Pesti Napló, 1860. december (11. évfolyam, 3244-3266. szám)
1860-12-01 / 3244. szám
279-3244. 11 -ik évi folyam PESTI NAPLÓ S*fp-tizezH 1 sö szám 1-sö emelet E lap szellemi részét illető mind a köz- KiadottlVAtallemény a szerkesztőséghez intézendő. Perecziek terén 7-dik szám földszint Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. VIDÉKRE, postán Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. PESTEN, házhoz hordva: Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért, ■UafMlauk 1.... 6 hasábos petit-sor 1-szeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdij ukUneRJCK Ily* 1 külön go ujkr. Magánvita 4 hasábos patit-sor 25 ujkr. BÉCSI BÖRZE november 29-én, 1860. Adott Tar* ártott ár Adott Tar-Elsöbbsági kötvények. ártott ár Államvasp....................................... 500 frank 142., 143.— Lombard-velenczei .... 500 frank 189. — 140. — Duna-gőzhajózási társulat 100 ft pp. 93.— 94.— Osztrák Llgod.............................100 ft pp. — — 80 — Részvények. Nemzeti bank (ex div.) ....... 744.— 746.— Hitelintézet 200 frt....................173.60 173.70 Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt ... 550. — 552. — Duna-gőzhajózási társulat 500 ft pp. . . 390.— 395.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . . 140.— 160.— Budapesti lánczhíd 500 ft pp........................... 390.— 400.— Éjszaki vasút............................. . 1957— 1960— Ausztráliam vaspálya ... . . 281.— 282.— Nyugati vasút....................... . . 184.--185 — Pardubitzi vasút ........................................no.50 111.50 Tiszai vasút................................... . 147.— 147.— Déli vaspálya 60% (ex div.) . . . 192.— 194.— Károly Lajos vaspálya (ex div.) .... 155 — 155 50 Ghraz-scöflachi........................100 — 106.— I8HO Szombat , dec. Előfizetési feltételek: §ierb«éit«81 Iroda : Adott Tar-Államadósság. ártott ár 5°/a« o.trák értékben . . . . 100 frt 61.50 62 — 6%-ob nemzeti kölcsön .... 100 frt 77.30 77.50 5%-**' metalliques........................ 100 frt 66.30 65.50 4%%.« „ .... 100 frt 58.- 68.10 Földtehermentesités kk. 5% oá Magyarországi .... 100 frt 67 — 67 50 5%-oá bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 66.— 66.75 5%-os erdélyi...................................100 frt 64.50 65. Venczei kölcsön 1859 5% . . . 100 frt 85.— 85 50 Záloglevelek. A n. bank 6 év. 5%-os .... 100 ft pp. 99 — 100. — . . - 10 év. 5°/%-os .... 100 ft pp. 97.— 98.— _ „ sorsolh. 5% • • 100 ft pp. 90.25 90 75 " - 12 hó 5%........................100 ft pp. 100 — A n. bank sors. 5% .... 100 ft ap. 85.75 86.25 A gallicziai föld. hitelintéz. 4%%-os 100 ft pp. 84.50 85 — Sorsjegyek. 1839-diki sorsolással.......................100 frt 121. - 125.— 1854-diki „ .......................100 frt 91.- 91.50 1860 diki . .... 100 frt 87.75 88.25 Como-rentpapirok 42 ausztriai líra. . . 16.75 17.— A hitelintézeti darabja . . 100 ft a.é. 106.50 107 — Trieszti db .............................100 ft pp. 110. 111 — Dunagőzhajóz. társ. darabja . . 100 ft pp. 94.— 95.Budai városközség db . 40 ft a.é. 35.75 36 25 Eszterházy....................... . 40 ft pp. 86 25 86.75 8alm .............................................40 ft pp. 38. 38.60 Pálffy.............................................40 ft pp. 36. 35 50 Clary .............................................40 ft pp. 36.50 37 — St. Őenois........................................40 ft pp. 37.