Pesti Napló, 1868. április (19. évfolyam, 5381–5404. szám)
1868-04-22 / 5397. szám
93 - 6397 Szerda április 22 t.88. 19. évi (olyan). Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. számú. 1. emeleti lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferenc,akik tere 7 sármöldszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PEST KAPLO Előfizetési feltételek: Hirdetmény 4 dijas Vidékre, postán , vagy helyben, h&xhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. 7 hasábos petitkor egy cseri hirdvésnél 7 aj kr. Bélyegdíj külön 30 njfer. Nyílt tér : 6 hasábos petit 25 aj kr. Pest, april 21. 1868. --- (a—z.) A „P. Lloyd“ mai számában, országgyűlésünk jövendő pártalakulásairól elmélkedvén, a többi közt így szól : „Mindezek daczára nem tartjuk kétségesnek a Deák-párt diadalát, hacsak minden rendelkezésére álló erőket helyesen fel bír használni, ha nem esik azon hibába, miszerint ez erők nagy részét az által, amit „pártfegyelem“-nek nevezünk, megzsibbasztja, vagy magától teljesen elidegeníti vagy hogy egyes tehetségtelen tagok tévedéseivel solidaritást vállaljon. Ily fegyelemnek önálló jellemű ember hoszszabb időre alá nem vetheti magát, stb. Oly vád van e sorokban a Deák-párt ellen — nem ugyan nyíltan, de a feltételes forma daczára, elég érthetőleg — intézve, melyet egyszerűen vissza kell utasítanunk , ha meggondoljuk, mily különböző értelmezésekre adhatnak ez általánosan odavetett szavak alkalmat. De másrészt e sorok a „P. Lloydsnak a parlamentáris élet felőli hiányos fogalmait bizonyítják. Az természetes, és mi legkevésbé fogjuk e jogot tagadni, hogy mindenkinek korlátlan joga van saját, önálló nézeteit, meggyőződését hirdetni, mindaddig, míg ezzel mások jogait nem csorbítja; de várjon, ha ezen egyéni jogot akarnék a törvényhozótest működésében érvényre emelni , lehetséges volna-e akkor a parlamentáris kormányzás? . . Ha a négyszáz egynéhány országgyűlési képviselő mindegyike minden kérdésben, nem hallgatva senki más véleményeire, saját eredeti nézeteinek szempontjára állna, s e szemponton minden tárgyalásban rideg merevséggel megmaradna, — vajjon nem válnék-e sok esetben lehetetlenné, egy oly parlamenti többség alakulása, mely a határozathozataléz okvérlisténül szükséges? Mindazon körülmények , melyek az egyes ember gondolkozásmódjára, eszméi irányára befolyással bírnak , múltja és életviszonyai, tehetségei úgy, mint vérmérséklete, oly különbözők, hogy ha mindenki csak sajátos eredeti nézeteinek makacs védelmében vélné törvényhozói tisztét teljesíthetni, minden határozathozatal, minden többség, s így a parlamentáris kormányzat rendszere lehetetlenné válnék. De valamint alig van egynéhány ember — a magán úgy, mint a politikai életben, ki mindenben, a legcsekélyebb részletekig ugyanazon nézettel bírjon — úgy viszont ezen eltérések gyakran lényegükben oly csekélyek, hogy azok megegyeztetése az önálló vélemény csorbítása nélkül is lehetséges. Ezt mutatja minden alkotmányos ország praxisaminden szavazattöbbségnek, részvénytársulatokon kezdve, fel a parlamentig, előfeltétele épen az, hogy ha vannak bizonyos fő czélok,ha vannak bizonyos fő elvek, melyeket a testület tagjainak egy része magáéinak vall, akkor mindezek a kisebb nézeteltéréseket alárendelik ama közös czélok elérésének. Az alkotmányos életnek — ha a szó teljes értelmében az akar lenni — főjellemvonása épen az , hogy nem az egyéni akarat, sem az uralkodóé,sem bármely polgáré, hanem a lényegileg megegyező, habár a részletekben eltérő akaratok harmóniája, ha többségre vergődik, adja