Pesti Napló, 1865. október (16. évfolyam, 4636–4661. szám)
1865-10-18 / 4650. szám
pragmatica sanctiót kötötték, — és a választóknak. Vezérelje Isten szerencsével mind ezek, mind amazok lépteit! Bars megyében képviselő-jelöltekül kitüzettek: a lévai vár.kerületben: Konkolyi Thege Pál, Nedeczky Kálmán és Mácsay Lukács; az újbányai kerületben : id. Mácsay Lukács és Rudnyánszky Flórián; az aranyos maróthi kerületben: Tarnóczy Kázmér, Balogh János és Samassa János kereskedő ; ezen utóbbi pártja naponként erősbödik. Sopron megyében a „Hon“ értesülése szerint képviselő-jelölteket emlegettetnek: a csornai kerületben: Dőry Ádám ellenjelölt nélkül ; a kapuvári kerületben: Lukynich Mihály és Üinényi Miksa; a németlövői kerületben: Thalabér Lajos és gr. Széchenyi Dénes; a nagybajomi kerületben:Batthyány Géza és b. Babarczy Antal; a nagymártoni kerületben: Ostffy Pál és gr. Széchenyi Imre; a kismártoni kerületben: gr. Széchenyi Béla, Halmosi Endre, Pregard és Posszert. Pest megye monori kerülete választóinak egy része f. hó 15-kén fogadta jelöltjét, Pisy Bélát, ki ez alkalommal beszédet tartott, s programmját nyomtatásban is szétosztá. Nógrád megyei tudósítások szerint az ecsegi vár.kerületben a választók többségének bizalma Dessewffy Ottó, 61-ki első alispán személyében összpontosult; később a választók egy másik része Fráter Pált, a 61-ki képviselőt lépteté fel. A választást a két jelölt párthívei közt ezúttal is viharosnak jósolják. Pozsonyi közleményünket egy ottani választó akként kéri kiigazíttatni, hogy a bazini kerületben a közlötteken kívül, még Nedeczky István és Borcsányi ügyvédek, Pozsony város két kerületében pedig Hosztinszky János és Geduly Lajos mellett még gróf Dessewffy Emil és Hauszer Ernő emlegettetnek mint jelöltek. Heves megyéből írják nekünk : A követválasztási mozgalmak folyvást tartanak, ámbár a választmány napja, nov. 27., még messze van. Gyöngyösön gr. Almásy György általános akarattal lesz megválasztva. Egerben három jelölt szerepel, Csiky, ki 61-ben is képviselte a kerületet; Kormos Béla, ki e hó 15-én fogadtatott választói által, s szolgáltató azok kezébe pol. programmját; — a harmadik Vavrik Béla. A kápolnai kerületben Babics János verpeléti plébános, a pataiban Kovách László, Torna járás Almásy Sándor, Szolnokból er. Szapáry Gyula, Túron többen jelent-Kezttetv, UVJ uluuiv-»-»— .ZT» a * _ 0 r 1 ___„ többség. Tisza Abádról Borbóly Miklós, a pétervásári kerületből gr. Kegevics Gyula, végre a Nánaiban, honnét 61 ben némi küzdelemmel Szathmáry László ellen Német Albert volt képviselő, Dobóczky Ignácz, Hevesnek a forradalom, előtt kedvelt főjegyzője lesz megválasztandó. És ezen esetre figyelmeztetni kell a TÁRCZA. Egy nap Debreczenben. (Vége.) A színház, mit a vásár és lóverseny rovására is kell írnunk, előkelő, díszes közönséggel a zsúfolásig telt meg. S hogy mégsem volt a hó pontig fokozott lelkesedés, ezt annak kell tulajdonítanunk, hogy az 1861-ben lelépett alkotmányos tisztviselők és ezek barátai az ünnepélyen nem kívántak részt venni, sőt nem is tárták azt illetékes megnyitásnak. De még az igazgatóság és a mostani városi tanács sem követett el mindent, miáltal az ünnepélyt emelte volna. A meghívásokra — úgyszólván — kevés, vagy semmi gondja; noha eljárása inkább üzleti, mint művészi hajlamot árult el, a színházat még lefényképezte, is elmulasztotta, mi a jelen volt sok idegenek számát tekintve, nem kevés jövedelmet hajtott volna. Lám, a „Nagyvárad-Debreczeni Értesítő“ élelmes kiadójának volt annyi tapintata, hogy a díszes épület külsejét, ha nem is a legjobb fametszetben, közölje. — Kapott ugyan egykét ember titokban valami emlékpénzt, melynek egyik lapján a színház volna ábrázolva, másik