Pesti Napló, 1861. május (12. évfolyam, 3366-3389. szám)
1861-05-04 / 3369. szám
tenének, az ország és közszabadság árulóiként bűntetteit rendeli. Lehetetlen volt tehát e megye közönségének megbotránkozás és a végső bizalmat is kiirtó érzület nélkül tapasztalni a nagyméltóságu magyar kir. helytartó tanács eljárását, mely ezen intézménynek kibocsátása által legszentebb alaptörvényeinken ejtett sérelmekért az ország színe előtt menthetlen felelősséget vállalni nem átallott. Ha a tényleg fennálló kormány a béke és kiengesztelődés színe alatt a már megalakult nemzetgyűlés törvényes állását ilyszerű kihívással mellőzi, ha a törvény télen adó behajtására az ország törvényhatóságaitól gyámolítást hiába várván, azt idegen és alkotmányellenes közegekre ruházza, melyek nemzetünk e legféltékenyebben őrzött és oly sok törvény, békekötés és koronázási hitlevelek és eskükkel biztosított jogainak erőszakos eltiportatására szegődtettek, akkor nem kétkedünk kijelenteni, miszerint ez csak folytatása azon önkénynek, mely hazánkat 11 évig, minden isteni és emberi törvény megvetésével sújtotta, azon különbséggel, hogy az nyíltan, emez pedig ál-utakon törekszik a kényuralom megalapítására. A fennálló kormány, a törvénytelen adó ily erőszakos és önkényes behajtásának elrendelésével önmaga lép le azon útról, mely az általa leginkább sürgetett kiegyenlítéshez vezethetett volna. Önmaga rendíti meg az alapokat, melyeken nemcsak a magyar alkotmány biztossága, de a fejedelmi ház jogai is nyugosznak. E megye közönsége ily hatalomcsapás lehető súlyos következményeiért a felelősséget visszahárítja azon kormány férfiakra, kik abban eszközül szolgáltak, és kinyilatkoztatja újólag is, miszerint ezen törvénytelen adó behajtásához, alkotmányunk és törvényeink ellenére se most, sem ezután járulni nem fog, sőt annak erőszakos beszedése ellen jegyzőkönyvi óvását nyilvánítja. Ezen óvását és nyilatkozatát hazánk minden törvényhatóságaival közöltetni rendelvén, egyszersmind járásbeli tisztviselőit oda utasítja, hogy nemcsak a m. é. 2. sz. a. kelt megyei alaphatározathoz szigorúan ragaszkodjanak, hanm a már fentebb is hivatkozott törvény szentesítette jogaink biztosításának a tényleges erőszakot kivéve, minden más, a czélhoz vezető módon érvényt szerezni iparkodjanak. A megyében kebelezett helységek elöljáróinak pedig kötelességükké teszi, hogy ezen törvénytelen adó beszedésétől magukat távol tartván, a netalán alkalmazandó katonai hatalom önkényes eljárását még csak az elszállásolással se merjék elősegíteni. Végre mindazokat, kik a törvénytelen adó beszedéséhez, az elárverezendő tárgyak megvásárlása által, vagy bármi más módon segédkezet nyújtanának, az okozott károkért felelősekké teszi. Bizton hiszi e megye közönsége, hogy nem fog kebelében találkozni oly egyén, ki a kormány ezen törvényt és alkotmányt megtámadó rendeléseinek végrehajtásával nevét a haza előtt megbélyegezné. Ezen végzés számos példányban kinyomatni s a járásbeli tisztviselő uraknak, valamint a helységek elöljáróinak, hozzá alkalmazás végett kiadatni rendeltetett. Kiadta Huszár Imre, aljegyző. Alsó-Fehér megye, N.-Enyed, apr. 28. Miután főispánunk, méltóságos Puszonyftyörgy ur e megye értelmiségét f. hó 25-kére előleges tanácskozmányra, szétküldött levelekben meghivá, a gyűlést megelőző napokban véletlenül városunkba, mint a megye székhelyére érkezők. 24-én a megye már szép számmal begyült értelmisége, volt főispánja, b. Kemény István ur által vezetve, üdvözletére siető a megérkezett uj főispán urnak. A tisztelgő birtokosság élén megyénk volt főjegyzője Gyarmathi Soma üdvözlé a főispánt, kifejezve a megjelent birtokosság hazafiőszinteséggel nyilvánított örömét a felett, hogy körében üdvözölheti a főispánt, ki az alkotmányos élet újraébredésének annyi keserű fájdalom között sóvárgott vezérlobogóját hozta el a megyének. Fájdalmát fejezé ki a szónok a felett, hogy e tisztelgés nem ama fénylő alakban, nem oly ragyogó külvényekkel jelenhet meg, mint ez máskor és