Pesti Napló, esti kiadás, 1868. december (19. évfolyam, 53-76. szám)
1868-12-03 / 55. szám
dunai állam nagy politikát szeretne csapni, pedig a közigazgatás, igazságszolgáltatás mezején és általán a belszervezkedés tekintetében hálásabb hivatást választhatna. A harmadik miniszterváltozás székhelye az ibériai félziget volna ; itt már csak annyiban miniszterváltozás, amennyiben az állam alkat változása miniszterváltozásban nyilvánul. A kormányon levő minisztérium a monarchiát tűzte czéljául, újabban azonban a köztársasági törekvések mind mélyebb tért nyervén, ehhez képest fogna a kormányváltozás bekövetkezni. A „Times“ levelezője részletesen leírja, hogy a köztársasági törekvések mint kapnak mind erősebb lábra. A piov. kormány elkerülhetlennek tekinti a köztársaságot; azt mondja, hogy a két hónap óta fönálló kormány is köztársasági alkatú. Az olasz lapok még mindig a római kivégeztetésekkel foglalkoznak, és hevesen támadják meg a pápát és Napóleon császárt. Az olasz képviselőház elé a következő törvényjavaslatom terjesztettek: a polgárjog megadásáról azon lakosoknak, kik oly olasz területen laknak, mely még eddig nem csatoltatott a királysághoz; a Rómában kivégzett Monti és Tognetti családjainak nyugdíjazásáról , a clerikusok katonamentességének megszüntetéséről. Távirati tudósítás szerint az első javaslatot a képviselőház már elfogadta. Victor Hugo egy újabb levelet intézett ,a l‘Espagne-hoz, meyben a rabszolgaság megszüntetésére serkenti a spanyol népet. Pest, decz. 3. [Különfélék.] Király ő Felsége a protestánsok alapjából újabban engedélyezett: a zemplénmegyei Hopport helv. h. leány-egyház községének 200 ftot, a szlavóniai Brekin 87 , a magy. helv. h. községnek 400 ftot, a gyalui helv. h. községnek 300 ftot, az erdélyi ákosfalvi helv. h. községnek 200 ftot, a biharmegyei tamásdai községnek 300 ftot, végre a kolozsvári helv. h. községnek 300 ftot. — A Salzburgban tartózkodó egykori toscanai nagyhg. neje tegnap reggel 1 órakor a bécsi hiv. lap távirata szerint fiút szült. — A munkás-egylet azzal a tervvel foglalkozik, hogy egy díszes munkás házat létesíthessen, melyben aztán összejöveteleit tartaná s állandó ipartárlatot rendezne. Komorner Soma az első perczben 100 forintot, Kiss Kálmán pedig 500-at ajánlottak fel e czélra. — Mint a „K. K.“ írja, Alvin erre múlt hó 27-én érkezett az első gőzvonat; néhány nap alatt Gyula-Fehérvár is látni fogja. — Pestre ismét műlovartársulatot várnak. Igazgatója Stefanoni. — De l ez hárfaművészünk, ki a „Szózat“ és „Hunyadi László“ dallamai fölött hárfa-ábránennek a munkaerőre vonatkozó értekezésében kifejtett nézeteit nem oszthatjuk. Az iskolát leghathatósb eszköznek tartjuk népünk nevelésére és művelődésére. Az érdekes ellenadatot lapunk más rovatjában közöljük, de e kivételek nem győzhetnek meg bennünket. — N. J. főerdész urnak. Hogy M. eljárása a temesvári fakérdésben nem a legtisztább, azt mások is állítják. Mi azonban személyeskedések mellőzésével csupán tényleges czikkeket közölhetünk. (B e r r y e r f). A beteg Berryer átszállítása angervillei birtokára, mitől javulást vártak, eredménytelen maradt; tegnapelőtt éjjel táviratilag értesültünk a hírneves férfiú elhunytáról. Berryer 1790-ben Párisban született, s azon kitűnő ügyvéd fia volt, ki Dupinnel a szerencsétlen Neyt védte. A fiú ugyanazon pályára lépett, daczára, hogy mint royalista nem sok sikert remélhetett rajta. Az 1829-ik évben azon pillanatban lépett a második kamrába, midőn az ellenzék végtusája megkezdődött a Polignac-minisztérium ellen. Már el volt határozva, hogy egyik tárczát neki adják ; a júliusi rendeletek a harczot azonban az utczákra terelték. Louis-Philipp trónralépte után mindent elkövetett, hogy pártfeleit ne, öngyilkosságtól visszatartsa, lebeszélvén őket a