Pesti Napló, 1865. június (16. évfolyam, 4537–4559. szám)

1865-06-03 / 4539. szám

létében. A más kettőnek szerzője K­a­r­o­h­­b­r­e­n­n­e­r Károly. Egyike : jelentés az 18­13-ban tett természettudomá­nyi utazásáról a Szepességben ; má­sikában az ezen jelentésben kilátásba helyzett tanulmányi eredmény mutattatik be : „A sze­pesi gombák jegyzéke“, két képes táblázattal. Állattani értekezés kettő fordul elő: egyikében Frivaldszky János közöl : „Adatokat a magyarhoni bar-­­lángok Faunájához“, melyben az állattani nyomozásoknak ezen érdekes ágát több uj fajjal bővülni látjuk. — A másikban Margó Tivadar az általa Pest-Buda környé­kén talált szalagfajok rendszeres átnézetét közli, mint hat évi észlelésének eredményét, s egyszer­smind előzményéül egy nagyobb, rajzokkal el­látott munkának, melyben e nemzt tanulmányai­nak összes eredményeit, kiterjeszkedve Magyar­ország szalag­faunájára, fogná a hazai és európai szakközönségnek bemutatni. Földtani czikket hármat találunk benne. A két első Szabó Józseftől van, me­lyek mindketteje a nógrád és gömörmegyei ba­zaltkörnyékre vonatkoznak ; az elsőben, mely­nek czime : „Pogányvár Gömörben, mint bazaltkráter“, a nevezett hegy­nek ama sajátságát tünteti ki, melyek azt ba­zaltjaink között mind ez ideig páratlanná teszik. Az értekezéshez egy Muzsinszky által készített szép térkép és fametszetek vannak csa­tolva. A másikban a tornóczi kövüli fát mutatja be, melynek egyik nevezetessége közé tartozik, hogy bazalttuffba van temetve, míg ed­dig minden nagyobbul­rott kövült fáink rhyo­lithtuffból kerültek ki, másik nevezetessége pe­dig az, hogy nagyságra az eddig leírtak vala­mennyiét felülmúlja.­­ A harmadik értekezés Hantáén Miksáé, kiegészítésül azon vidék geo­lógiai és paleontológiai ismertetésének, mely tőle a közlemények első kötetében jelent meg. E rész­letes tanulmányt három térkép ékesíti; egyik földtanilag ábrázó­ja a Duna mentében Újszőny, Fehérvár és Buda környékét, a másik kép át­­metszetes előállításban tünteti fel az imént ne­vezett területnek harmadkor kőszéntelepeit, hogy az összehasonlítás ez által könnyebbé vál­jék. A földtani térkép nem más, az uj szegély­zetűek leszámításával, mint az Albrecht főher­czeg a fensége által kiadatni rendelt „General und Administrativkarte von Ungarn“ 1"­4000°. A viszonyoknak geológiai előtüntetésére nézve elegendőkép terjedelmes. Hogy a térképen a német Írás maradt, költségkiméletből történt, ugyanis a cs. k. katonai geographiai intézetben a már készen álló rézlapokról könnyű volt le­nyomatni az út- és víz­rajzot, mely mellett az Írást megváltoztatni nem lehete. Magasság­méréseket külön czikk­­ben P­e­t­k­ó János közöl Selmecz, Körmöcz, Besztercze vidékéről, valamint Trencsén­ és Nyitramegyék néhány pontjáról. H­a­n­­­k­e­n Miksa 44 magasságmérést ad elő, főkép a Hegy­aljáról, hol a katonai felmérés alkalmával csak kevés pont magassága határoztatott meg. — Ugyancsak tőle vannak magasság­mérések na­gyobb számmal az imént említett földtani érte­kezés végén is. — A legb­ővebb magasságmé­rési czikket az nban Muzsinszky Károly közli; jelentést tesz a Pest Buda környékén vég­hez vitt háromszögmértani szintezésről, s elő­sorolja a magaslatokat minden eddig ismert mé­rés eredményével együtt. Az így nyert adatokat egy magassági rétegtérkép összeállítására fogja felhasználni, mely aztán a mérésnek gyakorlati becset kölcsönöz, a­mennyiben csakis ilyen térképek felelnek meg tökéletesen a tudo­mány jelen állásának. Ezen magassági réteg­térképek tetemes része annyira kész, hogy a kiadásnak megindítása a jövő kötet kísé­retében ígérhető. Ugyancsak Muzsinszky úr­tól, Szabó földtani értekezésében Pogány várról, szintén nagyobb számmal vannak magasság­mérések, és