Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)
1865-11-21 / 4678. szám
267 4678 Kedd, november 21. 1865. 16. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden kösemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek vsak amit Izerektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. földszint. A lapnyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. APLÓ Előfizetési feltételek: Hirdetmények dija: Vidékre, postán TMg7 helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 írt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. 7 hasábos petitor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Nyílt tér: 5 hasábos petitsos 25 nj kr. Pest, nov. 20.1865. A bécsi lapok mind szólanak a közelebbről megnyitandó számos országgyűlésről. November 23-ikán nyílnak meg a Lajthán túli tartományi gyűlések. A horvát országgyűlés megnyílt, valamint az erdélyi is, és három hét múlva megnyílnak a magyar országgyűlés termei. Még eddig a bécsi lapok nem képesek valami határozottat mondani mindezekről. Nemsokára kénytelenek lesznek határozott véleménynyel állam elő, s részünkről nagy mértékben érdekel az, mint viselik majd magukat a volt centralista lapok a népek és tartományok képviseletének együtt s nyilatkozata irányában. Előre láthatólag soha sem voltak elég oly zavarban, mint ekkor lesznek. Ismerjük véleményeket, mert külön-külön minden országcsoportozatról el-elmondák nézetüket alkalom szerint. De majd midőn egy ugyanazon nap kell beszélni Alsóó- Ausztriáról, Csehországról, Gallicziáról, Magyarországról, Erdélyről és Horvátországról. — a mennyi következetlenséget életükben elkövettek ama lapok, mind egy szuszra kell elmondaniok. Érdekes lesz, midőn majd Gallicziával és Csehországgal szemben azt kiáltják, le a foederalismussal, éljen inkább a dualismus; Horvátország irányában: le a dualismussal, éljen a foederalismus (a bécsi lapok egy része már is nagy sympathiát mutat azon horvát párt iránt, mely a cseh foederalistákkal tart); mint hordják le a szíriai szlovéneket nemzetiségi követeléseikért, s mint hirdetik a nemzetiségi legszélső kivánatokat a románok érdekében ; mint feledkeznek meg a csehek irányában vitatott dualismusról, és lesznek februári pátensesek, midőn az erdélyi unióról és Sz.István koronájáról lesz szó. Nem lesz csoda, ha azt fogják kiáltani, hogy a birodalom anarchiában van, holott az anarchia csak az ő fejükben van, még pedig a legteljesebb anarchia. Azonban nem lehetetlen — és óhajtjuk is — hogy saját következetlenségeiknek ily közelről való összeállításán saját maguk ki fognak józanodni, s belátják, hogy a világi viszonyokat nem lehet egy előlegesen felvett eszme szerint szabályozni, hanem a politikai alkotás, mint minden más alkotás tehetsége a dolgok természetének és törvényének számbavételével lehetséges. Újat és maradandót csak ezen alapon lehet építni — minden egyéb akár jó, akár részakaratú szándék vagy tudatlanság, vagy eszelősség. Azonban még a megtérés után is lesznek a bécsi lapok közt kivételek, melyek azt hiszik, hogy a létező nagy viszonyok közt segítnek valamit a prókátori fogások, hogy a teljes gőzzel haladó események vonatát egy-egy sophisma képes fennakasztani, és egy egy Lustkandel dr. jogot, történetet képes álokoskodásaival megmásítani. Az új „Presse“ csinálni fog a maga saját használatára új jogtant, történetet, nemzetgazdaságot, sőt