Pesti Napló, 1871. szeptember (22. évfolyam, 201-225. szám)

1871-09-19 / 215. szám

215. szám. 22. évi folyam. Kedd, September 19.1871. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szim. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bém­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 , 50 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr­ Egy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petiten»­S5 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI IPLha. Folyó September hó végével az évnegyed letelvén, évnegyedes t. előfizetőink felkeret­nek megrendelésük minél előbbi megújítására Előfizetési árak : Egész évre.........................22 ft. Fél évre.............................k­ft. Negyed évre........................5 ft 50kr. itV Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czim alatt az „Athenaeum“-hoz Pest, ferencziek­ tere, 7. sz. alá küldendők Pest, sept. 18. ötvenkét millió tehát a deficit, me­lyet 1872-diki budgetünk felmutat — ha a törvényhozás rendes kiadási ágain­kat csak oly szerényen dotálja, mint azt a pénzügyminiszter előterjesztése teszi, s ha megvalósulnak mindazon bevételi többletek, melyeket Kerkapoly „isten se­gélyével“ elérni vél. Kétséget sem szenved, hogy mind e de­ficit latolgatása, mind államháztartásunk amaz összes viszásságai, melyeket két év óta e lapok is egyre-másra emlegettek, s Kerkapoly miniszter legutóbbi expozéjá­­ban, habár csak felületesen s a bajt mintegy ujjhegygyel érintve, felsorolt, elodázhatlanná teszik, hogy a kormány határozott, reformáló nemzetgazdasági po­litikát kövessen, hogy végre szakítsunk mindazon hagyományokkal, melyeket e részben az osztrák rendszertől örököl­tünk , melyek megszorítják, lehetetlenné teszik a szabadabb mozgást, melyek szük­ségképen arra vezetnek, hogy államház­tartásunk az egyre-másra megújuló defi­citek folytonos, majdnem beláthatlan lán­­c­olatát képezze. Megjegyeztük már teg­nap, hogy nagy sajnálattal látjuk, misze­rint Kerkapoly expozéjában az ilyesmi előterjesztéseknek hasztalan keressük nyo­mát. Élénken emlékszünk reá, hogy mi­dőn Kerkapoly a pénzügyminiszteri tár­­c­át elfogadó, összes nemzetgazdasági fejlődésünk előmozdítására nem egy jó szándékot, nem egy helyes eszmét hang­súlyoztatok a házban és egyenest lehe­tetlennek tartjuk, hogy minisztersége alatt máris tervei valósíthatlansága, c­él­­zatai kivihetetlenségéről győződött volna meg. Akármint legyen a dolog, azon körül­mény, hogy Kerkapoly a jelen budget­­előterjesztésnél erről oly mélyen hallgat, az mindenképen nyugtalanító jel. A tör­vényhozás kötelessége ennek folytán az adóreform ügyét annál melegebben felkarolni, kötelessége pedig ezt megten­ni azonnal, minden eszközzel és minden módon, melyek ezúttal rendelkezésére állnak. Úgy látszik azonban, hogy egyelőre ismét egy alaki kérdés lesz kiválólag elő­térbe helyezve, s mindenekelőtt nem ar­ról fognak vitázni, hogy mi is a kormány nemzetgazdasági politikája, mint véli egy­általában a súlyegyént háztartásunkban helyreállíthatni, hanem arról, hogy vál­jon a kölcsön tárgyalható-e a budget előtt, vagy pedig mindkettő együttesen vitattassék meg? A­kik e kérdést fölvetik, azoknak meg kell adnunk amaz