más viszonyok között történhet valatán, mert e megye az, melyet az idők viharai legkérlelhetetlenebbül rongáltak. Kifejező egyszersmind a megye méltánylatát, midőn a főispán úr ismerve a feladatok nehézségét, melylyel meg kell küzdenie, midőn az egymástól pokoli ármánynyal elszakított testvérnépeket a népszabadság és jogegyenlőség kielégültségének zászlói alatt, kibékülten kell bevezetni az alkotmányos élet újra megnyitott templomába, — ismerve azt, hogy e feladat megoldása sehol e hazában nem oly nehéz, mint épen itt, a kérlelhetlen szükségesség nyomása alatt átvevőn e megye kormányát, honfiszeretetének legnagyobb áldozatát téve le a haza oltárára. Oly kevés a vigasztalás, mit e nehéz pályán előre felmutathatna — folytatá a szónok — de hazánk, mond, mégis tán valami becsest, valami szebbet a ragyogó hülvényeknél: elhozók őszinte honfi-keblünk bizalmát, honfi-érzelmeink hódolatául! És bátorításul e nehéz pályán felmutatja e megye politikai életének edzett bajnokait, mint mind-megannyi ismert régi bajtár-sait a főispán urnak; felmutatja e megye henszeretettel magasra lángoló ifjúságát,mint e megye erős értelmiségét, melyre a vezető kormány bizton támaszkodhatik. Ismételt kitörő „éljen“ kisérvén ez üdvözletét, főispán ő méltósága meghatottan válaszolt, kifejezvén, hogy soha sem vágyott ez állásra, soha sem kereste e méltóságot; érzi, hogy midőn rá ruháztatott, oly nehéz feladat terhe rakatott vállaira, melynek elhordozására alig érezheti képesnek magát, ha e megye bizodalma nem támogatandja. Kevés vigasztalót lát a helyzetben, kevés biztatót a viszonyokban; azonban van mégis, úgymond, valami, mire támaszkodni biztosan lehet, és ez a törvény, melyhez ő méltósága tántoríthatatlanul ragaszkodik, s ha a megye nagyra becsült értelmisége, kikben mind megannyi rokonait, elvbarátait üdvözli, kifejezett bizodalmával megajándékozza, reménye megoldhatni a nehéz feladatot, mely reá bízatott. Ismételt ilyenek közt távozik az elfogadó terembe be nem férhetett birtokosság. Azután sorban tisztelgenek a városi tanács, a járási hivatal, a catester hivatalnokai, a papság és végre a román értelmiség, élén Sterka Sulucz érsek ő nagyméltóságával. 25-én reggeli 9 órakor a megyeház teremében, mely fulladásig zsúfolva volt, főispán ő méltósága megnyitotta a gyűlést, kijelentvén, miként ezt csakis magánértekezletnek kívánja tekinteni, s ismételt éljenzések után megköszönve, hogy ily szép számmal megjelenés viszonozta meghívását, fölkéri, hogy a megye alkotmányos újraszervezése módjáról nyilvánítsák véleményeiket. Legelső b. Kemény István emelt szót, oda nyilatkozván, miszerint ott kell folytatnunk, hol elhagyók az alkotmányos életet, s hivatkozva az 1848-diki törvényekre, nem tehetünk egyebet, mint az 1848-ban megválasztott bizottmányt, miután annak soraiból sokan elhaltak, kiegészíteni, s az így kiegészített bizottmány fogja fel teendői sorát az 1847—8-ik XVI. és XVII. törvényczikkek értelmében. Azután érsek Sulucz emelt szót, nyilvánítván, mikép a román nemzet épen úgy át van hatva az alkotmányos életre visszatérés óhajtásától, épen úgy ragaszkodik az 1848-ki törvényekhez, mint a magyar nemzet; nem ellensége az uniónak, miután érzi, hogy csak úgy lehet erős az ország és biztosítva az alkotmányos szabadság, ha Erdély Magyarhonnal egyesül; de a román nemzet nem ismerheti el törvényesnek azon 1848-as bizottmányt, s a törvénynyel megegyezőnek és alkotmányszerűnek csak azt tartja, hogy közgyűlés hivatván össze az 1847 diki alapon, hol, mint a régebbi törvények kívánják s az 1848-ban kimondott egyenlőség elve szerint, minden birtokos megjelenhessék, ezen közülés alkossa meg a bizottmányt. Érsek ő exeja után Zeyk Károly, azután b. Kemény Gábor emeltek szót, terjedelmesen és alaposan kifejtvén, miért nem lehet a törvénytől eltérni, s hogy a törvények tiszta értelme szerint jelenben a megyei hatóságot képező más törvényesen illetékes testület nem lehet, mint a meglevő bizottmány, csakis ennek állhat jogában kiegészíteni