Pesti Napló, 1865. augusztus (16. évfolyam, 4586–4610. szám)
1865-08-04 / 4589. szám
177 4589. Péntek, aug. 4. 1865 16 évi folyam Szerkesztési iroda, Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. LaP szellemi részét illeti, minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán vagy helyként házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyílt tér : 5 hasábos petitsor 25 nj kr. Különben komoly valóság rejlik a bécsi ünnepélyen tartott beszédekben. Ha igaz az, hogy még a tudományosság magában nem elég egy nemzet nagggyá tételére, mai nap egy nemzet sem lehet se kívülről tiszteletben, se bennsejében életre valóan kifejlett nemzetiség, melynél a tudományok egész összeségekben nem neveltetnek és virágoznak. És a bécsi egyetemet is úgy lehet tekintenünk, mint Bécs és a német szellem egyik legnagyobb dicsőségét, — habár németországi testvérei tán magasabban állanak. — Ily dicsősége e mai világban már a pesti egyetem a magyar nemzetnek, — áll-e csak ott is, hol a magyar műveltség jelen fokához képest állania kellene ? Érdekes a tartott beszédek közül Zeink a bécsi polgármesteré is, ki különös hangnyomattal dicséré az önkormányzást, politikai önállóságot, melyet a tudományos egyetemek képesek hathatósan elősegíteni. Érdekes látnunk, hogy Bécs polgármestere mily gyorsan sajátíta el Belcredi államminiszter azelőtt való nap kimondott jeligéjét. — Lajthán túl, mint többször bizonyitá a tapasztalás, majd mindig felülről várják a jelszavakat. Még a reichsrath múlt ülésszakának magatartása is, bár magasztalást érdemel — nem felülről kapta-e az első bátorítást a megnyitó trónbeszéd által ? — Ismervén ezen szokást, — annyival örvendetesebb, hogy oly férfiak látszanak a kormányon lenni, kik üdvös, s a szabadságot előmozdító jelszavakat tudnak adni. A nép és az értelmiség, mely kétségkívül magas fokon áll Lajthán túl, — képes lesz aztán tovább fejteni az adott eszmét, és felbuzdulni az adott bátorításon, körének korlátai közt alkalom nyílt. S midőn legközelebb az olcsó vasutak tárgyában benyújtott bizottmányi javaslat alkalmából a nevezett vonal a másodrendű vaspályák között említtetett meg, az osztályozás pusztán a pályaépítés módjára vonatkozólag történt, s korántsem a pálya fontossága tekintetéből, mert egy, Nagy- Váradtól hazánk legáldottabb gabnatermő vidékén a legközelebbi tengerparthoz Fiuméig vezetendő vasút országos fontosságát nemcsak elismeri az orszá gazd. egyesület, hanem szívesen fogja megragadni az első alkalmat, midőn e pálya, mint első rendű országos vonal mellett, az illető hazai törvényhatóságoknál erkölcsi pártfogását érvényesítheti.“ c) A fiumei kereskedelmi kamara hozzá intézett felszólításomra, meleg részvétet tanúsítván vállalatunk iránt, tudatta velem, hogy szándéka van, harmad ízben ő Felségének küldöttség által a fiumei vasút ügyét legmagasabb figyelmébe ajánlani. d) A debreczeni kereskedelmi kamara pedig hozzám írt levelében vasúti ügyünk iránt rokonszenvét fejezvén ki, közlötte velem, hogy vállalatunkat pártolólag, a legfelsőbb helyre felirt. A részvét annyi jelei után nem lehet kételkednem, hogy hazánk törvényhozása is ügyünket azon figyelemre fogja méltatni, melyet közgazdasági jelentőségénél fogva mint elsőrendű vonal érdemel. De addig is valószínűleg alkalmam lesz önöket tudósítani, hogy ez úgy folyvást fejlődik, s azon stádiumhoz közeledik, melyben a tervek az életbe mennek át. Trefort Ágoston, az alföld-fiumei vasút érdekében Orosházán tartott értekezlet elnöke. PESTI NAPLÓ következő folyamáta: August—septemberi 2 hóra............................ August—octoberi 3 hóra.................................. August—decemberi 5 hóra . . . . . . 10gr Julius 1-től kezdve teljes példányokkal szolgálhatunk. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala. 3 « 30 !« «• * •»» 3 »o . 99 fs „ Pest, aug. 3. 1865. Szemle. Nem csekély aggodalmat okozott Páriában a hír, hogy az éjszak-amerikai Egyesült Államok kormánya Texas tartományban százezer főnyi hadsereg összpontosítását rendelte el. E hír fontosságát emelte az unió kormányához tartozó némely tekintélyeknek nyilvánosan tartott beszédei, melyek az ismeretes Monroe tan követelményeit egész mérvben előtérbe állítva, a hazafiatlanság vádjával bélyegezik a külügyek titkárát, hogy ez elmulasztó annak idejében tiltakozni a franczia beavatkozás, s a mexicói földön egy császárság felállítása ellen. Hogy az éjszak-amerikai köztársaságiak elméjében a hagyomány, miszerint amerikai földről minden idegen befolyás távol tartassák, nem csupán kegyeletes emlék, melyet az ősi képek módjára az unokák megőriznek, hogy legyen miről szólni, mit mutatni a sarjadzó nemzedéknek, s hogy legyen mivel hizelegni multjok dicsőségének és fajuk hiúságainak — hanem olyan, melyhez egy nagy nemzet független jövőjének legmerészebb terveit, legbiztatóbb reményeit köti, s melyhez, mint nemzeti meggyőződéshez, a hazafias rajongás bizonyos nemével ragaszkodik ama nagy állam minden polgára; — ezt innen az óceánon is meglehetős hűséggel felfogják. Ennek lehet tulajdonítani a lázas ingerültséget, s a majdnem beteges aggodalmaskodást, melyet a két nyugati hatalom kormányköreiben, s a sajtóban minden oly tudósítás kelt, mely közelebb vagy távolabb, ama tan valósítására látszik vonatkozni. Ezúttal azonban — ha igaz a párisi hivatalos lap értesülése — a fenyegetőselhők zivatar nélkül oszlanak szét. Johnson elnök nem akar szakítni a nyugati hatalmakkal Hiszen az Egyesült Államok közönsége négy éven át oly szörnyű harczol küzdött saját kebelében, hogy az elnökénél hívatlanabb felfogás is beláthatja szükségét annak, miszerint legalább is ugyanannyi évre terjedő kipihenésre van utasítva. Hihető tehát, hogy a százezer főnyi hadsereg nem figyelő tábor a mexicói csapatok ellen, s nem is oly haderő, melynek feladata lenne a franczia sasok által letiport köztársasági jelvényeket régi fényekbe visszaállítani, hanem csupán belbiztonsági intézkedés, melyet az uniónak e legtávolabb fekvő és legnagyobb kiterjedésű tartománya elkerülhetlenné tett. Nem kétkedhetünk e tekintetben arról sem, hogy mihelyt a hangulat valódi állapotáról Washingtonban megbízható uton értesültek, a fentebbi számból hatvanezer legott New Orleansba indíttatott vissza , hogy itt és környékén helyőrségi szolgálatra alkalmaztassanak. A Rio Grande del Norte partjain elégnek tartatott huszonötezer ember, s más tizenötezer arra, hogy a tartomány nagyobb népességű helyein a közbátorság fenntartása tekintetéből osztassanak szét. De mindezen intézkedésekből az következik-e, hogy most már az új császárság ez oldalróli aggodalmától mindenkorra megmenekült. És Napóleon császár most már felmentve érezheti-e magát minden további előgondoskodás terhei alól, miket eddig az unió kormányának bizonytalan magatartása miatt nem