igazságszolgáltatást, hogy kifogásaiknak némi alapja van. Ha szigorún, elméleti szempontból tekintjük a kérdést, világos, hogy mielőtt az állam kölcsönt köt, tudnia kellene, mennyire van szüksége, ismernie kellene a háznak a budget összes tételeit, melyek behatás­sal lehetnek a pénzügyminiszter kölcsön­­előterjesztésére. De a gyakorlatban s a fenforgó körül­mények között e kérdés nem bírja azon fontosságot, melyet a baloldalon, mint látszik, annak tulajdoni hajlandók. Kétségkívüli ugyanis, hogy kölcsönre egyáltalában szükségünk van, s nem szen­ved kételyt az sem, hogy a jelenleg aján­lott kölcsön, mely 73.75 folyammal bo­­csáttatik ki, s így 6.77%-nyi, nem mond­ható kedvezőtlennek. Nem lehet továbbá szem elől tévesz­teni, hogy a kölcsön nagyobbrészt oly befektetésekre vétetik igénybe, melyeket a törvényhozás már megszavazott. Nincs tehát arról szó, hogy úgy „a levegőbe“ csináljunk adósságot, de egyesegyedül arról, hogy a törvényhozás gondoskod­jék oly kiadások fedezéséről, melyek már megnyerték a törvényhozás szentesítését. S van még egy harmadik indok is. A pénzügyminiszter kiválólag sürgeti a köl­csön azonnali tárgyalását, s a­ki e sürge­tést egybeveti az európai pénzpiac­ kö­rülményeivel, az ezt és úgy indokoltnak fogja találni a pénzügyminiszter, mint az ország álláspontjából egyaránt. Meg vagyunk győződve, hogy azelőtt, ki a felhozott szempontokat némi méltány­lással latolgatja, az említett kérdés el­veszti egész élét s végre is oly kérdéssé törpül, mely jelentékenynyé csak akkor válnék, ha a kölcsön ezúttal csakugyan elhalasztatnék. A kölcsön azonban minden körülmény között a deficitnek csak egy részét pótolja, e mellett egész nagyságában fennmarad a főkérdés, az t. i., hogy államháztartá­sunk mint rendeztessék be ezután, s mily alakot öltsön összes pénzügyi gazdálko­dásunk ? A kölcsön magában véve se nem ijesz­tő, se aggodalomra nem adhat okot. Az állam hitelügy s így a kölcsönfelvétel is az állami pénzügyi kezelésnek kiegészítő részét képezi, melyet ép úgy kell felhasz­nálni, mint az adók, az illetékek s a gaz­­dasági ágakból származó jövedelmek fel­használtatnak. S nálunk Magyarországon midőn országunkat oly hosszú időkön át az osztrák kormány egyesegyedül ki­zsákmányolható coloniának nézte, midőn hátra maradtunk mindennemű befektetés­ben s önrendelkezési jogunk visszanyer­tével minden oldalról csak úgy tátong elénk a tömedek hiány; midőn vasszor­galom és kitartó önfeláldozással évek alatt kell helyrehoznunk évtizedek mulasztá­sait, nálunk — mondjuk — mi sem termé­szetest­, mint hogy befektetéseink eszköz­lésére kölcsön kölcsönt ér. Nem itt rejlik tehát a baj, hanem ab­ban, hogy e befektetések nem történnek bizonyos öntudatos, határozott czélú rend­szerrel, s hogy azokkal nem jár karöltve oly nemzetgazdasági politika, mely fejlő­désünk összes érdekeit valóban gyümöl­csözőig felkarolná. Ha e részben jobbu­­lást várhatnánk! A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Tárcza Koppenhágából. Sept. 14. Joviális, derék kapitányunk annyira emle­gette a bolond gombát, mikor enni készültünk, hogy letettük kanalainkat s éhes gyomrunk tel­jes tudatával mondtunk búcsút a belleonei bás­tyák kimagasló csúcsának, s a lastadiai kikötő zajos