Pesti Napló, 1867. január (18. évfolyam, 5009–5034. szám)
1867-01-01 / 5009. szám
eddig heverő pénztári készletek folyókká lesznek. A miniszter azt véli, hogy ily módon egészen gondoskodva van az 1867-iki pénzügyi szükségekről, s egy egész év van nyerve a háztartásban való jobb rend megszilárdítására és üdvös reformokra. Már közel állunk — úgymond — a czélhoz, hogy a bevételek és kiadások egyensúlyban legyenek. Hogy a czél teljesen el legyen érve, nagy erőfeszítések kívántatnak még, de ha a külbéke megmarad, és a belső alkotmányos kérdés megoldatik, a népképviseletek hozzájárulásával biztosan remélhető a czél elérése. A deficitek elenyésztetése után lehet csak a lebegő adósságok fudírozása, mi nélkül rendezett pénzügy nem lehet, ha nem veszszük is hozzá az adózók terheltetését. Nem tagadja a miniszter, hogy az 1867-ki szükséglet fedezése csak az által lehetséges, ha a bankjegy kibocsátási felhatalmazás a maximumig felhaszáltatik, holott nem elég — úgymond — a törvény megengedte határon túl nem menni, hanem mindent el kell követni a forgalomban levő bankjegy apasztására. A papírpénz-forgalom helyett az ezüst forgalmat hozni be, mint a tapasztalás mutatja, oly nehéz, oly mélyen bevág a közgazdasági viszonyokba és oly nagy pénzügyi áldozatokkal jár, hogy habár a kormány megteszi rá az előkészületeket, de a rendes törvényhozás minden factorának közreműködése mellett kell élénken óhajtania megvalósítását. A hazai erdészet körőből. A magyar erdészeti egylet ez évi közgyűlését a gazdasági egylet „Köztelkén“ dec. 9-ik és 10-ik napjain tartotta meg; számosan vettek abban részt, s hogy ezen egyesület hivatása honunk erdészetének érdekében mennyire fontosnak tartható, ezt nem kevésbé igazolja az, hogy az orsz. képviselő urak közül is többen lettek tagjaivá, és vettek tárgyalásaiban részt. E mostani közgyűlés Magyarország erdőgazdászatára nézve kétségkívül nevezetes befolyással leend, s remélt következményeiben a közgazdászat nálunk ezen, annyira félreismert terén, hazafias támogatás mellett sok jót és üdvöset igér. Maga az egyesület teljes reformon megy át, eddigi irányát, melyet az idő és viszonyok erőszakolának reá, megváltoztatja, s hazánk érdekeinek minden tekintetben megfelelő nemzeties irányba lépend; székhelyét, mely eddig Pozsony volt, szintén megváltoztatja, s újabb alapszabályai értelmében — melyek, miként tudjuk, a nm. m. kir. helytartótanácshoz megerősítés végett már fel vannak terjesztve — rövid idő alatt Pestre teendi át. És hogy innen, az ország szivéből csakugyan a közkívánatnak és közvagyonosodásunk érdekébeni fontos hivatásának megoldására ernyedetlen munkássággal törekvend, ez iránt ismét biztosítékot nyújt az említett közgyűlés által következően megválasztott igazgató választmány . Elnök gr. Keglevich Béla, alelnökök gr. Pálffy István és Vágner Károly; választmányi tagok : Barta Béla, Pillér Gedeon, gr. Zichy N. János, Inkey József, Prindl András, Bérczy Károly, Tisza Lajos, Gervay Nándor, Hideghéthy Antal, Németh Sámuel, Divald Adolf és Haskó Emil. Magyarországban, hol az erdők az összes mivelés alatti földnek majdnem egyharmadát foglalják el, különösen szükség van egy oly erdészeti egyletre, mely azt híven képviselje, s mely közgazdászatunk e térem emelésével kereskedelmi bevételeinket szaporítsa, s ezáltal földünk belértékét is növelje; és épen e körülmény engedi hinnünk azt is, hogy az egyesület, mely hazánk főbb birtokosainak érdekét nagyban képviseli, s melynek hasznos működése a közérdekek szolgálata mellett közvetlenül erdőbirtokosaink javára szolgál, úgy főuraink, kir. városaink, valamint minden nagyobb és kisebb erdőbirtokosaink s összes hazánkfiai