lapján pedig : „irodalom és művészet teszi nagygyá (?) a hazát,a hézagos és hamis irányú közirással, Csokonainak, az imént emlitett mottónál jóval igazabb eme szép verse van egykét szarvashibával lenyomva : A múzsáknak szózatja A sirt is megrázkódtatja S életet fuvall belé! Az e vidékbeli szépnemre nézve a milyen nagy jelentősége volt hajdan a „debreczni vásár“, „mádi bál“ és „pócsi bucsu“nak — mert a mely eladó lány e három helyen el nem kelt, az aztán pártában maradt — oly varázsereje van ma a debreczeni lóversenyeknek. E versenyekre, vagy inkább az azok sarkában járó bálokra, kivált kezdetben, minden anya iparkodott elvinni leányát. A debreczeni gyep egyike a legszebb és legjobb pályatereknek. Zöld erdő aljában, sík, egyenes téren nyúlik el, melynek sima talaját sehol egy homokbuczka vagy zsombék nem zavarja. Mondják, a kontinensen csak a baden-badeni gyep fogható hozzá. Angliában is csak egy van ily pályatér. A tribüné kisebb ugyan mint a pesti, de czélszerűbben van berendezve. Nincs olyan pontja, honnan felállás nélkül a pályatért minden irányban be ne lehetne látni. A tribüné Szkalniczky rajza, s a pályatér Kis Lajos felügyelete alatt készült, kit most polgártársai egy nehezebb, de szebb, a követségi pálya megfutására szemeltek ki. A milyen jó fekvésű a debreczeni gyep, olyan homokos, mely út vezet a „Nyúlás“ felé, melynek irányában a pályatér elnyúlik. Mintha Szamarkánd sivatag homokfúvásaiban gázolna a szegény Vámbéry, úgy sajnáltam azt az angolt, aki velünk volt. Mister Goldsmid azonban, kit még a boldogult Széchenyi vezetett be a magyar dolgok ismeretébe, azután, hogy a „budapesti por és sört“ itta, oly jóizű kedvvel adta át magát homokos sorsának, mintha csak egy nyírbátori alispán volna. Azért mondjuk alispán, mivel Mr. Goldsmid csakugyan oly megyei hivatalt visel Angliában, mint amilyen nálunk ezelőtt az alispánság volt. A pesti országgyűlésre az angol kormány tudósítójául van kiszemelve. Mi magát a lóversenyt illeti, a „Vadász és Versenylapokéra bízzuk annak részletes leírását. Lehetlen azonban meg nem említenünk az „Alföldi 1000 ftos dijt“ és a „Földészek versenyét. Amarra hat ló futott: „Nunquam dormio,“ „Hortobágy,“ „Revolver,“ „Waternymph,“ Chrysopras,“ s a hatodik gr. Károlyi „Forgószele.“ Távolság 20a angol mfd. A „Forgószél“ sebes iramban (úgy hogy magyar jockey-ja, László, alig bírta száját tartani), folyvást vezetett, s néhány éllel többi társai előtt futva, nyert is. „Forgószél“ már több gyepen tett kísérletet, de a győzelemnek soha nyomában sem járt. Azért mondd Klobusiczky a versenyt követő lakomán pohár köszöntésében : „egy példabeszéd azt tartja, három dolog kell a győzelemhez : szépség, fiatalság, szerencse, itt van gróf Károlyi Pista, a ki szép, fiatal és szerencsés, s igy könnyű volt a „Forgószél“ győzedelme.“ A földészek versenyét a Hajdú-Böszörményre való 13 éves Tóth János tette érdekessé, ki szőrén ülve a lovat, s mindjárt a futás kezdetén két nagy legénytársa elé kapaszkodva, jó távolra hagyta el őket, s vágtatott be a czélhoz. Midőn nagy éljenzések között, kucskamáját levéve, a pályabirák sátra előtt lóháton megállott, a bogár szemű siheder gyerek gömbölyű, piros arczán s félelemnélküli szerény, de bátor hangján a felindulás legkisebb nyoma sem látszott; kérdeztetvén, megmondta nevét, hová való, hány éves, s ezt minden hányavetiség nélkül. Azonban, amint a gyerek által lovagolt tarka ló tulajdonosa, hajdú-kerületi pandúr-kapitány, Barcza Dani neve tudva jön : a figyeleme zömök, erélyes alakra fordult, ki nemcsak a zsiványok félelme, de a vidék legelső lovasa, teté Vitnyédy István leveleit, ez alkalommal a harmadik közleményt mutatván be azokból. Az akkori közlekedés