mellőzhetett. Mindaddig, míg a wahsingtoni kabinet az új császárságot formaszerűleg el nem ismeri, s ez alapon vele kölcsönös diplomatiai viszonyokba nem lép, bízvást véljük következtethetni, hogy addig sem Miksa császár trónja a megtámadtatás aggodalmaitól, sem Napóleon császár a szavazatosság terheitől felszabadítottaknak magukat nem érezhetik. Azt pedig, hogy az ilyen elismerésre úgy Mexicónak, mint Francziaországnak még igen sokáig kell várakozni, senki sem vonandja kétségbe, ki előtt a É Északi Államok kormányának és törvényhozásának szelleme ismeretes. Johnson elnök személyileg nagy tisztelője lehet Napóleon császárnak, s elragadtatva magasztalhatja Miksa császár szellemi magas tulajdonait ; s hozzá Heward államtitkár naponként a legelőzékenyebb vendégszeretettel fogadhatja magánál Monthoiont, s kitüntetheti az európai útjából visszatérő Klein császári küldöttet; — mindez csak a magánszemélyek közti jó viszonynak jele, melyből az állam vezetésében uralkodó politikának hasonszerű átidomítását következtetni nagy tévedés volna. Éjszak-Amerikának majdnem létezési érdeke hozza magával, hogy a cselekvések és befolyások teréről amerikai földön minden idegen rivális megmaradhatását, vagy ott felléphetését lehetlenné tegye. Csak ez igazságnak hódol, midőn a britt befolyásnak alkalmait a kereskedelmi téren is évről évre inkább gyériti, s csak ezen igazságnak elmaradhatlan corolláriuma leend az esemény, mely egy napon Canadában az angol birtoklást megszünteti. A mexicói császárság a faj különbözősége miatt e veszélynek nem képezné oly egyenes tárgyát, ha a köztársaságiak a császárság eszméjével kibékülve — azt mint bevégzett tényt elfogadnák. De mi történik, ha a — hirlapilag annyiszor megsemmizett, de azért az egyesült császáriaknak annyi dolgot adó Juarez, még tovább is, s tán pár évig fenntartandja magát, s ezzel az anarchiát? Fog-e az unió kormánya oly hidegvérrel bírni, hogy tőszomszédjában éveken át tomboló fejetlenséget megtűrjön? Nem fogja-e ebben saját népei biztonságát, veszélyeztetve, s összeköttetési érdekeiket kockáztatva látni ? És ha a congressus szólalna fel, s követelne a kormánytól oly politikát, mely a Monroeant nem ignorálja. A múlt évi alkalmi felszólalások után e feltevés épen nem tartozik a lehetlenségek közé. Mindezen és egyéb eshetőségek csak idő kérdésének mutatják a nyugati államok és az éjszaki unió közti békebomlást , u tán ennek előszele dagasztja ama vitorlákat , melyek e hó folytán Cherbourg és Brest kikötőiben a két állam tengerészeii testvérekké avatandják. Bécsi dolgok 3 A bécsi egyetem ötszázadik évének fennállását augustus 1-sején nagy ünnepélyességgel ülte meg. Különösen német egyetemek és városok képviselőinek nagy számban volt jelenléte kiválóan német nemzeti ünneppé tették a napot. Hyrti, az egyetem nagy tudományú rectora, ki egyszersmind jó szónok, nyitá meg az ünnepet, s válaszolt a különböző üdvözletekre. A tudós rector kiemeli, hogy a görög író mondása szerint csak az a nép emelkedhetik jóllétre, mely dicső nemzeti tetteket képes felmutatni. A németeknek kevés a nemzeti dicsőségük más téren , de tudományukra méltán büszkék. Tudományukat pedig mindenek felett az egyetemek emelik oly magasra. Alig van kitűnő német tudós, ki egyik vagy másik egyetemen tanár ne volt volna. A beszédekből olyforma tűnik ki ugyan, mintha Európában a német tudományosság mindenek felett magasan