Pesti Napló, 1871. szeptember (22. évfolyam, 201-225. szám)
1871-09-19 / 215. szám
215. szám. 22. évi folyam. Kedd, September 19.1871. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szim. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bémentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 , 50 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr Egy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petiten»S5 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI IPLha. Folyó September hó végével az évnegyed letelvén, évnegyedes t. előfizetőink felkeretnek megrendelésük minél előbbi megújítására Előfizetési árak : Egész évre.........................22 ft. Fél évre.............................kft. Negyed évre........................5 ft 50kr. itV Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt az „Athenaeum“-hoz Pest, ferencziek tere, 7. sz. alá küldendők Pest, sept. 18. ötvenkét millió tehát a deficit, melyet 1872-diki budgetünk felmutat — ha a törvényhozás rendes kiadási ágainkat csak oly szerényen dotálja, mint azt a pénzügyminiszter előterjesztése teszi, s ha megvalósulnak mindazon bevételi többletek, melyeket Kerkapoly „isten segélyével“ elérni vél. Kétséget sem szenved, hogy mind e deficit latolgatása, mind államháztartásunk amaz összes viszásságai, melyeket két év óta e lapok is egyre-másra emlegettek, s Kerkapoly miniszter legutóbbi expozéjában, habár csak felületesen s a bajt mintegy ujjhegygyel érintve, felsorolt, elodázhatlanná teszik, hogy a kormány határozott, reformáló nemzetgazdasági politikát kövessen, hogy végre szakítsunk mindazon hagyományokkal, melyeket e részben az osztrák rendszertől örököltünk , melyek megszorítják, lehetetlenné teszik a szabadabb mozgást, melyek szükségképen arra vezetnek, hogy államháztartásunk az egyre-másra megújuló deficitek folytonos, majdnem beláthatlan láncolatát képezze. Megjegyeztük már tegnap, hogy nagy sajnálattal látjuk, miszerint Kerkapoly expozéjában az ilyesmi előterjesztéseknek hasztalan keressük nyomát. Élénken emlékszünk reá, hogy midőn Kerkapoly a pénzügyminiszteri tárcát elfogadó, összes nemzetgazdasági fejlődésünk előmozdítására nem egy jó szándékot, nem egy helyes eszmét hangsúlyoztatok a házban és egyenest lehetetlennek tartjuk, hogy minisztersége alatt máris tervei valósíthatlansága, célzatai kivihetetlenségéről győződött volna meg. Akármint legyen a dolog, azon körülmény, hogy Kerkapoly a jelen budgetelőterjesztésnél erről oly mélyen hallgat, az mindenképen nyugtalanító jel. A törvényhozás kötelessége ennek folytán az adóreform ügyét annál melegebben felkarolni, kötelessége pedig ezt megtenni azonnal, minden eszközzel és minden módon, melyek ezúttal rendelkezésére állnak. Úgy látszik azonban, hogy egyelőre ismét egy alaki kérdés lesz kiválólag előtérbe helyezve, s mindenekelőtt nem arról fognak vitázni, hogy mi is a kormány nemzetgazdasági politikája, mint véli egyáltalában a súlyegyént háztartásunkban helyreállíthatni, hanem arról, hogy váljon a kölcsön tárgyalható-e a budget előtt, vagy pedig mindkettő együttesen vitattassék meg? Akik e kérdést fölvetik, azoknak meg kell adnunk amaz igazságszolgáltatást, hogy kifogásaiknak némi alapja van. Ha szigorún, elméleti szempontból tekintjük a kérdést, világos, hogy mielőtt az állam kölcsönt köt, tudnia kellene, mennyire van szüksége, ismernie kellene a háznak a budget összes tételeit, melyek behatással lehetnek a pénzügyminiszter kölcsönelőterjesztésére. De a gyakorlatban s a fenforgó körülmények között e kérdés nem bírja azon fontosságot, melyet a baloldalon, mint látszik, annak tulajdoni hajlandók. Kétségkívüli ugyanis, hogy kölcsönre egyáltalában szükségünk van, s nem