült nemzet politikai téren való rokonszenvére és gyámolítására is ! VASBÓL, SZOMBATHELY, október 27. Hosszú önkénytelen pangás után, nyilvános életünk egy újabb jelenségéről adhatok tudósítást. E becses lapok hasábjain már jelentve volt azon kedvező eredmény hogy a szombathelyi és kis-czelli gazdasági egyletek ideiglenesen megalakultak nemcsak, sőt egy közös vasmegyei egyletté összeolvadtak. Alapszabályaink azonban, noha már ez év tavaszán fölterjesztettek, most is még a hivatalos tárgyalások tömkelegében tévedeznek Hogy addig is, míg az alapszabályok sorsa eldöntve lesz s az egylet véglegesen megalakulhi, az új életre ébredt erők számára a tevékenység sorompóit nyitva tartsuk, s a gazdászat érdekei egészen elhagyatva ne álljanak , egyik elnökünk Bezerédy László úr személyes lépéseket ten Benedek táborszernagy úr ő excellentiájánál, egy ekeverseny iránti engedélyért. Ez megadatván , tegnap az ideiglenes választmány gyűlt egybe, az ekeverseny fölötti előleges tanácskozmányra. A választmányi ülés a városi tanácsház teremében lett volna megtartandó, melyet a városi tanács e czélra teljes készséggel fölajánlott; miután azonban egy pár választmányi tag fölszólítására, a megyei hatóság, a megyeházi nagy termet átengedé, a választmányi tagok azon helyen gyűltek össze, mely a megyei nyilvános életnek hazafius erényekben és bölcseségben egykor oly gazdag színtere volt, s a melynek tiz éves zárt légköre a szabadság és nyilvánosság üde levegője által — úgy hiszszük — nem sokára ismét megtisztulni fog. Ha már a belépés e terembe elég volt, mindazon kegyeletet, melylyel a korábbi múltnak tartozunk, mindazon lelkesedést, melyet e hely emlékei fölidézni képesek, lángra gyújtani, úgy az elnök Takács Lajos úr megnyitó beszéde a nemes izgalmat, melytől mindnyájunk keble hullámzott, az ihletés fokára emelt. Igen alkalomszerű s megragadó volt elnök úr azon megjegyzése, melyben örömét fejezé ki a fölött, hogy neki jutott a szerencse első lehetni, ki e termet, melyet egy évtized előtt mint alkotmányos tisztviselő hagyott el, a közügyek nyilvános tárgyalásával megnyitni. Az éljenzések lecsillapultával áttérvén a bizottmány az ekeverseny fölötti tanácskozásra, csakhamar határozattá vált H. B. titkár azon indítványa, hogy alakíttassák egy bizottmány, mely az ekeverseny helyére, idejére és kivitelére nézve részletes tervet készítsen s azt megvitatás végett terjessze a közgyűlés elé. A bizottmány tagjaiul Bezerédy László ur elnöklete alatt, Ernust Kelemen, Polányi János, Eörssy János, Kun Sándor, Gotthárd István, Sepsey Sándor, Sághy Mihály, Bernritter József és Hentlik J. urak, tollvezetőül pedig Horváth Boldizsár titkár megválasztatván , a közgyűlés székhelyéül Kis-Czell, határnapjául pedig november 22-dike lön kitűzve. Az ülést közlakoma követé a zöldfai teremben. — A sok anyagi és szellemi jóból itt csak egy hiányzott, az én igen tisztelt barátom Lukács János, az első magyar gyorsírási rendszer teremtője, hogy Hollán Ernő, Szelestey László és Kun Sándor fényes szónoklatait, továbbá Inkey Sándor és Horváth Elek valóban remek toasztjait híven följegyezte volna, miszerint én mindezt a nyilvánosságnak átadhatnám, így azonban , nehogy hiányos közlésem által értékűkét gyengítsem, a puszta fölemlitésen túl mennem nem szabad. Van tehát ismét megyeházunk s akarjuk hinni, hogy homlokzatán rövid idő múlva megyénk