Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 176-206. szám)

1870-08-08 / 183. szám

183. szám Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. r~-"11 .T ■JMBSMB—— kiadó-h­ivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. ▲ lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Hétfő, augustus 8.1870. 21. évi folyam. Hirdetmények díja: Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva: egéss évre . . . 22 frt. Félévre.......................11 frt negyed évre ... 5 „ 60 kr. Két hóra................. 3 „ 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 86 kr. 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Kg­t-tér : 6 hasábos petitsor 26 uj kr. A „Pesti Napló“ magántáviratai. Mainz, aug. 6. este 9 óra. (Hivata­los sürgöny.) A porosz hadoszlopok elő-­csapatai 5-dikén a Saar felé köz­ledtek. Ma reggel Kannecke tábornok az ellensé­get Saarbrü­ckentől nyugotra erős állásban találta a Spicheren melletti hegyeken s azonnal megkezdé a támadást. Az ágyu­­dörgésre a Barnecker és Stülpnagel had­osztályok csapatjai szintén oda siettek. Heben tábornok átvette a parancs­nokságot és igen heves csata után sikerült a franczia Frossard-hadtest által elfoglalva tartott állást ost­rommal elfoglalni. Francois tábornok és Reuter ezredes megsebesítettek. Gőben tábornok jelenti továbbá, hogy a Fros­­sard-hadtestből néhány százan elfogattak. A foglyok állítása szerint velünk szem­közt négy divisio állott. — A küzdelem csak akkor ért véget, midőn teljesen be­esteledett. Az ellenség visszavonulását a Spicherenből erős ágyutüzeléssel födözte. Steinmetz tábornok, ki este érkezett meg, átvette azután a hadparancsnokságot. Francois tábornok elesett. A veszte­ség, különösen a tisztek sorából, nagy. Az ellenségnek sok halottja van. Mainz, aug. 7. reggeli 4 óra 50 perc­. A koronaherczeg jelenti aug. 6-dika estéről. A Mac-Mahon feletti diadalmas csatában, kinek hadtestét de Failly és Canrobert divisiói sza­­poriták, két sas, hat mitrailleuse, s 30 és néhány ágyú foglaltatott el. Fogoly eddig négyezer számlálta­tott meg. Rose tábornok megse­besült. Kirchbach tábornok ismét átvette hadtestének parancsnoksá­gát. A veszteségek mindkét részről nagyok. Páris, aug. 6-án 8 óra 25 pere­ est­e. A minisztertanács proclama­­tiója tudtára adja a lakosságnak, hogy a hamis hírek terjesztői ellen vizsgálat rendeltetett, s hogy az is­métlés ellen erélyes intézkedéseket tettek. A proclamatio a haza és had­sereg nevében csendet, türelmet és a rend föntartását kéri, minthogy Párisban történő rendetlenségek győzelmet jelentenének Poroszor­szág számára. A proclamatio min­den beérkező biztos úr rögtöni közlését ígéri. A proclamatiót az egész kormány aláírta. Mainz, aug. 6. este. Hivatalo­san jelentik : Saarbrücken kiürítése után az egész franczia hadsereg az ország belseje felé vonul vissza. Páris, aug. 6. est­e. Hamis hírek ter­jesztése miatt elfogatások történtek. A börze-látogatók s idegenek közt vereke­dés folyt. A Vendome-téren nagy nép­tömeg gyűlt össze, mely az igazságügy­­minisztertől az elterjedt hamis hirek for­rása után kérdezősködött. Ollivier tetszés között harang ok­ozta az összecsődült nagy néptömeget, s kijelentette, hogy a hírek terjesztői el fo­gnak fogatni. Egyszersmind kinyilatkoztatta, hogy minden beérkező hírről lehető hamar tudósítást fog adni. Az utolsó hivatalos tudósítások komoly csapatöszpontosításokat jelentenek a bá­­deni Rajoaparton. Colmar és Hüningen között nagy elővigyázat uralkodik, oly intézkedéseket tettek, hogy a sereg min­den eshetőségre készen álljon. Elsass la­kossága csodálatra méltó hazafisággal közreműködik. Paris aug. 6. Liszt 69, 68; olaj 105.25, 104.50. lenolaj 84.50, 85. Szesz 64.75, 65.50. Hamburg aug. 6. Gabna nem kel. Búza 141, 144. Róza 99, 101. Plaj 28,26. Szent név­legesen 18 V*­Páris, aug. 6. (Zárlat.) 