meg az irányt. És valamint ott alkotmányos élet alig lehet, hol nép és uralkodó ridegen, semmi engedményre nem hajlandóan, áll szemben egymással, úgy a törvényhozás teremén belül lehetetlenné válnék egy, az alkotmányos kormányzásra elkerülhetlenül szükséges többség létrehozása, ha a törvényhozói test egyes tagjai elutasítanának maguktól minden egymáshoz való közeledést. A parlamentáris kormányzat életforrása a folytonos compromissumokban rejlk. És ha az ország közérdekét tölibe helyezzük egyesek egyéni hiúságának s netaláni szereplési vágyának, úgy méltán ezt nevezhetjük az alkotmányos élet egyik legüdvösebb oldalának. És épen e nézetek, melyek helyességét senki, ki a Parlamentarismus természetét ismeri, kétségbe vonni nem fogja, épen e nézetek azok, melyeknek álláspontjáról a „Lloyd“ vádját vissza kell utasítanunk. A Deák-párt minden, csak némileg is fontos kérdésben nem szokott véleményt mondani előbb, mintsem a párt tagjai valamiben meg nem egyeztek. S azon számos párt-tanácskozások és clubb-con- ferentiák, melyek a törvényhozási ténye- ' ket megelőzni szokták, melyekben egyesek indítványai úgy, mint a kormány elő- s terjesztései gyakran módosíttatnak, nemegyszer elvettetnek mindaddig, míg a párt többséggel valamiben meg nem ál lapodott, mindezek csak azt mutatják, mij szerint a Deák-párt épen a capacitatióban, s ha ez czélra nem vezet, a párt többsége akaratának érvényre emelésében keresi és találja meg azon eszközöket, melyekkel önmagát biztosítsa. És ha ez olyan dolog volna, mit „önálló jellemű ember“ nem tűrhet, akkor a népnek nem szabadna ön-álló jellemű embereket képviselőkül vá-lasztania, mert ezek soha semmi ered-ményre nem jutnának, vagy pedig a parlamentáris kormányzatnak lehetetlenségét az egyéni szabadsággal és méltósággal meg nem férőnek kell proclamálnunk. Való igaz, hogy kivált oly nagy, életbevágó kérdéseknél, minőket országgyűlésünknek már megoldania kellett, s minek még megoldásra várnak, sokban lehet egyesek nézeteltérése; de való igaz az is, hogy ha ezen egyesek, a közös elvek kivívása kedvéért nézeteiket némiekben alárendelték és alárendelik a párttöbbség nézeteinek, ezzel nem az önálló jellem hiányát, hanem csak azt bizonyítják, hogy saját subjectiv énjöknél magasabban állónak ismerik el a haza közérdekét. Áldozatokat ily értelemben minden politikai párt, legyen az bár többség vagy kisebbség, meg fog, meg kell hogy kívánjon egyes tagjaitól, mert e nélkül nagyobb számú testületben maradandó pártok, melyek nélkül pedig a parlamentáris kormányzás lehetetlen — nem alakulgatnak. A „Lloyd“ talán népszerű dolgot vélt cselekedni, midőn az egyesek egyéni szabadságát veszi oltalmába egy képzelt despotismus ellenében, de midőn ezt tette, csak oly theoreticus elmélkedések terére tévedt, minőkben a bécsi journalistákat nagymestereknek ismerjük el, de a minők nem bizonyítanak egyebet, mint hiányos, téves felfogását minden parlamentáris kormányrendszernek. Bécsi dolgok. A reichsrath hétfőn tartotta ismét első ülését, melyben a többek közt a következő törvényjavaslatokat terjesztette a kormány a ház elé : váltópénzek vezetéséről, az éjszak-németországi szövetséggel kötött kereskedelmi szerződésről, a pálinkaadó megváltoztatásáról, a sörfogyasztási adóról a jó egyedáruság iránt a magyar és osztrák pénzügyérek közt megállapított egyezményről stb. szóló törvényjavaslatokat. Napirenden volt a nemzetgazdasági bizottság jelentése a vasúti árszabályzatok rendezéséről s illetőleg leszállításáról, melyre nézve a bizottság indítványozza, hogy a kormány