által részünkről is óhajtott pártfogásban részesülend, s hogy jelen esetben nemcsak szóval leend elmondva — mint évekkel előbb — hogy erdészetünk ügyében szorgos és fontos teendőink vannak, hanem tényleg is be fog bizonyulni, hogy azon teendők kivitelére az erők egyesítése által mindnyájan közrehatni akarunk, és az egyesületet, mely arra nézve elsőrendűleg hivatva van, pártoljuk. Az erdészeti egyesület czélja: a hazai erdőgazdaság minden ága- s az erdészeti magyar irodalom előmozdítására közre hatni; a tudomány és gyakorlat tere számos eszközöket ad e végre kezébe, melyeket felhasználni bizonyára el nem mulasztandja; ilyenek például: erdészeti magyar tanodák felállítása és szaképzett hazai erdőszek neveltetéséről való gondoskodás. Feladata, hogy a kormánynak erdészeti ügyekben az ország érdekeinek megfelelő véleményezésekkel szolgáljon nemcsak felhívás esetében, de azon kívül is, hogy erdőbirtokosaink érdekét és azok felmerülhető igényeit a közjó szempontjából, annak irányában képviselje. Miért úgy hiszszük, hogy hazánkfiai közül szép számmal fognak azon egyesület tagjaihoz csatlakozni, melynek ép oly nemes, mint fontos és egyetértően szükségesnek ismert hivatása: hazánk erdőgazdászatának felvirágzására hatni. TÁRCZA: Magyarország helyzete az európai államszerkezetben. Történeti és politikai tanulmány. Irta Tavarky Gedeon. Pest, 1867. Ára 2 fz. I. E könyv, melynek ismertetését e lapok általam különösen tisztelt szerkesztőjének óhajtására vállalám el, egy politikai kapacitásnak első nagyobb irodalmi munkája. Szerzője nem tagja az ifjú nemzedéknek, de annak sem, mely 1848 előtt lobogtatta a haladás zászlóját. Ő egyenesen 1848 gyermeke, ez évben volt először képviselő. De még ekkora szemlélődés és tanulmányozás terén maradt, s ha emlékem nem csal, csak egyetlen nagyobb vitába vegyült bele nyilvánosan. A tizenkét év, e „grande mortalis aevi spatium“ eltelte után, mint Pest megye főjegyzője, egy pár felirati projectumával magára vonta a közfigyelmet. Aztán megválasztották országgyűlési jegyzőnek, s ő a benne vetett bizodalmát itt is igazolta. A múlt évben azonban, előéletese érdemes daczára, kimaradt a parlamenti életből. De a közélet, a cselekvés, Tanárkyra nézve a belső szükség, s azért ő a parliament hippodromjáról kizáratva, az irodalom arénájára menekült. Ez története „Magyarország helyzete“ keletkezésének. Legalább én ezt hiszem. Az írói pálya Tanárkyra nézve most épen olyan menekülés, mint a tanulmányozás volt akkor, midőn az „inertiae dulcedo“ sokakra oly csábítólag hatott. Bizonynyal Tanárky nem lépett volna fel irodalmi pályán, ha a politikaból ki nem záratik, bár tehetsége, s főként tanulmányai és ismerete teljesen képessték őt arra , mert nála az alapos és részletekig menő történeti tanulmányozás is nem egyéb volt, mint előkészület a politikai pályára. S ha hajdan a tanulmányozás neki megnyugvást adott, valószínű, hogy az irányban enyhületet talált — mert igy is közölhette eszméit a közönséggel. így lett a nyilvános politikai pályáról kizárt államtudósból történetiró. S mi szívünkből örülünk, hogy az első fellépés sikerét fényesnek mondhatjuk. Tanárky munkája figyelemre méltó jelenség. Az egész könyv zsúfolva van eszmékkel, ítélelekkel, mondhatni ezeknek lánczolata. Egy éles szemű és higgadt államférfiunak nézeteit tartalmazza az történetünk menete és részletei felett. De ez nem minden, mit e munkáról elmondhatunk. Kétségtelen igaz, hogy a történetírók sorában sok az államférfi, de az is bizonyos, hogy az államférfi a bölcseség még egymagában nem tesz valakit nagy történettudóssá. Minden speciális és fényes tehetségek megtétele mellett, erre