magát, szervezni a megyét, és gyakorolni e megyei hatóságot mindaddig, míg az országgyűlés a megyei szervezés felett törvényt hozand. Terjedelmesen indokolok, hogy a törvényes utáni szervezés meggátlása, a közgyűlésre várakozás mennyi veszedelemmel, s miután mindenütt az árvák vagyona pusztul el, mennyi ezer árváknak tönkrejutásával volna kapcsolatban. E két vélemény fejlődvén ki, a román és magyar értelmiségnek egész sora küzdött egymással, a magyar szónokok ■— egyetlen egynek, Árkosi Lajosnak kivételével, ki oda nyilatkozott, miszerint nem látja a törvénynyel ellenkezőnek a közgyűlést, mihelyt a bizottmány, érezve, hogy nem bírja a közbizodalmát, lemond — mindannyian a K. K- I Z. K. és K. K. G. véleményéhez, a románok az érsekéhez csatlakoztak. — A magyar szónokok kifejték, miként mindnyájan óhajtják a bizottmánynak oly szélesen kiterjesztését, hogy abba a román értelmiség minden tagjai fölvétessenek, óhajtja, hogy minden képes egyén alkalmaztassék a hivataloknál, de nem térhet el a törvénytől, mely az alkotmány biztonságának egyedüli fegyvere. Román részről sürgettetett a a bizottmány lemondása. Csáklyán Sándor által indítványoztatik, hogy a jelenlegi bizottmány egészíttessék ki úgy, hogy 30 taggal több román legyen benne, mint magyar. K. K. G. által kifejtetik, miszerint a bizottmányt nemcsak a lemondásra kényszeríteni nem lehet, de mindaddig, mig a törvényt el nem dobja, a bizottmánynak nem szabad lemondani. A románok mindannyian elismerik a törvényt és annak érvényét, de a mellett többen az október 20-adiki diploma alapján akarnak bemenni az alkotmány sánczai közé; ragaszkodnak a főispáni utasításhoz is s más rescriptumokhoz; ragaszkodnak nov 1701-beli törvényhez, s mindezek resultatuma a közgyűlés, mely al pont nem fejtetett ki határozottan. Gy. S. fölemlíti, miként a főispánnak lehetetlen volna oly útra lépnie, hol a törvénytől kimért utat elhagyja; s ha egy ily útra terelné a megyét, a megye minden határozatait, mint törvényteleneket, a kormány volna kénytelen megsemmisíteni. De ha mindez nem gátolna is, lehetetlennek tekinti eltérni a törvénytől, mert akkor minden megyének mamagának kellene törvényeket alkotni önkényüleg a közösen kötelező törvények ellenében, mi nem vezethetne egyébre, mint a társadalom rendjének fölbomlására, mi nem egyéb, mint a forradalom, s igy ki a törvényt eldobja, a forradalmat akarja. Így folyt a küzdelem d. u. 2 óráig, mely bár heves és fárasztó volt, a komoly tanácskozás jellemét hordá magán; mindkét fél szónokai ildomos kímélettel tárták fönn végig az egymás elleni harczot; csakis 1 óra tájt, midőn román részről Nicola Máté beszélt, egy román esperes a megyeház udvarán tátogó heti vásári népet nógatta a terembe tódulásra; a nép sűrűn kezdett a terem ajtain benyomulni, éreztük a fullasztó összebb szorulást; mi lehetett ennek czélja, nem tudhatni, azonban a rend egy pillanatra sem zavartatott meg. 26 kán d. e. 9 órakor a kitörő általános éljennel fogadott főispán újra megnyitván a tanácskozást, érsek Sulutz ő exeja emelt szót először magyar nyelven, mély fájdalmát fejezvén ki a fölött, hogy egyetértés nem jöhet létre. Ő exeja előadja , miként a román értelmiséget igyekezett rábeszélni, hogy közeledés jöhessen létre a kifejtett két ellennézet között, de fáradozása sikertelen maradott, miután a nemzet állhatatosan megmarad azon nézete mellett, hogy a bizottmány csak közgyűlésen egészíttethetik ki, és a meglevő bizottmánynak vagy az által kiegészítettnek törvényességét el nem ismeri, abban részt venni nem kíván. Fölkéri a magyarokat , miszerint azért, hogy ellenkező nézetek fejlődtek ki, ne legyenek ellenséges indulattal a románok iránt, mert ők testvéri indulattal ragaszkodnak a magyarhoz és a törvényességhez, hanem úgy értelmezik a törvényt ők, akik csak most léptek az alkotmányosság sánczai közé, s nem oly érettek ezen a politikai téren, mint a magyarok, ezen ne csudálkozzanak; ő exeja megnyugtat mindenkit a felől, hogy az 1848 ki események soha sem