— 37.50 WindisehgrBtz ..... 20 ft pp. 22.— 32 50 Waldstein ..................................20 ft pp. 25.50 26.— Keglevieh........................................10 ft pp. 14.— 14.50 Adott Tar ár tott á N. Szombati 1-ik kibocsátás...................... 20.— 22.— N. Szombati 2-ik kibocsátás...................... 60.— 64.— Váltók (devisek). Három hónapra. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 3*/t —.— —.— Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90 kr) 3'/, „ 118.75 119. — Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) „ —.— —.— M. Frankfurt 100 d. ném. frt (85 ft 90'/, kr) 3 , 118.75 119. — Hamburg 100 mark-bank 6 frt (75 ft 85 kr) 2 „ 105.25 105.60 London 10 font sterling. (100 ft 23'/, kr) 6 „ 138.75 139 25 Pária 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai ért,.) 3'/, , 55.10 55.20 Pénznemek. Korona........................................................19.— —.— Császári arany...................................................6.56 —.— Beesés arany ............................ . . . 6.55 —.— Napoleons d’or.............................................11.05 —.— Orosz imperiale . .......................................11 30 —.—| Ezüst.............................................................. 38.— 89— A nemzeti kölcsön papír szelvényei . . 38 — 39.— Porosz pénztári utalvány............................ 2.09 2.11 PEST, november 30. Törvény vagy pátens ? II. Mi magyarok most válságos napokat és sajátságos viszonyok közt élünk. Hazánk lakosainak nagy részét, s ezeknek épen alsóbb osztályait, másfaju népek képezik, melyeknek e haza határain túl fajrokonaik vannak. Azok 1848 előtt a politikai jogok élvezetétől el voltak zárva s csak az 1848-as törvény által nyíltak meg előttük alkotmányunk sánczai. Tanácsos, hasznos lehet-e azokat még e jogoktól megfosztani s ez által tőlünk elidegeníteni? Most, midőn ellenünk több oldalról bujtogattatnak, habár, reményem, siker nélkül mindaddig, míg nekik méltó panaszra okot nem adunk. Másrészt oly országgyűlés küszöbén állunk, mely a dolgok állásánál, de az okt. 20-ai rendeleteknél fogva is, alkotmányozó, Constituante lesz Föladása lesz az 1848-ki törvényeket revideálni, talán hosszabb időre megállapítani az ország alkotmányos rendszerét s egyszersmind e különböző nemzetiségek közti viszonyokat is. Tanácsos-e ezen népfajokat épen most azon jogtól megfosztani, hogy választott képviselői által az átalakítási, alkotmányozási nagy munkában részt vegyenek, s méltányos kívonataikat törvényes úton szóba hozzák és érvényesíthessék ? Minden végzése a hozzájárulásuk nélkül alakult országgyűlésnek, mely róluk nélkülök rendelkeznek, ha valódi vagy képzelt érdekeiket csak legkisebbé sértené, kétszeresen nyomasztónak és igazságtalannak tetszenek, s bújtogatási fegyverül és ürügyül használtatnék föl ellenünk. Ellenben,ha a jövő országgyűlés az 1848-as törvény alapján alakul meg s annak többsége jónak látja, például a választási alapot a közjó tekintetéből némileg megszorítani, a kizártak is szívesebben fognak ily végzésben megnyugodni; legalább nem fogják ezért a felsőbb osztályokat vagy a magyarokat vádolhatni, mert e végzés oly képviselő testületnek factuma lenne, melynek választásába maguk is befolytak. Hogy az országgyűlés ily végzésre jogosítva volna, kivált ha csak oly választók záratnának ki, akik e fontos joggyakorlatára teljesen képtelenek, tagadhatatlan, mert a