Pesti Napló, 1866. január (17. évfolyam, 4711-4734. szám)
1866-01-14 / 4720. szám
Elnök őnéltósága tíz és fél órakor jelent meg, s hangos éljenekkel fogadtatott. A jegyzőkönyv felolvastatván Elnök ur jelenté hogy a Tirs Karok és Rendekkel a kir. biztos urnak egy átiratát közlendi, mely tudtul adja a leirat megérkezését, s egyúttal az utóbbit is lesz szerencséje felolvastatni. A kir. biztos rövid átiratának felolvasása után felbontották a k. királyi leiratot s a Karok és Rendek felállva hallgatták végig annak felolvasását. Midőn a felolvasó Ő Felségének aláirt nevét olvasó, szűnni nem akaró éljenzésekkel fogadták. A leirat tartalmát azonban a legmélyebb hallgatással. A leirat szövege következő: ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, Istennek kegyelméből Ausztriai császár , Magyar-, Cseh-, Halics- és Lodomérországok apostoli, úgy Lombardia, Velencze és Illyria királya, Ausztria főherczege, Erdély nagyfejedelme és székelyek grófja stb. stb. Királyi egybehivásunk folytán 1865. évi szent- András hó létére Kolozsvár sz. k. városunkban összegyűlt kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk országgyűlési tagjainak kdvét és kegyelmünket. Folyó évi szent-Mihály havának 1-ső napján kelt királyi leiratunknál fogva kegyelmesen indíttatva érezvén Magunkat, titeket kedvelt híveink, m. évi szent-András hó 19-én Kolozsvár sz.kir. városunkban megnyitandó országgyűlésre meghívni. Mi ezen országgyűlés tanácskozásának kizárólagos tárgyául az Általunk mindeddig érintetlen hagyott kedvelt Erdély nagyfejedelemségünknek Magyar királyságunkkali egyesüléséről szóló 1848-dik évi első törvényczikknek revisióját tűztük ki. Folyvást fennáll a jelen év mindszent hó okán kelt királyi leiratunkban is nyilvánított, mind két ország boldogságát magában foglaló azon szándékunk, hogy a magyar királyi koronánkkal szoros belső kapcsolatban lévő kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk államjogi viszonyainak nagyfontosságú kérdése kielégítően oldassék meg. Újabb komoly tanácskozások folytán, folyó évi karácsonyhó 18-ról kelt legalázatosabb felterjesztéstökben kiemeltétek Erdélynek Magyarországunkhoz szoros csatlakozásának politikai és népgazdászati fontosságát, egyúttal Erdély különböző nemzetiségei és vallásai érdekeinek helyes méltánylása által vezérelve, Bömches Frigyes brassói követnek a szász nemzet érdekében, és Hosszú József kolozsmegyei követnek a román nemzet érdekében tett szabályzott javaslatait a közös országgyűlés eleibe terjesztésre ajánlottátok, s ezekhez g. k. érsek br. Saguna András, s a Brebeni követ Rannicher Jakab és társainak különvéleményeit is mellékeltétek. Kéréseiteket meghallgatva, s nehogy az öszszes monarchiát érdeklő államjogi kérdések megoldása halasztást szenvedjen, megengedjük, hogy Magyarország jelen koronázási országgyűlésére, mely azon kérdések szabályozásával foglalkozand, kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk érdekei megőrzése végett, az 1848. évi választási rend, és mód szerint képviselőit megküldhesse. Midőn Azonban Erdélynek ezen országgyűlésbeni képviseltetését megengedjük, ez azon határozott nyilatkozat mellett történik, hogy ezáltal az eddig kibocsátott törvények jogérvénye változást ne szenvedjen. A két ország végleges egyesülését, mely csak a magyar koronánkhoz tartozó országaink egymásközti, valamint ezeknek a birodalomhozi államjogi viszonyainak szabályozása alapján valósítható, ezeken kívül még kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk országos külön érdekei méltó tekintetbevételétől, a különböző nemzetiségek és vallások általuk is méltányolt jogi igényeinek biztosításától és a közigazgatást