Pesti Napló, 1869. június (20. évfolyam, 123–147. szám)

1869-06-03 / 125. szám

V hó­c­kán délutáni 6 órakor értekezletet tart. Justh József­ elnök.­ ­ Pest janius 2 1869. Az érzelem politikája. E­lenzékünk már a múlt évben belátva álláspontjának tarthatatlanságát, negativ programmjának laza mozaikjából egyes darabokat maga kezdett kilökni. Főbb közlönyük egyike észrevévén, hogy a közjogi alap elleni csatározás há­látlan munka, hadjáratának reform czímet adott, másika pedig elég szíves volt be­ismerni, hogy a külügyi képeseltetés úgy törvényeink értelmében, mint költség­­kímélés tekintetéből kettős és elkülönített nem lehet. Noha el­ég volna e jelenségeket, mint a bal­politika szilárdságának bizonyítékait egyszerűen registrálni, de nem tehetjük, hogy a nem neheztelt, közös külügyi kép­­viseltetés eszméjéből önként kifolyó con­­sequentiákra is rá ne mutassunk. Nemzetünknek az uralkodóházzal kö­tött szerződés­ egyik részét a közös és együttes védelem képezvén, mi természe­tesebb, minthogy az ezen védelemre szük­séges eszközök használatának is közös­nek és együttesnek kell lenni. Hogy az ellenzék a külügyi képvisel­­tetés közösségét nem tartja sérelmesnek, azt tudomásul vét­ük, de hogy a véde­lem másik hasonló esz­közének, a had­ügynek közösségéhez is beleegyezését adni nem siet, azt már csakugyan nem egyébbnek, mint egy kis szemérmesség­nek, illetőleg a „nem kell közös hadse­reg"-féle programra szorító bilincsének tulajdonítjuk. A közös külügyi kép­visel­tetésnek szük­séges corollariuma a közös hadügy, mert míg az egyik tollal intézi el az állam ér­dekeit, addig a másik fegyverhatalommal szerez érvényt a békés után el nem in­tézhetett érdekeknek, mindkettő tehát egy és ugyanazon categóriához tartozik. Ily előzmények útán hinni akarják, hogy a beismerés e tekintetben is tán nem fog sokáig magára váratni, mert hiába, ha a mozaikból egyes kavics ki­esik, az egésznek bomlása ugy is feltar­­tózhatatlan. S. G. Reformok. Pest, június 2-án. (L.) Alig múlt két napja hogy Hor­­vát Boldizsár, igazságü­gmi­­niszter értelemdús szónoklatával oly szép diadalt aratott a magyar parl­amentben, minőt csak a fenkölt tehetség és igaz meggyőződés szerezhet az igaz ügynek, alig némult el a hódolat azon kifej­e­zése, melylyel a kö­vélemény az alkotmányos­ság, az állami rend, a szabad intézmé­nyek, a miveltség lelkes szószólóját ünne­pelte , midőn a zajos ünnepeltetést egy mélyenható reform nesztelen életbelépése váltja fel, mely arra utal, hogy kormá­nyunk nem csak a szónoki harczban, hanem a tettek, a reformok mezején is elöljár Tegnap, junius elsején lépett életbe a: 1868: 54 t. sz. az uj polgári tör­vénykezési rendtartás; és tegnap kezdtek működni az újonnan al­kotott és szervezett felsőbb és leg­­felsőbb bíróságok. Ez az első nagyobbszerű reform az igazságszolgáltatás elhanyagolt mezején; az első reform az 1840-ben alkotott váltó­törvénykönyv óta. Ha fájdalommal tölt el bennünket, hogy egy emberkoron át gátolva voltunk a haladásban az igazságszolgáltatás terén, az első kezdet bizonyára ismét feléleszt­heti bizalmunkat a jövő iránt, mely a re­formok mezején haladó nemzet irányában nem lehet mostoha. Nem szándékozunk itt az új polgári perrendtartás elemezésébe bocsátkozni; tették ezt korábban már az erre sokkal hivatottabb szakközlönyök. Csak némely közérdekű pontnak felemlítésével akarunk publicistikai kötelességünknek eleget tenni. Mi is azt óhajtottuk volna, hogy az igazságszolgáltatás gyökeres reformja a bíróságok,még­pedig mind az alsóbb, mind a felsőbb bíróságok újjászervezésével