Pesti Napló, 1872. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1872-03-01 / 50. szám
50. szám. Péntek, martius 1.1878. 23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Vtrawiietton 7. din.. L «meist. B lap raelismi részit illetni minden kOamfog a »zerkenstönshe« imtdeendő. MÉMBMbn levelek ezek innert lunktol fogadtatnak el. Kiadó-Mvatal: Ferencaiek tere 7. anm feldssint A lap anyagi részét illeti közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, pesten ter helyben, házhoz hordva* Egész évre . . . 11 írt. Félévre .... 11 írt. Negyedévre ... S , SO kr. Két hóra .... t , 70 tar- Egy hóra ... 1 , 86 kr Hirdetmények dija? • hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél » ejkr. Bélyegül kft.Uo M ojkr. Nyílttéri • hasábra petitsor SS ejkr. Pest, február 29. Néhány nap előtt tüzetesen elősoroltuk azon tárgyakat, melyekkel a képviselőháznak a jelen ülésszak tartama alatt még foglalkoznia kell. Csak azon kérdéseket hoztuk fel, melyeknek megoldása egyáltalán halaszthatatlan. Felemlítettük a választási, incompatibilitási és a képviselői mandátumot meghosszabbító törvényjavaslatot. Felhoztuk a főváros és a Királyföld szervezését, melyek, midőn az egész ország már az új alapokon szervezkedett, nem maradhatnak jelenlegi ideiglenes állapotukban. Kiváltkép a fővárosban olyanok a viszonyok, hogy a jelen helyzet fentartására egyáltalán még gondolni sem lehet. Előhoztuk az újonczozási visszaélések megszüntetését s az altisztek alkalmazását illető törvényjavaslatokat. Akit honvédségünk fejlődése érdekel, az nem tagadhatja e javaslatok kiváló fontosságát. Megemlítettük a Lloyd és a gőzhajózási társulat kérdését. Megérintettük végtére, hogy hír szerint a kormány még a nagy vasúti szerződés ügyét is a ház elé akarja hozni. Nem említettük akkor a kolozsvári egyetem kérdését, mely már szintén teljesen megérett. A megoldandó kérdések sora azóta nőttön-nőtt. A ház előtt fekszenek az 1869. és 1870 diki zárszámadások. Nem kell ez ügy kiváló horderejét tüzetesen kifejtenünk. Először fog a ház oly institutió működéséről tudomást venni, melynek fontosságát úgy az 1848-diki törvényhozás, mint a későbbi törvényhozások egyaránt hangsúlyozták. Ez ügy elintézését a jövő törvényhozásra hagyni, tiltja úgy a kérdés fontossága, mint a ház méltósága. Biztos forrásból továbbá ma azt a hírt viszszük, hogy már a legközelebbi napokban Bittó igazságügyminiszter egy nagyobb törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni a törvényszékek illetőségéhez tartozó bűnvádi eljárás tárgyában. A törvényjavaslat — mint halljuk — 120 §ból áll, s az igazságügyminiszter, az egész kabinettel egyetértve, annak mielőbbi tárgyalását fogja sürgetni. E törvényjavaslat csakugyan égető szükségnek tesz eleget. Halomra gyűltek az igazságügyminisztériumban azon előterjesztések, melyek a jelenlegi bűnvádi eljárás legkiáltóbb bajainak orvoslását sürgetik. Kérve-kérték ezt a kir. bíróságok elnökei, a királyi ügyészek, és általános az a meggyőződés, hogy a jelen állapot egyáltalán tarthatatlan. S csakugyan szégyenpír futja el az ember arcát, ha meggondolja, mily helyzetben van nálunk, öt évi törvényhozási működés után, még mindig a személyes szabadság ügye. Minduntalan beszélünk állami önállóságról, parlamentarismusról, kormányfelelősségről , mint a byzánczi szőrszálhasogatók, napokon át vitatkozunk alárendelt ügyekről, hanem az nem jut eszünkbe, hogy a személyes szabadságnak kérdése, a cardinális