Pesti Napló, 1863. szeptember (14. évfolyam, 4063-4091. szám)
1863-09-18 / 4077. szám
&12—4033 IL évi folyam. 1803. Péntek, sept 18. E lap szellemi részét illető minden közlemény Liftdó*hITAtftll Előfizetési feltételek: I Hirdetmények dija: Szerkesztési iroda : a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz kerdve : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetőinél 7 nj kr. Ferenczik tere 7-ik szám, 1-ső emelet Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli ‘ ‘ 15 S 86 K o!é. B^vegdíj kÜlön^uj^r.^Ma^nyjt* hasábos fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők.______| Évnegyedre . . . & trt no *ro. ■ | | Test, sept. 111803. Meg kell vallani, annak a 30 reichsrathi követnek nyilatkozata a Fegy-' vertárban, sok fegyvert szolgáltatott • a reformacia s a Gross-Deutschland ellenségeinek kezébe. Azt sem tagadhatjuk, hogy nagy sen- i satiót gerjesztett — a kíváncsiságot. ’ Számosan kívánnák tudni : mi volt a czélja, a jellemesen értekezletnek ? , mert hordereje mindenesetre lesz. Oly országban, mely az etiqnetteis kérdésekben is parliamenti gyakorlott- sággal bír, midőn arról van szó, hogy az elnök indítványára a ház „fölkelés“ és „éljen“ által üdvözöljön egy fejedelmi tényt, mihelyt legkisebb aggály foroghat fenn, titkos értekezlet szokott tar- tatni a hangulat megkémlésére. Ennélfogva mi óhajtottuk ugyan, hogy a reichsrath a hazatért fejedelmet, ki nagy művet hajtott végre, és a reformacát, harsány „hoch !“ és fölállással üdvözölje; de bár a nyilvánosság barátai vagyunk, arra nem számítunk, hogy, ha az örömnyilvánítás elmarad, ennek az okait megtudhassuk. Alkalom nyujtatott azonban, nemcsak szállangó híreket és journalietikai hozzá- j vetéseket hallani a Fegyvertár választmá- • nyi termében történtekről, hanem a Botschafterből el is olvasni a szó- noklatok hiteles kivonatát. Tehát előttünk vannak azon okok, melyek e tanácskozmányt vezették és jellemzik. Már csak azt kellene közlenünk, hogy miként jellemzik ? De, megvalljuk, képtelenek vagyunk rá. Igen jól tudják a dráma- és regényírók, valamint azok kritikusai és kritikaszterei is, hogy legnehezebb feladat komplicált és ellentétes motívumok által tüntetni ki a jellemet. A Fegyvertárban szintén így áll a dolog. Az indokok, melyek ott előhozattak, annyi színűek és zamatuak, hogy semmi határozó irány, mely rendezze és dominálja a többieket, nem törhetett ki. A ziláltság, s bizonyos kedvetlen hangulat, mely többféle neheztelések közt himbált, s nem tudott őszintén kibontakozni s alakot venni fel , — ez észrevehető vola. Sokan szerették magukról lerázni a reformactát, vagy tán nem is azt, csak a róla beszélés alkalmatlanságát. Voltak, kik elfogadták a reformactát, de mégis inkább szerették volna, ha a Gross-Deutschland telides teli telnék különféle jogokkal, azonban anélkül, hogy a reichsrath jogköre apadjon. Pedig az a Gross-Deutschland nem szerezhet magának semmi alkotmányos hatáskört máskép, mint ha a német birodalomhoz tartozó országok saját jogaikból az ő számára áldozatot honak. Voltak, kik várakozást ajánlottak, mert a kérdés még nem fejlődött ki eléggé, de az soha sem fog eléggé kifejlődni, ha csak az uralkodók fáradnak benne, s az alkotmányos testületek várnak és néznek. Voltak, kik azon töprenkedtek, hogy a német birodalomhoz nem tartozó egyének is tagjai a reichsrathnak, s ez komplicálja az ügyet; pedig az ily nehézség mindaddig fenn fog maradni, míg a reichsrath a reformació szerint külön nem választja ezen egyéneket a többiektől. Lehettek, kik a régi Bunddal meg vannak elégedve, de nem mondották. Voltak, vagy