szenved kételyt az sem, hogy a jelenleg ajánlott kölcsön, mely 73.75 folyammal bocsáttatik ki, s így 6.77%-nyi, nem mondható kedvezőtlennek. Nem lehet továbbá szem elől téveszteni, hogy a kölcsön nagyobbrészt oly befektetésekre vétetik igénybe, melyeket a törvényhozás már megszavazott. Nincs tehát arról szó, hogy úgy „a levegőbe“ csináljunk adósságot, de egyesegyedül arról, hogy a törvényhozás gondoskodjék oly kiadások fedezéséről, melyek már megnyerték a törvényhozás szentesítését. S van még egy harmadik indok is. A pénzügyminiszter kiválólag sürgeti a kölcsön azonnali tárgyalását, s aki e sürgetést egybeveti az európai pénzpiac körülményeivel, az ezt és úgy indokoltnak fogja találni a pénzügyminiszter, mint az ország álláspontjából egyaránt. Meg vagyunk győződve, hogy azelőtt, ki a felhozott szempontokat némi méltánylással latolgatja, az említett kérdés elveszti egész élét s végre is oly kérdéssé törpül, mely jelentékenynyé csak akkor válnék, ha a kölcsön ezúttal csakugyan elhalasztatnék. A kölcsön azonban minden körülmény között a deficitnek csak egy részét pótolja, e mellett egész nagyságában fennmarad a főkérdés, az t. i., hogy államháztartásunk mint rendeztessék be ezután, s mily alakot öltsön összes pénzügyi gazdálkodásunk ? A kölcsön magában véve se nem ijesztő, se aggodalomra nem adhat okot. Az állam hitelügy s így a kölcsönfelvétel is az állami pénzügyi kezelésnek kiegészítő részét képezi, melyet ép úgy kell felhasználni, mint az adók, az illetékek s a gazdasági ágakból származó jövedelmek felhasználtatnak. S nálunk Magyarországon midőn országunkat oly hosszú időkön át az osztrák kormány egyesegyedül kizsákmányolható coloniának nézte, midőn hátra maradtunk mindennemű befektetésben s önrendelkezési jogunk visszanyertével minden oldalról csak úgy tátong elénk a tömedek hiány; midőn vasszorgalom és kitartó önfeláldozással évek alatt kell helyrehoznunk évtizedek mulasztásait, nálunk — mondjuk — mi sem természetest, mint hogy befektetéseink eszközlésére kölcsön kölcsönt ér. Nem itt rejlik tehát a baj, hanem abban, hogy e befektetések nem történnek bizonyos öntudatos, határozott czélú rendszerrel, s hogy azokkal nem jár karöltve oly nemzetgazdasági politika, mely fejlődésünk összes érdekeit valóban gyümölcsözőig felkarolná. Ha e részben jobbulást várhatnánk! A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Tárcza Koppenhágából. Sept. 14. Joviális, derék kapitányunk annyira emlegette a bolond gombát, mikor enni készültünk, hogy letettük kanalainkat s éhes gyomrunk teljes tudatával mondtunk búcsút a belleonei bástyák kimagasló csúcsának, s a lastadiai kikötő zajos partjainak. A sapkaszél, mit súgva emlegetett nekünk, nehogy megmondjuk az asszonyoknak, norvég útitársamat teljesen extasióba hozta. Ki nem fogyott a vihar dicséretéből. Szerinte a tengerparton nem is lehet szolganép, én aztán bátorkodtam őt a közelebbi példák kikerülése végett a minden oroszok birodalmára, s II. Fülöp hazájára emlékeztetni. A nagy öböl 16 mérföldnyi területével még csak nem egészen csendes volt. A távol partokon tördeltek meg csak itt-ott nagyobb zajjal a verődő hullámok, de a Soine mente s az usedomi partok, Gusztáv Adolf dicsőségének s Misdrog tengeri fürdők orosz hölgyei tarka toiletteseinek e gyönyörű tanúi, verőfényes napfényben égtek. A csendes hullámokon csak az útmenti hordák lengtek, s ha a kapitány nem figyelmeztet a déli ég piros öveire, a sennemündei fürdővendégek szerencsés átkivonását hajlandók lettünk volna készpénz gyanánt feltétlenül elfogadni. A kikötő szélén a kapitány a fedélzetre vitt fel bennünket, aminek mindjárt meg is volt az a hatása, hogy mihelyt hátunk mellett maradt a világító torony s az