fognak ismétlődni többé; ő azokra annyi fájdalommal gondol, hogy szeretné egy tiz ös mély sírba temetni el azok emlékét ; kéri, hogy ha lehetséges, mondjon, le a bizottmány, és hivassák közgyűlés össze. Ő excellentiája megható beszédét ismét „éljen“ követte. Azután Papfalvi kanonok szólt. Érdekesen ecsetelő szónok az egyetértés és kibékülés szükségét, hogy a nép a fenyegető fondorkodás és ármány karjai által ne vezettethessék megint azon tévútra, melyre 12 év előtt az ármány vezette , s melynek eredménye jön, hogy a magyar értelmiség sorai is megritkultak. Fölemlíti, miként 1848-ban is a román nemzetnek csak azon kivánata volt, hogy mint nemzet ismertessék el, mely kívánatot épen szónok az országos rendek elibe terjesztvén, néhai Szász Károly pártolta azt, de a többség, azon nézetből, miszerint Erdélynek eddig is 7 főbűne a három nemzet s négy vallás lévén, nem lehet egy nyolczadikkal szaporítani, elvetette. A román nemzet azt kívánja most is érvényesíteni s nem kárhoztatja ezen óhajtását. Felhozva Magyarországnak és az emigratiónak a nemzetiségek igényei kielégítése iránt nyilvánított nézeteit, kijelenti, miszerint ezen megye román értelmisége nincsen megelégedve a szomszéd megyék eljárásaival, hol a román értelmiség hivatalvadászatért feladta elveit. Sürgeti a bizottmány lemondását s kimondja határozottan, hogy a román nemzetközgyűlés előtt a bizottmány semmi intézkedéseit érvényesnek nem tekintendő B. Kemény G. terjedelmesen és élénken fejtegeti, hogy a törvény az egyetlen biztos hasis, melyről lelépni nem szabad. A magyar nemzet őszinteséggel ment mindenkor a nép elébe s bizalommal nyujtá jobbját a románoknak, és csudálatosnak látja, hogy az mindannyiszor bizalmatlansággal vonja vissza magát. Hévvel ecseteli az erdélyi és magyar kiváltságos osztálynak példátlan előzékenységét és szabadelműségét a nép felszabadításában. Bámulja, hogy a románok közül minden szónok elismeri a törvény érvényét, nyilvánítja az alkotmányos élethez ragaszkodását, oly csodálatos következetlenséggel el akarja dobni az alkotmányos törvényt, s nem vonakodik megsérteni az alkotmányt és a fejedelmet, ki azon törvényt szentesítette, s még inkább bámulja, hogy a törvénynek midőn egyik részét eldobja, kirívó önzéssel meg akarja tartani annak csak egy részecskéjét, mi nekie hasznosnak tűnik föl. B. Kemény István a gyűlésen megindító hangon emel szót és megköszöni az érseknek nyilatkozást, melyből úgy látja, hogy ő exeja kimondotta a román értelmiséggel szemben ellennézetét és nem rajta múlt el, hogy a románok a törvényességhez közelíteni nem akarnak. A haza szabadságáért kétféle harczosok küzdenek , mond szónok: egyik a csatatéren, az öldöklő fegyverek harczában bátran megy szembe a halállal, a másik kimondja véleményét szabadon a tévelygő többséggel szemben. Az elsőre elég példát mutat a történelem, annál kevesebbet az utolsóra. Exelentiád ezen utolsók közzé tartozik most, és kívánom, hogy éljen. A terem kitörő éljenzése követte. Elnöki nyilatkozat sürgettetvén, főispán ő maga kinyilatkoztató, miként a többség a bizottmány önmaga általi kiegészítések mellett állván, ő maga is ehhez, mint törvényeshez nyilatkozik, s egyszersmind bizottmányt nevez ki, mely a volt bizottmányra nézve tájékozza az életben lévőket, s kiegészítésére új tagokat ajánljon. A románok eltávoznak a gyűlésből, s miután főispán úrhoz egy óvásos kérvényt nyújtottak be, legnagyobb részint idehagyták a megye székhelyét. 