Pesti Napló, 1870. június (21. évfolyam, 124-146. szám)
1870-06-03 / 126. szám
és ujonczok elrendelése ellenében egyszerű megtagadást decretál. Nem vonja el végül a törvényhatóságok szokott történeti jogait az ország, kormány és törvényhozó testületteli fontos érintkezésben s igy a megye jövőben sem szűnik meg köztörvényhatóság és politikai iskola lenni. 2. A bizottmány felerésze a legtöbb adót fizetőkből .l 1. Hogy a birtokkal járó értelmiségnek befolyást kell engedni , kétségbe nem vonható, de az is tagadhatlan, hogy a széles alapú követválasztási census mellett az ochlokratia azt kizárhatja. Minda mellett nem látom szükségesnek, hogy a conservativ elemnek ily túlsúlyt biztosítsunk. A törvény őrködhetik a legnagyobb terhet viselők érdekei, de a jogegyenlőség felett is. De városokban ezen számot célszerűtlennek is tartom. Tudjuk, hogy itt az értelmiséget nem annyira a földbirtok, mint az u. n. intelligentia, továbbá ipar és kereskedelem képezik. Félő tehát, hogy e számnál ki lesznek zárva ezen elemek a bizottmányból, holott nekik legtöbb jogosultságuk volna ott a legfőbb érdekeik. Elfogadom tehát azon nézetet, hogy a bizottságnak csak egyharmad része álljon legtöbb adót fizetőkből. 3. Tisztviselőket a közgyűlés választja 6 évre. Mind az elmélet, mind a gyakorlat szempontjából eléggé igazolt jognyelv. Felesleges bővebben indokolni azok előtt, kik e tárgy felett mélyebben gondolkoztak. Elég egyszerűen megemlíteni azon két körülményt, hogy a) a bizottság rendszerint szine-java lévén a közönségnek, inkább ismeri értelmes, munkás és megbizható egyéneit, nem is említve a nép romlásába vezető korteskedési szenvedélyeit. b) 6 évi időköz inkább ösztönöz hivatalviselésre s egyéb pálya feláldozására, de a választóközönség véleményének megalakulására nézve is, bővebb és korrectebb alkalmul szolgál. 4. A felelősség elvének keresztülvitele. A tiszta democratia kívánalma, mit mindnyájan óhajtünk. Hazánk törvényei közt számtalan helyen ki van monda, de patriarchális intézményeink miatt gyakorlatilag a papiron maradt. Kifejezését nyerte a kormány eljárásaiban, az 1868. évi adó-, ügyi törvényben s bírósági rendszerben ; illő tehát, hogy a törvényhatóságokon és községeken keresztül alkalmazva legyen minden hivatalos functión — az utolsó falusi esküdtig. A helyes közigazgatás főleg attól függ hogy minden bizottmányi tag és tisztviselő felelősségének tudatában legyen, cselekvényei s mulasztásaira nézve. 5. Az önkormányzat és közigazgatás költségeit a törvényhatóság viseli, melyhez az egyén is hozzászól. Ez főleg a megyékre vonatkozik, mert a városok már gyakorlatában vannak. A törvényhatóságok inkább ismerik szükségeiket, de a pótadó behajtása egyszerűbb is lesz az államadóval együtt, feleletet nem kapott, reá lőtt, de nem híve, hogy találta. A lengyelek és Descriveaux úr, kinek őre talán nagyon hirtelen volt a lövésben, egyenlően érdekelve voltak benne, hogy egy per botrányát elkerüljék, azért közös megegyezéssel elsimították a dolgot. Ezen esemény mindazonáltal sok megjegyzésre adott okot. Donanski magyarázata nem talált hitelre. Radzivil vsszaemlékezett, hogy ez a fiatal ember vezért neki először a herczegnőről, és megdöbbentő volt őt forró bámulata által, melyet az iránt mindat tanúsított. Domanski discretiója daczára különböző jelk gyűjtöttek, amelyek mély szenvedélyt látnának elárulni. Hogy mindent elmondjunk, uólag gyanúsaknak találtattak a legegyszerűbb lépéseik, és cserft-le dolog, mely addig egészen természetesnek