törvényhozóra csakugyan áll azon elv : Salus reipublicae suprema lex esto. De lehet-e oly országgyűléstől, mely széles alapú választás útján alakult, ennek megszorítását várni ? úgy hiszem, hogy lehet, mert sokan azok közül, kik az 1848-as törvényhez ragaszkodnak s az odroghrozást ellenzik, nem azért teszik,mert azt tökélyesnek,hiánytalannak tartják, hanem azért, mert az törvény, ez pedig törvényellenes eljárás. Lehet azért is, mert itt valóságos érdekek megsértése nem forogna fönn; abban hogy olyanok, kik valamely jog független gyakorlatára nem képesek, kik e joggal vagy épen nem élnének, vagy saját érdeküket föl nem fogva, többnyire idegen érdekeknek szolgálnának, a corruptio és korteskedés eszközeivé válhatnának, hogy ezek a követválasztási jogtól törvényes uton megfosztassanak, abban valóságos érdeksértést a legszigorúbb lelkiismeret sem láthat; magától értetvén, hogy a községi ügyekre, melyek mindenkinek érdekébe vágnak közvetlen, a megyeiekre pedig bizottmányi tagok választása által, közvetett befolyás mindenkit illessen. De az a kérdés, mondhatni erre, hogy micsoda elemekből fog az országgyűlés állani, ha az 1848-as törvény szerint választatik? Igen valószínű, hogy akár szélesebb, akár szűkebb alapon választassanak a követek, az annak elemeire, a követek személyeire és elveire nézve, ezen első választás alkalmával különbséget nem fogna tenni. Az 1848-as választók is a régi követeket küldték a pesti országgyűlésre, s melléjük, kevés kivétellel, csupán elvrokonaikat. Nem is mondhatni, hogy ennek többsége demokratikusabb színezetű lett volna, mint a pozsonyi országgyűlésé. Hogy utóbb forradalmi térre szoríttatott, ennek okait mindnyájan ismerjük. Hogy ez később máskép fordulhatna, megengedem, de ennek törvényes uton lehet elejét venni. Ennél fogva amennyiben a kormány akár az 1848-as választási törvény módosítását, akár más lényeges változtatást akarna kivinni a közelebbi országgyűlésen, egy odtroghrozott választási rendszer nem fogná könnyíteni, az 1848-ks törvény megtartása pedig nem fogná nehezíteni e czél elérését. Az oly veszélyeseknek hitt 1848. törvényeket még a régi országos rendek, egy kiváltságos osztály képviselői, magok is egyenkint birtokos nemesek és főrendűek hozták. Bármi szűkre szabnák a választási hasist, azokat, kik amaz ócsárolt törvényeknek szerzői voltak, s azok elvrokonait, az új képviselőházból ki nem zárhatnák , ezek pedig még kevésbbé lennének hajlandók saját művöket megsemmisíteni, mint lehetne talán egy nagyrészt új elemekből alakulandó képviselő testület, melynek irányát bizonyossággal megjövendölni nem lehet. Az 1848-as törvény vádlóinak szempontjából szólok. Ha áll, mit a Fortschritt oly határozottan állít, s én ugyan nem hiszek s előbbi czikkemben megczáfolni igyekeztem, hogy egy részről horvát, szerb és román honfitársaink oly hajthatatlan ellenségei az 1848-ki törvényeknek, s más részről az 1848-ki választási törvény alkalmazása a magyar országgyűlést magyar jellemétől megfosztaná, ha e két suppositum áll, ebből az következhetnék, hogy ez esetben a törvények ellenzői képeznék az országgyűlési többséget. Miért nem siet tehát a kormány ennek alapján országgyűlést hirdetni, mely neki oly szép kilátást nyújt az 1848-as törvények megrontására, vagy ha jobban tetszik, javítására? Miért kívánna, az oly hangosan nyilvánuló közvélemény ellenére, uj választási rendszert oetrogálni, mely legbiztosb szövetségeseit