Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)
1862-09-16 / 3778. szám
212 - 3778 13 ik évi folyam. Kedd, sept. 16. 1862. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám , 1-IES emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házbon hordva : Félévre . . . . 10 írt 60 kr. a. é. Évnegyedre . . . 6 írt 25 kr. a. é. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 njkr. PEST, September 15. 1862. Bécsi dolgok. A midőn e sorokat írjuk, a reichsrath tagjai újra egybe vannak gyűlve. Minő állapotban találják a közdolgokat, ekkér írja le a „Neuest. Nachr.“ . Nemcsak a közigazgatás egyes ágai vannak ugyanazon állapotban, mint az előbbi kormányrendszer alatt, hanem a régi törvények is életben vannak, hiven teljesítvén szolgálatukat, míg a sokat ígért új törvényhozási munkákra mind hiába várunk. E munkák, mint látszik, most is az előkészítés állapotában vannak, ezen embryoféle állapotból az utóbbi hat hét alatt sem bontakozván ki; s ez napság is, az alkotmány tizenkilenczedik hónapjában, ugyanazon törvények alatt állunk, melyek az ostromállapot idején divatoztak. Az egyetlen különbség abban áll, hogy akkor a viszonyok kivételes állapotot fényeltek, míg most után maga Schmerling úr is meg van már győződve, hogy e törvények túlélték magukat, s hogy egy alkotmányos államtól sajtószabadságot, esküdtszékeket, szabad egye* ♦ sülési jogot, s más efféléket várnak, oly meggyőződés melynek mindamellett semmi eredménye. á * S hogy vagyunk összállami viszonyainkkal ? Künn tisztult a horizon az utóbbi napokban, Olaszország sokkal inkább el van foglalva magával és barátjával, Napóleonnal, hogysem Ausztria boszantására gondolhasson ; a keleti kérdés egyelőre megint el van halasztva, s gróf Rechberg nyugodtan fordíthatja egész tevékenységét a „német kérdésre.“ De benn ! Itt a dolgok még mindig ugyanazon állapotban vannak, mint hónapok előtt, s legkisebb nyoma sincs sehol a változásnak. Mi történt eddig a Lajthán tubani népekkel kiegyezés egyengetésére, mi történt, hogy a mostani ingatag állapotból az alkotmányos és közigazgatási bonyodalmak kielégítő megoldására jussunk ? Csaknem úgy teszik, hogy ma messzebb állunk azon „kiegyenlítéstől“, mely annyi félhivatalos és nem félhivatalos programmokban ajánltatik. Államminiszter ur ij működési tért keresett a német érzület és egység körüli igazgatásban. Attól tartunk, hogy az által még járhatlanabbá téve különben is sok nehézségekkel járó ösvényét. Ausztria a német kérdéssel nem alkalmas időben új bonyodalmakba rohan, ahelyett, hogy államférfiaink a megoldásra váró eddigi bonyodalmakkal végeznének. A „Wanderer“ is megérinti, hogy a német kérdést Schmerling úr a „belbonyodalmak közé bevonta.“ Egy elfogulatlan ember sem tagadhatja — mond többek közt a „Wanderer“ — hogy Ausztria végleges államjogi rendezésénél tekintettel kell lenni Németországra és reformszükségeire. Nem vethetik e részben ellen, hogy Ausztria államjoga végleges szervezetét bírja már a februári alkotmányban. Ezen alkotmányt már hivatalosan igen képezhetőnek mondák , s revisióját a német és német-osztrák küldöttek értekezletén a kor kivonatának ismerék el. De hogyan történjék a revisió? ez a kérdések kérdése. A félhivatalos „Corr.