látszott. Nem kételkedett többé senki, hogy a herczegnőnek kedvese vlt, és többen, kik szivek mélyében irgyették Domanski sorsát, kalandornőnek bélyegezték és hajlandók voltak Domanskit bűntársának tartani. Mindazáltal szokásból, vagy hogy meg ne hazudtoltassanak, még mgőrizték külsőleg a tiszteletet irányában , de ő nem csalatkozott azon változás iránt, mely tekintetében véghezment. Noha tudta, hogy azultánhoz intézett levele nem küldetett el veszélyesen tartózkodott magyarázatot előidézni. Radzivd készült Velenczébe visszatérni ; nővére már elutazott Volt, és ez az elutazás mintegy jeladás volt a szétoszlásra. Ideje volt, hogy a herczegnő, ha el akarta kerülni a bizonyos szakadást, melynek zaja kellemetlen viszhangot kelthetett volna, tisztességes visszavonulásra határozza magát. Jelentés a nélkül, hogy tervei iránt magyarázatot adott volna, hogy Rómába készül utazni, hol a pápa épen akkor meghalt. Martinelli Knorr esdekléseire, ki nem távozott volt Velenczéből, egy újabb összeget előlegezett neki. Montagne Eduard egy ajánlólevelet juttatott neki Hamilton lovaghoz, Anglia nápolyi követéhez. Újra áttéréséről beszélt. Domanski, Czarnovszki és egy Chanecki nevű jezsuita, ki valószínűleg dicsőséget remélt aratni ilyen rangú személyiség áttérítésével az új pápánál, egyedül maradtak i ilyek hozzá. Hassau hajójára fogadta őket és a kis csapat, néhány cseléd kíséretében 1774. october 30-án partra szállott a barlettai kikötőben. (Folyt. köv.) Miután pedig a kebelbeli kiadások pótadóból fedeztetnek a polgároktól, ezek hozzászólása természetesen indokolt. Térjünk át ezek után a részletekre. A javaslat 1. §-ban foglalt „a törvény“ kifejezés helyett használandó volna inkább : „ezen törvény.“ A 3. §. d)pontja indokolatlan megszorítása az önkormányzat jogainak. Azonkívül „a terhes szerződések kötése vagy felbontása“ oly körülíratlan elasticus fogalom, hogy végelemzésben egy csősz félfogadására is alkalmazható. Ez tehát közelebbről meghatározandó, vagy még inkább kihagyandó volna, valamint az f) pont azon felesleges kitétele „és átalában minden határozat, melyre a törvény (?) felsőbb megerősítést rendel“, teljesen kitörlendő. A 9. §. szerint az árvaszék elnöke a tiszti ügyész. Ez intézkedést alkalmatlannak tartom, mert ha a t. ügyész számoltatja meg a gyámokat, realizálja a vagyont s ő hajtja be a követeléseket, — tagja ugyan lehet, de nem elnöke az árvaszéknek. A 11. §. intézkedését a pótadó kiszolgáltatására nézve nem lehet helyeselni. Ebből visszaélések, sőt a közigazgatás fennakadása is származhatik : a pótadót tehát teljes befolyt mértékében, az önkormányzat kiadásaira átadni jogos is, méltányos is. A 15. §. második kikezdése egészen mellőzendő volna ; nemcsak azért, mert az első kikezdés tartalmával ellentétben áll, hanem azért is, mert a haladás és szabadság tekintetében viszszalépésnek tűnik fel. Továbbá ezen rendelkezést a gyakorlati életben kivihetetlennek tartom. Hol van azon választó vonal, mely az élő törvény megbízálása s a törvényhozás eljárása közt húzandó ? Hiában decretálunk mi elméleti szabályokat a törvényben, ha az élet annak ellentmond s a praxis kijátszsza. Én teljesen méltánylom a kormány intenzióját a törvényhozás szentélyének megőrzésénél, ezen rendelkezés fogalmazásában , de ezen más után s más eszközökkel kell segíteni. Maradjon tehát egészen el, nehogy a köztörvényhatóságok a közszabadság érdekében jogos panaszokat formálhassanak; ennyi szabadságot elbír még a magyar képviselőház! A 