Pesti Napló, 1869. december (20. évfolyam, 276–300. szám)
1869-12-03 / 278. szám
Részemről hajlandó vagyok azon megyei határozat keletkeztetését, mely a kir. biztos kiküldésére szolgáltatott alkalmat, némi tekintetben azon körülményre visszavezetni, mely szerint a népképviselet útján alakított országgyűlés és a felelős parlamenti kormány felállításakor törvényhozás útján megyék jogköre az új intézményekkel szemben nem jön tüzetesen körvonalazva ; amidőn tehát egyrészről komoly és sürgős feladatomnak tekintem, hatályosan közreműködni, hogy a törvényhatóságok jogköre törvényhozásilag mielőbb részletesen megállapíttassék, másrészről azon reménynek kölcsönzök kifejezést, hogy a megye közönsége addig is határozatai és eljárása alkalmával méltó figyelembe veendi azon határokat, melyek közt mind az önkormányzati jog gyakorlása, mind a szentesített törvények kellő végrehajtása a közügy érdekében biztosítható. Egyúttal értesítem a megye közönségét, hogy O cs. és Apóst. kir. Felségének ra. hó 16-án kelt legf. elhatározásával gróf Szapáry Gyula főispáni helytartói állásától, saját kérelmére legkegyelmesebben felmentetvén, a megye kormányzata az uj főispáni helytartó kinevezéséig Bartakovics Albert egri érsek és örökös főispán ur ő nagyméltósága kezeibe tétetett le. Budán 1869. deczember 1. Folytatása a mellékleten. Országgyűlés. A képviselőház decz. 2-án tartott ülése. I. A mai ülésben véget ért az államszámadásokról már öt napig tartott vita, mely egészben s összesen véve igen kietlen képet tár elénk. Az elvi álláspontot, amely tulajdonképen a kérdés lényegét képezi, a felszólalt szónokok csakhamar elhagyák, s az ebbeli fejtegetéseket a gyanúsítások , önkényleg fölvett számokkal való kápráztatás válta fel, mit a jobboldal természetesen a kellő mértékre leszállítani kötelességének tartván, beletelt öt napi ülés anélkül, hogy amiről majd minden szónok szólt, az államháztartás rendezésében akár csak a legkisebb pozitív eredményt is felmutatni lehetne. A jelen időben, midőn oly sok magasrendű, sürgető feladat vár megoldása, kétségkívül igen tetemes ama leverő tény súlya, melyet e sorokban constatálunk, de viseljék érette a felelősséget azok, kik indokolatlan támadásaikkal a parlamentet ily meddő küzdtérre kényszeríték. A mai ülésben történtek meg a zárbeszédek, s Lónyay pénzügyminiszter egy óráig tartott előadásban czálfolta mindazon ellenvetéseket és vádakat, melyeket ellenzéki szónokok, s nevezetesen Ghyczy Kálmán a zárszámadások s általán az egész pénzügyi kezelés ellen összehalmoztak. Lónyay úr nagy hévvel szólt, s a ház szintúgy a legfeszültebb figyelemmel hallgató, a mint jobboldalról beszéde egyes fordulatai zajos helyeslésekkel találkoztak, s midőn befejező, zajos s hosszas tapsokban részesült. Olvasóink e beszédben az ellenzék részéről a sajtó terén s a házban ismételt alkalmakkor felállított összes pénzügyi raisonnement kritikáját találják, miért is siettünk egész terjedelmében közrebocsátani. n. Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Mihályi Péter, Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Gorove István, Lónyay Menyhért, Horvát Boldizsár, Dr. Mikó Imre miniszterek. A jegyzőkönyv felolvasásánál Ghyczy Ignácz úgy véli, hogy Hertelendy interpellátiójánál csak a zalavári apátság említtetett, mely hiány kiegészítése után a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Erkövy Adolf a csanádmegyei Dombiratos és Dániel Pál a torontálmegyei Ürményháza községek kincstári telepitvényes lakosainak kérvényeit nyújtják be. Gorove István keresk. miniszter az 1868 állandó pénzügyi bizottság kívánságára, de saját kötelességérzete által is indíttatva, leteszi a ház asztalára a vezetése alatti gazdasági intézetek szervezése, s az azon létező gazdaságok rendezéséről szóló véleményes jelentését. A napirend fölvételével, minthogy a pénzügyi bizottsági előadó még nem jelent meg, elnök Justh József indítványozónak adja a szólásjogot, ki