jogok legelsője, nálunk még mindig egyes emberek kénye-kedvének, nem ritkán szeszélyének meg nem becsült lapdajátéka. Ez lehetett így eddig, de most a királyi bíróságok szervezése után végtére hozzá kell látnunk, hogy közviszonyaink e szégyenfoltja mihamarább kitöröltessék. Olvasóink tudják, hogy az igazságügyminisztérium a kebelében elkészült munkálat megbírálására enquetet hívott össze. Ez enquete-ben részt vettek a bírói karnak, a tudománynak, az ügyvédi karnak legkiválóbb egyéniségei. Ez enquete-ben tevékeny részt vett Fábry, a legfőbb ítélőszék elnöke, Fabinyi Szabó Miklós, továbbá a pesti elsőfolyamodású törvényszékek elnökei. Mindnyájan egyetértettek abban, hogy a szóban levő munkálatoknak minél előbbi törvényerőre emelése az országnak önmaga iránti szent kötelessége. A javaslat a minisztertanácson is átment már, s itt szakaszról szakaszra tüzetes bírálat tárgyává tétetett. E tanácskozmányokban beható részt vett Pauler miniszter, kinek szakavatottságát e téren az egész ország tiszteli. Mint halljuk, a javaslat már ő felsége helybenhagyását is bírja. E munka országgyűlési tárgyalása nem lehet kérdés, nem lehet vita tárgya. Aki ez ellen felszólal, az bűnt követ el nemzete becsületén. Erre kell, hogy legyen időnk, ezt a jövő törvényhozásra hagyni nem lehet. A megoldandó feladatok ily fontossága, ily halmaza mellett már most azt kérdjük: mi néven nevezzük az ellenzék azon eljárását, melylyel már több nap óta az időt a szó legszégyenletesebb értelmében elpazarolja? Azt mondják, hogy még vagy tizenöt ellenzéki szónok akar beszélni, s hire jár, hogy a részletes vitánál a jelenlegi valóságos vétkes időpazarlás ismételtetni fog. Az ellenzék azt mondja, hogy ő nem gátolja a reformművek keresztülvitelét. Mi kérdjük Gihyczytől, kérdjük Irányitól, kikről felteszszük, hogy a haza ügye szintén szívükön fekszik : mi más az, amit az ellenzék jelenleg mivel, mint egyáltalán a törvényhozási működésnek hallatlan cynismussal és frivolitással történő meggátolása? Avagy van-e az országnak abban vesztesége, ha Vajda János nem fejti ki, hogy a suffrage universelle az országbírói értekezlet határozmányain alapszik ? ha Kiss János nem idézi hosszan tartó beszédben a bibliát? ha Táncsics Mihály nem indokolja azon nézetét, hogy voltaképen minden évben új királyválasztásnak kellene előfordulnia? Csak a jobboldalnak érdeke-e például a bűnvádi eljárás szabályozása, s nem mindnyájunknak közös, tekintetbe vételt kiáltó érdeke ? A pártvezérekhez fordulunk, kérve őket, vessenek véget egyszer mindenkorra azon szégyenletes jeleneteknek, melyek Magyarországot, a magyar parlamentet elannyira kompromittálják. Nincs-e nekik pártjukra annyi befolyásuk, hogy a parliamentáris kötelességek legelsejére, a saját maga becsülésére rá tudnák bírni ? Mi azt hiszszük, hogy van, s azt is hiszszük, hogy annak szégyenletessége, ami most a házban történik, komolyan gondolkozó, hazafias ember előtt nem lehet kétség tárgya. Hozzájuk fordulunk tehát, s ha más érv már nem hat saját pártjaik érdekében, melyek végtére mégis részei a magyar parlamentnek, kérjük őket : vessenek egyszer már véget e játéknak, hol talán több áll a kockán, mint egy vagy két nap vesztesége. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. New-yorki tárczalevél. — febr. 5. Ha nagy tengeri utakat teszünk meg, például ha az atlanti óczeánt átszeljük, okvetlenül érdekkel telünk el a tengerészet és annak intézményei iránt. Honfiaink bíznak a magyar ember tengerészeti hivatásában és fönnen hirdetik, hogy Fiumével, a magyar város- és tengeri kikötővel mi ép oly tengerre termett nemzet leszünk, amily lóra termettnek ismer az egész világ. Mióta Kossuth szájából elhangzott a lelkesítő szózat: „Tengerre magyar!“, sokan megkísértették a puszta fiát ez eszmének megnyerni, őt a regényes és férfias pályára lelkesíteni, buzdítani; de őszintén meg kell vallanunk, az eredmény nem áll arányban a lelkesedéssel. Találkoztak ifjak, kik elszánva magukat e pályára, a fiumei tengerészeti akadémiát fölkeresték, és mint halljuk, tanulmányaikat jó sikerrel végezték, de az egy Lukács Gyula kivételével, kinek tengerészeti leveleit a lapok örömest közölték, semmit sem hallottunk róluk. A magyarnak férfias bátorsága feljogosít azon reményre, hogy talán lesznek magyar tengerészeink, de e reményünket ismét jóval alábbszállítja a magyar ember természete, benne ugyanis nincsen meg a kalandvágy, a kereskedő szellem és az ismeretlen világrészek utáni érdekeltség, mely a holland, német és angol nemzetnek oly nagy mérvben sajátja. Petz tengernagy, pécsi születésű hazánkfia, a kelet-ázsiai nagy expeditió vezetője egy hozzám intézett levelében így nyilatkozik a magyar ember tengerészeti hivatásáról : „Magyar, és kora ifjúságom óta tengerész lévén, legőszintébben kívánom, hogy nemes gondolkozása hazámfiai a jövőben minél nagyobb számban szenteljék magukat e hivatásnak, amely, mivel mind a physikai, mind a szellemi tehetségeket teljesen igénybe veszi, és férfias elszántságunkat, hidegvérűségünket és kitartásunkat nem egyszer kemény próbára teszi, véleményem szerint különösen megfelel a lelkes és bátor magyar nemzet egyéniségének, mire nézve oly férfiak,mint Károly, Hadik, Gyújtó, Gaál stb. a legjobb biztosítékot nyújtják.“ Vájjon lesz-e Fiuméből magyar kikötő és lesz-e szükségünk magyar tengerészetre, az a jövő titka, de addig is terjeszszük az eszmét, tegyük azt népszerűvé, nehogy új legyen előttünk, midőn azt már megvalósítanunk kellene. Az „Éjszakamerikai Egyesült Államok “-nak, daczára gazdagságuknak és elismert hatalmuknak, sem tekintélyes tengeri hadak, sem tengeri gőzhajózásuk nincs, mely az európai hatalmakéval arányban állana. Észrevévén ezt New York előkelő kereskedő világa, már megindította a mozgalmat egy Európa és Amerika közt alakítandó rendszeres gőzhajó-közlekedés érdekében, mert daczára az amerikai nemzet nagy életrevalóságának, az eddigi közlekedést angol, német és franczia társaságok tartják fen és nincs egyetlen egy amerikai gőzös, mely kereskedelmi célokból az atlanti óceánt átszelné, miután az amerikaiak eddig csak a tengerparti közlekedésre szorítkoztak. Nem lesz érdektelen a vén Europa lakója előtt, ha fogalmat nyer azon óriási közlekedésről, mely az új világot az óval összeköti. Itt egybeállítom az e közlekedést föntartó társulatokat és azon hajókat, melyek a múlt évben közlekedtek. Elsősorban, mint hazánkhoz legközelebb fekvőt, említem a hamburgi társulatot, melynek pompásan berendezett hajói a kényelem tekintetében kívánni valót nem engednek. E társulatnak összesen 7 hajója jár New Yorkba, úgymint : Allemania, Cimbria, Hammonia, Halsatia, Westphalia, Silesia és Thuringia, mindegyik körülbelől 3000 tonna tartalommal. Ugyane társulatnak Vandalia, Germania és Saxonia nevű hajói Hamburg és New Orleans között, Borussia,Batavia és Teutonia — a nyugatindiai szigetekkel közlekednek. A fentebb említett 7 hajó