az 1848-as törvények elleni harczban, a horvátokat, szerbeket, románokat, a képviselőházból kizárná, vagy legalább számukat tetemesen gyérítené? Egy uj választási rendszernek petrogálása tehát, ha kivihető volna is, magának a kormánynak s az 1848-ki törvények ócsárlóinak szempontjából ítélve, se nem hasznos, se nem szükséges, se czélra nem vezető. Lukács Móricz. (Fk.) A helyzet „csomóját“ — miként mondani szokták — kétségen kivül a velenczei kérdés képezi. Ha ezen kérdést valamiképen békés utón el lehetne intézni, Ausztriáinak idő jutna, legújabb államszervezési tervének valósítását megkísérteni. — Németországra nézve megszűnnék azon veszély, hogy oly háborúba sodortathatnék, melynek első ágyúja a Minció vagy Pó mellett, a második azonban mindenesetre a Rajna partján süttetnék el; végre keleten a szándékolt diversió elmaradna vagy elhaladna, és általában a keleti kérdés újra elnapoltathatnék. Miután azonban bizonyos, miszerint a franczia politikának elég oka van, mind a rajnai, mind a keleti kérdés fölvethetésére illő alkalmat kívánni : már innen is azt lehet következtetni, hogy a tuileriákban — legalább őszintén — nem óhajtják a velenczei ügynek békés utáni kiegyenlíttetését. Ellenben óhajtják ezt mások, óhajtja nevezetesen Anglia és Poroszország és Francziaország nem fogja tehetni, hogy legalább szinteg ne gyámolítaná azon törekvéseket, mik a ma két hatalom részéről a velenczei kérdés békés utáni megoldására a legközelebbi jövőben tétetni fognak. Ha jól vagyunk értesülve, e tekintetben két indítvány forog szőnyegen ; egyik — ezt Anglia gyámolítaná — Velencze eladására vonatkoznék; Ausztria néhány száz millió árán túl adna ama birtokon, mely folyvást áldozatokkal terheli őt és kezét annyira leköti, hogy azt a többi koronaországok irányában sem használhatja. Miként igen jó forrásból halljuk , ezen indítványnak semmi kilátása nincs az elfogadtatásra, miután a vevő csak Szardinia, vagy az egyesült Olaszország lehetne. Kedvezőbben ítélnek Bécsben egy másik indítványról, mely német részről létetnék. E szerint Velencze külön államot képezne, az osztrák államadósság illető részének átvétele mellett, és ezen új állam mintegy lökési vánkos lenne az egymással meg nem férkezhető osztrák és olasz birodalom közt. Ezen eszme bizonyos politikai körökben nagyon tetszik. Mondjunk róla néhány szót! A történet századok óta azt tanítja, hogy két nagy állam közt egy ily apró állam fönn nem állhat anélkül, hogy a szomszédok egyikének vagy másikának befolyása alá ne jutna. A velenczei állam vnépe tehát nem csak nem lenne az európai béke biztosítéka, hanem épen ellenkezőleg folyvást az olasz és osztrák birodalom közti küzdelemnek színhelyét képezné és végre is vagy Ausztriához esnék vissza, s akkor ismét ott lennénk, ahol most vagyunk, vagy Olaszországhoz csatoltatnék, s akkor Viktor Emánuel ingyen kapná azt, amit most megvásárolni kész lenne. Hanem — azt fogják mondani — miért ne lehetne Velenczéből amolyan semleges kis államot képezni, amilyen Belgium vagy Svájcz ? Erre kettőt válaszolunk : először azt, hogy Belgium és Svájcz nincsen két nagy állam közé beékelve, és azon egy, amelylyel határos, csakugyan ama két kis ország felé fordító szemét mindannyiszor, valahányszor az expansio ösztönét érezte magában, sőt most, midőn Napóleon személyében ezen expansiv törekvések ismét érvényre kezdenek jutni, Belgium és Svájcz önállósága is fenyegettetnek látszik és