pedig oly vidékről, hová nehéz fér­ni, s honnét eddig nagyon kevés mérettel ren­delkeztünk. Meteorológiai észleleteket Pett­­kó János közöl Selmeczről, Bachmann és Hanch adatai nyomán, 1845 től 1851 ig. A bizottság budgetje évenként 500 forinttal engedte elősegíteni a tudományos utazókat. — 1864 ben annak­­ igénybevételére H­a­n­t­k­e­n Miksa, K­á­n­i­t­z Ákos, Szabó József, S­c­h­e­n­z­l Guido és K­r­u­s­p­é­r István jelentkeztek. Hantken Miksa, kereskedelmi akadémiai ta­nár, részint Hontmegyében, különösen Ipoly- Szécsényke táján, folytató tanulmányait, részint előbbeni észleleteinek eredményeit rendezgette, miket teljesen befejezvén, a­­szöveggel együtt jelen kötetben két érdekes átmetszési lapot nyújt a nyilvánosság szine elé. Nyomozásainak újabb eredményeiről részletesen értekezett a magyarhoni Földtani Társulat ülésein. K­á­n­i­t­z Ákos Bécsből folyamodott segé­lyezésért, Slavonia füvészeti átvizsgálása tekin­tetéből a nyár folytán. Jelentésének fele beér­kezett ugyan, de mint be nem fejezett munka, e kötetbe fel nem vétetett. Szabó József kirándulást tön Ajnácskőre, Gömörmegyébe, a pogányvári bazaltkráter tü­zetes megvizsgálására, úgyszintén Tornóczra, Nógrádmegyébe, az óriási kövült fa előjövési körülményeinek megtekintése végett, s aztán a hegyaljára, tanulmányait folytatandó. Az első kettőt illetőleg értekezése e kötetben jelent meg, míg Hegya­ja rhyolitképleteiről tanulmányozá­sának eredményét a magyarhoni Földtani Tár­sulat ülésein ismételt alkalommal mutatta be, egyszersmind ki is fejezvén, hogy a vulkáni kép­letek felderítésére annyi jó alkalommal kínál­kozó Hegyalján eme tanulmányozásokat folytat­ni fogja, fökép azon okból, mert külföldön is a hegyaljai viszonyok vézetnek kiindulási pontul a fbgolitokra nézve. S­c­h­e­n­z­­ Gundo, budai reáltanodai igaz­gató s az Akadémia meteorológiai és roagne­­ticai észlel­ésének vezetője, Kruspér István polytechnikumi tanár társaságában, a bizottság felszólításának engedve, együttesen keltek útra, jelen leendők a magyar orvosok és természet­vizsgálóknak 1864-ik év folytán Erdélyben Ma­ros-Vásárhelyt tartott nagygyűlésén, azon elha­tározással, hogy útközben azok műszereit is meg­vizsgálják, kik az Akadémia érdekében meteo­­rol­ogiai észleleteket tesznek. Ezen alkalmat fel­használták egy nagyobb körútban delejes ész­­leletek tételére, mely czél elérése tekintetéből egy Lamont féle theodolit, s több más, részint az Akadémia, részint a kir. József műegyetem, s az észlelők magán birtokában levő segédesz­közök állottak rendelkezésekre. Különösen szem előtt tartották azon helyeket, melyeken már Kreil több év előtt szintén delejes kísérleteket ten, hogy az időközben beállott változásokat egybevethessék. A jó ügy a hazai nagyobb köz­lekedési vállalatok igazgatóságai részéről is in­gyen szállítási jegyek által pártoltatván , az expeditio augustus 14-dikén a Danán lefelé indult el.­­ A kedvezőtlen időjárás az uta­zási tervet sokképen zavarta ugyan, mindaz­­által sikerült a Duna mentében Orsováig, in­nen Karansebesen, Hátszegen, Nagy Szebenen keresztül Maros-Vásárhelyig eljutniok, hol dr. Schenzl egy előadást tartott. Három napi itt idő­zés után Kolozsvár és Nagyváradon keresztül september 11-én Budapestre értek. Útközben 13 állomáson tettek nagyobb részben kimerítő ész­leleteket. A delejes vizsgálódások csillagászati mérésekkel vannak kapcsolatban, melyek az állomások földirati fekvésének meghatározására újabb adatokat szolgáltatnak. Ezeken kívül az út mentén nagy számú magasság mérések is lé­tettek, melyek a határőrvidék és Erdély dom­borzati alakjának megállapítására jelentékeny szolgálatot fognak tenni. Meghatároztattak ne­vezetesen a Vaskapu, Királyhágó, tordai hasa­­i­déli, több mású hegyhátak, völgyek, rések stb. magasságai. Az észlelések feldolgozása, s a részletes kiszámítások több időt vevén igénybe, az eredmények leírása csak a jövő évi közle­ményben fog megjelenni. Petényi Salamon hátrahagyott mun­­­­káiból, mely a boldogultnak életrajzát és ős­lél­ytani észleleteit foglalja magában, egy füzet­­ jelent meg a bizottság vezetése mellett, szer­kesztve Kubinyi Ferencz úr által, ki az elhunyt­nak egyik legjobb barátja volt.