összesen 52-szer tette meg az utat Amerika és Európa között. Az átlagos utazási idő Európából Amerikába 9 nap és 13 óra és vissza 10 nap és 2 óra. A leggyorsabb hajók Cimbria és Sulézia, melyek a 3200 tengeri mértföldnyi utat 9 nap alatt teszik meg. E hajók összesen 28,666 utast hoztak az Ígéret földjére, míg innen 10,371-et szállítottak az óvilágba, legalább ideiglenes tartózkodásra. Frisia és Pommerania e társulatnak két épülőfélben levő hajója. A brémai „Norddeutscher Lloyd“-társulatnak 13 hajója jár a newyorki kikötőbe, ezek: Bremen, New-York, Hansa, Amerika, Hermann, Deutschland, Weser, Rhein, Main, Donau, Hannover, Frankfurt és Köln. E társulat minden gőzöse 700 lóerejű. Hajói a múlt évben hatvannyolc utat téve, 39,531 utast szállítottak Amerikába. E társulatnak Ohio, Berlin, Baltimore és Leipzig nevű hajói Bréma és Baltimore között közlekednek. E két társulat hajói a legkényelmesebbek azok között, melyek Európa és Amerika között közlekednek. Az első hely utasai minden lehető kényelemben részesülnek: kiki egy kabinetet kap két ágygyal, csinos függönyökkel, mosdóasztallal és puha szőnyegekkel; két-két kabinetből egy kis folyosó vezet a nagy díszterembe, mely fénye és kényelme által mindenkit meglep, ki először lép ily hajóba. Zongora, könyvtár válogatott német, franczia és angol munkákból stb. olajfestvények, tükrök stb. felejtetik az utazóval, hogy a sík tengeren, távol a nagy városoktól egy kis társaságra szorítkozva, kénytelen másfél heti időt tölteni. Az első és második osztály utazói számára dohányzó szoba is van berendezve, dominó, sakk és más társas játékokkal. Ha alkalmas társaság akad, hangversenyeket, szavalati akadémiákat rendeznek, szóval mindennemű szórakozásról gondoskodnak, hogy a szép,de unalmas tengeri utat kellemessé tegyék. Az angol társaságok hajói közt első helyen állanak a Cunard, Inman és Guion Line-ei. Az első társulat hajói mind távol országok neveit viselik, mint: China, Abyssinia, Russia, Algéria, Calabria, Samaria, Liberia, Java stb.; érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy most épül Scythia. Az Inman Line hajóit itt „City-Steamer“-eknek nevezik, mivel hajóik nevesül csupán városokét választottak, mint : City of New York, Paris, London, Washington, Dublin, Bristol stb. összesen tizenegy hajója közlekedik az óceánon. A Guion Line, a legifjabb társulatok egyike, hajóit az egyesület nyugati államai után nevezte el : Minnesotta, Wyoming, Wisconsin, Colorado, Nevada, Idaho és Manhattani. Az eddig említett öt társulat hajói közvetítik a postát. Rendes járatuak és biztosak lévén, ezekben öszpontosult a kormányok bizodalma. Az ily postahajó megérkezését a parttól több mértföldnyi távolságban álló „Light Ship“-rel megsürgönyzik a newyorki postahivatalnak, mely azonnal kiküldi a postahivatal kis gőzösét, mely nagy társától útban átveszi a leveles zsákokat és azokat a partra viszi. Némely nap 5—6 hajó hoz Európából postát, van akkor dolog, sürgés, forgás a new-yorki postahivatalban. A fennebb megnevezett három angol társaság Liverpool és New-York között közlekedik, ugyan e vonalon járnak még a „National Line“ társaság hajói, úgymint : Franca, Haly, Holland, Denmark, Helvetia, England stb. E társulat legújabb hajója a Spain, a legnagyobb az ismeretes „Great Eastern“ után, mely 5150 tonna tartalommal 200 első, 1260 másod és 1400 harmadosztályú utast képes szállítani. A nagy kényelem daczára a társulat viteldíjai a németekéhez