még ez ülésszakban terjeszszen elő erre vonatkozó törvényjavaslatot. A szem előtt tartandó elvek volnának: 1. Az árak lehető leszállítása és egyformásítása; 2. Az áruk után fizetendő mellékes illeték s a szállítási idő rendezése ; 3. Az áruk átalánosan érvényesítendő osztályozásának felállítása. Legközelebbi ülését a reichsrath szerdán fogja tartani. Breszl vagyonadójának sorsát már ismerik olvasóink; még csak azt tehetjük hozzá, hogy a bizottság Skene jelentését ,melynek hangját az új „Presse“ „ungeschlacht“-nak nevezi,s kitételeiben szelídítette. Az államadósság unificatiójáról szóló Gro sem részesült kedvezőbb fogadtatásban, amennyiben ezt is elvetni készül a bizottság. Azonban itt Gross lesz az előadó, s a gácsországi képviselő hír szerint nem marad meg az egyszerű tagadás terén, hanem pozitív ellenjavaslattal lépend fel, mely a czélnak jobban felelne meg, amennyiben a haszon 10 millióval múlná fölül Breszl tervének hasznát. E szerint az államadósság minden neme t. i. 4%-os évi jövedelmi adóssággá alakíttatnék át, kivéve a kamattalan börzepapírokat. A „Szegedi Híradó“-ból veszszük át Horváth Mihály levelét, melyet t. hazánkfia a szegedi „szabadelvű kör“-höz intézett. A levél tartalma következő : Tisztelt polgártársaim! Az önöknek ápril 5-dikéről hozzám intézett nagybecsű levele betegágyamban talált, s ez az oka, hogy arra csak most, kissé felüdülve, válaszolhatok. Amiért a súlyos kényuralom hosszú tizennyolc éve alatt, már már tünedező reménynyel, sóhajtozánk, néhány hónap előtt végre megadta élnünk az isteni Gondviselés: alkotmányunk, nemzeti függetlenségünk helyreállíttatott, s oly módon, hogy azt a szenvedések letűnt korszaka alatt remélni is alig mertük. És ime, alig teljesedtek nemzetünk szintoly hő, mint igazságos kivánatai, máris támadt egy túlzó párt, mely közjogunk úton alkotott alapjait felforgatni, s a rajtok nagy bajjal és ezer nehézségek közt, de reményteljesen emelkedő állami épületet romba dönteni törekedik. Nem akarom vizsgálni, mik lehetnek az indokok, melyek e pártot ily cselekvésre indítják ; de eredjenek azok akár értelmi korlátoltság okozta jóhiszemű tévedésből, akár rosz czélzatú szenvedélyekből : bensőleg meg vagyok győződve, hogy ha ilyféle törekvés czélt érne, csak a haza, a annak szabadsága és jóléte vallaná kárát. Ki történelmünket harminc év óta minden irányban behatólag búvárlom, úgy hiszem, teljesen fel vagyok jogosítva, határozottan állítani, hogy negyedfél század viszontagságteljes küzdelmei után, csak most lőnek valahára oly alapra fektetve közjogi viszonyaink, melyen alkotmányunkba nemzeti függetlenségünk,amennyire az bennünket, kis számú s épen nem kedvező viszonyok közt létező népet, okszerűleg megillethet, teljesen biztosítva van olyféle megtámadások ellen, minek azt a múltban minduntalan veszélybe döntötték. Nemzetünk a hosszú vészes külbarczok és belviszályokban olyannyira megfogyva s meggyöngülve érzi magát, hogy lételének, fennmaradásának biztosítása végett múlhatlanul szükségesnek látá egy szomszéd állammal lépni kapcsolatba, s igénybe venni annak véderejét. De amit ekként tényleg bevallott, egykori hatalmára büszke, szégyenlő szóval is határozottan kimondani, s új kapcsolatnak megfelelő alkuval és ettől feltételezett intézményekkel rendezni be állami viszonyait. Sőt, bár lehetetlen volt át nem látnia, hogy az igénybe vett védelmi segélyért hajdani absolut függetlenségének egynémely jogáról le kell mondania: álszégyenében folyton ezen absolut függetlenség külszínét segélyezve, néhány halva született törvénnyel