Pesti Napló, 1869. szeptember (20. évfolyam, 200–224. szám)
1869-09-17 / 213. szám
selök is részt vehessenek. Az űrbéli bizottmány előterjesztett munkálata az osztályokhoz utasittatik. Elnök fölszólalt hogy a múlt ülés határozatánál fogva a bán átirata, ».z ''.j alkotmányos kormány életbeléptetése iránt nap rendre tűzendő. Z iv k ovics ezt fölöslegesnek tartja, miután a bán már bejelentette az életbeléptetést. Stojanovics a tárgyat a bizottmányhoz kívánja utasíttatni. Horvát indítványozza, hogy ideiglenesen állapíttassék meg, hogy minden képviselőnek interpellálójoga van, melyet 5 tag pártolása nélkül is gyakorolhat. Elnök kijelenti, hogy e joga, a bán nyilatkozata értelmében is, megvan minden egyes képviselőnek. Hrvoics, miután a házelnöknek a napirendre térésre vonatkozó kérdését elutasító, szintén ez értelemben szól. Zlatarovics beszéde után maga a jelenlevő bán kijelenti, hogy az interpellácziókra mindig kész lesz, személyesen, vagy osztálytanácsosai által felelni. (Éljenzés.) Erre olvastatik a magyar nyugati pálya kiépítéséről szóló törvényczikk. Hosszú vita keletkezik a módozat felett, mely szerint a közös törvények hatályba helyeztetnek. Zlatarovics kijelenti, hogy a kormány legközelebb törvényjavaslatot fog a ház asztalára tenni a belföldi törvények életbeléptetése iránt, a közös törvényeket illetőleg azonban a ház nem lehet illetékes. Brics indítványozza, hogy miután a közös törvények kihirdetése iránt fennálló törvény határozatlan, s homályos, neveztessék ki egy bizottmány, mely törvényjavaslatot terjeszszen ez iránt a ház elé. Elfogadtatik. A bán d. u. 1 órakor hagyja el a gyűléstermet. Pest, szept. 16. (Még egyszer Almássy contra Tóth Lőrincs.) Olvasóink talán emlékeznek azon momentumra, melynél ez ügy Tóth Lőrincz által befejeztetett. Az egész kérdés a körül forog, hogy Almássy Sándor az országgyűlésen Horvát Boldizsárt azzal vádolta, miszerint oly birát nevezett ki a semmitőszékhez, ki 4000 fttal megvesztegettetett. Felszólításra Almássy megnevezte a személyt is, az ügyet is. A személy Tóth Lőrincz, az ügy pedig az, hogy Tóth Lőrincz csekély ügyvédi munkáért Almássy Edmundtól (Sándor testvérétől) szerződésileg 4000 ft díjt kötött ki, amidőn ez csak 2000-et akart neki adni, perrel való való fenyegetés mellett követelte az egésznek kifizetését. Noha ebben szó sincs vesztegetésről, Tóth Lőrincz mégis kiállt a maga védelmére, s egy levelet közlött Almássy Edmundtól, melyben a többek közt ezeket mondja : „felette sajnálom, hogy ezen méltatlan vád az én ügyembeni fáradozásai miatt éri nagyságodat (Tóth Lőrinczet), s íme, sietek jelen soraimban nyilvánítani, hogy ez igen nagy tévedésen alapuló állítás, mert én Ngod ügyvédi, vagyis inkább meghatalmazotti fáradozásainak jutalmát önként, függetlenül, magam határoztam meg.“ stb. Ezen sorok ellenében Almássy Sándor törvény előtt hallgattatta ki testvérét, s vallomását közrebocsátja. Vallomásából kiemeljük a következő pontokat: Igaz, hogy Tóth Lőrincz úr egy levelet intézett hozzám, melyben kinyilatkoztatta, hogy ügyemet mindaddig nem folytatja, míg honoráriumára nézve általam szerződésileg biztosítva nem lesz; igaz, hogy a szóban forgó levél mellé a kívánt szerződési mintát is csatolta a summa kihagyásával, mely mintát én leirtam, a summát beletettem és két tanúval, u. ki. : Almássy Félix és Mezey Józseffel előttemeztetvén Tóth Lőrincz úrnak Pestre beküldöttem. Igenis fölszólítottam Tóth Lőrincz urat arra, hogy miután ügyemet Himfy József folytatta, miután Tóth Lőrincz úr folytatni nem akarta, elégedne meg 2000 forinttal. Igenis vettem Tóth Lőrincz úr levelét, melyben perrel fenyegetett, ha mind a 4000 forintot ki nem fizetem, minek folytán Tóth Lőrincz urat előbb