képest aránytalanul olcsóbbak. A „White Star Line“ ifjú társaság lévén, csak kevés hajóval rendelkezik; ezek neveit a tengerektől vette, úgymint: Baltic, Atlantic, Arctic, Adriatic és Oceanic. Az utóbbi a társulat legnagyobb hajója, mely útját 8 nap és 7 óra alatt teszi meg. Ezek a New-York és Liverpool közt közlekedő társaságok. Azonban New-York, a világ egyik legnagyobb kikötője lévén, egyenes öszszeköttetésben áll más nevezetes európai kikötőkkel, így az „Anchor Line“ hajói, számra 36- an New-York és Glasgow közt tartják fen a közlekedést; a „General Transatlantic Company“ hajói New York és Havre közt járnak. Az utóbbi társulatnak csak négy hajója van: Washington, Péreire, St. Laurent és Villé de Paris. Ez az egyedüli társulat, mely nem szállít harmadosztályú utasokat. A legifjabb társulatok egyike a „Baltischer Lloyd,“ mely Stettin és New-York között közlekedik. Talán egy társulatnak sem kellett oly mostoha körülményekkel megküzdeni, mint ennek. A társulat két hajóval indult meg, ezek: Humboldt és Franklin (Thorwaldsen épülőben van), amint a második hajója megérkezett, fedélzetén kitört a cholera, mi a newyorkiakat rendkívüli aggodalomba hozta. A hajónak hat hétig a nyílt tengeren kellett vesztegelnie , a betegek pedig a várostól több mértföldnyi távolságban fekvő kórházba szállíttattak és így sikerült New Yorkot és Amerikát e szomorú járványtól megmenteni. Hogy e szerencsétlen kezdet nem szolgál a társulat előnyére, fölösleges mondanunk. A két utóbbi társulat szintén hoz postát, az előbbi a franczia, az utóbbi a skandináv postát közvetíti. Mind a tíz társulat összesen 118 hajóval közlekedik és a múlt évben Amerikába 325,777 új polgárt és 1.891,615 tonna árut hoztak. Nem csoda tehát, ha az amerikai, látván a nagyszerű forgalmat, elszégyenül és egy amerikai társulat alapításáról gondolkozik. A legtöbb társulat 1866-ban a „függetlenség“ évszázados fordulójának alkalmából rendkívül leszállított árak mellett akarja az utasokat szállítani, úgy hogy a harmadik helyen utazó 25 dolláron oda és vissza fog mehetni. Reményem, hogy hazámfiai között nem egy fogja megragadni az alkalmat és elnéz a „szomszédba.“ Liptay Pál, Pest, február 29. (Andrássy Gyula gróf) külügyminiszter úr — mint említettük — ma tizenegy órakor fogadta azon pestvárosi küldöttséget, mely Gyöngyössy Alajos h.polgármester úr vezetése alatt a díszpolgári oklevél átadásával volt megbízva. A küldöttség vezetője, Gyöngyössy h. polgármester úr az okiratot a következő szavakkal nyújtotta át. „Nagyméltóságú közös miniszteri tanácselnök s külügyi miniszter, kegyelmes urunk ! Mint Magyarországfővárosának küldöttsége jelenünk meg nagyméltóságod előtt, kifejezést adandók azon érzelmeknek, melyeket Pest város közönsége nagyméltóságodnak hazánkból eltávozása felett érez. A bánatnak, örömnek és hálának érzelmei ezek. Nagy a bánata fővárosunk közönségének azért, mert nagyméltóságodnak kormányunk elnökségétől való visszalépésében nélkülözi hazánk azon intéző erőt, mely alkotmányunk roncsolt hajóját biztos kikötőbe vezérli. Ellenben az örömnek édes élvét érzi fővárosunk közönsége felséges uralkodónknak azon szerencsés választása felett, hogy felséges házának és a birodalomnak külügyminiszterévé, valamint a közös miniszteri tanács elnökévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Midőn ily hazafias bánat és öröm vegyülete szállta meg Pest városa közönségét, felemelkedett kebelében a bála és elismerés érzelme és ebbeli érzelmének az által adott kifejezést,hogy nagyméltóságodat fővárosunk felvirágoztatása iránt tanúsított kitűnő érdemeiért egyhangúlag Pest városa díszpolgárává választotta. Fogadja nagyméltóságod e kiváló megtiszteltetést és e polgári oklevelet kedvesen, s tartson meg bennünket továbbra is nagyrabecsült jóindulatában.