illető kérdések czélszerű szabályozásától teszszük függővé. Tekintettel ezen elhatározásunkra, e jelen országgyűlést további intézkedésig elnapolandónak találjuk. Egyúttal rendelkezünk az iránt, hogy a magyar királyságunkban most folyamatban lévő koronázási országgyűlésre küldendő erdélyi képviselők megválasztása haladék nélkül foganatba vétessék ; valamint kellően intézkedünk az iránt is, hogy a királyi hivatalosoknak azon osztálya, mely az 1848-ik évi magyarországi VII. törvényczikk 1-ső pontja által a főrendi táblán üléssel és szavazattal felruháztatott, minél gyorsabban Pestre meghivassék. Kikhez egyébiránt császári, királyi és nagyfejedelmi kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban Bécsben, december hó 25-dik napján. Urunk ezernyolczszázhatvanötödik, uralkodásunknak pedig tizennyolczadik évében. Ferencz József, m. k. Gróf Haller Ferencz, m. k. Ő cs. kir. Apostoli Felségének saját parancsára. Gróf Teleki Miklós, m. k. Egész lényeg tehát eddigelé egyenesen igenlő válasz a feliratban foglalt kérelemre. Mindazáltal mindenki előtt feltűnő volt egy kifejezés, t. i. hogy a jelen erdélyi gyűlés csakis elnapoltatik! Holnapi levelemben a leiratról részletesebben fogok szólani. Felolvastatván a leirat, Kolozsmegye követe, Zeyk Károly, kérte annak kinyomatását és a rendekkel közlését. Elnöke nagy méltósága azonban ezt nem teheté, miután a leirat a gyűlést elnapolja. Ezek után megkészíték a jegyzőkönyvet, s miután ezt is felolvasták, ő excja, báró Kemény Ferencz, megható búcsút vett a rendektől. Beszéde így hangzott: Tekintetes. K. K. és R. R! Felséges királyunk kegyelmes válaszát alázatos felterjesztésünkre leadni, és azzal együtt ezen országgyűlést elnapolni méltóztatott. Az országgyűlés Rendeinek azon kivánata, hogy az erdélyi képviselők és királyi hivatalosok a közös hongyűlésnek tanácskozásaiban részt vegyenek, valamint szintén azon óhajtása, hogy az 1848 iki I-ső törvényczikk értelmében egyesülésünk részletei a közös böngyülésen állíttassanak meg és határoztassanak el, teljesülést nyert. — Nem lehet ugyan azt állítani, hogy ezen legfelsőbb engedmények által a két testvérhon egyesülése végeredményre jutott volna; de igen annyit, hogy végczélunk teljesüléséhez sokat közeledtünk, és be kell vallani azt is, hogy magas kormányunk egy felsőbb szempontból tekintve hazánk ügyét, annak adta jelét és bizonyságát, hogy nem a népek megosztásában keresi az összes birodalom erejét, nem abban találja fel kormánya hatását, hogy a népek a politikai szabadságnak kisebb mértékével elégíttessenek ki, hogy megosztva, kevesebb erkölcsi erőt fejleszszenek ki, s elgyengülve könnyebben kormányoztassanak, sőt ellenkezőleg iránya és meggyőződése az, hogy a műveltség és politikai jogok élvezése vágyának ösztönazart érzete azon politikának ígér jövendőt, mely a népek igazságos kívánatait kielégíti, és csakis az erősítheti meg a birodalom nagyhatalmi állását. Magas kormányunk ezen szándékáról nem kételkedve, biztosan nézek azon jövőnek elejébe, hogy Erdély végleges egyesülése Magyarhonnal sokáig késni nem fog. Ezen hitemben megerősít engemez azon biztos remény, hogy kormányunk magasztos törekvésében általunk is elősegíttetik. — Alig lehet avagy csak egy józan ítéletű polgára is e honnak, annál kevésbé tagja e díszes testületnek, ki egyesülésünknek üdvös művét túl feszített kivánalkalmakkal nehezíteni törekednék, ki az 1848-ban alkotott I-I. és VII. törvényczikkek határozmányainak korlátain túl kívánna menni, s Erdély sajátságos viszonyaiból kifejlett azon institutióit, melyek az egyesülést nem gátolják,s melyek három századot meghaladott idő alatt ősi szokásainkkal együtt testünkbe és vérünkbe