bosszúsága daczára, Rákóczy gyalui szerencsétlen csatájáról, mely 1660. május 22-kén történt, Vitnyédynek már jun. 6-án tudomása volt, s jun. 21-én már mint bizonyost irta meg Zrínyinek Rákóczy halálát, jul. 11-én pedig a gyalui csatának a fejedelemre vonatkozó részleteit előadja, jelesül, hogy a török nagy erővel szemben, mint Lajos királyunk, kicsinynek látván a maga seregét, tiszteivel tanácsot tartott, hogy megütközzék-e vagy elvonuljon az ellensége elöl ? Ezek közül némelyek azt mondák, ha meg nem ütközik, ők leteszik a fegyvert. Rákóczy e szerint megütközésre tökélte el magát, hadait bátorította, a székelyeknek, ha jól viselik magukat, örök szabadságot ígért. Összecsapván a két tábor, eleinte Rákóczynak kedvezett a szerencse, de egy bársonyba öltözött török, a ki budai vezérnek adta ki magát, kerülvén elébe. Rákóczy utána egy árokba ugratott, azt, s kívüle még két törököt oly erővel szúrt le, hogy hegyes tőrének az markolatja lement, és csak az puszta vas maradott kezében; ekkor törökök vették körül, s úgy agyba ütötték, hogy elborította a vér, s lova az ellenség közé ragadta volna, ha Majos nevű inasa egy más társával nem vezeti övéi közé. Később még rá akart ütni a törökre, de összetűzésre nem került a dolog. Azután lovon Váradra ment, ahol sebeiben meghalt. Halála után azok kezdék becsülni, kik életében emlékezetét is unalommal hallgatták. — Gyámnak, hír szerint, Leopoldot kérte meg. — (125. lev.) A fejedelemség elnyeréséért többen versenyeztek. Kemény János megválasztatását a porta ellenezte. Vitnyédy nem bánta „akárki legyen, csak magyar és fejedelem helyett baja ne legyen, az porta régi kívánsága szerint.“ (128. lev.) Magyarországnak e közben sem teljes békéje, sem a törökkel nyilt háborúja nem volt. A bécsi kormány nem mondott le tervéről, hogy Erdélyt uralma alá kerítse, nem akart ugyan nyiltan szakítani a szultánnal, de Erdély irányában is olyan szerepet vitt, mintha segíteni akarná a szerencsétlen országot. E végre Magyarországba idegen katonákat hozott, Vitnyédynek több levele van, melyben e miatt panaszkodik. „Montecuculi hada — úgymond — az hol elmegyen és az hova érkezik, nem kell azoknak több török ellenség, mert az szines oltalom alatt ezek is megemésztik őket és elfogatják semmi hasznos utalom nélkül.“ Várad 1160. aug. 28-án, hős védelem után, török kézre került. S mit ten megvédése végett a behozott idegen katona ? „A mi németink — írja Vitnyédy — Rakomaznál táborban feküdtek, szemmel nézték, henyélvén, hazánk pusztulását.“ (128. lev.) Dunán túl a két Zrínyi volt ostora a töröknek. Péter 1661. decemberben Boszniában egy nagy városra ütött, lakosaiból kit levágott, kit elhozott, és sok kincsesel tért vissza. (160. lev.) A fáradhatlan Miklósnak Gradiskán túl, messze Boszniában, 1658. végén vagy 59. elején vizi csatája volt, hanem sok fejjel, háromszáznál több kötözetlen rabbal és nagy zsákmánynyal jött meg (113. lev.), de mindez Bécsben nem nagy sensatiót okozott. (114. lev.) Érdekesek Vitnyédy levelei közül különösen azok, melyek Zerinvárra vonatkoznak. Zrínyi Miklós t. i. a töröknek Szatmárig száguldásával felbontottnak látván a békét, Kanizsával szemben Légrád és Kotori közt, a török parton, e szerint az ellenség földén, 1661-ki májusban várat kezdett építtetni, melyet a maga nevéről a. Zrínyi-vár,a vagy Zerinvárnak nevezett el , és oly serénységgel építtette, hogy jul. 5-én 3 bástyája volt már készen. (134., 135. lev.) Hogy e vár nagy szálka volt a török szemében, érteni lehet, de akadtak irigyek és részakarók, kik a hőst e közhasznú vállalatáért gyanúsították, és ház fias törekvésében mindenkép gátolni igyekeztek. A török diplomatiai után akart czélt érni a vár lerontásában. Egy