beszédje elején erélyesen tiltakozik azon gyanúsítás ellen, mintha ő az ellenőrzésjog kijátszására törekednék. Ind. czélszerűsége ellen is tettek kifogást. Czélszerű sok lehet, ez az egyéni fölfogás jolga, különösen Ghyczy nem az ő ind. czélszerüsége ellen, hanem a számadások helytelenségéről beszélt, úgy vélik, hogy a 48-iki törvényekben foglalt megvizsgálási kötelesség teljesítésére mi hatással sincs a számadások jó, vagy rész volta. — Tisza szavaiban minden rész intenziót föltételez a jobboldalról, hogy ez ki akarja játszani a törvényt , illusóriussá akarja tenni a felelőséget, engedelmet kér a nevezett képviselőtől, de ha az magát független egyénnek tartja, úgy hasonlót követel saját pártja tagjai részére is. — Vukovics szólásmodorára nézve megjegyzi , hogy ha a képviselő sokat megtanult is Angliában, azt az egy szokást, miszerint a képviselők egymás iránt a legnagyobb tisztelet kifejezéseivel élnek, mi az egész párt, méltóságát biztosítja, nem tanulta meg. Szontagh és Berzenczey kedélyeskedéseire pedig felelni nem tartja a parliament méltóságával egyezőnek. A „nép“-re hivatkozást most már puszta, értelem nélküli phrasisnak tekinti, megvolt ennek értelme akkor, midőn még misera plebs contribuens létezett, de most szűrös és kapatos, képviselő és közpolgár egyaránt tagja lévén a népnek, e kifejezésnek nincs többé ellentéte, s igy e czélbeli használata minden értelme nélkülöz. Ajánlja indítványát elfogadás végett. Ghyczy Kálmán: Beszédje bevezetésében csoportosítja az ellene felhozott érveket. Visszautasítja mindjárt előzetesen azon felfogást, miszerint azon ténykedését, hogy a számeltéréseket kimutatni igyekezett, a pénzügyér tiszta kezelése gyanúsításának lehetne nevezni; a főkönyvelő osztály tehetett hibákat, melyek azonban Lónyay pénzügykezelésére még magukban árnyat nem vethetnek. Hitel- és közbizalomcsonkulás, békezavarás hozatott föl indítványa várható eredménye gyanánt; erre azt jegyzi meg, hogy ezek ugyan igen kényes növények, de csak ott, hol nincs helyes alapjuk. Az államok hitele ott áll a legerősebb alapokon, hol az ellenőrzés a legnagyobb, míg a közbizalmat, véleménye szerint, és azon eljárás gyöngítendi, melyet a kormánypárt akar elfogadni. — Áttér most a 67-ki számadás hiányai folytatólagos kimutatására. Nem lehet ezt befejezettnek tekinteni, míg a közüsügyi kiadások fölött nem köttetik meg az egyezmény, mert akár azon nekünk kedvező vélemény fogadtassék el, mely szerint csak a beligazgatásra akkor előirányozva volt 64 milliót meghaladó jövedelem fordíttathatott a közös költség fedezésére, mely esetben a beligazgatásnál megkímélt összegek a mi javunkra esnek; akár a bécsi számszék azon véleménye, miszerint minden, a beligazgatásnál nem igényelt öszszegek a közös kiadások födezésére lettek volna fordítandók, mindkét esetben a számadások más alakot öltenek, s ezért ő az oly kimutatást, melyben ily fontos körülményekről mi említés sincs, számadásnak el nem ismerheti. Buday azon állítását teszi most beszédje tárgyává, miszerint ép az volna hiány, ha a 67-ki kimutatásnak a 68-ki zárszámadásban visszakerülő tételei egyeznének, mert e különbözés oka abban rejlik,hogy a 68.zárszámadásban előforduló tételekhez hozzá vannak adva azon utalványozott mennyiségek is, melyek a 67. előirányzatra 68-ban tétettek. Erre azt feleli, hogy ő azt tartja itt hibának, miszerint a 67 részére tett utalványozások nem a 67-iki kimutatásba, hanem a 68-ikiba vétettek föl; de még ezenkívül kérdi, hogy ugyan hol részleteztettek azon kiadás és bevételek, melyek 67. számlájára 1868. első havaiban eszközöltettek ? Nem tartja oly könnyű föladatnak a vizsgálati eljárást, mint a túlsó oldal némely szónokai, mert például a 67-iki számadás megvizsgálásánál azon alap fölött sincsenek tisztában, melyhez hasonlítva az eszközlőbe vétessék, váljon a nem alkotmányos úton megállapított előirányzat, avagy a magy. pénzügyőrnek adott s teljesen korlátment meghatalmazás