“ Andrássy Gyula gróf a küldöttség éljenzése közt a fényesen kiállított oklevet átvévén, körülbelül igy válaszolt a küldöttségnek: „Ez alkalommal, midőn önök küldőik megbízásából nagy megtiszteltetésben részesítenek, legyen szabad csak annyit mondanom, hogy ha ez azon érdemekért történik, melyeket tisztelt szónokuk legnagyobb részben nekem tulajdonít, én minden álszerénység mellőzésével kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az elért eredményeket nem magamnak tulajdoníthatom. Én csak egyik szorgalmas és buzgó, de csak egyik munkatárs voltam. Amint e fényes okirat tartalmából látom, Pest városa érdemesül rója fel, hogy mint miniszterelnök több ízben kifejeztem azon meggyőződést, miszerint az ország kötelességeihez tartozik a főváros fejlődését elősegíteni és e czélra áldozatokat is hozni. Ez nem érdem, hanem meggyőződés, és e meggyőződés bennem máig sem változott. Amit az ország a fővárosért tesz, azt nem a fővárosnak teszi, hanem magának az egésznek. De ez nem lehet érdem, mert én érdemnek csak azt ismerem el, ami jutalmat nem keres és nem kap. De én kétszeresen meg vagyok jutalmazva : először az eredmény által, másodszor azon fölötte rokonszenves érzelmek által, melyeket önök nekem ma újólag kifejeztek. Örömmel látom a főváros emelkedését minden irányban, örömmel azt, hogy azon tervek, melyeket együtt érleltünk, melyek azonban sokáig mint valami elérhetően ezel tekintettek, ma már nagyrészben legalább foganatba vétettek, hogy meg nem akadtak, hanem kiegészítők magukat, mert ily művet félbenhagyni nem lehet. Meg is vagyok győződve, hogy sem a kormány, sem a törvényhozás, sem Pest városa nem fogják félbenhagyni, így tehát csekély fáradozásaimért kétszeresen látom magamat megjutalmazva, és önöket csak arra kérem, hogy küldőiknek mély hálás köszönetemet fejezzék ki, és jelentsék ki nekik, hogy azon érzelmek, melyek Pest városát ezen kitüntetésre bízták, olyanok, melyekre mindenkor büszke leszek.“ Andrássy gróf azután a küldöttség egyes tagjait magának bemutathatván, miután még a remek kiállítású diplomát részletesebben megtekintette — hosszabb és részletes értekezésbe bocsátkozott velük Pest város és különösen a szépítési tervek ügyei fölött, mire majdnem félórás beszélgetés után a küldöttségtől szívélyes búcsút vett (A 80 millió bankadósságra) vonatkozólag már pár héttel ezelőtt alkalmuk volt elősorolni mindazon bizonyítékokat, melyek kétségtelenné tették, hogy ezen adósság Magyarországot nem terheli, minthogy az Magyarország államadóssági járulékának megállapítása alkalmával már beszámíttatott. Azon czikkünkben megemlítettünk egy kimutatást, mely 1867 végén az orsz. gyűlés elé terjesztett, s melynek alapján Magyarország járuléka megállapittatott. E kimutatásban — mint megemlítettük — bent van a 80 millió bankadósság is. Minthogy azonban némely bécsi lapok világos bizonyítékaink daczára is megmaradnak régi tévedésükben s újra meg újra állítják, hogy ez a 80 millió forint nem vétetett tekintetbe a magyar államadóssági járulék megállapításánál, segítségükre akarunk lenni, s ezennel megemlítjük azt is, hogy e 80 milliós tétel a