Pesti Napló, 1866. július (17. évfolyam, 4859–4884. szám)
1866-07-01 / 4859. szám
éjszak felé vonultak, és parlamentarit küldöttek a poroszokhoz egy új fegyverszünet végett, mely azonban megtagadtatok. A poroszok segélyt várnak. &i Angliában a bizonytalanság, mely a kormány jövő sorsára nézve a közvárakozást oly feszültségben tartotta, megszűnt. Június 26-kán az alsóházban Gladstone ur a szabadelvű párt hangos cheer-jei közt felállván, kijelenté, mikép ő felsége a királynő egyelőre nem látta jónak a miniszterek lemondását elfogadni; de miután ő felsége személyesen értekezett a nemes gróffal , ki a kormány élén áll, a lemondást kegyelmesen elfogadni méltóztatott. A szárazföldi ügyek jelen állásában a kormány lemondását a közdolgokra nézve károsnak lehet ugyan tartani, mert nem lesz könnyű az új kormánynak magát a külügyekben egyszerre tájékoznia, de miután a kormány törvényjavaslata feletti szavazás a reformbili kilátását nagy részben egészen megváltoztatta, a kormány érezte, hogy e körülmények közt kötelessége állását feladni, minélfogva szóló most kijelenti,hogy a miniszterek csak addig fogják ő felsége kérelmére hivatalos pecsétjeiket megtartani, míg utódaik ki lesznek nevezve. Russell gróf hasonló nyilatkozatot ten a felsőházban. S ekkép aszabadelvű kormány, mely 1859 óta szakadatlanul hivatalban volt, a toryknak fog helyet engedni. A királynő, a mint már tudva van, Derby grófot bizta meg az uj kormány alakításával. Ez előreláthatólag nem könnyű feladat lesz. A régi torv-elvekkel a mai Nagy-Britanniát nem lehet többé kormányozni. A protectio, az úgynevezett „landed interest,“ vagyis a nagy földbirtok érdeke, még tábori jelszónak sem jó oly országban, hol az ipar és kereskedés oly roppant súlyt nyom az állambevételek mérlegén. Pedig a torypárt zöme azokból áll, kik még most is a mezőgazdasági érdekek védelmét, a maláta-adó megszüntetését stb. sürgetik. Ama csekély úgynevezett szabadelvű-conservativ elem, mely az utolsó 7—8 év alatt a tory-táborból felmerült, nem elég arra, hogy a pártnak mint pártnak nagyobb erkölcsi súlyt és népszerűséget adjon. Az angol nép gyűlöli a torysmust és a torysmus hagyományait. Egyébiránt előrelátható, hogy a parlamenti reform melletti izgatások a szabadelvű kormány megbukása után viharosabbak lesznek, mint valaha. A „Star,“ Bright úr közlönye, mely becsületesen támogatta volt a kormány mérsékelt törvényjavaslatát, tapsol a toryk győzelmének , mert az angol nép most már csak sokkal gyökeresebb reformmal fog megelégedni. A toryknak kétség kívül zivataros napjaik lesznek. A tory kormány állása a parliamentben mindig ama 36 vagy 38 egyén tetszésétől fog függni, kik a lord Dunkellin által indítványozott módosítvány kérdésében a szabadelvű párttól elszakadtak. Ki állhat jót ezek szeszélyéről? Egy kudarc a tory-kormányt arra kényszerítheti, hogy a parlamentet oszlassa fel, s akkor majdnem bizonyos, hogy a szabadelvű választók számot fognak kérni a Horfman-és Lowe-féle apostatáktól. A szabadelvű kormány megbukott ugyan, de a szabadelvű ügy teljességgel nem esett el vele. Éjszaki csatatér. — A 26-dika óta Csehországban folyton folyó harczok nem pusztán előőrsi csaták. Mindkét fél egész hadtestekkel működik, s mind a harcz idejének hosszúsága, mind a halottak és sebesültek nagy száma bizonyítja a küzdelem utalkodottságát. Mindamellett eldöntőknek még akkor sem lehetne nevezni az ütközeteket, ha a poroszok egész Csehországból kénytelenek volnának is kivonulni azok következtében. A két fél hadvezéreinek szándékairól mit sem tudni, de hogy átalános fogalmat alkothassunk azon töredékes adatokból, melyeket a telegrammok mindennap hoznak, némi tájékozás kedvéért egy két körülményt