Pesti Napló, 1862. január (13. évfolyam, 3567-3591. szám)
1862-01-15 / 3577. szám
11-3577 13-ik évi folyam. Szerd. jan. 16. 1862. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva: Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása félévre .... 10 frt 50 kr. a. é. gadtatnak el. körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ 1862-ikilső fél évi folyamára. Előfizetési ár: január — júniusi 1 évre 10 frt 50 kr. január — martinai 7 évre írt 25 kr. Az előfizetési dijak közvetlen a kiadó hivatalhoz intézendők. A „Festi Napló“ kiadóhivatala. PEST, jannár 14. 1862. Azon hírek közt, melyeket az utóbbi napokban bécsi és külföldi lapok a Lajthán innen és túl lévő pártok között készülőben lévő vagy végbe ment állítólagos coalitiókról terjesztgettek, Ürményi József neve gyakran volt emlegetve többé kevésbbé homályos combinatiókban. Csak utólagosan lettünk figyelmesekké a lipcsei „Deutsche Allgem. Zeitung“ egy, január 5-dikén kelt bécsi tudósítására, mely tisztelt hazánkfiát határozottan úgy tünteti fel, mint közbenjárót egy magyarországi állítólagos párt közt, amelyet a bécsi és nem bécsi német lapok szeretnek még mindig „a conservativ“ párt névvel czimezgetni, és az örökös tartományokbeli úgynevezett feudális párt közt, amely tehát Ürményi Józsefet úgy szerepelteti, mint a két fél közötti véd- és daczszövetség lelkét, egybekötő kapcsát. Mi több, a bécsi levelező, hogy hírét fontosabbá tegye, határozott adatokat és számokat hoz fel. Megnevezi december 21 - dikét, mint amely napon szerinte itt a conservativ vagy mágnás, az érintett coalitio tárgyában összejövetelt tartott Pesten, — összefüggésbe hozza ezzel Ürményi József Bécsbe utazását, találkozását Ulam gróffal, ez utóbbinak nagy készségét, sőt tudja ennek saját szavait is, melyekkel magát a netaláni „fiasco“ ellen biztosítani óhajtó. Végül a szabadelvűekre nézve vigasztaló eredményül 90-re teszi azon szövetségesek számát, kiket Ürményi Józsefnek azóta megnyernie sikerült. Ha mi a lipcsei lap bécsi tudósítását több szóra méltatjuk, mint az eddig e tárgyban felbukkant hírlapi kacsákat, tesszük ezt nem annyira Ürményi József érdekében, akiről ha positive nem tudnék is, hogy a fentebb emlegetett összejövetelekben és közbenjárásokban részt nem vett, annyit átalában tudunk, hogy tisztelt hazánkfia épen úgy az 1848-diki törvények terén áll, mint akárki e hazában, hanem tesszük főleg azért, hogy Lajthán túli szomszédainknak egyszer mindenkorra megmondjuk, miszerint mi azt hisszük, hogy Magyarországnak a monarchiához való államjogi viszonyait pártokra bontás által akarni megoldani, épen oly szerencsétlen vegytani experimentum, mint egy másik, mely a nemzetiségekre való felbontás útján iparkodik ugyanezen czélra. A pártok értelme 1848 - ban megszűnt, jelszavaik elvesztették bűvös erejüket, s a rá következett időszak egy tömör testté forrasztott egybe. Mi részünkről a szabadelvűséget tiszteljük becsüljük, s előforduló concret esetekben valljuk is, de azért oly sól disant szabadelvű párthoz, mely az alkotmány eljátszás elméletét tűzné ki, legkisebb chemiai rokonságot sem tudunk érezni magunkban. S ezt tesszük fel más véleményárnyalatokról is. Kórját, a kocsi és az új divatú „a laborral“ oly mozdulatokat tesz, mintha kávét őrölne; a conductor leugrik, kinyitja a kocsi ajtaját, odalépsz. „De uram, hisz itt nincsen hely“ mondod. „Dehogy nincs!