még statistikát is. Utóbbinak érdekes példáját adta csak közelebbről is. Azt mondja: 1864 ben Magyarországon az adóhátralék az adónak 82 percentjét tette, míg Ausztriában és Csehországban 2, Szíriában 7 percentjét. Állítja, hogy amivel Magyarország kevesebbet fizetett, azt a Lajthán túli tartományoknak kellett kipótolni. Ezt meri állítani a „Presse,“ holott saját közönsége, a Lajthán túliak tudják legjobban, hogy a magyarországi adóhátralék miatt soha sem vetettek ki adópótlékot a Lajthán tuliakra — mint a „Debatte“ helyesen jegyzi meg. Utóbbi lap felhozza, hogy 1863-ban, midőn Magyarországon oly nagy volt az inség, az adónak 26 percentje maradt hátralékban (közel 60-1 millióért); de ugyanazon évien Bécs városa az adó 8 perczentjével maradt adós. Bécs pedig a birodalom központja, nagy pénzintézetek, gyárak és az udvar székhelye, és sok ezer gazdag tőkepénzes és a birodalmi központi hivatalok lakhelye. Keleti Gallicziában ugyanazon évben 18 percent volt az adóhátralék. Erdélyben, melyet hűségéért annyira dicsértek, 38 percent. Utóbbiakat nem említi az új „Presse“. A „Debatte“ összeállítja több évről a különböző országbeli hátralékot. Az eredmény : Alsó-Ausztriában 12, Krajnában 10, keleti Gallicziában 20, Bukovinában 24, a Partvidékeken 27, a gazdag Velenczében 9 perczent volt az adóhátralék. Igaz, hogy Magyarországon az 1864-ik év végén az adóhátralék 40 perczent volt , de kiemelendő, hogy hivatalos adatok szerint a múlt évekbeli hátralékokból még csak 8 perczent volt fizetetlenül, s így az 1863- diki 26 perczent hátralékból 1864-ben még csak 8 perczent volt meg; mig a gazdag Alsó-Ausztria 1863-ki 8 perczent hátralékából 1864-ben még 5 perczent volt fizetetlenül. És ily adatok után meri még állitni az uj „Presse“, hogy a Lajthán túliak pótolják ki a magyarországi hátralékok miatti hiányt. Tudósítások Erdélyből. i. Kolozsvár, nov. 17. 1166. A követválasztások legnagyobb részben bevégződtek ; a nép mindenütt a legnagyobb komolysággal és higgadt megfontolással viselte magát ; semmi kellemetlen összeütközés, vagy jelentékenyebb súrlódás sem történt, mi nyilván bizonyítja, hogy Erdély népei egymás iránt jó indulattal viseltetnek, s ha kívülről jövő agitatiók nem zavarják, valamint ezred év óta, úgy ezután is meg fognak férni egymás mellett. Az ország celebritásai körülbelül már mind beérkeztek , s a még távollevők holnap fognak megérkezni, — vasárnap, 19- kén, az összes követi és királyi hivatalosok személyzete „ veni sancte“-ra megy a piaczi főegyházba , s ezután fognak következni a bemutatások. — Hétfőn, azaz 20- ikán lesz a gyűlés tulajdonképeni megnyitása és a királyi leirat felolvasása. — Maga Kolozsvár nagyon csendes, zajtalan — sehol egy lobogó, semmi lárma, mert a szivek fenekére zárt öröm meg akarja várni a felséges második leiratot, midőn reményeink és vágyaink összessége, az unió, már szentesitve is lesz. Addig folynak a magános és nyilvános conferencziák , hol az unió ügynek régi hősei és új bajnokai a közös törekvésben és egyetlen czélban találkoznak. A magyarok és székelyek mind megérkeztek, a románok nagy része is itt van már , a szászokat csak holnap estére várják. Horvát tartománygyűlés, Zágráb, nov. 18. A bizottmányok az igazolási munkálatok nagy részét bevégezték. E bizottmányokban élénk vita tárgya volt az, hogy a báni tábla ülnökeinek legyen-e helye és szavazata az