említünk meg. Ezen tájékozó körülmények a földképen találhatók fel. Ebből azon véleményt merítjük, hogy a Csehországban most folyó háború fő czélja mindkét részen nem hegyek, szorosok és folyók mentének elfoglalása, hanem a vasútvonalaké. Egy vasúti térképen azonnal szembetűnik, hogy a poroszok az Oderbergnél és Oswieczimnél kezdődő és Sléziát keresztülvágó vasutat, mely csekély hajlású körívben egész Morva- és Csehországot Éjszakról megkerülvén, Drezdáig nyúlik el, főtámaszpontjuknak tarthatják, és katonailag ezért vélhették mélhatlanul szükségesnek Drezda megszállását. Az oderbergi és oswieczimi pályafok elrontását és elfoglalását egy részben sléziai vasutok biztosítására, más részben azért eszközlék, hogy az ausztriai vasutakkal való összeköttetés ne válhassék az ausztriai sereg előnyére abban az esetben, ha a poroszok mégis Felső-Sséziájokból kivonulni lennének kénytelenek. A most Csehországba előre tolt egyes poroszoknák nagy előnyére vált addig is, s válik légi állásaikban az, hogy hátuk mögött egész csatavonaluk hosszában vasút áll, mely számos kiágazásaival és hálózataival könnyűvé teszi az élelmezést, s egyes hadosztályok helyének változtatását. Ezen vasút fővonala és szárnyvonalai a legnevezetesebb porosz várakat köti össze. Nagyon valószínű hát, hogy a poroszok élethalálra fognak harczolni ezen vasút épentartásáért, miután Csehországból ki fognak is vonulni. Hasonló és a fentebbinek megfelelő, sőt mondhatni párhuzamos vasút áll az ausztriai sereg rendelkezése alatt saját területén, mely, mint tudva van, Morvát és Csehországot vágja, és fontosabb pontjait szárnyvonalaival egy leállóba fűzi. A poroszok Csehországba törésének fő czélja nagy valószínűséggel az, hogy ezen ausztriai vasút fővonalát hatalmába kerítse, és innen magyarázható, hogy míg 26-ka előtt Csehország éjszaki részében tettek foglalásokat, elnézték , de most, a vasútvonalhoz közelebb jutván, minden talpalatnyi földért, egy egy csekély folyón való átjáratért, vagy egy-egy mérsékelt magaslatért mindkét fél egész erővel küzdött és küzd. Mihelyt a poroszok támadási czélja teljesen meghiúsuland, valószínű, hogy sléziai vasúti rendszerek védelmére élethalál harczot fognak vívni, így a csatatér egy időre, véleményünk szerint, a két rendbeli vasúthálózat közötti vasút nélküli terület, melyen mindenik félnek vasútrendszer és ebbe foglalt nagy erődök állanak háta mögött. Hihető, hogy itt, ha egy ideig nem is a két öszpontosított hadsereg, hanem annak nagyobb osztályai közt a háború oly jellemet ölt, mint a múlt évek alatt Éjszak Amerikában. Az eldöntést az fogja megadni, ha az ausztriai hadsereg győzelemről győzelemre haladva, eléri a sléziai vasút fővonalát, mikor aztán a háborúviselés jelleme egészen megváltoznék, s kezdődnék a véres játék második felvonása. A poroszok nyilván kerülik azt, hogy a két sereg összpontosulva álljon egymással szemben. Frigyes Károly hadai, melyek Münchengrätz táján küzdöttek, és a koronaherczegei, melyek Trautenau felől nyomultak előre, jókora távolságra vannak egymástól, úgy hogy önállóan és elkülönítve kellett működniük. Ha felteszszük is, hogy a két porosz sereg közös egyesülési pontja Csehország szívében ki volt tűzve, egyelőre azt a czélt érték el, hogy az ausztriai serget elvonták egy összpontosított támadástól. Még jobban kitűnik ama szándék egy új telegrammból, mely szerint tegnap, azaz pénteken, a poroszok Glatz felől Senftenberg és Geyerberg felé betörtek. Ezek Csehország azon zugában feküsznek, hol ezen ország, Morva- és Poroszország határai találkoznak, s jóval délebbre Trautenaunál, melynek táján az utóbbi napok néhány csatája folyt. Újabb telegrammok szerint Gablenz Trautenauból kiverte a