nélkülözhetetlen a források tanulmányozása , egy fárasztó és sok évet igénybe vevő munka, de amelynek hiányában hó alatt mindig inog a föld, s a melyet újnak és meglepőnek hajhászásával pótolni nem lehet. Mi Tanárky munkájának figyelmesebb átvizsgálása közben azon meggyőződésre jutottunk, hogy szerző e bírálati processust lelkiismerettel hajtá végre, s ha itt-ott egyik másik ítéletére nézve, másutt a tényekből folyó következtetéseit illetőleg, vele nem érthetünk egyet, ki merjük mondani, hogy még e pontoknál sem vádolhatjuk őt tanulmányhiánynyal, még kevésbé elfogultsággal vagy felületességgel. Ő mindenütt indokolja, részletezi ítéleteit, és kényelműen egy szót sem kockáztat, annyira, hogy az elfogadott tételekkel mindig öntudatosan jön összeütközésbe. Mert a tanulmányozás és észlelés alapján, a tények összefüggésének vizsgálása által szerzett magánék bizonyos meggyőződést. S ha egyszer az megvolt, azt semmi által sem korlátolt függetlenséggel tette papírra. Nem vesztegették meg őt az előtte irók tekintélye, nem egynémely csillogó eszmének varázsa. Önálló tudott maradni minden körülmények közt. A történetirónak ez önállóság szükséges kellék, s az teljesen azonos a bíróéval. Megtétele nem érdem, hiánya nagy bűn, mert legtöbb esetben egy jelentőségű a megvesztegettetéssel, és nem kevesebb szándékos ámításnál. — Ilynemű megvesztegettetésnek Tanárkynál nyomára sem akadhatni. Más az, s épen nem ezen osztályzatba tartozó, minek varázsa alól szabadulni nem tudott — tán nem is akart — s mi — egy pár esetben — ítéletét is meg tudta vesztegetni: az államférfii szempontnak minden körülmények között s minden tekintet nélkül keresztül vitt és tulszigorral eszközlött alkalmazása az. Ez egynek áldozott, s ennek is kulcsa fellelhető munkája czéljában. Mint fentebb is emlitem , ő összes történetünket államférfim szempontból bírálja. Ez fő érdeme, csak azért is, mert irodalmunknak egy lényeges hiányát pótolja ezzel. Az is igaz, hogy tudalma és helyes érzéke a legtöbb esetben rávezette a kellő mértékre, mely itt kiválóan szükséges a tények történetírói bírálásánál — de nem mindenütt. Mértéke néhol a kellőnél szigorúbb. — Semmi kifogásunk az ellen, hogy a következményeket bevonja a bírálás indokaiba, de szerettük volna, ha mindig csak a közvetlen következményeket vonja be. Lényegében igaz, hogy az utolsó három század történetének ferdeségei a megelőző századok történetéből származnak, s épen oly igaz az is, a mint szerző erre az olvasót rávezeti. De e ténynek egyénekre alkalmazásánál már oly követelést állított fel szerző, mely nemcsak a közönséges ember tehetségét, de a génié korlátait is felülmúlá. Példa az, mit Nagy Lajosról mond, S e tagadhatlan igazság ránk nézve annyival meglepőbb, mert szerző alig egy helyt esett azon hibába, a modern államnézeteket és politikai elveket állítja fel szempontul a múlt bírálásánál. Mert a Rotteck-iskola tulságairól is csak Schloster rideg szigorából ragadt rá valami. Jobb ez utóbbi. Mert pillanatnyi hatást lehet ugyan elérni azzal, ha a jelen szabadelmű eszméit állítjuk fel ellentétül a múlt úgynevezett „obscurantismusának“ szidalmazásánál, de állandó becsüt alkotni nem. Végül pedig megdönthetetlen igazság, hogy egy kort sem bírálhatni helyesen más szempontból, mint a magáéból. Tanárkynál feltaláljuk ezt. S ez annyival nagyobb érdem, mert ő nemcsak történeti, hanem egyúttal politikai tanulmány tárgyává tette felvett tárgyát. De jegyezzük meg jól: kiindulási pontjai nem a modern politika nézpontjai, nem is az egyetemes politika , hanem minden kornál saját politikája. S kísérlete itt ij és annyival érdekes, mert úttörőnek kell lennie előzmények hiányában. De