volt egy olyan is, ki a frankfurti reformaciónál inkább szerette volna a frankfurti parliamentet a 48-ki alapon. A lengyelek közül pedig egy tekintélyes egyén csak azon feltétel mellett lett volna hajlandó a német nemzet ügyén bármit indíteni, ha a reichsrath fölkarolja a lengyel ügyet. Legtöbb tapintatra mutatott Berger azon érve, hogy miután a kormány még a frankfurti megállapodások felől előterjesztést nem tett,nem került elő az alkalom, a reichsrath véleményének nyilvánítására. S tulajdonkép egyedül ezt kellett volna felhozni, ha nem akartak felállás által a bajor képviselet áldozatkészségével versenyezni. Csak azt sajnáljuk a történtekben, hogy az egész fejlemény Bismark úr számára oly recognoscirozáshoz hasonlít, mely az ellenfél táborának erejét és dispositioját látszik kimutatni. A porosz könnyen juthat arr a gondolatra, hogy egy csoport heterogén tömb, a minoritásoknak öszlete, le foghatja szavazni a reformactát, és ekként a Gross- Deutschland eszméjét, épen azon államban, mely a dolgok új rendje által legtöbbet nyerne befolyásban és hatalomban. Meg vagyunk győződve, hogy e feltevés később kamunak fog kitűnni, s hogy a reichsrath majd az előterjesztés alkalmával lelkesedéssel fog csatlakozni a fejedelmek révéhez; de nem hallgathatjuk el mégis őszinte sajnálásunkat azon, ami történt, és hogy épen úgy történt, a mint legkedvezőtlenebb commentárokra adhat alkalmat. KEMÉNY ZSIGMOND: Bécsi dolgok. Hosszas félbeszakítás után folyó hó 15-én fartott a reichsrath alsó háza ismét ülést. A lengyelek csaknem teljes számmal jelentek meg, Snolkán és Roganskin kívül csak két tag hiányzott. A csehek és morvák is bejöttek. Szokatlan nagy hallgatóság a karzatom — A feszültség, melylyel a napirenden levő tárgyat,Roganski reichsrath elfogatását várták, ír,iádén arezon látszott. Azonban, egyéb, kevés figyelemmel kísért tárgyak közt, egy másik követ esetének előadása is, megelőzte a főtárgyat. Tudják olvasóink, mert hiszen annak idején előadtuk volt, miként kutatták ki Dzieduszycki grófot, a mint szekerével hajtatott, letartóztatva Lemberg utczáján, s hogy fogták el, mindamellett, hogy, mint reichsrath, ez állására s a követ személyét védő törvényre hivatkozott, minden birói parancs előmutatása nélkül. Mind hiába, Lemberg utczáin keresztül, a rendőrséghez kísérték, megint kikutatták, s aztán szabadon bocsátották, a nélkül, hogy megtudhatta volna, miért, és kik bántak így vele. Gróf Dzieduszycki a ház elnökéhez intézett levélben fölhívta a házat, védje a követi méltóságot. Ezek uen az elnök, dr. Hasner, Rogawski esetére vonatkozólag három iratot terjeszt a ház elé : 1. a lembergi törvényszék átiratát a követi ház elnökségéhez. 2. Az igazságügyi miniszter levelét. 3. Az elfogott követ levelét. Az első irat, mond a „M. Post“, igen rövid, és sajátságos hangulatú. E kifejezés „Dienstergebene Anzeige“, mutatja, az idéztük lap szrint, hogy a lembergi törvényszék a követi házat hatóságnak tekinti, s nem magasabb intézménynek az állam szervezetében. A bureaucratia nehezen szokik bele az új formákba. Még különösebbnek találja az idéztükt lap, hogy miként akarja kiokoskodni a törvényszéki átirat a tetten kapatást, Roganskira névve. E szerint augusztus 28-kán rendelte el a törvényszék a nevezett reichsrath elfogatását „közcsend háborítás“ miatt, s az elfogatás, úgymond az átirat, in flagranti történt, azaz „in fortgesetzter Thätigkeit als Mitglied eines für die Sache des Aufstandes wirkenden Komités.