poroszokat, ami egyértelmű lenne azzal, hogy az ott bejött porosz had (mely Nachodnál is verekedett), ki van szorítva a cseh területről. Ami Senftenberg felől a poroszok megjelenését illeti, arra nézve be kell várnunk az újabb tudósításokat. Három eset lehetséges. Vagy valamely nagyobb erő tört be itt a glatzi hegység körül, vagy csak valamely nyugtalanító kisebb osztály ; vagy harmadszor, nem porosz területről jött közvetlenül az ottani ellenség, hanem azon csapat, mely Nachodnál egyik szárnyat képezvén, elvágatott a többitől, s Nachodtól Senftenbergig nem talált alkalmas utat a nagy hegyeken keresztül porosz területre. Első esetveszélyesnek látszanék , mert egy nagyobb had fenyegethetné a közeli Trübaunál (hol nem rég az osztrák főhadiszállás volt,) a vasutat; azonban Josephstadt, Königgrätz vára, s maga az osztrák főhad közel áll, hogy amaz új berohanókat feltartóztassa a tovább haladásban. Mint újabb tudósítások bizonyítják, osztrák balszárnyon , Münchengrätz táján, 29-ikén is megújult a harcz. A hivatalos „Wiener Zig“ a közönség megnyugtatásául 30 káról ezt írja : „A cs. k. éjszaki hadsereg főhadiszállásáról tegnap érkezett hírek teljesen kielégítők. A Benedek táborszernagy parancsnoksága alatt álló valamennyi hadtest azon állásban van, mely az eredeti és semminemű esemény által nem változtatott terv szerint számára ki volt jelölve. Ezen hadtestek némelyikét rendeltetése helyére utaztában az ellenség megtámadta, anélkül, hogy ez meggátolta volna őket czéljuk elérésében. Mind az eddigi ütközetek másodrendű fontosságúak, és nem egészben, sem részletekben, nem volt semmi zavaró befolyásuk a működési tervre. “ A „W. Z.“ ezután ismételvén, miért nem lehet a csapatmozgalmak részleteit közleni, így folytatja : A hadi tevékenység jelentősége egy főütközet sikerében foglaltatik össze, s egyes látszó kedvezőtlen epizódok ezen eredménynyel szemben nem lényegesek. Azonban ismételjük, a hadseregről érkezett hírek minden tekintetben kielégítők. — Azután megnyugtatja a „W. Zig“ a közönséget a felől is, hogy a bécsi helyőrség egy része a csatatérre vitetett. Ez nem a főhadiszállásról most kijelentett kivonat következtében történt, hanem régen el volt határozva , mert a vasutakat őrzött csapatok rendre a fősereghez mentek, s azokat kell felváltani. Végül írja a hivatalos lap: Tegnap Wildenschwerdtnél (Senftenberg közelében) a poroszok demonstratiót tettek, de ismét visszavonultak, midőn a helységet osztrákokkal látták megrakva. Hogy Senftenberget poroszok szállották volna meg, hiteles helyen mit sem tudnak róla. — A bécsi hivatalos lap közli Benedek táborszernagynak Bécsbe küldött hivatalos sürgönyét a Trautenaunál 27-kén vívott csatáról, Gablenz vezérlete alatt. 27-kén — úgymond — reggel 6 órakor a Schurz felöl előnyomuló hadtest előcsapata (Mendel ezredes dandára) Trautenaut megszállva találta és megtámadta. A harcz élénk volt és rendre részt vett benne a hadtest minden csapata. Foglyok állítása szerint a poroszok első hadtestek három dandárát küldék rendre ezen állás megtartására. Heves és véres ütközet után háromnegyed kilenczre Trautenau a mienk volt, de a tüzelés, bár gyengén, még tartott a jelentés ideindításakor, azaz 9 órakor. Miután a 10-ik (osztrák) hadtest így elfoglalá Trautenaut, Gablenz altábornagy bizalmas után megtudta, hogy az ellenség délután 4 órakor egy erős dandárt küldött ki Espel felé, hogy öt oldal és hátban fenyegesse. Ganlenz altábornagy, hogy ezzel is megküzdhessen, csak egy dandárt hagyván maga Trautenau megszállására, hadteste többi részével a Trautenautól délre fekvő magaslatokon foglalt állást, mely állást az ellenség nem merte megtámadni. Távirati jelentések az éjszaki harcztérről : Prága, jun. 29. A „Politik“ külön lapja a következő magánhíreket közli: Horitz, jun. 28. (este.) A poroszok Gietschin előtt mutatkoztak, Agyutisz a város előtt. Lichtenstein-huszárok és vadászok az ellenséggel szemben állanak. A poroszok visszavonulnak. Jun. 29. A poroszok visszavonulása nem sokáig tartott. Erősítést kapván, újra megszállták Grietschint, de ismét visszavezettek az Edelsheim-lovasság által, és Troska és Gross-Skalon keresztül Turnau felé üldöztettek. Éjfél után egy órakor a poroszok Jungbunzlau mellett, Melnik felé mentek. Bécs, jun. 30. Lipót félig megbetegedvén, Pardubitzból elutazott, s helyette a 8-dik hadtest parancsnokságát Weber vezérőrnagy vette át. A déli harcztérről. • — A „France“ bán a custozzai ütközetről következő részleteket találunk. „A custozzai ütközetben részt vett haderő a következő volt : Az olasz hadsereg: 10 divisio gyalogság, és egy divisió tartalék lovasság. Minden gyalog divisióval van egy ezred lovas, s átlagosan 10,000 harcosból áll. A lovas tartalék divisió 2500 lovast számlál. E szerint 100—105,000 ember állott Victor Emanuel király vezénylete alatt Custozzánál és Peschieránál. Az osztrák hadsereg két hadtestből állott, melynek mindenikében 4 divisió, s így összesen 8 divisio volt, 120,000 harczossal. Látni való, hogy csaknem egyenlő erők álltak szemben egymással. A halottak és sebesültek számát az olasz hadseregben 10,000- re, az osztrák seregben 6000-re teszik. E veszteség nagy, kivált nagy az olasz hadseregre nézve, s úgy látszik, hogy a Durando hadtestéből Cerae divisiója szenvedett legtöbbet. E veszteségek tanúsítják a támadás és védelem élénkségét. Az olasz hadsereg, ámbár a harcz szerencséje nem kedvezett neki, méltónak mutatta magát a hősökhöz, kik hét év előtt ezen a napon San- Martinónál, az ő Solferinójuknál elestek.“ A franczia lapok florenci telegrammja, jan. 26-ról a custozzai ütközetről. Az osztrákok 60,000-en voltak. Nagy erőt fejtettek ki tüzérségekkel és lovasságukkal. Az olaszok csak azután hagyták oda elfoglalt állomásaikat, miután az osztrákok nagy segítséget kaptak. Estre felé a két hadsereg visszavonult állásából, magával vive sebesülteit. Humbert herczeg, két uhlanus ezred által megtámadtatva Villafranca előtt, a gyalogságot négyszögbe állította, s maga közepén állva, visszaverte az uhlanusokat. Amadé herczeg dandára vezénylete alatt mellén kapott sebet. A Pinelli divisio, egy egész zászlóalj osztrák vadászt fogott el. A Govone divisiója, mely ostrommal foglalta el a custozzai állomást és a monte torrei állomások egy részét, egész estig megmaradt ezekben a ellenség ismételt támadása daczára. A Cuzia divisio elfoglalta egy részét a Monte- Torre és Monte Crocenak, s estig megtartotta. A Siriori divisió Santa Luciát foglalta el, és hasonlóan estig maradt meg ott. Az első hadtest tartaléka, Valeggiótól balra a halmokon elhelyezve, feltartóztatta a túlnyomó erőt, mely előtt a Cerale divisiónak hátra kelle vonulni. A Bixio divisiója és a sorlovasság fedezték a visszavonulást, mely jó rendben hajtatott végre. Az olasz lovasság többször összecsapott az osztrák lovassággal, mely nagy veszteséget szenvedett. A 3-dik hadtest körülbelől 1000 foglyot ejtett. Az olaszok vesztesége jelentékeny, de azt hiszik, hogy az osztrákoké még nagyobb. Villarey tábornok megöletett. Durando, Cerale, Cozzani tábornokok sebet kaptak, amint csapataik élén az ellenséget megtámadták. A „Wiener Zeitung“ a custozzai ütközetről egy katona-levelező után ezeket írja: Több mozzanatai ennek, a császári seregre nézve az ellenség túlnyomó ereje miatt kétszeresen dicsőséges harcznak, már távirati tudósításokból ismeretesek. A siker tökéletes volt, amennyiben az