váltómmal, később annak beváltásával elégítettem ki. E tanúvallomásokból kitűnik, hogy Tóth Lőrincz szolgálatát addig oda nem adta, míg ügyvédi vagy meghatalmazotti díj nem biztosíttatott részére ; kitűnik, hogy Almássy Ede sokallotta a díjat, de Tóth Lőrincz el nem állt attól, ami jog szerint illette. (Ha nem illette volna jog szerint, aligha fenyegethetett volna perrel, s ha fenyeget is, Almássy Ed az alaptalan fenyegetéstől aligha ijed meg.) De nem tűnik ki e tanúvallomásból az, mintha Almássy Ede nem önként ajánlta volna fel a díjat, mert hiszen a szerződésnek blanquette-jéből „a summa ki volt hagyva,“ és azt Almássy Ede „tette bele“ két tanú jelenlétében. Még kevesbbé tűnik ki az, ami a kérdés cardinalis pontját képezi, melytől, amint látszik, Almássy Sándor minél meszszebb kívánná az ügyet terelni, hogy Tóth Lőrinczben megvesztegetett embert nevezett volna ki Horváth Boldizsár bírónak. A levél és a tanúvallomás nem callidálnak, a Tóth Lőrincz ellen emelt vád alaptalan, s vele compromittálta Almásy magát; szerencse, hogy nem egészen sikerült testvérét is compromittálnia. Különfélék- Pest, sept. 16. Személyi hírek. — Ő Felsége tegnap este Bécsből megérkezett s egyenesen Gödöllőre folytatta útját. — B. Wenkheim Béla belügyminiszter tegnap délután az államvaspályán Ladányba, gr. Péchy Manó erdélyi kir. biztos pedig ma reggel Kolozsvárra utazott. — B. Khun hadügyminiszter Galicziába utazott az ottani csapatok s a krakói erőditvények megszemlélésére, mely czélból 10 napot fog ott tölteni. — Mensdorff-Dietrich stein by zágrábi hadparancsnok tegnapelőtt szemléletre indult a határőrvidékre. — Hermann József a nemzeti biztositó intézet ideigl. vezérigazgatóságával bizatott meg a visszalépett bjvári Mór helyett. Fővárosi hitekt. — A honvédelmi minisztérium két rendeletet bocsátott ki, melyek egyike szerint a honvédséghez besorozott kath. papok isfelesketendők ; a másik meghagyja, hogy ezentúl minden szabadságos katona, tartalékos vagy ujoncz, köteles magát bejelenteni az illető hatóságnál, ha eddigi lakhelyét elhagyja. Ugyancsak a honvédség számára kiadatott a főparancsnokság részéről a lovasságra nézve kidolgozott utasítás. — Gyurmán Adolf temetése ma volt d. u. 4 órakor. A ref. egyházközség segédlelkésze meleg és átérzett gyászbeszédet tartott az elhunyt felett, kinek koporsója körül rokonain és pályatársain kívül számos idegen is jelent meg, az elköltözöttnek megadni a végtiszteletet. — A „Magyar Állam“ mai száma jelenti, hogy a „Szabad Egyház“ támadásai ellen kénytelen a törvény utalmához folyamodni, azaz sajtópert indít, s így a két keresztény lap közti controversia nem épen a bibliából kiolvasható módon fog megoldatni. — A budai dalárda e hó 18-kán, azaz szombaton este 8 órakor a pesti lövölde termében tánczvrgalommal összekötött dalestélyt tart. Műsorozat : 1. „Hymnusz“, kar Sz. H.-tól. 2. „Esti dal“, kar Volkmann R.-tól. 3. a) „A tengeren“, dal zongorakisérettel Franz R.-tól. b) „Az esti csillaghoz“, dal zongorakisérettel Reinecke C.-től, előadja Dunkl urhölgy. 4. „Szerelmi dal“, Knahl Jánostól. 5. „Oh ne mondj engem rózsádnak“, kar Egressy Bénitől. 6 „Schubert-induló“, zongorára két kézre átírta Tausig, előadja Altschul Rezső úr. 7. „Bordal“, kar Otto Gyulától. 