3°/o rente 67.70 41/2 %-is 98.50, olasz 48, államvasut 635, lom­bard 358, m. vasúti köles. 200 , m. kel. vasút 295, északnyugati 345. Lindau aug. 6. A közlekedés Bécs felé, a mennyire a köziek, eszközök engedik, meg van nyitva. Búza 30 V* — 31 */«• Berlin, aug. 6. Búza 65, 67, rozs 46, 46^2, 47V2, zab 338/«,29V4, olaj 131/1, 13, szesz 151/12, 15, 15 V«, olaj 16, Frankfurt, aug. 6. Bécsi váltó 883/a, oszt. bitel­. 102, amerikai 86 V«, oszt. államvasp. 239, 1860 iki 647/s, lombard 161. Wörthig, mely város a aula reichshofen-bitschi országúton, Zulztól 1'/», Bitschtől 43/« mértföld­­ra fekszik, — kellett visszamennie, hol újra ar­­czet vetett, de a németek által megveretve, Bitsch, — tehát a franczia sereg középhadára kellett visszavonulnia. A koronaörökös sürgönyéből világosan kitű­nik, hogy Mac Mahon hadtestének csak egy ré­szével harc­olt, és talán nem csalódunk, ha ez abban találja magyarázatát, hogy Mac­ Mahon, táborának egy részét Hagenauba küldte, a­honnan a körülmények igényeihez mért időben Niederschaffelsheimon keresztül a keleti vaspá­lyánál fekvő Bramathara vonulhat vissza. Mac-Mahon ma, 7-én, alighanem a Vogesek átkelését védendő, a Winter hegység alján fek­vő Niederbronn előtt­i Reichshofennél verek­­zik, ha ugyan hadtestének hangképessége azt megengedi, mert el nem kell feledni, hogy Mac- Mahon hadteste az utolsó napokban végrehaj­tottak által nem csekély mértékben ki lehet fá­rasztva. Folyó 4-én, nem tudjuk mennyi utat tett, hogy Douai hadosztályának segítségére jöhes­sen ; 4-étől z ikére Weissemburg előtt táborozott és innen 6-ka reggeléig Wörthig ment vissza,tehát 24 óra alatt harc­­k­ész állapotban 401 mértföldnyire vonult vissza, mi majdnem annyi fáradságba kerülhetett, mintha közönsé­ges menetrendben 8 mértföldet haladt volna. Különben bármily állapotban is legyen Mac Mahon hadteste, ann­yi áll, miszerint egyrészt a fősereggel való egyesülése többé meg nem gá­tolható, és hogy másrészt míg a porosz korona­­örökös délnémet csapatai most­ már a bitsch ha­­genau strassburgi és talán még a Strassburgba vezető franczia keleti pályát is félbeszakítás­sal, fenyegethetik, addig Wörth­­ birtoka által a poroszok a Sauer völgyön keresztül, ez egy mértföldnyire északnak fekvő bitsch-wesssem­­burgi országúttal léphetnek közlekedésbe. A hadakozó felek jelen állásait áttekintve, meggyőződünk, hogy a németeknek sikerült se­regük egy harmadával a franczia hadászati arc­ oldalába törni, miután az eddig csak egy, kö­­rülbelül 30 ezer harczosból álló hadtest által vé­detett , ha e megkerülés addig nem bír a fran­czia fősereg működéseire döntő befolyással, míg annak jobboldali sarkpontja, Bitseb, a németek kezébe nem esik, amíg pedig ez megtörténhetik addig a franczia zöm, a már most egymástól nem nagy távolságra működő két német tábor közt, a hozzá közelebb állót bátran megtámadhatja, a tulazám által tönkre teheti, hogy azután ugyan­­ily sorssal fenyegethesse a németek második tá­borát is. Minden arra mutat azonban, hogy a francziák Bitschet fogják makacsul védeni, és addig a se­reg főzömével Neunkirchen, Homburg és Zwei­brücken felé nyomulni, melyet most már porosz részről okvetlenül védeni kell, ha — tekintve a franczia seregnek nagy mozgó­képességét, a ko­ronaörökös táborát a legnagyobb