állana, mintha a franczia és angol nem mutathatna fel a tudomány terén is hasonló, sőt nagyobb dicsőségeket; — de mindez megbocsátható oly ünnepélyen, mint a szóban levő, s legfeljebb azt a tanulságot meríthetjük belőle, hogy nemcsak azon nemzetek kérkedők, melyeket ezen oldalról kikiáltottak, hanem a kérkedés meg van azon népnél is, mely majd minden szomszédjának ezt a hibát veti szemére. Némely bécsi lap megjegyezte, hogy a sajtóvétségek amnestiája többre terjed ki Magyarországon, mint a német-szláv tartományokban. A „General Correspondent“ hiteles forrásból írja, hogy a mostani kormánynak ezen ügyben sem jutott eszébe, hogy a birodalom két felében különböző mértékkel mérjen. Nemcsak a magyar korona országaiban, hanem más tartományokban is az amnestia kiterjed a sajtóvétségek miatti büntetések következéseire is. Ebben az értelemben mentek az utasítások a törvényszékekhez. E szerint kérjük a tegnapi számunkban a táviró hibás szavai alapján közlött magán távsürgönyünk értemetlenségét kiigazítani. N) ütt levél az alföld-fiumei vasút érdekeltjeihez. C s a b a c s t d. aug. 1. 1866. Híven azon régi meggyőződésemhez, hogy bár miként alakulnak politikai viszonyaink, társadalmi és közgazdasági kötelességeink teljesítésétől soha sem menthetnek fel bennünket — örömmel ragadom meg az alkalmat, közgazdasági feladatandó egyikéről szólani, midőn önöknek jelentést kell tennem a június 20-án az alföld-fiumei vasút érdekében Orosházán tartott értekezlet határozatainak végrehajtásáról, melylyel megbizattam. Idején van pedig ez ügyet a közönség figyelmébe ajánlani épen most, midőn a Csernovitz és Odessa közötti vasúti összeköttetés végleg el van határozva, s az építés is már megkezdődött, minek következtében a magyar gabona a bécsi piaczon nemcsak a gallicziai, hanem az orosz s a dunai fejedelemségek gabnájával is fog versenyezni. — A szabad verseny korában élvén, azt akadályoztatni nem lehet. Szolgáljon az ösztönül új tevékenységr, ez esetben különösen azon meggyőződés megszilárdulására, hogy ezen gabnánkra nézve új versenyt előidézendő orosz pálya nagy mértékben fokoztatja az alföld-fiumei mielőbbi életbeléptetésének szükségét. Az orosházi értekezlet határozataira vonatkozólag van szerencsém önökkel közölni: a)0 cs. kir. Felsége a vasúti ügyünkben Bécsbe ment küldöttséget július 28-án legkegyesebben fogadni méltóztatott, oda nyilatkozván, hogy gondja lesz, hogy kormánya a kellő figyelmet az alföld-fiumei vasút ügyére fordítsa, s hogy az alföldi vonalon kész földmunkákra nézve a kisajátítás ügye mielőbb tisztába hozassák , s az illetők kielégíttessennek. Ő excellentiája a főkanczellár pedig a nála tisztelgő küldöttség előtt kijelentette, hogy ismervén az alföld-fiumei vasút egész horderejét, kötelességének tartandja életbeléptetését előmozdítani. b) Az országos gazd. egyesület az alföld-fiumei pálya erkölcsi pártolására általam kéretvén fél — szerencsés valók a következő választ venni: „az országos magyar gazd.egyesületnek már több ízben volt alkalma az alföld-fiumei vasutterv iránt helyeslőleg nyilatkozni, s annak fontosságát, beismerve, kiépítését mindannyiszor óhajtani és pártolni, a hányszor erre hatás Állasíti.]£:ölt»ég^e % és & wjp«*. Első rész. — Szükséglet. Kiadások rendesek rendkivüliek összeg auaitkai értékű forintokban. 4. czim. Görög-keleti cultus: Dalmátia........................................................... 