Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)
1860-11-21 / 3235. szám
270—3235. I l-ik évi folyam E lap szellemi részét illető mind- :b köz- KIAdóalllVAtAl ! lemény a szerkesztőséghez intézendő. Ferencnek terén 7-dik szám földszint Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. PESTEN, házhoz hordva. Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 6 frt 25 kr. a. ért. B É C 8 1 BÖRZE november 19-én, 1860. 1800. Szerda nov. 21. niAfszatétismi tételek : Adott Tatár tott az Adott Tar-Eleabbeégi kötvények. ** tott * államvasp..................................... 500 frank 137.50 138.— Lombard-velenczei .... 500 frank 133.50 134.60 Duna-gőzhajózási társulat 100 ft pp. 92.— 93.— Osztrák Llgod............................100 ft pp. —.— —.— Szerkenztési iroda VIDÉKRE, postán Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. Szép-utcza l-ső szám 1-ső emelet !!!.. t. Hasábos petit-sor !-szen niraetesnei i ujzr. ueiyeguv nirzFIHrijcK **IJI j uiön 30 uikr. Masán vita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. “““ Adott Tar-Államadósság. ártott ár 5%-os os,.trák értékben .... 100 frt 62.26 62 75 5°/0-os nemzeti kölcsön .... 100 frt 77.— 77.20 5%-°8 nietalliques......................100 frt 66.— 66.25 4V,%-os „ ......................100 frt 58.50 59____ Földtehermenteett telek. 5% os magyarországi .... 100 frt 69.— 69.26 5°/o OB bánsági, horvát és szláv . 100 frt 67.— 67.50 5%-os erdélyi.................................10f frt 66.25 66.75 Velenczei kölcsön 1859 5% 100 frt 81.— 81.50 Záloglevelek. A n. bank 6 év. 5°/„-os .... 100 ft pp. 99 — 99.50 „ „ „ 10 év. 57.-os. . . . 100 ft pp. 97.50 98.50 „ „ „ sorsolh. 5% . . . lOOftpp. 88.50 89.— „ „ 12hó570......................100 ft pp. 100 — — A n. bank-sors. 5% . . . . 100 ft a. é. 86.25 87.— A gallioziai föld. hitelintéz. 4 Va 70-es 100 ft pp. 83 — 85. — Bonjegyek. 1889-diki sorsolással......................100 frt 126.— 126.50 1854 diki „ ......................100 frt 92.— 92.50 1860 diki „ ......................100 frt 88.50 89.Comp rent papirok 42 ausztriai óra. . . 16.75 17.25 A hitelintézeti darabja . . . 100 ft a.é. 106.75 107.25 Trieszti db..................................100 ft pp. 111.— 112 — Dunagőzhajóz. társ. darabja . . 100 ft pp. 93.50 94.50 Budai városközség db . . 40 ft a.é. 35.50 36.— Eszterházy.....................................40 ft pp. 86 — 87.— Salm ...........................................40 ft pp. 37.25 37.75 Pálffy...........................................40 ft pp. 35.75 36.25 Clary...........................................40 ft pp. 36.25 36 75 St. Genois......................................40 ft pp. 36.50 87. Windischgratz................................20 ft pp. 23.25 23.75 Waldstein.....................................20 ft pp. 25.50 26.— Keglevich . . . . . . 10 ft pp. 13.75 14.25 Részvények. Nemzeti bank (ex div.).................................752.— 755.— Hitelintézet 200 frt .... ... 171. IC 171.20 Mió-ausztriai esc. bank 500 frt ... 550 — 552.— Duna-gőzhajózási társulat 500 ft pp. . . 400.— 402.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . . 145.— 160.— Budapesti lánczhid 500 ft pp.......................... 370— 380.— Éjszaki vasút ............................ . . 1910— 1912— ausztr. államvaspálya .... . 271.50 272.50 Nyugati vasút...................... . . 180.— 181.— Pardubitzi vasút ................................ . 82.— 112.50 tiszai vasút................................. . . 