Pesti Napló, 1870. március (21. évfolyam, 48-73. szám)
1870-03-01 / 48. szám
48. szám. Özerljesztési iroda ,'errachiek tere 57. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minde’ közlemény a szerkesztőségben Intézendő. Bí'mentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kedd, martius 1. 1870. Kiadó-hivatal .* Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: ___21. évi folyam._ Előfizetési föltételek: Vidékre, postán! ▼agy helybeli, házhoz hordva: Egész évre ... 22 frt. Félévre ..... X1 frt. Negyed évre ... 6 „ 50 kr. K 1 hóra. ...» 3 A 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 65 kr. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 nj kr. Bélyegdíj külön 10 nj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petitsor 25 nj kr. Pest, február 88. (B. Zs.) A franczia viszonyok fejlődése gén érdekes mozzanattal gazdagodott. Bebizonyult újra, hogy a szélsőségek garázdálkodása, ha velük komolyan tenni akaró, a haladással őszintén szövetkező kormány áll szemközt, ez utóbbinak mindig csak hasznára válhatik. Előbb a revoltáló utrák egyengették az Ollivierkormány útjait, most meg a revoltáló szélsőjobb szilárdítja meg az új ministériumot. Ama nevetségességében vérlázító erőlködés, melyet Rochefort és társai véghez vittek , csak hogy mielőbb vér följön az imigy-amúgy összehevenyészett torlaszokon, fölzúdította Francziaországban mindazon elemeket, melyeknek van veszteni valójuk. A polgárság felocsúdott megijedt tétlenségéből, s erélyesen protestált azon zavargások ellen, melyek a társadalmi életet kisodorva rendes kerékvágásából, az iparnak és kereskedelemnek meg mérhetlen károkat okoznak. És nem csak a bourgeosie, mely Francziaországban rendesen a fönnálló hatalommal tart, sokallta meg a szélsők vad kitöréseit. Aki csak a szabadságot őszintén és igazán szerette, tartozott legyen bármely táborhoz, méltatlankodással fordult el azon rajongók túlzásaitól, kik mintha csak szánt-szándékosan a háttérben leskelődő soldatescának készítették volna el a terrénumot. Azon percztől kezdve, melyben Rochefort és társai az eldöntés színhelyét a parliamentből minden áron az utczára akarták átvinni, oly férfiak, mint Jules Favre és Picard, nem foglalhatták el többé előbbi rendszeresen tagadó álláspontjukat. A szélső bal túlzói után következtek a szélső jobb fanacicusai. A Favre-féle belügyi interpelláló fölötti vita végpontján volt, midőn a kormány hosszú habozás után végtére a kormány-candidatok kényes ügyében is szint vallani kényszerült. Tudvalevőleg az igazságszolgáltatás és közigazgatás egész óriási gépezetének felhasználása a kormány által hivatalosan proclamált és támogatott képviselő-jelölt érdekében képezi a franczia ellenzéknek egyik legelső panaszpontját. Jules Favre rohamos szónoklatának egész súlyával támadta meg az erkölcstelen, a választás szabadságát tökéletesen megsemmisítő rendszert. Picard éles gúnynyal ostorozta amaz állítólagosan parliamentáris kormányt, mely nem bír az erkölcsi undor erejével, hogy félretolja magától az absolutizmus szennyes eszközeit. A kormánynak okvetetlen válaszolni kellett, és válaszolt Chevandier de Valdrome a belügyminiszter. Beszéde habozó volt és kétszínű. In thesi nem helyeselhette ugyan a hivatalos candidaturák eszközét, de in praxi körülbelől mellőzhetlennek tartotta. A baloldal erre legerélyesebb támadásainak egyikét intézte a kormány ellen, úgy hogy Olliviernek magának