“ kijelenté közelebb, hogy csak a teljes reichsrath által történhetik, a kormány nézete szerint. Ugyan e félhivatalos nyilatkozatban egyszersmind az mondatik, hogy a kormány nem ragaszkodik betű szerint a febr. alkotmányhoz. A „Wanderer“ ez utóbbi tételt véve föl, kiemeli, hogy a betű él s a szellem elevenít. Márpedig, úgymond, a februári alkotmány szellemét úgy magyarázta Schmerling úr, hogy kivételesen, a patens 13. §-ra hivatkozva, a budget tárgyalására is föl lehetett hatalmazni a szűkebb reichszathot. E szerint a „Wanderer“ úgy vélekedik, hogy a febr. patens módosításának, mely Németország érdekében is szükségesnek ismertetett el, semmi sem állhat útjában, ha valósággal meg van a szándék a változtatáson. Azonban van-e valóban ily szándék túl a Lajthán ? A félhivatalos és centralista lapokban, melyek a reichsrath többségének nézeteit képviselik, nem tudjuk fölfedezni mindezideig. Az ellenzéki lapok épen beszélni sem igen mernek e tárgyról. Sajtószabadságunk jelen állása mellett, jegyzi meg a „Wanderer“, amint azt a sajtópörök egész sorozatában értelmezték a törvényszéki ítéletek, a kormánylapokra vagyunk kénytelenek hagyni az alkotmányrevisio kérdését. Reánk ellenzékiekre nézve, az új alkotmányosság uralma alatt a hallgatás parancsa a szabály, a beszéllési engedély a kivétel, épen úgy, mint a Bachrendszer idejében volt. A revisio kérdésének szellőztetése most épen nem tartozik e kivételek közé. A „Donau Zeitung“ a magyarok önámításának mondja azon, nemcsak általunk, de a német érdekek szóvivői által is kiemelt észrevételt, hogy a német szövetségi reform nem fér össze a februári alkotmánynyal. Azonban több fontos oknál fogva nem fejtegeti ez alkalommal e kérdést. A helyett a Narodni Listy üstökét czibálja meg, azon czikkért, melyet ez, saját szempontból, a német kérdésről s Ausztriának e kérdésbezi viszonyáról irt. Ultracechismust, panslavismust vet szemére, s azt mondja, hogy ez ultracechismus nem egyéb, mint a gyülölség, jelief hitelenség (Charakterlosigkeit, sic!) eredménye, 8 absolute forradalmi. A nagy ingerültséggel irt czikk végén a követke 11-ik értesítés az országos kisdedóvás ügyében. Folyó évi mórt. 19 én kelt, s több lapokban megjelent i-sö értesítésem, valamint ezt követve szétküldött buzdító leveleim viszhangjai a következő Il-ik értesítésre hívnak fel. A mondott idő óta hozzám érkezett feleletek, szóbeli tudósítások és hírlapi közlések szerint édes hazánk sok pontján mozognak már ismét — hála Istennek — a kisdedóvás intézetének létesítésével, jóllehet igen különböző eredménynyel. Az 1848 körül elhalt óvodák felelevenítésével foglalkoznak ugyanis Almáson (Kolosm.), Balassa-Gyarmaton, Dombén (Küküllöm.) Érsekújváron, Fiuméban, Komáromban, Pápán, Pest- Terézvárosban (a megszűnt 3-ik óvoda felújítása van szóban) Rimaszombaton, Szarvason, Szolnok-Abonyban, Tolnán és Váczon. A következő hetekről, melyeken szinte csak a megszűnt óvodákat kellene új életre hozni, feleletet még eddig nem kapván, az ügy mibenlétéről még biztos tudomásom nincs. Bályog (Biharmegye), Istvánhegy (Krassó megye), Józseffalva (Szepesben) , Kendilóna (Dobokában) , Lugos (Krassó megye) , Makkfalva (Marosszékben) , Mező-Madaras (Marosszékben), Miszla (Tolnában), Nagy - Becskerek , Nagy- Halmágy (Kőhalomi székb.), Nagy - Szombat, Oláh-Sólymos (Küküllőben), Őrmező (Zemplénben), Székes-Fehérvár, Temesvár , Vasdinye (Komáromra.), Zilahon (K.