27-én főispán , mag a megnyitó a bizottmányi gyűlést azon nyilvánítással, miszerint a kiegészítendő bizottmány tagjai legnagyobb része nem lévén jelen, az esküt csak akkor teheti le, midőn a kiegészített bizottmány teljesen összehiva leend. Jelen gyűlésre jegyzőül volt főjegyző Gyarmathi Somát és ügyészül Veress Bálintot, mint a gyűlés nélkülözhetlen orgánumait ajánlja. Ezen ajánlat elfogadtatván, a bizottmány kiegészítésére ajánlottak, valamint a régi bizottmány életben levő tagjai felolvastatván, midőn b. Kemény István, Jreyk Károly és b. Kemény Gábor neveik felolvasásakor ismételt éljenekben tört ki a közvélemény tisztelete, a bizottmány oly módon egészíttetik ki, hogy a román nemzet minden ismert értelmisége benne foglaltatik. Kukul tőmegye, ápr. 26. F. hó 24 és 25- én tartott választmányi gyűlésünk határozatai közül a fontosabbak: politikai hitvallásunk pontjai; feliratok a felséghez és a pesti országgyűléshez. Jegyzőkönyveink, a megyénk kebelében levő háromféle nemzetiség iránti tekintetből, magyar, román s szász nyelven fognak vitetni; a tiszti kar egymás közti levelezése magyar nyelven fog folyni; bármely nyelven elő- vagy beadott panaszra ugyanazon nyelven fog válasz adatni. Tisztviselőink működése teljesen a Királyhágón túlihoz hasonló teend, kivéve az elnevezéseket. .A régibb törvények közül csak azok fognak szem előtt tartatni, amelyek a korszellemével összhangzásban vannak; ahol — ez pedig sok helyütt van — nem alkalmazhatók, ott mindenben, míg a törvényhozás codificálhatna, hogy magánjogi ügyeink ne szenvedjenek — az országbírói értekezlet határozatai szerint fognak ítélni az illetők. Ezen határozatra vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat a testvérmegyékkel közöltetni rendeltetett. Rendes választmányi gyűlések határideje minden hó első hétfője. Ápr. 27 én szűnik meg az absolut rendszer; 29 én kezdi meg munkálatát a hivatali okmányok átvételére kirendelt bizottság. Marosszék, ápril 25-én, 1861. — A mai napon tartott bizottmányi ülésünkben legelőbb is szőnyegre került, egy Orosz János és Hosszú László által a román nemzet nevében beadott kérelem, melyben a román nemzetiség törvényes egyformaságát, a hivataloknak a román nemzet aránylagosítása szerinti kiosztását és a román nyelvnek mind a politikai, mind a juridikai ügyekben a magyarral egyforma törvényességét kérik. A bizottmány igen méltányosan kívánta tárgyalni e kérelmet, s ámbár azt el nem ismerhette, hogy egy pár egyén a nemzet nevében írhasson és kérhessen, mindazonáltal azt vissza nem utasította. Ami a kérdés lényegét illeti, arra nézve a bizottmány nem érezheti magát jogosítottnak, törvényeink ellenében valamit határozhatni. A törvény tisztán mondja, hogy velünk magyarokkal mindenben egyenjogúak, de épen nem zárja ki az aránylagosságot és szabad választás szerint lehet bár minálunk a román úgy éppen mint a magyar — minthogy többféle hivatalba be is mentek ; de ha valamely hivatalra nem alkalmas, csak azért, hogy román, úgy hisszük, még nemzetiségének se sokat használna, ha elfoglalná. A nyelvre nézve pedig meghatároztatott, hogy akármely kérést stb. beadhassanak és viszont azon a nyelven fog válasz adatni és a szék egy translatort is fog ezentúl tartani. Ezután a gyűlés eloszlott és délután 4 órakor tovább folytattatott, mikor a szavazatszedő bizottmány munkálatát beadva, a megválasztott hivatalnokaink nagy éljenzések közt alkotmányos törvényeinkre és azoknak értelmébeni működésre feleskettetek. Királybirákká elválasztattak Nagy Samu, Filep Albert és Dózsa Dani atyánkfiai, kik közül Dózsa D. nem lévén jelen, csak a más kettő eskettetett föl. Pénztárnoki állomásra legtöbb szavazatot kaptak Antal Imre és Bereczky László, kik közül az első, szerénységből is, s öregségét is okul adva, lemondott. Bereczky László viszont, elveitől soha, de soha eltérni nem akarván, s nem is tudván, miután jelenleg ezen hivatalt elvei megsértése nélkül el nem vállalhatná, a roppant kérések daczára is visszalépett; az ezután legtöbb szavazatot nyert Cserei Mihály, hasonlólag visszalépvén, ezen állomás új választásig üresnek nyilváníttatott. Főjegyzővé Kovács Péter választatott el, s helyét el is foglalta; aljegyzőkké Száva Farkas, Zajzon János és Balla László választottak, az utolsó viszont lemondott. Derékszék-birákul választottak: Cserei Mihály, Gálfalvi Zsigmond, Vályi Károly, Sándor János, Deák Ferencz, Nagy János, Ggés István, id. Jenei József, Kovács János, Józsa Farkas, Józsa József, Filep Antal, kik közül id. Jenei József és Cserei Mihály