­­ Az egyes czikkeket Pettkó János selmeczi tanár és Frivaldszky Imre bizottsági tag nézték ál­tal, és az ő véleményük is megjelent nyom­tatásban , hogy az olvasó tájékozhassa ma­gát úgy azon állapotokról, melyben az ira­tok hátramaradtak , mint azon nehézségek­ről, melyek a kiadás körül előfordultak.­­ A folytatás is annyira elő van már készítve, hogy Frivaldszky Imre és Margó Tivadar urak rész­letes bírálataik nyomán csak át kell önteni a már nagyjából összeállított czikkeket és sajtó alá adniok, mi valószinüleg 1865 folytán fog meg­történni. Az élőbeszéd feladata lesz bővebben kifejteni azon elveket, melyek ezen ügy keze­lésénél a bizottság által zsinórmértékül tekin­tettek. A meteorologiai észleléseket dr. Schenzl­er folyvást teszi, s az eredményeket graphikailag feljegyezve küldi meg évenként a mathematikai és természettudományi bizottság­nak az ez által kinyomatott mintaiveken. — Nagyon fontosnak látszott a bizottság előtt az ország különféle pontjain meteorológiai észlel­­déket állítni fel, s az ez iránti intézkedések oly sikerrel jártak, hogy legtöbb helyről a szük­séges szerek megvételére ajánlatok tétettek, s így a bizottságnak e tekintetben alig van egyéb feladása, mint kijelölni a szereket megadni az utasítást, s a dolgot vezetni; esőméréseket azon­ban minél nagyobb számban létetni felette szükségesnek bizonyulván be, hogy a bizottság ezért érhessen, kénytelennek érezte magát ele­gendő számú esőmérőket rendelni meg, kiosztás végett az észlelők közt, oly helyeken, a­hol azoknak beszerzésére más után nem nyílt kilá­tás. Esőmérési észlelések 1864-ik év kezdetétől Pesten és Budán kívül a Tisza vonalán öt pon­ton téteznek. Hogy pedig az ily tetemes beruházások foly­tán nyerendő észleletek minél gyümölcsözőb­bekké váljanak , okvetlenül megkivántatik, hogy azok a közönség birtokává tétessenek; a bizottság tehát elhatározta azoknak rendes ki­­nyomatását és szétosztását az egész földgömbön működő minden nevezetesebb észleldék közt.­­ Hogy azonban a két évbeli észleletek eredmé­nyeit kiadni mind ez ideig késlekedett azon kö­rülménynek tulajdonítandó, miszerint az­ egye­­temi volt csillagász Mayer Lambert urnák kéz­iratai között sikerült nagybecsű hason munká­latokat fedezni fel a megelőzött évtizedekről, melyek mindeddig világot nem láttak. A bizott­ság feladata lévén figyelmét a múltban nyert eredményekre is kiterjeszteni, Mayer munkáit rendezés alá bocsátotta, s megindítandó fü­zeteit ennek közlésével határozta megkezde­ni.­­ Ezen füzetek szerkesztésére Kruspér István úr vállalkozott, s 1865. folytán megin­dítja. Hogy az e nemű észleletek 1863-ban mivel gyarapodtak, az említett évről szóló je­lentésben, mely az osztály előtt 1863. december 21-én olvastatott fel, ki volt emelve. Végre megemlítendő, hogy részint a munka megszaporodása tekintetéből, részint mivel né­mely szak még képviselve nem volt a bizott­ságban, a tagok száma nagyobbodott; a bizott­ság ajánlatára a mathematikai és természettu­dományi osztály által történt helybenhagyás folytán új tagokat megválasztottak Gönczy Pál, Jen.K­assik Ernő és Margó Tivadar urak. Eze­ken kívül azonban kisegítőleg más szakembe­rek munkásságát is igénybe vette a bizottság. egyébb, legegyébb. Hanem ,egyéb, sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint­­ más, am­imhogy más egyebet is használunk. De hibás­at,vajon* is, an, nonne, nemde? értelemben. Mert vajon azt teszi , in, vei su­per butyro, auf (vagy in) der Butter. Azonban a ,v­a­­­j­o­n* t sem tartom jobbnak. Mert itt saját­kép »valljon*, vagy hát ,v­a­­­j­o­n* , fateatur, mondja — vallja csak meg — nemde? a valóságos alap eszme. Továbbá Más a magos vagy magvas (a­minek magva van), és más a m­a­g­a­s (altus, hoch) fa vagy egyéb növény. Más ha azt mondom: m­a­­g­a­m jöttem, azaz nem kocsin, vagy nem mást küldöttem; és mást tesz az ,egy­e­d­ü­­l jöttem, azaz senki mással nem. És hányan és hányszor tévesztjük el és zavarjuk össze ezen külön­böző eszméket ? Holott ezeket, valamint a ,m a­­g o k* vagy ,magvak* (Saamen) és ,m a g u k‘-at (sic selbst) sem kellene össze-vissza cserélni. De talán még idesorozhatik: »Legnagyszerűbb* legnagyobb szert­ he­lyett , úgyszintén F­ő d­u­n­a­s­or(­ Hauptdonauzeile), f­e­l (ső) dunasor (Oberedonauzeile) helyett. Pedig a pesti zöld táblácskákon igy van irva! És még ilyen: A most kezdett „kinyilvánítás,“ holott nyilvánítás maga is elég. — S amaz épen olyan, mintha ,megconfundáln­i‘-t mondana alaki. Mint ,i­r­á­s* és ,i­r­a­t* nem mindegy, mert az Isii a cselekvést (actiót) magát, a második an­­ak eredményét jelenti, pl. ,az irás fárad­tba, az irat (okirat) pénzbe került;* szintúgy meg kell a ,va-vt* és ,v­á­n - v­é­n‘-t kü­lönböztetni. Amaz t. i. valami megtörtént (el­múlt) dolgot, emez cselekvést (jelent) feltételez. Amahhoz ,miután* (tette), ehhez ,midőn‘ (tenné) illik. Ezért mondjuk »mondva (meg­rendelve) készült ö 11 ö n g.‘ Pl. hát ,Ez jól van kimondva,* és ,ez­t hallván, el­halványult* — helyesebb kifejezések, mint megfordítva. A ,fe 1* és ,fe 1* sem eléggé kényes megvá­lasztással használtatnak. E két szó kétségkívül egyet tesz. De nyelvünkben úgy is sok lévén az e betű; igen jól hangzik, ha öt használónk né­ha ott, hol különben az e is helyén volna, kivált a több e betűs szókban. Pl. Felfedezés, két­ségkívül jól van irva, de tán mégis szebben hangzik fingásabb fülnek a „fölfedezés“, — és felperes, felleg, felismerni sz. e. f. helyett a: fölperes vagy felpörös, — fölleges, fölismerni stb. Miért ne felelnénk meg az euphonia (jólhangzás) kívánalmának is, midőn dicső nyelvünk páratlan gazdagsága mellett azt is megtehetjük ? *) E mellett azonban valaminek fele és föle: épen nem mindegy. Más hát valamit, p. o. a te­jet „megfelezni,“ más azt meg vagy lefö­lözni. És igy más a téj (nek) megfelezé­­se, más valaminek megtéjfelezése vagy fölözése. — Fö­l­ ette (fölmarta, megette), — f­ö­l­ö­tt e (super eo) és felette (nimium), mögötte (hinter ihn) más más jelentőségű. Más f­e­l­é­b­en (­ fele részben) és más f­ö­l­é­­b­e szántani (p. o. a vetésnek). De ismét: a fölébe menni, p. o. kazal fölé és (kazal) fe­l­é;— vagy föléje és feléje mind mást jelent. Más a „l­ak­a­tl­a­n“ (lakat nélküli, melyen nincs lakat) és más a „lak­tal­an“ (­ lakat­­lan) ház, melyben nem laknak. És mégis „l­a­­katlan“ vidékről írnak igen sokan. És „b­e­c­s- telen“ (infamis) portékának írják a „b­e­c­s­ét­le­n­t (” érték nélkülit), — és „gondtalan“­­nak a néha nagyon is sok gonda „g­o­n­d­a­t­­lan“ embert. „Hon“ = madárfészek (honába költ a fecs­­ke) = haza, de már csak átvitt értelemben. Jól iratik és mondatik hát „magyarhon“ = ma­gyarhaza. De „ A­n­g­o­l h­o­n“ már nem jól van sem mondva, sem írva „A­n­g­o­l­o­r­s­z­á­g“ he­lyett, mert „ A­n­g­o­l h­a­z­á­t“ csakugyan nem írnánk. Angol hon pedig azt teszi, mint ezt már dicsőült Vörösmartynk kifejté, úgy tetszik az Athenaeumban. Jegyezni , signare. Élj­egy­ezn­i , desponsare. Hibásan mondjuk hát: N. N. vőle­gény jegyezte (sic) házastársul