igyekezett azt körülbástyázni. De az élet hiú önáltatásnak bizonyitá e ferde nemzeti politikát. Míg a törvény betűje mind több ízben s mind hangzatos szavakban látszik biztosítani az absolut nemzeti függetlenséget, tényleg annak egynémely, felette lényeges elemei veszendőbe mentek. A 4—5 milliónyi csekély hadi adón kívül, mi a diéták megszavazásától maradt függőben, az összes közvetett és közvetlen államjövedelmek feletti intézkedés; az insurrection kívül a haderő mi czélokra fordítása; az összes külügy, s mi a nemzet szánandó elszegényedését vonta maga után, az anyagi érdekek szabályozása és kezelése — mindez idegenek kezébe került. A nemzet sajnosan érző fokról-fokra sülyedésétrdemi bajait gyökeresen orvosolható vala, álszégyenből mindig vonakodott megalkudni a változhatlan viszonyokkal, s határozottan szabályozni az Ausztriával való kapcsolat részleteit. E helyett mindig csak ama sysiphusi munkát ismétlő, hogy az adott viszonyok közt már teljesen lehetetlenné vált hajdan absolut függetlenséget egy-egy általános törvényben újra meg újra kikiáltsa, Így jöttek létre, számos régiebbek után, az 1723 ki pragmatica sanctiora vonatkozó, így az 1790-ki s 1825-ki e nemű törvények. De az élet mindig erősebb maradt a törvény holt betűinél, s annak, mi egyedül segíthetett volna bajainkon, a körülményekkel való nyílt, becsületes megalkuvásnak elmulasztása , mindannyiszor megboszulta magát: az alkotmány s a nemzeti önkormányzat sérelmei nemcsak minduntalan megújultak, de mivel e körülmények közt az értelmi és anyagi fejlődés teljesen lehetetlenné vált, nemzetünk a hatalmasan előrehaladó korral lépést nem tarthatva, mind alább sülyedett. A nemzet érezve szégyenteljes elmaradását, óriási erőfeszítéssel igyekezett kivergődni pangásából , de mivel a három század alatt kifejlett viszonyokkal, melyek az Ausztriával kapcsolatból származtak, megalkudni elmulasztó: az ész, erő és oly szent akarat öröködése után mind vajmi csekély eredményre vezettek. Jött végre, váratlanul, kedvező körülmények közt, megváltást hozva méhében, az 1848. év. — Mi emberül felhasználtuk a szerfelett kedvező körülményeket. Megorvosoltuk alkotmányunk minden sérelmeit; mi több, elmaradásunkból egy hatalmas ugrással a modern európai államok színvonaláig emelkedtünk; beoltottuk intézményeinkbe az európai eszméket és vívmányokat; megszüntettük a rendeket, osztályokat és ezédeket, s kikiáltva a társadalmi egyenjogúságot, szabaddá tettük az egyént, a földet, a munkát és ipart. Alkotmányunk, állami függetlenségünk biztosítására felelős, parlamenti kormányt alkottunk. Véletlen örömárban úszott a nemzet vértelenül végrehajtott forradalmában. Igen kevés élesen látókon kívül, mindnyájan azt hivők, hogy minden nyelve van; szívünk repeső örömében merő rózsás utakon láttuk eleve is haladni hazánkat egy, még soha nem élvezett jólét, erő, gazdagság, miveltség felé. S vajh mi volt oka, hogy oly hamar szétfoszlottak az édes remények ábrándképei, s mindannyian egy szomorú, soha nem sejtett iszonyú valóra ébredőnk ? Ne áltassuk magunkat, tisztelt honfitársaim ! Ne engedjük az álszégyen által, mely annyi századon keresztül főforrása volt bajainknak, még most is leköttetni nyelvünket, hanem körülményeinket elfogulatlanul felismerve, férfiakhoz illő nyíltsággal nézzünk szemébe a valónak és mondjuk is ki azt bátran, kendőzetlenül. Ismét annyiszor elkövetett százados hibánkba estünk. Ismét megszállott bennünket nemzetünk veszedelmes jellemgyöngesége: az elbizakodás. Álszégyenünkben megint elmulasztók méltányolni a