30,942 10,000 40,942 1. czim. Aequivalensek és szerződésszerű fizetések cultus-czélokra: 1. Enns alatti Ausztria....................................... 1,666 1,666 2. Tirol.................................................................. 17,886— 17,886 3. Vorarlberg.....................................................— 6,300 6,300 4. Szíriai határszél.............................................. 411— 411 5. Karánt........................................................... 2,848— 2,848 6. Tengermellék.............................................. 45,549. 45,549 7. Dalmátia.................................................... 74,056— 74,056 8. Csehország..................................................... 21,399— 21,399 9. Keleti Ilalics.............................................. 1,065— 1,065 10. Ny. Halics és Krukó................................ 4,377— 4,377 Összeg (ez. 5. 7. 1—10.) 169,257 6,300 175,557 . czim s’atronátusi kiadások cultus czélokra 1. Enns alatti Ausztria. . 12,700 25,000 37,700 2. Enns feletti Ausztria............................... 17,126 ---17,126 2,400 3. Tirol és Vorarlberg...................................... 2,400— 3,000— 3,000 5. Karánt.......................................................... 4,000— 4,000 Drezda, ml 2. Lehetetlenség említés nélkül hagyni a drezdai ünnepélyek után egy oly bekövetkezett eseményt, melyet maguk a drezdai lapok is figyelemre és közlésre méltónak tartottak, s mely a magyart népdalaiban a szász atyafiak előtt nemcsak szép színben tünteti elő, de őket fel is lelkesité, itt azonban, hogy érthetőbb legyen a dolog, előre kell bocsátanom egy magánesemény elbeszélését, mint az ügyhöz tartozót. A drezdai dalárda igazgató karnagya, szerzője a nagy dalárünnepély szózatának, „Herz und Lied, irisch, frei gesund“,és különben a dalünnepély igazgató választmányi tagja, Reichel Fridrik úr, tudomás szerint már az elszállásoltató bizottmány előtt kijelenté , hogy hozzá okvetlenül egy magyar beszállásoltassék; hogy miért épen magyart óhajt vendégül, annak az okát a nevezett karnagy úr sem az elszállásoltató bizottmánynak — különben pedig barátjainak, sem begyártélyozott magyar vendégének el nem árulá. Azon szerencse Pozsonyban lakó B. A. urnak jutott, hogy ily zenekapacitás küszöbét, mint hivott vendég átlépje; azon előzékenységet, azon szívélyes barátságot, s azon örömteljes fogadtatást, mit a csak 9 hét óta térjesült szász menyecske, neje Reichel urnak tanúsított B. A. urnák fogadtatásakor, az B. A. ur szavai után, majdnem mesének tartható lenne, ha e sorok írója is a valóról meg nem győződött volna. Hogy a nevezett magyar vendég előtt talán még feledhetlenebbé tegye Reichel úr a szász barátságot, a nagy dalünnepély befejezte után való napon, azaz f. hó 26-dikán a kies szász Svájczba egy társas kirándulást szervezett. Több előkelő drezdai polgárokon és választmányi tagokon kívül e társaságban jelen voltak dr. Hammer, dr. Haller Bajorhonból jogtanácsos, Hochstätter nürnbergi karigazgató stb. — velők a szerény magyar vendég. Az általános tájszemle, illetőleg már az ebéd után, az egész társasági közös óhaját nyilvánító, hogy a magyar vendég magyar népdalt énekeljen ; daczára annak, hogy a finom rajnai bortól kissé felvillanyozott humorban levő magyar vendég — noha Magyarhoniban néha garasos bort iszik, s egy jó társaság óhajára elfujja, amit kívánnak, és itt