nem a felvett tárgy nehézségét mutatja-e az, hogy amit az egész kornál oly biztosan, oly egy nyomon tudott követni , már egyes egyéneknél nem alkalmazható mindenütt a biztosság ama mértékével ? Mindamellett az egész megoldása méltó a szerzőhöz, mely őt történet-irodalmunk egyik jelesebb tagjává teszi. De térjünk át a részletekre. II. „Magyarország helyzete az európai államszerkezetben,“ a felvett tárgyhoz mérten, tizenegy fejezetre oszlik. Az első bevezetést képez, s a munka „elméletét“ adja. Szerző kimutatja a történet két főtényezőjét, a szereplő egyének szabad akaratát s a viszonyok és körülmények kényszerűségét. A múltnak parancsoló kényszerűsége hatással van a jelenre, ez a jövőre. Szerző ez eszmében találja fel azon végzetszerűnek látszó catastrophának kulcsát, hogy nemzetünk feladta külön álló állam létét, s tagjává, de önálló tagjává lett egy közép-európai nagy államnak. S midőn ez eszméből kiindula, a nemzet múltja és jövője felett elmélkedett, oly czéllal, hogy a múltnak tanúságaiból a jövőre következtetve, meggyőződést szerezzen a felett, hogy mi a helyes irány, mit a jelen válságai közt követni kell — hat kérdés megfejtését tűzte ki feladatává. „1) Mely okok eredményezték, hogy nemzetünk bevándorolt, aránylag csekély száma, rövid idők folytán, a középkori államokhoz mérve, egy, aránylag nagy államot képes volt Közép Európában alapítani? 2) Mi az oka mégis, hogy ezen állam terjedelemben és más kívánalmakban oly megállapodást nem birt szerezni, mely egy nagy állam állandóságához szükségeltetik ? 3) S miután ez nem történt, kényszerítve volt-e a Habsburg-dynastia uralma alatt, önfenntartási ösztönnél fogva, e szomszéd nyugati tartományokkal a fejedelem személye által összetartott államszövetségbe lépni ? 4) Megcsalta-e ez önfenntartási ösztön? 5) S ha nem csalta meg, mert annyi viszontagságok után is él a nemzet állam-egyéniségének öntudatában, van-e világtörténelmi oka ezen jelenségnek, vagyis bevégezte-e missióját e nemzet ? 6) S ha be nem végezte, mi a teendője jelenben ?“ A következő tíz fejezet e hat kérdés megoldását adja A II. fejezet „a magyar állam alakulása.“ Előre bocsátja Európa helyzetét a IX. század második felében. Őseinket előbb a keleti, majd a nyugat közép-európai nemzetközi viszályok eldöntésére maguk az illető európai nemzetek hívták be, s alkalmat nyújtottak nekik, saját erejüket összemérni az európai viszonyokkal. És— folytatja — nem a véletlen, s nem is Attila birodalmának hagyományos emléke, hanem Európának akkori körülményeiből folyó világtörténelmi kényszerűség volt az oka, hogy őseink ezen földet foglalták el, melyen mi utódok ma is,mint nemzet élünk.“ Szerző úgy hiszi, hogy mind a szláv, mind a német elemnek szerencséjére szolgált, s az emberiség civilizatiója érdekében történt a magyarok honfoglalása , mert véget vetett a két nagy néptörzs közt folyó küzdelemnek, s e földön egyik elem sem lett volna képes államot alkotni, mert végül „mi voltunk kiszemelve a gondviselés által, századok múlva feltartóztatni a keleti barbárság által a nyugati polgárisodás ellen intézett csapásokat, melyek alatt a vitéz délszlávok is meghajlottak, a Duna menti szlávok pedig elvesztek volna.“ S e honfoglalás sem előbb Nagy Károly, sem utóbb az Ottók és Komnenek korában nem sikerült volna. Ily módon azonban az az európai egyensúly fenntartásának tényezőjévé lett. „Meggátolta a germán elem kelet felé terjeszkedését, feltartóztatta a szláv elem beolvasztását, s a nyugati keresztyénség elfogadása által a területen lakó népek közt közvetítő jön a polgárisodás terjesztésében, s az azon idők fogalmához és kívánalmaihoz mért alkotmányos rend és szabadság szervezett alakba öntése és fenntartása által megőrzé a népek szabadsági öntudatát, s gátat vetett a világuralmi absolutismus lehetőségének; szóval: világtörténelmi küldetését, önálló államegyénisége erejével, mindaddig teljesítette, míg ezen missio betöltésére egy nagyobb közép-európai állam alakulásának kényszerűsége előtérbe nem lépett.