8. „Ária a „Columbus“ czimü „Simphonie Odéból“ zongorakisérettel Felicien Dávidtól. Előadja Schmidt Ferencz ur, egyleti tag. 9. „Török korcsmadal“, kar magánnégyessel, Mendelssohn Bartholdytól. — A Berlinben élő magyarok egylete szintén megünnepelte hétfőn Humboldt Sándor születésének századik évfordulóját. Az egylet tagjai este összegyűlvén, felolvastatott egy értekezés Humboldt életéről és tevékenységéről, mire az elnök mondott beszédet, melyben Humboldt általános érdemei mellett különösen kiemelte a magyarok iránti rokonszenvét, mit nem csak a magyar irodalom némely művei felett irt meleg sorai tanúsítanak, hanem főként azon áldozatkészég, melylel a magyar emigratió tagjait támogatta. Végre az egyleti titkár kijelenté óhaját, vajta a „Kosmos“ magyar forditása mielőbb befejeztetnék. A fekete levest nem igen akarják meginni a pestmegyei közp.bizottság azon tagjai, kik a képviselőválasztás alkalmával oly utasításokat adtak ki, melyek folytán két választás megsemmisittetett s a költségekben az illetők elmarasztaltattak. Azt határozták, hogy a költséget viselje az összes választmány, tehát azok is, kik jelen nem voltak, mely esetben a 194 tag csak könnyen megbizná; de ha ezek nem akarnak fizetni, akkor az ama gyűlésben részt vett 29 tagnak kell áldozni Pest megye koordinált jogai élvezetéért — Ubryk Borbála esetért egy idő óta hallgatott a krónika. Most ismét felmerül egy lényeges incidens. A krakói apáczák arra hivatkoztak a vizsgálat aatt, hogy a szerencsétlen áldozat a rendfőnök tudtával volt fogságában ; a törvényszék intézkedései folytán a rendfőnök Rómában kihallgattatván, kitűnt, hogy ennek Ubryk Borbála fogságáról tudomása nem volt. Az utazók forgalma Pesten tegnap következő volt: az államvaspálya felső vonalán érkezett 415, elutazott 425, az alsó vonalon érkezt 430, elutazott 370. Az éjszaki vaspályán érkezett 137, elutazott 150. A helybeli szállodákban 24 külföldi mulatott. A Margitsziget feletti fenhatóság három kompetense közül úgy látszik Pestm egye húzza a legrövidebbet. A pestvárosi tisztiügyész kutatásai a pesti és budai levéltárakban ugyanis azt eredményezték, hogy a Margit-sziget, melyre vonatkozólag egyik legrégibb okmány a pozsonyi apáczák 1709. évben kelt levele, soha sem tartozott sem jogilag, sem tényleg Pest megye joghatósága alá. Pestvárosnak tehát legfeljebb csak Buda lehet ez ügyben vetélytársa. A kérdést tegnap tartott városi közgyűlés most úgy akarja megoldani, hogy az országgyűléshez történelmi aktákkal felszerelt kérvényt nyújt be, a Margitszigetnek a fővároshoz történendő csatolása iránt. Vidéki hírek. — Szabadkőmives páholy alakítását tervezik Pozsonyban, mely czélból az ez ügyben buzgolkodó dr. Lewis ott mulat s több felolvasást szándékozik tartani a szabadkőn fivességről, hogy az eszmét a közönség körében terjeszsze. — Sopronyban már megalakult a páholy. — Honvédhatár zászlóaljak. Háromszék közelebb tartott évnegyedes közgyűlésén tekintettel arra, miszerint a székelyföld határszélén végig vonuló hegylánczolatot átvágó szorosokon lévő utakon kívül az egész határvonal átjárásokra annyira nyitva van, miszerint a közegészség és állampénzügy, valamint a területi épség biztonsága legczélszerűbben csak egy tekintélyes tartalék véderőnek Csík- és Háromszék székelyszékekbeni felállítása által tartható fenn, a honvédelmi minisztérium egy feliratban megkérendőnek határoztatott, hogy a törvény által engedélyezett honvédzászlóaljak számából, Felső Fejér- és Torda megye északkeleti részének levonásával Csik- és Háromszékekben kétkét zászlóalj állítassák fel. — Nemzetiségi bujtogatás. E hó 10-én Guranoncz községben a környékbeli románok összegyülekeztek, hogy síremléket állítsanak Burteanu Jánosnak, ki egyike volt a 48. szomorú hírre jutott románcsapatfőnököknek, s Halvari által Abrudbányán elfogatván, Jószáshelyre vitetett és ott kivégeztetett. Ennek csontmaradványai tehát kiásattak s uj koporsóba tétetvén, hosszas czerimoniak után ismét eltemettettek, mire több alkalmi beszéd következett, s ezek egy ideig a mérséklet határain belől maradtak , hanem felállt aztán Butár Nikolea bogyesti (Záránd) pópa, s megdöbbentő módon kezdett vérlázitó szitkokat szórni a magyar nemzet, ellen bujtogató, aljas rágalmakkal illető, minta románok zsarnok elnyomóját tüntette fel, s Badeanut mint felszabadító martyrt jellemezvén, igy végezte lázitó beszédét: „Kövessük példáját s harczoljunk a tyranusok ellen, ragadjunk gyilkot ellenük, s mit a jelenben be nem végezhetünk, eskü s átok alatt hagyjuk meg utódainknak, hogy végrehajtsák elkezdett boszunkat!