Pesti Napló, 1869. május (20. évfolyam, 100–122. szám)
1869-05-26 / 119. szám
119. szám. Szerda, május 36.1869. 20. évi folyam. Szerkesztési iroda: r«reiK*ísíi tere 7. uim. I. »meist. Si t»p gsaHeml résvét illeti minden v.5*re:aínv a s«arke.:«tüe#jj!.e» intíxendS. Dér«sfeas»tíei, i»»»l»tt eeak ismert keaoiiíü fcgaiiiatiiak el. Kiadóhivatal: Ferencsíek tor® 7. szám A lap anyagi részét illető k3eremények péns( kiads körüli panaszok, hirdettn^yek) a kiadó hivatalhoz intézentiek.M PLO reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: Vidékre, portán i regy helyben, házba* Lordra , félévre . .... 12 frt. Évnegyedre .... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás különkaldássért feltdlfllelén baronkiui . . 50 kr . Hirdetmények díja: 7 hasábos petitaor egyrszsri hJr■letéané 17 uj kr. Bélyegdij külön SO ujkr. Nyilt-tár : 5 hasábos peUS~eor 26 nj kr. Mim Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1889 11chiVl folyamata. Előfizetési ár: Pest május 25 1869. (kp.) Hogy a mai ülés nem folytatható legott a megnyitás után a lap napirendjét, ennek egyik oka volt az interpollálás viszketege, s a másik — mi a parliamentarismus fogalmából foly — a kötelességszerű felelet. Gr. Mikó Imre közlekedési miniszter válaszoltao 1t a képviselő vasúti kérdésére, válaszolt pedig röviden, s kimerítőleg. Vukovich Sebő, ki valószínűleg az angol parliament házszabályait jobban ismeri ,mint a miénket, legott érdemébe bocsátkozott a tárgynak, vita azonban nem fejlődhetett, mert az elnök ráolvasó a most nevezett szónokra azon szakaszt, mely előbb napirendre tűzést rendel. Most egy bemutatás történt, egyszersmind szűzbeszéd. P. Szathmáry Károly szavalt egy pár jelenetet a Lumnuszból a ház nyugtalan „a dologra“ kiáltása közt; végre valami novellából a botozás és inquisitió rettenetességét remegő nervositással ecsetelvén, megörvendezteté a házat annak kijelentésével, hogy őe is interpellálni akar. De már ehhez az elnöknek is volt szava, s kezében a kérlelhetlen házszabályok könyvecskéjével, rámutatott a pontra, melyet minden képviselőnek tudnia illenék, annak pedig, ki rá adja fejét az interpellatióra, tudnia kellene is. Az interpellatiót írásba foglalva rövid indokolással kell benyújtani. Mennyi kegyetlenség e nehány szóban ! P. Szathmáry Károlynak tán egy egész ésnapi munkáját, s vele jövő dicsőségének fényes reményét látta el a néhány szó néhány pillanat alatt. A széles fenékkerítés, az interpellátiónak soha nem hallott poetikus descriptiója, a házban szokatlan pathos, az orátori keresettség kapcsolatban a proféssori gravitással — mindezek gyanittatók , hogy P. Szathmáry Károly valami nagyobbra, de mindenesetre hosszabbra készült, mint menynyit — fájdalom! kitálalhatott. Proh dolor ! — Az előadás legtragikusabb emelkedettségénél, a botozásnál kellett a szabálynak megszólalni , s általa a hallgatóknak classikai előadás gyönyrétől megfosztatniok. A szabályoknak nemcsak megtartására, de megtanulására is figyelmeztetett szónok meg is boszulta a hálátlan világot ; csengő hangja tompább, haragosabb, mások szerint bánatosabb jön, s az írásba foglalt interpellátiót azért se olvasta fel, hadd olvassa fel a jegyző, őt úgy szívesebben hallgatják. Még volt egy és más felszólalás, volt ismét szavazás is választásra, s végre vagy két órai hallucinátió után megkezdődne ett a vita melynek feleslegeségét érzi-e jobban, vagy véget várja nehezebben az ország, nehéz elhatározni. Összese a mai ülésben csak négy szónok fejtegetését hallhatók, de e négy férfiú, mindegyik a maga nemében, teljesen betölti helyét és a felirati