szolgáljon-e a számadás megvizsgálása alapjául ? A 68-iki számadás megvizsgálását pedig főleg az nehezíti, hogy az egyes fejezetek belsejében több tételnél nevezetes túlkiadások észlelhetők, melyek mivel sincsenek indokolva. Sem a vasúti kölcsönt, sem a salgótarjáni vasútrész megvételének módozatait a számadásokban tisztába hozva nem látja, ésgy a vasútbiztosítása alap tekintetében sem tud tisztába jönni. Nem a meglévő számadások átnézésére, hanem az abban előforduló hibák fölfedezésére nem tart mindenkit képesnek. Roszalja, miszerint azon mellékletek, melyeket Lónyay beszédjében megemlít, annak időben ki nem nyomattak s szét nem osztattak. Ami a törvény tiszteletéről mondatott, erre feleli, hogy szigorúan véve még a 48-iki törvény betűje is mellette szól, de szelleme minden bizonynyal. Végül fölemlíti, hogy a 67-iki számadás fölött a tavalyi bizottság monda ki elítélését, míg a jelenlegi bizottság a 68-ikit nyilvánítá tárgyalhatlannak, ily kettős szakvéleménynyel ellentétben e számadásokat mégis tárgyalás alá venni igen nehéznek tartja. Ajánlja határozati javaslatát elfogadás végett. Kautz Gyula előadó: T. ház! A discussió elején nem tartottam időszerűnek és szükségesnek, hogy előadói szólásjogommal élve, e tárgyban különösen felszólaljak ; most azonban, vita befejeztével, engedje meg a tisztelt képviselőház, hogy ugyanazon szólásjogom alapján én is egy pár igen rövid megjegyzéssel a kérdés tisztázásához tehetségem szerint hozzájárulhassak. (Halljuk!) Megjegyzem egyébiránt, hogy a meglehetősen kimerített pro és contra továbbszövésébe bocsátkozni nem fogok, s csak az általam képviselt pénzügyi bizottság álláspontja és felfogásának tüzetesebb felvilágosítására emelem szavamat, s e tekintetben először is tisztemnek és kötelességemnek tartom egész nyomatékkal hangsúlyozni és constatírozni azt, hogy a pénzügyi bizottság, valamint ezt minapi beszédében Komárom városa nagyérdemű képviselője, Ghyczy Kálmán úr szintén constatálta , a zárszámadások felett folytatott tanácskozásaiban és tárgyalásaiban, nem különben az előttünk fekvő votum feltevésében a pénzügyminiszter úr financiális ügyvitele) tekintetében bizalmatlanság vagy gyanakodás által nem vezéreltetett. (Helyeslés a baloldalon) és hogy e szerint mindazok, kik e tekintetben azt hiszik, hogy bennünket e votum feltevésében a miniszter úr általunk igen tisztelt személye iránt csakugyan bizalmatlanság vagy gyanakodás vezérelt volna, a pénzügyi bizottság eljárását és kiindulását félreértették vagy félremagyarázták. (Helyeslés — a balon). De ezzel kapcsolatban bátor vagyok a mélyen t. ház figyelmét arra is felhívni, hogy a pénzügyi bizottság magatartásának indokolásához azokon kívül, melyeket az általam feltett jelentésben kifejtettem, még a következőket hozzácsatoljam. A pénzügyi bizottság a mélyen tisztelt képviselőháztól nyert azon nemes megbizatásának, hogy az 1868- ki zárszámadás felett véleményes jelentést terjeszszen a ház elé, a szakérdek szigorú követeléstis tartván irányadóul, oly széles értelmet, mely sserint az állandó pénzügyi bizottság az 1868-ki zárszámadásnak materiális megvizsgálásába is bocsátkozzék , nem vélt tulajdonítandónak, és azért csak e megvizsgálás módja és előfeltétele iránt különös utalással az általa is okvetlen szükségesnek tartott függetlenül és önállóan szervezendő legfőbb államszámvevőszék mielőbbi életbeléptetésére mondta el nézeteit, fejtette ki tiszteletteljes véleményét. Midőn e két ténynek egyszerű constatkrozására igénytelen szavamat emelném, engedje meg a t. hát még megjegyezném azt, hogy az állandó pénzügyi bizottság eljárása és magatartása által sem azon neheztelésekre, melyekkel a jobboldal némely szónokainál találkozott, sem azon dicséretre, melylyel a baloldal részéről elhalmoztatott, magát érdemessé nem tette (Tetszés) ; mert mindaz, a mit tett és a mint tette, nem volt más, mint egyszerű — nem infallibilis — de legjobb hiszemü kötelességteljesités. (Általános