“ A Wanderer különösen kiemeli, hogy a törvényszék augusztus 28-án rendelte az elfogást, s azt csak September 5-kén hajtották végre. A lembergi törvényszék tehát, úgymond az idéztük lap, már aug. 28-án tudta, hogy September 5 én tetten kapják Rogowskit, vagy olyasmit fog elkövetni, ami miatt el kell fogni. A másik előterjesztett irat eredete következő. A lembergi országos törvényszék végül arra hivatkozik, hogy az elfogatásról körülményes jelentés küldetett az igazságügyi miniszterhez. Hafner úr tehát Dr. Hein miniszterhez fordult, fölkérve őt, közölje a házzal a körülményes jelentést. Erre adta az igazságügyi miniszter azt a választ, melyben elismeri ugyan a ház elnökének e tárgyban kérdezési jogát, s közli az adatokat az elnökkel, de a titoktartás föltétele alatt, mint amely az állam biztossága tekintetéből szükséges, nehogy a nyomozás eredménye veszélyeztessék. Végre Rogowski krakkói fogságából ír a követi házhoz. Lengyel nyelven van írva e levél, mivel a nevezett követ a német nyelvet nem birja annyira, hogy azon írhasson. Előadja e levélben, hogy őt sept. 5 én olpinyi házában, miután egy héttel előbb eredménytelen házkutatást tartottak nála, Baszler kerületi biztos fogta el. A törvény rendelete daczára, nem közölték vele mindeddig a birói parancsot. Tarnowba vitték a zsandár kaszárnyába. Nem adtak neki ágyat, s 5 óráig kellett egy zsámolyon kuczorognia, rheumatismust és lázt kapott, úgy hogy most is gyógyítás alatt van. Tarnowból Krakkóba szállították, az ottani vizsgálat: fogházba. Lehetetlen, hogy elfogatása a követi ház tudtával történt volna, s valamely bűn elkövetésén nem érhették rajta, miután az utóbbi három hét alatt lábát sem tette ki házából. E szerint sértve van az ő esetében a személyes szabadságot és a követi sérthetlenséget biztosító törvény. Tiltakozását, mint feldháratb, elfogatása ellen azonnal jegyzőkönyvre véteté, felelősekké tevén a végrehajtó hivatalnokokat is a törvény sértéséért. „Kötelességem, mond továbbá Rogawski, a magas követi házat ezekről értesíteni, s ünnepélyes tiltakozásomat a legfontosabb alkotmányos jogok megsértése ellen ismételni. Általadom tehát ügyemet, mely egyszersmind a ház méltóságának ügye, e háznak“, mely az első esküdtszéki ítéletet mondja e szerint az alkotmányos Ausztriában. „Jusson eszetekbe követek — kiált föl végül levélíró, — hogy a mint most fölöttem ítéltek, eljárástok fölött is ítélni fog a történelem; ne feledjétek azért nagy költőtök szavait: Die Weltgeschichte ist das Weltgericht!“ Amint e levelet felolvasták, felállott az igazságügyi minizter, jelentvén, hogy a lembergi „landesgericht“ September 11 iki végzése a büntetőtügyi vizsgálatot az elfogott követ ellen a felségsértési bűntettre is kiterjesztendőnek határozta. Indítvány az iránt, hogy a Roganski elleni büntető eljárás megindítására engedély adassák, ezért nem terjesztetett elő, mivel azon nézetből indulnak ki, hogy in flagranti érték. Az elnök indítványozd, választassák egy kilencz tagból álló bizottság, mely e tárgyat megvizsgálván , arról jelentést tegyen. E bizottság következő tagokból alakult : Herbst, Mühlfeld, Vanderstral, Mende, Waser, Grocholski, Prazak, Berger, Rechbauer. E bizottság elé utasíták Dzieduszycki esetét is. A német reformació ügyében csakugyan mélyen hallgattak a reichsrath urak. „Oly esemény, jegyzi meg a „Presse“, melyet Poroszországban jól kizsákmányolhatnak, argumentumul a reformació ellen , s a mire nézve bajos lesz magát a háziak igazolnia.