ellenség egymásután minden állásából kivezetett, délután fél háromkor Custozza magaslatait, fél négykor e helységet magát oda hagyta, s miután Moering tb. dandára az 5-dik hadtestből Monte Mamourt megszállta, Villafrancát is oda hagyta, s a harczban elfáradt legénységét átvitte a Mincio jobb partjára. Ma pihenő nap van, mely jól esik a seregnek, miután a tegnapi fáradtságos és forró napon sokat állott ki. A hadsereg kitűnő vitézséggel harczolt. El kell ismerni, hogy az ellenség is vitézül viselte magát; tanúsítják ezt halottai s a temérdek sebesült, kiket ma délig sem lehetett mind összegyűjteni. A foglyok száma meg fogja haladni a 4000 et. A mi veszteségünk még nem tudatik tisztán. Weimar herczeg alól két lovat lőttek el. Bujanovics ezredes a jobb vállába lövést kapva, az ellenség kezébe esett, de Villafrancánál ott hagyták, megmenekült. Skrbenski őrnagy a Sicilia-uklanusoktól, s a németalföldi király nevét viselő ezredből egy őrnagy egy üteg bevételekor elestek; az üteget is ki kellett adni. Marokk ezred elvett egy üteget, s azonnal használta is az ellenség ellen. A vadászok és gyalogság versenyzett egymással. Az új ezredek úgy küzdöttek mint a régiek. A szuronytámadások erélyesen hajtottak végre. A nagy forróság, hosszas gyaloglás, s a magaslatok rohamos támadása által a gyalogság kimerült, de kevés pihenés után ismét harczképes volt. Rudolf korona bg ezred a császárt éljenezve ostromolta meg a Monte Salvatore magaslatait. Sajnos, hogy e vitéz ezred tiszei közül 8 elesett, 10 megsebesült, 6 elveszett, s legénységéből 590-et veszített. Ernst főherczeg ezred 500-nál több legényt veszített, Welfershemb ezredes dandára, mely az utolsó rohamot tette Custozzára, tisztekben veszített 6 halottat, 31 sebesültet és 290 közlegényt. Rodich tek jelenti, hogy az előnyomulásnál három sebesült vadászt felakasztva találtak. A lovasság vitézséggel trntete ki magát, ha szabad úgy mondanom, vakmerő volt és jelentékeny veszteséget szenvedett A Károly bajor hg nevű huszárezredből ma reggel három tiszt és 68 ember hiányzott. A Trani dzsidások egy üteget elvettek vala, a gyalogság tüzelése miatt azonban az ágyukat ott hagyák, két négyszöget széttiportak, és más négyszögön könnyedén átvágtak. A császár-dzsidások szintén jelesen viselték magukat, nemkülönben a többi lovas ezred, noha már kifáradtak vala előbbi napon az előőrsi és csatározási szolgálatban. A tüzérség gyors felfejlődéssel és higgadt biztos tüzeléssel tüntette ki magát. Reggel fél 7-kor volt az első sestve fél 9-kor utolsó lövésük. A custozzai magaslatokat 6 üteg lőtte, egyike kartáccsal és apró löveggel. Az ellenséges hadsereg nagy veszteségéről tanúskodik az estre bekísért foglyok nagy száma. Ezek által értesültünk arról, hogy Amadélg nehéz sebet kapott, hogy több tábornok, ezredes és törzstisztjük veszett. A déli hadsereg szelleme kitűnő, holnap ismét kész lenne az ellenséget megtámadni, és pedig nagyobb vitézséggel mint tegnap. Eddig a „Wiener Ztg.“ . Az osztrák déli hadsereg táborkari főnöke, John báró és Lamarmora tábornok levelet váltottak egymással a fentebbi tudósításban említett tény felett, mely szerint három sebesült vadászt felakasztva találtak volna. John báró levele Zerbara főhadiszállásról jan. 24-ről így szól: „Egyik tábornok jelentéséből kitűnik, hogy három vadász ellen hallatlan kegyetlenséget követtek el, amennyiben megsebesítés után felakasztották őket, azonban szerencsére elég korán találtattak meg, úgy hogy kettő még életben van, de a harmadik megörült. Ha ily polgárosult államok hadsergéhez méltatlan tettek ismétlődnének, a seregparancsnok, a főherczeg ő fensége, kénytelen volna szigorú visszatarló rendszabályokat parancsolni, ámbár büszkeségünket találjuk benne, hogy a hadifoglyokkal úgy bánunk, mint saját katonáinkkal. Fogadja excellentiád stb.