viták eddigi folyamában tagadhatlanul a legérdekesebb mozzanatot jelzik. Az ellenzék részéről ma a legöblösebb ágyú süttetett el. Ghyczy Kálmán szólott szólása szerint átgondolt aus prolixe. Előadása a t. képviselő úrnak a régi, nem javult, de nem is csökkent; tüze suba sni volt; a melegséma se hozta izzadásba; de lehetlen, be nem vallani azon bámulatos szorgalmat, melylyel mind szón nyomtatványokat, folyóiratokat, s efféléket llatja, lapozgatja, s jelölök ki jegyzéseket tesz, melyek a közös ügyekre s a 67-ki alapra akár directe, akár in directe vonatkoznak. Ezen adatokat érdekes quodlibetté összeállítani, az egész mestermunkát művészi keretbe foglalni, s az itt-ott mutatkozó szemet és tán ízlést is sértő hiányok gondos eltakarása végett azokat színes üveggel elfedni, hogy így a hófehér is csókafeketének tűnjék fel, senki jobban nem érti, mint Ghyczy Kálmán. Az étet nem beszattja, hogy ismétel, s hogy a kiszámított fordulóknál a hallgató előre tudja, hol lesz a pihenő, s a bajtársaknak hol kell tapsolni, „éljent,“ vagy „helyest“ kiáltani. Egy óráig beszélt ma, körmönfont variatióját mondta el sok , már ezelőtt elmondott beszédnek, recriminált, szemrehányást tőn, fenyegetett természetesen, csak az ujjaival, igy hozván ezt magával az ars oratoria, és végül a balemberek zajosan megéljenezték, mit részökről meg is érdemelt. Ghyczy Kálmán balcsillagzata úgy akarta, hogy az inpressio, mit beszéde álló és fekvő érveivel hallgatóinál jőn, hasonlítson ; szappanbuborékhoz, mely születése pillanatában el is enyészik. Zsedényi Ede váltott felig rögtönzött válasza annyira sikerült, képeinek élethűszíne annyira elhomályosította G. K. mesterséges csoportozatait, hogy nem kellett valakinek pártembernek lennie, elég volt hogy igazságos legyen, s be kell vallania, hogy Zsedényi feladatát dicsőségesen teljesité, s hogy mai beszédét ő maga is a legsikerültebbek egyikének mondhatja, valamint mi az eddig mondott felirati beszédek legjelesbjének tartjuk. Sokat tett a hatáshoz az is, hogy szónok kedélynél volt, s tiszta átható hangját a kellő mérték megtartásával tudta kezelni. Bevégezvén beszédét, tartósan éljeneztetett meg. A jobboldal még egy szónokot léptetett fel ma, ez a fiatal, s jogos reményeket támasztott Aczél Péter volt. Első beszédét tartó s ezért kezdetben kissé elfogult, de belemélyedvén tárgyába, azt értelmesen s szabatosan adta elő. Befejező beszédet a szélbal főszónoka, Irányi Dániel tartott. A bevezetés, melyet a helyzet szorultsága inspirált, sikerült volt a többi nagyon éreztető a keresett czikornya szagát; aztán nem is igen gondolt azzal, ha állitásai birnak-e legalább valószínűséggel — s ezt nem is mondhatjuk még szél báli értelemben is sikerültnek. Azon gusztusát pedig szónoknak,hogy bűnlajstromot szerkesztett s a vádpontok egész özönével állott elő, némely malitiosusok oda magyarázták, hogy — mvel a közvádlói állás Báth Károlynak septemvirre történt kinevezése által üresedésbe jött, ez talán productió akar lenni e tisztességes állás kiérdemlésére. Ha így volna, úgy sajnáljuk, hogy több gondot nem fordított a lajstrom összeállítására, mert mostani szövegében nagyon gyarló, ilyen próbára szónokot írnokká sem neveznék ki a közvádlónál. Pártjaink feladata a választások után. .. Az, amit eddig ismertettünk Toldy röpiratából, tulajdonképen cak a bevezetés. Hanem, amint igeist gyakran megesik nemcsak röpiratokon, hanem tudományos könyveken is, maga a szerző inkább ezen bevezetésre, feladatának históriai megalapítására, mintsem magára ennek bő és részlet kifejtésére fektette a súlyt. Ez különben a