“ A „Presse“ nem érti a ház politikai bölcseségét e tárgyban. Az erdélyi tartományi gyűllés XXVIII. ülése, N. Szeben, sept. 14-én. Kezdete d. e. 101/8 órakor. Olvastatik a múlt ülés jegyzőkönyve, és helybenhagyatik. Elnök fölkéri Pap Alajos, ez esetre külön kiküldött főkormányszékei tanácsost, hogy vett megbízása következtében a főkorm. elnöksége nevében adjon felvilágosítást a tartományi gjűlésnek Schuller Libby és társai minapi interpellatiójára, mellben ezek a „Herm.Z.“ ban közzé tett amabir miben léte felett tudakozódnak, miszerint Apáthy János, alsófehér megyei szolgabirósegéd, Polhák Antonio,vingárdi születésű megszökött hadkötelezetten súlyos sérelmeket okozott, miknek következtében, ki is múlt volna, s hogy különben is zsarolással vádoltatik. — E tekintetben a nevezett kormányszéki tanácsos magyar nyelven körülményesen előadja a n. m. kormányszéki elnökség rendelete folytán véghez vitt hivatalos nyomozás eredményét, miből kitűnik, hogy ez? litet szolgabirósegédet sem az agynyomásban elhalt Polhák halálesetét, sem a pénzbeli zsarolást illetőleg semmi vád nem terhel , ellenben be van bizonyítva, hogy a „H. Z.“ levelezője igazságtalan ráfogással élt, s alaptalan közlése által nevezett szolgabtósegédet becsületében sértette, miért is ennek joga fennmarad, nevezett levelez ő ellen becsületsértési pert indítni. Egyébiránt nevezett kormányszéki tanácsos úr megnyugtatta a gyűlést az iránt, hogy a kir. kormányszék minden hatáskörébe tartozó emközökkel meg fog gátolni minden jogellenes eljárást, s ha ilyenek előfordulnának, azokat megbütetendi. Bajomri János követeli, hogy ezen közlés az ügyrendtartás értelmében német és román nyelven is előadassék. A ház többsége ezt feleslegesnek tartja, miután mindnyájan megértették , mire a fentebbi felvilágosítás tudomásul vétetik. A napirendre áttérve,jelentés tételre felhívja a három országos nyelvnek a közhivatali közlekedésbeni használatát illető második k. kormányjavaslat ügyében ki k a dö 11 bizottmány előadóját. Schuller Libby előadó: Habár a bizottmányban a nézetek szétágaztak is, mégsem kívánt senki kisebbségi javaslatot tenni. Közösen elfogadtatott a kormány előterjesztvényében kifejezett elv,mely szerint mindegyik poliikai nemzetnek, a közhivatali közlekedésben, anyanyelvének legtágabb mérvben használatára biztosíttassák. A nyelv kérdése mai időben hasonló a vallási küzdelmekhez, s a mint ez utóbbiak legüdvösebben befejeztettek, úgy a nyelvek kérdése is sikeresen meg lesz oldva. Szent István, ki csak oly birodalmat tartott szilárdnak, melyben több nyelv használtatik, maga a közügyekre nézve a latin nyelvet hozta le. E nyelv használata a belügyekben fenntartatott 1847-ig, míg 1848-ban, valamint a legújabb időben a magyar nyelv került túluralomra ; a választott fejedelmek irányában, ezek iránti udvariasságból, a magyar nyelvet használták még a szász municipiumok is ; a habsburgi házbeli fejedelmek irányában a hivatalos közlekedési nyelv a latin lett 1791-ig. Ez év után a külközlekedési nyelvben is mindinkább a magyart iparkodtak használni, mit 1846—47 ben nagyrészt el is értek,a mennyiben a német nyelv csak a szász municipiumok belügyi nyelve, a latin pedig csak az országos kincstár nyelv maradt. De a német nyelvnek 1849 utáni éltaláros behozatala sem szült megelégedést. Ő Felségének 1860 évi dec. 21 én az erdélyi kanczellárhoz intézett legf. kézirata, mely magában tartalmazta a kormányi előterjesztés elveit, nem foganatosíttatott teljesen. Ez elvek keresztülvitelére vagyunk hivatva, mely az országot kielégítni fogja. A bizottmányi javaslat lényegében azonos a kormányéval, csak hogy az előbbi rövidebb, és hasonló tárgyakat egybe foglaló , azonkívül a kormány javaslata instructio hangján szól. Ezután olvassa a bizottmányi jelentést és javaslatot. Őeert a bizottmány javaslat ellen