jó bor, szép asszonyok, zenei kapacitások, sőt az ott mulató ezernyi ezer külföldieknek a szó teljes értelemben vett általános kérelmére vonakodék danolni, holott már minden nemzetbeli kiprodukálta magát. Végre a szerénységen győzött azon képzelet, hogy utóbb is e vonakodás által gyávaságot árulna el. • Fellépett tehát A magyar vendég egy, épen a társaság előtt levő, néhány röfnyivel magasban álló sziklacsúcsra, s ott egész lelkesültséggel — patkóssal — szóval egész színpadi vaudeville mozdulatokkal eldanoló kedvencz bús nótáját : „Hejbeh szomorúan szól a fuvolám,ahogy ezen, valóban érzékenyen előadott magas baritonnal elénekelt dal milgatást idézett elő, azt csak ezen egy tény már magában fényesen igazolhatja. Az első strófa elvégeztével Reichel karnagy ur karnagyi ezüst daljelvényét leszakitó melléről, felmászott a sziklán álló magyar dalloshoz, s ott ezrek és ezrek előtt a dalnok magyar által nem értett nyelven, egy hossz-as dícziólián, önkezűleg , a dalnok mellére tűzte, s vele ott a szikla csúcsán a sokaság éljene, a zenekar tus húzása mellett a barátság poharát megitta, s őt össze-vissza agyon csókolta. E sorok írója rideg szemlélője volt az egész jelenetnek, s azt hívé, hogy az egész talán csak mulatságul szolgál, hogy az idő teljék, s szánni kezdte azon magyar embert, ki ily sokaság előtt magából bolondot csinálni enged ; — de midőn meggyőződött arról, hogy kérik — csengnek csak még egy nótáért, és midőn félre vágott árva tollas kalapja s kis fokosának eredeti taglejtésével rá kezdé a magyar dalnok „Beszegődtem Tarnóczára bojtárnak,“ s első versének elvégeztével 4 markos legény lerántá a szikláról, s a népcsoport között ujongva hordák— még jobban kezdék meggyőződni arról, hogy a szegény eredeti magyar fiúból bolondot űznek, s hideg nyugalmamat majd elvesztém, közbe szólandó, hogy elég volt már ebből ennyi, s kérni akarása a magyar dalnokot, hogy viszont ne bolondítsa el őket. . Azonban egy körülmény csakugyan meggyőződtetett, hogy a szász atyafiakat csakugyan áthatotta a szép magyar nóta, mert a vállon hordozott, s már ezüst éremmel feldíszített magyar dalnok a zenei kapacitások asztalához vitetvén, ott a szent barátság megköttetett, s majdnem oly feltét alatt, hogy a magyar dalnok Drezdában maradand, alapos ének képezést nyervén, már barátja, Reiche igazgatótól, mert hangját erre igenis méltónak találták. — De e sorok írója, ki mindent pártol, mi arra érdemes, a földinek azt tanácsié, menjen haza, ha itt hangját ily figyelemre méltónak találták, úgy nagyon kevés egész Magyarhonban a kitűnő népdallal, énekeljen inkább a szép Magyarországnak, hol ez megértendik, addig is csak egyedül maga volt az oka, hogy elenyészett , mert a nyilvánosság nem tudta, s így egy színigazgató nem tehette ajánlatait .-----— — és a jó fiúnak használt a jó tanács, megköszönte a szives barátságot és meghívást, ha jól emlékszem, ily szavakkal és rosz németességgel köszönte meg : Uraim! eddig magam sem hittem, hogy énekelni tudok, de miután 16,000 énekest hallok a napokban énekelni, önökkel együtt, 4 napig, s engem az 5-ik napon mégis jó énekesnek tartanak, beszegődöm énekesnek, de Magyarországban. Ez csak azért volt említésre érdemes, hogy a nevezett magyar dalnak, ki külföldön oly zenekapacitások előt dicsőséget aratott, szavát Magyarhonban megtartsa, s ez által az illető szinigazgatók figyelme iránt a felébresztessék. I.