Pesti Napló, 1872. október (23. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-01 / 226. szám
226. ««Am, _____________________Kedd, October 1.1872.__________________________23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiad&Wvattal: ______ ____ -m-m JL Blöfizetési WLtétetekx Hirdetések F'ortacziek-tare 7. síim. L tmalot. Ferencziek-tere 7. a. fBldszial ' /f^Jj "W0 ”%i ij fSL " 8i il«S fa"* égik. hord** ’r»gr«ti ij d*»n*ki° SHUtogy mint eiß 32 et&ek — — iJ kJ1 V111 I M A U I 9 I .^*u,7“i,«.sh. •SA.tAS?* ZrZJZZT» I Pl IN I I 11 rt I I 81 I jn.S ..1:2. intézendő. .jjj__ Ja Jw__ J|L_ fi.— V ..A. . Ja.— „ff Aa ez ti kUdi* poztad ki.Sakfildálferen.ezi.ek» tere 7. miu, ______ . körüli p&n&ssok, hirdetméa.r*k) * w wimmmm wmvWn WBvmm w Wh« iiiihiimi ww**aas«*xj meA felülftseté» haronkafd 30 kr. A« illiutil AB év folyton BlilidM kW vH4^k n —— fr* REGGELI KIADÁS ig£Sir.w — kezektől fogadtatnak el. “Pl*“1 **« “ilitutil1- Előfizetési felhívás. Octóber 1-sején új évnegyed kezdődvén, felkérjük azon t. előfizetőinket, kiknek megrendelése sept. végén lejárt,hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési érák: Egén évre .........................22 ft. Félévre.............................11 ft. Negyedévre......................6 ft 60 kr HT Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt Pest, ferencziek terve 37. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, sept. 30. Simonyi Ernő nagy beszéde arra kényszerít, hogy az úgynevezett negyvennyolcas pártról egyszer komolyan beszéljünk. Nehéz munka ez, de megbirkózunk vele. Egy párt életképességének legbiztosabb critériuma az idő. A parlamentáris életben nem ritkák azon jelenségek, midőn egy politikai programm, mely körül kezdetben csak néhány kiváló egyéniség csoportosult, néhány rövid év lefolyása után a nemzet egész zömét, az intelligentiát úgy, mely stél, midőn lelkesedik, mint az ifjúságot, mely lelkesedik, midőn itél, meghódította. Ilyen volt a napóleoni törvényhozó testület öt tagból álló ellenzéke. Ilyen jelenséget tüntetett elő Angolországban Cobden működése. Ilyen volt Németországban az úgynevezett góthaipárt. Sőt Ausztria is mutathat föl ilyen pártokat, az osztrák dualisták kezdetben oly isolált, később azonban oly sikerdús működésében. Egy párt, mely évek hosszú során át, minden erőlködése, tehetségének minden megfeszítése daczára, nemcsak hogy nem bír újabb párthíveket szerezni, hanem táborának folyton növekedő megfogyatkozását éri meg: az ily párt nem bir gyökérrel a nemzetben, az ily párt politikája nem bir semminemű jövővel. Hiába beszélnek az életképtelen, a minden jövőt nélkülöző kisebbségek a kormány erőszakoskodásairól, a többség jogfosztó presszójáról. Minél erőszakoskodóbb a nemzet szent aspiratióit képviselő kisebbségekkel szemben egy kormány, minél több jogot confiscál egy többség, hogy biztosítsa magát azon kisebbséggel szemközt, melytől tartani van oka: a nemzet bizodalma, szeretete, hite annál szilárdabbul fűződik az imigy terrorizált kisebbséghez. A kisebbségnek, mely csakugyan a nemzet többségét képviseli, nincs megbízhatóbb szövetségese, mint a jogfosztó kormány, mint az önkénykedő többség. Ez szaporítja táborát, ez csinálja számára a legsikeresebb propagandát. Évek óta állítja magáról a negyvennyolcas párt, hogy voltaképen ő képviseli a nemzet többségét. Évek óta a vádak, a szemrehányások és recriminatiók egész özönével borítja el a többséget,úgy, mint a kormányt. Kezdetben osztrák provincziává sülyesztettük az országot. Később potom árért eladtuk Magyarországot a németnek. Egy szép reggel azután, mint patentált, cs. k. szabadalmazott hazaárulók ébredtünk fel. Mindez még nem volt elég. Midőn a hazaárulás vádja is elkopott, az ország vagyonát kezdtük elfecsérelni. Oly gazdálkodást vittünk végbe, melyhez képest a tatárjárás szamaritánus munka volt. Azután jött a corruptio időszaka. Bűnbarlanggá vált az ország, a kormány, a törvényhozás, az egész közigazgatás, s mételyként terjedt a legiszonyúbb corruptió. Valóságos mérsékletet tanúsított ama journalista, ki a kormányt s többségét rablóbandának nevezte el. Az országgyűlési szélsőbaloldali szónokok nem voltak ily őszinték, ők nem beszéltek egyenesen, de amit sejtettek, amit titkos allusiókkal éreztettek, ahhoz képest ama kifejezés ártatlan incselkedés volt. Dante pokla nem volt oly ijesztőn rémes, mint a félhomályban tartott ama kép, mely Simonyi Ernő beszédeiből a megrémült ostobaság elé