“ S e pontnál azt kérdi szerző : miért nem a magyar állam nőtte ki magát azon nagy állammá, mely képes lett volna e missiót betölteni? Felel rá a III. fejezetben . Mert megalakulásakor magával hozta növekedésének hátrányait. Nem követjük szerzőt e pont kutatásánál, melyben sok új nézpontot állít fel egyes ismertek mellett, s csak az utolsót emeljük ki: „azon körülmény — írja szerző — hogy a honfoglalás oly rövid idő alatt, s aránylag oly csekély ellenállás legyőzése után sikerült, nem volt kedvező hatással az állam megszilárdulására, mert a vándor, harczias kalandokhoz szokott nemzedék, itthon hivatása teljesítésére, mely hatalmának még akkor egyedüli alapját képezte, harczfolytatásra alkalmat nem lelvén, mintegy kényszerítve volt azt idegen országokban keresni fel; de mig a támadó harczokban lehet zsákmánynyal gazdagodva, számban mindig apadva, idejét és erejét elfoglalta, elmulasztotta az ország határainak védhető kikerekitését, s az első század alatt élt két nemzedék harczi kalandjainak az lett egyik végeredménye, hogy az ország nyugati határai a fel-dunai és stájer hegységektől, s az Enstől a Lajtháig szoríttattak vissza, s a német birodalom, az osztrák határgrófság betelepítése és biztosítása mellett, nemcsak határt vetett a magyar berohanásoknak, de biztos támposztot is nyert a német befolyás sikerének, mely a néha megszűnni látszó, de soha fel ne® adott törekvés után századok múlva érvényesült-S e pont vezeti át a nyugati hatás kutatására, melyről szól a negyedik fejezet. Különfélék. Pest, dec. 81. — A Deák-kör uj szállása az úri utczai gr. Karácsonyi-féle házban ma délután nyittatott meg; ugyanitt — mint halljuk — a képviselőháznak a fővárosban levő tagjai pártszinezet nélkül fognak holnap délelőtti 10 óra után öszszegyülekezni, hogy innét testületileg Szent- Iványi Károly házelnökhöz, s ennek vezetése alatt Deák Ferenczhez menjenek, újévi üdvözléseket teendők. Hallomás szerint a főváros legtekintélyesebb főúri és üzleti köreiben élénken foglalkoznak egy új , „Magyar életbiztosító társulat“ alakításával. Amint továbbá tudjuk : Kiss Zsigmond úr, ki e téren kitűnő tehetsége és páratlan erélyéről ismeretes, több szakemberrel egyesülten vesz részt a terv kivitelében. ix. A pesti biztosító intézet múlt szombaton tartott választmányi ülésének eredményéről kedvezőleg vehetnek tudomást a részvényesek. A jelen viszonyok közti kiváló nagy érdekeltség nagy számmal gyűjte össze a választmányi tagokat. Az ülésen jelen voltak : Gozsdu Manó alelnök, Deutsch Bernát, Fischl Károly, Holländer Bernát, Huszár Károly, Kiss András, Luczenbacher Pál, Mank Mór, báró Prónay Gábor exolja, Stephani L., Taffler Adolf választmányi tagok ; Királyi Pál vál. jegyző ; Brttil Ignácz, Kőben Károly, Meisels Salamon, Szeghő Jozso, igazgatók ; Sándor Ernő vezénylő igazgató. A választmány örömmel győződött meg az elnök és az igazgatóság értesítése folytán az intézet üzletviszonyainak kedvező voltáról, s az e feletti általános megelégedést különösen fokozd még a vezénylő igazgató azon jelentése , miszerint az 1866. évi mérleg elkészítése — ugyancsak az üzletviszonyok szokatlan kedvező állapota folytán — gyorsan haladhatván, annak befejezése oly hamari kilátásban van, hogy az 1867-iki rendes közgyűlés már mártius hónapban — s e szerint az 1866-kinál jóval