síkra kellett lépni, hogy némileg helyreüsse az elkövetett hibát. Beszéde nagy hatást tett a kormánynak ama jogát, hogy a reá nézve kellemetes jelöltet őszintén megnevezte, föntartva, kinyilatkoztatta, hogy a jelen kormány, amint eddig nem élt a jogával, úgy nem fogja alkalmazni e későbbi választásoknál sem. Ez kellett a lesben álló szélsőjobbnak, mely csak azon perezre várakozott, hogy a kormányban állítólagosan uralkodó véleménykülönbségeket lobbanó lánggá szítsa. A belügyminister mollban, az igazságügyér durban nyilatkozott, hajrá itt van a viszály magva. Géranier de Cassagnac, aki mindig császáriabb akart lenni magánál a császárnál, fölemelkedik, és a kormány részéről együttes, solidáris nyilatkozatot követelve , saját pártja nevében kijelenti, hogy az a belügyminiszer nézetéhez csatlakozik. Erre Ollivier lázas nyugtalansággal a szószékre rohan. Az egész házban roppant fokra hágott az izgatottság. Mindenki érezte, hogy válságos mozzanat közeledik. És Ollivier beszélt, és beszéde a szabadelvű haladás roppant diadala volt. A szélsőjobb mint egy ember fölriadt Ollivier meglepő nyilatkozatai után. Kinyilatkoztatta, hogy ily kormányt nem támogathat. De jött helyette más támogató, kinek voluma egészen más súlyt vet a latba. Az Ollivier-Daru kormány mellett szavazott az ellenzék legnagyobb része,és ezzel az eddig ellenségkép működő párt Olíivierrel szemben oly állást foglalt el,mely az ügyek fejlődésére okvetetlen nagy és pedig kedvező befolyással lesz. A parlamentben meg volna tehát a túlnyomó, mégpedig szabadelvű többség, kissé ingatag alapon ugyan még eddig, de csak a kormány magatartásától függ, hogy ez alaperőssé, biztossá váljék. Most már csak az a kérdés, milyen a kormány viszonya a törvényhozás másik, mégpedig Francziaországban még mindig sokkal hatalmasabb factorához, magához Napóleon császárhoz ? A franczia ellenzéki lapok nagy előszeretettel úgy festik a császárt, mint aki alig várhatja meg a percet, hogy mostani kényelmetlen, reáerőszakolt kormányától megmeneküljön. Mi azt hiszszük, hogy Daru gróf és Ollivier nyilatkozatai nem ellenkeztek a császár személyes intenzióival. Napóleon császár múltja, jellemének egész sajátossága e felfogás mellett szól. Napóleon rendkívül óvatos elhatározása, akarata föltűnő lassúsággal érlelődik; a készülődés stádiumában félénk, ingadozó, jobbról balra hajló , de ha egyszer akarata megérett, ha elhatározásai megszilárdultak, nem közönséges erélylyel és szívóssággal ragaszkodik hozzájuk. Eszméi nem könnyen vernek benne gyökeret, de szálaik nem maradnak csakis lelkülete felszínén Hogy ő a személyes uralkodást csakis hatalma megalapításának egyik eszközéül tekintette, ezt már kormányzata első stádiumaiban is hirdette. Épületének a szabadsággal való betetőzését már akkor ígérte, midőn még hatalma zenitjén állott. Tudta,hogy ez előbb-utóbb elkerülhetlen lesz, csakis az időpont meghatározásában késedelmezett. Akár spontán, akár a viszonyok kényszere alatt határozta el magát a végső lépésre, most már megtétetett, s nem fekszik Napóleon természetében, hogy a kormányzati rendszert egy napról a másikra változtassa. És ha e változtatás oly könnyű, ha egyáltalán lehetséges volna. A személyes uralkodás talán még hosszabb ideig föntarthatta volna magát, még agóniájában is meglepő erőt fejthetett volna ki, de ma, midőn a parliamentáris rendszer egyszer inauguráltatott, az előbbi kormánymód visszaállítása egyszerűen