melybe a századok hatalma fűzött bennünket Ausztriával S a helyett, hogy midőn sorsunkat markunkban tartók, e kapcsolat viszonyait és részleteit igyekeztünk volna maradandólag szabályozni, elbizakodásunkban a régi módon megint, és határozottabban, mint bármikor, kikiáltottuk absolut függetlenségünket, meg nem gondolva, hogy az az akkori európai viszonyok közt még lehetetlenebb, mint volt bármikor a lefolyt háromszáz év előtt. Mi lett e ballépés következése, melyet az elmaradhatlan reactio csakhamar, minden ármányt és fondorlatot felhasználva, kizsákmányolt, mindnyájan tudjuk, mindnyájan súlyosan éreztük. Ballépésünk nyomán a reactio által felszított bonyodalmak napról-napra óriási módon növekedtek. S mi, ahelyett, hogy a hibát gyorsan jóvátenni igyekeztünk volna, izgatásokba merültünk ; szaporodó nehézségeink közt gyanúsításokkal terheltük egymást; felváltva, a legtisztább hazafiakat árulóknak bélyegeztük; a veszély, a forrongás a rosz szenvedélyeket felszínre hajtá, s ezek álltak a pártok élére, ezek marczongolták egymást, lett több pártfő, de ezek elkeseredett harczában a nemzet, annyi jeles közt, nem talált a sok gyanúsítás után oly jellemet, kiben mindnyájan megbíztunk volna. Az eredmény iszonyú bukás jön, mely a nemzeti létet az enyészet szélére sodorta. De hála ama másik nemzeti sajátságunknak, mely a veszély idején annyi szívósságot, annyi passiv erélyt oly tapintatosan tud kifejteni: nem vesztünk el! — És hála azon bölcs férfiúnak, ki valóban Gondviselésszerű küldetésében valahára tisztán belátta százados bajaink és sikeretlen küzdelmeink forrását, odavezette egyrészről nemzetünket, másrészről a fejedelmet, hogy amaz felismerje valahára a helyzetéből folyó szükségesség parancsoló igényeit, s mondjon le azon absolut követelésekről, melyek viszonyai közt tényleg lehetetlenek, eddigelé annyi szenvedést és elmaradást okoztak államéletében ; emez, a fejedelem, elismerje az igazságos nemzeti igényeket és tiszteletben tartsa azokat, mindketten pedig, nemzet és fejedelem, oly alkut fogadjanak el és szentesítsenek közjogunk új alapjául, mely képes legyen mind szövetségi kapcsolatunk kívánalmait kielégíteni, mind a leglényegesb nemzeti jogokat biztosítani, azok gyakorlatát lehetővé tenni. És íme, az elfogadott államjogi alap egy évi fennállása óta minden irányban oly életrevalónak tanussta magát, hogy egyrészről a viszályok alatt meggyöngült birodalomnak a mi fennmaradásunkra is feltételező ereje, tekintélye napról-napra szemlátomást gyarapodik, másrészről nemzeti államéletünk minden irányban már is megifjult erőben kezd haladni a jobbra fejlődés ösvényén, s bizton remélhető, hogy ha Isten tartósabb békét enged, csak néhány év alatt is odajuthatunk, hogy nemcsak a tizennyolcz évi kényuralom okozta sebek begyógyulnak s a hátramaradás ki lesz egyenlítve, hanem oly virágzásnak is örvendhetend hazánk, mint számra csekély, anyagi és értelmi fejlettségben a nyugati nagy népeknél sokkal alantabb álló nemzetünk, csakis jelen szövetséges államkapcsolatában képes elérni. Lehetetlen ennélfogva oktalanságnak, hogy ne mondjam, mindenkép és minden áron zavart óhajtó részakaratnak nem tekinteni azon törekvést, mely ezen, reánk nézve egyedül lehetséges, egyedül üdvös államalapot feszegetni és felforgatni magának czélul tűzte ki. Lehetetlen, a legszelídebb kifejezéssel élve, a leggondatlanabb könnyelműségnek és bűnös elbizakodottságnak nem bélyegezni afféle állításokat, hogy a közösügyi kiegyezkedés alkotmányos szabadságunkat aláásta, a 48-ks törvényeket felforgatta. Alkotmányunk