-Szolnokb.) és Zsibón (Közép-Szolnokm.) Székes Fehérvárról meg kell jegyeznem, hogy itt ugyan nem 1848 körül szűnt meg az óvoda, mert nem is volt, noha 1841—1842 ben Fehérmegye lelkes rendes gróf Zichy Ödön és Sárközy Kázmér akkori első alisp. elnöklete alatt oly nagy buzgalmat fejtettek ki egy, megyei minta - óvodával összekötni szándékolt képezde állítása körül, hogy ezen terjesztő országos egyesület a képezdére is vonatkozó buzgalmat mérsékelni ösztönöztetve érezte magát, nehogy saját, akkor még Tolnán volt képezdéje és a szándékolt fehérvári képezde közül egyik a másikat kölcsönösen lerontsa, azonban, még eddig okára nem jutottam, miért, de annyi bizonyos, hogy maga a minta-óvoda sem jött akkor létre, ellenben sokkal utóbb, 1860-ban t. i. keletkezett egy minta óvoda, mely 3/4 év múlva megszűnt. Pedig valamint itt, úgy más helyeken is a megszűnt óvodák felélesztése annyival könynyebben történhetik, mivel kisebb nagyobb alapítványok mindenütt maradtak fenn a múltból, melyek kamatokkal, sőt időközben tett alapítványokkal is némely helyen jelentékeny összegre rúgnak. így például Váczon még 1840-ben tett le a siketnémák intézetének igazgatója Király Antal 1000 ftot, 1842-ben gr. Nádasdy P. For váczi püspök ismét ezer pftot, egy vendéglős 600-at, közben és utána mások annyit, hogy 1843 ban az óvoda meg is nyittatott, míg vezetőjének 1846 ban történt halálával maga az intézet is elhalt, s még csak ma van szó feltámasztásáról. Vájjon mily összegre rúghat ez óta az alapítvány ? Nem lehetne-e most kevés hozzáadással azon kettőt nyitni az egy helyett ? — Ám, fájdalom, van példa arra is, hogy a megszűnt óvoda alapítványa, főleg 1849 ben, megcsonkíttatott, sőt, ha jól tudom, némely fennálló óvoda vagyona is, legalább egy részben, más czélra fordíttatott. Egészen új óvodák vannak keletkezőben Békésen, Bicskén, Böszörményen, Czegléden, Czibakházán, Csabán m 1 a 3-ik és 4-ik; Csornán, Daruváron, Egerben a 2 ik ; Eszéken, Esztergomban , Fogarason , Fülesen (Sopronm.), Gyöngyösön a 2 ik ; Jászberényben, Kanizsán, Kaposváron, Károly-Fehérváron , Késmárkon, Kézdi-Vásárhelyen, Körmenden , Körmöcz Bányán, Kőszegen, Mosonyban, Munkácson, Nagyidán, Nyitrán, Óváron, Pancsován, Pakson, Pest- Lipótvároson, Pozsonyban a 4 ik ; Ruszton, Rima-Szécsen, Sajó-Szent-Péteren, Sárváron, Szabadkán, hol eddig is 4 virágzik, az 5 ik és 6 ik ; Szakolczán, Szebenben , Szerdahelyen, Tisza- Füreden, Tokajon, Tordán, Török-Szent-Miklóson, Varasdon, Veszprémben (a Széchenyióvoda) és Zomborban. A lapokból még 1859 végén kijegyeztem, miként bold. Rbédei László összes vagyonának 13-dát, körülbelöl 70,000 ftot, oly községekben állítandó óvodákra hagyta, melyekben neki birtoka volt; — de nem volt alkalmam megtudni azóta ezen birtokokat kebelező helyek neveit; — kérem ennélfogva tisztelettel a most érintett helyek elöljáróit szintúgy, valamint a boldogult nagylelkű hagyományozó végrendeletének végrehajtóit, ne tagadják meg tőlem a dolog mibenlétéről rövid tudósításaikat Új óvoda nyittatott meg a folyó évben négy , ezek közül az 1 só Álmosden boldogult Chernel Pál úr 16,000 forintnyi alapítványából febr. 23-án , 2-ik Gyöngyösön Horner István orvostudor úr buzgósága mellett kozák hozás utján május 4-én, melynek az 1859-ki Kalauz 3-dik száma szerint első mozgatója Bartók István Csapóm volt, s melyre Perger Jakab izr. haszonbérlő minden felszólítás nélkül 4000 uj ftót irt alá; 3-ik Kis-Kun-Halason az ottani nőegylet bőkezűségéből jun. 5-én; a 4-dik végre Kecskeméten,Nt. Czimmermann Jakab, az egyetlen magyar népszerű neveléstan írója által, az ő saját házában. , Egy megszűnt óvoda felújittatott Ó-Budán, annak tulajdonosnője, Deréky Hermina kisassz. által múlt hó 1-én. Legközelebb a f. év februárban megszűnt szarvasi óvoda újbóli megnyitása következik. Óvoda van jelenleg a következő helyeken u. m. Aradon 2, Baján 1, Besztercze-Bányán 1, Csabán 2, Budán 5, Buda-Újlakon 1,Debreczenben 1, Deésen 1, Dobsinán 1, Etéden 1, Egerben 1, Győrben 2, Győr Szigeten 1, Gyöngyösön 1, hol a