czimere, a kártékony férgek ellensége, az egészséges levegő egyik tényezője, a közelgő tavasz hírnöke, kedves gólyánk fog újra őrt állani; de viszont elvesztettük örökre a megyeház terét! Hogyan ? csakúgy , hogy e tér néhány hét óta a „Széchenyi-tér“ nevet viseli! A városi képviselő-testület, mely a nehéz időkben sem félt hazafias érzelmeit és kegyeletét ily nyilvánosan bevallani, nemde elismerést és méltánylatot A hivatalos „Wiener Zeitung“ mai számában olvassuk: I. „Ő cs. kir. Ap. Felsége f. é. okt. 30-dikai legf. elhatározásával Majláth György rendkívüli birodalmi tanácsost s volt baranyamegyei főispánt a titkos tanácsosi méltósággal díjmentesen fölruházván, Magyarország királyságában királyi tárnokmesterré méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni.“ II. „Ő cs. kir. Ap. Felsége f. é. okt. 30-dikai legf. elhatározásával b. Sennyey Pál cs. k kamarást kir. magyar helytartótanácsossá kinevezni s egyszersmind a titkos tanácsosi méltósággal díjmentesen fölruházni legkegyelm. méltóztatott.“ III. „Ő cs. k. Ap. Felsége f. é. okt. 30 dikai legf. elhatározásával Magyarország királyságának országos méltóságai betöltése végett az id. gr. Zichy Ferencz által önkénytetett főajtónállói méltóságot ifj. gr. Zichy Ferencz titkos tanácsosra, a főpohárnoki méltóságot gr. Andrássy György titkos tanácsosra, végül a főudvarmesteri méltóságot gr. Barkóczy János rendkívüli birodalmi tanácsosra méltóztatott legkegyelm. ruházni.“ IV. „Ő cs. k. Ap. Felsége f. é. okt. 30-kai legf. elhatározásával addig is, mig a magyar sz. korona őreinek helyei törvényesen betöltetnének, koronaőrökké gr. Károlyi Györgyöt és b. Prónay Albertet méltóztatott legkegyelm. kinevezni.“ V. „Ő cs. k. Ap. Felsége f. é. okt. 30-kai legf. elhatározásával legkegyelm. jóváhagyni méltóztatott, hogy Magyarország bibornok hgprimása Scitovszky János és az egri érsek Bartakovics Béla Esztergom, illetőleg Hevesmegye főigazgatását mint ezen megyék örökös főispánjai, továbbá hg Eszterházy Pál és gr. Nádasdy Lipót örökös főispánok Soprony, illetőleg Komárommegye főigazgatását ismét átvegyék. Egyszersmind a cs. k. Felsége főispánokká méltóztatott legkegyelm. kinevezni: „Gr. Batthyányi Imre titkos tanácsost Zalamegyében; „gr. Károlyi Lajos titk. tanácsost Nyitramegyében; „Marich István Dávid titk. tanácsost Veszprémmegyében; „gr. Andrássy György titk. tanácsost Sáros megyében; „gr Cziráky Jánost Fehér megyében; „Abaffy Aristidot Árvaméjében ; „Tarnóczy Kázmért Barsmegyében ; „ifj. b. Majthényi Lászlót Hontmegyében ; „Szent-Iványi Mártont Liptómegyében; „Prónay Józsefet Nógrádmegyében; „b. Révay Simon örökös főispánt Turóczmegyében; „b. Sina Simont Trencsénmegyében; „Radvánszky Antalt Zólyommegyében; „Siskovics Józsefet Baranyamegyében ; „gr. Zichy Henriket Győrmegyében ; „gr. Zichy-Ferraris Bódogot Mosonymegyében; „Somssich Miklóst Somogymegyében ; „gr. Péchy Manót Abaujmegyében ; „b. Vay Lajost Borsodmegyében ; „gr. Csáky László örökös főispánt Szepesmegyében; „Ragályi Károlyt Tornamegyében ; „Lónyay Gábort Ungmegyében ; „gr. Andrássy Gyulát Zemplénmegyében; „Bohus Jánost Aradmegyében ; „b. Wenkheim Bélát Békésmegyében ; „Tisza Kálmánt Biharmegyében; „Tomcsányi Józsefet Csongrádmegyében; „gr. Degenfeld Imrét Szabolcsmegyében ; „gr. Károlyi Györgyöt Szatmármegyében ; „Lónyay Menyhértet Ugocsamegyében; „Zsivora Györgyöt Csanádmegyében; „Mán Józsefet Mármarosmegyében. „Ő cs. kir. Ap. Felsége továbbá tekintetbe véve gr. G Pálffy Fidél és hg Batthiányi Fülöp örökös főispánok kérelmét, hogy hajlott koruknál fogva mentessenek föl, és tekintetbe véve gr. Schönborn örökös főispán kiskorúságát főispáni helyettesekké „Pozsonymegyében gr. Pálffy Józsefet, „Vasmegyében gr. Festetics György hadseregi alezredest, „Beregmegyében pedig Kazinczy Andrást méltóztatott legkegyelm. kinevezni.