“ mondja ő „ez az ülés három személynek való; ezen két „dáma“ közt még van üres hely.“ Újra oda nézesz, a két „dáma“ meg nem mozdul, csak baziliszkszemmel néz rád, mintha e szemekkel át akarna szúrni, ha elég szemtelen vagy , a conductor szavainak hitelt adni. „Kérem a dámákat, tessék helyt csinálni !“ folytatja a conductor ; erre a két hölgy nagy mérgesen valamicskével összébb vonja crinolinját és ezek közt most láthatóvá lesz egy kis rés, mely szélességben a „mathematikai vonallal“ vetélkedik.“ Elszánt ember vagy; beszállsz; nem bánod, hogy az egyik dáma készakarva úgy állítja lábát, miszerint, ha nem vigyázol, orrra kell buknod; észre sem veszed, hogy midőn leülsz, mind a kettő teste alsó partiéját oly állásba hozza, hogy valami csavaros fogó közé jutottnak véled magadat; nem moczczansz, midőn bámulatos egyidejűséggel, jobbról balról hatalmas „Rippenstosz“t kapsz, hanem mosolygó arczczal legyinted kalapodat, azt mondva : „Bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodom, de igen nagy sietségem van; nemsokára ismét kiszállok ; ezek az omnibuszok valóban borzasztóan szükek ; szégyen gyalázat egy residenzre nézve.“ Aztán egyre folytatod a társalgást, helylyel közzel egyegy bókkal fűszerezed, míg a kocsi rázása és természetes súlyodnál fogva mindinkább kiebb szorítod az említett két csavart. A hölgyek, kik eleinte úgy tettek, mintha nem nekik, hanem a vánkosnak, vagy az ablaknak szólnál, lassan lassan beszédesekké lesznek; a társalgás teljes folyamatba jő, és ha fertály óra múlva meghúzod a csengetyűt, hogy ki szállj, mind a két szomszédnőd azt találja, hogy „csak most kezdtünk volna jól ülni“ ; távozásod után pedig mind a kettő úgy vélekedik, hogy „kein übler Mensch“, vagy hogy kis?oyanárom ember, vagyis egy ember és két crinoline is elfér, a keskeny ülésen és az irányodbani haragnak legkisebb nyoma is eltűnt......... Lám, így csevegés közben magunk is szerencsésen keresztül estünk a grave initiumon, azaz, az első hasábocskán; remélem, hogy tárczaíró collegáim én rám sem haragszanak többé, és most elmondhatom nekik, hogy nemsokára kiszállok ismét, csak egy pár szót szeretnék mondani Reményi második hangversenyéről , vagyis legújabb — diadaláról! Diadaláról ? Jelentékeny szó, melylyel takarékosan kell bánni, de — itt áll, és hadd maradjon! Tegnap délben a Treumann-színházban adott nagy akadémiában máris roppant tetszést aratott Reményi a „Hugenotta-ábránddal“, és ez jó előjel volt az estvére nézve, oly előjel, mely csakugyan nem volt csalékony. Minapi levelemben futólag vázoltam az itteni zeneközönséget, és így első gondom volt ez este is, a közönséget tanulmányozni. Ezen műtét mindjárt első pillanatra egy igen meglepő eredményt szolgáltatott, a teremnek múlt héten még jobbatlan magyar színezete, ma már nagyon is vegyes volt,és a szem sűrűen találkozott bizonyos alakokkal,miknek puszta