megnyitás után négy hétre a kisdedek száma 300-ra rúgott, Holdmezővásárhelyen 1, hol beírásul 2 ftot, havi pénzül pedig 1 ftot fizetnek a kisdedek, mégis számuk 120-nál mindig több; Ipolyságon 1, Kassán 2, hol a szegény kisdedek élelmeztetnek, sőt némileg ruháztatnak is; Kolozsváron 1, Kisbun-Halason 1, Losonczon 1, Marmaros-Szigeten 1, Maros-Vásárhelyen 1, Miskolczon 1, hol a birtokaránylagos havibefizetés van elrendelve. N. Szombaton 1, N. Váradon 2, Nyiregyházán 2, O-Budán 4, Pesten a képezdével összekötött példány-óvodán kivül 12, Pécsen 1, Pozsonyban 3, Rima-Szombatban 1, Rozsnyón 1, Sopronyban 1, Szabadkán 4, Szathmárban 2, Szegszárdon 1, Szegeden 2, Szombathelyen 1, Zala-Egerszegen 1. Nevezetes jelenség a kisdedóvás történetében, hogy az óvodák felújítására vagy egészen újak létrehozására a fent nevezett helyek nagy részében az iparos osztály indult meg, a széhek mozognak, vagy épen egyes iparosok használják fel befolyásukat a többi osztályoknak is megnyerésére az ügyhöz. Jele, hogy iparosaink át kezdik látni igaz javukat, s törekszenek felküzdeni magukat kicsinenkint a reájok rég várakozó illetékes helyzetre, melyet elfoglalni hivatvák s mely egy sokkal szebb és jobb jövö képében kell, hogy lebegjen előttök. Mozognak azonban a kereskedők is, kik az előállítók és fogyasztók két nagy osztálya közt üzletek természeténél fogva nem elválasztó éket, hanem összekötő kapcsot képezvén, kitűnő reá beszélő tehetségüket,melylyel birnak, az anyagi tért, melyen működnek , ügyesen törekesznek felhasználni alkalmul, hogy szelleme erkölcsileg is hathassanak alá fel, miután ebben is fekvő nemes önérdeküket tisztán felfogják ; miért is én minden műveit kereskedőben a kisdedóvásnak egyegy született terjesztőjét vélem látni. Mozognak földbirtokosaink is, példájára boldogult Battyányi Kázmér grófnak , ki Vasdinyén , Bezerédi Istvánnénak , ki Hidján, Bohus-Szögyéni Antonia e nagyságának , ki Világosan , Wesselényi Miks bárónak, ki Zsibón, Viczay Károlyné született Khuen Mária grófnénak, ki Hédervárott és Wodianer Sámuelnek, ki Gyomán állított óvodát, mindenik saját gazdasági személyzete és zsellérei kisdedeinek számára. Ily követője ezeknek Lónyai Gábor Onya és Zichy Henrik grófné szül. Zichy Ida ő mlga, ki most Fülesen építteti az óvodát, leendő nevelőjét pedig a jövő napokban fogja küldeni a képezdébe. Örvendetes jeleit látjuk a mozzanatnak az egyházi férfiak részéről is, miután Simor János győri püspök ő mlga Győr Szigeten saját költségén állított egy óvodát, Irsik Ferencz plébános úr a bölcsöde, jobban mondva dajkálda és óvoda állítás érdekében jeles czikket irt, az országszerte tisztelve ismert István báca pedig a most említett czikkel együtt több rendbeli buzdításokat közlött az ő naptáraiban. Hogy a nőegyletek is mozognak, ennek jelét adta taval a lelkes egri nők egylete, élőkön a fáradhatlan Nánásy Mihályné szül. Csernyus Amália asszonyság, ki létrehozott óvodájuk tőkéjének gyarapítására 600 ftot jövedelmezett hangverseny eszközléséhez nemzeti csalogányunkat is megszerezni buzgólkodott. Az idén pedig jelét adta ennek a kis-kunhalasi nőegylet, melynek lelkes tagjai, anyai szívók sugallatát követve, saját firmájuk alatt nyitottak ez év elején óvodát. De fel kell tennünk, noha bizonyos adatom nincs róla, hogy a kaszinók is mozognak az óvodák állítása körül, mert hisz alapszabályaikban közönségesen bennfoglaltatik a közjó előmozdítása. Ennek legszebb tanúságául szolgál az egri kaszinó-egylet, melynek első alapszabálya igy szól: Az egri kaszinónak „fó czélja.......... kiváltképen a közérdekű dolgok felkarolása és előmozdítása.