147.— 147.— Déli vaspálya 60% (ex div.) . . . . ....— —.— Károly Lajos vaspálya (ex div.) .... 149.- 149.50 araz Köflachi............................................100.— 105.—[T- 1 Adott Tatár tott ár N. Szombati 1-fő kibocsátás...................... 20.— 22.— N. Szombati 2-ik kibocsátás............... 60.— 65.— Váltók (devisek). Három hónapra. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 8*/0 — • — — • — Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90*/, kr) 3'/, „ 115.40 115.60 Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) „ —.— —.— M. Frankfurt 100 d. ném. frt (85 ft 90'/, kr) 3 „ 115.50 115.70 Hamburg 100 márk-bank . frt (75 ft 85 kr)2 „ 101.60 101 70 London 10 font sterling. (100 ft 23 V, kr) 6 „ 134.60 134.80 PárisiOO frank(40ft 6Okrausztriai ért.) 3'/, » 53.60 53.70 Pénznemek. Korona..................................... 18.60 —.— Császári arany........................................6.41 —.— Reezés arany ................................ 6.40 —.— Napoleons d’or.......................................10.81 —.— Orosz imperiale.......................................11.10 —.— Ezüst . .......................................................35. J. A nemzeti kölcsön papir szelvényei . . 35..— PEST, november 20. A „Fortschritt“, mely — nem tudom joggal vagy jog nélkül — a volt conservativok által sugallott lapnak tartatik, sajnálkozik rajtam azért, hogy 1850-ben mérséklett voltam, most pedig izgatok. Idéz helyeket a „Forradalom után“ czimü munkámból, a P. Hírnök idézetei szerint, de kihagyván azon sorokat, melyekből kisül , hogy én az 1847/s-ki törvényeket a márcziusi alkotmánynyal szemben is törvényeknek tartottam s épen azért, a mennyiben szükséges volna, ezen 1848-ki törvényeknek revisioját sürgetem. Tizenkét év alatt sok víz folyt le a Dunán, s magában véve épen semmi különös nem volna, ha oly hosszas idő élményei, szenvedései , tapasztalásai, kiábrándulásai engemet is más nézetekre tanítottak volna, mint amiket egykor igazaknak véltem. A politika végtére is hasonlít a delejtihez, mely a hullámokon hányatott hajónak kijelöli a távolsági fokot, hová elérkezett, s ennélfogva az irányt, melyen haladnia kell, hogy a parthoz érjen , mert a hajónak végczélja nem a hányatás, hanem a kikötés. De mind a mellett, hogy e megjegyzést koczkáztattam, nagy elégtételt ad nekem a Fortschritt, s az a magyar lap, melyből az idézeteket eléggé hűtlenül lefordította. Hisz én most is azt akarom, amit a Hirnök bebizonyított, hogy 1850-ben akartam. Sürgetem t. i. az 1847/8-ks törvények érvényességét, és sürgetem azoknak — a mennyiben czélszerűnek mutatkoznék — törvényes revisioját a megújulandó országgyűlésen. Történetesen tehát nálam a delejtü most is azon fokra mutat, melyre mutatott 1850-ben. De most — mondhatja a Fortschritt — nyíltabb hangon, jelzettebb kifejezésekkel, s kevesebb záradékokkal, kevesebb reservatiokkal beszélek. Istennek hála, ez igaz. Azonban őszintén bevallom, hogy nem az én érdemem, hanem a magyar kormányé, mely a sajtónak az eddiginél sokkal nagyobb szabadságot engedett. 