veszélynek ki­tenni nem akarják. KÁPOLNAI, Pest, aug. 7. Nem csalódtunk, midőn tegnap azt állítottuk, hogy Mac-Mahon e hó 5-én alkalmasint Sulzra ment vissza: a porosz koronaörökös által f. hó 6-án délután feladott sürgöny szerint Mac-Ma­hon csakugyan Sulz felé vette hátrálásának irá­nyát, csakhogy nem volt képes ott hadállást foglalni, — mi okból, azt nem tudjuk — és igy­ ­a háború. Mióta az első ágyú eldördült, roppant, csak­nem szemkápráztató gyorsasággal forog az ese­mények kereke. Saarbrücken és Weissemburg, hol a küzdelem inkább csak a két hadsereg lel­kesedésének emelésére volt számítva, a legújabb események által egészen háttérbe szánttatott. A hadjárat sorsa egyelőre el van döntve, mert a franczia hadsereg az egész vonalon megveretett és a háta m­ö­­gött levő várakba vonul vissza. Egyelőre­ mondjuk, miután még csak annyi dőlt el, hogy a francziák az offensív állásról lemondani kénytelenek a védelmi­ positiókból fogják folytatni a hadjára­tot, mely kétségtelenül sokáig fog még tartani. Tegnapelőtt az egész vonalon folyt a küzde­lem. A porosz koronaherczeg Weissemburgnál megkezdé az előnyomulást észak-nyugot felé, s csapatai Wörth mellett találkoztak Mac-Ma­hon hadtestével, s a porosz hírek szerint telje­sen szétverték azt. Wörth nagy falu a Sauer fo­lyó partjain Sulz és Niederbronn között. Wörth és Sulz között folyt a csata s egész esti fél öt óráig tartott. A németek túlereje ismét döntött, mert legalább 160,000 német állott 50—80,000 francziával szemben, s innen magyarázható ki a francziák teljes veresége, kik 4000 fogoly, hat golyószóró és harmincznál több ágyú hátrahagyásával menekültek Bitsch vá­rába. Ugyanazon időben a német hadsereg jobb szárnya Steinmetz tábornok főparancsnok­sága alatt is megkezdé az offensivát. Saarbrü­cken támadtatott meg, melynek magaslatait a francziák Froisard tábornok vezetése alatt pár nap előtt megszállották. A francziák e ponton is nagy vereségekkel visz­­szavezettek, minek folytán az egész fran­czia hadsereg a határt három sorban körülfogó várakba vonult vissza. Itt egyfelől a Bitseb, Pfalzburg,­Hagenau, derékszögben, másfelől a Theonville, Metz,­Marsal,­ Pfalzburg derékszög­­ben várják a francziák a poroszok támadását s csak ha e vonalak keresztül töretnek, dől el hadjárat sorsa, mert Pádéig mi sem lesz képes a poroszok előrenyomulását föltartóztatni. Ha nem csalódunk, Napóleon császárnak nagy kedve volt a védelmi háborúra, mert megfoghat­­lan módon késedelmeskedett még akkor meg­kezdeni a támadást, midőn a német haderő,mely körülbelül kétszer oly nagy, mint a franczia, a határokon központosítva nem volt. Most lesz , alkalma a defensivára és tagadhatatlan, hogy­­ ezen rendszer sok előnynyel bír a francziákra , a­kik határaikon három sorban tizenhét kisebb­­nagyobb várral bírnak, melyek falai a két had­sereg között levő számbeli különbséget majdnem egészen kiegyenlítik. A hadjárat sorsa tehát egy­általán nincs még végleg eldönt­­v­e. A francziák mintegy 15—20,000 embert veszthettek foglyok,­halottak és sebesültekben, de a németek szinte legalább is ugyanannyit. Míg a csatakész hadsereg a várak oltalma alatt küzd a német hadsereggel s folytonos kisebb küzdelmekben gyöngíti és meríti ki annak erőit, Francziaország hat-nyolcz hét alatt egy új ö­t­­százezer emberből álló hadserget képes kiállí­tani,begyakorolni s a poroszok útjaiba vetni. Cha­­lonsban egy kétszázezer főből álló hadsereg már begyakoroltatik s valószínűleg két hét alatt csa­tába is küldethetik. A másik háromszázezer az 1870. és 1871. évi tartalékból fog kikerülni. Francziaország haderői tehát egyelőre kimerit­­hetlenek, míg a németek már ma minden fegy­verfogható embert a csatatérre küldöttek. Berlinben leiraatlan lelkesedést kelte a w­ö­r­t­h­i csata hire. Tegnap este fél tíz órakor terjedt el az a városban s roppant nép­tömeget gyűjte a királyi palota elé. B­r­n­i­n tábornok a palota erkélyéről következő beszé­det tartott a néphez : „A király azt sürgönyzi, hogy a koronaherczeg Wörthnél Mac-Mahont — legjobbjukat (a legjobb franczia táborno­kot) — teljesen megverte.