“ A 7-ik szabály pedig ezt mondja: „Közhasznú indítványokat . . . bővebb tárgyalás végett minden tag tehet, szó, írás vagy bejegyzés által.“ A közgyűlésekről b. alatt ez mondatik: „Ha ily tanácskozások alkalmával oly indítvány merülne fel, mely általános figyelmet és elterjedést érdemel, azt a napi sajtó utján a társulat közzé teendi.“ A választmányról d. alatt ez áll: „A választmány ... az előadott közérdekű indítványokat érdemileg tárgyalja s azok iránt végzéseket hoz.“ (Egri kaszinó-könyv 1861.) Mozognak végre a városhatóságok is — mint ahogy legfőkép illik — példa erre Besztercze- Bánya, Szabadka, hol, mint láttuk, a hatóság már a 6-dikat készül felállítani, és Békés-Csaba, hol a 3-ik és 4-ik óvoda számára a város telket ajánlott. — A megyékről azonban mit sem tudok, hanem meg vagyok győződve, hogy az autonom kormányzással belépő fugékonyabb megyei élet ezen országos ügyet ismét felkarolandja, s országgyűlés tárgyává teendi, mint 1848 előtt ezt tenni készült. Ennyi mozzanat, megannyi életjel, az elhaltfélben volt intézmény körül — meg vagyok győződve — csak köztudomásra várt, hogy a híveik üdvét buzgón munkáló lelkész urak, követve Irsik Ferencz ur példáját (ki, hívei közt, fenn tebb említett igéjének megtestesítése körül jelentékeny apostolkodást fejt ki), mind a szószékekben, mind a családokban a legörvendetesebb foganattal értelmezzék a kisdedóvás , sőt az egész alapnevelés hasznát, becsét, szükségét és felállíthatóságát a legnyomorultabb faluban is , mihelyt főleg a belőle várni kellő szellemezer köles haszon magas értékén kívül az anyák munkaképesítését egyfelől, a kenyér pazarlással járó egészségfoltozás bajait másfelől felhozván, az egy egy napra eső 3—4 kvnyi nevelés dij sokallását kézzelfoghatólag argumentum ad homien — lerontaniok s egy ily intézet rend és módszerének fővonalait, miszerint abban a hullámzó kisdedvilág az ártatlan élet örömeit éli, miként abban a szeretet élén testben lélekben fejlődik, a boldogság minden feltételét megszokja élénk színekkel s a valósághoz hiven előadniok sikerül. Terjesztő egyesültünk, mindenkor nagy figyelemmel kisérte a kisdedóvás intézeteinek megtelepítése körül fáradozó ügybarátokat, s a terjesztésnek egyik igen jól választott eszközéül a sikeres fáradozókat tiszteleti tagjául választá , vagy ha rendes tagjai voltak,megkülönbözteti; ezt fogja követni jövőre is. Legelső tiszteletbeli tagja volt az egyesületnek a magyar kisdedóvás anyja, boldogult Brunszvik Teréz gróf kisasszony önmga, kinek emlékét az egyesület a közelebbi közgyűlése alkalmával fogja megünnepelni,e nagy honleánynak arczképét is akkor kiosztván); utánira vannak többen, kiknek neveit a közgyűlés fogja’köztudomásra hozni. A bejelentett lendület mindenkor nagy örömmel fogadtatott, a az egyesület igazg. választmányának igénybe vett közbenjárása legnagyobb készséggel és kívánt foganattal teljesittetett. Sok közül Váczot hozom csak fel például, hol a püspököt, káptalant és két városrészt összehozó értekezletben, mely aztán az óvodát megszülte, nagy szolgálatot tett a terjesztő egyesületnek e végett oda utazott küldöttsége. El nem mulaszthatom megemlítni az egyesületnek azon üdvös intézkedését, miszerint tagjai közül az ország minden megyéjében több kevesebb képviselőt nevezett; e képviselők valóságos apostoli buzgósággal jártak el nemcsak az egyesület tagjainak szaporításában s ez által a képzés meg segélyezés lehetségessé tételében, hanem az óvodaterjesztés dolgában is, mennyire annak a közélet