jelen esetben annál is igazolhatóbbnak látszik, mert a hazánkban megoldandó reformok rendszeres tárgyalására oly, és tán száraz fejtegetések vanának szükségesek, amelyek alig férnének és illenének bele egy röpirat keretébe. Toldy is ezen szempontból látszik kiindulni, mert miután constatálta, hogy jelenlegi feladatunk a 48-ban kezdeményezett reformoknak befejezése egy radicális reformpolitika által, ezen politikának képét csakis fővonásaiban vázolja elénk. Mi e fő vonásokat ismét csak főbb vonásaikban ismertethetjük. A röpirat áttekint az államélet egyes részein, mindenütt néhány általános megjegyzéssel jelölvén ki a szükségeseknek vélt reformokat, kívánattá többnyire ismert újításokat tartalmaznak, amelyek általában programmját képezik liberális haladásunknak, és amelyek többnyire meg is értek a végrehajtásra, és részben már a jelen országgyűlési ülésszak tárgyai közé tartoznak. Néhol azonban túlmegy a röpirat a szükségesség, és néhol a practicus lehetőség határain. Ezt a szerző itt-ott maga is érzi, mert midőn például kimondja, hogy kell, hogy a felsőház eltöröltessék, közvetlenül utána teszi, „amennyiben pedig ez a közeljövőben kivihető nem volna, democraticus szellemben reformáltassék, oly módon, hogy tagjainál úgy, mint hatáskörénél fogva ne állhasson többé akadályul a képviselőház útjába.“ Világos, hogy itt ahelyett, hogy azt a nagy lépést tette, s azután önmagától visszavonult, czélszerűbb lett volna mindjárt a második positiónál kezdeni. Ugyanezen hibába esik más pontokra nézve is a röpirat, azon különbséggel, hogy miután a nagy lépést megtette, meg is marad ott és nem tér vissza tartható positióba, így véleményünk szerint a korona vető jogának megszorításánál sokkal sürgősebb, lehetségesebb és praktikusabb feladataink vannak, annál inkább, mert ha egyszerűen czélszerűség szempontjából tekintjük is a dolgot, megszilárdult parliamentarisms mellett a korona vető jogának alig van jelentősége. Ezenkívül még néhány pont van, amelyekben a röpirat elveti a „tantum aude, quantum potes“ elvét és valamivel tovább üt, mint kellene. Különben azonban általán helyes elveket fejteget, sok helyütt ékesszólóan száll síkra a reform ügye mellett és több, nálunk hátérbe szorított eszmét is szellőztet. A röpirat következő fejezete a radikális reform politika szükségét fejtegeti azon szempontból, hogy Magyarorság jövőjét és felvirágzását csak a radikális reform politika biztosíthatja. Itt a röpirat hosszasabb fejtegetésébe bocsátkozik azon veszélyeknek, amelyekkel Oroszország és a vele rokonszenvező nemzetiségek törekvései fenyegetnek bennünket és a melyeknek ellensúlyozására nincs más fegyverünk, mint a szabadság eszméje, a melylyel egyrészről a szétváló elemeket magunkhoz csatolhatjuk, más részről pedig magunkat az orosz befolyás ellensúlyozására kelet civilisátoraivá tehetjük. Ezen fejtegetések bővebb ismertetését azonban annál is mellőzhetőbbnek véljük, miit épen ez azon tárgy, amelyre nézve így általánosabb vonásokban leginkább tisztában van közvéleményünk. S így áttérhetünk a röpirat negyedik és utolsó fejezetére, amely párjaink feladatát különösen a jelen országgyűlésen akarja megállapítani. Mindjárt az első lapon azon kérdést teszi fel, hogy váljon a radikális reformpolitika, amely Magyarország életkérdései közé tartozik, „foglalhat-e tért mindaddig, míg egy oly tekintélyes párt, mint a választások alatt fussára lépett, most azonban diundált ellenzék, makacsul megmarad a tettleg már meghaladt államjogi téren?