országgyűlésen. Az igazolási viták valószínűleg az országgyűlésen is kiválóan élénkek lesznek, miután több választás ellen tiltakozás történt. A bizottmányok több, nevezetesen határőri választást megsemmisítendőnek véleményeztek, ezek között van a volt kancellár, Mazuranics választása is. A napokban 66 képviselő egy közös programaiban megállapodás végett gyűlést tartott a kereskedelmi kamara épületében. — E párt az, melyet a „Pozor“ „Nemzeti szabadelvű ellenzéknek“ nevez. Vezére ennek Mazuranics, tagjai a főispánok, a főbb tisztviselők és a határőri képviselők, kik a megbukott Schmerling-féle rendszer befolyása alatt és többnyire törvénytelen eszközök felhasználása által jutottak a képviselőházba. Figyelmet érdemel, hogy e párt Stroszmayer püspököt is meghívta gyűlésébe, de a főpap a meghívást visszautasította. A zágrábi kereskedelmi kamara egy beadványt készített a horvát országgyűléshez, melyben a déli vaspálya-társulat engedélyének átvizsgálását sürgeti. A nagykanizsai gyamasima százados ünnepe folyó hó 5-én ünnepeltetett meg, daczára a kedvezőtlen időjárásnak, nagy számú résztvevő közönség jelenlétében és fényes diszszel. Az ünnep a kegyes-rendiek egyházában végzett Isten-tisztelettel vette kezdetét, hol a kegyes-rendiek házfőnöke, nt. Berzay Elek úr, az ünnep nagy jelentéséhez mért lélekemelő beszédet mondott az ájtatos hallgatókhoz; mise közben a tanuló ifjúság dalköre egyházi énekeket zengett szabatosan, összevágólag, mi a hívek ájtatosságát meghatóan fokozá. Isteni tisztelet után Farkas K. kis-komáromi esperes úr olvasta fel a megyés püspök áldást küldő levelét. Az egyházból az ifjúság s a résztvevő közönség minden osztálya a lengő zász-ók vitele mellett a „Zöld fához “ czitűzett szálloda nagy teremében sereglett össze, hol is a gymnasima erélyes igazgatója, I. Könnye Alajos úr csengő és szabatos szónoklattal az ünnep értelmét következő velős és jól dolgozott beszédben ismerteté meg : „Mélyen tisztelt gyülekezet! Minthogy a társadalmi lét élén a tanuló ifjunemzedéknek kettős, u. m. valláserkölcsi és honpolgári irányzatban kell fejlődési mozzanatait intézni; azért gyannasiumunknak ezen örömünnepén az ur sz. hajlékában már teljesítvén vallás-erkölcsi kötelmeinket, onnan ide sereglettünk, hogy, mint édes magyar hazánknak zsenge polgárai, honpolgári irányzatban is nyilvánitunk keblünk szebb érzelmeit. — Zengjen tehát ártatlan ajkaitokról először is nemzeti imánk: „Isten, áld meg a magyart!“ „Göngyölítsd ki gyronasimunnk nemzeti zászlóját, hadd olvassam le ama nagy horderejű igéket, melyeket arany betűkkel lenget felénk : „Szív, ész és erényben légy erős, ne csak karddal csupán!“ Hazánk és nemzetünk remény virága, tanuló-ifjuság! Hogy a hazának méltó oszlopaivá növekedjél, vésd eltörülhetlenül szivedbe e nevelészeti alapelveket fennen hirdető szavakat: „Szív, ész és erényben légy erős, ne csak karddal csupán !“ „Igen, uj korszak , uj teendőkkel virradt reánk! Ha az európai művelt népekkel a közjólét felé párhuzamban haladni őszintén óhajtunk , ne azt kiáltsuk : „Adjatok fegyvert, hadd ontsam véremet!