van, mert habár ez ugyanazon elveket fogadta el, melyeket a Kormány javaslata kimondott, nem oly világos és szabatos, s azért a királyi előterjesztést párolja. Papp László : A bizottmányi előadó oly helyesen előadta mindazon érveket, melyek e törvényjavaslat mellett szóllnak, miszerint nincs semmi hozzá idni valóm. Ha volt valami, mi az e lazában együttlakó nemzetek közti meghasonlést előidézte, ez a nyelvkérdés, melyet czélszerűen elintézni most van ideje. A kormány ebbeli javaslata kellően szabadelvű, s minden igényeknek megfelel. Azonban a bizottmányi előadó azon állítását, miszerint a kormányjavaslat zsinórmérték, nem helyesli; ha ez így volna, úgy a bizottmányi javaslatot is zsinórmértéknek lehetne nevezni; mindkettő csak tanácskozási alap vagyis anyag. Kell-e magasztosabb elv, mint annak kimondása miszerint minden municipium , minden egyén maga nyelvét használhatja. Végül megjegyzi, hogy a három nyelv használatának életbeléptetését nem szükség határidőhöz kötni — mint azt az 1847-iki törvény tette — miután a fennforgó három nyelvet minden erdélyi tudja. Föltétlenül a kormányi szerkezetre szavaz. Fogarassy ez. püspök (kir. hiv.) óhajtja, hogy a törvényozás úgy szóljon a nyelvi és nemzetiségi küzdelmek közé, hogy ezeket ne élénkítse. A kormányi és bizottmányi javaslat közt nem lát lényeges különbséget, mindkettő teljes egyenjogúsága nyújt a 3 országos nyelvnek. De nem lát történelmi összefüggést e törvényjavaslatok és korábbi nyelvi törvényeink között, pedig igen egyszerűn le testhető lett volna az által, hogy a javaslat elején kimondatnék, hogy az 1791. 31. t. ez. s az 1847. 1. t. ez. a következőkben módosíttatnak, s azután a változtatások a román nemzet inarticulatioja s a nyelvek egyesjogositási elvétől kifolyólag megtörténhettek volna. — Sz. István ismeretes szavainak, hogy csak oly ország erős, melynek több nyelve van, nem az az értelme, mely itt adatott, mintha ő a mide et vinces elvére utalt volna és mintha anyelvek különféleségében látta volna az ország erősségét; hanem csak arra akart figyelmeztetni, hogy a szomszéd országokból, hol az ipar és műveltség akkor kifejlettebb volt, mint hazánkban, kellene többeket az országba hozni. — Végül kéri a házat, hogy e történelmi kifejlődést annyival inkább tartanák szem előtt a nyelv iránt is, mivel azon két nemzet, melynek n elve első sorban áll, mindnyájunk fájdalmára itt szót nem emelhet; kéri továbbá a házat, hogy oly kíméletességgel járjon el e törvényben, hogy legalább azon a napon, melye maga a kormány is megkímélt, csorbát ne ejtsen. (Helyeslés.) Roth pártolja a kormányjavaslatot, és kiemeli, hogy igazolatlan azon ganusítás, hogy a szászok az ország lakosait germnizálni akarnák, csak hogy azonban a szászok sem engedik, hogy őket romanizálják, de még kevésbbé, hogy őket magyarosítsák. Engedtessék meg mindenkinek, hogy az őseitől öröklött nemzetiségi kincset unokáinak számára biztosítsa. R oman u György : csodálja, hogy mikép vehetik rész néven a román nemzetnek anyanyelvéhezi ragaszkodását, midőn a magyarok még Ádámot is magyar embernek keresztelik. (Derültség.) Ennek figyelmezteti szólót, hogy ez kissé távol esik a szőnyegen lévő tárgytól. Schmidt Konrád figyelemmel vizsgálta mindkét javaslatot,de egyik sem elégíti ki egé-szen. Ő is kívánja a nyelvek egyenjogosításának keresztülvitelét a közhivatalos közlekedésben, de azt hiszi, hogy a javaslatok kimerítő részletezése meg fogja akadályoztatni a gyakorlati kivitelt, és a két első §. teljesen elégséges lett volna. Az előterjesztvény fő nehézségét abban látja, hogy az nem egy román nemzeti municipium alkotása után — mi a románok inarticulatiojának szükséges következése — került tárgyalás alá. Ha így történt volna, akkor a részletezés nem vágott volna a municipali és egyházi autonómia jogkörébe. A román nemzet megnyugtatására azonban elvileg elfogadja a két javaslatot a részletes vitatkozás alapjául, s annak idején tülön felhozandja megjegyzéseit. Fogarassy püspök beszédének annyiban örül, hogy a nyelvek egyenjogúságát teljesen elismeri; de ha azt kivánja, hogy a históriai alapon állvs, az 1791. 