“ Mint egy jelen volt szem- és fültanu, dr. Purcell A. írja, az illető hatóság már megtette a bujtogató ellen a törvényes lépéseket. — Üdvözlő távsürgönyöket a horvát báni beiktatás alkalmából Magyarországból küldöttek: Majláth György felsőházi elnök, Somssich Pál képviselőházi elnök, b. Wenckheim Béla és Gorove István miniszterek; Haynald kalocsai érsek ; Bonnaz Csanádi, Perger kassai, Peitler váczi és Gaganecz eperjesi püspökök; Kaczvinszky és Kruesz apátok; továbbá Esztergom, Szolnok, Turócz, Hont, Kraacsó, Torna, Komárom, Abaúj, Nógrád és Szathmár megyék, a Jászkun kerület, Kövárvidék és a Hajdú városok. — Küldöttségileg voltak képviselve Somogy, Baranya, Bihar, Vas, Zala és Tolnamegyék ; Pest, Buda, Pécs, Arad és Kanizsa városok. — Czigány-rabló bandát fogtak el Arad megyében e napokban. E hó 7-én a bükszegi czigányok két szlatinai fuvarost, a déznai vásárról hazajövet alkalmával mindenekből kiraboltak. Az egyik fuvaros azonban bátor volt sajátját védelmezni, és erre az egyik czigány késsel neki ment és hasán jelentékeny szúrást tett, úgy hogy betegen fekszik. Az illető fuvarosok látván, hogy itt ellenállásról szó sem lehet, elfutottak az erdőbe és csak későn jöttek vissza, de kocsijukon mit sem találtak. Bejöttek a helybeli szolgabirósághoz és bejelentették esetöket Rögtön nyomozni indultak és Kripp József csendbiztos erélyének sikerült is a fentebb említett bükszegi czigányokban az utonállókat elfogni. Ezek, csekély vallatás után bevallottak mindent. Az ellopott jószág részint a repszegi erdőben, részint Bokszegen a lakásokban elásva megtaláltatott A czigányok számszerint heten befogattak és a szolgabirósági börtönben letartóztattak. A szerb „Omladina“ társaság e napokban tartotta közgyűlését Nagy-Becskereken. Elhatároztatott egy „Mlada Srbadija“ czimü folyóirat kiadása ; a lap havonként egyszer fog megjelenni s ára 5 ft lesz, mi mellett a társaság 2000 ft deficitre számit s ezt adakozások utján reméli fedezhetni. Szőnyegre került a minisztérium leirata, mely az egylet alapszabályainak azon pontját, hogy minden szerb lehet tag, oda módosítja, hogy csak magyarországi szerb lehet tag. Ez ellen az egylet felír, azon indokolással, hogy tisztán irodalmi egylet lévén, nincs miért kizárni a külföldieket a tagságból. Könyvészet. — Megjelent: „Utazás Braziliába és vissza.“ Irta Geőcze István. Érdekes rajzok két kötetben, ára 1 írt 20 krajczár. — „Nézetek a romlásnak indult eredeti telekkönyvi ivek átujitása iránt,“ valamint azoknak magyarra leendő fordítása iránt; irta Takár Mihály, zemplénmegyei telekkönyvvezető segéd. Hasznos kis füzet, mely a telekkönyvek rendezettségének nagy fontossága mellett, figyelmet érdemel. — „A. B. C. az irva-olvastató tanmód szerint.“ Wurst elvei szerint készítette Bánhegyi István. Ára 25 kr. — „Borászati füzetek.“ Első évfolyam IX. füzet; szerkesztik és kiadják Somssich Pál és dr. Entz Ferencz. Tartalmaz különféle, a szőlőmivelésre és borászatra vonatkozó értekezést. — „C a t a 1 o g“ valamennyi gyümölcsnövényről, mely Rodt Klemens sterkoveczi faiskolájában található. „Emlékirat a hazai betegápolási ügy keletkezése, fejlődése s jelenlegi állásáról.