in­duljon meg, s csak ehhez cs­atlakozzék azután a polgári törvénykezési rendtartás, a büntető törvény­­könyv és fenyítő eljárás, az anyagi magánjog, a kereske­delmi és váltójog. Tudjuk azonban, hogy ezen sorrend követését a meg nem oldott vármegye­­kérdés gátolta, és így meg kellett abban nyugodnunk, hogy az alsóbb törvény­székek ideiglenes meghagyásával, a f­el­sőbb törvényszékek reorganizatiójára szo­­­rítkozzék a törvényhozás és a kormány. Az alsóbb bíróságok korábbi rendezetlen állapotukban meghagyatl­an, a kidolgozott perrendtartást azon erőkhöz képest kellett szerkeszteni, melyekre viszonyaink között az alsóbb bíróságoknál számíthatunk. Azért a nyilvánosság és szóbeliség elveinek kö­vetkezetes és teljes alkalmazását azon idők­re kellett halasztani, midőn serényebb s ta­nultabb erők veszik majd át a bírói teen­dőket. Így is, jelen szerkezetében oly igé­nyekkel lép a perrendtartás az első folya­­modású törvényszékek elé, melyeknek csak a legnagyobb erőmegfeszítéss­el fe­Ezen viszonyok okozták,hogy meg kel­lett alkudni a fenforgó nehézségekkel és a justitreformot oly intézkedésekkel inau­­gurálni, melyek nem mentek teljesen az ideiglenesség jellegétől. Ha hozzávetjük még, hogy mily nagy feladat alkalmas codifikáló erőket szerezni különösen azon meddő korszak után, mely hazánk reconstruc­ióját megelőzte, úgy készsége­­s­en fátyolt bontunk az első reformok ne­­taláni hiányaira. Az életbe lépett új perrendtartás bizo­nyára igen becs­s előttünk, nemcsak azért,mert az eddigi állapotot sok teki­ntet­ben javítja hanem mert a fokozatos hala­dást biztosítja. Az első bíróságoknak tör­vényes rendezése a küszöbön áll, ennek eszközlése után a perrendtartás fenmaradt hiányait könny­ű lesz pótolni. A­mi pedig előttünk a leglényegesebb oldala a kérdésnek, az azon erkölcsi öntu­dat, hogy a belreformok terén egy hatal­mas lépés történt . Ez újabb buzdítás re­formok által gyarapodhatni szabadságban és erkölcsi s anyagi súlyában. gyen a további haladá­sa és gyök rés ra- biztosítják a diadalt. Ilyen szónoki csel vitásra és újabb megerősít­ése az ,a ki­ volt a másodrendű észrevételek előtérbe­tünknek, hogy Magyarország csak a re­­tolása, hogy ezek által néhány perezre " ‘ ’ ' ’ mintegy elfedezve, a félreismert delegátiók ütegei megszólalhassanak, s e sokszor összecsomósított gombolyagot művészi ke­zekkel, a hallgatóság helyeslése közt le­­rombolyt­sa. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter V­á­r­a­d­y Gábornak a kormányt terhelő némely vád észrevételeire válaszolt Pénzügyminiszter úr hévvel és megin­dulással szólott, mint szokott tenni az, a­ki érzi, és meg van róla győződve, hogy az ellene felhozott vád alaptalan. A ház nagyon helyesli a szavakat, melyekkel a megtámadó képviselőt felhívja, lépne ki az általánosság széles köréből, s mondaná meg specifice, mi és mennyi illeti az általa felhozott vádakból ezt , vagy amazt a minisztert. Különben Lónyay e­­eszédében is tisztán csak pénzügyminisz­ter akart maradni, s azért csakis olyan észrevételek megc­áfolása vagy felderíté­sére vállalkozott, melyek közvetlenül,vagy közvetve a pénzügyi igazgatásra vona­toznak. Holnap a harmadik indítványozó , Si­mon­y­i Ernő fog szólni; már eleve be­­elente, hogy­­ hosszú lesz. Jaj né­nink! Pest, jún. 2. (kp.) A­mily élvezetes, és oly tanusá­­gos volt a képvise­lőház mai ülése. A vita nincs ugyan befejezve, s még holnapra kilátásunk van egy igen-igen nyúlós be­szédre, de ennek szívesen kiteszszük ma­gunkat oly jutalmazó kárpótlásért, min­t a mai ülés tékozló kézzel előlegezett. P­u­­­s­z­k­y