Pesti Napló, 1866. szeptember (17. évfolyam, 4910-4934. szám)
1866-09-01 / 4910. szám
eredi azt kívánja, válaszszák a horvát országgyűlésen az illető képviselőségi illetéket, míg a magyarok azt akarják, hogy mind az 50 képviselőt a magyar országgyűlés válaszsza. Galliczia a Lajthántúli tartományokhoz éppoly viszonyban álland, mint Magyarországhoz Horvátország stb. Cremeville a korábbi erdélyi kormányzó nem tér vissza többé állomására. Az újvidéki „Naprédak“162 ik száma J. J. 61-iki országgyűlés képviselőjének tollából a következő czikket hozza : Tej laelyzst. i. Königgrätz, mint a hajdani római félisten Janas két arczczal bir : az egyik előre, a másik hátra néz. Ez, a catastrophát, a szerencsétlenséget mutatja, mely annyi nem-német fiainkat nyeri el német érdekekért; amaz, azon nemzetek jobb jövőjére van irányulva, a melyeknek fiai idegen érdekekért vesztek el. S ezen szerencsétlenségnek és annyi változásnak indító oka a német szövetség — Deutscher Bund — volt. Ezen német bund, e legnagyobb politikai szörny, 1815-ben alapítatott Metternich és elvbarátai szellemében. A sok részre és sok fejedelem közt elosztott német nemzetnek egy szövetséget kellendett képeznie, amely szerint aztán egyik a másikat segítené. A németek ezt Baridnak nevezték, pedig inkább volt ennek ellenkezője. Maguk a németek politikai lehetlenségnek járták, s addig tódozták fódozták, mig egyszer aztán Königgrätznél szét nem repedt, egészen tönkre nem ment Ne kérdezzük, miért nem bírta e Band az ő tetszésöket is megnyerni, ez az ő dolguk, mely bennünket közvetlenül nem érdekelt , hanem vizsgáljuk meg mi azon szempontból, a melyből minket illetett, s érdekelt. Ausztria is — szerencsétlenségére ! — e Bandhoz tartozott, s nemcsak hogy tagja volt, hanem ott a befolyás és elsőségért hevesen küzdött. Az úgynevezett szent római német császárság romjain emelkedett e német Bund. Ezen szent római császárságban a császári czimet azon dicső dynastia tagjai hordozák, mely ma uralkodik Ausztriában. A császári czimet mindenha és mindenkép fenntartani igyekeztek, s az ausztriai kormányférfiak azon voltak, hogy az újjá alakított Bundban az ausztriai császár befolyása és tekintélye a többiek felett megerősítesék. De ezen belul felfogott politikában rejlett Ausztriának legnagyobb szerencsétlensége, melyet e században már harmadszor sodorta a legnagyobb veszélybe. Ausztria, hogy e Bundban a legnagyobb befolyást bírhassa és megtarthassa, minden ereje és hatalmával lépett be abba. Ha Ausztria tisztán német állam lenne, volna ennek értelme, de Ausztria csak némely részében és tekintetben német. Zömig szerint Ausztria összes népességének száma : 36,220,000. Ebből német ...... 7,500,000. „ magyar..................... 5,000,000. „ olasz......................... 3,000,000. „ románok..................... 2,600,000. „ zsidó, örmény . . • 1,120,000. „ szláv.......................... 17,000,000*9. Ez Zömig szerint, kiről a nem németeknél azon vélemény uralkodik, hogy ahol csak tehette, a szlávok számét kevesbítette a magyarokat — ha ez lehetséges lett volna — a föld színéről pusztítaná el, csak azért, hogy a németek száma nagyra nőjjön Ausztriában. — No mi később majd óvatosbak leszünk, s hitelesebb szláv forrásokat keresünk ! Ausztria a Bundnak hemlitarius joga és hatalmával volt bemutatva, nem tekintve arra, ha az német-e, vagy nem. Ausztriát a német Bundban 3600 □ mértföldü területére nézve képviselte .....................................12,900,000 lélek. *) E czik a népiségre vonatkozóilag ki-rekanámot vesz fel. Könyvismertetés. A magyar nyelv teljes szótára, melyben BZ «*gye» szók különböző krtekteinek stb. — Szerkesztette Ballagi Mór. 1 füzet. Pest, 1868. Ha