partjainak. A sapkaszél, mit súgva emle­getett nekünk, nehogy megmondjuk az asszo­nyoknak, norvég útitársamat teljesen extasióba hozta. Ki nem fogyott a vihar dicséretéből. Sze­rinte a tengerparton nem is lehet szolganép, én aztán bátorkodtam őt a közelebbi példák kike­rülése végett a minden oroszok birodalmára, s II. Fülöp hazájára emlékeztetni. A nagy öböl 16 mérföldnyi területével még csak nem egészen csendes volt. A távol partokon tör­deltek meg csak itt-ott nagyobb zajjal a verődő hullámok, de a Soine mente s az usedomi par­tok, Gusztáv Adolf dicsőségének s Misdrog ten­geri fürdők orosz hölgyei tarka toiletteseinek e gyönyörű tanúi, verőfényes napfényben égtek. A csendes hullámokon csak az útmenti hordák lengtek, s ha a kapitány nem figyelmeztet a déli ég piros öveire, a sennemündei fürdővendégek szerencsés átkivonását hajlandók lettünk volna készpénz gyanánt feltétlenül elfogadni. A kikötő szélén a kapitány a fedélzetre vitt fel bennünket, a­minek mindjárt meg is volt az a hatása, hogy mihelyt hátunk mellett maradt a világító torony s az utolsó part és az időközben egészen beborult égen csak a déli piros övök maradtak érintetlenül, alig három percz alatt elébb nyugodt futású hajónk tánczolni kezdett, s az átcsapó hullámok facsaró vízzé változtaták ruháinkat. Kalapjainkat zsebeinkbe dugtuk, a­hol ugyan ép úgy átáztak, mintha a fejünkön lettek volna, de legalább nem vitte el azokat a szél, s lecsüggő kötelekbe kapaszkodva vártuk a hullámcsapásokat, melyek folyvást gyakrab­ban fürösztötték meg fedélzetünket. Milyen irtózatos szép kép volt ez. A nők sírva fakadva rimánkodtak a kapitánynak, hogy tér­jen vissza, mert elveszünk; a kapitány komoly nyugalmával nevetett rajzok; az egész hajó nem tánczolva többé, hanem ugrándozva bukdácsolt a hullámok közt: a tántorgó matrózok le-­s fel­futkostak, a hajó oldalához simult. Az ég bebo­rulva, csak a déli oldal piros övei fénylettek, s a habok tajtékjai fehérlettek. Tíz percz nem telt bele, s a kapitány ostro­­moltatása megszűnt. A tengeri betegség elnémí­ta a publikumot. Lesietett a ki tudott, eajüttéle, a­kit a baj előbb utol nem ért, a pompás termek pamlagain vagy padlózatain terült el, honnan csak a hölgyek hurczoltattak le eajüttjeikbe. Az egész folyósó mindkét oldalon, a társalgó, ebédlő s pipázó terem, a cajatteök bejáratai, meg a fedélzet is tele volt betegekkel, kiken hiába csapott át a hullám, mert csak a rémítő, szédítő ingást, tánczolást érezték, mihez sima földhöz szokott lábaik, agyuk és gyomraik nem szoktak hozzá. Horácz azt mondja egyik örökszép ódájában, a Virgiliust útra vivő hajóhoz, hogy „erő­s há­romszoros érczpajzs volt annak kebelén, ki elő­ször merte rábízni töredékeny hajóját a rettene­tes tengerre, nem félte a hullámkorbácsoló (praeceps) Africust, sem a vésztjelző Hyadókat, sem a déli szél dühét,a­mely Ovidius gyönyörű képe szerint „esővel terhelt szárnyakkal (madi­­dis­alis) repül ki, szurok sötétséggel fedezve be rettenetes ábrázatát.