Ferencz bizottsági előadó dicséretes rövidséggel, orátori praecisióval, s érveinek ügyes kézzel rendezett ütegei­vel vezette be a mai tanácskozást, s nem keveset hatott arra, hogy az ugyanazon kérdésnek tizenkét napi tárgyalásában megfárasztott türelem felüdüljön, s a han­gulat a további fejlődések megfigyelé­sére elkészítessék. Tisza Kálmán, mint a balközép javas­latának indítványozója, már nem követ­­heti Pulszkyt a dicséretes rövid­ségben, mert hiszen sok az, a­mit neki és pár­jának tíz napon hallania kellett,­­ nagyok és súlyosak azon igazságok, melyekkel szemben csak hasonlón nagy és hasonlón súlyos igazságokkal lehet a tért megtartani. Pedig Tisza Kálmán úgy is mint indítványozó, de úgy is mint párt­vezető az elfoglalt tért magát megadva nem hagyható oda, n­eki küzdenie kell az indítványozó hiteléért, a vezér tekin­télyéért, s e kettőben az elv győzel­méért. Nehéz ezen feladat, mi nem csodál­­juk, hogy terhét a szónok vállai roskado­­zás nélkül nem hordozhaták végig. Ha Tisza Kálmán érintetlenül hagyva az apróbb, és sokfelé elágazó részlet két, melyekre elvtársai közben közben, s né­hol nálánál több szerencsével már előtte megfeleltek, s e helyett figyelmét és ere­jét a jobboldal néhány főbb védsáncz del­ien öszpontositja, hinni merjük , hogy az igy nyerhetett siker a tényleg kivivott­­nál több is, valódibb is lett volna. Mint­hogy azo­nban a részletek széle­­­s tölelésé­­vel azon vezér hibájába esett, ki az összes hadsereg f­­ozdulatai helyütt egyes csa­patkáknak előbbre vagy hátrább tolásával bíbelődve —­ midőn feladatának valódi csomójához akarna­k ülni, veszi észre, hogy azon csomót az ellenség már m­g­oldotta. Tisza Kálmán szónoklatának a c­á­­folati részletezés azért sem előnyös, mert hangja a terem nagyságához mérve gyen­ge, s előadása monoton, az érdekeltséget tehát, mely légy hosszasabb polémiában az egymást felváltó piquans eszmék, érete eleven gondolatok, s találó, d­e nem erő­tetett életek tartanak fenn, és neveinek két factor hiányossága már alapilag koc­káztatja; ehhez megtörténik még, mint a­hogy ma is megtörtént , hogy az életek nem voltak találók, s hogy azok csak is a szomszéd köröket ébresztették obligát vidámságra. A locus communisokban már szeren­csésebb Tisza Kálmán. Ez ná­l, valamint az ellenzék legtöbb szónokánál azon fegy­ver, melylyel okok és adatok ellen sok­szor hálásan küzdenek. Egy szónoki hév­vel kifejezett hazafias fájdalmat, a törvény megsértéséből eredt mély megilletődést lehetetlen az ellenzéki padokon meghall­gatni anélkül, hogy a nehéz búbánat m­g­­éneklőjét hála fejében meg ne éljenezzék. Ily éljeneket Ti­ba Kálmán ma is kapott, de észrevételeinek igazi csípősségéért egyetlen „helyest“ se jegyezhettünk fel. Volt azonban a terjedelmes részletezés­nek egy­­ reánk, s e vita történelmére nézve igen jó oldala, s ez az, hogy okot és alkalmat szolgáltatott gr. Andrássy Gyula miniszterelnöknek, ki különben nem szándékozott a vitába befolyni, el­mondani némelyeket, miket tudni, és megjegyezni hasznos is, szükséges is. A beszéd rögtönzöt lévén, nélkülözi a szó­noklati kerekdedséget, s tán a gondola­toknak is egymásba fogózkodó harmóni­áját ; de a czél, mit a szónok megközelí­teni tervül tűzött ki , e meglepően szép rendetlenségben előrehatoló eszme-cso­­portozatokban is mindenütt, mint vezető kalauz tűnik ki, s hogy a legerősebb os­tromszerek nem véletlenül állíttattak fel valamely mélyedésben, a hallgató egész elégtétellel csak akkor veszi észre, midőn műkö­dni kezdenek, s a nap munkájának Országgyűlési tudósítás. A képviselőház Janins 