nem mondhatjuk is, hogy óriási léptekkel haladunk előre a tudományok terének elfoglalásában, még is elmondhatjuk, hogy valóban előbb megyünk, így van a dolog nyelvünk tudományára nézve is. Csak szótárainkat kell megtekinteni, melyek már vannak, s melyek közeljövőben lesznek. Nem is említem Tildy és néhány más akadémikus Tudományos Műszótárát, a Kereskedelmi szótárt, Kenessei Hajózási szótárát, csak e hármat tekintsük meg : a Czuczor és Fogarassi félét, a Mátyás Flórián történeti szótárát, melyről, néhány czikke után ítélve, legjobb reményünk lehet is végre a felül nevezettet, és meggyőződhetünk, hogy a közértelmesedés e téren is elthaladt, s az e miatt előállott szükségek itt is teljesíttetni kezdenek, és hogy a nyelvünk ismerete körüli tudományos foglalkozás ezen évtizedből is maradandó nyomokat fog hagyni. Ezt kivált azon okért kívánjuk becses olvasóink előtt felemlíteni, hogy felhívjuk figyelmét irodalmunk, tudományunk elhaladásának akadályaira. Mennyivel nehezebb nálunk általában is tudományos munkát, de kivált effélét dolgozni, könnyen belátja, a ki viszonyainkat ismeri. — Mennyivel könnyebben dolgozik egy német vagy általában külhoni szótárbó, például Grimm Jakab. Ő testvérének fő segítsége mellett, nagy szótárának — mely halála óta akadoz, és félő, fennakad — s tán nagy grammatikájának készítésekor is sok segédkezet használt, kiosztva több társnak, mit nézzen át, miből jegyezzen ki az ő keze alá ; kinek van ez nálunk módjában, hol vannak az erők, a segédeszközök ily munkálkodáshoz ? Igaz, hogy a német irodalom sokkal terjedtebb, és így átnyomozása több erőt kíván ; de bizony a kik ismerkednek vele, sejthetik, hogy a mienk sem oly szegény, mint Vrzsit úr gondolja, ki Staatsrechtjének (Pest, 1865.) első kötetében Káldit vallja első biblia fordítónknak, sőt a XVI., XVII. századok írói csak egynémely másodrendű könyvtárunkban is százakra mennek, s a kitűnőbbek annyi szó és szyl sajátsággal bírnak, hogy csaknem teljes igazsággal mondhatjuk el: minden magyar szó egyszó! Hogy állanak könyvtáraink ? Schwarcz Gyula jól mondja valahol, hogy ha valamennyi magyarhoni könyvtárt összeolvasztanánk, lenne tán belőlök egy valamire való egész, vagy legalább nemzeti tanulmányainkra nézve (történelmünk, irodalmunk és efféle) egy jóformán teljes. A mostaniak nagyobb része is rendezetlen, vagy rendezés alatt van, vagy magán és zárt tulajdon, nyilvános olvasó termek és ügyes szolgálat nélkül. Addig, míg ez máskép lesz — ha lesz — nem igen lehetséges, kivált ily szótárfélét „teljest“ adni, és hypocriticusaink, kik valamikép a franczia akadémia szótárának, vagy az angol újabb szótáraknak, vagy a Grimmekének színvonalára felemelkedtek, vagy legalább képzelődésben felemelkedteknek álmodják magukat, s úgy méregetnék amazokhoz a mi szótárainkat, nagy méltatlanságot cselekednének. — Hol van a közönség, mely általában is a tudományos nagyobb munkálatokat pártolja, annyival inkább a régi irodalom emlékeit, szógyűjteményeit óhajtsa, azok kiadatását szükségelje, követelje. Az akadémia megkísértette a régi magyar nyelvemlékeket kiadni. E vállalat már jó régen fennakadt, hihetően mert 25— 30 előfizetője vagy vásárlója volt, mint egykor a Tudománytárnak, s újabban is a jó irányú Uj korszaknak. Innen van aztán, hogy a homines paucorum librorum, legjobb akarat mellett is, sokszor szűk látkört, félszeg nézeteket tanúsítanak, s ujjal lehetne kimutatni, hogyan jutott fel, hogyan tartotta sokáig fenn magát némely bal vélemény csak azért, mivel az illetők magukat nem tájékozhatták. —Tekintsünk íróink helyzetére. Itt a kiszótáríó, egyszersmind tanár, szerkesztő, elnök, és isten tudja mi! A tanári név nálunk sem nyugalomra, sem