lehetetlen. Ama forradalom , mely barrkádokat épít, s a nyers erőre apellál, a túlnyomó nyers erővel leküzdhető, s vérben megfálasztható. Hanem a forradalom, mely a szellemekben uralkodik, mely láthatlan, hozzáférhetlen utakon ássa alá Napóleon trónját, az ma már oly hatalom, mely ellen a francziák császárja hiába sorakoztatná katonáinak és rendőrjeinek ezreit! És ezt Napóleon jól tudja, vagy kormányt sértve vélte, nemkülönben a vétkesek elfogatására.Ha a gyűlés 11-nél több tagból állott, s a parancsra el nem oszlott, a tagok fövételre is ítéltethettek — ugyanazon törvény szerint. Sőt a hírlap vagy könyvkölcsönzés is tilos volt hatósági engedelem nélkül. De a haladó angol nép nem soká tűré a kormányzás elemét, a mely a fejlődést gátolta. 1824-ben eltöröltettek azon törvények is, amelyek a munkások egyesületeit tiltották. (Azelőtt titkos társulatok keletkeztek a munkások közt, s ezek sokszor beállították a munkát, néha fenyegetés és erőszak által is kényszerítvén a munkaszünetelésre olyanokat, akik hajlandók voltak, bármi bérért is dolgozni.) Ma már a társulási s gyülekezési jog az általános szabály Angliában. A polgárok előleges engedelmezés nélkül bármi számmal gyülekeznek, bármily tárgyat vitatnak, határozatokat hoznak. A rendtartással megbízott tisztviselők a lázongó gyűléseket a Kot-act felolvasásával eloszlathatják ugyan s evégre erővel is élhetnek s a vétkeseket perbefoghatják, de az esküdtszék határoz a gyűlés törvényességéről s a részvevők által netalán elkövetett vétségekről. Csak ily egyesületi s gyülekezési jog tette lehetségessé a nagyobb reformok kivitelét, így a gabnatörvény eltörlése nem a parliament érdeme volt, de a gabnatörvény elleni nagy szövetségé. Néhány író kitüntette, mily képtelen a törvény. A józanodás néhánynál meg volt. De csak a szövetség izgatása terjesztette el az eszmét anynyira, hogy közvéleménynyelön, s minden ellenszegülést lefegyverzett. Amerikában az alkotmányba van igtatva azon elv, hogy a törvényhozás nem korlátozhatja a sajtó és szólásszabadságot vagy a polgárok azon jogát, miszerint békésen összegyűlhetnek és a kormányhoz kérelmeket nyújthatnak be sérelmeik orvoslása végett. Belgium alkotmánya 2-dik czímének 12-dik czikke szerint a polgároknak joguk van békésen fegyvertelenül egybegyülekezni, azon törvények szerint, amelyek e jog gyakorlatát (exercice) meghatározhatják, de úgy, hogy e jog nevettessék előleges engedelmezésnek (automation préalable). De ezen rendelkezés nem terjed ki a szabad ég alatt tartott gyűlésekre, melyek a rendőrségi törvény alá vetvék. Ugyanazon czim 20-ik és 21-ik czikke szerint a polgárok jogosítják egyesületekbe társulni, mely jogelőleges rendszabályoknak alá nem vethető, és mindenki kérvényeket nyújthat be a közhatóságoknak, s ily kérvényeket akár egy akár számosabb polgár írhat alá. Németalföld alkotmánya fő fejezetének 10- ik czikke szerint a bonlakosoknak joguk van egyesülésre és gyülekezésre. A törvény szabályozza e jog gyakorlatát a közrend érdekében. Dániában a polgároknak joguk van előleges engedély nélkül minden törvényes (nem törvényellenes) ezés végett egyesülni. Közigazgatási szabály által nem lehet semminemű társulatot eloszlatni , be lehet azonban tiltani valamely egyesületet ideiglen (provisoirement), de ez esetben rögtön törvénykezési uton kell ellene eljárni, hogy törvényszerüleg oszlattassék el. A polgárok fegyvertelenül összegyülekezhetnek. A