N. N. leány­zót — (eljegyezte helyett). *) Az és meg az ?, mint kötszók sem használ­tatnak elég finom megkülönböztetéssel. Hogy magánhangzó elébe a és e nem illik (a asztal, e ember) az tudva van. De hogy az s (mint köt­­szó,) ugyan s betűvel végződő vagy kezdődő szók elébe vagy utánuk nem való, kevesen lát­szanak vele törődni, mert számtalanszor olvas­hatjuk „tudós s tisztelendő“, — vagy: „sok s számtalan“, — avagy épen „hasznos a s­z­ü­­k­s­é­g­e­s“ és t. e. f. összefolyatását a han­goknak. Pedig vagy majd kificzam­odik a nyelv (kivált idegené), ha ezt ki akarja mondani, vagy a kötszó hangzása így tökéletesen elvész; ho­lott úgy hiszem mindenki azért írja azt is le, hogy kimondassék, a mint hogy a magyar nyelv egyik legnagyobb becse épen abból áll, hogy mindent úgy ír a magyar, a mint ki kell mondani. Még az „ly“-je sem egyéb valóságos 1-i-j-nél, és igy is mondja ki, p. o. o 11 a n és ojjan egyformán roszul van kimondva, ha­nem „o­l­l­y­a­n“ a jó kiejtés, - - és mindent ki­mond a magyar a mi, és a mint le van írva. Mu­tassatok e részben különb nyelvet a föld hátán! Lám a német nem mond ki minden betűt, kivált a szó végén (sagn­e sagen, hát minek is írja így ?) és a francziának is ott van képtelen ki­mondást igénylő írásmódja. Az angolnál pedig csaknem szabály, hogy pen csak úgy nem kell kimondani az angol szót, a hogy írva van, máskép akárhogy, mindig jól lesz kimondva. — De visszatérvén s­sünk­iki krj,„ ilyen helyen, azaz s betű után és előtte „é s -t, s az egész nagy bűn el leend há­rítva. Az aztat *) (azt)-ra nézve nem tudok mást mondani, mint tisztelettel kérdezni: ugyan hát m­i­t t­e­t ? Egyik sem roszabb a másiknál. De én még a„növendék“ szót sem szere­tem emberre alkalmazni. Tudja isten, hogyan vagyok vele, de én a fát, marhát, növényt­ ne­velni, n­ö­v­e­s­z­t­e­n­i, **) az embert neveltetni kívánom; lehet, hogy nincs annyi benne, mint én látok,ámbár hisz én sem teszek ám belőle élet­kérdést, de én e kettőt szeretem — midőn megte­hetjük — megkülönböztetni, és a „n­e­v­e­l­é­s­t“ valami magasabbnak, emberhez illőbbnek tartom az inkább mechanikai nevelésnél. A „növen­­d­é­k” pedig épen­­­acrescentia, zuvadis, mi szintén oda mutat. És még fordításoknál is lehető legnagyobb hű­séget követelhetni, kivált a nevekre nézve, me­lyek más nemzeteknél számosabbak is,és igy ösz­­sze nem zavarandók. így p. o. ha F­ü­­l­ö­p L­a­j­o­s (Louis Philippe) Lajos Fülöp helyett, nem jól lett volna fordítva magyarul; ugyan hogy elé­gedjem meg a „Louis Napoleon“nevének „Napoleon Lajos** ra fordításával, holott ennek (Lajos Napóleonnak) Napoleon Lajos öregebb testvére volt, holott Napoleon kereszt-, nem pedig vezeték név, s végre holott nálunk is : „Mátyás király, és király Mátyás“ „Zrínyi hős, és hős Zrínyi“, „Deák István és István deák** teljességgel nem azon egy eszmét fejeznek ki. *) Ilyen a sok­e­t tartalmazó szóknak nem az értelem rovására, de szebb hangzat tekintetébeli rövidítése is. Pl. b­é­k­é­tlenkedtem (békét­ele­nkedtem),fedd bet le n (feddh a t ott e a helyett) az e. L *) Jó lenni, és jól lenni egészen más. Tehát a jólét (er bonum esse, gut seyn, Güte), jóllét (e: bene esse, Wohlbefinden) helyett hibásan használatik. És mégis „az ember és házi állatok jó­­létéről" értekezik az E. T. minden száma. *) És ez még elég szép, mert végre : „aztatat“, „e z t e t e t* ia lehetne. **) Egy lenne aa : „Aufziehen, Züchten ; a nevel­­n­i pedig ha erziehen. Nemzeti színház. „A szerelem-a­átaorosok.