23. §. második kikezdése semmi összefüggésben sem lévén az elsővel, átteendő volna a 66. §. végére. Továbbá a választókerületeket nem kellene annyira felaprózni, mint melyek a személyes tusáknak folytonos színhelyei lesznek. Látjuk továbbá, hogy még a követválasztásoknál is ezrenként tartják magukat vissza a választók, annál inkább teendik ezt bizottmányi tagok választásainál. De a munka oekonómiájára nézve is takarékosabb és időnyerés kívánatos. A 27. §-ra nézve is volna némi megjegyzésem. Itt a javaslat kimondja, „hogy választó és választható a törvényhatóság mind azon lakosa, a ki országgyűlési képviselőválasztásra jogosítva van.“ Nem hivatkozik ugyan világosan az 1848. V. t. czikkre, de bizonyos, hogy más választási törvényeink még nincsenek. Hogy pedig ezen törvények hiányosak, az idő szárnya túlhaladta azokat, mindenki tudja; valamint azt is, hogy új választási törvények, a szóban levő javaslat életbeléptéig már nem hozathatnak. Bármi széles tehát az alap, melyen a választott bizottmányok állanak s ez kívánatos is: nem tartom czélszerűnek, hogy a nevezett törvénycikk 2-ik §-nak e) pontja ismét alkalmazásba jöjjön. A kiváltságok kora lejárt, ezen elavult jog tehát már a jelen törvényben eltörlendő volna, valamint óhajtott irányban módosult a választási törvény és képesség azokra nézve is, kik sz. kir. városokban írni s olvasni nem tudnak. A 43. §. a közgyűlések hatáskörét szabályozza s annak különösen p) pontja a felirati jogot azon kormányrendeletekre nézve, melyeket az alispán vagy polgármester a közgyűlés elé terjeszt. Habár az állami közigazgatás tekintetében az egyéni rendszer felé inkább hajlom is , mint a testületi kormányzás felé, hol szintén lehet centralisatió , mégis az önkormányzat jogai felett, magát a köztörvényhatóságot látom elsősorban hivatottnak őrködni. Nem következik ebből, hogy a kormány felügyeleti jogot ne gyakoroljon, melynek szükségét Szentkirályi Mór is elismeri ; de az sem következik, hogy csak az alispán vagy polgármester egyéni felfogásától függjön, mily kormányintézkedéseket adjon a közgyűlések tudtára ? főleg ha azok a municipium belügyére vonatkoznak. Kívánatos volna tehát a köztörvény hatóságoknak ezen eminens joggyakorlására nézve törvényes garanciát nyújtani. Ezen a. p) pontja után tehát egy új pont beigtatását indítványozom, melyben kimondatnék a közgyűlés joga azon jelentések tárgyalására is, miket az alispán vagy polgármester az önkormányzat ügyeiben kelt kormányrendeletek végrehajtásáról feltétlenül megtenni időnként kötelesek, hogy azokra nézve a közgyűlés utólagos felirati vagy kérelmezési jogát gyakorolja. A 45. §. azon intézkedését, hogy a határozatot a szólók többsége szerint kell kimondani, nem pártolhatom. Mert ebből még az általános érzületet következtetni nem lehet, sokan lévén kik szavazni akarnak, de szólni nem ; másrészt pedig két párt közt a szólásnak végetossza■ nem volna. A szavazás tehát felállással vegyülve maradással volna először megkisérlendő. A 46. §. szerint a közgyűlésen a jelenlevők határoznak s minden indítványt előbb a jegyzői hivatalnál közszemlére kell kitenni. Ezen rendelkezések nem vezetnek a kívánt czélhoz. Mert igaz ugyan, hogy a tisztviselőknek szavazattal fel nem ruházása esetén gyakran közgyűlést tartani sem lehetne; de az is igaz, hogy bizottmányi tagok hiányában ily tisztiszék vagy kisgyűlés, nyilvános bizottsági ülés szinével s jellemével nem birna. Kellene tehát bizonyos számú képviselőknek jelenlétéről gondoskodni