utolsó part és az időközben egészen beborult égen csak a déli piros övök maradtak érintetlenül, alig három percz alatt elébb nyugodt futású hajónk tánczolni kezdett, s az átcsapó hullámok facsaró vízzé változtaták ruháinkat. Kalapjainkat zsebeinkbe dugtuk, ahol ugyan ép úgy átáztak, mintha a fejünkön lettek volna, de legalább nem vitte el azokat a szél, s lecsüggő kötelekbe kapaszkodva vártuk a hullámcsapásokat, melyek folyvást gyakrabban fürösztötték meg fedélzetünket. Milyen irtózatos szép kép volt ez. A nők sírva fakadva rimánkodtak a kapitánynak, hogy térjen vissza, mert elveszünk; a kapitány komoly nyugalmával nevetett rajzok; az egész hajó nem tánczolva többé, hanem ugrándozva bukdácsolt a hullámok közt: a tántorgó matrózok le-s felfutkostak, a hajó oldalához simult. Az ég beborulva, csak a déli oldal piros övei fénylettek, s a habok tajtékjai fehérlettek. Tíz percz nem telt bele, s a kapitány ostromoltatása megszűnt. A tengeri betegség elnémíta a publikumot. Lesietett a ki tudott, eajüttéle, akit a baj előbb utol nem ért, a pompás termek pamlagain vagy padlózatain terült el, honnan csak a hölgyek hurczoltattak le eajüttjeikbe. Az egész folyósó mindkét oldalon, a társalgó, ebédlő s pipázó terem, a cajatteök bejáratai, meg a fedélzet is tele volt betegekkel, kiken hiába csapott át a hullám, mert csak a rémítő, szédítő ingást, tánczolást érezték, mihez sima földhöz szokott lábaik, agyuk és gyomraik nem szoktak hozzá. Horácz azt mondja egyik örökszép ódájában, a Virgiliust útra vivő hajóhoz, hogy „erős háromszoros érczpajzs volt annak kebelén, ki először merte rábízni töredékeny hajóját a rettenetes tengerre, nem félte a hullámkorbácsoló (praeceps) Africust, sem a vésztjelző Hyadókat, sem a déli szél dühét,amely Ovidius gyönyörű képe szerint „esővel terhelt szárnyakkal (madidisalis) repül ki, szurok sötétséggel fedezve be rettenetes ábrázatát.“ E képek szépségét csak itt a tengeren érzi az ember, amikor az Aeneis költője szerint a „szörnyű örvényben itt-ott úszkáló (rari nantes in gurgite vasto) hajók, a felkorbácsolt babok között tánczolva bukdácsolnak le és fel, de a kis hajó a nagy tengert mégis uralja, az emberi ész e végtelen elemet mégis megfékezi, s a játék tárgyául szolgáló lapda mégis a diadal jele. Ha aztán a vész lecsillapul s ha „Neptun érezvén nagy morgással háborogni a tengert, a kibocsátott szeleket, s hogy a tenger fenekén levő hullámok forronganak fent, erősen megindul és a tengren szétnézvén, a babok tetejére emeli fel csendet intő fejét“ (Virgil) a nyugalom száll vissza ismét a háborgó elemre : nem, e képet mi nem tudjuk tovább folytatni. Nem kontár, hanem klassikus mester kell ide. Koppenhága gyönyörű kis város, valami 180 ezer lakossal. A lakosok beszélnek dánul. Németül is tud tekintélyes szám, de csak akkor beszélnek németül, ha máskép nem tudják magukat megértetni. Egy előkelő, csinos kávéházban tegnapelőtt német lap után tudakoztam németül. A pinczér megrázza fejét, azt ő nem érti. Ugyanazt ismételtem francziául. Semmi válasz. Angolul. Újra csend. Időközben odajő az üzlettulajdonos s kérdez dánul. Csend. Kérdez svédül. Újra csend. Oroszul. Ismét semmi válasz, s nyelvismereteim hiánya borzasztóan megboszulta magát. Egy „Ulustricte Zeitung“-on, a „Temps“ és a „London News“-on kívül el vagyok zárva a közlekedéstől. Igaz, hogy ha sokáig nézem a dán újdonságokat, néhol valamit megértek belőle, de nem érdemel annyi fáradságot. A képtár és a Thorwaldsen-museum Koppenhága nevezetességei, meg a Fredericksberg és a Tivoli. Az előbbi egy magaslaton fekszik, uralva az egész várost, s a tengerre nyújtva kábító kilátást, míg a bassin zuhog köröskörül mellette, az utóbbi a Westerbro Gade mentén, a