negyedfélszáz év óta sohasem nyugodott biztosabb alapon, szabadságunk sohasem bírt annyi biztosítékkal, annyi szabadsággal és függetlenséggel, közügyeink felett századok óta sohasem rendelkezhettünk, daczára minden 1790-diki X-dik-féle törvényeknek, s magoknak a 48-ki törvényeknek is ide kell vala fejlődniük, hogy a vészes háborút elkerülhessük. Ha életrevalóság van bennünk, ezen alapon a nemzeti jólét minden feltételeit megszerezhetjük, melyek még netalán hiányzanak. Ellenben ezen alap megdöntésével, úgy, mint 1848-ban, ismét, s tán még vészesebb hullámok közé löhetnék államunk gyönge hajója. Ragaszkodjunk tehát ezen alaphoz minden áron, s rajta igyekezzünk kifejteni állami és társadalmi életünket minden irányban, mire bizony nagy elmaradásunk mellett égető szükségünk van. Mindezt velem együtt így fogták fel, így értik Önök is, tisztelt honfitársaim, mert csak ily meggyőződés indíthatta Önöket a túlzó párt törekvéseinek ellensúlyozásául megalkotni a szegedi „szabadelvű kört.“ Azon tény, hogy Önök e körnek tiszteletbeli elnökévé hazánk azon nagy fiát kérték fel, kinek ezen egészséges, hazánk jövendő felvirulását létesíthető alap megalkotását köszönhetjük, egy perczig sem hagy kételkedni, hogy a „szabadelvű körnek“ ezen értelem, e meggyőződés adta lételét. E miatt kétszeresen megtisztelve érzem magamat, hogy Önök e körnek ezen vezér alatt engem is tiszteletbeli tagjává választani méltóztattak. Fogadják e megtiszteltetésért, szeretett honfitársaim, legbensőbb és legőszintébb köszönetemet, melynek nyilvánítása mellett hazafius tisztelettel maradok. Pest, 1868. ápril 12-én. A „szabadelvű kör“ alázatos szolgája és tiszteletbeli tagja Horváth Mihály, volt Csanádi püspök. — Előttünk fekszik a biharmegyei Deák-párt mart. 16-kán kibocsátott programja. Előrebocsájtva, hogy akik azon politikai irányt tartják üdvösnek, s úgy Európa nemzetközi viszonyaival szemközt, mint saját állami életünk fejlődését tekintve egyedül kivihetőnek, melyet a tiszta becsület és önzetlen érdemek történeti mintaképe, Deák Ferencz államférfiat bölcsesége jelölt ki, s az országgyűlés nagy többsége által támogatva, győzelemre is vezetett, alkotmányos jogukból eredeti polgári kötelességet teljesítenek , midőn pártot alakítva, magokat az ellenkező nézetek áramlata által sem elsodortatni, sem felhasználtatni nem engedik; kifejti a programm, hogy a biharmegyei Deák-párt szövetségeibe fogadja mindazokat , kik egyrészről határozottan visszautasítják azon téves irányt, mely a változott viszonyok teljes ignorálásával ott is, hol erre alapos ok nem létezik, táplálja az ellenzéki szellemet , mely az idegen eredetű jogtipró kormányok iránt érzett százados gyűlöletet, a nemzet többségéből eredeti parlamentáris magyar kormányra is át akarja ruházni; mely végre a nélkül, hogy az általa ígért csalképek valósításához garanciát bírna nyújtani; a már kivívott alapokat is, melyen a kimerült nemzet megerősödhetnek, ledönteni akarja. Kik másrészről a nemzet legkitűnőbb tehetségű és legjellemesebb férfiaiból alakult törvényes kormányt, minden törvényes eljárásaikban, de csakis e téren, minden ellenzési viszketegből eredeti megtámadások ellen, egész erejükkel támogatni kívánják. Mint független alkotmányos párt, megőrizve cselekvési szabadságát, pártolásában a kormány iránt tovább nem terjeszkedhetik, mint amennyire egy elfogulatlan őszinte barát kötelezhető, úgymint: támogatásra törvényes eljárásaiban ; védelemre az igaztalan megtámadások ellen és jóindulatú figyelmeztetésre, hol annak a baráti hajlam