egyirányú, mélyre ható, nyomós kutatásra módot és időt nem ad, mint külföldön, sőt legújabb időkben épen arra ad itt-ott alkalmat, hogy görbe szemmel nézzék a tudomány ama napszámosait, kik önvétkek nélkül, s kétségkívül a tudomány ügyének hasznára szaporodtak meg, s kiket e mellett még az élet anyagi érdekei is lenyomnak. Mindezt csak azért kell itt, tán nem is egészen alkalomszerüleg, említenünk, hogy ha, mint emlegetjük, a tudomány magasztos hasznait elismertük, a tudomány szükségeit is első sorba tegyük, s megadjuk annak a mi szegénységünkből jót. Mert valóban is a szegénységre kell hárítanunk bajaink legnagyobb részét Szegények vagyunk és fényűzők ! Tehát vértelenség és láz, miből általános elgyengülés lehet. Bizony hazánk ősi alkotmányos válságánál, szellemi életünk, tudmányunk, nyelvünk Ugye is fennforog és válságra jut. . . De térjünk a felvett könyv ismertetéséhez. Bár minden magyarnak, kivált műveltebb egyénnek, írónak és komoly olvasónak nagy hasznot tett, s rég általán érzett szükséget "pótol szótárával; úgy hogy munkája czimlapján a könyvárosi nagyzó styleme kifejezései: „nélkülözhetetlen segédkönyv minden rangú és rendü magyar ember számára“ — nem illetéktelenek. Ha a természettudós gondolatait némi önállósággal egyszersmind szabatosan igyekszik kifejezni, nemcsak a tudomány tételeit kell ismernie, hanem annak legjobb kifejezéseit is elsajátítnia, s minél nagyobb öntevékenységgel dolgozik, annál inkább szükségévé lett, hogy a nyelv kincseit ismerje, a nyelv szavait, a nemzeties szylt minden változatban, minden nemben tudja használni. A költő, vagy általában a széptanai író, ha nem akar öröklött és ekként phrasisok ismétlője maradni, hanem maga is eszmél, gondolkodik és feltalál, saját érzetei, gondolatait eredetien, finoman kifejezni, a külföldi remekek rövidségét, tartalmasságát, erejét utolérni vágyik, hasonlóan kénytelenné lesz szavakat keresni, a jót a rosztól, az életteljesbet a bágyadtabbtól, a rövidet a terjedtebbtől megkülönböztetni. Maguk műveit olvasóink számtalanszor vannak oly helyzetben, hogy szavaink, kivált az újak alaposb és közelebbi megismerése végett szótárhoz kell nyúlniok, hogy megítélhessék, melyik a jobb szó : gazdászat vagy gazdaságtan, kisért vagy kisért, bizottmány v. bizottság, — hogy megismerhessék a synonymek közti különbséget: intézet, intézmény, intézkedés, értelem, értemény stb., hogy tájékozhassák magukat amaz áldástalan bőségben, melyet nálunk a túlcsapongó szócsinálási szeszély létrehozott. Grimm szótára előszavába házi kincstár gyanánt tekinti a szótárt, melyből családias estéken szívesen vesz elő s mutogat fel egyetmást az atya, gyakorolni kívánván gyermekei nyelvismeretét, az anya finom női elmeélének (Mutterwitz) és romlatlan (!) nyelvérzetének segélyével. (Wörterb. L. XII.) Mindezek, sőt nyelvészkedők is nagy hasznát vehetik oly munkának, mely „az egyes szók értelmeinek körülírás általi meghatározásán kivül különös figyelmet fordít azok szójárásoi“ u tán inkább : táj beszéd, mert szójáráso qu e n d i formula, milyet a mindennapi életben is sok embernél, főkép pedig némely vígjátékok hőseinél találunk — „közmondás, irodalmi stb. használatára, valamint a szaktud. és iparbeli műszóban is. — Ily szótár nagyértékü munka a végre, hogy a nemzet egész szókincse közül ismertessék, annak egész vagyona forgalomban lehessen, gyümölcsözzön, igy az idegen szók átvétele, hibásan alkotott uj szók divatba jutása meggátoltassák. Valódi hazafias munka. Nézzük, mit várhatui szó munkájától teljességére nézve. E szót betű szerint nem vehetjük. Teljesnek mondanak minden második szótárt, pedig ilyen legfeljebb a holt nyelvek szótára lehet. Tehát csak viszonylagos vagy