tetszés) Lónyay Menyhért, pénzügyminiszter. Ha valaki végighallgatta, vagy végigolvasta mindazon beszédeket, melyek 5 hosszú nap alatt az államzárszámadások vizsgálata felett az ellenzék által mondattak : lehetetlen fel nem ismernie azt, hogy az ellenzék kevesebbet akar, mint a jobboldal. Sok mondatott arról : mennyire szükséges, mennyire nélkülözhetlen a beadott államszámadások szigorú, részletes és szakértő vizsgálata; mutasson fel bárki egy nyilatkozatot a jobboldalnál, mely ugyanezt ne akarja; sőt magam a kormány részéről egyenesen ezt kívánom, ezt óhajtom, ezt akarom, sőt követelem. A részletes vizsgálat teljesítésére legalkalmasabbnak mondják a felállítandó államszámvevőszéket; ezt állítja a pénzügyi bizottság, ezt állítja az ellenzék, ezt állítja Justh képv. úr indítványa, ebbe belenyugszik a minisztérium is. Miben áll tehát a két nézet közt az eltérő különbség? . . Abban, hogy a jobboldal ezzel nem éri be, de — mert világos és határozott törvények rendelik, — hogy a beadott államszámadások felett még az év folytán kell határozni; és miután, ha a törvény nem is rendelné azt, az országgyűlésnek egyik sarkalatos joga és kötelessége magának meggyőződést szerezni arról, mikép teljesítetett a törvénynek az államháztartásra vonatkozó rendelete — fentartva a netalán felderítendő számtani hibák feletti későbbi határozást, megkívánja vizsgáltatni a számadásokban kimutatott eredményeket és ezen vizsgálat alapján határozni a felett: vájjon megmaradt-e a minisztérium az államháztartásra nézve az elébe szabott korlátok közt ? Többet akar tehát a jobboldal, mi az ellenzék. Sajátszerű álláspont, melyre lépni annyival kevésbé lett volna szabad, mert a törvény ellenkezőt rendel, mert az államháztartás feletti alkotmányos ellenőrzést több hónapra elhalasztja, sőt ha a beszédekben mondottakat figyelembe veszszük , egy még csak ezután alakítandó államszámvevőszék javára kész lenne lemondani a számadás felülvizsgálai jogáról, mit ép az 1848: III. tez. 37. §-a és az 1867 : X. t. sz. egyenesen és kizárólag az országgyűlésnek tart fenn. S hogy az ellenzék ezen véleményét indokolja három fő érvet hoz fel. Az egyik volt , hogy ily vizsgálatra a képviselőház nem is képes , azért használtattak mindazon kifejezések a 7 bátor férfiúról; szegénység, bizonyítványt kellett a háznak adni, hogy minden vizsgálati teendő az arra egyedül alkalmatos, még meg sem sületett államszámvevőszékre ruháztassék. A másik indok, melyet a vizsgálat elhalasztására használtak : oly sziliben akarták feltüntetni illetőleg ráfogni a minisztérium által beterjesztett számadásokra, hogy azok megvizsgálhatlanok, alaptalanok , s az 1867-ikieknek létezését Tisza képviselő úr egyenesen megtagadd, Ghyczy képviselő úr pedig megvonta tőlük még azt is, hogy azok számadások volnának. A harmadik indok pedig az volt, hogy : a beterjesztett számadások nyomán az eredményekre vonatkozó vizsgálat, melyet Justh tisztelt barátom indítványa a törvényekre hivatkozva, a törvények értelmében javaslatba hoz, már az idő rövidsége végett is, teljesíthetetlen. Miután leginkább ezen három indok hozatott fel, szabad legyen egyenként megtenni észrevételeimet. Ami az első indokot illeti, miszerint a számadások vizsgálatát a képviselőház teljesíteni nem képes, azt a felállítandó államszámvevőszékre kell bízni, tehát egyik sarkalatos, alkotmányos jogról le kell mondani, egy a minisztériumtól független , és még ezután rendszeresítendő hatóság javára: „erre azt válaszolom, hogy ezen jogáról a ház soha, semmi körülmények közt, és senki javára le nem mondhat. Most, miután az 1868-ik évben egy oly hatóság ellenőrizte a számvitelt, és állította össze a zárszámadást, mely a pénzügyminisztériumba volt beosztva, s ennélfogva attól bizonyos függésben lehetett, indokoltnak tartom magam is, hogy az 1868-as államszámadásoknak számtani átvizsgálását, mégpedig oly értelemben, mint azt Justh J. barátom javallá, természetesnek