“ Hanem azt, hogy : „Adjatok világosságot, még több világosságot“! Közjólét és önállósághoz a nemzeteket csak a közművelődés biztos fénye vezérli. Tudomány nélkül ma már anyagi jólét alig képzelhető, anyagi jólét nélkül pedig sem egyes, sem nemzet önállólag nem lehet. Végig nézve Európa nemzeteinek történelmén, igazolva fogjuk találni a mondottakat. Ha szebb jövőnket, „miután oly buzgó imádság eredez százezerek nyakán,“ megalapítani igazán akarjuk , úgy emelkedjünk a tudományok terén is Európa műveit népeivel egy színvonalra , mert szebb jövőnk megalapításában főtényező az iskola, mely hivatva van arra, hogy az uj nemzedéknek irányt adjon. Mégis, hazai közügyeink sorában, fájdalom, alig találunk egyet is, mely oly elavult állapotban volna, s melyre a közönség oly kevés kegyeletet szentelne, mint a közvéleménynek azon mostoha gyermekére, melyet iskola ügynek nevezünk ; pedig amaz országos csatornák, melyeknek feladata a tudományt a nemzet minden rétegeibe átszivárogtatni, édes mindnyájunk kegyeletes figyelmére kiválólag méltók. A tudomány az ismert világ nagy hatalmassága! „Alapítsunk — mond korunk egyik jeles írója — iskolákat, és nem lesz szükségünk börtönökre; terjeszszük meghonosítva a tudományt, és nélkülözhetővé teszszük a koldusbotot.“ Nemzetünk az isteni gondviselés folytán új hazát szerezve, védbástyául ékelé be magát a keleti vadság s a nyugati polgáriasodás közé, és kénytelen volt a múltban karddal védeni önállását s az európai műveltséget, és e miatt a szellemi haladás terén nem fejthetett ki kellő tevékenységet. Volt megannyi várunk, de nem voltak tanintézeteink megfelelő létsámban, így Zala-Somogy megyéknek, melyek hazánk Dunán túli kies térségén 215 □ mfldet hatodfélszázezer lélekkel foglalnak el, volt elég vára; de fensőbb tancsarnoka egyetlen egy sem! Azonban, bármily homályos is beborult ég alatt a hold nélküli éj, egyes fénysugarak mégis vezérkednek benne ; még a kedvesünk sirja fölé emelt kereszt is vet vigasztaló sugárt kesergő keblünkre ; erős belviszályok, a tatárjárás, a mohácsi vész stb. sújtották a magyart, s mégis „meg fogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán;“ mert a midőn a baj legnagyobb volt, megjelent nemzetünk védangyala, támasztván nemtöket. Illy nemzeje vala 1763 bán vidékünknek gróf Batthyány Lajos, hazánk dicső nádora, ki 10,000 ftnyi adományozásával megveté Nagy-Kanizsán a kegyesrendi gymnasium alapját. Ámde Koller Ignácz veszprémi püspök ő nmltja az intézet megnyitásához beleegyezését, az alapítvány csekélysége miatt, megtagadván, csak az 1765-ki év nov. - kén, épen 100 évvel ezelőtt nyittatott meg gymnasiumunk, miután nemes Zalamegye azon épületet, melyet városunkban közköltségen katonai laktanyának állíttatott, a kegyes rendieknek átengedte, a nemes város pedig az általa építtetett kis templomot adá át imaházul intézetünknek. Mindjárt az idő évben 390 ifjú íratta be magát rendes tanulóul, a következő évben pedig az 500 at meghaladta az ifjúság száma , mert még ekkor a testvériesség boldogító köteléke nem volt széttépve ; a szomszéd kisebb testvér nép, hogy a nagyobb testvér nyelvét, jellegét átszivhasa, szellemi határvárunkba szívesen adá gyermekét, horvát ajkúak képezvén ifjúságunknak nagy részét tanodánkban, kik visszatérvén hazájukba, a testvéri egyesülés szent frigyének megkötvén oly disó eredménynyel buzgólkodtak. „Igen, szellemi virulásnak indult kora hajnalán gymnasiumunk, ámbár a tanároknak az alapítvány csekélysége miatt nélkülözések között kellett teljesíteni magasztos hivatásuk kötelmét. 