“ Ezen kérdésre a közelmúltban keresi a feleletet és azt állítja, hogy míg a Deákpárt az államjogi kérdésekben teljesen 48-as álláspontot foglalt el és e kérdést a 48-ik forradalom szellemében oldotta meg, addig a reformkérdésekben nem volt hű a 48--ik szelleméhez, miután az államjogi ellenzék által szövetségre kényszeríttetvén a conservativ elemekkel, az alkotmány alapjainak megvédésére kénytelen volt áldozatokat hozni a haladás rovására. A röpirat tart attól, hogy ez állapot jövőre is megmaradna, ha az ellenzék oda nem hagyja az államjogi oppositiót. Közöljük ezen okoskodást úgy, amint van, habár igazságot csak félig találunk benne. Annyiban t. i., hogy épen az államjogi ellenzék miatt a Deák-párt nem a liberálisok, hanem szintén államjogi eszmék alapján alakult, s hogy egy conservativ elemek épen úgy lehetnek benne, mint ahogyan vannak az ellenzékben. De e conservativ elemek eddig inkább csak a tengeri kígyó szerepét játszották, miután eddig befolyásuk láthatólag alig jelentkezett, legalább nem a lefolyt ülésszak alatt, amidőn épen az ellenzék által előidézett államjogi küzdelmek és időpazarlás miatt alig jutott tér szervesebb reformmunkálatokra. Arra nézve azonban teljesen csatlakozunk a szerző felfogásához, hogy most, miután a Deák-párt államjogi programmját a nép újólag is szentesítette, pártunknak többségét arra kell használnia, hogy az ellenzék által előidézendő államjogi vitákat egyszerűen elfojtsa, s ha lehet, az ellenzék józanabb részeivel, ha pedig nem lehet, nélkülük is, minden erejével a szabadelvű haladás mezejére lépjen. Nincs is kétségünk arra nézve, hogy pártunk egész hévvel fogja magát nagy feladatának, elavult intézményeink korszerű reformjának szentelni. De annál kevésbbé hiszünk abban, amit a szerző is csak félig mer remélni, hogy az ellenzék elhagyván eddigi politikáját, velünk a radikális reformpolitikában egyesüljön. Mondhatjuk mi neki százszor, hogy : előre! nem kell táblabíró politika! az mindig azt fogja felelni, hogy, miután kell, már csak jön velünk, (sőt — amint hiszi tán előttünk is a reformkérdésekben, hanem a nyakában lógó államjogi kölönczöt el nem hagyja, de magával vonszolja, és minden kedvező pillanatban a ház asztalán fekvő munkahalmaz közé veti. A mi dolgunk lesz, hogy azt ismét minél előbb kivessük onnét anélkül, hogy reformjaink munkájában egy pillanatra is megállapodnánk. Országgyűlési tudósítás: A képviselők is május 31-kén tartott ülése. Elnök: Somcsich Pál; jegyzők : Mihályi Péter és Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Eötvös József b., Mikó Imre gr., Horvát Boldizsár, Gorove István, Wenckeim Béla b. és Bedekovics Kálmán, miniszterek. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök bejelentéseiről, a beadott interpellációkról, a gazdasági bizottságnak a ház költségvetésére vonatkozó jelentéséről esti lapunkban tettünk említést. Itt közöljük a közlekedési miniszternek két, hozzá intézett interpellátióra adott válaszát. Mikó Imre gr. közlekedési miniszter, Fiume városa és kerülete érdemes képviselőjének hozzám intézett interpellátiójára kívánok felelni. Az interpelláló úr kérdésére : vajjon milyen intézkedések tétettek a kormány részéről az irán , hogy a fiumei vasút építése, és különösen a Károlyváros-fiumeié, mely részben hegyi vonal lévén, hoszabb építkezési időt igényel, megkezdessék és végrehajtassék, a következő felvilágosítást adhatom: A fiumei vasút első t. i. a nagyvárad-eszéki része, tudvalevőleg engedélyezve és építás alatt van. Az Eszék-sziszek, és Sziszek Károlyvárosig vezető vonalak engedélyezése tárgyában a legczélszerűbben vezetendő irányra nézve, alapos tanulmányok létettek, és ezen sok összeütköző érdekeket érintő vonal irányának végleges meghatározása legkésőbb várható. Ami különösen a Károlyváros fiumei vonalát illeti, ezen vonal kiépítése érdekében több rendű ajánlatok tétettek a kormánynak, melyek m.