“ Párisban sem csekély zajt ütöttek e hírek, melyek egy része magán után tegnap jutott az ottani nép tudomására. Itt természetesen ellen­kező benyomást ten. A párisiak hangulata igen izgatott s nagyobb mérvű zavaroktól komolyab­ban félhetünk. Ez lenne Francziaország legna­gyobb szerencsétlensége, mert eldöntené a had­járat sorsát. Napóleon császár megingatott trón­jának megmentésére minden áron békét kötne s hadseregével Páris ellen indulna. Párisban tegnap egész határozottsággal áll­ták, hogy Victor Emánuel király az egész olasz hadsereget Napó­leon császár rendelkezésére bocsá­­tá. A legújabb események szerint kétségtelen, hogy a császár ez ajánlatot címmel veendi igény­be , mert egész hadseregére szüksége van az ország észak-keleti határának védelmére, pe­dig k­étsé­gtelen, hogy a németek kele­­ten a Rajna-vonalon is invasiót terveznek. Ennek létrejöttét könnyen fogják a francziák az olaszok segélyével meg­akadályozni, sőt még az sem nevezhető nagy szerencsétlenségnek, ha a németek csakugyan átlépik a Rajnát, mert kétségtelen, hogy két­százezer embert ez oldalon nem vethetnek Fran­­cziaországba, pedig egy kisebb hadtest Hage­nau, Strasaburg, Schlettstadt, Belfort, Montbel­iard várvonalat áttörni képes nem lesz, s a nagy franczia hadsereg hátát nem nyugtalaníthatja. E vonal védelmében nagy szolgálatokat teend­­nek az olaszok. Az o­s­z­t­r­á­k-m­agyar birodalom semleges­ségével a berlini hivatalos tollak még mindig nincsenek megelégedve. Legújabban azt állítják, hogy egyenesen Sándor orosz czár erélyes föl­lépése tén­té észre a bécsieket, kik a pétervári kormány fenyegetései folytán végre oly állást foglaltak el, mely nem aggasztó Poroszország­ra. A „Br. Z.“ egy ofFiciosus levelezője azt írja, hogy Beust gróf ismert sürgönye a birodalom semlegessége ügyében Pétervárott nyugtalan­ságot idézett elő s a czár egyenesen fölhívta Fe­renci József ő felségét, hogy „az osztrák politi­kába valamivel több világosságot hozzon. Ausz­tria semlegességének biztosítéka — írja a neve­zett lap — természetesen nem a bécsi kormány állításaiban, hanem főleg Oroszország magatar­tásában fekszik. Sándor czár sohasem fogja megtűrni, hogy Ausztria Francziaország javára intervenáljon.— Mi e meglehetősen izetlen cse­vegésben nem hiszünk ugyan, mert nem képzel­hetjük azt, hogy mi jogosítja föl az orosz czá­­t Poroszországgal és mivelünk szemben a deus ex machina szerepére, de kétségtelennek tartjuk, hogy a birodalom becsületes semlegességet kö­­vetend mindaddig, mig az életérdekeivel ösz­­szefér. Mainz, augustus 3. (Saját levelezőnktől.) (Cs.) Tegnap Frankfurtból Mainz és az itteni katonai mozgalmak megtekintése végett átrán­­dultam. Midőn a vonat a Rajna pompás vasuthidján az erőditvényi művek közé átszállított, azonnal feltűnő volt előttem, hogy a hidak, hajók, vizi malmok, épületek mind lengő zászlókkal voltak fölépitve, s ez ünnepélyes színezetnek oka egy oly körülmény, melyről a lapoknak tudósítást hozniok nem szabad, t. i., hogy a király és a fő­­táborkar ütötte fel tanyáját Mainz erős falai közt. A pályaudvarnál az előttem jó emlékben álló „Hotel de Hollandéiba hajtattam, mely több más fogadókkal egyetemben a Rajnára néz. Alig szállásoltam itt be magamat, midőn a por­tás a vendégkönyvvel jött s kért, hogy írjam be nevemet, bizonyos büszkeséggel tévén hozzá: „aligha fogja ön nevét egyhamar ilyen név után jegyezni.