és szükségesnek látom, t. i. „a számadás számtani vizsgálatát, azok egyes tételeinek utánszámitását, a az eredeti okmányokba való betekintést;“ de ha mindazon teendőket, melyeket most a főkönyvelősi osztály végez, jövőre a legfőbb számvevőszék, vagy bármint nevezzük a felállítandó államszámvevőszék végrendi, tehát az egyes minisztériumok utalványozása alapján, a minisztériumok számvevőségei által beküldött száz meg ezer részletes számadás egy egészbe összeállítandja, és azon kimutatást elkészítendi, melyet zárszámadásnak neveznek ; tehát ha majd ezen teendőket, egy a minisztériumtól ugyan független, de felelős hatóság gyakorolandja, az országgyűlésnek, illetőleg a képviselőháznak mégis mindig meg lesz azon feladata , egy különös bizottmánya által a zárszámadásokat szigorú vizsgálat tárgyává tenni. Az alkotmányos joggyakorlat kellő fel nem ismerésének tartom tehát, ha valaki azt hiszi, hogy az államszámvevőszék felállítása által az állami zárszámadások vizsgálatának terhe és kötelezettsége alól a képv.ház szabadulhat. Igaz, nem csupa szakemberekből áll a ház, de oly nehéz-e a számvizsgálattal összekötött puszta mechanikus munka teljesítésére értelmes emberek vezetése alatt szakembereket, ügyes, tapasztalt, jártas és független szakembereket használni? — meg vagyok arról győződve, hogy Pesten egy nap alatt összehívhatott volna a vizsgáló bizottmány a nagyobb pénzintézetektől annyi könyvvezetőt, hogy azok a bizottmány előtt és annak vezetése alatt a mechanikus vizsgálat megtételét kellő szigorral és függetlenül rövid időn elvégezhették volna akképen, hogy teljes megnyugvással adhatott volna a bizottság véleményt, még számtani tekintetben is. Nézetem szerint ez lett volna legegyszerűbb módja a múlt két évi államszámadás tzámtani vizsgálatának, azonban miután a pénzügyi bizottság a vizsgálatot a számvevőszékre kívánta bízni, én ahhoz is szívesen járultam. Ezen kívánt czélja, meglehet, az volt, hogy a számvevőszék mielőbbi felállítása ezáltal is előmozdíttassék, mire ugyan semmi szükség nincsen, miután ha valaki, bizonyára én óhajtom mindenekelőtt ennek felállítását , mert ezáltal oly felelősségtől szabadulok meg,mely eddig gyakran a többi minisztériumokért is én reám háramlott. Nézetem szerint a felhozott indokok közül arra nézve, hogy a házbizottmányi tag nem képes az államszámadást vizsgálni, egy sem áll. Ezen jogáról és kötelességéről jövőre az államszámvevőszék felállítása után sem mondhat le, mert oly széles értelemben vett vizsgálattal, mint azt az ellenzék kívánja, mely több, mint számtani vizsgálat, létező és élő törvény ellenérő, még az 1867. és 1868-iki államszámadásokra nézve sem lehetne a felállítandó államszámvevőszéket határozat által megbízni anélkül, hogy e határozat törvényt ne sértene. Csodálom, hogy épen Ghyczy képviselő úr, ki anynyira szeret a törvénynek még betűjéhez is ragaszkodni, most ily kevésbé vesz egy élő sarkalatos törvényt. O t. i. határozati javaslatában azt mondja : „A zárszámolások az államszámvevőszéknek megvizsgálás végett átadassanak s jelentésével ellátva azután országgyűlési tárgyalás alá vétessenek,“ holott az 1848. III. t. ez. 37. §-a „a kezelt jövedelmekről aszámadást országgyűlési megvizsgálás, s illetőleg jóváhagyásra tartja fel.“ Ellenben Justh József t. barátom indítványa csupán a számtani vizsgálatot kívánja a számvevőszékre bízni, mi a törvénynyel nem ellenkezik. Ha Ghyczy képviselő úr annyira tiszteli a törvényt, nem határozatot, de törvényjavaslatot kellett volna neki előterjeszteni, körülbelül a következő czim alatt és szerkezettel: »Törvényjavaslat az 1848. III. tvez. 37. §-ának módosításáról.“ „§. Az 1848. II. tvez. 37. §-a oda módosíttatik, hogy az 1867. és 1868. évi zárszámadások a felállítandó államszámvevőszéknek adassanak át megvizsgálás végett, s jelentésével ellátva, azután országgyűlési tárgyalás alá vétessenek.