“ E képek szépségét csak itt a tengeren érzi az ember, a­mikor az Aeneis költője szerint a „szörnyű örvényben itt-ott úszkáló (rari nantes in gurgite vasto) hajók, a felkorbácsolt babok között tánczolva bukdácsol­nak le és fel, de a kis hajó a nagy tengert mégis uralja, az emberi ész e végtelen elemet mégis megfékezi, s a játék tárgyául szolgáló lapda mégis a diadal jele. Ha aztán a vész le­­csillapul s ha „Neptun érezvén nagy morgással háborogni a tengert, a kibocsátott szeleket, s hogy a tenger fenekén levő hullámok forronga­nak fent, erősen megindul és a teng­ren szét­nézvén, a babok tetejére emeli fel csendet intő fejét“ (Virgil) a nyugalom száll vissza ismét a háborgó elemre : nem, e képet mi nem tudjuk tovább folytatni. Nem kontár, hanem klassikus mester kell ide. Koppenhága gyönyörű kis város, valami 180 ezer lakossal. A lakosok beszélnek dánul. Né­metül is tud tekintélyes szám, de csak akkor beszélnek németül, ha máskép nem tudják ma­gukat megértetni. Egy előkelő, csinos kávéház­ban tegnapelőtt német lap után tudakoztam né­metül. A pinczér megrázza fejét, azt ő nem érti. Ugyan­azt ismételtem francziául. Semmi válasz. Angolul. Újra csend. Időközben odajő az üzlet­­tulajdonos s kérdez dánul. Csend. Kérdez své­dül. Újra csend. Oroszul. Ismét semmi válasz, s nyelvismereteim hiánya borzasztóan megbo­­szulta magát. Egy „Ulustricte Zeitung“-on, a „Temps“ és a „London News“-on kívül el va­gyok zárva a közlekedéstől. Igaz, hogy ha so­káig nézem a dán újdonságokat, néhol valamit megértek belőle, de nem érdemel annyi fárad­ságot. A képtár és a Thorwaldsen-museum Koppen­hága nevezetességei, meg a Fredericksberg és a Tivoli. Az előbbi egy magaslaton fekszik, uralva az egész várost, s a tengerre nyújtva kábító ki­látást, míg a bassin zuhog köröskörül mellette, az utóbbi a Westerbro Gade mentén, a Reugens Nytonival lóvasúttal kötve. A Nybodert is meg kellene említenem, mely munkás lakások gya­nánt szolgál az Oster Cade mellett, de arról még lesz alkalmam beszélni. Önöket is kétségkívül legjobban érdekli a Tivoli. Vasárnap délután voltam először ott. Egy markert, mely 16 shillinget, vagyis körülbelől 20 krt tesz ki, boldog-boldogtalan bemehet a nagy kiterjedésű, pompás kertbe, mely egyik oldalon egész a Tommerpladsenig, a másikon a Banegardenig kinyúlik, óriás mulató hel­y ez, minő hasonló nincs sehol. A kert elején vaudeville-csarnokok vannak jongleursök számára. Fent az emelvényen négy (szép és csúnya) leány ül, énekel zongora mel­lett, s néha tánczol is. Olyan forma szerszámok vannak kezeikben, mint nálunk a medvetánczol­­tató szerbeknek, a­melylyel éneklések és tán­­czolások mellett csengve-bongva ütik a tadtást. Hogy mit énekelnek ? azt én nem mondhatom meg , hanem ha a mimikából, a közönségből, s a tetszésből ítélek, hát aligha ezek a legelegán­­sabb mulatságai Kjöbenhavnnek. A concertterem­­ már az más. Óriási csar­nok ez, magas kupolával, az emelvényen egy nagy zenekar foglal helyet ünnepies ruhá­ban, a­mely a programm szerint játszik. A többek közt a vasárnapi programmban a „Ved den skjoenne blaa Donau“ is Strauss walzerja előfordult, a neve után ,még csak meg lehet is­merni, hanem a játék. Én ugyan nem vagyok műértő, hanem azt mégis éreztem, hogy ez nem jól van így. A két oldalt buffetek foglalják el itt ott co­­micus előadásokkal, száz és száz lugassal, ahol bizalmas társaságok kávéznak, b­eát vagy cso­­koládét, sört vagy sel­ervizet isznak, vagy an­­dalognak a minden