hamarabb — össze lesz hiható. A választmány a megürült igazgatói állomásokra megválasztván még Medetz József és Mank Mór urakat, s osztatlan megelégedését fejezvén ki az igazgatóság iránt a társulat ügyeinek helyes és sikerdús vezetéséért — e hazai intézetünk jövőjét illetőleg legkedvezőbb reményekben megerősödve oszlott szét. A minapában már érintve volt, hogy Pest városa részéről a személy és vagyonbiztonság érdekében felterjesztés létetett az iránt, hogy a városban nagy számmal tartózkodó szabadságos katonák eltávolíttassanak. Ezen felterjesztésnek annyiban eredménye lett, hogy a helytartótanács, egyetértőleg a cs. kir. országos főhadi parancsnoksággal, elrendelte, miszerint a nem pest-budai illetőségű szabadságos és tartalék katonák, azonnal illetőségi helyükre toloncz után eltávolittassanak, s a mennyiben megszökve Pest-Budára ismét visszatérnének, további elbánás végett kellő felügyelet mellett a cs. k. hadkiegészítési parancsnokságnak adassanak át. Ami a pesti illetőségű, de viseletük miatt a közbiztonságra veszélyes szabadságos katonákat illeti, ezekre nézve a cs. kir. hadkiegészítési parancsnokságok utasíttattak, hogy ellenük a törvény egész szigorát alkalmazzák, és őket haladék nélkül ezredükhözhívják be. — Tóth Kálmánt a miskolczi csizmadia czéh tiszteletbeli mesterének megválasztotta. Tóth Kálmán a „Bolond Miská“ban a szerkesztői üzenetek közt közölvén a czéhbeli decretumot, meleg köszönetet mond a megtiszteltetésért. — A kir. magyar természettudományi társulat folyó január hó 2-ik napján szerdán délután 5 órakor a magyar akadémia épületében szakgyülést tartana, melyre úgy a társulat t. ez. tagjai, mint a természettudományok kedvelői ezennel tisztelettel meghivatnak. A szakgyülés tárgyai lesznek: 1. Schindler Emil úrtól, a levegőgépekről folytatólag. 2. Bernáth József úrtól, a budai keserűvízforrások talajának vegyelemzéséről. Dr. Kátai Gábor, társulati első titkár. — A pénzügyminisztérium egy hivatalos jelentése szerint tartos uj államjegyek fognak 1867. január 1-sején kezdve kibocsáttatni, azon maximum erejéig, mely az államjegyek kibocsátására meg van határozva. Az udvari cancellária a helytartótanács indokolt felterjesztése következtében helybenhagyta, hogy Pest megyében ideiglenesen egy közültetményi felügyelőség állittassék fel, az 1400 ftra számított költségösszeg az országos közgazdászati alapból lévén fedezendő. (S.ny.) — Ajánljuk a közönség figyelmébe a „Magyarország és a nagy világ“-ot, társlapjával, a „Pesti hirlap“pal, melyet, mint már többször érintek, Frankenburg Adolf oly nagy gonddal szerkeszt. E két testvér lap egyike, a „Magyarország,“ jobbára szép nagy s különösen alkalomszerű képekkel, érdekesen itt magyarázó szöveggel, arczképekkel, életrajzokkal, hasznos és mulattató tudnivalókkal kedveskedik, míg társa, a „Pesti hírlap,“ a politika terén tájékozza olvasóját, változatos tárczákban művészettel s egyéb érdekes dolgokkal, társadalmi és politikai életünkből érdekes mozzanatokkal, s jól és szellemdúsan irt országgyűlési tudósításokban az országgyűlési ülések tárgyalásaival és szónokaival ismerteti meg az olvasót. Munkatársai közt, hogy többeket ne említsünk, a szerkesztő érdekes életképén kívül Gregusstól, Gyulaitól, Vámbérytől találunk czikkeket, Kelei 181 szép rajzot. Továbbá szokott jeles tollal irt politikai szemléket közöl Falktól, s külön mellékletben országgyűlési beszédeket ad előfizetőinek, melyeket egy kötetté köttethetnek egybe. Szóval a szerkesztő és kiadó minden lehetőt elkövetnek lapjuk gazdagítására és érdekesítésére. Az előfizetési ár mind e mellett is olcsó, évenként a két lapra 12 ft, félévre 6 ft, negyedévre 3 