1777-ben dicső emlékű uralkodónőnk , Mária Terézia, a tanárok sanyarú helyzetén segítendő, intézetüknek évenkénti segélypénzt utalványozván, második alapítójává lön gymnasiumunknak. Áldássék emléke felséges unokáiban. Éljen uralkodó fejedelmünk! Zengjen ajkaitokról a fejedelmi dal : „Tartsa Isten királyunkat.“ „Gymnasiumunk 1851-ig, mint 6 osztályú középtanoda, 6 tanárral, 1851-től pedig a jelen évig, mint 4 osztályú algymmasium, szintén 6 tanárral árasztá a közművelődés áldásait. — Ámbár voltak ezen hazai tanintézetnek is, mint magának a drága honnak gyászos évei, midőn alá nyújthatott 40 ifjúnak szellemi tápot, mégis meghaladja a 20,000-et azok száma, kik e lefolyt század alatt itt nyertek kiképzést, oktatást. Intézetünk volt növendékei közül az idő rövidsége miatt nem említvén a Somsichokat, Inkeyeket, nem a jelenlevő két követjelöltünket, Sümeghy Ferenczet és Királyi Pált, csak a nemzet bölcsét, Deák Ferenczet hozom fel, kire nemcsak intézetünk, hanem maga édes magyar hazánk, sőt az egész művelt világ büszke lehet; kire minden igazgató nyugodt öntudattal mutathat tanítványai előtt, mondván rajta fiuk, utána! Se névre: Deák Ferencz, méltán kiálthatod, ifjú nemzedék, szívből fakadt háromszoros „éljen“edet. Éljen ! Éljen! Éljen ! Mondd el csak, intézetünk ezen évben első jelese, Wlassics Gyula: „Ki az igaz hazafi ?“ (Itt következtek a szavalások és minden két szavalás után az ifjúsági dalárda egy-egy éneket zengedezett négyes hangokban, mígnem az igazgató, szózatát bezárandó, közbeszólt:) „Elég, fiuk, ezúttal részetekről, hisz örömünnepélyünk folytatását — társasbeszéddel — e teremben edzettebb honfiak óhajtják átvenni; de mielőtt átengednék e tért, tegyük le a fiúi kegyelet és hála adóját a mélyen tisztelt gyülekezet szine előtt a haza oltárára, áldva gymnasiumnnk dicsőült alapítójának lángkeblű utódát, herczeg Batthyányi Fülöpöt, kinek kék és fehérszinü családi lobogója leng előttünk, lebegjen hófürtei felett a derült ég áldása. Áldjuk megyénk és városunk lelkes közönségét, hogy buzgó törekvésük folytán közreműködési tancsarnokunk nyolcz osztályúvá emelkedhessek. Végre kérjük nemzetünk hatalmas Istenét, hogy adjon : „szebb jövendőt e hazának, bús napjai már valának!“ Éljen a haza! Zengjen a haza dicsdala : „Járjatok be minden földet!“ A több helyütt zajos éljenzéssel és tapsokkal fogadott beszéd után az ifjúság mutat be zsengéit ama haladásnak, melyet a tudományok és önképzés terén jeles tanáraik vezetése alatt szerzett, s e sikerült bemutatás szülőt és vendéget édes megelégedésre ragadt; valamint a pontossággal és összevágólag eldalolt énekek dicséretükre válnak a fiatal énekeseknek, s fáradhatlanul buzgó vezetőjök és oktatójok, I. Leihinger Károly urnak. Az ünnepnek e szívemelő része után a nevezett szállodában rendezett társas ebéd vette kezdetét, s a meghívottak és az ünnep részesei közt mintegy 400-an voltak jelen. A pohárköszöntések egymást várták; szebbnél szebb szónoklatok, elmés ötletek, vidámságra intő életek voltak hallhatók , s ezek közt megjegyezni is felesleges, hogy az ünnep undoran és jó kedvvel fejeztetett be. A pohárköszöntések közt Farkas K. esperes, Könnye Alajos igazgató, Hegedűs József uradalmi ügyész, Sümeghy Ferencz és a vendégkép megjelent Királyi Pál, valamint Presburger orvos és az izraelita hitközség rabbijának beszédei tűntek ki. Sajnáljuk , hogy e mély benyomást okozott, s e kedves emléket visszahagyó ünnep leírását azon megjegyzéssel kell kísérnünk, hogy azon sem a