oldalról hangzó zenén, a ki­gyuló csillárok és rakétákon, vagy s ez a leg­gyakoribb,­ egymás két szép szemén. Mégis kell adni, hogy a népfaj nem csúnya. Szálas, magas férfiak, szőke hölgyek, határozott éles arczc­al és csillogó szemmel, melynek egyetlen nőies vo­nást csak az a kedves selypítés ad, mi a dán nyelv sajátja. A férfiak is erőtelj­sek s nagyob­­bára szépek, szőkék, de vannak czigány barnák is köztük. Jellegző az orr, mely körülbelül min­den skandináv és normannál határozottan sza­bályos. A tavon csalnak, a csolnakban szerelmesek, régi, de mindig uj história. Nem messze gőzko­csi, mely a menedékes utakon roppant gyorsa­sággal és szédületes hullámzatossággal rohan, azután a „ringspiel“, mely mellett kék és fehér nadrága és sapkáju katonák tánczolnak övéik­kel, miután itt nem verkli mellett rohan a szé­dülni vágyó közönség, hanem a kör árboczához van erősítve egy álló emelvény, hol zenekar fog­lal helyet. Megjegyzem, hogy a katonák oldal­­fegyver nélkül járnak, s azért még sincs semmi baj. Az igaz, hogy nem verik meg őket, mint nálunk a „bagnét“ daczára, de hát ők sem akar­nak mást megverni, mert ők is „czibil“-ek a baka műszó szerint Tovább a circus van, lóelőadásokkal, oldala mellett aztán czéllövés, czélkuglizás. Ez uj mesterség: a golyót a földön emelkedő irányban úgy kell dobni, hogy a czéltábla három alsó nyi­­lása közül valamelyiken menjen a czéltábla há­ta mellé, melyből aztán egy felsőbb, megfelelő lyukon lő ki, a megfelelő alak tetszés mozgása mellett. Egy hajtás 1 shilling, a­ki a középső lyukat találja, 6 shillinget kap jutalmul. Tovább van az erömérő. Egy ökör fejére kell ütni men­nél nagyobbat. Az ütés nagyságához képest fent egy megfelelő tizedes mutató font­számra fe­jezi ki a sujtás erejét. Anatómiai múzeum, szerecsen képekkel, vil­lanyossággal, beudai palac­kkal, automat mú­zeum homorú, domború tükrökkel, zenélő maj­mokkal, éneklő madarakkal, s csodálkozó jütt­­landi asszonyokkal. Ez utóbbiaknak feje érde­kes. Olyan forma főkötésök van, mint a mi ma­gyar menyecskéinknek, csakhogy hátul igen erősen aranyozott, elöl pedig olyan smilédert tesznek rá, mint az apáczáé? nálunk. Egyforma a fiatal leányé s az öreg­asszonyé. Kiejtésök is jellegző. A boltok szerencsejátékra és a nélkül, a me­netek fantastikusan bolond öltözetekkel, fák­lyákkal kevésbé érdekesek, a tűzjáték szintén közismeretű, de van még egy, a­mit fel kell említenem: a némajáték a színházban, mely előtt a közönség óriás félkört képez. „Lucifer ellen des groenne Draevel“ a vasárnapi előadás, nagyon tetszett. A zöld ördög egy szerelmes pár segélyére lőve, a leány gazdag kérőjét üldözi, s utoljára is megugrasztja. A mozgások pompásul sikerülnek, s valóban az egész igen jól vágott össze. Éjfél tájban szokott rendszerint vége lenni az előadásnak, s akkor oszlik csak el a közönség, legtöbb részben egészen vagy télig legalább ne­ki készülve a bekövetkező „blau Mandag“ra. György Endre, Fest, sept. 18. (A kép v.