s azok köteleztetéséről intézkedni, mert különben 56 ember végezhet a városi vagy megyei bizottság nevében. Az indítványok tárgyalását pedig előleges benyújtástól nem tanácsos függővé tenni, mert ettől a tagok rendszerint tartózkodnak s gyakran a nyilvános tárgyalás folytán merülnek fel. A főispánok rendes jogait két esetben óhajtanám mérsékelni, illetőleg megszüntetni, t. i. az 53. §. d. és g. pontjában. Első esetben a főispán felhívásához képest, vagy anélkül is, maga a közgyűlés rendeljen vizsgálatot saját hanyag vagy vétkes tisztviselője ellen s a felfüggesztést is önállólag gyakorolja, értve ezt az alispán ellenében is, a második esetben pedig a kijelölés jogát az 848. 17. t. sz. szelleme szerint megosztva gyakorolja. Ezeket részint az önkormányzat elvben kimondott önállósága követeli, részint a hivatal érdeke megkívánja. A 63. §. szól a városi polgármester hatásköréről, bár nem oly részletesen mint az 58. §. az alispánéról, sőt némi homálylyal is, amennyiben a 2.j pont alatti jogforrások közelebbről ismeretlenek. Igaz, hogy mellette a városi tanács is, de ennek jogköre sincs szabályozva. A d. pont alatti „végrehajtja“ szó után kiteendő volna: „a közgyűlés törvényes határozatait“ illetőleg stb. A 66. §. c) pontjából azon kifejezés: „se bűnvádi kereset“— egészen elhagyandó volna. Elég, ha benne van az, hogy „büntetés alatt“, azaz elítélve nincs. A bűnvádi kereset még nem feltételezi a bűnösség tényét, sőt az illető abból ártatlanul is léphet ki. Mért sújtsuk tehát őt már előre közbecsületében s foszszuk meg családjával együtt kenyerétől ? Tudjuk, hogy választások alkalmával a személyes és pártérdekek napirenden vannak s a törvény ezen gyengeségét az önzés és szenvedély könnyen kizsákmányolhatják. Tartsuk meg tehát a 1848,1231- ez. 16 §-nak ide vágó értelmét. Végül a „becste emítő“ bűntetteket szintén elő kellene számítani. A 67. § ban felsorolt megyei és városi tisztviselőkön kívül, szükséges volna a szolgabió és városi tanácsnokokra nézve is szabályul kimondani és megkívánni a jogvégzettséget és vizsgákat. Ezt, úgy hiszem, felesleges bővebben indokolni. Mert habár megyékben az alispán és városokban a polgármester kezében lesz is az önkormányzat és közigazgatás valóságos gyakorlata, felelősség mellett tartva, mégis a szolgabíró és városi tanács körében is naponként fordulnak elő jogi és pénzügyi kérdések, melyeknek helyes elintézéséhez magasabb képzettség kivántatik. Attól pedig nem tartok, hogy Magyarország közigazgatási tiszti karára kellő számú jogvégzett egyéneket ne kaphatnánk. Indokolja ezen szükséget továbbá az is, hogy a megyei és városi tisztviselők,már eo ipso közgyűlésen is szavazattal bírnak. A 18. §-ból elmaradhatna szintén a főispán helyettesítése a tsztújitás] tartalmára; ellenkezőleg ki kellene mondani, hogy a jelenlegi tisztviselők tartoznak hivatalaikat az átadásig pontosan betölteni. Ezt kivánja a közigazgatás folytonossága, míg a főispáni helyettesítés előleges pressiót gyakorolhatna. A 74. §-nak a konok perlekedőkre vonatkozó része felesleges. Erről már van törvény s ezt az egyes esetben úgyis a biró ítéli meg. A 75. §. első és második része közé be kellene még igtatni: „E végett valahányszor a közvagyon vagy egyesek vagyonkérdései felett hozatik határozat, — mindig név szerint történik a szavazás s a szavazók neveinek jegyzőkönybe kell vezettetniük.