közügyektől való visszavonulásról. Ő a legitimisták szélsőbalpártjához csatlakozott, s általános választásokat, olcsó kormányzást sürgetett: ily taktika által igyekezvén az uj királyt népszerűtlenné tenni. S noha pártját minden csíntól visszatartotta, Berry herczegnek menekvését mindazáltal, midőn ez Vendée ben partra szállt, elősegítette. Néhány legitimista vezér elfogatása részességét e dologban napfényre hozta, s e törvény elé idéztetett. Az államügyész halálbüntetést indítványozott, az esküdtek azonban fölmenték őt. — A kamarában, melybe 1831- dik évben ismét megválasztatott, késztkarva ignorálták Berryert, hogy befolyását megtörjék. Carmenin nem tudta eléggé dicsérni szónoki talentumát, s egész Mirabeauig visszament , hogy párhuzamot találjon Berryerhez. 1843-tól 1848-ig szónoki hírnevének tetőpontján állott. Ettől fogva nem lehetett többé tekintélyét kétségbevonni ; minden kimondott szava maradandó hatású volt. A kamarán kívül, mint a legitimisták vezető bizottságának tagja, szintén a legnagyobb tevékenységet fejtette ki. Eljött azon rémületes éj, midőn az orleánsi herczegnő a párisi grófot a kamara elébe vezette, hogy annak a koronát, magának a gyámságot követelje. Berryer ekkor szavát a torlasz-hősökével együt. Berryer rendkívüli észtehetsége daczára szüntelen a veszett ügyek előharczosa volt. Erről tett akkor is bizonyságot, midőn az orleanisták és a legitimisták uniója körül fáradozott; e terv megbukott, s a 2-at deczember egy harmadik párt előnyére ütött ki. Ez időtől kezdve háttérbe vonult, a nélkül,hogy politikai tevékenységéről lemondott volna, mely azonban ezután inkább diplomatai jelleget öltött. Ő Chambord gróf egyik legbensőbb megbízottja volt. Francziaország, noha nem lehetett többé a küzdtéren találni, nem feledte el első szónokát; szemmel látható jele volt ez emlékezésnek azon tény, hogy az akadémia őt 1855-ben tagjául választotta. Az 1857-ik évben azon fájdalmat kellett megélnie, hogy fia, Arthur, egy szégyenteljes perban a vádlottak padjára jutott és elítéltetett. Berryer nem külseje által nyerte meg a kedélyeket, noha feje a legkifejezéstelibb volt.Zengzetes orgánuma varázsáról még ma is beszélnek kortársai, kiknek alkalmuk nyílt őt a parlamenti viták közben csodálni. Elvitázhatlan, hogy Berryer a törvényszéki ékesszólásban még eddig meg nem közelített mesterül magaslik ki. 21. (Fatalismus a számokban). Tudjuk,hogy a dologtalan emberek sok mindent kigondolnak és ezerféle furfanggal mulattatják a a világot. Egyik kedves mulatsága ezeknek a „történelem megjóslása“, furfangosan kombinált számokból, így számította ki egy valaki Párisban, hogy a franczia császárság végének okvetlen 1869-ben kell bekövetkeznie. Számítása a következő adatokra van építve : Arcza. Zene. (A Laub-négyes utolsó estélye a vigadó kis termében, decz. 2.) □ Ahoz képest, hogy közönségünkben a classikai zene iránt való érdekeltség évről-évre nagyobbodik , mindenesetre feltűnő jelenség az, hogy Laub estélyeit nem látogatók oly mértékben , mint azok azt megérdemelték. S miért épen Laub estélyeit nem, ki harmadéve nálunk járván négyesével, annyira elragadd a műértő köröket ? Noha a florenczi quartett, e nyeletkezű ember, jött közbe, hogy csodálatraméltó szabatossága által nehezítse meg az utána következők versengését, már maga Laub jelentőségét is megillette volna azon kitüntetés, hogy estélyein jobban teljék meg hangversenytermünk. A tegnapi előadás első számát Volkmann R. négyese képezi. Azon irigylendő, par excellence quartett-szerzők egyike ő, kiknek adatott saját szerzeményeiket a legtökéletesebb interpraetatióban hallhatni. Hogy Beethoven , hegedülő kortársai közt nem igen lehettek olyan nők, kik zeneeszméit tisztán kifejezték, mutatja e kis adoma . Épen a C-mol sonáta — mely a tegnapi programmon is állt — bir hegedűrészében nagy nehézségekkel. A művész keservesen panaszkodik Beethovennek, hogy ezek oly nehézségek, melyeket nem csak a hegedűs, hanem a hegedű sem bir meg. „Es mit!