Reugens Nytonival lóvasúttal kötve. A Nybodert is meg kellene említenem, mely munkás lakások gyanánt szolgál az Oster Cade mellett, de arról még lesz alkalmam beszélni. Önöket is kétségkívül legjobban érdekli a Tivoli. Vasárnap délután voltam először ott. Egy markert, mely 16 shillinget, vagyis körülbelől 20 krt tesz ki, boldog-boldogtalan bemehet a nagy kiterjedésű, pompás kertbe, mely egyik oldalon egész a Tommerpladsenig, a másikon a Banegardenig kinyúlik, óriás mulató hely ez, minő hasonló nincs sehol. A kert elején vaudeville-csarnokok vannak jongleursök számára. Fent az emelvényen négy (szép és csúnya) leány ül, énekel zongora mellett, s néha tánczol is. Olyan forma szerszámok vannak kezeikben, mint nálunk a medvetánczoltató szerbeknek, amelylyel éneklések és tánczolások mellett csengve-bongva ütik a tadtást. Hogy mit énekelnek ? azt én nem mondhatom meg , hanem ha a mimikából, a közönségből, s a tetszésből ítélek, hát aligha ezek a legelegánsabb mulatságai Kjöbenhavnnek. A concertterem már az más. Óriási csarnok ez, magas kupolával, az emelvényen egy nagy zenekar foglal helyet ünnepies ruhában, amely a programm szerint játszik. A többek közt a vasárnapi programmban a „Ved den skjoenne blaa Donau“ is Strauss walzerja előfordult, a neve után ,még csak meg lehet ismerni, hanem a játék. Én ugyan nem vagyok műértő, hanem azt mégis éreztem, hogy ez nem jól van így. A két oldalt buffetek foglalják el itt ott comicus előadásokkal, száz és száz lugassal, ahol bizalmas társaságok kávéznak, beát vagy csokoládét, sört vagy selervizet isznak, vagy andalognak a minden oldalról hangzó zenén, a kigyuló csillárok és rakétákon, vagy s ez a leggyakoribb, egymás két szép szemén. Mégis kell adni, hogy a népfaj nem csúnya. Szálas, magas férfiak, szőke hölgyek, határozott éles arczcal és csillogó szemmel, melynek egyetlen nőies vonást csak az a kedves selypítés ad, mi a dán nyelv sajátja. A férfiak is erőteljsek s nagyobbára szépek, szőkék, de vannak czigány barnák is köztük. Jellegző az orr, mely körülbelül minden skandináv és normannál határozottan szabályos. A tavon csalnak, a csolnakban szerelmesek, régi, de mindig uj história. Nem messze gőzkocsi, mely a menedékes utakon roppant gyorsasággal és szédületes hullámzatossággal rohan, azután a „ringspiel“, mely mellett kék és fehér nadrága és sapkáju katonák tánczolnak övéikkel, miután itt nem verkli mellett rohan a szédülni vágyó közönség, hanem a kör árboczához van erősítve egy álló emelvény, hol zenekar foglal helyet. Megjegyzem, hogy a katonák oldalfegyver nélkül járnak, s azért még sincs semmi baj. Az igaz, hogy nem verik meg őket, mint nálunk a „bagnét“ daczára, de hát ők sem akarnak mást megverni, mert ők is „czibil“-ek a baka műszó szerint Tovább a circus van, lóelőadásokkal, oldala mellett aztán czéllövés, czélkuglizás. Ez uj mesterség: a golyót a földön emelkedő irányban úgy kell dobni, hogy a czéltábla három alsó nyilása közül valamelyiken menjen a czéltábla háta mellé, melyből aztán egy felsőbb, megfelelő lyukon lő ki, a megfelelő alak tetszés mozgása mellett. Egy hajtás 1 shilling, aki a középső lyukat találja, 6 shillinget kap jutalmul. Tovább van az erömérő. Egy ökör fejére kell ütni mennél nagyobbat. Az ütés nagyságához képest fent egy megfelelő tizedes mutató fontszámra fejezi ki a sujtás erejét. Anatómiai múzeum, szerecsen képekkel, villanyossággal, beudai palackkal, automat múzeum homorú, domború tükrökkel, zenélő majmokkal, éneklő madarakkal, s csodálkozó jüttlandi asszonyokkal. Ez utóbbiaknak feje érdekes. Olyan forma főkötésök van, mint a mi magyar menyecskéinknek, csakhogy hátul igen erősen aranyozott, elöl pedig olyan smilédert tesznek rá, mint