lemondván, helyük üresen maradt hullók lettek : Gegő Károly, Hajdú Mózsef, Bereczki Károly, Szekeres László, Szalai Farkas, Balla József, Gál Zsigmond , Zilahi Károly. Adó-irók , vagyis esküitek : Rosnyai János, Székely Ádám, Gál István, Mihály Sándor, Nagy Lajos, Zilahi Samu, Szentiványi József, Sánta Károly. Alszékbirák : Eperjesi Mihály, Balla István, Kiss Ferencz, Vajda Lajos, Magyari Ferencz , Báti Gábor, Zilahi Lajos, Vladutz József, Benkö Ferencz, Erdős Ferencz, Pataki István, György Zsigmond, Magyari Ferencz, Balla István és György Zsigmond lemondván , helyük ezúttal üresen maradt. Igtatók : Dézsi Károly és Ilyés Kár. Levéltárnok Benkö Károly. Tisztiügyész : Szegedi Sámuel, 2 od ügyész Kovács Sámuel. Mérnök : Székely János. Főorvos : Beleki János, tiszteletbeli : Knöffler Vilmos. Alorvosok : Vajna János, Kathonay István. Havas főfelügyelő : Bereczki Sándor. Ezek mindnyájan helyeiket elfoglalván, az ideiglenes főkirálybíró úr minden székünkben levő hivatalok átvételére bizottmányokat nevezett ki, kik is az illető elnökökkel értekezve, az illetékes leveleket stb. azonnal átvegyék; ezzel a gyűlés délután 6 órakor eloszlott. Ápr. 26-án Marosszék bizottmánya ülését tovább folytatván, indítványba hozatott, hogy a már megválasztott és felesketett tisztviselőink számára, törvényeink szem előtt tartása mellett, egy utasítás dolgoztassák ki, mely a jelen zavaros állásban a törvények mellett, még mint egy speciális útmutatóul szolgáljon. Ezen indítvány elfogadtatván, egy bizottmány neveztetett ki ezen utasítás elkészítésére és annak idejében a választmány éleibe való terjesztésére. Ezután székünk havasai törvényes átvételére viszont egy bizottmány neveztetett ki. Ezután a múlt ülés határozata következtében az ország nmígy felsőházához és tős képviselőházához felküldetni határozott felirat olvastatott fel, melyben a szék fájdalmát fejezi ki,hogy törvényeink ellenére az országgyűlésre még meg nem hivattunk, ezt eszközölni hazafi tisztelettel kérjük e tisztelt házakat, annyival inkább, mert képviselőink nélkül a nagyon tisztelt országgyűlést kiegészítettnek nem tekinthetjük.Az általános lelkesedéssel elfogadtatott s felküldetni ,s egyszersmind a testvérmegyéknek, múzeumnak stb. megküldetni határoztatok. Gróf Rédei István indítványozza, hogy a büntetés ezután ne a tisztviselőknek, hanem a közkagjába adódjék. Ez is általánosan elfogadtatott. Ezután indítvány létetett, hogy a város e vidéki lakosságot törvénytelen és a szegény népnek már elviselhetlenné vált vámok által sarcolja és mostanság különböző borzasztó nemeit találta fel a vámszedésnek, ennélfogva az illető tisztségünk találja módját ezen törvénytelen huzavonáknak mielőbb végett vethetni! Határoztatott, hogy a tanács maga is törvénytelen lévén, annak ilyes tettei is annak tekinthetők, mihelyt a városi tanács is a lehető alkotmányos lábra állhat, tisztségünk a nyilvánosság kontrolleriája mellett kötelességének fogja ismert ezen visszaélések megszüntetését eszközölni. És ezek után indítványoztatott, hogy miután egy a hírlapokban kiadott s hivatalosan vissza se vett, az egész nemzetet mélyen sértő piszkos nyilatkozata, jelent meg Benedek tábornok úrnak, ezen sérelmet a bizottmány testületileg utasítsa viszsza. Határozatba ment: bizottmányunk Benedek tábornok úr nemzetünkre és annak minden osztályaira tett sértő piszkos kifejezéseit magára a szerzőre visszautasítja. Ezzel a gyűlés eloszlott. Érsekújvár, ápr. 28. Tisztelt szerkesztő úr ! A követválasztásokról szóló jelentések a sajtó által, jelesül Nyitra megyét is illetőleg, már közzététetvén és azóta a nemzet életkérdései felé lévén a haza feszült figyelme iányozva, felesleges volt a választásra visszatérni, amint az e lapok 80. számában J. K. aláírással Érsek- Újvárból beküldve történt, aminemű levelezésre rövid észrevételt tenni azért vált szükséggé, minthogy az a választási tény folyamát úgy tünteti elő, mintha Buzna Lajos, a kerület egyhangú választottja volna, holott valódilag úgy