1850-ben ostromállapot volt, s az embernek ugyancsak meg kellett válogatni a szavát, hogy nézeteit elmondhassa és fejét, nem csak ideiglenesen, mint most némely journálok, de definitíve el ne veszítse. Midőn tehát akkor volt bátorságom lényegileg azt vitatni, amit most vitatok, legfeljebb azért kell sajnálkoznom, hogy miért nem követtek többen engemet ? s miért nem gyámolítottak később is számosabban, midőn t. i. a Bánffay által szerkesztett Pesti Naplóban néhány ügybarátommal együtt ellenzéket firmáltam a Geringer báró által megalapított és képviselt rendszer ellen ? Később a Bach-féle kényuralmi központosítás annyira okvallálta magát sajtótörvényekkel s a sajtótörvényeknél százszor inkább bilincselő rendeletekkel, hogy, az én egyéni nézetem szerint, nak meg kellett ő szünni, mert. .rürrdíj 1^^+ többé tisztességes. Ekkor az általam vezetett lap a teljes hallgatás sokat jelentő rendszerét tette szembe az óvatos ellenvéleményt sem tűrő állapottal. Szintem nem akarván, a tojások közti tánczhoz nem értvén, a némaság „vis inestiae“-jét gyakoroltuk, s minden figyelmünk a külügyekre vonult. A közönség a Pesti Napló rendkívüli pártolása által e hallgatagságnak bizodalmát szavazott. Köszönet szivességéért, mely egyszersmind belátását, politikai érettségét tanúsítja. Az okt. 20-ai rendelmények a Pesti Naplót megint a vita terére csábították. S most — ha a Fortschritt kiváncsi rá — elbeszélem neki bekövetkezhető eljárásomat is. Védni fogom az 1847/iki törvények törvényességét, de az országgyűlés általi revisiót szintén nem ellenzem. Ha a sajtóviszonyok olyanok maradnak, aminek jelenleg, akkor szabadon, de minden izgatási czél nélkül, vitatom meg a függő és napirendhez jutott kérdéseket. Ha a sajtóviszonyok szigorúabbá válandónak, de mégsem állják el egészen a kormány nézeteitől küönböző irányok útját , akkor clausulálva és a büntető törvények ellenében illetőleg okvallálva szintén kimondom véleményemet. Ha pedig a reacsió ismét a tojás közti tánczolás művészetére akarja tanítani a journalistákat, akkor én ahelyett, hogy a baj azzal szerepre idomítsam magamat, rögtön bezárok minden vitatást a belügyekről, s meg vagyok győződve, hogy hazám nagy közönsége, másodszor még nagyobb rokonszenvvel fogja fölfogni és helyeselni a Pesti Napló némaságát, mint ahogy először tette. A „Fortschritt“ engem a Bach rendszerének visszaállításával rémizget s mintegy felelőssé tesz. Nem tudom, e lap czimével meg fogna-e egyezni az ígért rendszer ? Lehet azonban, hogy még a szép czimet illustrája is. De, bár sok kellemetlen történhet a világon, én mégsem hiszem a Bach-rendszer jövőjét. Száz ok közül csak kettőt hozok föl Először: Ausztria külpolitikai befolyása annyit szenvedett e rendszer miatt, hogy még egyszer ugyanannyi veszteséget nem bírhat el. Másodszor: a Bach-rendszer következésében 12 év alatt kettőzve jön az államadósság, s még egy új kettőzés már valódi lehetlenség. KEMÉNY ZSIGMONDPest, nov. 11. Az okt. 20-ai legfelsőbb kibocsátványok óta már egy hónap múlt el, s a tért, melynek elfoglalására a nemzet alkotmányos kormánya utasittatott, e napig is azok tartják elfoglalva, kiket az alkotmány mellőzésével s ennek sérelmével a mindent egy helyre — az ország határán kívül s nem magyar hatóság kezeibe központosító s nemzeti érdekeinkre keveset ügyelő kormány nevezett orgánumaivá. Elismerjük, hogy a rendezés, sőt körülményeink közt az újraszervezés sok nehézséggel jár s a sok nehézség sok időt is kíván, a kivált oly nézetüeknél, kik az alapos vagy alaptalan elhamarkodási vádnak egyszerű gyanújától is rettegnek, azt azonban a hatalom embereinek is el kellene ismerniük , hogy bis dat, qui cito dat s viszonyaink közt gyorsabb eljárásukkal azon nemzeti támogatást biztosítanák maguknak, melyet a lassú intézkedés mind fásultabbá, mind gyanakodóbbá tesz. A megyék nagy része bir