megjelenése máris fél bizalmi szavazat a hangversenyzőre nézve. Becs, miként már említettem, meglehetős számával bír az illetékes zene dillettánsoknak, kik úgyszólván a hangverseny-közönség zömének előcsatárait képezik, és kiknek mindegyike bizonyos körökben oraculum gyanánt tiszteltetik. Ha ezen zenészeti trailleurök azt mondják, hogy X vagy Y érdemes a meghallgatásra, minden ilyen szavazat húsz, harminc, ötven új hallgatót csődít a terembe.Ezen matadorok tehát nagy számmal jelentek meg tegnap.Ott volt a kereskedelmi kamara városszerte ismeretes elnöke, ki a legértelmesb műkedvelők egyike és kinek ítélete a polgári körökben döntő, sulylyal bir; ott volt azon öreg takarékpénztári pénztárnok, ki nemcsak arról hires, hogy egy pár négy emeletes háza van, hanem arról is, hogy ő Beethovennek és Schubertnek testi lelki barátja volt és igen alapos zeneértő; ott volt Hanslik, a „Presse“ jeles zenebírálója és még sokan, igen sokan, kik ez alkalommal először jelentek meg Reményi hangversenyén. Nem kevésbbé érdekes volt azonban azokat is látni, kik másodszor jöttek, péld. Hellmesbergert, a bécsiek bálványzott hegedűsét, az öreg Maysedert, kinek neve minden hegedű játszó előtt ismeretes; Schmidt Ágostot, az itteni férfidalárda egyik alapítóját és a Wanderer avatott zenereferensét. Ezen urak első hangversenyt talán kíváncsiságból látogatták, de a másodikban való megjelenésük azt mutatja, hogy Reményi jelentékeny tünemény, mert őket csak ilyen bírja érdekelni. E szerint már a terem külseje is nevezetes térfoglalásra mutatott, mely Bécsben nagyon nehéz és Reményinek mégis ily rövid idő alatt sikerült. Ezentúl úgy hiszem az ő sikere biztosítva van: „il s’a posé“, miként a franczia mondja. Magára a hangversenyre térve, mindenek előtt ki kell mondani, hogy azon egy bizonyos je ne sais quoi, egy jóltevő lehellet ömlött végig, melynek hatása mind a művésznél, mind a közönségnél egyaránt vola észrevehető. Nem tudom, várjon Reményi vesztette-e el a trémáját — vagy mi — vagy*(és ez a legvalószínűbb) mind a ketten; elég azon, hogy a biztosság érzete mindkét részen hasonlíthatlanul nagyobb volt, mint egy hét előtt. Az akkori hangverseny olyan volt, mint egy nagyszerű sikerült „recognoseirozás“ ; tegnap azonban a művész az előtte már tökéletesen ismeretes terrainen eldöntő csatát vert. Az „allegro de concert“ — daczára azon synphonisticus jellemének, mely a solojátszót sok helyütt háttérbe nyomja — átalános tetszést talált, és valóban, nevezetesen a cantabile-részek felülmúlhatlanul szépek voltak nemcsak a conceptióban, hanem a kivitelben is. Amint Reményi hegedűjén énekelt oly nagy, széles, egymásba olvadó és szívhez szóló hangokban, a felejthetetlen Schröder, Devrient énekére emlékeztetett ő, akinek emberhangbeli portamentója mellé bátran állhat az, melyet Reményi nyirettyűje csal ki a húrokból. A hatás, miként mondom, nagyszerű és átalános volt, és az „éljenek“ és „bravók“ egyensúlyt tartottak egymással. De mindezt messze felülmúlta azon benyomás, melyet a második szám alatti magyar dallamok tettek. A művész két egyszerű magyar nótát bexízott, minden czafrang és