ég november 21-én tárgyaltattak is. E tárgyalás azonban eredményre egyrészt azért nem vezetett, mert az ugyanazon terv szerinti építésre is igen tetemes árkülönbzeti ajánlatok tétettek, — másrészt egy, minden eddigi rendszertől eltérő, az úgynevezett, „Fell“ rendszer szerint oly ajánlat tétetett, mely — föltéve, hogy az építés ezen rendszer alapján ezélszerűnek mutatkoznék, csaknem félannyi költséggel tenné lehetővé a pálya kiépítését, mint amennyi költség az eddig szokásos rendszerek alapján rendesen egy ilyen pályára, mint a Károlyváros fiumei, megkívántatnék. Miután azonban alapos aggályok merültek fe, váljon a Feli rendszer alkalmazásával ezen világforgalmi jelentőséggel bíró pálya építése és üzlete czélszerűen eszközölhető-e, — a kormány érdemleges határozatának függőben tartásával elrendelte, hogy egyelőre Fiuméban a tengerborítotti területek felöltése folytattassék, ezenkívül tekintettel a leendő engedélyezésre a Feli rendszer czélszerűségének megvizsgálása végett egy bizottmány küldessék a helyszínére a Mont- Cenis-re, (hol az alkalmaztatik,) amely bizottmány különösen az ilyen pálya teherszállásítási képességének megbírálását is tartja szem előtt. A bizottmány, mely a legkitűnőbb, minden érdekeltségen kívül álló szakférfiakból állíttatott össze, megbízatásának a helyszínén tett vizsgálatok által megfelelt, alapos és indokolt véleményének felterjesztése e napokban váratik és amint az beérkezett, a kormány a félbeszakadt fiumei vasút építési és engedélyezési tárgyalásai folytatását és befejezését egyik főgondjának fogja legközelebbi jövőben tekinteni. Intéztetett hozzám még egy másik interpellatio Szatmár városa érdemes képviselője részéről, mely így szól: Van-e arról tudomása a minisztériumnak , hogy az észak-keleti vasút kiépítésére vállalkozók Csaptól Tekeháza felé a töltések elkészíttetését a legnagyobb gyorsasággal folytatják, akkor, midőn Debrecentől Szatmár-Németiig a töltések ásatását meg sem kezdették. A mennyiben az 1868. XIII. t. ez. 2-ik §. a) pontja értelmében első helyre van megállapítva a Debreczentől Szatmár-Németig, Tekehásán- Szigetig való vonat, amint ezt mutatja a felhívott törvény 5 ik § a is. Szándékozik-e a m mnisztérium e tekintetben a törvények pontos megtartására szólítani az illető vállalkozó társulatot, és ez által azon vasúti vonalban elő honpolgárokat megnyugtatni. Az északkeleti vasút engedély okmányának értelmében, a Debreczen-Szigetii vonalnak 1870 oktoberén kell befejezve és a forgalomnak átadva lennie A tekeháza-csapi vonal összes alépítményeinek szintén 1870. oct. 1-én kell elkészülniük. Legyen meggyőződve a tisztelt interpeláló képviselő úr, hogyha legkisebb aggodalom merülhetne fel aziránt, hogy a vállalkozók, az idő használatlanul elhaladása miatt, elvállalt kötelezettségüknek meg nem felelnek, nem fognám elmulasztani, őket kötelezettségük teljesítésére maga idején felhívni—addig azonban míg az építési határidőnek megtartását veszélyeztetve nem látom — a vállalkozókat építési munkaerejük elosztásában s a munka mikénti berendezésében nem gátolhatom. Megnyugtatásul egyébként kijelentem, hogy az északkeleti vasút debreczen szathmári vonalának részletes tervei elkészülvén, azok alapján a közigazgatási bejárás még múlt hó 12 én és következő napjain meg is tartatott, miért is a munkálatoknak folytatását e vonal legnagyobb részén mi sem gátolja. (Tetszés