“ Színmű 4 felv. Barriere és Tibout után fordította Feleki Először adták máj. 26-kán, másodszor máj. 31 kén. — Egy szerelmi történet helyett egész csoport szerelmi kaland; egy szerelmi hős he­lyett néhány szerelmes, s azért színmű helyett egész egy regény. Nem is azon kezdődik, a­min kellene, folyamában nem az, ami tán lenni akar, s vége nem kielégítő. A­mi a kezdetet, az első felvonást illeti, meg van benne az a l­iba, a­mit Szigligeti minapi mű­vében, annak minden dicséretes tulajdona mellett is, megjegyzendőnek tartunk. Az első felvonás a főszemélyek jelleméről nem ad fogal­mat, s a mese további főirányára nem készít elő. Az érintett előbbi alkalommal és most is azért jegyezzük meg ezt leginkább, mivel a legújabbkori drámákban ez általános hibá­nak mondható. Kiemeltem minap, mennyire ellenkezik ez a dráma természetével, hogy épen az ellenkező eljárást mennyire kedveli a dráma mű­formája, felhoztam rá például a görög tragoediákat. Habár a keresztyén költé­szet átalán, és így a dráma is sokban más jelle­mű mint a görög, de a­mi a műformát, sőt a műfajok természetét illeti, ki merné azt állítni, hogy ebben a részben nem kell tanulni, még­pedig sokat ne lehessen tanulni tőlök. A görö­gök azon eljárása, hogy a mű­ elején többnyire elmondják a hős szándékát is, annyit bizonyít mindenesetre (miután műremekeket lehet fel­mutatni ily kezdettel), hogy a dráma a szembe­­kötösdi játékkal ellenkező eljárást nemcsak megtűr, hanem kedvel is.­­ Maga Shakespeare, a valódi keresztyén dráma megalkotója, habár a jellem­fejlesztést tűzi ki czélul, szintén nem rejtegeti sem hőse jellemét, sem szembekötősdit nem játszik a mese irányára nézve, sőt mindent elkövet, hogy már az expositióban nagy világos­ságot vessen a jellemekre, nemcsak, hanem a jellemben azon szenvedélyre, melynek fejlése teszi az egész cselekvényt mindvégig. Legalább azt hiszem, hogy Shakespeare példájából ép annyira roszalni lehet mind a „Fény árnyai“­­ban, mind a „Szerelem- mámorosokéban az első felvonást , s átalán az újkori drámák nagy részében a középszerű regényíróktól elsajá­tított eljárást, mint a görög drámákból. Bár­mennyire különbözzék a keresztyén dráma a görögtől, abban az egyben Shakespeare egyet­ért a görögökkel, hogy a fejleményben lenni kell nagy egységnek, szoros kapcsolatnak, e fejlemény mindjárt elején elő legyen készítve. Lenni kell a jellemben egységnek, habár a ke­resztyén drámákban ezen jellemnek a szenve­dély hatalma alatti fejlése adatik elő. A „Szerelem mámorosokba nézve a fejlés­ben való egységhiánynak hibáztatásában any­­nyival könnyebben egyetérthetne velünk min­denki, mivel a hazai művek bírálatában való nagyobb kíméletesség indoka sem forog fenn. Az első felvonásban egy oly fiatal pár szerel­mi viszonya van rendbehozva, melynek igen kevés köze van a fő­hőssel, s az első felvonás­ban nem is sejtjük, ki lesz a mű hőse, és mi le­het a mese iránya. A „Szerelem mámorosok,“ mint az „Idege­sek,“ egy egész csoport szerelmest hoz színre. De a többféle intriga bonyolultabbá teszi mint kellene, s a­mi az „Idegesekében mentség, 1.1. a tömegesség és ismétlődés általi comicum, itt egyátalában nincs meg. Van ugyan kísérlet téve a comicumra egy szerelmi bánatban csaknem maniacus igen fiatal emberrel és egy spanyol férjjel, de a comicum egyátalában nem sikerült. Ezenkívül törekvés sincs rá. Az egész komoly alapon foly- Meg kell azonban adnunk érdemeit is a műnek. Vannak sikerült jelenetek, sőt egész egyéniségek is, így különösen erővel és szépen van előállítva a hős nejének, Limours grófnénak nőies féltése, mit Jókainé nagy hatással ját­szott. Sikerült alak André, a világot beuta­zott kalandor (Feleki) és Ginbert Jakab (Szi­geti), a ki önző fásultságot szenveleg. De a két utóbbi csak addig jó alak, mig a jóté­kony szerepet át nem veszik, ekkor mindkettő elveszti egyéniségének jobb részét, hogy a szín­padon és regényekben már stereotyp aakká lett eszközzé válik, ki a jó ügyben szokott intri­­gálni, s a