“ Oda tekintettem s az utolsó, erős vonásokkal bejegyzett név volt: „v. Moltke. General.“ Az a kép, a­mely megérkezésem óta minden egyes részleteivel keresztülhúzódik szemem­­ előtt, változatosnak ugyan nem, de nehezen leír­hatónak mondható. Ha az utas más időkben érinti e várost, mint a gyönyörű rajnai utazás végpontját, tökéletesen más benyomást szerez róla, mint jelenleg. Máskor e várerősség jellege egészen háttérbe vonul, s lépten-nyomon Bae­deker piros könyves apostolaival és apostolnői­vel találkozunk; most a minden utczát ezönként ellepő katonaság, az a rohamos Sietség, mely­­lyel mindennemű hadi intézkedések történnek, nagyon is világosan jelentik, hogy Németország egyik fegyverkező végerősségében van az utazó. Mainz fekvésénél fogva kiválólag alkalmas pont arra, hogy erősségül szolgáljon, a­mint, hogy a rómaiak uralmától fogva mindig is, mint ilyen volt ismeretes. Uralja ez erőség szintúgy a Rajnát, mint a Majnát s mintegy szögletbás­tyául szolgál azon területnek, mely a nevezett két folyó közt esik. Szakértők véleménye sze­rint a jelenlegi erősség nem felel már meg a mai védelmi igényeknek, a porosz kormány­nak, mióta a várat bir­okába vette, nem volt még elég ideje új erőművek által oly állapotba hozni azt, mint újabb időben az azelőtt hason­­minőségű franczia erősségek hozattak. Mind­amellett is Mainz mindenesetre erős pont, mely­nek védművei közt öszpontosul mindazon sok­felé elágazó vaspálya, mely kelet és nyűget fe­löl jön s a folyam mindkét partján északra és délre fut. A város a Rajna felé leereszkedő fen­­sík lejtőjén, az erőditvényi művek által minden oldalról, még a folyam partján is körülvéve, nyűgöt felé eső részei­k mintegy százhúsz láb­­nyira emelkednek a Rajna színe fölött. A túl­só parttal egy vasúti s egy­­hajóhíd köti össze s ott hasonlag sánczok és erőditvények védik a hídfőket. E rövid s szakértelemre igényt nem tartó leírást azért tartottam szükséges­nek adni, mert meglehet, hogy épen Mainz rövid idő múlva nevezetes eseményeknek fogja színterét vagy legalább központját képezni. Er­re el van készülve a parancsnokság és lakosság is. Az első ugyanis egy fölszólítást intézett e napokban a lakossághoz, mely még a falakon olvasható. Ennek értelmében név, a várparancs­nokság az erősség némely pontját környező gyönyörű ültetvények és sétányok fáit a bekö­vetkezhető eseményekkel szemben kénytelen volna kivágatni; beleegyezik azonban, hogy ez a legvégső szükség idejéig elnapoltassék, ha a város kötelezi magát, azonnal 3000 napszámost és 200 szekeret állítani rendelkezésre, a­mint a parancsnokság szükségesnek látja. Egy má­sik fölhívás fölszólítja a lakosságot, hogy három hónapra lássa el magát élelmi­szerekkel; meg van határozva, hogy naponkint minden család­tagra mennyi kenyér, hús, vaj, zsír, só, borsó stb. számítandó. A­kik ezen rendeletnek nem tudnának eleget tenni, azonnal el kell hagyniok a várost és várat. Ez még mind a jövő dolga, de térjünk visz­­sza a jelenre. Leirhatlan a sürgés — mint mon­dom, — mely itt uralkodik. A szállodák mind tömve vannak katonatisztekkel; az utczákon mindenütt egyenruha; a vasúti vonatok szaka­datlanul követik egymást; egyiken érkező, má­sikon tovavonuló