átmentek, egyszerre megsemmisiteni igyekeznek, s ki hazánk különböző nemzeteinek a két hon egyesülésével összeférő kivánatait megtagadni kívánná. — S ezt tartva szem előtt a szász nemzet, melynek egy jelentékeny része az egyesülés mellett már nyilatkozott, kárt magára nézve abban nem láthat, hogy a magyar koronának közvetlen oltalma alá megyen, s józanon megfontolva állását, oka az aggodalomra nem is lehet, mert municipiuma az egyesülés mellett épen fenntartatik, sőt gyámolittatván igaza az összes magyarhon által, történetének azon fényes korszakát látandja megújulni, mely a különválás előtti időkbe, a magyar királyok korára esik, mely időkből valók legszebb szabadalmai és polgári jóllétének sarkalatos alapja. Azon románok, kik némi aggodalommal viseltetnek hazánk egyesülése iránt, ha megfontolják, hogy magyarországi vérrokonaikkal, hitfelekezeteikkel egyesülnek, s ez által erejök és polgári jóllétüknek kezessége sokszorozódik, ha számba veszik, hogy Magyarországnak constitutiói mily szabadelvűek, a népeknek mily kedvezők, melyekben ők a hazának több nemzeteivel egyformán osztoznak, s ha végre felfogják, hogy alkotmányos jogaikat egy politikailag érett, fényes történettel bíró és még fényesebb jövőre hivatott összes hazai népesség számára is biztosít és védelmez, aggodalmait annyival inkább elenyészettnek fogja tekinteni, minthogy a román nemzet a Magyarhonban lakó hitfelekezeteivel vallásilag immár egyesítve van, mely egyesülést magára nézve károsnak nem találván, azt örömmel és készséggel is fogadta. Felséges királyunknak hálás érzettel fogadott kegyelmes engedményezése után Erdély képviselői és királyi hivatalosai immár be fognak lépni a közös hongyűlésbe, a testvérhon lelkes fiaival tanácskozni egyesülésünk egyes részleteiről, tanácskozni azon nagyszerű kérdésekről, melyeket felséges királyunk a testvérhoriak országos gyűlését megnyitó beszédében előterjesztett. — Vajha hazánk törvényhatóságai áthatva a nagyszerű tárgyak fontosságától, azoknak horderejétől, oly férfiakat ajándékoznának meg bizodalmukkal, kik viszont átlátva, hogy azon kérdéseknek szerencsés megoldásától függ az összes Magyarhon jólléte, s azzal elvárhatatlan kapcsolatban hazánknak is nyugalma és szerencsés jövője, szavazatuk egész súlyát vetnék a mérlegbe, s a kedvező megoldásra egyesített erővel törekednének, így Erdély már a legelső alkalommal hazafikötelességének adóját lefizetné, képviselői pedig a jelen és utókor háláját méltán kiérdemelnék. Nincs már egyéb hátra, mint az, hogy búcsúmat vegyem a t. KK.-tól és Rt.-től, hogy megköszönjem azon jóságukat, melylyel ezen országgyűlés alatt erőtlenségemet fedezni, igyekezeteimet gyámolítani méltóztattak , fogadják mindazokért legforróbb hálámat. Tiszta szívvel óhajtom, hogy szerencsés legyen visszatérő utazások házaikhoz és kedves családjuknak körébe. — A tks. KK. és RR. azon megnyugvással hagyják el ezen országos termet, hogy hazafi kötelességöket hiven teljesítették, hogy ezen, annyi baljóslatokkal megkezdett országgyülést okos mérséklettel szerencsés megoldásra juttaták. Vigyék el magukkal Ilyes királyunk iránti hálaérzetöket, ki nagy kegyelmét velünk éreztette, s ki hatalmas karjával igaz ügyünket ezután is gyámolitani, elősegíteni meg nem szűnik. Végre úgy hiszem, hogy a tek. Kir. és RR. kívánatot fogom teljesíteni, midőn a nagymagu kir. biztos urnak üdvözleteket, köszönetöket fogom megvinni irántunk tanusított szívességéért és jóságáért. S ezzel az ülés az elnök éljenzése közt eloszlott. Tizenkét órakor vége volt az ülésnek, s ma és holnap talán egy ember se lesz Kolozsvárt, kit az erdélyi gyűlések vontak ide, s habár a berekesztő beszédben nincs