­h­á­z pénzügyi bizott­mánya) ma d. u. 5 órától 7­­/1ig tartott ülésé­ben a kölcsönről szóló törvényjavaslatot vette tárgyalás alá, s mint esti lapunkban jeleztük, ez ügyet be is fejezte. A törvényjavaslatot a bi­zottmány két módosítással fogja a háznak el­fogadásra ajánlani. A tvjavaslat 2. §-ában ugyan­is a bizottm­ a sorsolás eszméj­ét el­vetette, s e helyett a tőzsde útján való visszafizetést fogadta el. A 6. §-t továb­bá a bizottmány úgy ajánlja módosíttatni, „ha a törvényhozás fogja meg­határozni a kölcsönnek mily czélokra való fordítását. Ez a bizottság indokolásában, melylyel a javas­latot a háznak bemutatja, részletesebben ki fog fejtetni. Végül a javaslathoz egy uj §. téte­tett, mely a szokott formulát fejezi ki, hogy e törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Holnap ismét ülést tart a bizottság, melyben az említett részleteket tartalmazó je­lentés fog hitelesíttetni, s e jelentés holnapután, nyilvános ülésben a ház elé terjesztetik. (A horvát országgyűlés elnapol­tatok.) A zágrábi hivatalos lap közli, hogy ő felsége i. é. szept. 15-i­ikéről kelt elhatáro­zással a horvát országgyűlést 1872-dik évi jan. 15-dikéra napolta el. — Úgy látszik, hogy a horvát ügyben legutóbb Budán tartott értekez­letek csak ezen eredményre vezettek. (A német alkotmányos párt­ kép­viselőinek tegnap Bécsben tartott értekezletéről csak igen hiányos tudósítás van előttünk. A képviselők ugyanis az elnöknek, dr. Koppnak szavukat adták, hogy a hozott határozatokat egyelőre titokban tartják. Annyi bizonyosnak látszik, hogy elhatározták a reichsrathból való visszavonulást, am­íg néhány kiáltó törvényte­lenség nem orvosoltatik, s azt is mondják, hogy dr.Herbsttel nem sokára „manifestatió“ fog meg­jelenni a párt nevében. (Vas megyében) az alispáni jelöltség né­mi különbözést okozott a Deákpárt körében, úgy látszik azonban, hogy a differentiát már ki­egyenlítették. Szombathelyről ugyanis­­ a kö­vetkező sürgönyt vettük: A vasmegyei „Deákkör“ ma tartott s a me­gye minden részeiből százakra menő számmal egybegyűlt párttagok által látogatott közgyű­lésében az uj megye alispáni állására a párt jelöltjéül egyhangúlag nagy lelkesedéssel C­h­e­r­­nel Ferdinánd kiáltatott ki. Országgyűlés. A képviselőház teendőiről. A képviselőház irodája elkészítette azon ügyeknek jegyzékét, melyek sept. 14-ig a ház­nak bemutattattak. Ezen ügyek előterjesztésük sorrendje szerint következők: Bemutatott­­és kinyomatott tár­gyak, melyek fölött még intéz­kedés nem történt. A tizedes súly- és mértékrendszerről. A bérföldekről szóló törvényjavaslatok. Az irtványokról szóló törvényjavaslatra tett főrendiházi módosítás. Az igazságügy körébe tartozó törvénykönyv­nek alkotásáról. Az államhivatalok halmozásának megszünte­téséről. Uj adórendszer kidolgozásáról. A kir. kisebb haszonvételek megszünteté­séről. A történelmi műemlékek s régiségek fentar­­tásáról. A szőlőváltságról szóló 1868: XXIV. t. cz. módosításáról. A hírlapok és nyomdák biztosítási összegének megszüntetéséről. Az úrbéri örökváltságról szóló 1868 : XXXIII. t. c.t. módosításáról. A halálbüntetés eltörléséről. Az úrbéresek által 1848 előtt megváltott föl­dek kárpótlásáról szóló törvényjavaslat. Az ipartörvényjavaslat tárgyalási módjának megállapítására beadott indítvány megújítása. A Csiky Sándor képviselő által már előbb be­adott határozati javaslatok tárgyalási idejének kitűzését szorgalmazó határozati javaslat. A telepítvényes községekre nézve teendő ideig­lenes