katonaság, hadszerek, lovak; harmadikon csupa rost-beaff nyers állapotban, azaz szarvasmarhaszállítmány, mely megy el­­vérzeni a tábor gyomráért. A hajóhídon folyvást dörömbölnek az átvonuló ágyús, hadszer- és kó­rodai szekerek hosszú sorai. Olykor lobogós kópiájával egy-egy harczias tekintetű után vágtat, keresztül az utczán, egyik másik főtiszti szállásra hozva hírt, vagy onnan vive rendele­tet a táborba. Nézni is fáradság ezt a nyüzsgést; egy óriási gép siketítő és kábító lármája, nagy­szerű, de nem élvezetes. Lássuk most a főhadiszállás fénypontját és fényóráját. Metz és Mainz néznek most’egymás­­sal farkasszemet. Amott van a francziák császá­ra, mint seregeinek fővezére ; itt van a poroszok királya, hasonló névleges minőségben; körében volt csak az imént is a tulajdonképi fővezér Frigyes Károly s van most is egy csapat más he­rczeg, Bismarck gróf , Moltke, a hadvezetés valódi lelke. A király a „Hotel de Hollande“­­tól északra, a szintén a Rajna párján fekvő úgy­nevezett „Deutsches Haus“-ban van szállva, mely azelőtt a hesseni nagyhg lakása volt. Este­felé épen szobám ablakából néztem a moz­galmas hadi életet; az első emeleti virágos erké­lyen Moltke és egy másik főtiszt ültek egy kis asztal mellett, melyen boros üveg és poharak voltak. Egyszerre katonai zene közelgése volt észrevehető. Az utczákat szorongásig töltötte meg a nép, leginkább katonaság s mintegy 200 lámpától környezve erős katonai zenekar ment a király lakása elé tisztelkedni. I­den fogadónk elé értek, Moltke fölállott székéről, a harsogó zeneszerek pedig kettős erővel zendültek meg. Az özönlő tömeggel én is engedtem sodortatni magamat tovább. A királyi szállás előtt sorakoz­ván a zenekar, rákezdte a „Heil dir in Sieges­­kranz“ hymnust. Az öreg király azonnal kilé­pett az erkélyre; mellette állott Bismarck gróf cuirassier-egyenruhában s több más herczeg és főtiszt. Viharos „hoch“ kiáltás fogadta az ősz fejedelmet, ki ott állott az egész, mintegy fél óráig tartó szerenade alatt. Igyekeztem lehető közelbe jutni, hogy jól szemügyre vehessem Vilmos királyt, kit majd­nem ötödfél évvel ezelőtt láttam utolszor Berlin­ben, midőn még hatalma és neve sokkal kisebb volt, mint jelenleg. Most is az az erőteljes, egye­nes tartású, deli aggastyán, ki egy negyvenéves férfi életteljességét látszik még hordozni tagjai­ban. Mit nem adna nagy ellenfele azért, ha fiatal­­­bb kora daczára hasonló vasalkattal dicseked­hetnék ! A tisztelgő tömeg eloszlott már; a magas személyiségek visszavonultak a fényesen kivilá­gított terembe. Sokáig folytattam még sétámat a fejedelmi szállás előtt s elgondolkoztam mind­azon történetek emlékei fölött, melyek ez ősz király hosszú életéhez fűződtek. Sajátságos so­­rakozása az e töményeknek ! Épen születési ide­je táján emelkedett föl a történelemnek ama nagy alakja, Napoleon , ki nemsokára porba tiporta Poroszországot. — És a tíz éves ki­rály fiú, kire egyébiránt mint ifjabbra még akkor nem nézett őseinek koronája, atyjá­val, népeitől mind e mai napig imádattal emle­getett anyjával, a gyönyörű Lujza királynéval menekült az ország szélére, Königsberg!)