sallang nélkül; a húrokon, mint Meinon szobrának húsméla hangja, nemes egyszerűségében és egész nagyságában rezgett végig egy nemzet fájdalma letűnt x nagysága felett; mintha a szem egy kristálytiszta csendes patak fenekére pillantana, mely felé a szomorfxiz lankadt ágai andalgva bólintgatnak, oly szépen, oly átlátszóan tisztán tükröződött e czifrátlan dallamokban a magyar kedélyvilág. A teremben ünnepélyes csend uralkodott, mintha kiki -— magyar és nemmagyar — érezné, hogy e perezben a művészet és hazaszeret egy imádsággá fogor egybe, mely a zene szárnyain emelkedik ég felé. . . Eleget láttam életemben a művészet varázs hatásaiból, de ily jelenetnek csak egyetlen egyszer voltam tanúja, midőn — évek előtt —a páratlan Lutzer, Rossini Othellójában a harmadik felvonásbeli imádságot énekelte. Most is, mint akkoriban, pillanatnyi szünet állt be, midőn a művész végzett; a közönségnek mintegy erőt kellett vennie magán,hogy önimagát emlékeztesse arra, miszerint nem imaházban, hanem concertterembe van, de aztán ki is tört a lelkesedés és széles folyamban özönlött végig a termen. „Ilyesmit még nem hallottunk“, mondanak a leghiggadtabb zeneértők. Reményi, a művész, érdemlett babérjait véve a jelenlevők kezeiből, de Reményi, a magyar, a hazafi, büszke lehet arra, hogy ő első volt, ki megható, szívhez szóló módon tolmácsolta itt nemzeti zenénket, ki iránta tiszteletet ébresztett a különben oly kényes körökben és ez oly érdem, melyért a haza, a nemzet őszinte hálával tartozik neki. Nincs kedvem e nagyszerű jelenet megemlítése után a hangverseny egyéb darabjairól x-észletes jelentést ir-ai. Ha az olvasónak egy kis bizalma van x-észrehajlatlanságom és higgadtságom irányában, akkor már a mondottak után is elképzelheti a kivivott siker nagyságát. „Cet artiste hongrois sera le lion de la saison“ mondá a lépcsőn egy grófnő, és én nem csak kívánom, hanem hiszem is, hogy igaza leend. Édes magyarjaink ez ízben példás tapintattal viselték magukat. Egyik másik közülök úgy hallom kissé orrolta azt, amit a múlt héten mondtam. Hanem tegyék szívökre kezüket és mondják meg őszintén: nem örültek-e jobban a tegnapi viharos tapsnak, tudván, hogy nem kizárólag ők okozták, mintha ők ujjongnak a többiek pedig némák maradtak volna ? És nem vették-e észre, hogy ma már oly lapok is Reményi „wundervolles spiel“jéről szólnak, melyek múlt héten csak a Reményi Ede második hangversenye Bécsben. Bécs , jan. 13. *** Ezer bocsánatot kérek a Pesti Napló minden nemű, rendű és rangú tárczaíróitól,hogy hívatlanul tolakodom közéjük, és az amúgy is szűken kimért helynek egy részét vonom el tőlük. De nem hiába lakom én vagy 15 esztendő óta ezt a nagy Bécset, nem hiába utaztam mindöszsze már vagy néhány száz mértföldet itteni társas kocsikon, nem hiába tanulmányoztam azon módot, hogy miként kelljen — a magyar példabeszéd ellenére — még ott is keresni helyet, ahol nincs. Ha a széles mariahilfi fő uton sétálsz és a melletted elrobogó száz meg száz omnibust nézed, majdnem mindegyiknek „conductor“-a nyájasan integet feléd; végre rászánod magadat ezen szörnyeteg járművek valamelyikének szolgálatát igénybe venni; a conductor boldogságtól sugárzó arczczal meghúzza a csengetyű zsirajos éljenzés felett tudtak rész életeket csinálni ?! Bécsi lapokból. A bécsi lapok, köztük az „Oest. Ztg.