lehető teljességet kell értenünk. Mi által eszközli ezt szerzőnk? Felveszi könyvébe 1. a régi szókat, 2. a tájszólásokat, 3. az új szókat, 4. a közhasználatban szó kottákat. Az utolsó osztályba tartozókra nincs különös észrevételünk. A tájszókra nézve annyit jegyzünk meg, hogy az eddhi gyűjteményeket, jelesen az akadémia Tájszótárát (melynek második kötete, fájdalom, nem bír megjelenni !) eléggé felhasználta és befoglalta, sőt több tájszót is ad. De hogy minden tájszónak minden jelentményét adná, azt nem mondhatni, s talán nem is kívánhatni, sőt egy kettő ki is maradt. így a rcza 11 mellett nem találjuk e szót a rczal, mely melléknévi jelentménynyel igy áll: arczal jászol. Ászátnak ily alakja is van a szó 11 (fü neme), mely talán a valódi, mivel e gyomfélének sovány, szikkadt levelei vannak. Ily mellőzés kevés van, s mint mondám, rész néven nem vehető, mert a tájszók töméntelen része máig feljegyzetten. Több észrevételem van a régi szókra. Molnár és Páriz pápai szótárát nem használta egészen fel az érdemes szerző, valamint némely más szótárírónk sem. Mint kimaradtakat ajánlom figyelmébe ezeket: á l á s á s cuniculus, a dia idea (Molnáron kívül Sándor Sokféléjében is), aglant v. agglant (Kisfaludy S. V. ö. B. Szabó kisded szótára II. kiad. 6.1.), e régi de jeles példabeszéd, ember teszi fogadást, aggeb ki megállja, — agyafúrt, ágytartó cubicularius, alélkodás, általán v. általán véggel (a népnél ma is), ambi suggests , ara sororis fráter, balyókás, bárbidd. — Másutt találhatókból kimaradtak, ám ate jelentéssel: ájul (Nád. C.), a 11 alságátmérő (Guar. C.), aza- fékfolyadék (Debr. C.), ba 1 a 10 m általában tó (u. o.) békés, mint ápol csókol (u. o.), bekéretezik tájszó is , bekéredzik, akombák igy is mondják, s tán ! még több helyett, — asszonylani ural- I ni a nőt (Telegdi), apródos mesterinas I (Pesti), anyaház (Pósah és Kom. Cs.) s anyaszentegyház. — Anyaszentelet- ten ház (gúnyból Bornemisza), adalék nem o roszabb, mint, adalék. Ugy látszik csak a 1, el I képzőjü igékből kelle vala ilyeket alkotni. (G. Katona I.) állati, lényeges (G. Kat. I.) he há z n i inducere (Apáczainál és többnél) agyaskodik cavillare (törvénytani műszó a XVI. XVII. században, bajrahivás provocatió (u. 0.) b e f e 1 e 1 e k, befele- r e t replica stb (u. 0..) Bécsország Ausztria. Többet ezúttal emlékezetbe hozni nem tudók, mi egyrészt sz. szorgalmát és könyve bej clét, másrészt az én gyűjteményem csekély terjedtségét mutatja. De ezekre és a nevezetes. A szerzőknél még lappanghatókra felhívjuk figyelmét. — Bajos dolog, ha az történik, mi a fentebbi években egyszer. A sirhalmomi tűz felett folyt vitában, egyik vitatkozó fél megengedte, hogy ilyes alak a régibb irodalomban elő nem fordul, holott Molnár és Párnai pápai szótárukban egyiránt ott áll: fő 1-jdemi conterraneus, s e szóben van a NI.Szótárban is. Elkerülte figyelmét a G. Katonai és új testamentumokija s tán a S. Sz.-Péteri végzésben levő városunki, mihez hasonlló alakok másutt is fordulnak elő. Ugyancsak baj az is, midőn a látandottam, látandjak, s effélét csupán a S. Sz.-Péteri végzés egy ily szavából akarják lehetőnek bizonyitani, holott ilyen van más helyt is, jelesen, a biblia Károli féle fordításában. Luk. VIII. 12. áll: hien de n ének. Minden régi azét, mely régi időben is, csak úgy, mint mostanában, egyéni szeszélyből is származhatott, bajos — bár nem volna rész — beigtatni; de a nyelvfejlésre nézve jellemzőket nagyon is igyekeznünk kell el nem veszteni, sőt minél többek tudomására juttatni. — E szót a 1 i t, nem helyesen teszi sz. réginek. Meg van tájbeszédben ma is Békésmegyében és Erdélyben ma is hall- i hatni 5 nagyot a 1 i t magáról, — a 1 i t ja j magát. — Némely hivatkozásait nem értheti, 1 kivált kevésbé avatott olvasó, így ezeket B. a. '■ i. k. és Szig. Vesz. — melyeket elől nem ér* telaez. (Vége köv.) Tehát csak szláv .... 