többször érintett táblázatos kimutatásnak 14-dik lapján I. sorszám alatt az osztrák értékben fizetendő kisorsolás nélküli államkölcsönök közt van felvéve.Ezen összesen 32 lapnyi nyomtatott táblázott kimutatást aláírták Bécsben 1867. nov. 14-én a cs. kir. pénzügyminisztérium nevében Schwaabe Károly cs. k. miniszteri titkár, Langhammer Ferencz cs. k. számtanácsos, az államadósság ellenőrzési bizottság titkára, Pálfy Ferencz cs. k. pénzügyi tanácsos, Auerhammer Henrik cs. k. számtanácsos , a magyar kir. pénzügyminisztérium részéről Weninger Vincze m. k. pénzügyminiszteri tanácsos, és Kindermann Lajos m. k. számtanácsos. Úgy hiszszük, ily határozott bizonyítékokkal szemben végre-valahára a bécsi lapok fel fognak hagyni ama 80 millió hánytorgatásával, s nem akarjuk föltenni róluk, hogy öt ma is élő hivatalnok aláírásával ellátott s ennélfogva hivatalos jellegű kimutatás valódiságát és hitelességét tagadni merjék. Egyébiránt reméljük azt is, hogy De Pretis úr a Dumba képviselő interpelláterára adandó válaszában szintén constatálni fogja a valót, s véget vet egy oly vitának, mely mindkét félnek csak hátrányára szolgálhatna. (Engedélyezett vasutak.) Mint halljuk, a Windischgrätz-Brenner consortium megnyerte az engedélyt a soprony-pozsony-vágvölgyi vasutak építésére. Az engedély a következő vasútvonalakat tartalmazza: 1) Soprony-Pozsony, 2) Nagy-Szombat-Üzbég, 3) Nagy-Szombat- Trencsén, 4) Nagy-Szombat-Lundenburg, s eshetőleg Trencsén-Zsolna, ha az északnyugati vasút-társulat e vonalt illető elsőbbségi jogát nem érvényesíti. A vállalat pénzügyi részét, mely mintegy negyven milliót képvisel, a bécsi pénzváltóbank, a boroszló disconto-bank és boroszlói bankárházakból e czélra alakult consortium vállalta magára- ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 29-kén. I. Ma a szellemdús szónokok napja volt. Mintha csak összebeszéltek volna Horváth Sándor, Patay István, Kiss János és Táncsics Mihály, mindegyik mondott valamit, ami majd derültségre, majd hangos nevetésre ragadta az unatkozni is megunt képviselőket. Horváth Sándor elmesélte annak a kigyónak történetét, mely fejével farkát harapta meg. Patay István lyukas csizmához hasonlítá a törvényjavaslatot, melyet becsületes magyar ember fel nem húzhat, s utasíttatni kivánta a minisztert új csizma csinálására. Kiss János a ház derültsége középütt szt. János titkos jelenéseinek 13-dik fejezetét olvasta fel egy aranymetszetű bibliából a miniszter fejére. E jelenetet alább egész terjedelmében közöljük. Táncsics Mihály végre egész komolysággal ajánlott a háznak egy biztos óvszert az ország jóléte és felvirágzása érdekében : a fejedelem évenkénti választását. A választásnak természetesen a suffrage universelle alapján és titkosan kellene történnie. Hogy mindez rózsás hangulatban tartotta a képviselőket, szükségtelen mondanunk. A jobboldalról senki sem szólalt fel. A többi szónokok : Podmaniczky Frigyes, ki az özvegynek inditványba hozott szavazati jogáról igen érdekesen beszélt, Szomjas József, Rónay János, Helfy Ignácz és Pavlovits István voltak. A két utóbbi Irányi, az előbbiek Tisza határozati javaslatát pártolták. Az ülés végén az ipartörvény hirdettetett ki. .. (Folytatás esti kiadásunkhoz.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Széll K., Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak : Bittó István, Tóth Vilmos. Kiss János, kiről már esti kiadásunkban is megemlékeztünk, igy végzi beszédét: Azok, kik