csausz következő békefeltételekkel ment Bécsbe : a mit a két fél eddig tett, abban maradjon; Kemény Jánost ő felsége ne pártolja; Zerinvát vontassék le; Erdélyből a német katonaság vitessék ki. Minő válaszszal bocsátották el a csauszt, Vitnyédy még nem tudta a levél írásakor, de utóbb hire járt, hogy a szultán engedélyt kért Leopoldtól, Zrínyi megbüntetése végett ráütni Zerinvárra. (161. lev.) Jobban busita Zrínyit, hogy vállalata honfitársai közt, és kivált Bécsben, csekély támogatásra talált. A bécsi hangulatnak kedvezőre változásán Vitnyédy is tehetsége szerint dolgozott. Itt Nádasdynak jul. 16-án, támogassa Zrínyit az udvarnál, s jul. 24-kén jelenté már Zrínyinek , hogy Nádasdy meghitt embere által Portia herczegnek szent, repraesentálta az egész dolgot : Ő felsége nem nehezíti az ügyet, de igen Portia, mert azon épületet csaknem rupturára való alkalmatosságnak mondotta lenni. Jelenti további Vitnyédy, hogy Nádasdy véleménye szerint jól tenné Zrínyi, ha ez ügyben Portia, Auersperg (ez jóakarója volt Zrínyinek,) Lobkovicz herczegnek, Gonzagának és Rottalnak, a nádor- és esztergomi érseknek ima , hogy Zrínyi máris beszélt az érsekkel, aki azt mondotta , Zrínyi egyedül az a jó magyar, aki nemzetének és hazájának maga fogyásával kíván szolgálni és szolgál is ; hogy ugyancsak az érsek mondotta Nádasdynak, hogy ha nehezednek az udvarnál ezen dolog, mint közügyért, Zrínyi mellett fog többekkel fellépni . Nádasdy hasonlóan nyilatkozott, és szavát beváltandó, Bécsbe ment, oda Vitnyédy is, hol, bizonyosan Zrínyi meghatalmazásából, ő is fáradozott ez ügyben. Kiderült, hogy az egész bécsi akadékoskodás onnan származott mert Zrínyi a felség híte nélkül fogott az építéshez, azonban annyira megváltozott legfelsőbb körökben a hangulat, hogy ha nem kezdett volna építeni Zrínyi, kezdeni kellene, mert a török is, kivált Horvátországban, a béke alatt hasonló várakat épített. Zrínyi tehát nemcsak folytathatja az építést, hanem ő Felsége meg is parancsolta „general Spignek, úgy az más több officireknek is, kik Styriában és ott a több országokban vannak, az szerint general Leszlnek is“, ‘ mihelyt hallják, hogy a török, lerontása végett, megtámadta Zerinvárt, azonnal Zrínyi segítségére robogjanak ; utóbb még másfél száz munkatárost küldött oda, a kik ő felsége és a hadi tanács után Zrínyitől függenek ; adott ő felsége lőszereket is, és pártfogást ígért. Elbárittatván ekkér az akadályok, az építés tovább folyt, s hogy a vár megfeleljen a hadtan kivonatainak, Vitnyédy egy stájer mérnököt, kinek hasznát lehetne Zerinvárban venni, Bécsbe készült vinni, hogy bemutassa a minisztereknek. El is indult vele, de a rosz idő és út miatt két mértföldről vissza kelle térnie. Minő fontossággal birt Zerinvár, tökéletlen felszerelése mellett is, kitetszik onnan, hogy Vitnyédy nov. 2- án azt írhatta Keczer Menyhértnek, hogy május óta 200 törököt fogtak el Zrínyi katonái, s ha megmaradhat a vár, egész Landorfejérvárig fognak e helybül parancsolhatni. A többi levelet, melyekben szintén van egy- egy érdekes adat a kor, vagy az akkor szerepelt férfiak jellemzésére, ezúttal mellőzzük, s áttérünk a másik előadásra. Kubinyi Ferencz tiszttag az Egertől másfél órányira fekvő szomolyai Kaptár-völgyet és az ottani fülkéket ismerteté. E völgyben ugyanis a sziklákban véső segítségével kivájt fülkék nagy számmal vannak. Perger kanonok 100 nál többet talált. A tajtkó porfir játszik e vidéken főszerepet. A fülkék magassága 24 hüvelyk, alsó szélességük a lóláb, felső 10', mélységök 7 hav. A népmonda szerint Szomolya területén egykor csehek tanyázván, a kérdéses fülkékben méheket tartottak. Innen a fülkék kaptár neve. Ezt értekező mesének