“ stb. Hoffmann Pál: A törvénynek nem lehet visszaható ereje. Lónyay Menyhért, pénzügyminiszter: Igen helyes megjegyzés, hogy semmi körülmények között újabb törvény" visszaható erővel nem bír, és ámbár törvényes formájú lenne ezen, Ghyczy által indítványba hozható törvény, az mindamellett a képviselőházat a törvény által egyenesen megrendelt vizsgálat megtétele alól, nézetem szerint, fel nem menthetné. (Helyeslés a jobboldalon). Úgy hiszem tehát, hogy miután először kimutattam azt, hogy a képviselőháznak törvényes kötelességét teljesítenie lehet, sőt még ezen törvényes kötelesség teljesítése alól újabb törvény által nem is lenne felmenthető, miután kimutattam azt, hogy a részletes számtani vizsgálatot ezen oldal, és Justh József képviselő úr javaslata is a felállítandó államszámvevőszékre kívánja bízni, és kimutattam azt is, hogy még azon aggályok és észrevételek, amelyeket Ghyczy képviselő úr mai beszédében felhozott, hogy" t. i. nem elégséges az 1868. 28-ik t.-czikkben foglalt tételek megvizsgálása, hanem vannak még más dolgok, mint: a vasúti kölcsön, a salgó-tarjáni vasút megvétele, a vasúti kamatbiztosítási alap sem alaposak, a mennyiben mindezen tételek a zárszámadásban és annak részleteiben föltalálhatók, különösen használva azon módot, amelyet megemlíteni bátor voltam, hogy t. i. vegyen magához a bizottság szakértő számvevőket; úgy hiszem azt mondani a képviselőházról, hogy ily vizsgálat megtételére nem bír elég képességgel, már azért sem lehet, mert akkor is, ha az államszámvevőszék felállíttatik, a számadások megvizsgálása elkerülhetlen kötelessége lesz a háznak. (Helyeslés a jobboldalról). A második indok, melyet felhoztak, volt: a beterjesztett kétévi számadásnak hiányos volta. Nem fogom Ghyczy képviselő úr ez iránti kifejezéseit elemezni; annyi bizonyos, hogy az ellenzék ezen számadásoktól még azt is meg akarja tagadni, hogy azok számadások volnának. Sokat hallottam mondani, hogy a kimutatás nem számadás ; meg kell tehát magyaráznom, miért neveztem az 1867-ki számadást kimutatásnak. Kimutatása volt az a bécsi legfőbb számvevőszék által ellenőrzött 1867. évi összes bevételeknek és kiadásoknak, a részletekre nézve a háznak 1868. évi october 2-án benyújtott 13 melléklettel együtt. Aki azt mondja, hogy ez nem számadás, attól azt kérdem, mondja meg nekem, mi a számadás? Mással alig fog felelhetni, mint a bevételek és kiadások kimutatása, s miután az általam benyújtott számadás sem volt más, azt számadásnak ismerte el. Megmondom, mi hozta a t. urakat tévedésbe. „Kezelési kimutatásnak“ (Gebahrungs-Ausweis) hívják a számtani nyelvben azon kimutatást, melyet az államszámadást ellenőrző és kezelő hatóságok, az egyes külön utalványozási joggal felruházott hatóságok számvevőségeinek száz és ezer számadásából negyedéven kint a valóságos bevételekről és kiadásokról összeállítani szoktak , tehát kimutatják a kezelés eredményeit, tekintet nélkül arra, hogy a folyó vagy múlt évi költségvetés terhére vagy javára történtek-e a kiadások vagy bevételek. A zárszámadás sem más, mint kimutatás, de már nem a kezelésnek kimutatása, hanem kimutatása azon évi államháztartásnak, melynél már elkülönítve fordultak elő az előbbi év hitelére történt fizetések, de ép úgy kimutatás a zárszámadás is. Ezen különbség figyelembe nem vételéből származott azon tévedés és félremagyarázás, mely által annak fontosságát leszállítani kívánták. Egyébiránt elkészült, s én a múlt szombaton be is terjesztem a t. háznak a bécsi legfőbb számvevőszék által egybeállított 1867 i. évi zárszámadást, melyet csak jelen évben, September vége felé kaptam meg. Az ellenzék nem jogosan, nem helyesen nevezte az 1867. évi kimutatásokat alapnélkülieknek, sőt miután azok a bécsi legfőbb számvevőszék munkája szerint készültek, mely a magyar minisztériumtól független, önálló és szakértő hatóság volt , alaptalan e tekintetben minden, a minisztérium befolyására nézve felhozott gyanúsítás. Nem áll tehát, mintha nem volna alapos, ellenőrzött, és igy megvizsgálható