“ A közegészségügyi osztályban gyűjtött hivatalos adatok nyomán írta dr. Grósz Lipót belügyminisztériumi titkár. A 180 lapra terjedő mű 7 csinos ábrával van díszítve, s a magyar korona országainak kórházait és gyógyintézeteit orvosi, közigazgatási és statistikai szempontból részletesen tárgyalja; kiterjeszkedik továbbá az ausztriai tartományok hasonló intézeteire is. Különösen szükséges e my hatósági tisztviselőknek, kórházi igazgatóknak a kórházi ügy körüli eljárásra nézve vezérfonalul használható segédkönyv gyanánt, de minden műveit ember is érdekkel lapozhatja. Ára fzt. — „Hontvármegye története“ czím alatt Hőke Lajos megírta e megye monográfiáját, s habár még teljesen be nem fejezte, beküldte Hontmegye közönségének a magyar történelmi társulatnak ez évben Hontmegyében tartandó gyűlése alkalmából, hogy a megyei levéltárban mindenki olvashassa. — „Palotási János válogatott zeneművei“ I. kötete megjelent, kiadva Riszner József által. Népzeneirodalmunk meddősége mellett ezen, szakértők által tetszéssel fogadott művek megjelenése örömmel üdvözölhető. Ára 4 ft. — A Humboldt-ünnepély Berlinben tegnapelőtt a város nagy szülöttéhez méltó módon folyt le. Délelőtt 11 órakor a Garten- és Brunnen utczák közti téren, melyen a „Humboldtliget“ terveztetik, nagy közönség gyűlt egybe, habár a komor idő, s a később beállott eső nem kedvezett az ünnepélynek. Az egyletek és különféle iparos-társulatok testületileg vonultak ki a helyszínére, hol a hatóságok, hivatalos küldöttségek stb. megjelenvén, miután a daláregylet elénekelte Beethoven hymnusát, Seydel, berlini polgármester mondott szép alkalmi beszédet. Ezután felolvastattak azon okmányok, melyek az emlékkő alapjába betétettek; ennek megtörténte előtt azonban felolvastatott a koronaherczeg és neje üdvözlő távirata. A dalárda ismét karéneket zengett, mely alatt az okmányok, úgyszintén a sept. 14-ki berlini hírlapok, a „Kosmos“ stb. az alapkőbe betétettek s ismét a polgármester mondott rövid beszédet, mely után, habár az eső szakadt, Kochhan városi képviselőtestületi elnök zárbeszédet tartott, végül a király éltetésével a gyülekezett szétoszlott A bouloirei méregkeverők. (Tárgyalás a Le Mans-i esküdtszék előtt.) Emberemlékezet óta nem volt a Sarthe departement és fővárosa Le Mans oly nagy fölindulásban, mint e hó 9 én, melyen esküdtszéki tárgyalás tartatott Miárd Mária, méregkeverő és társa Dupin Anna ellen. Már a 8 hónappal ezelőtt eszközlött vizsgálat részletei, amennyiben nyilvánosságra jutottak, fölkelték és táplálták az általános érdekeltséget; a homály, még több éven át fedte az elkövetett bűntetteket, csak emelte ez érdekeltséget, s még a tárgyalás megkezdése előtt sajátságos borzadályt keltettek a törvényzéki asztalon levő szekrény kék fölrataikkal. Az egyikben ember csontpor volt, a másikban föld a temetőből. Tompa moraj hallatszik, amint a két vádlott a vádlottak padjára vezettetik. Miárd Mária egy vagyonosabb bérlőnő ruházatában jelen meg, 39 éves, de hozzávetve nem mondaná az ember 35-nél többnek. Termetre nézve nagy, erős, jól termett, szöghaja szépen van fésülve; arczaszine ép, kifejezése barátságos. Midőn a terembe vezettetik, s ott majdnem az egész bouloiréi községet együtt látja, hol oly sok éven át volt „a három királyihoz czimzett korcsma csapláméja, nagy fölindulás vesz rajta erőt Keservesen kezd el sírni, s arczát folyton betakarva tartja zsebkendőjével. Amily kevéssé taszít vissza az ő külseje, annál kellemetlenebb a szemre társa Dup in Anna, aki csak 47 éves ugyan, de 60 éves anyókának látszik. Arczcsontjai ijesztőleg állanak ki, színe rezes, szürke szemeinek tekintete éles, nyugtalan, mozdulatai szögletesek, egész valója visszataszító. Ő is sir, s kendőjébe rejti arczát, de nem látszik mintha könnyei szivéből fakadnának : oly benyomást tesz, mintha erőltetné a sírást, és szánalomra való számításból hullatná kényeit. A tárgyalás alatt