2-bin tartott id­éne. Elnök: Somsaick Pál, jegyzők: F­o­d­r­ó­­c­z­y Sándor és Széll Kálmán. A kormány ré­széről jelen vannak : Andrássy Gyula gr., miniszterelnök, Eötvös József b., Bede­­kovics Kálmán, Lónyay Menyhért, H­o­r­v­á­t B­o­dizsár, Wenckheim Béla b., és Mikó Imre gróf, miniszterek. Ülés kezdet­e d­­e 10 órakor. Elnök bejelentései és az igazoló bizottság jelentései után fölvétetett a napirend, melyen a fölirati vita folytatása van Legelőször szót emelt Pulszky Ferencz,bizottsági előadó, kinek be­szédét már esti lapunkban köz­öltük. Utána T­i­­sza Kálmán szólalt föl. Tisza Kálmán. Minthogy a többség szónokai a kisebbségnek két-három évvel ez­előtt beadott, a közös viszonyokra vonatkozó javaslatát taglalták, a­z ez ellen fölhozott indo­kokat megc­áfolni kívánja.­­Előbb azonban Pulszky előadására tesz m­egjegyzéseket. Elis­meri annak helyességét, hogy a bizottság javas­lata a trónbeszéd paraphrasisa. Pártja nem ki­vágja, hogy Dalmácziára nézve valami határoz­­tassék az illetők megkérdezése nélkül. A határ­őrvidékre nézve megjegyzi, hogy a statitikai háromból eredő hi­vatalos kiadványokban nem Magyarországhoz számíttatik. Hogy az azon jé­szekben fekvő államvagyon fölött a magyar kormány rendelkezzék, erre csak erély kell, és a törvénynek végrehajtása. S­i­m­o­n­y­i Ernős ek megjegyzi, hogy mind­ketten csak a jobboldalnak opponálhatnak, mert opponálni csak a többségnek, a hatalom­nak lehet, már­pedig a többség és a hatalom helyzetétől Simonyi ép oly távol van, mint szóló. Szóló tudott volna Simonyi javaslatában két hi­bánál többet is találni. Javaslatát nem tartja tökéletesnek, de a be­adottak közül a legjobbnak, különben nem sza­vazna reá. A­mi a kormány eljárása elleni panaszoknak Simonyi javaslatában történt fölsorolását illeti, igaz, hogy a minisztereket ő Felsége nevezi ki és bocsátja el; azonban az elbocsáttatás előtt ott áll még a lemondás és az összes parl­amenti világban az a gyakorlat, hogy a bizalmat vesz­tett miniszterek valamely lényeges kérdésben leszavaztatnak, vagy vád alá helyeztetnek, s i­s kényszeríttetnik a lemondásra. Epen ezért hely­telennek tartja viszonyaink között a panaszko­dást, de nem mehet ebben oly messze, mint Deák Ferencz, mert ha ezen vagy más tárgyban lé­tetnék indítvány, első kér­és az volna, akarja-e azt a ház tá­gyulni, vagy nem? és a többség megfoszthatná a kisebbséget a kérdés kifejté­sétől. Ami Csehországot illeti, kimutatni igyek­szik, hogy Simonyi maga magával jő ellenmon­dásba. Simonyi Ernő nyilatkozatában, melyben elismeri a viszonyos védelmi kötelezettséget, melyben az államadósságokra nézve ugyanazon álláspontot foglalja el, melyen szóló pártja a múlt országgyűlés ala­­ állott, örvendetes köte­kedést lát a maga pártjához. Nem kutatja, ki­fejezte ki híven ama párt nézeteit, Simonyi Ernő e, Máriássy Béla-e, ki a közös védelmet hangsú­lyozta, vagy Irányi Dániel, ki semminemű kö­zös érdekű viszonyt nem ismert el. — Azonban ne örvendjenek Kerkápolyi és mások, hogy az ellenzék nem áll compact elemekből. A kormánypárt sem áll azokból. Kü­lönben ha az ellenzék különböző árnyalatai látni fogják, hogy azon programainak egy része, melyet az ellenzék legradicálisabb része is nem azért nem helyesel, hogy ne tartaná jónak, de nem azért mert kevésnek tartja ,­keresztü­lvihető, fognak tud­ni egyesülni. Reményét, hogy habár több árnyalatai vannak is az ellenzéknek, com­pacte fog a czél felé törekedni, és érvényesíteni fogja a közjogi kérdésekre nézve szándékát,me­ríti meg azon tiszteletből, melylyel a jobb­oldal tagjai iránt