6,540,000 lélek. Ebből kiviláglik, hogy a német bundban Ausztria részéről több szláv volt, mint német. A bundnak értelmes határozata szerint kötelezve volt ez hadseregével szükség esetén Ausztriának segélyére lenni, de csak akkor és addig, ha és ameddig az ellenség az említett tartományok egyikét vagy másikát megtámadja. Ausztria tehát a déli Duna és azon tartományok oldaláról, melyek nincsenek a bundban, bátran lehetett megtámadtatva s meghódítva, a bund nem nyújtott volna neki segélyt, mert ez őt legkevésbbé sem érdekelte. Ausztria részéről azonban a dolog egészen ellenkezőleg állott. Ausztriának, mely — mint fentebb láttuk — 13 millióból csak 6 millióval volt képviselve a bundban, ennek hadserege számára — mely 1859 óta 600,000-re rúgott — következő számot kelle felajánlania : Három nagy hadtestet, ide értve a tartalékot is: Gyalogokban.............................. 125,000 Lovasokban....................................21,00 Tüzérekben , Utászokban 17,000 Mérnökökben 1 Összesen 163,000 Vegyük tehát most,hogy a német bund 45 millió lelket számlált, Ausztria 13 millió, jobban mondva 6 millió némete kedvéért, az összes bund hadseregének több mint egynegyedét képezte! A kölcsönös érdekek nagy aránytalansága volt ez. A bund hadseregével Ausztriát illetőleg csak a fentebb nevezett tartományokra vonatkozólag kezeskedett, Ausztria ellenben roppant számú contingensével az egész Németországot illetőleg. Ausztriának, hogy a bund irányában elvállalt kötelezettségének megfeleljen, a bundon kívül álló tartományai, s nem német nemzetei erejét kell felhasználnia és fogyasztania. Ausztria kénytelen volt még béke alkalmával is a bund német várainak költségeire tetemes összeget nemcsak a német, de a többi nem német nemzetek pénztárából is kivenni. S mindezt a Németországon való ausztriai befolyásért, s az Ausztriában lévő néhány millió német kedvéért! Ily abnormális és természetellenes helyzetben Ausztriának ugyancsak meg kell magát feszítnie és erőltetnie, hogy az legyen, ami valódi feladatával homlokegyenest ellenkezik; hogy megmutassa, hogy még a lehetetlenség is lehető , hogy német nagyhatalom — deutsche Grossmacht — legyen. Tehát Ausztria nagyhatalom hat millió némettel, a kiknek a bund szívükön fekszik, s harmincz millió, a kiknek a bund nem áll érdekekben! Tehát e hat milliónak minden egyéb feláldoztatott! Ausztria ily természetellenes helyzetben két önmagával ellenkező szerepet játszott. Németországot mindenkép meg akarta győzni a felől, hogy ő német nagyhatalom, de ezt ott nem hitték. Németországban Ausztriát kigúnyolták, midőn az ausztriai német bundisták magukat nagy németeknek — grossdeutsche — a németországi többi németeket pedig kis németeknek — kleindeutsche — nevezék; csodálkoztak, midőn Ausztria azt affeciálta a hadsereg többségének nem-német elementuma által, hogy ő Németország defensora. De Ausztria más térre lépett, hogy megmutassa, miszerint ő csakugyan nagyhatalom. Azon Ausztria, mely magában Németországban ellene volt a német nemzet egységének, hanem e nemzet szétdarabolását igyekezett fenntartani ; saját birodalmában inkább lett németté, mint Németországban. A németesittés megkezdetett szép szerével is, meg aztán erőszakkal is. Bach miniszter a legutóbbi időben igen remélte, s hitte — angolnt német centralisatiójával — két három tized alatt az egész ausztriai birodalmat németté tenni. A német nyelv lett mindenütt uralkodó, a német törvény behozatott, a hatóságok , hivatalok mindenütt német volt. A német Bund oly