“ Ezek azon reflexióiket a jelen javaslat mind általános részére, mind az egyes szakaszokra nézve ezúttal kiemelni s a kormány és képviselőház figyelmébe ajánlani óhajtottam. Adjon isten a kísérlethez kedvező fogadtatást a nemzet részéről és szerencsés időjárást. M. J. magát határozata előtt, méltányos-e, ha a jogokat megszorítja, czélra vezet-e, s mi következése lesz a megszorításnak. Ami a méltányosság kérdését illeti, az fő tekintetet érdemel annál, kit egy nemzet akarata úrrá tett az egyesek felett. Ha a törvényhozó tekintbe veszi hogy mindazon orvosok, kiktől el akarja venni a jogot, hogy államorvosokká legyenek, hiven s lelkiismeretesen vizsgát állottak ki már egyszer abból, miket mindeddig az államorvosi hivatalra szükségesnek határozott, s ha meggondolja, hogy az egészségügyi tanács megint vizsgára akarja kényszeríteni ugyan a férfiakat, másodszor is ugyanazon tárgyakból, eszébe fog jutni, hogy ez zaklatás, mert felesleges, hogy alaptalan, mert több tárgyból csak nem kívánhat az országgyűlés vizsgát, mint mennyit meghatározott, ha százszor is meg volna győződve arról, hogy jövőre több előkészültség lesz kívánatos, miután mindeddig alkalmat sem adott arra, hogy a több előkészültség megszerezhető lett volna, vagy lenne, mert azt csak nem mondhatom alkalomnak, ha egyegy magántanár elrejtve tanít, hallgatás kötelezettsége nélkül oly tantárgyakat, mint a törvényszéki vegytan, mérgezések tana, járványtan, épületi szövettan, orvosi statistika, egészségtan, elmebetegségek tana stb., mik szükségesek ugyan az államorvosnak, de mint a rendkívüli tantárgyak soha vizsga tárgyait nem képezték. Továbbá kérdés, hogy az oklevelesekre elrendelt új vizsgával mi célt ér el a törvény az államorvosi hivatalok betöltésénél ? Vegyük a dolog gyakorlati oldalát szemügyre. Az országgyűlés elhatározza, hogy az újonan hivatalba lépő régi okleveles orvosok vizsgát kötelesek kiállani, s egyúttal pályázatot hirdet 3000 községi orvosi állomásra. Jelentkezni fog talán 30 orvos, ki rászánja magát a vizsgára, de a többi 2970 községi orvosi állomást csak nem lehet betöltetlen hagyni, vagy oly könnyűvé, játékká kell tenni a vizsgát, hogy boldog, boldogtalan átjusson rajta, vagy kivételt kell tenni a törvény alól, hogy csak azon üres állomások betöltessenek. Első esetben nevetségessé lesz oly intézmény, mely jövőre az államorvosi képzés jobb szervezése után képes lesz nagy befolyást gyakorolni a közegészségügy előmozdítására, második esetben hozott az országgyűlés egy törvényt, mely végrehajtásának első pillanatában hasznavehetetlennek bizonyul. Hogy tehát az államorvosi vizsga fontosságából ne veszítsen, hogy kivihetlen törvények ne hozassanak a törvény tekintélyének kárával,, meg kell alkudni a körülményekkel, le kell nyelni a keserű falatot s elhatározni , hogy „az államvizsga letételére nem kötelesek azon orvostudorok, kik eddig már megkapták tudori oklevelüket, s nem kötelesek mindazok, kik a törvény kihirdetése előtt léptek az orvosi pályára,“ mert mindannyian azon tudattal léptek e pályára, hogy az orvosi oklevél kelte után képes nekik nemcsak a magángyakorlatban, de mint egyúttal államorvosi oklevél hivatalos állásban is kenyeret adni. Hogy miként jusson a tiszti s községi orvos hivatalba, kinevezés vagy választás által, arról következő czikkemben. Dr. DULÁCSKA. * * * Tiszti főorvos s községi orvos. .. Most vegyük szemügyre az államorvosi vizsgát. E tárgyra vonatkozókat csak az egészségügyi tanács javaslata tartalmaz, s abban látjuk, hogy kik altiszti orvosi vizsgának megfeleltek,s az országos egészségügyi tanács által képességi bizonylattal