viseltetik, kikről fölteszi, hogy a­m­elyperczben fölmutatják D akik a lehetőséget, késs, hogy a delegatio, a közös minisztérium jobba felcserélhető, ez utóbbit el fogják fogadni. A miniszterelnök roszul idézte Várady sza­vait. Ezen hibába esett Deák is, midőn mondotta, hogy az ellenzék javaslatai megtagadják a re­formokban a részvétet addig, míg a közjogi kér­dések elintézve nincsenek, így járt el Kerkápo­­lyi is Ghyczy ellenében, így Majláth István, de ez irányban a többiek által nem is álmodott ma­gaslatra emelkedett Petrovay, ki teljesen igno­­rálta azt, mi a ma­­ országgyűlésen történt. A miniszterelnök azon állításával szemben, hogy a múlt országgyűlésen alkotott törvények­ben oly kérdések vannak békés utón megoldva, melyek békés utón még soha nem oldattak meg, megjegyzi, hogy sok példát mutat föl a történe­lem, mely szerint nemzetek leglényegesebb jo­gaikat az erőszaktól lesújtva elvesztették, de ar­ról, hogy azokról önmaguk mondtak volna le, a múlt országgyűlés mutatta az első példát. Alap­­taim szerinte a miniszterelnök azon állítása, hogy a múlt országgyűlésen az ellenzék akadá­lyozta meg több reformkérdés megoldását. A miniszterelnök figyelmeztetett, hogy az el­lenzék legyen komoly, ne követeljen mást, mint a­mit igazin ak­ar, és ne ás°a alá a kormány ha­talmát és tekintélyét. Azt nem lehet mondani egy pártról, hogy a­mit követel, azt nem akarja komolyan, a­midőn e pártnak még nem volt te­re ezt bebizonyítani. Az országgyűlés tekintélye azon jogkörtől függ, melylyel bír, és attól, mi­ként használja azt föl; a jogkör megcsonkítása a múlt országgyűlésen a többség által vitetett végbe, és ezért felelős. Sem ő, sem senki elvtár­­sai közül arra, hogy a kormány törvényes ren­deletei ne telje­sítessenek, nem izgatott soha, sőt m­ndig hirdették az azok iránti kötelezettsé­­get. A megyékben elkövetett hibák a megyei tes­tületek hely­elán szervezetének következményei. A több­ség szónokai azt állítják, hogy ezek miatt a kormánynak nincs tekintélye, hogy alábbszál­­lott a törvények iránti tisztelet és a hazafiaság. Minthogy a megyei bizottságokban, a tisztvise­lők közül a roppant többség a jobboldalhoz tar­toz­ó, azt lehetne mondani, hogy a hibákért ezt é­r a felelősség. A miniszteri kinevezés bizonyo­san nem fogja megnemesíteni a jellemeket,­­ azért ez ált­a a bajon segítve nem lesz. Ha a jobboldal szónokai az országn­a­k két év óta mutatkozó anyagi előmenetelét az általuk teremtett kiegyezés következményének mond­ják, joga lesz az ellenzéknek akkor, midőn csa­pások fognak bennünket sújtani, melyekkel már most is fenyegetve vagyunk, azt mondani, hogy annak okai ők és intézményeik. Bujanovics ellenében megjegyzi, hogyha nem " népszerű azon politika, melyet a jobboldal kö­vet, ez esetben az itt ülő többség — úgymond— nem kifolyása a nép bízatnának, vagy ha annak kifolyása, s önöknek ezt kell mondaniuk, s ne­künk ezt kell hinnünk, akkor azon lemondó há­­zsfiui szerep, mely a népszerűség ell­méb­e is hű marad elveihez, minket illet és nem önöké". Mindkettőt egyesnem­ nem ehet. Zsedényi élj­árását csak következet­tnek tart­ja. Zsedényi küldött azon sie­lem ellen, mely a 48-ki törvé­ny­eket teremtene, évtized­­en ke­resztül, küldött azóta, küzdött oly időkben, mi­dőn ez meg­ovatás és kórhostatást vont reá az egész országbaa. Most elvei győzelemre jutot­­tak. Nem ismeri pártja körében azon tisztátan e­lme­két, melyekről Zsedényi sz­­ött, de ha i­ge­nek csatlakoznának hozzájok, ezeket el fogják maguktól távolítani tüdni, és óhajtja, hogy a többség sünte igy tegyen majd. Fe hívja