káptalan, sem a megyei hatóság képviselve nem volt, s az érdekelt vidék értelmisége is meglehetős gyér számban jelent meg. A nagykanizsai gymnasium százados múltja több részvétet érdemlendett. tosságát tekintsük, melyek felett országgyűlésünknek határozni kell: elmondhatjuk, hogy talán soha nagyobb feladás még nem jutott törvényhozásnak. De ép oly bizonyos, hogy e feladást nem utasíthatjuk el, hogy megoldásának szükségéről meg vagyunk győződve valamennyien, s hogy azon elvek iránt, melyeket követnünk kell, a nemzetnél teljes egyetértés létezik. Egész múltúnk és a nemzet egyértelmű akarata kijelölte az irányt, melyet követnünk kell, s ez az, amiért én, méltányolva helyzetünknek nagy nehézségeit, mégis azon reménynyel nézek jövő törvényhozásunk elébe , hogy az nagy feladását, melytől hazánk jóléte , a birodalom hatalma és népeinek szabadsága függ, meg fogja oldani. Megoldani azon alapokon, melyen kívül semmire biztosan építeni nem lehet, a jog és törvény alapjain azon elvek szerint, melyeket sértve nagyot és állandót korunkban nem alkothatunk, a polgári egyenlőség és alkotmányos szabadság elvei szerint. Egy más alkalommal előadtam önök előtt nézeteimet azon legfontosabb kérdésekre nézve, melyek felett jövő törvényhozásunk határozni fog. Miután önök mai megválasztásom által ezek iránt helybenhagyásukat mondották ki, nincs hátra egyébb, mint hogy újra kimondjam, hogy ezen elveimhez ragaszkodva, tehetségem szerint teljesíteni fogom kötelességemet , elkövetve mindent, hogy önök bizodalmára méltónak mutassam magamat, melyért most csak mély köszönetemet fejezhetem ki. vet választási mozgalmak. Budán tegnap, nov. 19-én tartatott meg a képviselő választás; az első kerületben b. Eötvös József, a másodikban, miután Balássy Antal a kerület 61-diki jeles képviselője visszalépett; Ráth Péter gyógyszerész választatott meg, mindketten egyhangúlag. Eötvös József választóihoz a következő beszédet intézte: Hontársaink bizodalma a legszebb jutalom, melyet a közélet mezején elérhetünk. Kettőzteti annak becsét, midőn általa pálya nyílik előttünk, melyen hazánknak szolgálhatunk, s oly időben, mely a nemzet jövőjére nagy befolyást fog gyakorolni, s ha nem tevékenységem eddigi eredményei, de törekvéseim bűntársaim előtt jutalomra méltóknak látszottak, bőven megjutalmazva érezném magamat, ha az országnak bármily választókerülete által arra szólíttattam volna fel, hogy a jövő törvényhozásnál képviselője legyek. Menynyivel inkább most, midőn hazánk nagyhírű fővárosa méltatott e megtiszteltetésre, midőn mint azon helynek képviselője léphetek a törvényhozásba, melynek minden köve nemzetünk szebb múltjára int, s melyhez engem, ki itt születtem, életem legszebb emlékei kötnek. Nem ámítom magamat a nehézségek iránt, melyek a jövő törvényhozásra várnak, s mélyen érzem a felelősséget, melyet, önök bizodalmát elfogadva, magamra vállalok. A nagy átalakulás, melyen hazánk 1848 -an keresztül ment, alkotmányos életünknek hosszú felfüggesztése, s az eltévesztett kormányrendszer, mely 16 évig folytatva, az államnak és minden egyesnek jólétén mély sebeket ejtett, alapjaiban megrendité állapotainkat, s akár a tárgyak számát, akár azoknak fon Arad nov. 18. 