rendőrségnek joga van közgyülekezeteknél jelen lenni. A szabad ég alatti gyűlések eltiltathatnak, ha félni lehet, hogy a közbékét háborítják. — Lázadás esetén a fegyveres erőnek (ha meg nem támadtatik) nem kell beavatkoznia mielőtt a sokaság a királyi törvény nevében háromszor fölszólittatott arra, hogy oszoljék szét. Görögországban a polgárok békésen fegyvertelenül gyülekezhetnek. A rendőrség a nyilvános gyülekezetekben vehet részt. Aszabad ég alatti gyűlések eltiltathatnak, ha veszélyeztetik a közbátorságot. A görögök jogosan egyesülhetnek, ha az ország törvényeihez alkalmazkodnak, mely törvények azonban soha se rendelhetik az egyesületi jogot a kormány előleges felhatalmazása (autorisation préalable alá. A román polgárok előleges engedélyezés nélkül fegyvertelenül és békésen összegyülekezhetnek a gyülekezeti jogot szabályozó törvények szerint, és mindennemű kérdést megvitathatnak. A szabad ég alatti gyűlések azonban a rendőrségi törvényeknek vannak alárendelve. A románoknak joguk van társulatokat alkotni, az egyesületi jog gyakorlatára vonatkozó törvények megtartása mellett. Olaszországban szabad a polgároknak békésen, fegyvertelenül gyülekezni, megtartva a törvényeket, melyek e jog gyakorlatát szabályozhatják. A szabad ég alatti gyűlések a rendőri törvények alatt állnak. Anhslt-Dessauban az alkotmány 2-ik címének 15-ika biztosítja a szólás és sajtószabadságot és az egyesületi jogot. Egyesek úgy mint számosak kérvényeket nyújthatnak be. A polgárok föl vannak jogosítva békésen és fegyvertelenül gyülekezni, s e jog gyakorlatához "előleges engedély nem kívántatik. E jogok áthágása gyanánt csak oly cselekedet tekinthető, amely a büntető törvény szerint „tiltott vétségek körébe esik. Poroszország 1850-iki alkotmánya szerint a poroszok jogosítják előleges engedély nélkül békésen, fegyvertelenül, zárt terekben összegyűlni. A szabad ég alatti gyülekezetek az előleges engedély tekintetében is a törvény rendelete alá esnek. A poroszok egyesülhetnek oly czélokra, melyeket a büntető törvény nem tilt. A „Pesti Napló“ tárnája. San Franciscotól New-Yorkig. (Bernát Géza követségi titkártól.) Hr. Great Salt Lake City széles, egyenes utczákkal bir. A házak távol egymástól építve, rendesen bekerített tágas udvartól és kerttől vannak körülvéve, s egész külseje mondhatni kellemes benyomást tesz az utazóra. A város magas, kopár sziklák aljában fekszik, és csak egy oldalról van nyitva, honnét a sóstóra, és az a t övedző hegyekre szép kilátás nyílik. A gyorskocsi a Townshend Househoz vitt. Ez egy csinos és tiszta szálloda a város egyik főutczáján, a Westend Streeten alig egy pár száz lépésre az újonnan épült nagy Tabernacle-tól. (Mormon templom.) A Tabernacle nagy, ízléstelen, kerek épület, sokkal inkább hasonlít lovardához, mint templomhoz. Sem kívülről, se belölről nincs rajta diszités. Fehére van meszelve s roppant magas fazsindelylyel fedett teteje nincs arányban a fal alacsonyságával. Az épületen körül egy oszlopos corridore van. Erről nyílnak a bemeneti ajtók, melyek száma, ha jól emlékezem, a húszat meghaladja. Végig hallgattam e Tabernacle-ban egy mormon egyházi szertartást. Egy úr a szószékről tartott beszédet, de biz az mind az előadást, mind a beszéd tartalmát illetőleg, felette gyönge volt. Brigham Younghoz a mormonok főpapjához San Franciscóból történt gyors elutazásom miatt nem szerezhettem ajánló levelet, és így meg kell elégednem lakásának