gondviselés és nemezis kezéből kiveszi az osztó igazság mérlegét, hogy sem ennek, sem a többi szereplő személynek több ne jusson szen­­vedőleges szerepnél. Mind­a mellett itt nincs ez oly tulságra vive, mint sok más újkori műben, s mindezek daczá­ra elmondhatjuk, hogy a személyek beszéltetésé­­nek, a jellemek különféleségének sikerült feled­tetni a mű alkotásbeli gyengeségeit. Emeli a hatást a szenvedély és indulatok gyakran ta­láló kifejezése is, habár ez utóbbi részben ront­ja a hatást a szenvedélynek bizonyos erkölcsi közönynyel való előállítása. Főlhiba az egységhiány, egy egész csoport egyén viszonyainak párhuzamos fejlesztése, mi miatt egyik sem fejleszthető jól, és mindezen tömegesség mellett semminemű mélyebb erköl­csi indok vagy főeszme ki nem válása. Minden jó tulajdon s minden érdekes jelenet mellett is csaknem azt mondhatnók rá, sok zaj semmiért. Vannak merőben felesleges dolgok és lények is e műben. Ilyen a már említett maniacus fiatal, ilyen Menidles báróné, ki mit sem­ lendít, s ki a mű végén nem tudjuk hová lesz ; ilyen, ha szorosan veszszü­k, a mellékszemélyek szerelmi visz­onya, mint Verreda marquisnéé és Henry vidéki ne­mesé. Felfoghatatlan végül, mire való az a kü­lönben is képtelen fogás, hogy a főhősnek egy öt-hat éves néma gyermeke van, ki a mű végén megszólal, nem tudjuk, minő csodánál fogva. Ezen megszólalás nélkü­l a mű szintúgy be lett volna fejezve. Figyelmeztetés a gazdasági kiállítás látogatóihoz. Gséry és Halász uraknak 140 darab magyar, svájczi és hollandi fajtákból, de leginkább álta­luk a nevezett fajokból öt év óta szakavatott keresztezés által nyert növendék marhái a vá­roserdő és a kiállítási helyiségnek közvetlen szomszédságában a fent­­irt urak saját telkén vannak kiállítva. Az országos gazdasági kiállításnak elhatáro­zása alkalmával még uralkodott keleti marha­vész miatt szarvasmarhákból pályázatot hirdetni nem volt tanácsos; ennél fogva Cséry és Halász urak tejelő szarvasmarhái sem állítathattak ki magukban a kiállítási helyiségekben , azonban meggyőződvén a Gazdasági Egyesület e czélra kiküldött bizottmánya, hogy Cséry és Halász urak a legnagyobb tejelési képességgel bíró hollandi marhafajnak, a magyar és svájczival sikeresen alkalmazott párosításával nemcsak a tejgazdászat tekintetében szép jövedelmet ered­ményező állatokat neveltek, hanem szabályos testalkat, hús és színre nézve is azok az eredeti fajokat rövid öt éven keresztül magyarhoni ég­hajlatunk alatt tejelésre nézve már elérték, est­alkat tekintetében pedig szinte elismerésre mél­tó tökélyre fejlődtek. Ez okból inditatva érezte magát a Gazdasági Egyesület választmánya Cséry és Halász urak­nak kiállítási ajánlatukat az ő telkükön a leg­szívesebb készséggel elfogadni s a gazdaközön­ségnek a kiállító urak igyekezete és szakava­tottsága elismerése mellett buzdító példa gya­nánt látogatás végett a kiállítás tartama alatt június 3—7 ig, délelőtt 10—12, délután 5—8 óráig­ ajánlani. Miután pedig Cséry és Halász urak minden nyerészkedés nélkül saját költségükön rendez­ték állataik kiállítását, azért különös díj nem szedetik, hanem a közönség azon jegynek elő­­mutatása mellett, mely a kiállítandó helyiség­nél váltandó lesz, megtekintheti ezen szép és figyelemre a legnagyobb mértékben méltó tehe­nészetet is. Kelt Pesten, jun. 1. 1865. M­o­r­ó­c­z István, egyesületi titkár. Pest, június 2. — Császár C­eige elfogadására a széhek, városi hivatalos testületek és iskolák szintén kivonulnak, s a bevonulási után sorfalat fognak képezni. Hírnök­ szerint a lóversenynél gróf Almássy György, gr. Almássy Kálmán, gr.