minden tekintetbeni javulására való hatását minden alkalommal prédikálni meg nem szűntek, úgy, hogy ha a forradalom közbe nem jó, eddig alig volna magyar város elegendő óvoda nélkül. Örömmel hiszem, miként ez egyszerű megemlítés elegendő leszen feleleveníteni egyesületünk még életben levő képviselőinek hazafias munkásságát addig is, míg igazgató választmányunk javaslata nyomán a közgyűlés e részben czélravazótőbb intézkedéseket teend. Szabadjon mégis a tisztelve említett képviselőknek a hazai lapokban közelebb a nevelői értekezletek iránt közrebocsátott Felszólításom kérdőpontjait szíves figyelmekbe ajánlanom, kérvén tisztelettel, hogy az igazgató választmányhoz intézendő tudósításaikban azokra vonatkozni és arra alkalmat szolgáltatni méltóztassanak, hogy a választmány ismét oly munkásságot fejthessen ki, mint mikor a megyékből sűrűn érkezett jelentések folytán évenkint 18—26 ülést is tartania kellett. E czélra szerencsém van igazgató választmányunk névsorát itt közölni : elnök : Ürményi József Oga ; alelnök : Simon Florent, Andrássy Manó gróf, Bárány János, Barkassy Imre, Festetics Béla gróf, Kacskovics Lajos , Kár Mátyás, Karácsonyi Guidó gróf, Károlyi György gróf, Kiss András, Kiss Károly, Kriegler József, Lónyai Gábor, Peregriny Elek, Pauler Tivadar, Sánthó Károly, Sujánszky Antal, Szabóky Adolf, Szántóffy Antal, Szőnyi Pál, Tömöri Anasztáz, Weisz B. Fer., Wenckheim Béla báró, Vezerle János, Zsivora György, Ney Fer., Bellagh József egyes, ügyvéd, Verebélyi József, int. orvos, Stuller Fer. titkár. Az ezen választmány által kiküldött állandó bizottmány pedig, mely a terjesztő és képző intézeti igazgató eljárását gyámolítja, ellenőrzi és a végvizsgálatokat eszközli, következő tagokból áll : Elnök Lónyai Gábor Onga, Pauler Tivadar, Kiss Károly, Peregriny Elek, Szőnyi Pál, Ney Fer, Sujánszky Antal, Kriegler József. A terjesztő egyesület képezdéjébe felvétetett a folyó évben 16 egyén , közülök 2 anyagi támogatás hiányában az intézetet itt hagyni kénytelen volt; 4 rendkívüli tekintetekből már végvizsgára bocsáttatott, s alkalmazást nyert közülök az l-se Gyöngyösön, a 2-ik a pesti terézvárosi óvodák egyikére választatott meg, a 3-ik tulajdon óvodát nyitott Ó-Budán, a 4-ik (Bucher József, ki tavai az egri óvodának felujjitása körül rendkívüli buzgalmat fejtett ki) Egerben 2-ik óvodának nyitásában fáradozik. Egy 5 ik nősült egyén végvizsgálat nélkül ment haza Kecskemétre segédül, miután küldője dr. Zimmermann ur uj óvodája igen megnépesült. Rendes képezdész van még az intézetben 8, közülök 3 nős, 4 nőtlen, 2 kath., 1 ágostai (ki Szarvasra már kijeleltetett), 2 helvét és 2 mézes vallásu. — Közülök 3 a gymn. 6-ik osztályt végezte, 4 tanító, 1 pedig gyimn. tanár volt. Felvételért folyamodott 3. t. i. 1 nőtlen , 1 nős helv. és 1 nőtlen kath. hitvallású egyén. E háromnak felvételével 18-ra emelkedik az idén jan.27-ike óta mai napig beirottak száma; oly szám, minő 1844 óta nem volt, s mi elvitázhatlanul bizonyítja az ügy melletti lelkesedők szaporodását,főként ha veszszük,hogy ez azon legmostohább év, melyben a képezdészek egy árva krral sem segélyeztethetnek az egyesülettől, melyben tehát nem hirdettethetik többé, hogy ennyi s ennyi segélydijas hely megürülvén, betöltésére az ifjak felhivatnak , mint ahogy ez hajdanában történt. Mindnyáját valódi ügyszeretet hozta e pályára, s mindnyájan tulajdon költségekön is tartják fenn magukat meddig tarthatják. Valóban kár lenne, ha anyagi támogatásuk hiányában a rendes tanfolyamot ki nem tölthetnék, s meghivatásukat itt be nem