számadás az 1867. évről. Ez alkalommal engedje meg a t. képviselőház, hogy Győzy képviselő úr mai beszédében előforduló egy állításra megtegyem észrevételeimet. (H a 11 uk). A t. képviselő úr indokolásának egész mérvét annak kimutatására irányozta, hogy az általam október 2-án beadott kimutatást, és annak minden mellékleteit értékükben lehetőleg leszállítsa, mely alkalommal kiemelte azon súlyos és terhes feladatot, amelynek ő, mint a kisebbség képviselője, a pénzügyi bizottságban ki van téve. Erre nézve, miután már két esztendeje, hogy részt veszek a pénzügyi bizottság tárgyalásaiban, azt merem állítani, — és ez a pénzügyi bizottságnak csak dicséretére szolgálhat, és az érdemes képviselő úr fentebbi állítását csak gyengítheti, hogy minden törvényjavaslat vagy költségvetés tárgyalása alkalmával, az egész pénzügyi bizottságnak alig volt tagja, kinek véleménye a bizottságban anynyira nyomatékkal bírt volna, mint épen az érdemes képviselőé, és általában a pénzügyi bizottságnak azon szemrehányást nem lehet tenni, hogy ott, ahol az ország jövedelmeinek megállapításáról és kezeléséről volt szó, azt pártkérdés gyanánt tárgyalta volna. Sőt utalok az első ízben beadott törvényjavaslatokra , amelyeknél nyomról-nyomra képes vagyok kimutatni, hogy a pénzügyi bizottságnak egy tagja sem volt, aki azon törvények iránti javaslatok tételénél annyi tényleges befolyást gyakorolt volna magára a szerkezetre és a lényegnek megváltoztatására, mint épen a képviselő úr.(Felkiáltásbalfelől: Éljen Ghyczy!) Nem sajnálandó tehát azon állás, melyet Ghiczy képviselő úr a pénzügyi bizottságban elfoglalt, annyival kevésbé, miután bizottságban működése által csak az ország javát, és a pénzügyek czélszerű eredményét kívánta előmozdítani , és így sajnálkozás nyilvánítására oka épen nem volt. (Helyeslés a jobboldalon). Tehát a t. képv. ur, ámbár a pénzügyi bizottságnak buzgó tagja volt, ámbár, mint mondá, annak jegyzőkönyveit átvizsgálta, azon merész állítást, hogy a pénzügyi bizottság nem lett volna megbízva a 1867-ki kezdési rámutatást a mellékletekkel megvizsgálni, s az iránt a háznak véleményt adni, bebizonyítani képes nem lehet. Az érdemes képv. ar, ha jól emlékszem azt mondá, hogy igen, miszerint a pénzügyi bizottságnál voltak ozen iratok, melyeket egy eb iránt nem látott, hanem miután a pénzügyi bizottság azokat nem tárgyalta, ezzel kárhoztató verdictet mondott azok felett. Különös logica, oly valami felett verdictet mondani amit nem is látott. Ezen következtetést vonni bizonyára rém lehet. (Helyeslés jobbral.) Sőt nem is helyesen idézte az érdemes képviselő úr, a pénzügyi bizottságnak a ház által adott megbízását. Mielőtt azonban az iránt a körülményeket elősorolnám, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a t. képv. az állításom gyengítésére már előre, egy a parliamentáris szokásokkal nem egészen megegyező állítást hozott elő. Azt mondta ugyanis, minek beszél a pénzügyminiszter, pénzügyi dolgokról a legjobb volna a pénzügyi dolgokról írásbeli előterjesztéseket tenni, mert ami a házban mondatik, az úgyszólván nem kötelező, és súlylyal nem bír. Azt hiszem, ha az angol parliament legfényesebb mozzanataira hivatkozunk, hivatkozhatom én is arra, hogy ott a pénzügyi előterjesztések, melyek rendesen mindig szóval adatnak elő, képezik úgyszólván az öszszes pénzügyi tárgyalások alapját. Egyébiránt hivatkozom arra is, hogy valahányszor egy írásbeli előterjesztésre volt szükség, mindig a részletenként indokolást adtam be. Egyebek közt tanúsága ennek az, hogy az 1870-diki költségvetésre nézve a pénzügyminisztériumot illető minden, az előbbitől eltérő költségvetési tételt a pénzügyi bizottságban nyomtatott előterjesztés által külön indokoltam. Tehát azon értelmezést, mely szerint a házban mondottak kellő súlylyal nem bírnak, elfogadni annál kevésbé volnék hajlandó, mert a parliamentáris rendszernek főerejét és alapját épen az képezi, hogy teljes nyilvánosságban