véli. Kétségtelen, úgymond, hogy Szomolyán egykor csehek, vagyis inkább husziták laktak. Az ottani kath. templom későbbi gót alakja is a husziták egykori ott létére mutat. A husziták vagy kelyhesek eleinte barlangokban és rejtekhelyeken, sűrü erdőkben, titokban tartották istentiszteletöket. A szomolyai Kaptár-völgy is rengeteg erdőkkel lévén egykor körülvéve, ily titkos helyül szolgálhatott. Mások szerint a fülkéket egyes remeték készítették, egyes pártfogók emlékezetére. Hogy a fülkék rendeltetése egyházi volt, az egyik fülkéből lerajzolt kereszt mutatja. Ez alkalommal egyszersmind egy zöld patinával bevont bronz nyakvértet, egy vasból készült, kéthelyt meggörbített bronz fogantyúval ellátott tört és egy nagyobbszerű görbe kést mutatott be Kubinyi úr, mint részint a bronz, részint a legrégibb átmeneti bronz-korszakból való régiségeket, melyeket gróf Keglevich Gyula ajándékozott a múzeumnak. Mindhárom régiség nemzeti múzeumunk unicumai közé tartozik. közönséget, mert ez oly nemes példája az önmegtagadásnak, melyet ezen két ellenjelölt független nemes jelleméről eleven bizonyságképen, másrészről az ország sok részében használható jeles és követésre méltó példa gyanánt kell feltüntetnünk ! Mind Német Albertnek, mind Szathmáry Lászlónak párthívei számosak és határozottak lévén, győzni csak nemtelen eszközökkel és ezeknek ügyes felhasználása által lehetett volna egyiknek és másiknak is. Erről teljesen meggyőződve a két férfiú, Egerben tartott bizottmányi közgyűlésünk alkalmával egymással kezet fogott, és kijelenté, hogy nemtelen eszközökhöz egyik sem nyúl, és hogy barátaik se nyúlhassanak ilyenekhez, mindketten határozottan visszalépnek Dobóczky Ignácz részére, ki így most egyhangú felkiáltással lesz megválasztandó, s a korteskedés, lélekvásárlás, nyomoru itatás és csábítás hit és vallásnali izgalomnak egyszerre vége van szakitva. Mi szivünkből éljent kiáltunk mindkét férfi nemes öntagadásának dicsőítésére. Itt a példa, mely hogy mennyire követésre méltó, azt azok ítélhetik meg legjobban, kik a Nánaihoz hasonló kerületben élnek. V iso n ta. Baja, oct. 15. Városunkat néhány hét óta a követválasztási mozgalmak foglalják el. Néhány nap előtt Latinovics Vincze választói tisztelegtek fáklyászenével jelöltjük ablakai alatt, tegnapelőtt pedig Tóth Kálmán, a másik jelölt elfogadása ment véghez, alig leírható fénynyel és zajjal. A várvavárt jelölt megérkezése érdekét igen emelte az is, hogy híre ment, miszerint a polgári olvasó egylet felavatása , illetőleg ezen egyletünk alapítójának arczképleleplezésére több jeles ízó is lejön. — Már a gözösállomásnál — mely városunktól még jó távol fekszik — szép látvány várakozott vendégeinkre ; a partokat a sáros idő daczára ezernyi néptömeg lepte el, kalapjaikon „Éljen Tóth Kálmán“ feliratú tarka jelvényekkel, a part hosszában mozsarak dörögtek, az érkező gőzös elé nemzeti zázlós néplovasok lovagoltak, zene harsogott stb. stb. — Az állomásnál a néptömeg élén Pál Antal, volt alk. első alispán, Miassin Zsigmond, alk. főbiró, Szumits Károly, Paukovics Ernő és városunk még több kedvelt férfia fogadták a követjelöltet s irótársait, s aztán a néplovasok előlovaglása és zene mellett történt a városba való bevonulás. Mire a követjelölt a városba érkezett, az utczákat is ezernyi néptömeg lepte el, az éljenzés szűnni nem akart, s az ablakokból női kendők lobogtak és leszórt virágok hulltak költőnk kocsijába. A néptömeg esti hét óráig nem oszlott szét az utczákról, hanem várta a fáklyás zenét, mely valóban rendkívül fényes volt, s egészen bevilágította a bajai fötért, ahol Tóth Kálmán n agg szüleinél szállva volt. — Itt a 150 fáklyás és nemzeti lobogókkal bőven ellátott üdvözlők kört alakítottak, s