“ — válaszolt rá Beethoven — „wenn ich componire, kümmere sch mich um Ihre Winsel (értsd : Violino) nicht !“ Laubéknak ugyan bátran componálhatott volna a dicsőült mester, és tán nekik is componált. V ok m ann műve azok közé tartozik, melyekre a zenekritikusok azt szokták mondani: „szellemdús.“ Érdemes zeneköltőnk e szerzeménye aligha édes testvér azokkal, miket egyébkor hallottunk. Szellemdúsnak elég szellemdús. Az első tételben csakugyan meglepő ötletek szökellnek, kergetődznek, anélkül azonban, hogy tartósabb benyomást tennének ránk, mint az elpuffantott tűzijáték. Inkább csináltnak látszik, mint költöttnek. Csak a második tétel andantéja tartja e művet s a művészek kifogástalan pracisióval s elragadó édességgel tolmácsolák a nemesen hullámzó dallamot. A lelkesedéssel kitapsolt szerző Laub kezén meg is jelent. Második számul Beethoven magasztos C-moll sonátáját kaptuk. Itt ragyogott Laub teljes fényében. Hatalmas, izmos, fogótól hegyig egyformán hangzó vonása, megrendítő énekszó gyanánt áramlik a lélekbe, míg a scherzóból hamiskás gyermekszemek mosolyogtak felénk. Laub előtt valóban nincs nehézség s a legmerészebb futamok, vagy a gyors négyesfogások csak eszköz nála, s nem czél. Minden tehetségét a mű hatásának rendeli alá. Csak ama szédítő magasban járó applicaturák meredekeire emlékeztetünk, melyeken tetszett Beethoven teremtő lelkének hímes virágszőnyeget alkotni. Míg mások (kerüljük az összehasonlítást) tépett levelekkel hozták meg e virágok egyes szálait, Laub virág esőt bucsát ránk, édeset, mámoritót. Akadt mástész a pesti lapok egyikében, ki vagy az elkényeztetett élvezőt szenvelegve, vagy Szerfölötti tudátossággal hibáztatva egy-egy részlet reproductiójára Srub-négyest egyáltalán elégtelennek tartá arra, hogy remekműveket adjon elő úgy, hogy grátiát találjon pesti Hanslikunk színe előtt. Ha azonban jelen volt a Schubert-négyesnél, tán megolvadhatott szive körül az aczélhatnám viasz s egyedül a gyorsított tempó ellen lehettek kifogásai. De minden nagy művész az általa előadott idegen műre is saját egyéniségének bélyegét üti. A tegnapi primarius meleg, szenvedélyes férfiú s ereiben hatalmasan lüktet a vér, míg Hellmesbergerben langyos limonádé gyanánt forog. Schubertnek e négyesét bátran lehet e műfajhoz ini, Huber Károlylyal a karácsonyi ünnepek alatt Debreczenbe mennek hangversenyt rendezni. — A magyar köziminisztériumban mindazon osztályok, melyek még nincsenek szervezve, ez év végéig véglegesen szerveztetni fognak. — A közgazdászati minisztériumban azon bizottság, mely a meterrendszer behozataláról szólójavaslat végleges szövegét állapíta meg, tegnap befejezte tanácskozásait. — A köztek, miniszter tegnapi leiratában örömmel értesné a városi hatóságot, hogy az országos pénzügyi bizottmány az 1869-ik évi előirányzatba 210,000 fr ot vett fel a Duna szabályozására, s ennek folytán a minisztérium erélyesen hozzá látand a munkálatok megkezdéséhez. — A budapesti omnibusz-társulat sorsjátékot fog rendezni évnegyedenként, melynél minden utas menetjegye egy ingyen sorsjegyet képez. A társulat czélja csak az, hogy ez által a vendégeket a menetjegyek váltásához szoktassa, mert e nélkül igen bajos a vezetnökök ellenőrzése. — Nemzeti színház. Pest, csütörtökön, deczember 3-án 1868. „A tévedt nő.“ (La traviata.) Opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzette Verdi. Személyek: Valery Violetta, Pauline. Bervoix Flóra, Kendelényi F. Germont Alfréd, Pauli. Germont György, ennek atyja, Simon. Gaston, vicomte Letoriéres, Korbay. Szerkesztői posta, G. A. urnák térőn.