tanutott egész viselete azonban meghiúsítja e számítást. A vád következőkép fejti ki az esetet: 1865-ki febr. 5-én rövid betegség után halt meg Jan vics Szaniszló bouloirei csaplár. Félévre rá rövid betegeskedés folytán ugyanazon helyben Montaron özvegyasszony halt el. Az első férje, a második anyósa volt a vádlott Miardnak. Majdnem egy időben, sept 6-án és október 24-én haltak meg hirtelen halállal Bouloireban Debonneau Lajos és Dupin Lipót, a második vádlottnak, Dupin Annának, ki akkoriban Miárd csaplárné szolgálatában volt, fia és apósa. A négy személy ugyanazon kórjelenégek közt halt meg, noha korra és testalkatra nézve jelentékenyen különböztek egymástól. Homályos hírek bűntényt rebesgettek, melynek elkövettetnie kellett; mindazonáltal nem volt az igazságszolgáltatásnak elég oka a dolgok kutatására. Csak négy év múlva kezdett a törvényszék foglalkozni az esettel. Ugyanis, a következők constatáltattak : Montaron Mária még csak 17 éves volt, midőn szülei ösztönzésére, ellenzéséről végre lemondván, hozzáment Janvierhez. Janvier tisztességes család fia volt, s maga is nagy tiszteletben állott, de jelleme, tele bogarakkal, nyers és durva volt. 1858-ban szakadtak a házastársak Bouloirera Janvier a postai összeköttetést kezelte Bouloire és Connerrée közt, míg felesége a „három királyihoz czímzett fogadót tartotta. Ha erkölcsi magaviselete már azelőtt nem volt kifogástalan, úgy most, férje gyakori távollétében, s a férfivilággal való sűrü közlekedés közt a korcsmában csak aggodalmat keltőbb lett. Azon számos csábitgatásnak, melynek a szép fiatal csaplárné ki volt téve, annál kevésbbé állott ellen, mert férje, ki egyetmást alkalmasint megtudott, néha durván bánt vele. Végre mély gyűlölet ébredt benne férje ellen, s balvégzete útjába hozta Dupin Annát. Ez törvénytelen gyermek; anyja Debonneau Lajos neje volt, ki 1846-ban lopás miatt büntetést szenvedett; testvére 1853 ban kivégezte magát, midőn épen mérgezés miatt vád emeltetett ellene; három fia, Dupin Anna fivérei, mind büntetve voltak különböző büntettek miatt. Maga Dupin Anna, erkölcsileg sülyedt és részeges nő, kétszer volt büntetve lopás miatt. Két törvénytelen gyermeke volt; keresete abból állt, hogy Párisból leleneteket vett ápolásába. Ez asszony előbb napszámosnő, aztán a csaplárné meghittje lett. Egy nap az utóbbit férje bántalmazta, a nő nagyon sírt, s Dupin A. vigasztalván őt, ekkor kelte bennne először azon gondolatot, hogy férjét megmérgezze. Dupin A. tudta, hogy ezzel a csaplárné titkos gondolatját fejezi ki, s ravaszul kiszámítá, hogy ha egyszer a bűn részese lesz, korlátlanul uralkodni fog a jellemgyenge nő felett, s élte fogytáig kizsarol tőle mindent, amit akar. A csaplárné nem utasíta vissza a gonosz tanácsot, sőt gyenge kézszorítással beleegyezett, de nem szóltak többé e felől, Dupin Annának ez elég volt. Egy baromorvostól nagy mennyiségű mirenyt szerzett, de mivel a gyors halál feltűnést okozhatott volna, elhatárza, hogy előbb cantharis-porral beteggé teszik Janviert. Ezt tehát salátára hintették, s Janviernek neje nyújtotta oda. Egész éjjel roppant görcsökben és hányásban szenvedett, orvost hivatott, s ezúttal mentve volt. De most már eljött a mereng beadásának ideje. A hü cseléd étel közé keverte a mérget, a hü nő elébe tálalta, s nehogy a szine feltűnjék, kivitte a gyertyát a szobából. Ez történt 1864. jan. 31-én, Janvier el nem hagyta többé az ágyat, de oly erős testalkattal bírt, hogy febr. 2-án még élt. Ez már sokáig tartott a két női szörnyetegnek; a csaplárné szinteg Calaisba utazott, s ezalatt Dupin A. újabban erős adag mizenyt adott be a betegnek; ennek fájdalmai oly borzasztóak valának, hogy az orvos choleraesetre magyarázta. Febr. 5-kén Janvier