“ VI. „Ő cs. kir. Ap. Felsége f. é. okt. 30-ai legf el*) A többire nézve jó lesz még kis ideig várakozni. Szerk. érdemel ? S mit szóljak azon lelkes polgárokról, a kik aláírási ívet nyitottak, hogy a Széchenyi téren Széchenyinek emlékszobrot emeljenek? A föladat, hogy a név nagyságának és a művészet igényeinek megfelelő legyen, nem csekély ugyan; de ha a legutolsó év nagyszerű eredményeire visszapillantunk s ha ezekben fölismerjük a lelkesedés és az egységes akarat leküzdhetlen erejét, a czélt elérhetni reméljük. Láthatja tehát t. szerkesztő úr , miként mindamellett, hogy Sz.István napját szép csendesen kelle megünnepelnünk; mindamellett, hogy az aug. 12 -i ünnepély, melyet helybeli kaszinónk, a horvát szükölködök és tiszai kárvallottak javára rendezni szándékozott, úgynevezett elhárulatlan akadályok miatt meghiúsult , mégis élünk és mozgunk s ha egyszer orvosaink pólyáiból kibontakozhatunk, be fogjuk bizonyítani , hogy mi is életrevalók vagyunk. * S *) 82. határozásával Zsedényi Edvárd nyugalm. udv. tanácsost, Korizmics Antal püspököt s rendkívüli birodalmi tanácsost, Rohonczy Ignácz volt főispáni helyettest, továbbá Privitzer István és Beke Kálmán miniszteri tanácsosokat, végül Balogh Kornél volt orsz tervszéki elnököt valóságos udv. tanácsosokká s előadókká a kir. magyar udv. kanczelláriánál méltóztatott legkegyelm. kinevezni.“ Nyilatkozat*). A legnagyobb meglepetéssel láttam a bécsi újság mai számában, bihari főispánná lett kineveztetésemet, minek folytán nem lehet egyebet tennem, mint ugyanazon utón, a melyen ez tudomásomra jött — értem hírlap utján — tudatni, hogy én ezen hivatalt elveimnél fogva el nem vállalom. Kelt Pesten okt. 31-dikén 1860. Tisza Kálmán. Különfélék — Az okt. 20-dikán kelt legf. kibocsátványokat azon ezredéves nemzeti érdekek életbevágó fontosságánál fogva, melyek körül forognak, szükségesnek láttuk még egyszer, még pedig minden megszakítás nélkül, nem csak könnyebb áttekintés kedvéért, de azon okból is közölni, mert a rögtönözve átvett fordításban néhol tetemes hibák, érthetlenségek vagy legalább nem elég szabatos kitételek is fordulnak elő. E kibocsátványokat most külön mellékletkép lapunkhoz csatolva kapják olvasóink. A „Fortschritt“ úgy vélekedik, hogy előbb a megyék fognak helyreállittatni s úgy fog aztán következni az esztergomi tanácskozás. Ezt magunk is helyesebbnek tartjuk, mint megfordítva. S igy nyilatkozik a közvélemény is, nem csak nálunk, de testvéreinknél, a horvátoknál. A „ Wanderer“nek ugyanis azt írják Zágrábból, hogy a bánnál tartott előleges tanácskozmány alkalmával a közvélemény akként nyilatkozott, hogy helyre kell állítani a megyéket, aztán mentül előbb megyegyüléseket tartani s igy tettleg kimutatni, hogy jobb élet kezdődött. — A „Presse“ „Magyarországból“ czímű közlegényében olvassuk, hogy Bécsben nem ámítják magukat azzal, mintha Magyarország kész volna lemondani a régi törvényekről, továbbá