fontos lett Ausztriában, hogy a büntető törvénykönyvbe paragraphusok szurattak be, melyek szerint az, ki valamikép a Bund ellen vét, mint felségsértő (Hochverräter) bűntetteik. — Egész Ausztria németté lett. Az ausztriai hadseregben is, a tisztikarban úgy, mint az altisztségekben, többségben egyre a németek voltak; ez pedig nem a véletlennek volt játéka, hanem előre kicombinált s kicsinált dolog. Mennyi idegen hivatotts hozatott be! Menynyire rúgott azon idegen német deákok száma, kik 1848—49-ben Schleswig-Holsteinban a dánok ellen harczoltak, s itt nálunk csakhamar tisztekké lőnek, a nélkül, hogy 5 — 6 évig hordozták volna a borjúdőrt a hátukon ! Boldog volt az, ki németnek született, azt a szerencse karjaiban hordozta s ölelte! Vegyük a német hadsereg állapotát, Zömig után (az úgynevezett Soll-Etat) és nézzük, miként voltak benne a nemzetiségek felosztva s képviselve. Zömig miként már fentebb emlitek, nem mulasztotta el, hogy minél több németet csináljon. A magyarokra különös pikkje volt, azért is oly kicsiny a magyarok száma , nála. Bach alatt, mikor a népszámlálásra került a dolog, a kinek csak németül hangzott a neve ! —■ ha mindjárt egy kukkot sem tudott németül ! — mindjárt németnek íratott be. Innét az a roppant nagy szám ! S ezen nagy szám daczára, tegyük fel , hogy a hadseregnél van 150,000 német, — az bizony* nem igen jelentékeny mennyiség a többi 450,000 nem némethez viszonyítva ? S mégis, vegyétek csak a hadi schematismust kezeitek be, a meg fogtok, győződni, hogy abban nagyobb fokban, ration© in versa, a németek többségben vannak. — így volt ez azután minden osztálynál. A miként, hogy a franczia mondja : „allons á Paris faire fortune“ (menjünk Párisba szerencsét próbálni), ép úgy a Németországban születtek, a német nyelvnek tudása mellett, ha csak egy kis „viczczela s életrevalósággal bírtak, tüstént Ausztriába jöttek, s itt ritkán vallottak kudarczot; ! — s mig ők az uralkodó német nyelv birhatásával szerencsésekké lesznek, mások öt s még több nyelv tudása mellett alig hogy mozognak s lézengnek, — mert esetleg nem születtek németeknek! A dolgok ily állapotában Bach és Schmerling felkiálthatának s Németországot csitíthaták e szavakkal : mit panaszkodtok s kiabáltok ti Ausztriára, hogy ennyi meg ennyi népe van ! Hisz mi itt Ausztriában uj Deutschlandot alapitank, mely a ti gyermekeitek számára az ígéret földe ! Nevezetesen : A.Ausztriát . 1,400,000 „ F. Ausztriát . 690,1000 „ Salzburgot . . 140,000 , Sziriát . . . 1,100,000 „ Krajnát . . . 340,000 „ Karinthiát . . 480,000 „ Triestet ! Gradicskát --,20 000 Istriát i - 0* » Görezöt ( Tirolt . . . 860,000 „ Csehországot . 4,800,000 „ Morvát . . . 1,900,000 „ Sléziát............................. 470,000 „ Gallicziát........................ 200,000 „ A bundban a németek száma 6,220,000 „ A zsidók stb. éké . . . 140,000 „ Az olaszoké................... 500,000 „ A szerb és horvátoké . . 170,000 „ A lengyeleké................... 340,000 „ A szlovéneké................... 1,230,000 „ A cseheké......................... 4,500,000 „ Kerek számban a hadsereg tett 600,000 Ebből német............................. . 150,000 magyar.............................. 70,000 olasz.................................... 33,000 román.............................. 47,000 zsidó.................................... 10,000 szláv.................................... 