“ Lamarmora válasza : A legélénkebb meglepetés érzésével vettem a ma reggeli közleményt. Ha az öntől jelentett tény nem egy tábornok jelentésén alapulna, vonakodnék ennek hitelt adni, annyival inkább, mert a mi seregünk, hasonlóan máshoz, dicsekedett azzal, hogy a hadifoglyokkal a becsület és emberiség törvényei szerint bánik. Ki fogom nyomoztatni, hogy véletlenül történt-e valami a jelentett esethez hasonló, s ezen esetben bizonyosan példát fogok szolgáltatni ; de hasonlóan elvárom, hogy a cs. kir. seregparancsnokság utána járjon, hogy a jelentés, amelyre panaszát alapítja, nem puszta híren alapszik-e, és túlzás által talán nagyittatott, mi az izgatottság közepette könnyen megtörténhetik. Fogadja ön stb. 6- ik hadijelentés. Verona főhadiszállás, jun. 27. Tegnap délután Peschiera, előtt garibaldista szabadcsapatok jelentek meg, s Dél-Tyrolban az ott elhelyezett cs. kir. csapatok és tartományi vadászok ellen intéznek támadásokat. A főherczeg tábornagy tegnapelőtt és tegnap a csapatokat mind meglátogatta táboraikban, hogy személyesen kijelentse nekik köszönetét, és meggyőződést szerezzen magának állapotukról, amely kitűnő, nagy az öröm és vigasság. Még tegnap is érkeztek egyesek, kik a nagyon kiterjedt és zavart csatatéren eltévedtek, vagy mint erejökből kimerültek felfedeztettek , s ezáltal a hiányzók száma egyre kisebbedik.• A behozott hadifoglyok száma 4000 felé jár, ide nem számítva több ezer ellenséges sebesültet, akik kezeinkbe kerültek, s a mi sebesülteinkkel együtt ápoltatnak. A lakosság részvéte felettébb dicséretes. Mostanig 14 ellenséges ágyú hozatott be, még sok anyag van a csatatéren. Mi egy ágyút se vesztettünk, 7- dik hadi jelentés. Verona, jun. 27. esti 9 órakor. A Garda tavon levő cs. kir. Hotilla ostromzár alá veszi a salo-i öblöt, melyben az olasz hajóraj tartózkodik. Az ellenséges hajók eddig nem tettek kísérletet a kifutásra. F. hó 23-án és 25 én a mi csapataink osztályai átlépték az ország határát a Stelvio hegyháton és a Tonelo-n, s az ellenség előcsapatait visszanyomták. F. hó 26-án idegszállották Fonta di Lego-t. Judicariában a csász csapatok Insbruck város tartományi lövészszázadával egyesülten visszavertek egy szabadcsapat-betörést. — A mi részünkön Ruzdzka százados esett el a 11-dik gyalogezredből. Az egésznek vezénylését Wickenburg gróf lövész-százados vette át. 24 ember esett el és sebesült meg, kik között tartományi lövészek is vannak. Az ellenség vesztesége jóval nagyobb. A „Trieszt. Ztg“-nak írják : „F. hó 26-kán szállíttatott Nabresinán keresztül a custozzai csatában elvett ágyuk egyike, teljes fogatával együtt. Úgy hallani, hogy összesen 20 ágyút vesztettek az olaszok. A csatát rendkívül hevesnek mondják Mindkét részen a legnagyobb bravourral harczoltak, s az ellenség veszteségei mellett a mieink is tetemesek. Beszélik, hogy 25,000 halott és sebesült lett volna (mind a két részen együtt), ami talán túlzott szám. Pontos tudósítások e részben még nincsenek. Az említett ágyút, miután egy vadász osztály elvette, kevésbé múlt, hogy vissza nem vették. Egy olasz dzsidás tiszt vágtatott a vadászok ellen, de mellbe lövetve, halva rogyott le. Ezen tiszt egyenruhája is Bécsbe vitetik az ágyúval, mint diadaljel. Már sok hadifogoly is keresztülvitetett Nabresinán. Egyik vadászzászlóaljunkról halljuk, hogy jelentékeny veszteségeket szenvedett. Egy magyar huszárezredről mondják, hogy rendkívül elősegélte a tökéletes diadalt, vakmerő támadása által.