a katonailleték és adómennyiség megszavazásának jogáról, mely mindig az országgyűlést illette. „Irányadó körökben“ — úgymond — „már inkább csak azon kérdéssel foglalkoznak : politikailag ildomosabb lesz-e, ha az ország mindaddig nem küld követeket, mig a kormány azon három követelményt ki nem elégítette, — vagy pedig oly képviselők megválasztására kell-e törekedni, kik legott összegyülekezések után kijelentsék, hogy azonnal szétoszlanak, ha Magyarország, előbbi határaiban s jogaiban, vissza nem állittatik.“ — A pesti egyetem tanácsa okt. 29 -ei ülésében elfogadván a karok azon indítványát, hogy valamennyi szakban magyar előadások tartassanak , ezt megerősítés végett a helytartósághoz terjesztette föl; a magyarul nem tudó tanárok előadási iránti intézkedést felsőbb eldöntésre bízzák, mert 1848 előtt német előadások a pesti egyetemben nem voltak , legalább a bölcselmi és jogászati szakban nem. A mi már a karok föntebb említett indítványát illeti, hogy az előadások már a jelen iskolai évben magyarok lehessenek, annak főbb részletei a következők. A jogi szakban Pauler, Wenczel, Récsi, Karvassy és Konek tanárok, hozzájárulván még néhány magántanár, elégségesek a magyar előadásokra. A magyarul nem tudó német tanárok latinul ígértek előadni. Az orvosi szak a nemrég nyugalmazott Gebhardt helyébe Poor Imrét, a belső gyógyászatra Wagner Jánost, e tanszék segédjévé, Kurtz Gusztávot, Seidl német tanár helyébe pedig Dieschert ajánlotta ; a bölcselmi szak a német Nachlowsky helyébe Horváth Cyrillt, Brühl helyébe Tóth Eleket és Margó Tivadart, Peters helyébe Szabó Józsefet és Kovács Gyulát, Wertheim helyébe pedig Than Károlyt és Sajt. — A fönnemlített egyetemi ülésben, mint halljuk , Virozsil prorector úr az ellen nyilatkozott, hogy az egyetem előadási nyelve a magyar legyen. A nagysága így okoskodott: „Az egyetem tanulói között vannak, magyarokon kívül, horvátok , szlavonok, románok, ruthének , tótok is; ergo a magyar egyetemnél németül is kell előadni.“ Az előzményből pedig az következnék, hogy ha találkoznak ilyen népbeli alkalmas tudorok, azok magántanárok minőségében tótul, horvátul, szlavónul, románul s ruthénül tarthassanak előadásokat; de nem az, hogy a magyar egyetem pénzalapjából német tanárok fizettessenek, kik valamint magyarul nem tudnak, úgy a tót, horvát, ruthén, oláh és szerb nyelvet sem értik. — A Schwartner-féle egyetemi pályakérdésre: „Minő befolyással voltak az Anjou házbeli uralkodók hazánk mivelődésére ?“ csak két pályamű érkezett be , melyeknek megbirálásával Reizinger János és Horváth Árpád egyetemi tanár urak voltak megbízva. Az egyértelműig jutalomraméltónak talált mű jeligés levélkéje szerzőjéül Vass József k.r. tanárt és akadémiai tagot hirdette. — Sopronyi Tódor, sopronyi születésű hazánkfia, 40 évi távolléte után szülői városától, most fiát, Sopronyi Gyulát Huber Károly tanítványa mint magyar hegedű hangversenyzőt, be akarja mutatni szülővárosabeli polgártestvéreinek , onnan pedig Győrött, Pápán, Veszprémben, Fehérvárt, Tatában, Komáromban és Pozsonyban fogja őt fölléptetni. A pesti kaszinó könyvtára számára újabban megint következő ajánlatok tétettek : Giezey Samu fölajánlotta Brockhaus Conversations Lexiconját, későbbre még többet is ; Dr. Ballagi Mór a Prot. egyh. és isk. lap 1858- diki évfolyamát bekötve, D’Israeli „Coningsby“ czimü 3 kötetes regényét, Lamartine „Meditations“ czimü költeményeit és a Prot. lapot a kaszinó megnyitása napjától kezdve folytatólag; Érkövy Adolf fölajánlja lapját és több rendbeli könyveket; Tóth Kálmán a „Hölgyfutár“ és „Bolond Miskát“, az utóbbit két példányban, egyszersmind 20 kötet könyvet; Simoncsics Alajos „Geschichte der Europaeischen Staaten“ czimü 20—30 kötetes munkát; Hollovich Boldizsár Rotteks Welker „Staats Lexiconját“ 19 kötet; Hajós József Schlosser „Weltgeschichte“ czimü munkáját; Ifjabb Haáder György „Gegenwart“ czimü encycloppediai munkát; Thaisz Elek több újabb angol regényt; Pákh Albert a Vasárnapi Újságot •) A többi lapok t. sz. szerkesztőségeit e nyilatkozat fölvételére kérem. T. K és Politikai rajdonságokat. Hartleben C. A pesti könyvárus a következő köteteket : Galetti egyetemi világrajza. Bajza világtörténet. Két kötet. Jászay magyar nemzet napjai. Rajcsányi világegyetem. Dahlmann az angol forradalom története. A franczia forradalom története. Két kötet. Washington élete. Hanák természetrajz. Eötvös Magyarország 1514-ben. Három kötet. Eötvös A falu jegyzője. Három kötet. Kemény, Gyulai Pál. Öt kötet. Székely Kálmán levelei. Gyöngyök és virágok. Olvasótár 48 füzetben és folytatása. Macaulay Geschichte von England. Hat kötet. Balbi Erdbeschreibung. 2 kötet. — Győr környékén — mint az ottani lapból értesülünk — azon kék-babos karton szövet, mi a védegylet korában „honi“ név alatt volt ismeretes, „Széchenyi-kelmé“nek neveztetett el, s most már újból majdnem általános viseletét képezi az ottani környék nő lakosságának. Hiteles forrásból értesülünk, hogy az egyetemi tanácskozások jegyzőkönyve most már kizárólag magyar, németre pedig csak egy karnál, itt is csak kivételesen azon egy ülésben fordították németre, hol épen a német tanárok ügye forgott szőnyegen s a dologhoz ezeknek okvetlenül hozzá kellett szólani. Tisztelt szerkesztőség. Egy kebelrázó eseményről tudósítom : nővérem férjét, Springsholz János számtartót Albison, Bihar megyében egy tolvajságon kapott földmivelő agyonütötte. Sógorom 20-án estve későn segédjével az albisi szőlőből haza indulván, észrevette, hogy utánuk kocsi zörög, — figyelmezteti a segédet, hogy meg kellene várni a kocsit, netán szőlőt vagy mustot vinne engedelem előtt. Csakugyan úgy volt, a megállított kocsin kilencz puttony szőlő volt, mit a tolvaj Debreczenbe akart vinni. A lefoglalás közben szóváltás kerekedett, s a tolvaj sógoromat bal fülén fölül a hámfával úgy megütötte, hogy rövid félóra alatt ott a kocsi mellett meghalt. A törvényes vizsgálat végbement, de a bűnös bünhödése föl nem támasztja az öt gyermeknek apját, Vas Gereben. NEMZETI SZÍNHÁZ. November 1-jére van kitűzve : „A két Barcsay“ dráma 4 fölv. b. Jósika Miklóstól. Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, okt. 27. Leedsben a Viktoria-csarnokban tegnap Palmerston a kézműves- és irodalmi egylet gyűlésében elnökölt. Ezen intézet, mely most van keletkezőben, egy oly épületben fog lakni, melynek költségvetése 16,000 font sterlingre van téve, s melyben olvasóterem lesz könyvtárral, hallgató terem 2000 emberre, vegytani, dolgozó terem s iskola 400 tanulónak. Az öreg miniszterelnök nagy elismeréssel nyilatkozott Anglia kézműves egyleteiről, s D. Birkbeck és lord Brougham felől. „Az én kedves barátom, mondá az utóbbiról, lord Brougham teljes életében szolgálatokat tőn embertársainak; buzgó előharczása