ft. Külön a „Magyarország s a nagy világ“ egész évre 8 ft, félévre 4, negyedévre 2 ft. A „Pesti hírlap“ egész évre 5 ft, félévre 2 ft 50 kr, negyedévre 1 ft 30 kr. — A budai dalárda dalestélyéről helyszűke miatt csak jövő alkalommal szólhatunk. -J- Előfizetési felhivás a Schrecker-féle fényirodában megjelenendő 186%-os Országgyűlési Albumra. Az 186®Viki országgyűlési album, mely a felső- és alsóházi tagok jóltalált arczképeit tartalmazva, a Schrecker-féle fényirdában állittatik ki, s melynek jövedelme egy része a magyar írók segély-egylete javára fog fordittatni, még a a húsvéti ünnepek előtt fog ott megjelenni. De ezen gyűjtemény nagy terjedelmű levén, senkisem köteleztetik az egész albumra előfizetni, hanem 100, egész 200 arczképet tartalmazó albumok is fognak kiadatni, mely arczképeket a t. ez. előfizető a levett t. ez. tagoknak annak idejében megjelenendő névjegyzékéből tetszés szerint — akár a felső-, akár az alsóházi tagok sorából — fogja magának kiválaszthatni. Száz arczkép előfizetés útján 150. forint csekély ár mellett szerezhető meg, s az ehhez való album, a kiállítás és a benne foglaltató képekhez aránylag, 12—25 fiba kerülend. Lehet azonban magukra az arczképekre album nélkül is előfizetni. Különös figyelmet érdemel, hogy az alsóházi album czimlapja Deák Ferencznek, a felsőházi albumé a tárnok Sennyey Pál báró főtárnokmesternek jóltalált mellképeivel lesz diszitve. Előfizetések a Schrecker-féle fényirdában (Bálvány utcza 3. sz.), valamint Sárkány J. S. ur boltjában (váczi utcza sarkán) 1867. február hó végéig elfogadtatnak. — Kivonat a „Wiener Zeitung“-ból. (Hirdetés.) „Brokhausnál Lipcsében és Bécsben épen most jelent meg, és minden könyvárusnál kapható: „ Huszonöt év Magyarország történetéből, 1823-tól 1848-ig. Irta Horváth Mihály.“ Magyarból fordította Novelli József. Két kötet, ára 10 frt. Horváth Mihály Magyarország érdemdús történetírója, e művében hazájának azon küzdelmeit festi, melyekben, különösen 1849-ben, mint oktatási miniszter, személyesen is szerepelt. E mű honfitársai által rendkívül kedvezőleg fogadtatott, s ott jelenleg több ezer példányban van elterjedve. A szerző szabad röptű szelleme, a viszonyok legmélyebb ismeretével párosulva, Magyarország politikai életének megragadó képét állítja élénkbe, új korszakának azon legfontosabb mozzanataival, melyek a nemzeti küzdelemben pártokat alakítanak, s a parlamenti életet megszülték, mi jelenleg az ország mozgató ereje. Hogy e műhöz a német közönség is hozzájuthasson, a német kiadás a szerző közreműködésével történt, mi annál kedvesebb fogadtatásra számithat, minél élénkebb azon ügye sem, melylyel Magyarország fejlődése és ügye iránt a külföld viseltetik.“ — A sajtóügy vezetése — írja a „Schw. Corresp.“ — új éven kezdve a császári ház és külügyek minisztériumába megy át, s igy valósul azon állítás, hogy Benst báró hivatalba léptekor a sajtó vezetését magának kívánta. — Igen olcsó pénzen körutat tehet Európában, sőt Ázsiának s Afrikának több érdekes pontját, az egyptomi gútákat, templommaradványokat, chinai vidékeket, javai házi életet stb. megszemlélheti, s magának ezekről tiszta fogalmat szerezhet az, ki megtekinti a Váczi utczában a Korona kávéház mellett felállított gazdag stereoscop gyűjteményt. — Csáthy Károly bizományában Debreczenben megjelent „Alföldi lakodalmas, új magyar társas táncz, szerző Müller Lajos, ajánlva fm. herczeg Odescalchi Gyulánénak. Ara 80 kr. —1 Littolff Henrik, a hires zongoraművész és zeneköltő, Oroszországba utazván, fővárosunkban mulat s egy pár hangversenyt ad a nemzeti színházban. Az elsőt szerdán, január 2-án fogja megtartani. Ez alkalommal „Robespierre“ nyitányát fogja bemutatni, s egyik „zongora-versenyét“ játszani. Több amerikai hajótulajdonos egy óriási hajóversenyt rendezett, mely e napokban ment végbe. A yachtok, melyek dec. 11-kén New- Yorkból elindultak dec. 23-án érkeztek Cowesbe, Angliába. Tehát 13 nap alatt keltek át, a legrövidebb határidő alatt, mely alatt vitorláshajó valaha ily hosszú utat megtett. A yachtok nevei : „Henrietta,“ „Hotwing“ és „Vesta,“ A következő rendben érkeztek Cowesba : először a „Henrietta,“ Bennett urnak, a „New-York-Herald“ szerkesztője fiának tulajdona . 