intézkedésekről szóló törvényjavaslatra tett főrendiházi módosítások. Az 1870. évi budget két fejezetére vonatkozó főrendiházi határozati javaslat. A herczeg Eszterházy féle képtár fentartása és további gyarapítása iránti hat. javaslata a főrendiháznak. A szabadalmazott első dunagőzhajózási társu­lat jövedelme biztosításának megszüntetéséről szóló törvényjavaslat és a pénzügyi bizottság ez iránti jelentése. A függő államadósságok 1871. évi kezelésé­­ről szóló jelentése az országos ellenőrző bizott­ságnak. A jegybankügyi országos bizottság jelentése­­ a bizottság egyik tagjának különvéleménye. Mentelmi bizottság jelentése Nuck Hugónak Falk Miksa képviselő elleni sajtóügyében. Az osztályokhoz utasított tárgyak. Az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslatra tett főrendiházi módosítások és Ghyczy Kálmán határozati javaslata. A békebirákról. Az udvartelki birtokokról. A telepitvényekről. A vallások szabad gyakorlatáról szóló, Irányi Dániel ugyane tárgyú törvényjavaslatával. A horvátországi úrbéri viszonyokból eredő költségek beszedéséről szóló törvényjavaslat. A kisbéri uradalomnak a korona­ uradalmak közé leendő beczikkelyezéséről szóló törvényja­vaslatra tett főrendiházi határozati javaslat. A vasúti és pénzügyi bizottsá­gokhoz utasíttatott: A Munkács-Sáry közti vasútépítéséről szóló törvényjavaslat. A pénzüg­yi bizottsághoz utasít­­tattak . Az államtisztviselők nyugdíjazásáról. A katasteri felmérésről szóló törvényjavas­­­latok. A tanügyi bizottsághoz utasít­ta­tt­a­k. A kisdedóvodákról; a középtanodákról; a pesti egyetemről; a kolozsvári egyetem felállításáról; az országos műegyetem újraszervezéséről szó­ló­­. javaslatok. Az ország czímerének megállapítá­sára kiküldött bizottság jelentése váratik. A köz­alapok és alapítványok jo­gi természetének megvizsgálására kikül­dött bizottság jelentése váratik. Az egyetemi alapok megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése váratik. A központi bizottság által a bál­­nak bejelentett tárgyak: az iparügy rendezéséről; a bírósági végrehajtókról; a vadászati jog szabályozásáról; a hosszasan szolgált altiszteknek közszolgála­tokra alkalmazásáról szóló törvényjavaslatok. A h­áz által tárgyalásra már kit­ű­­zött tárgyak. A jegybankügyi bizottság jelentésének tár­gyalása iránti határozati javaslata a pénzügymi­niszternek ; a rongy kivitelre fennálló vám megszünteté­séről 1870. évi julius 9-kén kelt határozata a horvát országgyűlésnek; a tornászatnak az elemi és a polgári iskolák­ban tanítása iránti határozati javaslat; az iskolai tanácsok hatáskörének a felekezeti iskolákra is a felügyeletet illetőleg kiterjesztése iránti határozati javaslat. A főrendiekhez átküldetett. A testi büntetésnél? eltörléséről szóló törvény­­javaslat. Szentesítés alá te­rj­esztendő, de az úrbéri törvény végleges megál­lapításától függővé tétett, az erdélyi részek úrbéri pereiről szóló törvény­javaslat. Szentesítés alá terjesztett tör­vényjavaslatok. A határőrvidék után vállalandó, közös költsé­gek arányáról szóló törvényjavaslat: a perui köztársasággal, a chile­i köztársasággal, az Uruguay köztársasággal, s az argentint köztársasággal kötött kereske­­­­delmi szerződésekről szóló törvényjavaslatok.

Next