31. t. ez. és 1847.1.1. ez. re visszatérőleg, ezeket a román nemzet karticulatiója folytán módositni kellene, arra nézve megjegyzi, hogy mindkét t. ez. a magyar nyelv suprematiáját vetette meg, és hogy a magyar nyelv soha sem volt Erdély belközlekedési, hanem csakis diplomatiai nyelve volt. Mindkét t. erek azonkívül a municipális autonómiát is megsértették. Ezeknek módosítása az erdélyi alkotmány gyökeres megváltoztatása után csak összefoltozott művet nyújtana. Puskarin a kormányjavaslatra szavaz, mert ez szabadelvűbb, mint a bizottmány ajánlata. Ennek bebizonyítására fölhozza például a kormányjavaslat azonát, mely megengedi a bűnvádi eljárások alkalmával az illető vádlottnak, hogy a tárgyalás nyelvét szabadon választhassa, de hozzá teszi egyszersmind, miként azt érteni® kell, míg másfelől a bizottmány idevonatkozósa hasonlókép megengedi a választást, de nem tűzi ki a választott nyelv tudásét, miből könynyen következhetik az, hogy a csendőrök közt álló fegyenezre ráérőszakoljék a német nyelvet, s ő azt örömmel elfogadja, csakhogy a tárgyakat mihamarább bevégezve lássa. Br 11 er elősorolja, hogy melyik nyelv volt a magyar királyok, a nemzeti fejedelmek, melyik végre a mosturalkodó cs. ház alatt a hivatalos. Mindaddig, míg utolsó időben maga a kormány kezdeményezett, és minden rendeletet stb. 3 nyéven adott ki. A szőnyegen lévő kérdést a nemzetiségek és vallások egyértokosítása természetszerű következményének mondja, és kiemeli annak fontosságát. Elismeri, hogy a törvény a hatóságokra úgy mint egyesekre önsúlyként nehezedik, és a tárgy csakis compromiseum által lehetne elintézendő, de erre senki sem nyújta az illetők közül kezét. Igazságosságot és méltányosságot ajánl ez ügyben, és pártolja a bizottmány szerkezetét. Birez a kormányjavaslatot kívánja alapul vétetni, s azt csak módosíttatni óhajtja. Bologa szintén a kormányjavaslatot pártolja elvileg, de nem ajánlhatja a bizottmány munkálatát ugyanazon okokból, melyeket Obert már felhozott. Baritiu: Mivel az idő nagyon előre haladott és következőleg feltehetem, hogy a hosszas tárgyalás által a ház ki van fárasztva, tehát én az általános vitában nem akarok részt venni, hamm egyszerűleg jelezem : 1) hogy az előttünk fekvő kormányjavaslatok 1. §-ában kimondott főelvet én is magamévá teszem; 2) hogy a kormányjavaslat szövegét is általánosságban elfogadom , de 3) jogomat fenntartom, hogy a részletes vitánál kifejtsem, miszerint a javaslat egyik §-a eb 1. §-ban kimondott főelvvel homlokegyenest ellenkezésben van, valamint azt is, hogy más egynehány §. nincs oly tisztán formulázva, hogy minden kétséget kizárjon. Ezeket előrebocsátva, bátor vagyok még csak egynéhány szónok némely állításaira lehető legrövidebb észrevételeimet megtenni. Kir. hivatalos püspök Fogarasy méltósága, kinek érdekes beszédét egyébiránt feszült figyelemmel hallgattam, azon kívánságát fejezte ki, miszerint a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a történeti jogalapra visszavezettessék. Erre csak annyit jegyzek meg, hogy én is a történeti jogalaphoz ragaszkodom, de ott, hol