állt a dolog, hogy miután Markhot János aki az itteni tudomás szerint, a megye értelmisége s az érsekújvári kerület nagy részének jelöltje volt, az utasításadásnak, a márt. 19-én tartott középponti bizottmányi ülés általi elfogadása után, a kerület egy részét azoknak lelépéséről értesítő, fölkérve az illető választókat, hogy megválasztatása érdekében ne fáradozzanak és azonfelül a lelépésrőli nyilatkozatát harmadnapon, vagyis mart. 21 én tartott választás helyére is megküldő, követjelöltnek a helyszínén már csak azért ajánltatott, hogy alkalma legyen nyilatkozatának nyomban történt fölolvasására, és azon választóknak is értesítésére, akik az idő rövidsége miatt annak tudomására nem juthattak , minthogy más jelölt ezután nem volt, Hamar Pál t. i. Markhot János kitűzésekor, vagyis hetek előtt már lelépvén, a kerület választóinak jelenlevő s főleg csak Érsekújvár lakosainak egy részéből álló töredéke által választatott el képviselőnek Buzna Lajos, Érsekújvár városának ügyésze, de korántsem a kerület összes választói által, akiknek nagy és jelentékeny része a szinte meg nem jelent Markhot János jelöltjök lelépése folytán, a választási helytől elmaradt. H e 111 é ny i Ferenc. — Közöljük Pest megye ápril hó 29-kén tartott kisgyülésének Palóczy László halálának tudatása alkalmával hozott végzését. Hazafiai megrendítő fájdalommal hallották ezen bizottmányi kisgyűlés tagjai a képviselőház elnökének gyász ravatalhoz hivó szavait ? Hivó szavait ravatalához a véres küzdelemmel ápolt ezredéves alkotmány példányszerű veterán bajnoka, Palóczy Lászlónak. Mondják, hogy az öröm, mely a lelket mélyében ragadja meg, néma. Tizenkét évi szenvedés öszezúzta emlékünkben — ha volt is valamikor — az örömnek képét. Ezt nem ismerjük. Hogy a fájdalom, mely lelket rendít, valóban néma — ezt érezzük ma. És érzi velünk minden igaz nagyar — látván, miként valódi nagyjaink — mint elszakadt gyöngy sornak szemei, egymás után hullanak — hullanak — de nem láthatván a jövőt eltakaró kárpit miatt — helyük, — melyet oly dicsően töltenek be az édes anya védelmében, nem marad-e üresen? Palóczy Lászlónak — önzetlen feláldozása hű fiának anyja a szent haza, öröklő babért fűzve homlokára — mondván, hogy ő hálájára érdemes. Testvérei mi némán siratjuk. S mindaz, mivel szellemének hálakép áldozhatunk ime fohászból áll: sokat adj magyaroknak Istene — minő ő volt, ez árvuló hazának, és abból, hogy gyermekeinket és unokáinkat igénytelen sírjához utasitandjuk Cincinnatusi erényt és honszerelmet tanulni. Megadni a nagy hazafinak a végtiszteletet — itt helyben másodalispán Beöthy Lajos elnöklete alatt kiküldetnek: Farkas Károly, Kapczy Tamás, Hajós József, Lednyiczky Mihály, Holovits Boldizsár, Fáy Gusztáv, Gerenday Ambrus, Bánóczy József, Rutkay Sándor, Deák József, Bakos Ambrus bizottm. tagok, Rákóczy János fő , Ráday László, Dalmady Győző, Beretvás Péter aljegyzők, Kiss Miklós főszbiró, Szendrei Samu esküdt, Egressy Sámuel fő, Dekány István alügyész. A hullának megyénk határszéléig elkísérésére másod alispán Beöthy Lajos elnöklete alatt kiküldetnek : Vigyázó Sándor, Bakos Ambrus, Nemcsik János bizottmányi tagok és Kiss Miklós főszbitó, Gyurkovics István esküdt társával, jegyzetté Rákóczi János, főjegyző. Szent László-Társulat. Holnap, azaz május 5-én, délután 4 órakor tartandja a központi papnöveldéi könyvtár teremében a laktó közgyűlését a „Szent László-Társulat“, melynek czélja : a szűkölködő keleti keresztényeknek, és ezek közt kivált az ezen tájakon letelepedett magyaroknak nevelő, oktató és egyéb jótékony intézetek fölállítása és fönntartására segítséget nyújtani; nevezetesebb hazai vállalatokat, műépitkezéseket, intézeteket gyámolitani s a scntriplika világegyház közszükségeinek fedezéséhez járulni. A gyűlést Lonovics József excellentiája, mint a megalakítás vezetésére megkért elnök, beszéddel nyitja meg, melyre Danielik János ez. püspöki méltóságának előadása fog következni. Ez után megvitattatnak az alapszabályok, megválasztatnak