említve, mint 1848-ban történt, hogy ez Erdélynek utolsó gyülése volt, miért ne rémélnek és miért ne volna szabad hinnünk mégis, hogy úgy van? Elvégre is egész Erdélynek az a meggyőződése — mert ez az igazság és való — hogy az Unió elvitázhatlan szükségesség. Akik feltételeket akarnak kikötni, azoktól azt kérdem, hogy hol van az az állambölcsész, ki egyetlen egy feltételt is szabjon, mely csak 25 év múlva is alkalmazható lenne ? ! Bízzuk tehát az összesimittst az időre, mert a közös érdekek, a közös hasznosság elve ki fogják vívni a diadalt, s ne akarjuk paragrafusokkal kiczirkalmozni azt, ami összetélt, mint két ölelkező folyam. A város hallgatag és csendes, maga a kormányzó tiltott el minden tüntetést. Ami mindenesetre feltűnő, hogy a kormány tiltja el az eljárását helyeslő népek nyilatkozványait, de azt senkitől el nem tilthatja, hogy szive mélyén hangosan ne kiáltsa, hogy Éljen az Unió! Éljen a király! DEÁK FARKAS. TÁRCZA. Magyar Tudom. Akadémia. A „Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme“ czímű munka ismertetése folytán Konek Sándor bev. tag hosszasabban szólt a szőlőművelést illető adatokról. Kár hogy ez adatoknál sem vagyunk értesítve, minő forrásokból van véve az évi termés középmennyisége, a termésnek megyénként felvett közép ára, mely forrásból meríttetett a fogyasztás mennyisége stb.De lássuk az adatokat. Nincs szöllőültetvény Árva, Liptó, Turócz, Szepes megyében, a XVI. szepesi városi kerületben, Sárosban, Máramarosban , Zaránd megyében, míg Kővár vidékén csak 77 kát. hold, Trencsénben 175 hold van szöllővel beültetve. Az összes magyarországi szöllőterület 57.4 oszt. négyszög mértföldet foglal el, az összes termőföldnek 1.7%- ka. A bortermelő községek száma 3173, s miután összesen a sz. királyi városokkal együtt 9970, vagy az ugyanazon sz. alatt előforduló községek külön tekintetbe vételével helyesebben 10,017 község van, épen 31.7°/0-ka a községeknek foglalkozik a borászattal. Az évi bortermelés átlagos mennyisége egészben csak 7,441,267 alsó ausztriai akóra van véve, holott a bécsi statistikai hivatal 1859-ki táblázatai hazánk ebbeli termését 14,203,000 akóra, vagyis csaknem még egyszer annyira becsülik, s az 1855—57-ki időközre vonatkozó hivatalos táblázatokban bortermelésünk 15,5 millió akóval, Hein, Bracelli és más statisticusok munkáiban pedig 22—23 millió akóval van felvéve. Már Schwartner 14,257,000 akóra becsülte. Az évi termés értéke iránt is eltérnek a helytartótanácsi adatok az eddigi becslésektől. Már Schwartner a maga idejében 99 millió forintra téve hazánk évi borkincsét, amely az előttünk fekvő kimutatások szerint nem egészen 30 millió forintot érne. (! ?) Borainkból mennyi jut évenként a külkereskedésbe ? — oly kérdés, melyre nézve eddig minden tájékozási támpont hiányzott. Váljon kielégitő-e a felelet, melyet e kérdésre az előttünk fekvő kimutatások nyújtanak? — nem vagyunk képesek megítélni. Azok szerint az országban 2,674,191 akó fogyasztatik, (?) s a többi 4,767,076 akó kereskedési forgalomba hozatik, mely utóbbi összeg, a közép árt akónként csak 4 ft 10 krrréve fel, közel 20 millió ftnak felel meg. Kimutatásunk szerint az évi középtermésből 5,663,176 akónyi a fehér, s 1,778,091 akó a vörös bor. A vörös bor tehát nem egészen egy negyedét tenné az összes bortermésnek. Abaúj, Bihar, Komárom, Közép-Szolnok, Kraszna, Mosony, Szabolcs, Torna, Ugocsa, Ung, Veszprém és Zemplén azon megyék, melyek (kevés kivétellel) csupán fehér borokat szolgáltatnak, míg a mivelési ágak közt szólanunk kell az erdőterületről is. Mig a magyar Felföldön, jelesen némely, Kárpátalján elterülő megyékben a termőföldnek több kétharmadánál erdő (Marmarosban 1060 osztr. mtfld) .