­drássy György, gr. Andrássy Manó gr. Batt­hyány István, gr. Batthyány László, Döry Mik­lós, hg. Eszterházy Pál, gr. Festetics Ágoston, gr. Györy László, Heinrich Nép. János, gr. Hu­­nyady József, gr. Károlyi György, gr. Károlyi István, gróf Kinsky Octavián, hg. Liechtenstein Ferencz, gr. Nákó Kálmán, h. Orczy Béla, gr. Pálffy Pál, Ritter Ferencz, gr. Szapáry Antal, gr. Szapáry József, Ürményi József, gr. Wald­­stein János, b. Wenkheim Béla, gr. Wenkheim Rudolf, gr. Zichy Edmund, gr. Zichy Miklós urak fogják ő Felségét fogadni, mint az ill­­ő bizottmány tagjai. -­- A gazdasági kiállítás rendezési munkála­tai kettőztetett iparkodással folynak. A gépek közül eddigelé már nagy számmal vannak kiál­lítva külföldről, azonban a belföldi gépészek sem maradnak hátra. Vannak cséplő, kaszáló, arató, vízemelő gépek, malmok stb . Clayton helyben levő angol gépraktár tulajdonosa fo­lyamodott, hogy gépeit 8 ló erejű kis mozdo­nyával vonalhassa a kiállítási helyre. Állatok ma fognak érkezni,a külföldiek közül, mint hall­juk, inkább csak a német gazdaságokból külde­nek be lábas jószágot a kiállításra.­­ A bécsi „Presse“ brevi mann meghazud­tolja azon hírét a „Memorial Dipl.“ nak, mely mint tudva van, k­apcsolatban áll a párisi osz­trák követséggel, hogy Metternich­­y emlékira­tait közzé tenni szándékoznának. — Londonból írják, hogy ha valami véletlen baj közbe nem jön, egy negyed év múlva már villany szállítja a híreket Amerikából Európába. Június végén ugyanis a nagy villanyhuzal ké­szen lesz, és a Great Easternre szállítva, júliusa elején pedig megkezdik az óceán fenekére ki­­bocsátást­. . A déli vasúttársaság jelenti, hogy császár Ő Felsége Pesten mutatása alatt Kanizsa és Buda közt naponként külön személyvonatok fognak közlekedni. A közönség érdekében most közöltük e németül beküldött jelentést, de meg­várjuk, hogy a nevezett pálya főigazgatósága, mint magyarországi vállalat, magyar laphoz jövőre magyar tudósítást küld be, annál is in­kább, hogy ily közlemény közzététele nemcsak a közönségnek, de a társulatnak is érdeké­ben áll.­­ A budapesti közúti vaspálya-társaság köz­hírré teszi, hogy 200 e.­é­­ftos részvényeire való nyilvános aláírás f. hó 20 káig a pesti kereske­delmi banknál, a pesti és budai takarékpénz­tárnál s Malvieux C. J., Wahrmann és fia urak­nál történhetik. Továbbá azon t. ez. részvénye­sek, kik eddig 100 ftos részvényeket írtak alá, felkéretnek, hogy f. hó 20-káig nyilatkozzanak, vájjon ezen 100 ftos részvényeket 200 ftosokra kivánják-e változtatni.­­ Az osztrák katonaság egy részénél kisér­­letképen a kautsuk szijjazatot hozzák be. — Zalánfy Kornélia számára egy levél van letéve szerkesztőségünknél. — A temesvári kereskedelmi kamara — írja a „Su­rg.“ — 5 tagból álló küldöttséget válasz­tott meg, mely császár ő Felségének Pesten mutatása alatt hódoló tisztelkedést tegyen, a egyszersmind a gazdasági kiállításon a kamarát képviselje.­­ A városi vigadó termében rendezendő tánczestély rendezői következők: Bulyovszky Gyula, dr. Burghardt Ferencz, Fleischl Dávid, Klenovics György, Kozmovszky Antal, Mandl Ignácz, Perger Ignácz, Posner Lajos, Stromayer Ferencz, dr Szabó Alajos,­Sztupa György, Wim­­mer Antal E bizottmány fogja ő Felségét a bál­ban való megjelenésre felkérni s a bálhelyisé­gekben fogadni. — Figyelmeztetés és meghívás. Az orsz. Ma­gyar Gazdasági Egyesületnek minden ezút­tal Pesten levő választmányi, szak­osztályi s rendes tagjai, továbbá a vi­déki Gazdasági Egyesületeknek küldöttei tiz­­telettel felkéretnek : szíveskedjenek f. hó 4-én reggeli 9 órakor a Köztelken megjelenni és részt venni azon tanácskozásokban, melyek ugyanott,­­ cs. kir. Apóst. Felségének Egyes Illetünk részéről a ki­ál­litási téren f.A­bó­k­án történendő fogadta­tását illetőleg, tartatni fognak. Pest, junius 2. 1865. Elnöki megbizásából Mór­ócz István, egyesületi­ titkár.

Next