az elnökök és hivatalnokok, s határnap fog kifüizetni a választmány megalakítására. E gyűlésbeni megjelenésre a t. ez. tagok s részt venni kívánók tisztelettel megkéretnek. Különfélék. Pest, máj. 3. — A Sz. H. Írja, hogy ott a Tiszaparton egy hajó kötött ki, mely Bécsből a Dunán lemenve, a a Tiszán feljőve, 600 mázsa lőport és több vont csövű ágyút szállít Arad felé. — A debreczeni nyári színház f. hó elején nyittatik meg, Reszler színtársulata által. Az állandó színház számára kijelölt területen fekvő épületek bontása már megkezdetett. — Bécsi lapok szerint sokat beszélnek K. Vay leköszönéséről. — A pesti jótékony negylet tavasi költségeinek kimutatása közt 127 ft 30 kinyi adóra találunk, mely az egylet alaptőkéjére volt kivetve. — Molnár budai társasága, az eddig tanúsított szép részvét által bátorítva, ismét 20 előadásra nyitott bérletet. Reméljük, hogy a testvér főváros hazafias közönsége a méltán megérdemelt pártfogásban fogja részesíteni ezután is Molnár igyekező népszínmű társaságát, melynek Budán való állandósítása érdekében már eddig is hathatós lépések tétettek. — Rio-Janeiroból írják ápril - ről, hogy egy borzasztó földrengés Mendese környékét majd egészen elpusztította. 7000-re megy az áldozatok száma. Az osztrák rendőrminisztérium legújabb rendelete által az 1849 óta letiltott könyvek mind fölszabadíttattak, kivéve néhány menekült által írt olasz, franczia, lengyel és német könyvet, melyeknek száma régió. Csupán német könyv 35 marad letiltva. — Az adóbehajtásra nézve m. hó 30-kán következő figyelmeztetés jelent meg a szegedi városi tanácstól : „Valamint honunk összes törvényhatóságai, úgy Szeged város is f. é. január hó 21-kén tartott közgyűlésének 21. sz. határozatában kijelentette , hogy a város közi,. - - it fedező s a közgyűlés által megállapítandó náziadón kívül minden, bármi néven nevezendő adót, mely nem az országgyűlés által rendeltetett el, törvénytelennek tekint, s annak behajtásától vagy a behajtásnal segédkéz nyújtásától a város alkotmányos tisztviselőit eltiltá, s ebbeli határozatát tudomás végett legfelsőbb helyre is fölterjeszté. Ennek folytán a nm. m. kir. helytartótanács, legfelsőbb helyről vett parancs következtében, f. évi ápril hó 24-kén 19,193. bz. a. kelt leiratában arról tudósítja e város közönségét, hogy az adó kivetése és behajtása körüli eljárás, melyre nézve a törvényhatóságok közreműködésüket megtagadták, közvetlenül a cs. kir. kerületi pénzügy-igazgatóságokra ruháztatott át, melyek ezt, a nekiek legfelsőbb helyről kiadott szabályozó utasítás értelmében önállóan, és szükség esetében katonai hatalom közbejövetele mellett is eszközlendik. E szerint a háziadón kívül bármi néven nevezendő más adót, nem az alkotmányos hatóság, hanem a fönnhivatkozott közgyűlési határozat ellenére a cs. kir. helybeli pénzügyigazgatóság katonai erő közbejöttével hajtand be a lakosoktól. A miről is ugyancsak a fönnhivatkozott helytartótanácsi meghagyáshoz képest, Szeged város adófizető lakosai ezennel tudósittatnak. Szeged város 1861-ik évi april 30-án tartott tanácsüléséből.“ A Sz. H. a bukott rendszer hivatalnokainak egy igen legális (?) eljárásáról tudósit bennünket. Az odavaló városi alkotmányos hatóság átvevée a megboldogult cs. k. megyetörvényszéktől az illető pöröket stb., ugyanakkor 62 rabot is átvett, melyek 16 fegyveres börtönőr őrizete alatt állottak. S ki hinné, a fölosztott cs. t.szék hivatalnokai felsőbbi parancsra hivatkozva, a fönnebbi 16 db lőfegyvert visszavévén, a helybeli cs. k. pénzügyigazgatóságnak adták által. Sőt a raboktól használt ágyneműeket, evőeszközöket, s minden egyéb nélkülözhetlen edényeket is visszatartották, úgy, hogy a szerencsétlen rabok, minthogy eme gyönyörű emberies szándékról a városi hatóság eleve nem is értesittetett, s így a szükségesek megszerzéséről nem is gondoskodhatott, jelenleg a puszta földön kényteleníttetnek feküdni. De ami legczifrább, még ha börtönajtókról a zárakat is leszedték és elvitték. Ezen páratlan elárást