megszólalt városunk eloquens fiatal ügyvéde, Csupor Gyula, s szép csengő hangon előadott tartalmas beszédben kiemelvén a jelölt érdemeit, éltette mint Baja város követét Tóth Kálmán erre a következő beszédet tartá, melyet, miután némileg programmja is itt adunk : „Édes barátaim ! Kérlek benneteket, hogy azon néhány szó iránt, a melyet hozzátok intézek, legyetek elnézök. — Én e szokatlan látványtól, fényes fogadtatástól nagyon meg vagyok & fswhcid litmrní mp.lyeket kezetekben tartotok, nem lobognak úgy, mim az én szivem, s a zene húrjai, melyeket a zenész imént rázendített, nem reszkettek úgy, mint az én idegeim. Ti a legnagyobb megtiszteltetést adjátok nekem tudtul, amely szülővárosában egy férfit érhet ; ti azt akarjátok, hogy a jövő országgyűlésen Baja városát, e nagy, értelmes, és fekvésénél fogva is jelentékeny fontosságú várost én képviseljem. , „Mondanom sem kell, hogy e megtiszteltetés a lelkemnek mennyire jól esik ; mert Lbz azok számára, kik életüket a nyilvános pályának szentelték, nincs és nem is lehet egyéb jutalom, mint polgártársai bizodalma, mely, mint elhunyt Szalaynk mondá , szebben ékesíti a férfi szivét, mint a női keblet a bokréta. „Ha a közügyért szenvedtem talán néha valam mit, ti e szenvedés emlékét szivemből eltöröltétek ; ha voltak érdemeim , ezeket megjutalmaztátok ; s ha lesznek törekvéseim , ezeknek szárnyakat adtatok. „Örömömet csak a nagy feladat fontossága mérsékelné, melylyel megbízni akartok, ha más részt nem lenne meggyőződésem, hogy talán , kevesebb nehézséggel állunk szemközt, mint ezt annyian gondolnák. „Barátaim ! Ritka kornak adatott az, ami nekünk. Kevesebb mint húsz év alatt oly roppant változásokat, rendszerek emelkedését és bukását, szóval : annyit értünk meg, amennyi más- kor csak századoknak adatott; tapasztalásokban mindannyian vének s törekvéseinkben, hála isten, fiatalok vagyunk ; sok leczkét kaptunk kölcsönösen, hanem tanultunk is. „Ausztria megtanulta ismerni, hogy mi ez a 1j Magyarország ? — hogy ez egy föld, melynek i. levegője a szabadság, napi kenyere a jog, hogy e nép vérénél, alkotásánál, természeti fejlődéseinél fogva alkotmánya nélkül nem élhet. Ausztria megtanulta, hogy minket sem erőszakkal legyőzni, sem álarczos alkotmányosdi játékokkal kielégíteni nem lehet ; és megtanulta Ausztria , hogy minden csapás, amelyet ellenünk intéz, tulajdonképen saját magára mért ütés, majdnem olyan őrültség, mintha valaki balkezével saját jobbját iparkodnék levágni; és megtanulta végre Ausztria , hogy ha vannak neki ellenségei, azok nem Magyarországban vannak, hanem ott, ahol azt mondják, hogy ez örökös jogban, szabadságban növekedett népet kielégíteni nem kell, hanem benne hagyni a mérges elemeket, s ezáltal az egész birodalom testét beteggé, fejlődésképtelenné tenni. „Másrészt, barátaim, tanultunk mi is , megtanultuk azt , hogy Magyarország csak egyesegyedül magára támaszkodhatik ; hogy a hosszú küzdelem, mely egyrészt szívósságunkról tesz tanúságot , másrészt lassan lassan felemészti a nemzet erejét, anyagi és szellemi fejlődésünkben megakadályoz, s fölénk áraszt minden gyomot, mely az élet és működés nélküli testeket természetszerűleg beborítja. „Midőn tehát mind a két fél érdeke azt kívánja, hogy ezen tarthatlan, elviselhetlen állapotnak véget vessünk, bizonyára megtaláljuk a kivezető, a kiegyenlítő utat. „Én nektek, barátaim, részletes programmot nem adok, hanem azt hiszem, hogy mindannyitok szívének, lelkének érzületét képviselem: ha követségem esetére két nagy eszmét tűzök magam elé, két nagy eszmét, amelyeket két, egyiránt nagy hazafi és nagy státusférfi állapított meg. „Az egyik az , hogy nemzetektől erő és hatalom sokat elvehet, de amit hatalom és erő