nyilvánítások.) Fölvétetvén a napirend, szót emel: Aczél Péter. Szónok jelen perezét olyannak tartja, melyben a nemzet sorsa ismét saját kezébe tétetett le. Aggódva gondol a lehetőségre, hogy e kedvező pillanat — mely alatt önállóan, mind a hatalmi nyomástól, mind a lázas állapotoktól menten,a czélszerű betreformok behozatalára fordíthatja tevékenységét, ismét egy félreérti , ismét egy balvégzet áldozatává lehetne. Mondja továbbá, hogy Magyarország elvárja, hogy puszta charták helyett, végre gyakorlati eredményt, valódi vívmányokat, tettleges jólétet vigyünk haza. Ezért örömmel üdvözli a bizottság válaszfelirati javaslatát, mely a belreformokra fektetvén a fősúlyt, oly módon akarja a nemzet által annyira óhajtott közjólét fontos kérdéseit megoldani. Hazánk állapotát szónok sem tartja oly tökéletesnek, hogy mint mondani szokták, aspiratióink netovábbját képezné. De két oka van a megnyugvásra Első , hogy a nemzetek államjogviszonyai rendszerint a nemzetek erkölcsi, szellemi és anyagi erőik összegének kifejezése. Győzhet ezek ellenében az erőszak, egyespillanat adhat egyes nemzetnek erőit meghaadó túlsúlyt, de mindkét esetben meg lesz zavarba az egyensúly, mindkét eset forradalmat idéz elő, vagy arra előkészít. Nem akarja szónok a magyar nemzet anyai és erkölcsi erejét kicsinyleni. De a 67-iki kiegyezést úgy tartja, minta nemzet erőösszegéne és akaratának megfelelő állapotot. A másik oka a megnyugvásra a dualimus és paritás elvének törvény- és nemzetközi szerződésen alapuló két főerve, és épen a dualismus és paritás biztosított két főelvében látja a garantát az állami önállás megóvására, s a politikai eszélytől függ, hogy ezen elvek védelme alatt segítsünk azon hiányokon, melyek a baloldali felirati javaslokban ilyeneküt tünették fel. Hivatkozik továbbá az európai közvéleményre, mely az előtt csak azt tudta mondani, hogy nincsenek államférfiaink és nem vagyunk politikusok, s csak 67 óta térvén el a balítélettől, most nem győzi politikai eszélyünket magasztalni. Végre azzal végzi, miszerint a történelem azt a fényes tanúságot adja rólunk, hogy jármot nem tűrő nemzet vagyunk, most az a kívánsága, hogy ezentúl azt is hozzátehesse, de a szabadságra mindig képesek valánk. Ghiczy Kálmán helyén látja, miután a trónbeszéd az államjogi kérdéseket felhozta, s megoldottaknak nyilvánította, hogy a képviselőház ne csak a reformkérdésekről, hanem az államjogi kérdésről is nyilatkozzék. Ennek a múlt országgyűlésen történt megoldását lezóró nem tartja sem kedvező, sem biztos alapnak, sem pedig véglegesnek, mert az állami önállás feltételeit vonta el az országtól. S részletekre nem akar kiterjeszkedni, a pénskgyzetről is csak annyit jegyez meg, hogy az adós nyomasztó volta mellett az államköltségvetés szerint ez évben 12 millió lesz a deficit ; beszédében különösen az ország nemzetközi állását kívánja tárgyalni. A külügyeknek a nemzet érdekében való kezelését az országgyűlésnek két joga biztosítja: a ladügyi költségek megállapításának, és az utoló megajánlásnak joga. A magyar országgyűlés pedig ezen jogokkal már most nem bír,s így nincs módjában kötve tartani a diplomátiának az állami ügyek bebonyolítására gyakran hajlandó kezeit, • megelőzni az ország érdekében indokolatlan és a nemzet fönállását megrázkódtató hadjáratokat, a nemzetnek dicsősége ily esetben, a háború költségeinek fedezéséről gondoskodhatni. (Helyeslés balról.) Egész évre 24 forint. Fél évre 12 „ Negyed évre e „ Egy hóra .................................2 „ A „Pesti Napló“ kiadó hivatala. Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.