várhatnák. Ezt illetőleg bátor vagyok a nagyérdemű közönségnek tudomására hozni, miszerint, még abban az időben is, mikor egyesületünk nemcsak szálással, jó ágyi ruhával segélyezhette képezdészeit, hanem közülök évenkint 4—6-tot 8 pft havipénzzel sőt 20—30 ft úti költséggel is elláthatta, ezenkívül a reá szorult óvodákat is felszerelte, küldtek ide az egyesek, egyletek, egyházak és hatóságok általuk segélyezett, bmigy magoknak elkötelezett egyéneket aránylag nagy számmal. Az ily módon segélyező nagylelkűét közül addig is, míg ez ügy érdekes történeti adatait valaha egész terjedtében közölni szerencsém lesz, elég legyen ezúttal Bogyiszló községét dicsérve megneveznem, melynek költségén 1841 —3 ik években két egyén képeztette magát, s több tanító tett látogatást ebben a képezdében. Most azonban, mi tagadás benne, a terjesztő egyesület (mely az ország értelmiségéből főuraiból, az általa közvetve létrehozott intézetek egyleteiből, kaszinók, nőegyletek, városi és megyei hatóságok közül számlálván tagjait, s aztán a legfontosabb ügyet is képviselvén és mozgatván, magát méltán országos egyesületnek nevezi), sokkal szorultabb állapotban van, hogysem segélyezési készségének megfelelhessen; mert miután egyesekből álló tagjainak számát a forradalom lefogyasztotta, miután a hatóságok autonómiája felfüggesztésével ezek kötelezettsége is fel lön függesztve, s így 1858-ban kiadott utolsó évkönyve szerint 20 alapítványa elveszett vagy kamatozni megszűnt, részvényeiből 5208 ft befizetetlen maradt s a takarékpénztárból e miatt felvett kölcsöntől is 1270 ftot kelle fizetni, továbbá a reá is rótt, de ekkorig fizetetten maradt s e folyó évben felsőbb engedély utján havonkint 50 ftjával törlesztetni rendelt adó miatt újabb kölcsönt kényszerült felvenni : nemcsak igazgatójának 1848. előtti 800 ft javadalmából 240 ftot , a V2 mázsa viasz gyertya árát levonni s ennyivel silányabb tehetség és kisebb eredménynyel beérni, nemcsak a Tolnán még 30 erdei ölben kijárt tűzifát az intézetével együtt 10 pesti ölre leszálltam, de segélyeit is megszüntetni kénytelen volt, míg másfelől épülete javításának mulhatlansága újabb teherrel fenyegetőzik. Eme javulásunk érdekében felderített bajnak ellenében nem kevéssé vigasztaló egyesületünk tagjainak az utolsó évkönyv megjelente óta történt szaporodása a következők által : Bakics István ügyvéd ; Dapsy Kálmán holdm. vásárhelyi óvodavezető ; Érköly Adolf egy tiszaszabályozási társulat elnöke ; Fogarasi Ján., a pestitörvényszék elnöke ; gyöngyösi óvodaegylet; Halbauer István; holdm.-vásárhelyi óvodaegylet; Kiss Endre szeptemvir ; Kriegler József pesti elemi tanigszg.; Nyiri József ügyv.; Pauler Tivadar egyetemi rek.; Rapos József; Sámuel Fer. szabadkai óvodavezető ; Szónoky Ján. ügyv.; Wabrosch Ján. — Letett kötelezéseiket 6 évre meguyiták Dercsényi János b., Ebner Ján., Marin, szigeti óvodaegylet, Jalics Fer., Luczenbacher testvérek, Ráth Kár., Rimaszombati óvodaegylet (évenkinti 10 fttal), Szántóffy Antal esztergomi kanonok, gróf Széchenyi Istvánná, Szentes József nevelő, Szőnyi Pál nevelő, Stuller Fer, Wabrosch József. — Részvényének tőkéjét létéve, Weisz Bernát nagykor , 200 ft alapítványt kötelezett gróf Apponyi György országbíró, 100 ftot pedig készpénzben tett le Nádasdy Lipót gróf önmga. — Nyíregyház városát illető tévedésemet, mit magánlevelemben elkövettem, azon nyilvános kitétellel igazítom meg , miszerint Nyíregyház város részéröl a 100 pft még 1850- ben befizettetett. A képezde könyvtárát szaporitni szíveskedtek a következők : Barlagi Mór a „Prof. egyh. és iskolai lap“ot, vagg a „Házi kincstár“t; Batizfalvy Sámuel orv. tud. saját testegyenléje eredményét tárgyazó 3 füzetet; Galgóczy Kár. Mire nevelje a magyar gyermekeit ? és Magyarország gazdasági statistikáját; Grimm Károly könyvárus 4 darab kis képes könyvet; Kriegler József 1851-iki Tudósitványt a pesti cs. tanodákról; Lonkay Antal a Tanodai lapokat; Ney Fer, a pesti főreáltanoda 1862-i évkönyvét; Rostagni Alaj, Az emberi test idomainak arányait. Az igazg. választmány tagjai f. évi május 5-én határozatilag ígérték meg a könyvtár gyarapítását egyénenként végre alulirt korszerű szózat, Nőtlenség és Tudósitvány czimű s némely apró, a kisdedóvást tárgyazó sajt műveit és Szombaty Ignácz szépirodalmi dolgozatait — ajándékozták. Kubinyi Ágoston ő maga nemzeti múzeumunk felesleges példányaiból gyűjteményeinket gyarapitni ígérkezett; remélhető végre, miként a magyar tud.akadémia a Batthyányi Kázmér gróf által neki ajándékozott nagy magyar földgolyók készítéséhez tartozó eszközökkel a boldogult gróf irattárunkban létező 1840-diki utasitása folytén ezen képezde számára is egy magyar golyót készíttetni fog. Midőn az adottakért tanítványaim nevében hálás köszönetemet nyilvánítanám, az ígéretek teljesítéséért pedig esedezném, nem tehetem, hogy a tisztelt közönség szíves részvétéhez ne forduljak azon kéréssel, hogy a kisdedek nevelésével bármily rokonságban álló könyvekkel,képekkel, természeti és kézműgyűjteményekkel az alapnevelők minél jobb képzésének lehetőségét hazafiailag előmozdítani szíveskedjék ; a netalán öszszejövendő felesleges példányoknak igen sok helye lévén az azok nélkül szűkölködő óvodákban országszerte. Ellenben szintoly kedves kötelességemnek tartom köztudomásra hozni azt is , miként az egyesületnek évkönyvei és egyéb közleményei, sőt némely más könyvek, de még Pestalozzi és Bezerédy Amália képei is nagy számmal lévén kezem alatt letéve, hogy ezek rendeltetésük szerint használatba tétessenek, az ezen országos egyletnek tagjaiul szegődött óvodaegyletek intézetei számára azokból egyegy példányt akármikor kiadhatok, a könyvekről ezt értvén a magánosok, kaszinók és nőegyletek sorából vált tagok részére is. Hadd alakuljanak meg valahára a nevelésügyi könyvtárak és nevelésügyi estélyek a szülők és gyermekbarátok körében mindenütt. Esedezem az ügy szent nevében , szíveskedjenek a tisztelt óvodaalapítók itt a helyszinen megalázni magukat s meggyőződve a képzés vezényletének helyes voltáról , a kisded világ neveltetésének magukat elgyűrűzött lelkes tanítványaim buzgó törekvéséről és előmeneteléről, méltóztassanak közülök a megnyitandó óvodák vezetőjéül egyetegyet kiválasztani és a pesti élet drágaságát enyhítő havonkénti segélyezés által képesíteni arra, hogy tanulmányukat rendesen befejezhetvén, az ügynek ne kontárai és megrontói, hanem felkentjei és nagyobb tökélyre emelői lehessenek !A választó érdekes megjegyzéseket teszi a „Donauftung.“ Az októberi patens, melyre az ultracechek oly örömest hivatkoznak, országok és tartományok autonómiájáról szól; a nemzetiségek autonómiájáról egy árva szócska sincs benne. A nemzetiségek egyenjogúságának elve szilárdul áll ugyan, de csak azon értelemben, hogy e nemzetiségek valódi osztrák czélok előmozdítására (zur Förderung echt österreichischer Zwecke) egymást lehetőleg áthassák, assimilálják, kiegészítsék és elősegítsék. Ellenben a nemzetiségi elvet, mint az állami lét és minden nagy politika kizárólagos szabályozóját, határozottan elveti Ausztria. Íme, a Donauftung elmélete, a nemzetiségek egyenjogúságáról.