megnézésével. Brigham Young 67 esztendős és 60 neje van, de ezek közöl csak 18 lakik vele, a többiekkel nagyrészt spirituális összeköttetésben van. Ő a leggazdagabb ember a mormonok közt. Salt Lake City tizedrésze az övé, vagyonát több millióra becsülik, de ez sem lehet felette sok 18 felesége eltartására. Házát és kertjét körüljárva, nejei közül láttam többeket, kik közt egynéhány igen csinosat, egyáltalán határozottan ellent mondok azon több helyen olvasható állításnak, hogy a mormon nők kevés kivétellel nem a szép-, hanem a csúnya-nemhez tartoznak. Mert mind az utczán, mind a színházban látni sok csinos nőt. A színház egyszerű, ízléses épület. Sokkal jobb előadásokat látom itt, mint a san-franciscói színházakban. Úgy látszi, nagyon kedvelik Amerikában az ír melodrámákat Itt is San Franciscóban is mindennap izlandi darabokat hoztak szinre, melyek erős kifejezésekkel telvek az angol zsarnokság ellen. Az ily helyek aztán roppant tapssal és tetszéssel fogadtatnak, nemcsak a számos izlandi által, de a yankeek által is, kiknek szintén kedvük telik benne, ha Anglia elleni ellenséges érzületüknek nyilvános helyeken kifejezést adhatnak. A mormonok, hogy magukat az Amerikában nagy mértékben uralkodó kereskedési szédelgés ellen biztosítsák, a „Zion mercantile association“t alakították, és minden igaz hitűnek kemény büntetés alatt meg van tiltva, szükségleteit más gyárosoktól venni. De a társulat monopóliumával nem él vissza, készleteik jók és illendő árakon is adják. A nyerészkedési vágy úgy hiszem, nem tulajdonsága a mormonoknak; legalább én rövid ideig tartott köztük időzésem alatt ennek semmi jelét sem tapasztaltam. Ők inkább földmívelő nép, és e tekintetben bámulatos szorgalmat fejtenek ki. A legvadabb és terméketlenebb helyen, ahol csak a legcsekélyebb remény lehetett, hogy a föld a reá fordított munkát és fáradságot visszaadja, egyiket sem kímélték. Az út mellett Uintah-tól Salt Lake*Cityig jobbról-balról szép gyümölcsös kertek, szántóföldek stb. terülnek el; ez utóbbiak kisebb mennyiségben, mert erre ezen kietlen szítják épen nem alkalmasak. A mint ideutazásom nem volt ment kisebb úti kellemetlenségektől, kísértek azok elutazásomban is. A gyorskocsi reggel fél 4-kor indul innét Uintahba. A kocsik belsejében szűken 9 személyre van hely. Mi is kilencen voltunk, útitársaim közt voltak mormonok és gentile-ok is, kik egymásnak gyengéit az egész út folytán erős és éles kritika alá vonták. Tekintve az utak rész karban lett, elég sebesen mentünk, de a szegény utas, ki egynéhány órát utazik ezen kocsikban, visszaemlékezik arra egész életében. Uintahtól kelet felé a tájékép oly puszta és kietlen, mint San Franciscótól a mormonok területéig. A vasút szünet nélkül emelkedik. T. i. két nap és két éjjel át 6—8000 láb magas fensikon Sherman állomásnál éri el a legmagasabb pontot. A Rocky mountainen át (ez 8400 lábra fekszik a tenger színe felett) Schermann felé a vidék nem oly puszta egyformaság. Itt látni néhol fákat, zöld füvet, sőt még a sziklák formázata is nyújt változatosságot. A vasúti állomásoknál indusokat látni. Ezek egy része mint szolgák vannak alkalmazva, de a túlnyomó rész koldulni jön oda, s mindannyian európai szabású ruhákat viselnek. Primitív nemzeti öltözetükben nem látni őket a vasút körül, ezt úgy látszik igen örömest felcserélik a fehérek által nekik ajándékozott ruhadarabokkal. A férfiak közt látni izmos, erős alakokat, de a