?. Gyá­szos évek következtek akkor a fővárosból több évre számkivetett királyi családra, melyeknek szomorú terhe alatt a szép királyné kora sírba hanyatlott. Bizony Vilmos király gyermeksége nem folyt le fejedelmi fény és örömek között! Később bekövetkezett a nagy franczia hóditó bukása s a porosz királyi család növekedett ha­talommal emelkedett föl a romlás közöl. És le­folyt megint hosszú idő, a zavartalan békeideje, melyet Vilmos egy királyi herczeg névtelen sze­repében töltött el, s a napóleoni kor élő emlékei megritkultak már akkor, midőn bátyjának, IV. Frigyes Vilmosnak halála után 1861-ben fejére tette a porosz királyi koronát. És most életének vége felé ismét ugyanazon végzetes név ellen megy harczba a fejedelmi aggastyán, mely gyermek­ségének szomorú emlékeibe bevésve áll. Vájjon mit rendelt a végzet ? vájjon mit fog a történet ez érdekes élet könyvének utolsó lapjaira írni ? Este vacsora alatt alkalmam volt a szomszéd asztal mellett ülő, b. Moltke tábornokot figyel­mesebben szemügyre venni. Nem kíváncsiság, hanem tanulmányi érdekeltség késztet mindig a történelmileg nevezetes személyiségeket színről színre látnom. A külső sokszor csal, de rende­sen mégis öszhangban van a belsővel. A sado­­vai győző magas, egyenes alak, borotvált, nyu­galmas kifejezésű arcza, magas homloka, élénk, szelíd tekintetű szemei vannak. Ha nem egyen­ruhában volna, valami híres, egyetemi tanárnak mondaná az ember. Ő is azon jól conservált egyének közé tartozik, mint királya ; hetven évet senki sem nézne ki belőle ; haja is inkább szürke, mint ősz. Közel voltunk éjfélhez , de még minden sür­­gött-mozgott. A szállító szekerek még folyton döbörögtek , katonacsapatok jöttek - mentek. Gyönyörű éj terült le a Rajna fölé. A hatalmas folyam hullámai reszketve csillogtak a csillag­fényben. A szép éjszakát fölhasználtam még egy sétára , átmentem a hajóhídon. A híd közepe tá­ján sajátságos menettel találkoztam , mintegy 50 apácza jött át fegyveres katonaság között. Kérdésemre megmagyarázta aztán egy katona, hogy a kegyes nénék most érkeztek a túlparti vasúton s mennek a tábori kórházakba a sebe­sültek ápolása végett. Fest, aug. 7. éjfélkor. Lapunk zárta után még a következő sürgönyök érkeztek: (Eredeti sürgöny.) Bécs, aug. 7. A porosz győzelmeket a börze a mai ma­gánüzletben árcsökkenéssel fogadá. Ma délben nagy miniszertanács Ő felsége el­nöklete alatt. (Eredeti sürgöny.) Berlin, aug. 7. A lelkesedés leirhatatlan. Ma kivilágítás­ra készülnek. A franczia hadseregben tel­jes felbomlás uralkodik. Páris, aug. 7. A ministertanács egy rendelete a Szajna-departement­et ostromállapotba helyezi, s a kam­rákat e­ső 11-ére egybehívja. (Eredeti sürgöny.) Páris, aug. 7. Az egybehívott kamráktól újabb hitel és ujonczozás fog kéretni. Kitűnik, hogy a francziák hibásan ítélték meg a porosz haderőt. Páris, aug. 7. (Hivatalos hírek.) Mac Mahon elvesztette a csatát a túlnyo­mó számú ellenséggel szemben és több órai harcz után jó rendben vonult vissza. Frossard Saarra vonult vissza. Páris, aug. 7. A belügyminiszer proclamatiója a komoly hirek folytán az általános,hazafias erélyre hivatkozik s a roppant segélyforrásokra utal. Páris, aug. 7. Hivatalos hirek sze­rint a csapatok, melyek eloszolva voltak, Metznél csoportosulnak. Frossardról sem­mi hír, úgy látszik az éjjel jó rendben visszavonult. Páris, aug. 7. (Délután.) Egy metzi sürgöny ezt mondja : Hogy minket itt gyámolítsanak, Páris és Francziaország­­ból nagy erőkifejtésre van szükség. Itt nem veszítjük el sem a hidegvérűséget, nem a bizalmat. Mac Mahon Reischoffen­­nál vonul vissza a nancyi út fedezete mellett. Frossard hadteste súlyos veszte­ségeket szenvedett. A védelemre eré­­lyes rendszabályokat teszünk, de Boeuf az elő­őrsöknél van. (Eredeti sürgöny.) Mainz, aug. 7. d. u. 5 óra. A porosz tábor előny­o­­m­­ása folytán holnap döntő csa­tára készül. A főhadiszálláson a győzelmek felett­ öröm és lelkese­dés roppant. Főszerkesztő:: B. Kemény Zsigmond. Felelős szerkesztő: Ujváry Lajos.

Next