még mindig élt; fivére Nándor meg akarta látogatni, de sógornője minden módon megakadályozta ezt úgy nála, mint másoknál; este 6 órakor Janvier szívszaggató kiáltással Dupin A. karjaiba emlőtt és meghalt. Rokonai és ismerősei közül senki sem látta a hullát, sőt a temetés is úgy rendeztetett, hogy senki sem vett azon részt. Rögtön Janvier halála után Dupin Anna a legszemtelenebb módon kizsákmányolta bűntársa szörnyű titkát. Ezután folyton zsarolt tőle mindent, mire csak szüksége volt, különösen pénzt, mindig több száz frankot egyszerre. Sőt egy napon egy állítólagos delejes álomlátó jött Bouldireba, s valószínűleg értesíttetvén mindenről, meghagyta Janvier özvegyének, hogy adjon mindent Dupin Annának, amit ez csak kíván. Kapott is ennek folytán élelmiszereket, ruhát, pénzt, szóval mindent bőségesen. Az asszony reszketett szolgálója előtt, s ez mihamar korlátlanul uralkodott a fogadóban. 1867-ki junius 3. Janvier bünterbelt felesége Miard-hoz ment nőül. Miard hova hamarabb megtiltotta nejének a társalkodást Dupinnével, kit kényszerített is, hogy a házat elhagyja. Eltávozásának napjától 1867-ki nov. 2-tól kezdve Dupinnének csak fenyegetései voltak Miard számára. Hogy a feladástól meneküljön, Miardné mindent megadott neki, amit csak követelt. Ez így tartott egész 1868-ki deczemberig. Ezen időben Dupin Anna vizsgálat alá vonatott tolvajlás miatt. Ez alkalommal azt követelte Miardnétól, hogy esküdjék érette hamisan, hogy az eskü alapján felmentessék. Miárd Mária megtette , de annyi ellenmondásba keveredett, hogy vallomását röviden a tárgyalás befejezése előtt visszavonta. Erre Dupinné egy levelet írt Miardnak, melyben felfedezte előtte felesége méregkeverését, s azzal fenyegette őt is, hogy, ha nem adnak mindent, amit kér, feladja a mérgezést. Ezen levél a bíróság kezébe került, s végre kiásták Janvier tetemét. A törvényszéki orvosok constatálták a mirenymérgezést. A vizsgálat kiterjesztetett a hirtelen halállal elhalt özvegy Montaron, Debonneau Lajos és az ifjú Dupin halálára is. Ezekre vonatkozólag is megállapíttatott a méregkeverés esete, özvegy Montaronné, Miardné anyja, 1865-ki sept. 16-án leányához ment lakni, s egy hét múlva nem élt. Miardné egy findzsa csokoládét adott anyjának ; a fiadéban mireng volt : Dupinné tette bele : mindketten bevallották. Egy hónappal utóbb k oct. 24-én halt meg Dupinné 15 éves fia, Lipót. Ez sejtette anyja bűneit és példázg a ró tott rólu. Meg kellett érte halnia , anyja merenyt öntött a levesébe. Egy hétig küzdött a legszörnyűbb fájdalmak közt a halállal lelketlen anyja szemei láttára. Tagjai meggörbültek kínjaiban, körmeit arczába véste és az elfajzott, megrögző Aany Lotusz nő elmondta e tettet bűntársának, Miardnénak. 1866. sept 29-én meglátogatta fia sírját, ordítva ráborult, s midőn el akarták onnan vinni - részegre ! - azt kiáltozta : „Nem megyek innen, itt kell elvesznem, megérdemlettem“ , s kezével akarta a sírt felásni. 1865. sept 6-án Debonneau, Dupin Anna apja hirtelen meghalt. A vizsgálatból kitűnt , így néhány nappal előbb allövetet adat be neki, s abba gyufáról a ként és phosphort tet Az esküdtszék előtt bevallotta férje és anyja megmérgezését; Dupin Anna azonban konoku tagadta fia és ipja megmérgezését. Majd minden bizonylat felmutatására azt kiáltá: „csak Isten és én tudjuk az igazat.