nők a lehető legszomorúbb képét adják azon szegénységnek és elhagyatottságnak, melyben e népfaj él. Egyetlen foglalkozásuk a koldulás, rongyokba burkolt gyermekeikkel hátukon. Arczbőrük veres, de e mellett még rendesen czinóberrel is festik be képüket lángvörösre. Hajzatuk igen erős és sűrü, de legkisebb gondot sem fordítanak rá. Rablási hajlamaik daczára eddig még kímélték a vonatokat megtámadásaiktól , pedig ezt a legnagyobb kényelemmel tehetnék az utasok hatbörének nagy veszedelmére, mert a vonatokkal nem megy katonaság és ezen több száz mértföldnyi hoszszú területen csak 2 erőd van, mlg néhány száz ember őrséggel. Oly gyorsan építették e vasutat, miszerint még időt sem nyertek arra, hogy a munkások részére leölt marhák csontvázait a vasút közeléből elhordják. Ezrenként hevernek ezek közvetlen a vasúti sínek mellett Eleinte azt hittem, bölények (buffalo) csontvázai, de később oly számos vázat, és ezeket annyira közel láttam a pályához, hogy csalódásomat könnyen felismertem Látni néha a vonattól kisebb csapatokban futni gazellákat és (prairie) mezei kutyákat; ezen két faja a vadnak a prairie-ben leggyakoribb, továbbá még a buffalo is. De ez utóbbiak mind inkább kisebb térre szorulnak a folytonos üldözés elöl, most már csak Kansas-ban, Collorado-ban és a Missouri melletti néhány state-ban vadászhatok. Szárnyas állatot nem láttam egyetlenegyet sem, még varjú sem mutatta magát. De vizi vad nagy mennyiségben van a Sós-tó melletti utakban. Elhagyva Shermant, a vonat folytonosan lefelé tart, míg Omahanál a Missourihoz ér. Itt még eddig nem sikerült vasúti hidat verni, több ölnyi mélységben nem találnak kemény földréteget, hova az oszlopokat beverhetnék, minden kísérletek meghiúsultak a nem gyanított akadályon. A közlekedés a Missourin át gőzhajók által történik. Ezek felette czélszerűleg vannak építve, négylovas omnibusok behajtanak a gőzösre, ott megfordulhatnak, és a folyó túlsó partjára érve kihajtanak. Ez igen meggyorsíja az utasok szállítását és megkönyíti a már a szállítást, mert a legnagyobb teherhordó kocsikból sem fognak ki. Omaha az utóbbi néhány év alatt óriásilag emelkedett. Egy kis telepből 15,000 lakóval biró város lett. Ezen emelkedést csupán szerencsés fekvésének köszöni, innét kezdődvén meg a Pacific vasút építése. Átmenve a Missourin több irányban vezet vasút, kettő parallel megy Chicagóig, egy pedig a Missouri partján St. Louisba. Én Chicagónak mentem, részint azért is mert már maga a város is jobban érdekelt, másrészt pedig Chicagóból New Yorkba menve a Niagarát érinthettem utamban. Azon a helyen,hol most Chicago fekszik, húsz évvel ezelőtt egy ház sem volt, jelenleg 300,000 lakossal bír, és így népességre New York, Philadelfia és New Orleans után következik; ezen rendkívül gyors és páratlan emelkedését főleg a Michiagan tavon való kereskedésének köszöni. A Missouri és a Mississipi folyók közti síkságon,szépen művelt földek és igen csinos helységeken megy a vasút keresztül,a Misissipin Cliftonnál igen szép vashídon megy át. Nagy különbség van a Missouri és a Mississippi partjai közt Míg a Missouri partja több miféldnyi szélességben terméketlen, kopár homok, a Mississippi termékeny földek, rétek és erdők közt foly, és különösen Cliftonnál vidéke rendkívül szép. Chicagóból Canada déli részén át 20 óra alatt a Niagara zuhataghoz érkeztem, a Michigan Central railroad-on ezen Canadának igen szép erdős részén visz keresztül, de