már főispánokkal, itt-ott mozgalmak is vehetők észre, melyek a közönség résztvevő készségéről tanúskodnak; csak valamivel több határozottság, több bátorság s megyei magyar hatóságaink rendszerűvé lennének. De a városok részéről ezen egyszerű előkészületi mozgékonyság is annyira kivételes, hogy hamarjában alig bírnánk egy párt fölemlíteni. Pedig a városokban népszám, értelmiség, ipar, kereskedés stb. kétszeresen sürgetik a provisorium bizonytalanságának mielőbbi megszüntetését, s helyébe egyszer valahára a végleges szervezést léptetni. E kívonatot nem egy ok támogatja. Például Székesfehérvár sz. kir. város község tanácsa mint nem a városi közönség bizalmának választás általi kifolyása, lelkiismeretes dolognak tartja közigazgatási állását továbbra is usurpálni, miután okt. 20-ka óta az osz ágnak alkotmánya van, mely a szabad városokat is, mint a megyéket ősi autonómiájukkal ruházza föl. Azon, hogy e fölfogást, az ország több városa, sőt minden városa osztja, egy pillanatra sem szabad kétkednünk. A minél gyorsabb rendezés tehát itt is mint egyebütt nemzeti életszükség! Eleknek szilárd alkotmányos lábra állítása azon óhajtás, mely százezerek hazafias törekvésében talál kifejezést. A városoknak tehát minél előbb — annál jobb — de rendeztetniök kell. Kérdés csak az lehet e potnál is, — mint az életbeléptetett alkotmány egyéb pontjainál, — hogy e rendezésnek alkotmányos életünk melyik időszaka vétessék alapjául ? Megvalljuk, e kérdést csak a kormányra lépett politikai nézetek iránti tiszteletből tettük föl, mert különben mi minden visszalépést hanyatlásnak, és minden hanyatlást a halállal azonosnak tartunk, s meg vagyunk arról győződve, hogy legyen az országnak bármily politikai színezetű kormánya, az nem felejtheti ki kormányzási programjából folyó századunk negyedik évtizedének életbevágóbb vívmányait, ha megállni, ha eredménynyel kormányozni akar. Hatóságaink szervezésében s így a városok rendezésében is visszamenni akarni az 1848 előtti időre, annyit tenne, mint nem hallgatni meg az idő követeléseit, szándékosan ignorálni az eseményeket, s nem figyelni a jövőre, mely pedig a természetes egymásután szabályai szerint mindig a múltnak következője. — Más szóval: vihart arat, ki szelet vetett. Teljesen hiszszük, hogy kormányunk, midőn mai magas állását elfoglaló, egyúttal számolt is nehéz föladatával, s a most fölhozottaknak egyikén sem tévé túl magát, hanem,mint kormány, tiszteletben akarná tartani a korlátokat, melyek elébe szabvák. Ezt a conservatismus tanai után is természetesnek találja mindenki. Csupán azon mély érdekeltségnél fogva, melylyel hazánk átalakulási ügyét veszszük, s azon hivatás folytán is, melyet polgári állásunk foglalkozási szakmánkká tett, vonatra érezzük magunkat némely nézetek tisztázására, némely fogalmak értelmezésére, melyeknél, ha czért érünk, a munka tetemesen megkönnyül, s a jövő jóléte, az átalakulás sikere több, mint félig biztosítva van. Az október 20-ai diploma a hivatalképességet, közteherviselést, katonai szolgálatot közössé teszi, az úrbériségeket eltörlötteknek jelenti ki. Más szóval: a legfelsőbb diploma az 1848-ks törvényeknek legfontosabb czikkeit átveszi, s de facto életbe lépteti azt, mit az országgyűlés a koronával egyet értve már 1848-ban kimondott, életbe léptetett s azóta a tizenkét éves ideiglenes kormány is elismert, tiszteletben tartott s érvényesített. Midőn a legmagasabb diploma a nagy eszme-forradalom vívmányainak e fontosbjait a most