• az Alföldön alig van néhány ezer hold fával beültetve. (Csongrádban egy százaléka sincs a termő területnek). A magyarországi erdőtalaj összesen 932 négyszög osztr. mértföldet tesz, 30 □ mértfölddel többet egész Csehországnál. A nádasok 300 mtfldet foglalnak el. Nem egészen egy százaléka az összes termőföldnek, de némely megyékben 6°/„ is. 23 megyében nincs, vagy csak igen csekély mennyiségben van nádas. Az összes földjövedelem kimutatásunkban 101,780,000 fttal van felvéve. Nem tudjuk a forrást, hogy azt sem mondhatjuk, megközelíti-e a valót e felvétel. A táblázatos kimutatásban a gabonatermő megyék állanak jövedelmezési tekintetben legmagasabban, a kárpátiak legalantabb. A királyi városokról is érdekes adatokat terjesztett elő értekező, általa újabban nyert hivatalos adatok nyomán. Ez adatok szerint a szab. kir. városok községi vagyonának összes értéke 86,958,000 ft, miből 66.5 millió forint a jövedelmező, és 20.4 millió forint a nem jövedelmező, részben merő használati birtokra esik. Az összes szenvedő vagyoni állapot 10 millió ftra rúgván, a tiszta községi vagyon egészben 76,936,000 forintot tesz. A kiadások és bevételek statistikája épen nem kecsegtető. Debreczenen kívül, mely 20,842 ftnyi felesleget képes felmutatni — noha e városnak 10, millió ftra menő vagyonához képest ez is csekély — kivéve továbbá Breznóbányát, Kecskemétet, Késmárkot, Kassát, Kőszeget, Modort, Nagybányát, Szakolczát, Szabadkát és még egykét kisebb várost, melyek egypár ezer frtnyi felesleget tüntetnek fel, a többi sz. kir. város mind deficitben sínylődik. Az összes sz. kir. városok 1865. évi bevételei 5,956,000, mig a kiadások 6,925,000 ftra rúgván, 56,181 ftnyi felesleg mellett 1,027,526 ftnyi hiány mutatkozik. Pest városa közel 19 millió ftra menő vagyona mellett 372,742 ftnyi deficittel, Buda városa közel ötödfél milliónyi vagyon mellett 105,540 ft, Pozsony 113,978, Szeged 69,825, Versecz 46,402, Temesvár 42,839, Győr 43,296, Arad 32,720, Nagy- Várad 32,017, Pécs 30,293, Sopron 29,980, Székesfehérvár 19,998, Szatmár-Németi 15,579, Esztergom, Komárom, Kőszeg, Besztercze- és Selmeczbánya 7—9000 ftnyi deficittel küzdenek. Nem csuda, ha a községi pótlék némely városban felette magas, p. o. Szegeden a direct adónak 68 foka, Győrött 57%, Bélabányán és Kőszegen 56, Selmeczen 50, Budán 48, Pécsett 46, Komáromban 40, másutt 33—35 százaléka, s csak kevés városban kevesebb. Honnan származott városaink e terhes pénzügyi állapota ? — érdekes feladat a közelebb múlt tizenöt év történetírójának, érdekes adatok a politikusnak, ha az absolutizmus és alkotmányos élet, az önkormányzat és a bureaucraticus gazdálkodás közt párhuzamot akar vonni. De térjünk vissza Kőnek úz értekezésére ! A magyar Alföld terjedt városain kívül leginkább a bányavárosoknak van nagyobb földbirtokuk, azonban többnyire csak kevésbé jövedelmező erdőségek. A királyi városokról az összes községekre térve, a hivatalos munka, melyet Kőnek ur ismertetett, ezek számát összesen (a városokkal együtt) 997- re teszi. Kőnek ur kimutatja, hogy e kimutatásban sok a hiba, s a községek valódi száma 10,017-re is tehető. A dél- és éjszak-nyugati megyékben van legtöbb község, a tiszai lapályon elterülő megyékben legkevesebb. Végül ismét visszatért értekező arra, mit tehetnének gazdasági egyesületeink a földbirtoki statistika ügyében. Valóban ideje, hogy e részben tegyünk valamit, amidőn már a dunai fejedelemségek által is megelőztettünk az adatgyűjtésben.) Megnyitó beszédében kiemelte, hogy a lefolyt 1865 dik év folytán „társulatunk működő tiztviselői a bennök helyezett bizalomnak legjobb tehetségük szerint megfelelni igyekeztek.