láttatnak el azok alkalmaztathatnak tiszti orvosokat,akik aképességi bizonylattal nem bírnak nem pályázhatnak, ki nem jelölhetők, s nem alkalmazhatók hatósági hivatalra. (28., 29. §) Nem köteleztetnek a tiszti orvosi vizsga letételére mindazon hatósági orvosok, kik e törvény kihirdetése előtt legalább két évig folytonosan hivatalos működést gyakoroltak (30 §) E czikkekben az egészs. tanács meghatároztatni akarja, hogy jövőre mindazok, kik orvostudorrá lesznek, qualificatiót az oklevéllel még nem nyernek államorvosi szolgálatra, mint eddig, csak külön államorvosi vizsga letétele után pályázhatnak jövőre hatósági orvosi hivatalra. Ez helyes. De egyúttal két részre osztja azokat is, kik e törvény kihirdetése előtt jogosítványt nyertek oklevelükkel mind magánorvosi gyakorlatra, mind államorvosi szolgálatra,éspedig olyanokra, kik nem lesznek kötelesek letenni az államorvosi vizsgát újra, és olyanokra , kik kötelesek letenni. Én nem látom ugyan át, mi jogosítja felaz egészségügyi tanácsot azon feltevésre, miután állítja, hogy az eddigi eljárás minden képessé tevés mellett is javítandó, hogy mindazok, kik eddig államorvosi hivatalra léptek a nem kielégítőnek keresztelt oklevéllel, már hivatalra lépés által képesekké lettek , s mindazok, kik nem voltak oly szerencsések, államorvosi hivatalra léphetni, már annál fogva képtelenek. De tényleg a különítést megteszi, hogy jogosan-e, arról kétkedem. Kétkedem pedig azért, mert vagy képes volt mindaz, ki jelenleg oklevéllel bír, az államorvosi szolgálatra, vagy nem, miután egyforma oklelet nyert mindannyi; - a gyakorlatiasság adhat előnyt alkalmaztatásban egyeseknek , kik már úgy is képesek, de a képesítettektől a gyakorlatiasság hiánya nem ragadhatja el az alkalmaztatásra kilátást , nem teheti kérdésessé , s még kevésbé függővé egy újra leteendő vizsgától, annyival kevésbé, mert magát a gyakorlatiasságot az új vizsgával sem nyerik meg, az mindig idő kérdése ; mert maguk a mostani egészségügyi tanácsosok többsége is azok sorából való, kik államorvosi hivatalt nem viseltek, a mégis képesek az egészségügy főközegének lenni, úgy abban a körben kivülök is lesz még jócsomó az államorvosi szakokban jártas egyéneiket egyszerre képtelenné nyilatkoztatni valódi megbánás. Mérjünk egyenlő mértékkel. Osztott jogait egyeseknek elveheti ugyan a törvényhozás, de meg kell komolyan kérdeznie Országgyűlés. t. A főrendiház mai ülésében három vasúti törvényjavaslatot tárgyalt. Ma került először a főrendek elé a kérdés, — adassék-e a másodrendű vasutaknak állami kamatbiztosítás, avagy nem ? A mai ülésre már régen készültek, s az elnök már jóval előbb sürgősen felhívta a ház tagjait a megjelenésre. Meg is jelentek 150-en. A határozati javaslat, melyet Andrássy Manó gr. a nyíregyház-ungvári másodrendű vasút tárgyalása alkalmával beadott, mindenesetre figyelemreméltó, amennyiben nemcsak a másodrendű vasutaktól kívánja megtagadni a kamatbiztosítást, hanem e rendszert még az elsőrendű vasutakra nézve is meg kívánta szorítani. A vita, melyben Zichy Ferencz gr., Waldstein gr.,Vécsey b., Kerkápolyi pénzügyminiszter és Hollán Ernő államtitkár résztvettek, jobbára a határozati javaslat körül forgott. Az egész vitát legjobban jellemzi az, hogy a kamatbiztositási rendszernek egyetlen partisanja sem akadt, mig heves ellensége támadt Zichy Ferencz grófban. Maga a pénzügyminiszter sem tartotta a kamatbiztositási rendszert absolute jónak, de nem is vetette el egyenesen, mint azt Zichy F. gr. tévé. Általában