kihirdetett ősrégi alkotmányunknak mintegy alapjául jelöli ki, ezzel egyúttal kimutatja az utat is, melyen e jogok és kötelességek figyelemben tartásával a reformáló kormánynak haladnia kell, hogy munkáját siker és áldás kísérje. Ugyanazon legmagasabb akarat tehát, mely a nemnemest hivatalképessé, a nemest adófizetővé, az úrbéres telket valódi tulajdonosává jelenti ki, ebben egyszersmind azon kiváltságok közösségét is érteti, melyek a városok szervezetében fönnálltak, vagyis a városi polgárjogok gyakorlatának ugyanazon tér nyittatik meg, mely ezen változással arányos és igazságos öszhangzásban van. „A megyék (s így a városoké is) koordinálása és szervezése a legközelebbi magyar országgyűléssel való tárgyalásra marad fönntartva.“ Így szól a főkanczellár önméltóságához intézett egyik legmagasabb kézirat. Azonban a városok épen úgy mint a megyék az országgyűlés tagjai, melyen, mint ilyenek, hogy kellőleg megjelenhessenek, előbb szerveztetniök kell. A városok ezen kívül még az illető megyéknek is tagjai, a megyék szervezésénél tehát mint ilyeneknek okvetlenül részt kellene venniök. Ezt pedig csak így tehetik, ha előbb szervezve lesznek. Az elmondottakból önkényt és egyenesen következik, hogy miként a megyéket, úgy a szabad királyi városokat is minél elébb szervezni szükséges, s hogy e szervezés egyelőre is nem más, mint az 1848. 23 ki törvényczikk alapján történhetik egyedül illetékesen. Jövő számunk az idei tartozó speciális érveket sorolandja el. Királyi P. Őszinte szavak. I. Az október 20-iki császári manifestumban, melyet a cs. k. Apostoli Felsége a birodalmat lakó népekhez intézett, atyai gondoskodásának mély és lelkiismeretes komolyságáról van szó, melytől a Mindenható nem fogja megvonni oltalmát s kegyelmét. Hogy ez atyai gondoskodás óhajtott sikert teremjen : azoknak, kik a kormányrudat az átalakulás nehéz perczeiben bátor kezeikbe vették, szintén mély és lelkiismeretes komolysággal kell eljárniok; mely szándékukról mi, ezen derék és lelkes honnagyoknak őszinte tisztelői, egy perczig sem kétkedünk. A mély s lelkiismeretes komolyság azonban nem zárja ki a körülmények által parancsolt gyorsaságot, mely ismét nem ugyanaz a meggondolatlan rögtönzéssel. Minden átalakulás nagy nehézségekkel, terhes küzdelmekkel, s egyesek fájó sérelmével és kárával is jár; főleg, hol a téveszméken nyargaló állambölcsek egy évtizeden át kézzel lábbal azon dolgoztak, hogy minden fönnállót, mindent, mit századok szentesítettek, mi a nemzet földébe és lelkébe gyökerezve volt, tekintet, kímélet s kegyelet nélkül kitépjenek s földuljanak. Mi természetesb, mint hogy ezen nehéz napokat, az átalakulási zűrzavarnak e kellemetlen és nyomasztó légy napjait, lehetőleg rövidítni óhajtjuk, s országszerte él a vágy gyors és elhatározott föllépés után. Mi október 20-dikának estvéjén úgy reméltük, hogy az esztergomi tanácskozmány, melynek czélja az ideiglenes választási rendtartás iránti elhatározás előkészítése lenne, s melytől mi a szétágazó vélemények irányzására legüdvösb eredményeket vártunk,november első napjaiban már összeülend, s hogy legfeljebb az új év reánk viradtával megnyílik azon alkotmányos országgyűlés, mely e kellemetlen provisoriumnak véget vet. — És ime, az esztergomi értekezlet mai napig sincs összehiva, s alig lehet kilátásunk, hogy az országgyűlés, hullámzó reményeink óhajtott révpartja, vágyaink szent Meccája, a jövő tavasz előtt összeülhessen. Sőt egy meg nem nevezett kitűnő államférfi, kihez