“ Továbbá, hogy „szakgyűléseink igen számos tagtársaink jelenlétében, részint gyakorlati fontosságú és érdekű, részint tudományos becsű dolgozatokat szép számmal mutattak fel.“ A tagsági díj fizetését illető hátralékok, melyek az évi jelentésekhez mellékelt kimutatásokban eddigelé csoportosan fordultak elő, mindinkább enyészetnek indulnak, a befizetések általában örvendetes folyamatot tanúsítván. E sikernek eredménye, hogy a pénztár kerek számban 1500 forintot mutat fel, mint rendelkezésre levő tiszta összeget. Anyagi helyzetünk kedvező állapota, mely társulatunk közel 25 éves életkorának lefolyta alatt alig fordult elő, lehetővé teszi, hogy szellemi munkálkodásunk gyümölcse rövid idő múlva nyilvánosságnak adassék át. A beadott dolgozatok szabályaink értelmében már megbírálvák, készen vannak arra, hogy kinyomatásuk e közgyűlés után haladék nélkül foganatba vétessék. Ezután társulatunk közlönyeinek hasznosabbá, érdekgerjesztőbbé s a vidéken többnyire nélkülözött szakközlönyöket pótlóbbá tételére nézve azon nézetét fejezte ki, miszerint igen üdvös volna a társulat fővárosi tagjainak tevékenységét és buzgalmát oda irányítni, hogy a különböző tudományszakokhoz képest magánjellemű szűkebb társalgó körökbe csoportosulva, feladatul tűznék ki a szakukba vágó eredeti értekezéseket tanulmányozni , megvitatni, és azok tartalmát átnézetbe foglalva, szaküléseinkben megismertetni. 1 . . .. . 2) Ezután az első titkár évi jelentését olvasá fel a társulat tudományos működési mozgalmáról. 3) Erre Than Károly alelnök úr tett jelentést a választmány azon előleges intézkedéseiről, melyek szerint a böjt tartama alatt társulatunk népszerű természettudományi előadásokat fog rendezni, mibe a közgyűlés örömmel beleegyezvén, az intézkedések további folytatásával a választmány jön megbízva. Ugyancsak ő elterjesztő, miszerint a társulat 25 éves jubileuma ügyében a választmány által kinevezett bizottmány abban állapodott meg, hogy a jubileum ez év június havában megtartassák ; tárgyai az elnök alkalmi megnyitó beszédén kívül az első titkár által Bugát Pál, a társulat alkotója felett tartandó emlékbeszéd, továbbá egy vagy két népszerű előadás, kísérletekkel fogják képezni, ezenkívül a társulat 25 évi története fog kiosztatni, melyet az első titkár kand. — Jelenté végül, hogy a közlönyt illetőleg abban történt megállapodás, miszerint a munkálatok gyorsabb közölhetése végett, mihelyt a körülmények megengedik, a közlöny havi füzetekben adassék ki. A közgyűlés mindezeket készségesen elfogadta, a további intézkedéseket a választmányra ruházván. 4) A Bugát-féle növénytani pályakérdésre beérkezett pályamunka bírálatai olvastattak fel, melyek a munkát egyértelműleg jutalmazandónak nyilvánítván, a jutalom (100 ft) a munka szerzőjének oda ítéltetett. Felbontatván a jeligés levélke, abból Jurányi Lajos tr. neve tűnt ki, mint szerzőé. 5) Erre az első titkár a Schuster-féle vegytani pályakérdés múltjáról ten rövid jelentést, elmondván, miként a választmány azt legutóbbi ülésében újra kitűzni határozta, s miután a Than és Say urak által megállapított nemcsak tudományilag, de gazdászatilag is igen fontos pályakérdés (a napilapok épen ezen napokban fogják közhírré tenni) egyhangúlag elfogadtatott, a Schuster-féle pályakérdés is újra életbe lépett, mely évente 130 ft jutalommal ezentúl mindenkor kitüzethetik. 