“ is, átveszik a „Presserből azon beszédet, melyet Ő Felsége az 5-dik hadtest szemléje alkalmával tartott, valamint azt, a melyet Benedek táborszernagy ez alkalommal Ő Felségéhez intézett. Ő Felsége a szemle után előlépett tisztikarhoz csaknem szóról szóra a következő szavakat mondá: „Az elém kiállított katonaság mind magatartása, mind jó kinézése által teljesen kielégített, miért önöknek uraim köszönetemet nyilvánítom. Tartsák fenn önök továbbra is csapatosztályaikban ugyanazon szellemet, ugyanazon fegyelmet, mely az én vitéz hadseregemet mindenkor lelkesítette; — még nehéz küzdelmek állanak előttünk; — mikor lesznek ezek, nem tudja senki; — készítsék el önök a csapatokat erre előre, hogy Isten segélyével megálljuk azokat; én magamat rátok bízom.“ Ő Felsége beszéde végeztével Benedek előlovagolt, s csaknem szóról szóra így beszélt: „Engedje meg apostoli Felséged, hogy a szabály szerinti hallgatást megtörjem, s Felségednek, mint a mi császárunknak, királyunknak és legmagasb hadi urunknak kifejezzem azon érzelmeket, melyek engem, s az alattam lévő hadsereget Felségedért s legmagasb házáért lelkesitnek. Minden előitélettől menten, nemzetiség — születés- és vallásbeli különbség nélkül mi mind, — mind a legutolsó katonáig — egy nagy, szabad, hatalmas és rettegett Ausztriát akarunk Felséged dicsőséges dynastiájával; készek minden ellenség ellen, akárki legyen az, Felséged hü katonái vagyunk mi; sanyaruságtól, veszélytől el nem riadva, utolsó csepp vérünket készek vagyunk kiontani, hogy Felségednek egy nagy Ausztriát — hogy hazánkat megtartsuk. Tartsa meg a mindenható önt, magas hitvesét és fiát s tegye boldogokká, ez mindnyájunk legforróbb óhajtása. Fogadja Felséged itt az én hadseregemtől azon legünnepélyesebb esküt , melyet katonáim nevében Felséged , mint legmagasb hadi urunk előtt ismételek! Nemzetiség-, születés- és vallásbeli különbség nélkül akarunk mi Felségedért élni, igen élni, hogy győzzünk, és ha elesünk, becsülettel halni meg, — és győzni fogunk, Isten minket úgy segéljen. Amen.“ (Parancs : A hadsegédek a csapatokhoz lovagolnak s a néphimnust játszatják). Cs. kir. Felség! A második hadsereg élve és halva a győzelemben ezt kiáltja : Éljen az ausztriai Császár!“ A „Morgen post“ megjegyzi, hogy ezen beszédek, kivált pedig némely szavak, melyeket külföldön, mind a Császár mind a táborszernagy szájába adnak, Rechberg gróf utazásával egybe vetve, nagy mértékben foglalkoztatják az ottani publicistákat, akik csaknem azt akarnák kiolvasni, mintha a velenczei földön lévő hadsereg kitűnő szelleme és készsége határozottabb politika gondolatát ébresztették volna fel, mint a minőt az olaszországi háború óta Ausztria követett. Azonban a „Mox'genpost“ e nézetet nem osztja, s a budget-bizottmányra utal, mely a hadseregre való kiadásokba 40 milliónyi megtakarítást vett czélba. Bolé Fridrik az első magyar sóraktár részéről máramarosi kősót, Madarász András Pesten, rezet és