290,000. Vidéki tudósítások. Tata, aug. 27. Sajnos, hogy az emberiség haladását még mindig vérmezők és könyhullatások kisérik. A legnagyobb csapás, mi birodalmat érhet, megtörtént rajtunk. E végzetes nagy világesemény okait e becses lapok a „Catastropha okait czímű, mély históriai tanulmányt és politikai érettséget tanúsító czikkeiben élvezettel olvashatjuk. Vájjon kiket fenn, fentebb és legfentebb az ügyek gondviselésszerű gondjai illetnek, a szerint intézendik-e lépteiket, hogy az újra könnyen megrendíthető és összeomlasztható kísérleti rendszerektől örökre eltávozzanak, s annyi vészt és vihart kiállott szilárd földre jussanak, a megszentelt jogok és törvények földére, melyen az alkotmányosság szép napjai derengnek ? Régen igaz az, hogy a leghiányosabb alkotmányos élet is többet ér, több jóra vezet fel és lefelé egyaránt, mint a legjobbnak tetsző kényuralom. Nem okszerű már a népeket, nemzeteket, kényuralmi rendszabályokkal nyomorgatni, az öntudatra ébredt, önméltóságát és rendeltetését ismerő műveit nemzet csak helyest, mindenki érdekét jól illető tetteket követhet el. Azért is igen óhajtjuk, hogy országgyűlésünk mihamarabb ismét összejöhessen, s az annyi keservet okozó múltat bölcs intézkedéseivel feledtesse a mennyire lehetséges, s egy boldogabb jövő előkészítésén fáradozhasson. Legégetőbb kérdés az inség kérdése mai nap. Nem tudjuk, mit szül a legközelebbi jövő politikai tekintetben, de anyagi helyzetünkre nézve annyi bizonyos, hogy romlásnak indultunk. — Pang minden, csüggedés, aggodalom szállja meg vidékünk népeinek legnagyobb részét a rosz termés miatt. Ha még két három hónapot nyomorúságosan kihúzhat az alsóbb osztályú nép élelem dolgában, sok lesz, mi alig hiszszük, kivált ha még hosszas, korán beköszöntő hideg tél is talál bekövetkezni. Ma még e környék munkabíró népe Komáromnál a sánczolási munkálatok mellett kereshet valamit, de ha ennek is vége lesz, hova forduljon ? A májusi fagyok után krumpli, kukoricza ha még annyi lenne is, nem pótolhat mindent.• Kegyetlen idők a mai nemzedékre. Enyhítő intézkedést ez ínségben is csak az országgyűléstől várhatunk. Az éhező csak kéthárom napot sem várhat, azért, akiket a dolog illet, ne késsenek, úgy is eleget felemésztett a harcz vihara, még az Ínség is pusztítsa népünket, és tán pusztítandja a cholera is, mely járványnak már nálunk is vannak áldozatai! Az adót is sürgetik, katonaság is telepedett le nálunk. Valóban, az 1866 dik év azok közé fog tartozni, melyekre még visszagondolni is borzadunk. Sokszor forgott már szóban, hogy egy szárnyvonal készíttetnék Új-Szőnytől Tatáig, hogy a vasúti közlekedés által Tata vidéke is részt vehessen a világforgalmi haszonban és hasznosításban , így a legutóbbi időkben is felmerült e hír, sőt egész bizonyossággal szóltak róla, mint foganatba veendőről, valamint egy távirdaállomás felállításáról is; nem tudjuk,mennyiben áll e dolog, de aki egyiket is, másikat is a létesülés felé vezetné, nagy hálára kötelezné maga iránt mind e vidéket, mind az üzlet embereit. Csak egy kis amerikaias tevékenység kellene, az igaz, hogy egy kis amerikaias szabadság sem ártana, még hozzá egy kis pénz is, lassanként majd ezek is csak meglennének; mi élénken hiszszük, hogy Eszterházy Miklós gróf ő excellentiája — ki már oly sok ügy körül tüntető ki tett erejét és tevékenységét — erélyes főtisztsége által a teljesülés óhajtott révpartja felé viendi ama szóban forgó ügyeket: dimidium factioni coepit habet. A múlt hó végén az egyik dalegylet szép jelét adó figyelmének az által, hogy járásunk országgyűlési képviselőjét, Ghczy Ignácz urat névestéjén szép, szabatosan előadott dalaival meglepte lakása előtt, hova a helybeli választópolgárok és egyebek, mint az ünnepelt férfi tisztelői, szintén nagy számban jelentek meg. Itt volt ez alkalommal a legjelesebb szónokok és országos férfiak egyike, Ghczy Kálmán is. Szeretjük hinni, hogy eme kitűnőségeink nemsokára ismét ott lesznek, hol legszebb álmaink és reményeink teljesedését várjuk — a magyar országgyűlésen. 