6) Bernáth J. úr levele olvastatott fel, melyben kéri a közgyűlést, hogy miután a társulat könyvei lajstromát úgy is rövid időn kiadandja, adná ki egyszersmind a pesti nagyobb könyvtárakban levő természettani és rajzi könyvek lajstromát is. Ezen indítvány üdvös volta felől nem kételkedett ugyan senki, azonban a társulat pénzereje ilyen nagy vállalatot teljességgel nem bízván meg, azt elfogadni nem lehetett, különben is meg lévén azon vigasztaló reményünk, hogy könyvtára jegyzékét az akadémia, mihelytz rendbe lesz szedve, úgyis ki fogja adni. 7) Ezután tag választásra kerülvén a sor, megválasztottak rendes tagokat: Benka Gyula, Balázs Árpád, Conlegner Károly, Csiky József, Genersich Antal, György István, Helle János, Haan Lajos, Karácsonyi János, Könyves Tóth Kálmán, Lengyel Béla, Kanizsay Károly, Máchik József, Myskovszky Victor, Parragh Gedeon, Paupera Otto, Palczer Károly, Polák Ferencz, Perlsberg Ede, Paulikovich Lajos, Péterfy József, Rappg József, Suhajda Sándor, Skvor Antal, Tatay Adolf, Tomman Ferencz, Tormay Béla, Vámbéry Ármin, Varjú János, Weisz Vilmos; külföldi levelező tagokul: Rónay Jáczint, Frankland, Williamson, Filippuzzi Ferencz, Löscl, Dr. Kátay Gábor, társulati első titkár. A kir. magyar természettudományi társulat közgyűlése. A kir. magyar természettudományi társulat f. hó 3-kám tartó közgyűlését. E közgyűlés társulatunk előhaladásának több oldalról örvendetes jeleit mutatta fel. A közgyűlést a nagy számmal jelen volt tagok részéről, élénk lelkesedéssel fogadott jeles beszédével a társulat elnöke, Sztoczek József úr nyitotta meg. Hatósági észst- Nyitramegye, jan. 9. Közhit szerint az lévén a legjobb nő, akiről a világ legkevesebbet beszél, és ezzel kapcsolatban az lévén a legjobb házi állapot, amelyről a világ legkevesebbet tud, — ha ezt netalán hasonlatosságkép valaki Nyitramegye házi állapotára alkalmazva, abból, hogy ezen megyéről oly keveset tud a hazai nagy közönség, azt következtetné, hogy hát itt a dolgok jól állanak, nagyon csalódnék, ilyenkor nehéz, s egyszersmind kellemetlen a helyzetet a nagy közönségnek bemutatni, s részint innét lehet, hogy a hazai lapok hasábjain a közelmúltban oly kevés foglaltatik ezen megyéről, részint azonban onnét is, hogy a megyei közönség, az országgyűlési képviselők választására fektetvén a fősúlyt, a megye más érdekei kissé háttérbe szorultak; de már túl lévén ezen is, nem lehet, hogy a sok tekintetben oly jelentékeny Nyitra megye és hazánk történelmének tanúsága szerint, annak ügyei eldöntésében gyakran első rangú volt tényezője , annyira eltörpüljön , hogy független közönsége közönynyel legyen , akár a megye administratiója iránt, akár pedig felhasználatlanul hagyva a municipális élet jelenlegi felfüggesztésében azon egyedüli tért, amely véleménye és óhajtásai nyilvánításának, egyszersmind pedig a közös ügyek iránti érdekeltségének egyedüli tere, t. i. a hazai sajtót ; ezt pedig annyival inkább, mert csak így lehet, bár ugyan gyöngén, de mégis legalább némileg mérsékelni azon válságos anomál helyzetet, amely elvitázhatlanul létezik abban, hogy amidőn a megyéknek nem geographicus fennállása, hanem municipális életek erélye képező a múltban, az egész nemzet legbensőbb érzete szerint, az alkotmányosságnak védbástyáját, a mint azt az 1861-ki országos felirat is kiemelé, és a hazai nagy többség által azon raunicipalis élet a jövőre is ily fontosságúnak felismertetik, épen akkor, a midőn a törvényhozás által az ország közjogi állása leend eldöntendő, s a haza jövője minden tekintetben rendezendő , hogy épen akkor a municipális élet jogfolytonossága — az alkotmányos érzületet mételyesítő Schmerling systemája szerint megsemmisítve, a me- 12 3 gyek tökéletesen elnémítva, még csak nem is nyilatkozhatnak. Lássuk tehát legalább a sajtó útján Nyitra megye eseményeit azon időponttól kezdve, amidőn a fejedelem megnyitotta némely részben az alkotmányos élet kapuit, hogy lehetséges legyen ekkér a tájékozás, a jelen körülmények közti helyzeteknek