nyers vasat. Birnbaum Jakab Pesten, kender mutatványokat, nyers és elkészített állapotban. Stroh M. L. Pesten, parafinkenőcsöt és szappant. Kösztler Ignácz és társa Pesten, égetett csont mutatványokat és szappant. Hürsch Károly Pesten, lószőr-mutatványokat. Közköltségre adományoztak: Berzeviczy Egyed Kakas Lomniczról 8 ftot. Scitovszky János M. O. prímása 200 ftot. Popovics Bazil munkácsi püspök 10 ftot. Idősb Szemző János Bács-Bodrogmegyéből Kelemen Albert Szenepról 10 ftot. Gyapay Miklós Pesten 10 ftot. Pólya Bálint Kisújszállásról 5 ftot. Berzsenyi Miklós Sömjéről Somogyból 4 ftot. Báró Sina Simon 100 ftot. Dacsó Julia Keszihoczról 4 ftot. Schaenfellen-Buocz Berta Keszihoczról 4 ftot. Szász-Coburg herczeg Baloghvári erdész-hivatala 4 ftot. Szász Coburg herczeg füleki uradalna 8 ftot. Kassovitz Antal Pesten 5 ftot. Olvasó-Egylet Debreczenből 2 ftot. Szász Coburg herczeg cserépvári erdész-hivatala 4 ftot. Ifj. Tarnóczy József Abauj Gibártról 13 ft 70 kr gyűjteményét Jankó Vincze, titkár. Londoni gyűjteménye- kiállítás. (Folytatás.) Terményt küldeni ajánlottak. Idősb Szemző János Bács-Bodrog megyéből búzát, zabot, rozsot, árpát, kendert és dohányt. Haibauer J. G. Pesten sodát, luczerna és lóhermagot, ánizst, köményt, lenmagot, mustármagot, pohánkát, muharmagot, bükkönyt, napvirágmagot, bengebogyót, sáfránt, hamuzsirt, silvoriumot és törkölypálinkát. Kochmeister Frigyes Pesten, rozsnyói dárdányt háromfélét, kőrisbogarat, alkana és szappangyökeret. Liedeman Frigyes I. S. Pesten munkácsi timsót. Schosbergi S. W. és fiai Pesten nyers és tisztított repeze olajt, lenmagolajt, repeze- és lenolajpogácsát , téli és nyári repezemagot, len és napvirágmagot, gyapjúmutatványokat. Herzog N. L. és társa Pesten, gyapjúmutatványokat, hamuzsírt, fehér és vörös borkövet. Grossinger György G. Pesten, silvoriumot, törköly pálinkát, spiritust, rozspálinkát, taplót, hamuzsírt, gubacsot, lucterna- és lóhermagot, fehér és vörös borkövet, gyapjúmutatványokat, szilvát és diót. Kohner Henrik és testvérei Pesten, fosztott és fosztatlan tollat, pehelyt és gyapjumutatványokat. Morgenstern J. és társa Pesten, virágmagolajt, paprikát, babot, disznózsírt, szalonnát. Szerednyei borcsarnok különféle asztali borokat. Beimel és Herz Pesten tisztított virágolajt, disznózsírt , gyapjumutatványokat, gubacsot, aszalt szilvát és borkövet. Machlup H. és fiai Pesten ökör, tehén és borjúböröket, ökör és bivalszarvakat, szarvhegyeket és körmöket. Goldstein A. és fiai Pesten, válogatott vadböröket nyers és kikészített állapotban. Gerenday Antal Pesten különféle márvány és könemeket, nyers és simitott állapotban. Ullmann Károly Pesten, hamuzsirt és gubacsot. Beliczay Imre Pesten mézet és viaszkot. Gazdasági s kereskedelmi tudósítás. Pest, jan. 14. Az idő borongós, az éjjel ismét megfagyott. A gabonapiaczon valamennyi európai piacz példájára a nyugalmat a vásárlók nem zavarják, ezért az árak kezdenek szállani. A búza átlagosan 5—10 krajczárral esett, a rozs is olcsóbb lett egy pár krajczárral, a zab pedig 5 krajczárt esett. Pécs, jan. 11. Piaczi árak : búza 4 ft 10 kr —5 ft, kétszeres 3 ft 75 -85 kr, rozs 3 ft 54— 60 kr, árpa 2 ft 60 —70 kr, zab 1 ft 74—80 kr, kukoricza 3 ft 20—40 kr, hajdina 2 ft 40 kr. S z e g z á r d. Piaczi árak : búza 5 ft, kétszeres 4 ft 50 kr, árpa 3 ft 90 kr, zab 1 ft 90 kr, kukorica 4 ft. Trieszt, jan. 10. A gabona üzlet az amerikai békés hírek következtében lehangolt, búzát alig 6000 szart vásároltak, helybeli fogyasztásra, vagy a hajóterhek kiegészítésére, a kereskedők az angol- és francziaországi üzlettudósítások által tartózkodókká lettek.Azonban a kukoriczának jó vásárja volt, a szomszéd partvidékek szükségeinek fedezésére 23.000 st. adatott el. A rozs, zab és bab eddigi árakon kelt, de nem nagy keletek volt. Egyéb terményekben nem volt üzlet, 500 st. bánsági fehérbabot Romagnaba szállításra vásároltak meg. Elkelt összesen 40,700 star mindenféle termény. Bánsági gabonát kiszállítottak decemberben a már jelentett 142,364 staron kívül 47,544 start Angliába és 8305 st. Francziaországba. E szerint az összes kivitel decemberben 198,213 sz. Vegyes tudósítások. — Veszprém megye tisztikara : Méltóságos Jagasics Sándor Veszprém vármegye főispáni helytartója által, Veszprém vármegye részére kinevezett tisztikarnak névjegyzéke : 1-ső alispán: Győröcskei Györöcskey György ügyvéd s földbirtokos. 2-od alispán : Ferenczy János, köz- és váltó-ügyvéd, dispon. cs. k. szolgabiró. Főjegyző: Rikóty Ede ügyvéd s város törvényszéki tanácsos. 1-ső aljegyző : Kenessei Kenessey Pongrácz alkot, tiszteletbeli aljegyző. 2-ed aljegyző: Tóth Kálmán jogvégzett közbirtokos. Főügyész: Kotsi Sebestyény Pál köz- és váltóügyvéd, volt cs. k. közjegyző. 1 fő alügyész Burghardt Lipót köz- és váltóügyvéd, disp. szolgabirói aktuár. Főorvos: Rock János és Makara György orvostudor. Megyei mérnök : bódai Bóday József. Pénztárnok : Szent-Gály László közbirtokos. Lajstromozó : Dittrich János disp. cs. k. megyehatósági officiál. Főszámvevő : Udvardy József alkot, megyei alszámvevő. Alszámvevő : Simon Rudolf disp. cs. k. szolgabirói Írnok. Közigazgatási kiadó : Verbőczy József disp. cs. k. megyehatósági Írnok. Közigazgatási írnokok : Helvey Károly, Horváth Sándor, Halas József, Ernest János, Köves Antal, Lovaghi Ignácz. Közbiztonsági főhadnagy : Paál Dániel alkot, közbiztonsági főhadnagy. Közbiztonsági alhadnagy : Balogh Dávid alk. alhadnagy. Várnagy : Keglevits Mátyás alkot, várnagy. Törvényszéki ülnökök : Koroncz László apát s kanonok, pápai Pápay Miklós hit. ügyvéd s disp. cs. k. úrbéri törvényszéki tanácsos, Kun József egykor megyei alispán, Komáromy Dániel nyugalmazott uradalmi ügyvéd, endrődi Kupritz Sándor disp. cs. k. megyetörvényszéki tanácsos s ügyvéd, Hamvai Kovács Lajos, alkotmányos megyetörvényszéki tanácsos s ügyvéd, Tamassa Pál, alk. árvaszéki ülnök s ügyvéd. Törvényszéki igtató : Vrana Lipót disp. cs. k. megyetörvényszéki officiál. Törvényszéki kiadó : Willax Mihály disp. cs. k. megyetörvényszéki hivataltiszt. Törvényszéki írnok : Szent-Gály Pál, Bánóczy Gábor. Telekkönyvi igazgató : Zombath István, alk. telekkönyvi igazgató. Telekkönyv-vezető : Paál Dénes, alk. telekkönyv-vezető. Telekkönyvi igtató : Farbinger Alajos, alk. igtató.