az utóbbi években az erdőkben nagyon pusztítottak,főleg a vasúthoz közel leginkább szántóföldekké alakítván azokat. A vonat egy óra hoszszant az Ontario tó mellett megy.Az útnak ezen része kiváló szép a növényzet époly élénk szinű,mint Angliában,erdővel benőtt dombok és völgyek váltják fel egymást. A Niagarán függő hídon (suspension-bridge) megy át a vonat, a zuhataghoz egy pár ezer lépésre. A híd igen szép mű, a kilátás innét a Niagara esésre meglepő szép. A vasúti függő hídon kívül még két híd van a Niagarán építve, kocsik és a gyalog járók számára. Az idény végével nov. 1-jén a nagyobb szállodákat mind bezárják, egynek kivételével mely a téli évszakra marad nyitva, az elkésett utazók számára. Megérkezésem után először a canadai oldalra mentem át, a Niagara főbb eséséhez, az úgynevezett „Table*rock“ közelében. Viaszos vászonba öltöztem, lehet azonban vezető segélyével az esés közvetlen közelébe is menni, midőn az ember feje fölött zubog el a roppant víztömeg. Gyönyörű látvány ez, hanem azért a szem akaratlanul is fölfelé tekint, mert azt várja minden perezben, hogy a szikla leszakad az erős nyomás alatt. Ez egy kissé elvonja a figyelmet a gyönyörű látványtól. A zuhatag környékén a legkisebb széllel valóságos eső esik és ilyenkor a közel fekvő házak folytonosan vízben vannak. Nagy és erős rohammal esvén a víz, a sziklákra magasra felzuhog, a szél felkapja a babokat és az egész környéket ködbe burkolja. Másnap reggel az amerikai oldalon lévő eséshez mentem. A látvány innét is rendkívül nagyszerű és igazán nem tudom meghatározni, mely oldalról szebb.“ Közvetlen az esések mellett, mintegy közéjük szúrva, áll a kőtorony, melynek tetejéből van, azt hiszem, a legszebb kilátás, mert innét mind a két esést látni egész terjedelmében. Továbbá, mint két óráig néztem innét az esést, de minél tovább néztem, annál nagyobbszerűnek találtam, és azt hiszem, úgy van vele mindenki. Első látásra nem lehet ezen rendkívüli szép természeti tüneményt egész nagyszerűségében felfogni. A canadai és az amerikai oldalon mértföldekre szép sétányok vannak, egyáltalán a zuhatag tájéka oly felől szép, hogy igen nehéz egyhamar annak nézésétől megválni. A Niagarát elhagyva, 18 óra alatt New Yorkba értem a vonattal, több óráig a Hudson folyam mellett utaztunk. E folyam partjai igen szépek, érdekes azon számos gőzhajót látni, melyek fel és lejárnak a folyamon, kivéve a Therasét Londonnál,nincs más folyó, melyen annyi és oly nagy gőzösök járnának, mint a Hudsonon. New-Yorkba érve, szokva lévén az európai palotaszerű indóházakhoz, igen különösnek tetszett nekem, hogy itt nemcsak palotaszerü indoház, de egyátalán semmiféle indóház nincs és a vonat úgyszólván az utczán áll meg. New-Yorkban voltam,átutazva oly vidékeken, melyek képe bizonyára eltörülhetlen lesz emlé kezetemben. .Az egyesülési joghoz. (I) Angliában a múlt század közepén érte* kező kereskedési egyesületek alakultak.1769-ben volt az első nyilvános gyülekezet azon czélra, hogy a nép jogai felöl világosittassék fel. Harmadik György alatt, a hazafiak nagy aggodalmára, törvény alkottatott, melyhez képest bármely gyülekezet megtarthatása végett az összejövetel helye és tárgya ülés előtt öt nappal a hírlapokban való jelentendő a jelentés a háztulajdonosok által aláírandó s a békebirónak benyújtandó ; továbbá minden egyes biró fel volt jogosítva a gyűlés eloszlatására,ha az abban tartott beszédek által a királyt