8 órával később a „Hotwing“ tűnt fel a láthatáron, 2 órával később a „Vesta.“ Mindnyájan nagy örömzajjal fogadtattak Cowesben, s a kir. yacht clubb 10 ágyulövéssel üdvözölte, melyeket a „Henrietta“ hadi szokásos módon viszonzott. „Hotwing" 6 embert vesztett el legénységéből az átkelés alatti vihar folytán. A győztes 180,000 ftot nyert. A „magyar mérnök-egylet“ központi választmánya vasárnap január 6-kán d. e. 9 órakor a magyar akadémia palotájában rendes havi ülést tart, melyre az érdeklettek tisztelettel meghivatnak. Petényi Ottó vál. titkár. ■j Kiss Zsigmond ur megszűnt működni mint az I. magyar általános biztositó társaság életbiztosítási mozgó ügynöke. (Beküldetett.) Thassy Dániel Puszta-Monostorról, vérző szívvel tudatja barátival s ismerőseivel nejének bernátfalvi Bernát Amáliának dec. 25-én történt halálát. — Gerlitzy Vincze báró, Ganz Abrahám és Blum János budai lakosok, a köztiszteletben álló emberbarátok, kik a nyomor és szerencsétlenség enyhitésében minden alkalommal oly szívesen versenyeznek, ennek ismét egy fényes példáját adták az által, hogy a budai levesosztó intézet számára adakoztak és pedig Gerliczy báró 60 ft, Ganz 80 ft és Blum 25 ftot. Kedves kötelességének ismeri a buda fővárosi kapitányság, ha ezen nemeskebli segélyért, a szegénység nevében, nyilvánosan kimondja az érdemlett köszönetét. — Zalaegerszegről írják lapunknak: „Főispánunk Festetics György gróf a megyénkbeli ínségesek segélyezésére, már régebben felajánlott 1000 fton kivül, újabban ismét 2000 ftot ajándékozni, s e nagylelkű tette által az éhnyomorban szenvedőkön segíteni kegyeskedett. — A nemes gróf egyik balatonvidéki község szűkölködő lakóinak a múlt télen is 100 ftot adományozott s a N.-Kanizsán felállítandó félgymnasium alaptőkéje gyarapításához pedig ugyanez év folytán 1000 fttal járult.“ — A városi vámilletékek ellenőrzését illető szervezési javaslat — mint a „Lloyd“-nak írják — a helytartótanács, valamint az orsz. pénzügyigazgatóság részéről helybenhagyatott, s jövő év jan. 1-jével fog életbe lépni. Ennek következtében Pest-Buda valamennyi fősorompóinál városi sorompók fognak felállíttatni, melyeknél a városba hajtó kocsik a fogyasztási- és kövezetadó lefizetéséről szóló tárczák szelvényeit fogják kézbesíteni. Ez eljárás által a városi hatóság azon helyzetbe fog jutni, hogy vámszedőinek ügykezelését teljesen ellenőrizhesse, egyúttal a városi számvivőségnek is fog anyag nyújtani, hogy a fogyasztás statistikai kimutatását a testvérvárosokban a lehető legpontosabban állíthassa öszsze. A lánczhíd-társulattal a kövezetvámot illetőleg oly forma szerződés köttetett, mely szerint a budai vámszedő-hivatal feloszlattathatik, a híd- és kövezetvám szedése pedig egy személyre ruháztatok át, miáltal a közlekedés is tetemesen megkönnyebbült. — Rossini, mint kiadó. Az ősz maestro egyik legutóbbi zenészeti estélyén a híres Nicoo leánya, egy igen szép zongoradarabot játszott, mely saját szerzeménye volt. A társaság tapsai és tetszésnyilatkozatai után így szólt Rossini: „Kisasszony ! E szerzemény oly szép, hogy megérdemli a kiadást, és ki is kell azt adni, de ne