vesznek el, azt szerencse és változó időviszonyok visszaadhatják , hanem amiről egy nemzet önkényt lemond, azt soha semmi sem fogja visszaszerezni.A másik, a mérséklő pedig az , hogy a ha-Zftén UllUUCUl hUUZiKuz«(A(rhAtunlz) ©oul o hazát nem. „E két elvvel, mint két ellentétes evezővel, ügyünk hajója bizonyára az óhajtott kikötőbe jut. „Legyetek, barátaim, általában meggyőződve, hogy megválasztásom esetén lesz bennem annyi érzék, hogy szavam és szavazatommal mindig azok mellé álljak, akiknek lobogójára a jog, szabadság és észszerűség háromsága együtt lesz felírva; nyilvános pályámról ítélhetnek különbözőleg, de azt az egyet senki sem tagadhatja meg tőlem, hogy működésemben mindig volt valami, ami a közvéleménynyel találkozott, s mióta az új Európában a népek összetartása és jogérzete megtörte az absolutizmust, a közvélemény lett minden, ez alkotja a törvényt, és ez kormányoz. „Ne várjátok tőlem, barátaim, hogy én szülőföldem számára nektek külön kedvezményeket ígérjek , midőn az egész haza boldogságáról van szó , akkor a helyi érdekeknek el kell némulni; de különben is : mi képezi a haza boldogságát ? Nem más, mint a részek boldogságának összesége. S valamint boldog haza nélkületek nem lehet, úgy jól tudom én, hogy a haza boldogsága nélkül ti sem tudnátok boldogok lenni. „Nem ígérek én nektek külön kedvezményeket, pedig elhihetitek, hogy drága nekem ez a föld, ahol én születtem — hisz én a ti csontotokból való csont, és a ti véretekből való vér vagyok ; áldott nekem itt e földön a kis szülői ház, melyben mint gyenge gyermek, egy jó atya ajkairól először hallottam a vallás, igazságszeretet és becsület igéit — s áldottak nekem a ti erdőitek árnyai, amelyek közt 1849-ben, egy nagy nemzeti szerencsétlenség után, mint serdülő ifjú bolyongva, először éreztem szivemben egy nagy, megnevezhetlen fájdalmat: akkor nem tudtam, hogy mi az, most tudom , hogy ez a honszerelem volt. „De nem akarok én közétek izgató vagy elérzékenyítő szavakat vetni, sőt inkább azt óhajtom, hogy legszebb polgárjogotokat, a követválasztást mindannyian nyugodtan és érett megfontolással gyakoroljátok , ám tűzzétek szivemre — nem érdemeimért, hanem azon elvekért, melyeknek egyik utolsó, de mindig kitartó képviselője valók — tűzzétek szivemre a polgárbirodalom legszebb csillagát — de legyetek barátsággal azok iránt is, a kik más véleményen vannak, mert a polgári joggyakorlat első kötelessége : mindenki véleményének tiszteletében áll. „És most — kedves barátaim — mert engem teendőim gyorsan visszahinak a haza szivébe, s mert veletek ezúttal igy tömegesen többé nem találkozom, s miután 1848-diki törvényeink a követeknek utasítást nem adnak, hanem a küldöttet a legszélesebb bizodalommal ruházzák fel: engedjétek meg, hogy megválasztásom esetére polgári fogadalmul, de egyszersmind jól eső lekötelezettség gyanánt itt az isten szabad ege alatt, a szülői ház szent küszöbénél fogadjam meg nektek, hogy hazám ügyéhez mindig hüszek, hogy engem a jónak és igaznak szeretetében és kimondásában sem hizelgés, sem fenyegetés soha megtántoritani nem fog — hogy előttem mindenütt és mindenben a haza üdve és boldogsága fog lebegni — isten engemet úgy áldjon és úgy verjen meg!