volt a rabszolgakereskedés eltörlésének, bő keblű barátja a polgári és vallásos szabadságnak egész világban, s talán mindenkinél többet ten a tudományok terjesztésére országunkban. Lord Brougham egész életében arra törekedett, hogy ismereteket szerezzen; egyszersmind azonban egész élete folytán ismereteket terjesztett. Roppant különbség van korunk és az előbbi korszakok közt. Az előtt talán rendkívüli nagy emberek voltak, akik fölfedezések és roppant tudományuk által tűntek ki, de a nagy tömeg tudatlan volt. Bacon és Newton után hosszas ideig sokan voltak még Angliában, akik a csillagvetésben és boszorkányságban hittek. Napjainkban sokkal inkább el van terjedve a tudomány a társadalom minden osztályában, s ezáltal nem csak az egyesek boldogsága, hanem a nemzet jóléte, vagyonossága és nagysága is növekedett. A tudomány terjesztésének talán leghatalmasabb eszközei a kézművesek egyesületei. Jól tudom, miket mondanak azok ellen. Mondják p. o, hogy a munkásosztály sokkal inkább igénybe van véve napi munkája által, hogysem este még kellő tanulékonysággal bírna. Hibás nézet. Az emberi lélek és testnek nincs természetesebb szüksége, mint a munka és tanulmány egyesítése, s akik a nap nagyobb részét fárasztó foglalkozásban tölték, üdülést találnak este az irodalmi elvekben, az ismeretszerzésben. Továbbá azon észrevételt is teszik, hogy ez ismeretszerzési alkalom oly rövid s legtöbb esetben oly kevéssé használtatik föl, hogy az ez után szerzett tudomány szükségkép csekély, fölületes. S a fölületes tudákosság veszélyes. Az igaz, de még nagyobb rész a merő tudatlanság.“ — Tegnap adta át Leeds város községtanácsa és polgármestere üdvözlő iratukat a miniszterelnöknek. Válaszában azt mondá lord Palmerston többek közt: „Nekem és tiszti társaimnak kétségkívül sikerült, a politikai szabadság terjeszkedését más államokban előmozdítani és támogatni, nem ráparancsoló föllépéssel vagy fegyveres beavatkozással, nem azáltal, hogy oly nemzetekre, melyeknek nem kell, melyek nincsenek rá előkészítve, még oly intézményeket is rájuk kényszerítsünk, amelyek javukra szolgálnának, hanem midőn azokat támogattuk, kik magokon segíteni törekedtek, s a midőn más államokban kezére dolgoztunk a politikai szabadság azon elvei terjesztésének, melyeket Istennek hála mi magunk élvezünk. így Belgiumban sokat tevünk oly kormányrendszer megalapítására, mely alatt azon ország oly szerencsésen fölvirult. Így Spanyolországot és Portugaliát oly alkotmányra segítettünk szert tenni, mely alapelveiben a mienk után készült, s lényegesen előmozatta e népek jólétét. Jelenleg déli Európa más részeiben vagyunk tanúi rázkódásoknak, meg alkalmasint oly rendszer megalapítására vezetnek Olaszországban, mely az olaszok jólétét szint oly mértékben fogja előmozdítani, a melyben eddig némely ott uralkodott kormányrendszer azt aláásni törekedett. A mi hatásunk csupán a vélemény hatalma. Hagyjuk, hogy az olaszok maguk rendezzék magukat s reméljük, hogy más államok követik példánkat s a természet által annyira megáldott Olaszország lakosainak meg fog engedtetni belviszonyaikat oly módon rendezni, mely jólétük előmozdítására legalkalmasabbnak mutatkozik. FRANCZIAORSZÁG. Az „Opinion Nationale“ által fölleplezett állítólagos osztrák ultimátumról vagy „Casus belli“-ről sok képen vélekednek a lapok. A „Neue Pr. Zig“ képtelen gondolatnak nyilvánítja.