az egész ország előtt léteznek a nyilatkozatok, ami fontosabb, mintha azok csak egyes irományokban bujtatnának, el, melyeket talán sokan nem is látnak. (Elénk tetszésnyilvánítások jobbról.) Egyébiránt, mert súlyos vádat indított ellenem, és mert verbicsról szól, engedje meg a t. ház, hogy felolvassam, mit mondottam akkor, és mint áll az országgyűlési naplóban. (Halljuk !) „Hasonló kimuatásokat, — t. azonkívül a mi kinyomatott, — van szerencsém bemutatni az 1866. évről, összesen 13 db. kimutatást, azon kéréssel, hogy azokat a t. ház a pénzügyi bizottsághoz azon csélból méltóztassék áttenni, hogy magának meggyőződést szerezhessen arról, miszerint az általam bemutatott összeállítások, melyek az alkotmányos fogalmak szerint már egyes minisztériumokként vannak szerkesztve, — tehát az állami főszámvevőszék kimutatásaitól eltérőleg annyiban, mennyiben minisztériumokként osztattak föl, míg ott cancelláriák szerint fordulnak elő, s megegyeznek a legfőbb számszéknek most bemutatott kimutatásaival.“ Ugyancsak akkor nap kértem. És épen ezen kimutatások eredményeit teszem le a t.ház asztalára azon kéréssel, hogy az általam most elősorolt számadásokat és előterjesztett kimutatásokat, melyek minisztériumokként vannak egybeállítva, a pénzügyi bizottság összevesse, és azok valódiságáról magának meggyőződést szerezzen. ” Az elnök pedig ekként mondá ki a végzést: „A beadványok a tizenötös pénzügyi bizottsághoz tétetnek át, azon utasítással, melyet a pénzügyminiszter úr kért.“ Tehát azt állítani, hogy ezen iratok nem tárgyaltatása azok tartalmára nézve kárhoztató verdictet foglal magában, épen nem lehet. A tárgyalás valóban azon okból maradt el, mert mindig tekintetbe kell venni azon körülményeket, melyek közt a pénzügyi bizottság akkor tanácskozott. Tanácskozása tárgyát képezték ugyanis az összes adótörvényekre vonatkozó törvényjavaslatok, és az első államköltségvetés , tehát az idő nem engedte meg ezen iratok tárgyalását. Egyébiránt a képviselő úr azon állítása ellen hogy a pénzügyi bizottság verdictet mondott volna ki, és hogy ezen iratokat haszontalanoknak tartotta volna, maga a jegyzőkönyv szól melyet már említettem, és melyben a jelen voltak közt a képviselő úr nevét is olvasom. A jegyzőkönyvben t. i. elő van sorolva, mit mindent adtam be, és azután a mondatik: „Mindkét iratcsomag áttétetik a bizottsági jgyzőhöz, hogy azokat az országgyűlési irodába tegye le — tehát nem én tettem le — hol azok a bizottsági tagok rendelkezésére lesznek tanulmányozás végett.“ Tehát tanulmányozás végett tétettek le azon iratok , azt pedig mi tanulmányozás végett tétetik le, kárhoztató vereietnek keresztelni bizonyára nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Ne tekintsék önök uraim az 1868-iki zárszámadást oly kicsinylőleg ne vádolják alap nélkül a magyar minisztériumot azzal, hogy nem igyekezett a legnagyobb pontossággal és lelkiismeretességgel vezetni a számadásokat, s mert annyi indokolatlan dolgot csupa merő legyőzhetetlen állításokat hoztak fel ellene, — engedjék meg, hogy szóljak arról mikép járt el a tekintetben a misztérium (Halljuk !) Még az 1867-ik év folytán meg kellett tenn minden intézkedést az iránt, hogy az 1868 év január 1-jetől fogva az addig Bécsben központosított számvitelből a magyar koronát illető minden bevétel és kiadás kiválasztatván, egy külön felállítandó állam főkönyvelési osztálynál öszpontosíttassék. A vita folytán vádként hallottam említeni, hogy miért nem terjeszti elő a minisztérium az államszámvitel ellenőrzésére nézve felállítandó államszámvevőség még az 186- ik év folytán? Mindenki aki igazságos akar lenni és nem felejti, mily fontos, és nagy horderejű közjog kérdésekkel foglalkozott akkor az országgylés, be fogja rárn, hogy ily t törvényjavadénak kiterjesztése nem lett volna időszerű, mert az országgyűlés azt anélkül sem tárgyalhatta volna,adátülüÜ akki előbb szüksges volt saját tapasztalásomból meggyőződni, mint elszámol .