az apáczáé? nálunk. Egyforma a fiatal leányé s az öregasszonyé. Kiejtésök is jellegző. A boltok szerencsejátékra és a nélkül, a menetek fantastikusan bolond öltözetekkel, fáklyákkal kevésbé érdekesek, a tűzjáték szintén közismeretű, de van még egy, amit fel kell említenem: a némajáték a színházban, mely előtt a közönség óriás félkört képez. „Lucifer ellen des groenne Draevel“ a vasárnapi előadás, nagyon tetszett. A zöld ördög egy szerelmes pár segélyére lőve, a leány gazdag kérőjét üldözi, s utoljára is megugrasztja. A mozgások pompásul sikerülnek, s valóban az egész igen jól vágott össze. Éjfél tájban szokott rendszerint vége lenni az előadásnak, s akkor oszlik csak el a közönség, legtöbb részben egészen vagy télig legalább neki készülve a bekövetkező „blau Mandag“ra. György Endre, Fest, sept. 18. (A kép v.ház pénzügyi bizottmánya) ma d. u. 5 órától 7/1ig tartott ülésében a kölcsönről szóló törvényjavaslatot vette tárgyalás alá, s mint esti lapunkban jeleztük, ez ügyet be is fejezte. A törvényjavaslatot a bizottmány két módosítással fogja a háznak elfogadásra ajánlani. A tvjavaslat 2. §-ában ugyanis a bizottm a sorsolás eszméjét elvetette, s e helyett a tőzsde útján való visszafizetést fogadta el. A 6. §-t továbbá a bizottmány úgy ajánlja módosíttatni, „ha a törvényhozás fogja meghatározni a kölcsönnek mily czélokra való fordítását. Ez a bizottság indokolásában, melylyel a javaslatot a háznak bemutatja, részletesebben ki fog fejtetni. Végül a javaslathoz egy uj §. tétetett, mely a szokott formulát fejezi ki, hogy e törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Holnap ismét ülést tart a bizottság, melyben az említett részleteket tartalmazó jelentés fog hitelesíttetni, s e jelentés holnapután, nyilvános ülésben a ház elé terjesztetik. (A horvát országgyűlés elnapoltatok.) A zágrábi hivatalos lap közli, hogy ő felsége i. é. szept. 15-iikéről kelt elhatározással a horvát országgyűlést 1872-dik évi jan. 15-dikéra napolta el. — Úgy látszik, hogy a horvát ügyben legutóbb Budán tartott értekezletek csak ezen eredményre vezettek. (A német alkotmányos párt képviselőinek tegnap Bécsben tartott értekezletéről csak igen hiányos tudósítás van előttünk. A képviselők ugyanis az elnöknek, dr. Koppnak szavukat adták, hogy a hozott határozatokat egyelőre titokban tartják. Annyi bizonyosnak látszik, hogy elhatározták a reichsrathból való visszavonulást, amíg néhány kiáltó törvénytelenség nem orvosoltatik, s azt is mondják, hogy dr.Herbsttel nem sokára „manifestatió“ fog megjelenni a párt nevében. (Vas megyében) az alispáni jelöltség némi különbözést okozott a Deákpárt körében, úgy látszik azonban, hogy a differentiát már kiegyenlítették. Szombathelyről ugyanis a következő sürgönyt vettük: A vasmegyei „Deákkör“ ma tartott s a megye minden részeiből százakra menő számmal egybegyűlt párttagok által látogatott közgyűlésében az uj megye alispáni állására a párt jelöltjéül egyhangúlag nagy lelkesedéssel Chernel Ferdinánd kiáltatott ki. Országgyűlés. A képviselőház teendőiről. A képviselőház irodája elkészítette azon ügyeknek jegyzékét, melyek sept. 14-ig a háznak bemutattattak. Ezen ügyek előterjesztésük sorrendje szerint következők: Bemutatottés kinyomatott tárgyak, melyek fölött még intézkedés nem történt. A tizedes súly- és mértékrendszerről. A bérföldekről szóló törvényjavaslatok. Az irtványokról szóló törvényjavaslatra tett főrendiházi módosítás. Az igazságügy körébe tartozó törvénykönyvnek alkotásáról. Az államhivatalok halmozásának megszüntetéséről. Uj adórendszer kidolgozásáról. A kir. kisebb haszonvételek megszüntetéséről. A történelmi műemlékek s régiségek fentartásáról. A szőlőváltságról szóló 1868: XXIV. t. cz. módosításáról. A hírlapok és nyomdák biztosítási összegének megszüntetéséről. Az úrbéri örökváltságról szóló 1868 : XXXIII. t. c.t. módosításáról. A halálbüntetés eltörléséről. Az úrbéresek által 1848 előtt megváltott földek kárpótlásáról szóló törvényjavaslat. Az ipartörvényjavaslat tárgyalási módjának megállapítására beadott indítvány megújítása. A Csiky Sándor képviselő által már előbb beadott határozati javaslatok tárgyalási idejének kitűzését szorgalmazó határozati javaslat. A telepítvényes községekre nézve teendő ideiglenes intézkedésekről szóló törvényjavaslatra tett főrendiházi módosítások. Az 1870. évi budget két fejezetére vonatkozó főrendiházi határozati javaslat. A herczeg Eszterházy féle képtár fentartása és további gyarapítása iránti hat. javaslata a főrendiháznak. A szabadalmazott első dunagőzhajózási társulat jövedelme biztosításának megszüntetéséről szóló törvényjavaslat és a pénzügyi bizottság ez iránti jelentése. A függő államadósságok 1871. évi kezeléséről szóló jelentése az országos ellenőrző bizottságnak. A jegybankügyi országos bizottság jelentése a bizottság egyik tagjának különvéleménye. Mentelmi bizottság jelentése Nuck Hugónak Falk Miksa képviselő elleni sajtóügyében. Az osztályokhoz utasított tárgyak. Az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslatra tett főrendiházi módosítások és Ghyczy Kálmán határozati javaslata. A békebirákról. Az udvartelki birtokokról. A telepitvényekről. A vallások szabad gyakorlatáról szóló, Irányi Dániel ugyane tárgyú törvényjavaslatával. A horvátországi úrbéri viszonyokból eredő költségek beszedéséről szóló törvényjavaslat. A kisbéri uradalomnak a korona uradalmak közé leendő beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatra tett főrendiházi határozati javaslat. A vasúti és pénzügyi bizottságokhoz utasíttatott: A Munkács-Sáry közti vasútépítéséről szóló törvényjavaslat. A pénzügyi bizottsághoz utasíttattak . Az államtisztviselők nyugdíjazásáról. A katasteri felmérésről szóló törvényjavaslatok. A tanügyi bizottsághoz utasíttattak. A kisdedóvodákról; a középtanodákról; a pesti egyetemről; a kolozsvári egyetem felállításáról; az országos műegyetem újraszervezéséről szóló. javaslatok. Az ország czímerének megállapítására kiküldött bizottság jelentése váratik. A közalapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése váratik. Az egyetemi alapok megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése váratik. A központi bizottság által a bálnak bejelentett tárgyak: az iparügy rendezéséről; a bírósági végrehajtókról; a vadászati jog szabályozásáról; a hosszasan szolgált altiszteknek közszolgálatokra alkalmazásáról szóló törvényjavaslatok. A ház által tárgyalásra már kitűzött tárgyak. A jegybankügyi bizottság jelentésének tárgyalása iránti határozati javaslata a pénzügyminiszternek ; a rongy kivitelre fennálló vám megszüntetéséről 1870. évi julius 9-kén kelt határozata a horvát országgyűlésnek; a tornászatnak az elemi és a polgári iskolákban tanítása iránti határozati javaslat; az iskolai tanácsok hatáskörének a felekezeti iskolákra is a felügyeletet illetőleg kiterjesztése iránti határozati javaslat. A főrendiekhez átküldetett. A testi büntetésnél? eltörléséről szóló törvényjavaslat. Szentesítés alá terjesztendő, de az úrbéri törvény végleges megállapításától függővé tétett, az erdélyi részek úrbéri pereiről szóló törvényjavaslat. Szentesítés alá terjesztett törvényjavaslatok. A határőrvidék után vállalandó, közös költségek arányáról szóló törvényjavaslat: a perui köztársasággal, a chilei köztársasággal, az Uruguay köztársasággal, s az argentint köztársasággal kötött kereskedelmi szerződésekről szóló törvényjavaslatok.