1805. Arad városa alkotmányos jogainak legszebbikét — az országgyűlési képviselő választását — ma gyakorolta. Reggel 72 órakor, a városház előtti e czélra feláilitot sátorban megjelenvén Török Gábor• városunk köztiszteletben álló, középponti bizottmánya elnöke, a jegyző és bizottmányi tagokkal Andrányi Károly polgártárs inkeb baráti nevében Aczél Pétert, Bökényi János Fábián Gábort és dr. Aradi István Csemegés Károlyt ajánlva követjelölteküt, felkérék elnök urat, miszerint a szavazást követjelöltjeikre terjeszsze ki. Minek folytán 8 órakor a három nevezett jelöltre megkezdetett a szavazás, körülbelül hél felé már a szavazók számából lehetett az eredményre következtetni. Fábián Gábor elejétől folyton absolut majoritásban volt. A szavazás a legnagyobb csend és rendben folyt estel 8 óráig, midőn Fábián részén 74 számmal volt az absolut majoritás, és estek 83/4 órakor, a midőn is Csemeghi Károly követjelölt Fábián részére visszalépve, választói Fábiánra szavaztak, — a jegyzőkönyv 109 a b ■0 ti majoritással Fábián részére bezáratott. Cserepes Ferencz a szavazat befejeztével a párt zászlóival 11 megválasztott követ után ment saját labára azalatt, mig elnök a követválasztás eredményét kihirdette. Sebesedett „éljen“ rázkódtatta meg a léget, midőn Török Gábor kimondó, hogy Fábián Gábor Arad stb. k. város általános többséggel megválasztott országgyűlési képviselője Fábián a sátorba lépve, annak korlátja előtt emelt helyen Török Gábor, mint elnök, átadá neki a választási jegyzőkönyv egyik példányát, mint megbízó levelét, mire a követ tiszta, érthető hangonzép beszédet tartott, előadva, miként jól tudja, hogy tudományos képzettségben; van a városnak felette álló férfia is, de becsületességre nézve, bátran kimondja, senki sem áll felette, s köszönettel fogadta a megtiszteltetést, s értette a független magyar hazát és Arad városa választóit. Balassa-Gyarmat, nov. 16. Megyénk legújabb alkotmányos életének ezen nevezetes napja (melyre t. i. a minden kerületbeli képviselő-választások e megyében határozva lőnek) kerületünk székhelyén valódi ünnepévé avattaték a polgári jogok egyik legszebbike gyakorlatának az által, hogy Szontagh Pál, a kerület jelöltje, osztatlan akarattal és lelkesedéssel lett képviselőnek megválasztva. A választási gyűlés — miután gr. Forgách József mint kinevezett elnök, saját tudósítása szerint megjelenni akadályozva vala — Szilassy Miklós alelnök által 9 órakor megnyittatván, ugyan ő a megye nagy tetemében tetemes számmal egybegyült választókhoz azon kérdést intézé: akarnak-e Szontagh Pálon kívül — kinek neve harsányan haragoztaték — még más valakit képviselőül ajánlani? S miután az erre adott válasz egyhangú „nem“-mel jön kifejezve :Szontagh Pál elnökileg, törvényesen megválasztott képviselőnek jelenteték ki. Mire a derék hazafi ékes beszédben fejezé ki választói irányábani köszönetét, megjelölve egyszersmind az irányt, mely őt a közbizalom által ráruházott ontos küldetésben vezetni fogja, s mely — miután abból kitűnt, hogy ő is országosan tisztelt Deákunk zászlója alatt kíván küzdeni — az összes választók hangos tetszésével találkozók. A beszéd szószerinti szövege imez: „Tisztelt választók. „Meg vagyok hatva a bizalomnak ezen fényes nyilatkozatától, mely irányomban azzal tanusíttatik, hogy ezen v. k. országos képviselőjéül egyhangúlag kívánt megválasztani: vagyok, a legnagyobb mértékben vagyok távol azon képzelettől, hogy ez édemnemnek volna eredménye; vagy hogy én tán szülvégesség, a kornak nélkülözheted-a embrénk tartanám magamat; nem tulajdonítom azt egyéb-