megítélése, és abból származandó megismerése a hiánynak s az e tekintetbeni égető szükségnek. Amint a főkorlátnoki körlevél közzé volt téve, nem mulasztotta el Nyitra megye független értelmiségének egy része több alkalommal kicserélni eszméit, és felismerte, hogy az említett, a főispánokhoz intézett körlevél, sok jó akarattal óhajtana a megyék administratióján ideiglenesen is segíteni, ha miért is az elismert jó irányzatú kormányt e tekintetben közreműködés által istápolni,a hajlam és szándék nem hiányzott; de szétágazók voltak a nézetek a kivitel módja iránt, mert amidőn egy része a vállalkozási kötelességet vitatta azokra nézve, akik a megyei összes értelmiség választottjai volnának, egy másik rész viszont a törvényes formák mellőzésével azt tenni, nagyobb veszteségnek, mint nyereségnek tekinti. A nézetek ily szétágazásának közepette elérkezett pct. 8-ba, amidőn is, bizton lehet mondani, a megye független értelmiségének egész összesége, csakis néhány, történetesen elmaradtak kivételével, a kaszinó helyiségeiben összegyülekezett, előtanácskozmányt tartandó a következő napra határozott főispáni értekezleten való magatartása iránt; és azon megállapodás jött létre, hogy ha a főispán úr az oct. 10-kére „ad hoc“ összehivott bizottmányi ülésben a jelenlegi tisztikart —fi mint annak hire terjedt a bizottmány tagjaiul tekinteni akarná, s törvényes bizonyságot a bizottmánynyal egyetértőleg nem helyettesitene, az értelmiség elvonuljon, — és ez a főispán úrral tudattatott is, —• de a midőn a főispán ur ezen kivonatokra nézve kezeit kötötteknek nyilatkoztatá, és ezután az értelmiség néhány tagja, az elvonulást illetőleg, a tanácskozmány megállapodását magukra nézve nem tartotta kötelezőnek, az ellennézetnek, így csakugyan felmerült opportunitási szükségességből, t. i. az értelmiség körébeni szakadás kikerülése, de az országgyűlésének mielőbbi összejöhetése tekintetéből is, egy közbevetendő óvás melletti részvételre határozták el magukat. A bizottmányi ülés megtartatott, és az országgyűlésre való választási előintézkedések megerettek, de a jelenlegi tisztikar elleni bizalmatlanság és tekintélyének sülyedése némely szónok által élesen kifejeztetvén, az egyrészről néma hallgatással, másrészről helyesléssel fogadtatott; — ez October 10 én történt, és October 14-én kir adatott egy főispáni felhívás, amelynek tartalma szerint a főispán úr, tekintettel a megváltozott politikai viszonyok szülte közhangulatra és a közszolgálat érdekében a megyei tisztikarbani változások létesítése végett, független értelmességének azon tagjait, kik sem jelenleg hivatalt nem viselnek , sem a legközelebbi jövőben hivatalt vállalni nem szándékoznak, egy e tárgyra vonatkozó, October 30-án tartandó tanácskozmányra névszerint meghívta; — az ezt megelőző nap, vagyis odt. 29-én, a megyei értelmiség szinte úgy, mint az előbbi alkalommal, nagy számmal gyülekezett össze a kaszinói helyiségekben ; de már ekkor komorabb, szinte ingerült hangulat uralkodott részint a főispáni meghívás lajstromából kihagyottak miatt, részint pedig az oct. 10-ki bizottmány tartásakor, a törvényes bizonyság ki nem vívhatott helyettesítésének elmaradásából és az által is fokozott kedvetlenségből, mivel ez azóta több más megyékben az illető főispánok részéről megtörténtnek tapasztaltatott ezen komor hangulat közt azután azon megállapodás jött létre, hogy a meghívottak nem tekinthetik magukat a megye összes független értelmiségének , tehát nem vállalhatják magukra a teendőkről való felelősséget a mellőzöttek nevében is, amiért is epuratiókba nem bocsátkozhatnak, óhajtjuk igenis a tisztújítást, de csak bizottmány útján, intézkedjék addig a főispán