“ E beszédet természetesen szakaszonként éljenek kisérték, s végre a követjelölt felemeltetett. Ezután a fáklyás menet Latinovics János önlga kastélya elé vonult, hol az irók voltak szállva, névszerint: Balázs Sándor, Frankenburg, Királyi Pál, gróf Lázár Kálmán és Vámbéry urak ; itt a tömeg az iróurak megjelenését kérte, a kik aztán az ifjúság a a közönség részéről Dömötör ur által üdvözöltettek, erre Királyi Fáius felelt, egy, természetesen rögtönzött, de annál nagyobb tetszéssel találkozott ékes beszédben, mely tartalma és a jeles előadás által egyiránt kitűnt. Viharos éljenzés következett rá. Mindezt vig lakoma zárta be a Latinovicskastélyban, hol a bemutatott szerb tamburások zenéje mellett, az életek és toasztok majdnem reggelig pattogtak. Megemlítjük ezek közt Vámbéry urnák bölcs keleti adomákkal fűszerezett toasztjait, s azon szép felköszöntést, melyet gr. Lázár ur Latinovics János magára mondott, ki bár egy kedves betege miatt személyesen nem lehetett jelen, ügyvéde által az írókat a lehető legszivesebb elfogadásban részesítette. Másnap Íróink részére a városunkban oly népszerű s annyira kedvelt Pilaszanovics Károly úr adott egy valóban fejedelmi lakomát, honnét vendégeink a polgári olvasó egyletbe távoztak ; itt Horváth József elnök úr üdvözlé őket egy meleg beszéddel, melyet szokott ékesszólásával Királyi úr viszonzott. Ma reggel távoztak el tőlünk íróink, bizonyára megelégedve azon, valóban szép fogadás által, melyben őket mindenütt részesítették , de nálunk is kedves emléket hagytak hátra, a személyes tulajdonaik csak növelték bennünk azon tiszteletet, melylyel eddig szellemi működésük iránt viseltettünk. A tervezett polgáregyleti lakoma elmaradt, mert sokan attól tartottak, hogy a két követjelölt pártja itt találkozván , tán hevesebb eszmecserék fordulnak elő; én azonban ezt nem hiszem, mert Baja polgárai elég értelmesek és higgadtak arra nézve, hogy midőn egyik iparos polgártársuk megtiszteléséről volt szó : ezen ünnepet semmi párttüntetések által nem fogták volna zavarni. Lövészkertünk ma fogja tartani zárlövészetét a követválasztás pedig nov. 9-kére van kitűzve, mely — bár mind a két követjelöltnek nagy pártja van — az eddig tanúsított kölcsönös türelmesség után ítélve, bizonyára békével s a legszebb joggyakorlatot megillető méltósággal fog lefolyni. —I. — 1. Magyar Tudományos Akadémia. XLII. Az october 2-án tartott ülésben két tudományos előadás tartatott. Fabó András lev. tag folytatólag ismer Tokaj, oct. 14. A követválasztási mozgalmak megyénkben is megindultak. Különösen élénk az a mádi választókerületben, melyhez városunk is tartozik, s hol, mint 1861-ben, jelenleg is 3 követjelölt versenyez a képviselőség elnyeréséért. Három részre van tehát ismét oszolva választókerületünk, bár nem csekély megnyugvásunkra városunk értelmiségének és választópolgárainak 9/10-ed része ez alkalommal egy képviselőjelölt mellé sorakozó. Tán az ekkép biztosított erkölcsi túlsúly s az egész kerületben, főkép a Vecsei párt vezető emberek által fenntartott fegyelem és mérsékeltségnek tulajdonítható leginkább, hogy eddig kihágás nem történt, holott egy mostani megyei tisztviselőnek, a Zalai párt érdekében még kerületén kívül is történt illetéktelen beavatkozása könnyen alkalmul szolgálhatott volna sajnálatos események előidézésére. Követjelöltjeink programmjából még eddig kettőt ismerünk. Suhami János 1861 ki képviselőét még nem láttuk, elvei azonban ismervék, s az utóbbi országgyűlésen való hazafias magatartásáért becsülésünket bírja. Zalai István programmjából tudjuk , „hogy 30 éves, hogy oly nyilvános adatokra, melyeknél fogva polgártársai bizodalmát már kiérdemelte volna, nem hivatkozhatik, s hogy kihizelgett, mesterkélt, erkölcsileg kierőszakolt szavazat bizodalmat nem tanúsít, s ily módokhoz a szilárd jellemű férfiú nem nyúl. „Elmondja továbbá, minő nagyfontosságú kérdések eldöntése leend feladata a jövő országgyűlésnek , a minél nagyobb a feladat, melynek megoldására az országgyűlés hivatva van, annál nagyobb megtiszteltetés fogja érni azon férfiakat, kiket polgártársaik mint képviselőjüket bizalmukkal megajándékozandják.“ Mik legyenek azonban az ő saját nézetei, arról nem olvasunk semmit.