általában nem kezeskedhetnek arról, miszerint e fenyegetésnek soha semmi tettleges következménye nem leend; másodszor arra kell figyelmeztetnünk, miszerint Svájcban és Belgiumban a nemzetiségi kérdés csak második sorban áll, az ott lakó különböző nemzetiségek féligmeddig egyensúlyt tartván egymással. Velencében másként áll a dolog. Ott a nemzetiség fődolog, és ott kizárólag az olasz nemzetiség uralkodik. Már most a jövőbeli velenczei állam fejedelme vagy olasz leend (nemcsak származására, hanem egyszersmind indulatjára és politikai irányára nézve is), vagy pedig idegen. Ha olasz, akkor természet szerint a nagy olasz birodalom felé fog gravitálni — és habár más név alatt —Viktor Emánuel helytartója leend. Ha idegen, akkor a nemzet el fog fordulni tőle, és akkor az új souverain csak úgy fogná fönntarthatni a maga uralmát, ha a nemzet ellen Ausztriára támaszkodik. Hová vezet ez, azt Közép- és Dél-Olaszországban láttuk. Tehát az Ausztriától különvált Velencze vagy lassanként és békés után fog beleolvadni a nagy Olaszországba vagy — miként a herczegségek és Nápoly — forradalom útján ! Ezek oly természetes dolgok, hogy a legegyszerűbb ész is átláthatja és azon vallomást kénytelen tenni, miszerint a szóban álló kiegyenlítési terv — külön velenczei állam alakítása — mit sem változtatna a helyzeten. Aztán még egyet! Ki az, aki Velenczét fenyegeti? Valósággal— ezt tudjuk — Szardinia, de névleg Garibaldi. Mi mellett küzd Garibaldi? Az olasz egység mellett és a szétdaraboltság ellen. Hajtott-e Garibaldi bármikor is a diplomatia határozataira? Sohasem ! Tehát valószinű-e, hogy Garibaldi a diplomatia oly határozata által, mely nem az egységet állapítja meg, hanem a szétdaraboltság egyik nemét egy másik által pótolja, valószínű-e, hogy Garibaldi ily határozat által föltartóztatná magát? Épen nem! Föltehetni-e végre, hogy az európai hatalmak ily határozatot fegyveres erővel is érvényesítenének ? Szintén nem, mert a be nem avatkozás elve még érvényben áll, és mert — ha más hatalmak fegyveresen közbe akarnának lépni — ezt Ausztria birtokjoga mellett is tehetnék, mert hiszen ezen jog is az európai diplomatia határzatán alapul. Miután tehát — a mondottakat egybe fogfoglalva, — a külön állam alakítására vonatkozó indítvány lényegben mit sem változtatna a helyzeten, miután az olasz forradalom azonfelül e kiegyenlítést el sem fogadná és Európa épen nem hajlandó, azt fegyveres erővel is keresztülvinni , bátran azt állíthatni, miszerint a szóban álló indítvány is azok közé tartozik, mik egy ideig a kabinetek közt és a hírlapokban vita tárgyát képezik, hanem aztán nesztelenül és minden további következmény nélkül elenyésznek. Kisfaludy-társaság. A nov. 29-én tartott rendes havi Illésben örvendetesen tudomásul véve a társaság, hogy alapítói és pártolói szépen kezdenek szaporodni. Az alipitók sorába újabban névszerint nagyságos Bohus Jánosáé, Szögyény Antonia asszonyság, Papi Balogh Péter, Szentandrásy és Tömöri urak léptek. Noszlopi Szilárdka k. u. 2 frtnyi adománynyal járult a tőkéhez. Emilia szintén 2 frtot küldött a társasághoz, letéteményül, az írói segélyalap javára. A kézirattár is gazdagodott. Spissich László úr ugyanis Kisfaludy Károlytól 2 kis rajzt és 28 levelet (nénjéhez) küldött a társaságnak, úgy, hogy a 2 rajz a nemzeti Múzeumnak adassék át, a levelek pedig a társaságnál maradjanak. A becses küldeményt a társág köszönettel fogadá. A leveleket Toldy Ferencz