azon nézet vonult keresztül az egész tanácskozáson, hogy a kamatbiztosítási rendszer nem a leghelyesebb módja a vasútépítésnek, de az adott viszonyok között nálunk a vasútépítés csakis így lehetséges. Lipthay B. K. eszméje az állam supergarantiájáról a vita folyamában nem talált viszhangra. Azon kérdésre pedig, várjon a kamatbiztosítási rendszer a másodrendű vasutakra alkalmazható-e? az egész főrendiház, úgy látszik, egy nézetben volt a pénzügyminiszterrel s az államtitkárral együtt. Senki sem tartotta czélszerűnek e rendszert a másodrendű vasutakra is alkalmazni, de a fenforgó koncret esetben az államgarancia előnyösebbnek tűnt fel az államsegélyezésnél. A vita Andrássy Manó gr. határozati javaslatának elvetésével és a törvényjavaslat elfogadásával végződött. A ház ezután vita nélkül elfogadta a gömöri iparvasutról, a bánréve - nádasdi vasutról ss tiszai koruradalom községeinek váltságdíjáról szóló törvényjavaslatokat. II. A főrendi ház ülése június 2 -án. (Folytatás esti lapunkhoz.) Elnök Cziriky János gr. főkamarás, jegyzők Nyáry Gyula b., Csáky Gyula gróf. A kormány részéről jelen vannak : Kerkápolyi K. pénzügyminiszter, Hollán Ernő államtitkár. A főrendiház a nyíregyháza-ungvári vasúti törvényjavaslatot tárgyalja. A hármas bizottság általánosságban és részleteiben elfogadásra ajánlja a javaslatot s azon nézetét fejezi ki, hogy az engedélyokmányban a vállalkozó társulat talán kelleténél túl meg van szorítva s a kormánynak a vasanyagokra és gyári készítményekre nézve szerfelett nagy felügyeleti jog adatik. Azon kérdésre, várjon a kamatbiztosítást czélszerű-e a másodrendű vasutakra alkalmazni, a bizottság ezúttal nem kíván kiterjedni. Andrássy Manó gr.: Meggyőződése szerint a törvényhozás az államgarantiák adásában elment a non plus ultráig. Óvakodjunk további garantiáktól Határozatilag kimondatni kívánja, hogy a főrendiház ragaszkodik azon egyszer kimondott határozatához, mely szerint a másodrendű vasutak állami garantát nem kapnak. Egyszersmind azt is határozatilag kimondaná a főrendiház, hogy még fővonalakra nézve is mindaddig nem hajlandó garantiát adni, míg a kormány világosan ki nem mutatja, hogy a tervezett fővonalak az államgarantia kétharmadával felérő jövedelmet biztosan várhatnak. Kivételt csak azon vasutak képeznének, melyeknek hadászati sürgősségét a kormány kimutatni képes. Ajánlja ezen határozati javaslata elfogadását. Elnök kérdi, várjon a gróf e határozatot azon szándékban terjesztette-e be, hogy elfogadása esetén ez már a nyiregyház-ungvári vasúti törvényjavaslatra is szólana ? Andrássy Manó gr. kijelenti hogy a ház eshetőleges határozatát a szőnyegen forgó nyíregyháza-ungvári vasútról szóló törvényjavaslatra kívánja alkalmaztatni, mely e szerint vissza volna utasítandó a kormányhoz. Elnök ezért felszólítja a házat, hogy szóljon hozzá az elvi kérdéshez, melyet a határozati javaslat foganatosíttatni kíván. Zichy Ferenc gr. elfogadja a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, de mivel aki néhány hete épen a kamatbiztosítási rendszer ellen szólt, mostani szavazatának indokolására szükségnek tartja felhozni hogy a törvényjavaslat egy már létező törvénynek, az 1868. 