“ — Verona, jun. 26. Lassan-lassan felderítinek a custozzai csata egyes részletei, melyekből kitűnik, mily elkeseredettséggel folyt légyen a harcz mindkét részéről. Minél tovább halad az ember Somma Campagnától Valeggio felé, annál inkább szaporodnak az itt vívott borzasztó küzdelem nyomai. Ámbár az egész tegnapi nap a sebesültek elszállítása és a halottak temetésére fordíttatott, még ma is dombmagasságnyira fekszenek az elesett harczosok sorbarakott testei, s több oly hely van, hol a szó szoros értelmében egészen a lábikráig gázol az ember a vérben. Fegyverek, borjak, csákók és tábori bütykösök hevernek szerteszét a felfordult szekerek és elhullott lovak között. Maga Valeggio, mely körül leghevesebben folyt a csata, s melyet a piemontiak négyszer, a mieink pedig ötször vették be rohammal, s végre meg is tartották, majdnem egészen romhalmaz. A házak, melyek a rohamok előtt ágyukkal lövettek, annyira és oly nagy számban szétrontattak, hogy könnyen meg lehet számlálni azokat, melyek az ágyuk tüzétől megkimélve maradtak. — Míg embereinknél a sebesülések többnyire puskagolyóktól erednek, a piemontiaknál a szuronyszúrások és kardvágások vannak igen nagy számmal képviselve. Legtöbb veszteséget szenvedtek a Benedek- és Tríni- (önkéntes) ezredek, valamint a dzsidások. A Benedek ezred töltényeit megkímélte, s többnyire puska-agygyűl és szaronygyal verekedtek, még pedig úgy, hogy egy percz alatt elfoglalták a magaslatokat mely alkalommal természetesen sok katonát és tisztet vesztettek. A Trani- dzsidások négyszer egymásután verték szét az ellenséges négyszöget, s az olaszokat úgy vágták, mint a mákfejeket. Még a négyszög szétrobbantásával voltak elfoglalva, midőn egy lándzsás csapatra bukkantak, melyet szintén szétvertek, de heves puskatűzbe jutván, jelentékeny veszteséget szenvedtek. A peschierai kirohanó csapatok veszteségei: A 8. számú gradiskai határőrgyalogezredből 1 halott, 1 sebesült; a 19. számú Rudolf koronaherceg gyalogezredből 2 halott, 14 sebesült; összesen 3 halott, 14 sebesült és 18 elveszett; rangfokozat szerint pedig egészben 5 törzs- és főtiszt, 41 a legénységből és 1 ló. Ha az ellenség — miként katonai körökben tartják — valósággal Salienzo és Valleggionál erőszakolta az átmeneteit, s egy erős oldalfordulattal, Peschiera bekerítésére törekedett, egész hadi tervét elárulta. Kiváló érdekében áll Paschiera és Verona között minden áron keresztül vágni magát, hogy Velenczével összeköttetésbe jöjjön, és a Po mellől is támadhasson, ami azonban csak úgy történhetik meg, ha Sarca folyó mellett sikert aratott, de az első kíséret nyomorúságosan meghiúsult. Önkéntesei mindamellett nagy mozgékonyságot kezdenek kifejteni. Lodroneból írják, hogy oda garibaldianusok érkeztek és 1500 önkéntes számára szállást rendeltek. — Ugyanaznap táborkari és tüzértisztek Monte Cive 1r o t recognoscirozták, amely főleg a tüzérségre nézve különösen fontos pozítio. — Val Comonicaban hasonlókzépen nagy mozgékonyságot vehetni észre az önkéntesek között, és Tirano mellett, azon az útón, amely a Bormion át a Bormio szorosba és Val Venostaba vezet, a Garibaldi-önkéntesek Torazzi által vezényelt előcsapata áll. — Florencból jelentik, hogy Victor Emanuel hajóhada 25,000 embert fog szállítani; azonkívül, a Bariban és Barlettában álló garibaldisták közül 150,00 et vehet fel. (?) — A „Moniteur“ írja: Az olaszok, lemondva első támadási tervükről, Cremona és Piacenza mellé gyűlnek össze. Cialdini elhagyja a Po melletti hadállását, Bologna felé vonul, s onnan a király hadához a Pó felső része felé. — Ma a régi „Presse“ meghazudtolja az új „Pressé”nek azt a tudósítását, hogy az olasz hajóhad Velencze előtt megjelent volna, s egy hajója zátonyra menve, osztrák kézbe került volna. Ma meg Triestből a „Neues Fremdenblatt“-nak van egy távirata, hogy a velenczei lagúnák végpontján álló Brandolo-t Chioggia közelében az olasz hajóhad lövetni kezdte. — Albrecht főherczeg az ütközet utáni napon a hadsereghez egy napiparancsot adott ki, melyben ezt értesíti, hogy császár őfelsége táviratilag köszönetet mondott neki és a hadseregnek. És emlékezteti őket, hogy újabb fáradalmak, és ha Isten úgy akarja, újabb győzelmek várnak rájuk.