“ Különben oly makacsul és ügyesen védte magát, hogy az esküdtek meggyőződését megingatta, s ezek a bűnösséget csak a bevallott mérgezési esetekre ismerték el, s hogy a halálbüntetést megakadályozzák, enyhítő körülményeknek adtak helyet. Ennek folytán Dupán Anna életfogytiglan súlyos kényszermunkára, Miard Mária 20 évi hasonló börtönre ítéltetett. Dupin Anna vonásai eltorzultak az Ítélet kihirdetésnél, s midőn a két szörnyeteget kivezették, a folyósóról borzasztó érthetlen hangok hallatszottak. — A hallgatóság mélyen megrendítve hagyta el a törvényszéki termet. Közgazdaság- A hágai statistikai congressus. A hágai statistikai kongressus f. hó 10 kezdte meg közgyűléseit, miután előleges tanácskozmányaival és munkálataival végzett. Az első ülés igen ünnepélyes volt. Hire járt, hogy az első ülésen a királyné is meg fog jelenni, miért nagy számú, főleg hölgy közönség jelent meg a gyűlés termében, Fock elnökött. A királyné azonban sem az első, sem az utóbbi üléseken meg nem jelent. A pénteken és szombaton tartott üléseken az osztályok bizottmányai előtere terjesztették a rájuk bízott ügyek felőli jelentéseiket, melyek részint vita nélkül, részint hoszabb, rövidebb véleménycsere után elfogadtattak. Ezek elintézése után a fölött támadt vita, vájjon a jövő kongressus hol legyen megtartandó. Az orosz küldöttek Krímből fölhatalmazó sürgönyöket kaptak , a kongressus ülésezési helyéül Krímet ajánlani, mit Semenov és Bouseben sürgettek is. A spanyol küldöttek hazájuknak e megtiszteltetéséért szálltak sorompóba. A magyarok azonban nem léphettek föl határozottan a meghívás iránt, miután erre meghatalmazva nem voltak. Végül határozatba ment, hogy a szervező bizottság bizassék meg a következő congressus ülésezési helyének meghatározásával, tekintettel azonban a közgyűlés óhajára. A szervező bizottság Pétervárt fogja választani, mihelyt az ottani kormánytól határozott meghívást fog kapni. Folyó hó 9-én rég. 9 órakor a congressus tagjai külön vonaton Amsterdamba rándultak, az ottani kiállítás és állatkert megtekintésére. Az időjárás azonban — mint az „Ung. Lloydsnak írják — nem volt kedvező a kirándulásra. A polgármester üdvözlő beszéddel fogadta a tudományos testületet, melyre Quetelet úr felelt. A magyarosztrák consul, Haupt magyar nyelven üdvözölte a magyar tagokat, s megmutogatta a kiállításnál a magyar-osztrák monarchia területéről beküldött tárgyakat, melyek többrendű kitüntetésben részesültek. Az utolsó értekezlet f. hó 13-án tartatott. Tegnapelőtt már a szélrózsa minden irányában elhagyták a congressus tagjai Hágát. Pesti gabnatőzsde, sept. 16. Buzában túlnyomó kínálat mellett a hangula nyomottabb volt. Az árfolyam 5 krral esett. A forgalom szűk körű, csak a helyi szükségek kielégítésére szorítkozó volt (15,000 mérő.) Arak tiszavidéki 86 fns búza 5.27, 87 fns 5.35, 88 fm 5.50; pesti 863/, fns 5.35, 87/ fns 5.40. Mini 3 hóra és vámmázsálva. Rozi nyugalmas hangulat mellett, igen kevés üzlettel az árfolyam változatlan. Árpa szilárdabb, 7 krra mázsáivá 2.40 k. p. kell. Zab változatlan Kukoricza lanyha, semmi figyelemre méltó üzlet. Pesti értéktőzsde, sept 16. A hanguat azon hírre, hogy a bécsi nemzeti bani nok intézetei részére 4 milló frtnyi összeget adományoz, határozottan megjavult. A forgalom azonban ma is korlátozott maradt. A vasutak szilárdabbak. A valuták emelkedőben. Esti zárlat A hangulat igen kedvező A forgalom korlátolt. Dräsche 25—30. Tramway 144’/t —145. teletőzsde, sept. 15. A kiss élénkülni kezdő hangulat ismét meglanyhul. Jövedékjegyek lanyhábbak, földtehermentesítés kötvények szintén. Sorsjegyek azonban «/■ °/ -é emelkedtek. Iparvállalati részvények valamivé szintén szilárdabbak, a prágai vasipar 6 fettt emelkedett. A bank és szállítmány részvényei valamivel javultak. Tramway azonban 5 frtti esett. Igen korlátolt forgalom. Levelezések: Romanshorn (Schweiz), sent IA) A le8k8wl«bbi ror.ck.chi, zürld tVuA”l“"? •* i~hangul tor i' ? a ^nom búzában mutatk ment 1 ára ezért 50 «"*«■ nélkül v i.eve.8^^ finom búza azonbanl i 7,0li Placz0fl- A molnárok igén tartózkodnak a tömegesebb vásárak: tiszavidéki, vagy bánsági fiú