49. t. sz. 2. §-ának kifolyása, mely e vasút "kiépítését államsegély mellett elrendelte. Szónok ezután a múltkor tartott beszédében a kamatbiztositás ellen felsorolt érveket tovább kifejti és ezeket sz ungvár-nyiregyházi vasútra kívánja alkalmazni. Szól a kamatbiztosítási rendszerről átalában, pénzügyeink túlterheltetéséről, a kormány hatásköréről a vállalkozókkal szemben stb. A törvényjavaslatot,mely előttünk fekszik, elfogadandónak véli, mert a kamatbiztosítás először csekély, másodszor pedig nem volt, aki államsegély melletti kiépítését elvállalta volna. Szónok ezután az engedélyokmányra áttérve, úgy látja, hogy a kormány a vállalkozókat anyagszerenc beszerzésére nézve szerfelett megszorította és végül nem helyeselheti szónok azt sem, hogy a tariftára nézve magának oly rendkívül nagy hatáskört kötött ki. Vécsey József. mint a vasúti bizottság tagja melegen ajánlja a javaslatot, kereskedelmi, közforgalmi szempontokból. Különben mint szabolcs megyei főispán személyes tapasztalásból tudja, hogy ott minden mértföldnyi kőút kiépítése átlag 110.000 ftba kerül , a fentartás pedig mértföldenkint 9300 forintba. Ily körülmények között csakugyan czélszerűbb egy vasút építése, melynek az állam oly csekély kamatbiztosítást ad. Újból melegen ajánlja a javaslatot. Waldstein János gr. azt tartja, hogy minden vasútnak meg kell adni a garantiát, annál inkább meg kell azt adni a szőnyegen forgó vidéknek, mert ily csekély áron talán tisztességes utakat sem lehetne azon a vidéken építeni. Emlékezteti a házat azon társaság ajánlatára, mely a munkácsi vasutat tervezte s azt egyenesen Ungvárra vezette volna. Ha azon társulat ajánlatát elfogadták volna, másfél millióval olcsóbban érték volna el,amire most sok millió kell. Szónok különben elpanaszolja baját egy társaságnak, a melynek maga is tagja és rászállja a modort, mely a vasutengedélyezéseknél alkalmaztatik. Különben elfogadja a javaslatot. Kerkápolyi Károly pénzügyminiszer: (Beszédét lapunk zártáig nem kaphatván kézhez, kénytelenek vagyunk azt holnapi esti kiadásunkra halasztani.) Perczel Miklós, baranya megyei főispán, Andrássy Manó indítványára utalva, nem tartja czélszerűnek, hogy a törvényhozás egy része oly határozott elveket mondjon ki, mely álól a jövő törvényhozásnak is megköti kezét. Nem tartja ezt czélszerűnek a státuselvekre sem, nem pedig az ily forgalmi és kereskedelmi elvekre. Szónok jelzi a vasútépítés három módját, és meggyőződése szerint nekünk más módunk nincs, mint a kamatbiztosítás melletti építés, mert még zsenge hitelünk nem engedi meg a saját pénzünkön való építést. Maga sem kívánja, hogy az engedélyezésben könnyelműen járjanak el, de ha akarunk vasutat, csakugyan kamatbiztosítás mellett kell azt építenünk. Andrássy határ,javaslatát elvetendőnek tartja. Lipthay Béla b.: Sajnálja, hogy a vitában nem merült fel az is, várjon nem lehetne-e vasutakat a felülgarantia eszméje szerint építeni, és pedig úgy, hogy azok, kiknek személyes érdeke kívánja a vasutat, maguk vállalják el a garantiát, de mivel saját szakállukra a külföldön alig kapnának pénzt, az állam felülgarantírozna, azaz jót állna fizetési képességükért. Szórok hiszi, hogy ezen módon sok vicinális vasutat lehetne létesíteni, és sajnálja hogy ezt a kormány a szőnyegen forgó vasútnál nem kísérelte meg, mert hiszen ezen vasút is különösen bizonyos érdekeltek miatt építtetik ; az ungvári korona-uradalomra lehetett volna róni a biztosítást, s ez bátorításul szolgált volna aztán egyebeknek is a biztosítást saját vicinális vasutaikért elvállalni. Csak feltételesen fogadja el a törvényjavaslatot, amennyiben t. i. bebizonyítható nem volna, hogy e vasutat tisztán 100.000 frt államsegély mellett is ki lehet építeni. , Andrássy Manó gr.: A hozzá intézett kérdésekre a következőkkel válaszol: Volt a kiál