Zsa­­dányit, kinek beszéde érvelését régebben már olvasta, mutassa ki neki, mikor lépett föl a bal­közép az egyezmény­eken? Igenis föllépett és föl fog lépni az egyezmény módozata ellen. — Kérdi továbbá, mikor hizelge­t pártja elérhet­nek vágyaknak ? Nem azok zavarják meg a balhékét, kik a törvényes kormány rendeletei megtartását hirdetik; azoknak sem sikerül ez soha, kik ezt csélul tűzték ki maguknak, mig egy csökönyös párt, mely hosszú időkön keresz­tül a nemzet jogosult kívánalmai teljesültét le­­hetlenné teszi, meg nem adja a kedélyeknek azon elkeseredést, melyet azoknak, kik a rend megbontására törekszenek, előidézői nem, csak fölhasználni lehet. (Fölkiáltások a jobboldalon. Hol van az a párt ?!) Ha igaza volna Kötvösnek, hogy azon ellen­zéki képviselők, kik bizonyos vállalatokban, melyek fönmaradása a jeles állapot tartós ligá­tól függ, részt vesznek; ez a állapot tarthatat­lanságáról még nem lehetne oly erősen meggyő­ződve, mint hirdetik, ez esetben több miniszter­­társa a Bach- és Schmerling rendszer állandósá­gár­ól vo­t meggyőződve, mert azon időkben ily váll­­atoknak élén állottak. Ellent mond Eötvös azon állításának, hogy az ellenzéki javaslatok egyikének elfogadása által a reformkérdés­ek megoldása halasztaniés el. Az időveszteséget, mely új közjogi alap megvitatása és elfogadása által bekövetkeznék, kipótolná a reformoknak gyorsabb és azálszerűbb keresz­tülvitele. Az igazságügyminiszternek felelv­e, kimutatói iparkodik, hogy a megkötött egyezmény sem az alkotmányosságnak nem tett eleget, sem annak, hogy bizonyos kérdések sorsa, mindenesetre el legyen döntve. Nem lett-e volna jobb a közösen érdeklő viszonyokat ép úgy elintézni, mint elin­­téztetett a kere­skedelmi szerződés és a ver­rnd­­szer ? Áttér e után a kisebbségnek 1866-bam készi- /­ tett és késő­bb visszavont javaslatára, és kimu­tatni iparkodik, mennyivel jobb az a megsér­töttnél. Kernápolyit, ki azt állítat­i, hogy az osz­trák­­magyar mona­chit elnevezés azért fogadtatott el, mert ezt az ellenzék a delegálóban kérte, föl­­hívja, járjon jobban végére a dolognak, mert em­lékező tehetsége e részben megess­za. — Igaz, hogy a vörösköny­vben csak osztrák c­sászárság­ról lévén szó, szóló azt mondotta, hogy e helyett 125. szám. Csütörtök, június 3. 1869. 20. évi folyam. Szerkesztési Iroda : tere ?. sein». I. «inelei B lap **.*11 «mi­rfaitt Uletfi minden UUatndB iMrmentstlsB levelek (teák ismert kenuktól fogfedUtn­Ak «1. Kiadó hivatal: Fareneslak Ur» 7. «sím A lap tnji^ risik Ü1®18 kft* ^ menyek («Kifizeti»! p*n* , kia.Va kiroli panMrok, hirdetirniejek­­ » kiadó­ hivatalból futA«md«kPESTI MPLO R­EGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán­­ helyben, hizhoa hordrat Félévre ..... 11 frt. Évnegyedre .... 8 frt. Rkj hóra .... 1 frt. Az esti kiadás kflkSnkfű­déseért feltüfisetée havon kint . . 30 kr. Hirdetményeit díja: 7 bixiboe petitsor egyszeri hir­detésnél 7 nj kr. Bélyegdíj kfllBn 30 njkr. Nyilt­ tér : b hasábos petit sor 1S ni­kr. ■■■rí Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ Előfizetési ár: Égési évre 24 forint. Fél évre 12 „ Negyed évre 6 „ Egy hóra 2 „ A „Pesti Napló“ kiadó­ hivatala. 4%­ Mindazon t. előfizetők, kik a „Pesti Napló“ jelen II negyedévi folyamára 6 írtnál kevesebbet küldtek be, szíveskedjenek a hiányt annál inkább azonnal után­­küldeni (legczélszerűebben pedig postai utalványnyal, mint a­melynek bérmentesítésére csak 10 kr szükségeltetik) minthogy e hiány miatt csak a két hó­napos előfizetők közé, vagyis apri­—májusra írattak be. A „Pesti Napló“ kiadó­hivatala.

Next