érdekeltségénél fogva szükségét találja. Egyébiránt azok tájékozására, kik a párt jövőbeni magatartása iránt, szemközt a hazánkat érdeklő napi kérdésekkel, bizonytalanságban lennének, következő irányelveket állapított meg a párt : „A törvényeket, melyeket a parlamentáris kormányzás elvei szerint, a képviselet többsége hozott, s melyeket alkotmányunk, valamint a monarchikus államalak elvei szerint a koronázott Felség szentesített, mindaddig mig azok alkotmányos utón meg nem változtatnak, tiszteljük, végrehajtjuk, s végrehajtásukhoz segédkezet nyújtunk.“ „Az alkotmánynak s egyéb törvényeknek alkotmányos utón fejlesztését szükségesnek tartjuk. Igyekezni fogunk tehát, hogy azon törvények, melyek a gyakorlat tanúsága szerint az államcéloknak meg nem felelnek, alkotmányos utón megváltoztassanak, s czélszerűbb törvényekkel pótoltassanak.“ „A mondott alkotmányos fejlesztés körül eljárásunkat a rend és szabadság eszméje vezérli. Mert valamint a természetben a vonzás és ellenvonzásnak, úgy a társadalmi életben az állandóság és haladásnak egyensúlya adja meg a természetes öszhangot és minthogy mindenhez, mi emberi mű, tér és idő kívántatik, számításba kívánjuk venni a kivihetőség, tehát a lehetőség feltételeit.“ „Az államéletben jognak mindig kötelesség felel meg. Midőn tehát mi jogokra, mint kívánalmakra mutatunk, magában érthetőleg az azoknak megfelelő kötelességeket is értjük.“ A korszerű és országos kérdésekben kívánalmait következő pontokba vonja össze. Kívánja : 1. Az egyéni jogok kifejlesztését. Ide vonatkozó főkövetelménynek tekinti: a) a véleményalkotás és vélemény-nyilvánítás szabadságát, szó és sajtó útján; b) a gyülekezési és egyesülési jogot; c) cselekvésszabadságot mindazon határig, míg az által egyéni vagy állami törvény által biztosított jogok nem sértetnek; d) törvény előtti egyenlőséget; e) munkaszabadságot. Kívánja : 2. A magyar államiság feltételeinek fejlesztését, ide sorozván a nemzeti honvédelmet is. 3. Demokratikus alapon nyugvó, a merev összpontosítást kizáró önkormányzást, képviseleti alapokra fektetett önálló megyei kormányzatot és hasonló helyhatóságok intézményét, valamint a jogtudomány jelen állásának megfelelő törvénykezési szervezetet. 4. Kívánja a vallásszabadságot, tökéletes egyenlőséget és viszonosságot 5. A nemzetiségi igények méltányos kielégítését, meddig e kivánalom betöltését az állam integritása megengedi. 6. Kívánja a föld felszabadítását minden annak tulajdonát nyűgöző intézmények terhe alól; fentartván azonban a tulajdon sérthetlenségének elvét a teljes kárpótlás által. 7. Az ország lakói adóképességével összeférő anyagi áldozatokat a népnevelén, földművelés, ipar- és kereskedelem felvirágoztatására fordítani. A képviselőhöz ápr. 16-ki üléséből. Törvényjavaslat a czukorgyártás megadóztatása iránt. Addig, míg a czukorgyártás megadóztatásáról kimerítő törvény hozatnék, rendeltetik: 1. §. A czukorgyártás megadóztatása iránt eddig fennálló szabályok és adótételek érvényben maradnak. 2. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Lónyay Menyhért s. k., pénzügyminiszter. Törvényjavaslat a söradóztatásról. Addig, míg a sörfőzés megadóztatásáról kimerítő törvény alkottatnék, rendeltetik: 1. §. A sör megadóztatása, valamint a vámvonalon kivitt sörtől járó fogyasztási adónak visszatérítése iránt jelenleg fennálló szabályok azon módosítással hagyatnak továbbra is érvényben, hogy a soké után fizetendő fogyasztási adó, az 1868. évi máj. 1-től kezdve, akónként, a czukormérő (sachorometer) minden egyes foka után 10 krajczárban