1. 1. Különfélék. Pest aug. 31. V A „N. Fr.„Presse“ nek távirják Pestről, hogy császárné Ő Felsége vasárnap Bécsbe utazik, de a császári gyermekek itt maradnak. Andrássy Gyula gróf tegnap ismét Bécsbe utazott, hol a magyar főkorlátnoknál értekezletek folynak, melyekben Sennyey báró és Lónyay is részt vesznek. A cholera múlófélben van. V Grün hegedűművész hazánkfia, aki a hannoverai királynál karnagyként volt alkalmazva, a hannoverai viszonyok megváltozása következtében állomását odahagyva, Pestre érkezett és egyelőre zeneleerkékkel fog itt foglalkozni. A hegedűkedvelők bizonyosan szívesen fogadják a hírneves művészt. A „pest-losonczi“ vasút Ügye az államtanácsban nehézségekre bukkant, minek folytán az ügy a minisztériumnál is újabb tárgyalásokon megy keresztül. V A kapitányi hivatalnál egy talált tárcza van letéve, melyben jelentékeny összegű bankópénzen kívül 6000 ft áru értékpapírok is vannak. A tulajdonos jogát igazolván, értékeit a kapitányságnál átveheti. V A reichenberg pardubitzi vasútvonal holnap ismét megnyílik. A josefstadt schwadowvitzi vonal további intézkedésig zárva marad. V Amerikában az idén roppant nagy termés volt és kilátásba van helyezve, hogy őszire az európai piaczokon sok ameriai gabnát és kukoriczát fognak látni. Dr. Nav rati Imre egyetemi in. tanár Pest város tanácsának egyhangú elhatározása folytán fel lön hatalmazva a Rókus kórház külön e czélra szánt helyiségében torok és gégebajokról előadásokat tarthatni, az ilynemű betegeket gégetükörrel megvizsgálhatni és gyógyíthatni. Mindenesetre szép a városi hatóságtól, hogy figyelmét erre is kiterjeszti. A budai hegyekről már meglehetősen érett szőllő kerül a piaczra és ebből azt következtetik, hogy itt a szüret a jövő hó közepe táján fog megtartatni. — X. „A nm. m. kir. helytartó tanácstól egy intézvény jött 1865 ik évben a városi hatósághoz, minél fogva minden városrészben alakuljanak külön bizottmányok a netalán előforduló cholera végett. — Terézvárosban is egy húsz tagból álló polgári bizottmány alakult, gyűléseit az ottani birói hivatalban tartván, felosztották maguk között az utczákat s minden házat megvizsgálván, az árnyékszékeket veszélyes állapotban, az udvarokban pedig temérdek szemetet, ganéjt és más rondaságokat a város közepén felhalmozva találtak — mi több — az arena utczában két helyen disznószállásokra bukkantak, hol egész évben folyvást 70—80 darab bizlalóban tartatik (ezekből egy már meg van szüntetve), a leöléskor a vér az utczára foly stb. Szintén a városrész közepén az István téren egy ló szőrgyár helyett , disznószőr gyárt fedeztek fel, egy bizottmány küldetett ki ezt megvizsgálni,s úgy találta, hogy nem lévén a háznak udvara, a gyáros kénytelen a háztetőn szárítani készítményét, sőt nem is bolthajtásos, hanem alacson, gerendázott szobákban vannak a tüzelő kazánok, s midőn azon tisztátalan disznószárt mossák, festik és szárítják, oly veszedelmes bűz hat az egész vidékre, hogy a veszélyes szag a becsukott szobákba is behat. Három hét alatt bevégezte a bizottmány feladatát, beadta jelentését, leirván minden esetet a városi hatóságnak, mely kész munkát csak foganatosítani kellett volna, s várjon mi történt ? semmi.“ (Ezen avatott kézből vett felszólalás nehéz vádat mond az illetők ellen, hiszszük azonban, hogy a netán megtörtént mulasztás kétszerezett szorgalommal fog pótoltatni.) V Érkö vy Adolf ismert nemzetgazdasági tudósunk (mint már a „M. V.“ is írja) az alapítványi javak csákovai kerületének főtisztjévé neveztetett ki, s nagy terjedelmű kerületét néhány nap múlva átveendő, a fővárost, melynek oly tevékeny polgára volt, el fogja hagyni. Távozását sok közintézet és vállalkozás meg fogja