a történeti jog igazságtalanságot szül másokra nézve, el kell attól térnem. Egyébiránt, ha már csakugyan az anyanyelv ügyében is históriai jogról szó lehet, akkor én visszamehetnék az 1791. előtti időkre, és megállapodnám a latin nyelvnél, ha ezt tenni nem akarom, hanem e helyett a nyelv dolgában hivatkozom egyenesen a velem születi jogra. Mert le droit c’est le droit et le bien c’est le bien, il n’ya l’autre définition (Michelet), és le droit est le souverein du monde (Mirabeau), mert? valamint Guizot (Histoire de la civilisaion) igen helyesen megjegyzi, bírnak a nemzetiképen úgy, mint egyes személyek, bizonyos örökös és elévülhetlen jogokkal, amelyeket soha nem lehet áruba bocsátani, amelyekből senkinek enncs joga egy mákszemnyit is elengedni, egy szóval, oly jogok, amelyeket el lehet nyomni, elferdítni, beárnyékolni, melyek azonban mindig jogok maradnak. Ami azonban a nehézségekről fölhozatott, melyekkel ezen törvénynek gyakorlati életbeléptetése össze lenne kötve, azokra nézve megjegyzem, hogy ha nem is ezen házban, de oda künn a nagyközönségben, főleg a hivatalnokok egy részénél ezen nehézségeket eddigelé is leginkább a román nyelv kifejletlenségének tulajdonítani hajlandók. Már pedig ezen körülményt illetőleg kötelességemnek tartom mindazoknak, kik ezen nyelv múltját és jelenét nem ismerik, nehány adattal szolgálni. A román nyelv irodalma visszamegy 1572, vagy legalább 1582. A keleti anyaszentegyháznak szertartási könyvei valamint a IV. és Vikk századok közt virágzott keresztény claszicus irodalomnak nagy része, ezen nyelvben le van fordítva. Már 70 évvel ezelőtt kezdették atyáink anyanyelvüket latin betűkkel is írni; van eddig elég román szótár különböző nyelvekre. De közeledjünk a jelen időhöz. 1849—61. közt valamennyi osztrák törvény, rendeletek stb. a polgári büntetés kereskedem törvénykönyv, lefordítattak és kinyomattak. Ugyan ezen román nyelvben vagy 20 napilap és folyóirat , ezek közt egy törvénykezési lap is megjelenik. Ezen kívül a bukott rendszer alatt egynéhányszor megparancsoltatott az illető hivatalnokoknak, hogy ha csakugyan a népet igazgatni, s fölötte ítélni akarnak, tanulják meg annak nyelvét is. Ehhez én részemről csak azt teszem hozzá, hogy ha már együtt élünk e hazában, azok, kik szükségét érezik, tanulják is meg kölcsönösen egymás nyelvét, valamint tudjuk és látjuk, hogy ugyanez történik sok más országban, mint p. Svájcában, Belgiumban, Gallicziéban, Sziléziában stb. Feke te (Negrutin) elvileg a kormány javaslata mellett szól, de nincs megelégedve arnak némely §§-val, például: (Közbeszólások, a részletes vitához tartozik.) A román nemzet azt óhajtja, hogy a magyar és a német nyelv a falusi elöljáróságtól a trónig felhasználtassék; engedjék meg tehát a magyarok és szászok is, hogy a román nemzet szintén használtassa nyelvét a falusi elöljáróságtól fel a trónig. Schnell. Mindkét szerkezetben a nyelv egyenjogúsága is kimondatik, minek szónok is barátja, mindamellett sem a k., rém a bizottmány javaslatával mi ért mindenben egyet, mert az (egyenjogosítás iránt mindkettő a legssékölb részletekre terjeszkedik ki, mit szenak Ausztriában, hol talán 20 nyelv is él, a közjólétre nézve nem lát üdvösnek. Szónok a javaslatok hiányának állitja, hogy azok a nyelvről szóló 1791. és 1847. czikkeket nem emlitik fel, elosjtandónak mondja, hogy minden törvény a közjólétet mozdítsa elő, és hivatkozik az utóbbi 15 év rendeletére, melyek, erejök elveszvén, idővel csak guano gyanánt fognak használni az utókor számára. (Derültség.) A köznép — úgymond —, nem a nyelvek egyenjogosítása iránt leend