“ — Albrecht fhg Hess tábornagynak az ütközet estvéjén a következő táviratot küldte Bécsbe: „A háladatos tanítvány jelenti mesterének, hogy győzött ? Esti posta. — A poroszok a hannoverai királynak következő feltételek alatt ajánlottak capitulatiót: a hannoverai hadsereg bocsáttassák el ; a tisztek megtarthatják kardjaikat és lovaikat ; a király szabadon választhatja meg tartózkodása helyét. Berlini lapok szerint a hannoverai király indignatioval utasította vissza a capitulatiot. A Stettinben megjelenő „Ostsee Zeitung“ jan. 25-kéről jelenti, hogy a hesseni választófejedelem 24-kén érkezett oda. A királyi kastélyban négy szobát készítettek számára. Szolgálati személyzete 16 egyénből áll, s három udvari hintó van rendelkezése alá rendelje. Berlinből parancs érkezett, hogy a legnagyobb tisztelettel bánjanak vele. Egyébiránt, minthogy a cholera Stettinben még mindig dühöng, szabad tetszésére bízatott a königsbergi kir. kastélyt választani lakhelyéül, mire nézve azonban a választó fejedelem még nem jelentette ki szándékát. Wächtersbach herczegnő, a választó fejedelem leánya, hallomás szerint meg akarja osztani apja fogságát. A poroszok Szászországban az ostromállapotot hirdették ki. A „Dresd, Jourral“ erre vonatkozólag következő hirdetményt közöl: ,,A porosz katonai kormányzó úr ma az egész országban ostromállapotot hirdetett. Ezen intézkedés,mint a porosz királyi polgári biztos, Vurmir tartományi tanácsnok által biztosíttattunk, nem idéztetett elő semmi különös esetek által az országban, hanem következménye az ország porosz hadak általi megszállásának és katonai tekintetekből vált szükségessé. Mi tehát ezennel felszólítjuk az ország különféle vidékeinek lakosait, legyenek bár e vidékek porosz hadak által megszállva vagy nem, vessék magukat nyugodtan és önmegadással alá a kérdéses intézkedésnek, s kerüljenek mindent, mi a katonai hatalom beavatkozására okot szolgáltathatna. A porosz királyi polgári biztos úr különös felhívására még arra figyelmeztetünk, hogy a szász szolgálatköteles egyének is, kik netalán a hadsereghez mennek, valamint azon szász tisztviselők, kik nekiek ebben, segédkezet nyújtanak, vagy a hadi tartalékhoz tartozó egyének hivatalos elszállítására lépéseket tesznek, a porosz királyi katonai hatóságok felfogása szerint, a rögtön ítélő bíróság eljárása alá eső bűnt követnek el. Szászok! Szomorú kötelességet teljesítünk e hirdetmény kibocsátása által, de teljesítnünk kell azt, miszerint mind egyesekről, mind az egész országról nagy szerencsétlenséget hárítsunk el. Higgadt megnyugvás abban, ami ez idő szerint elkerülhetlen, az egyetlen, mit most ajánlhatunk nektek, Drezda, jun. 25. 1866. Az országos bizottmány: Falkenstein. Friesen. Dr. Schneider Engel.“____________________ Felelős szerkesz.t.ei . B. Kémén v Z.sigmonn. Nyilt tér. Hadi térképek és atlaszokból legnagyobb készlet található LAUFFER testvérek könyvkereskedésében Pesten, váczi utcza 9. sz. a. Általános átnézeti és pontos részletes térképek kaphatók 30, 40, 75 kr, 1 ft 13 kr, 2 ft, 2 ft 25 kr, 4 ft, 5 ftért, egész 40 ftig. Egyes csatatérek átnézetére különösen ajánlhatók Reymann Németország részletes térképének következő részei : Lipcse, Drezda, Zittau, Saatz, Prága, Königgrätz, Troppau, Teplitz, Jungbunzlau, Hohenelbe, Glatz, Neisse stb. stb. Egy-egy lap ára 75 km.