kandikált. És mi volt ezen, a Parlamentarismus történetében páratlan eljárásnak a következménye ? Mi az eredménye azon öt év működésének, mely kezdetét vette Kossuth manifestumával, s mely tegnapelőtt Simonyi Ernőnek a forradalommal való fenyegetődzéseivel végződött? Mit bir fölmutatni a szélsőbal, oly erőfeszítés árán, mely annál kevésbé volt válogató eszközeihez, minél több oka volt valóságos végczéljait a világ szeme előtt rejtve tartani ? Mi nem felelünk e kérdésekre. Kérdezzék magát a szélsőbalt és vezérférfiait. Kérdezzék önmagukat, mit értek el öt hosszú év alatt, hódítottak-e vagy vesztettek a nemzetben ? Feleljenek ők maguk a kérdésre; ki hisz ma már az ő politikájuk jövőjében, ki csatlakozott hozzájuk az utolsó öt év lefolyása alatt ? Kezdetben még itt ott akadtak hívőkre. Hivőkül szegődött a vak fölforgatási ösztön. Zászlójukat követte a társadalmi rend ellen áskálódó bűn. Jelszavaikat hangoztatta a lelketlen butaság. S nyomdokukat követte amaz ósdi visszamaradottság,mely a magyarság megmentését az európai műveltség gyűlöletében, a munkakerülésben, a borban és szitokban keresi. Ez volt terük az uj alkotmányos nera első évében. Az önmagához tért államhatalom egy lehellete szétfújta az egész tábort Afflavit et dissipati sunt. Hová lettek a Wesselényiek, az Asztalosok, a Madarász Vikik. Hová lettek, ki lépett ürült nyomukba ? Nem urak, nem a kormány jogfosztása, erőszakoskodása, pressiója , corrumpáló ereje, nem a többség önkénykedése teszi azt, hogy önök még azt a csekély tért is elveszítették, melyet öt évvel ezelőtt leírtak, hogy az önök jelszavai elvesztették a régi varázst, hogy önök még Kossuth Lajos nevét is kivetkeztették azon nimbusból, mely azt környezte. Nem jó helyütt keresik önök gyászos sorsuk okait, ha a kormány, vagy a többség erőszakoskodásait hangoztatják. Az önök politikájának egy félelmetes ellensége van, egy leküzdhetlen, megközelíthetlen, mindeneknél hatalmasabb ellenség : az idő. Az idő, mely a szellemi vakság éjjelét iskolákkal töri át. Az idő, mely önálló ítéletet ad az ifjaknak, s megnyitja az öregek szemén terjengő hályogot. Az idő, mely az állami és társadalmi rend áldásait napról-napra mind fényesebb példákban bizonyítgatja. Az idő, mely megnyitja a polgári tevékenység áldástosztó zsilipjeit, mely vasutakat épít, távol tengerekre hajókat küld, gyárakat emel, mely talpra állítja a társulati szellemet és fokozza az egyesek erejét és vállalkozási képességét. Küzdjenek önök az iskolákkal, a vasutakkal, a társulatokkal, a gyárakkal; indítsanak irtó háborút a munka, a rend, a műveltség, a polgárosodás ellen; ezek az önök ellenségei, nem a kormány erőszakoskodása, sem a többség önkénykedése, mely csakis az önök féket vesztett képzelődésében létezik. Egyébiránt, mi úgy hiszszük, hogy ma már magának a szélsőbalnak is észre kell vennie állapotának siralmasságát. A nemzet hideg közönynyel áll vele szemközt. A komoly ellenzéki jellemet kereső balközép fanyar egykedvűséggel utasította viasza a kissé tolakodólag feléje nyújtott jobbot. A nemzetiségek egy része elfordult tőle, s új szövetségeket keres. A párt azon töredéke, mely európai czélok után tör, kebeléből már rég kivált. Ily körülmény között lehetetlen, hogy az úgynevezett negyvennyolczas párt ne lássa, hogy mindörökre lejárta magát! És csakugyan látja! Simonyi Ernőnek a forradalommal fenyegető felirati javaslata és beszéde kiáltó bizonyságtétel a mellett, hogy a negyvennyolczas párt érzi arcán a hypocratesi vonásokat, így nem tesz, így nem beszél párt, mely azt hiszi magáról, hogy még képes valamire. Ez végvonaglása azon betegségnek, melyet az orvosok úgy neveznek, hogy: delirium tremens!ae a lapokban közlött azon hír, mely szerint a pénzügyminiszter a bankügyben legközelebb nyilatkoznék a házban. Arról azonban minket is biztosítanak , hogy remélhető , miszerint az ügy most már nem sokáig fog elhúzódni,s a kormány a házban még pdt hónap folyamában e dolgok állásáról felvilágosítást adhat. E közben nyugtalanító hírek célportáltatnak, s több lap a pénzváltság rémével ijeszt. Mi azonban azt tartjuk, hogy e hírek túlzáson alapulnak , sőt egy részben valótlanok. Az osztrák bank a magyarországi filiálék dotatióját általában e pillanatig nem szorította meg, s bár kétségkívül, hogy egyes pesti intézetek ellen legújabban tanúsított eljárása nagyon helytelen, nagyon indokolatlan, azt hiszszük, hogy ez eljárás ellenében a helybeli pénzpiaca saját erőiben elegendő segélyt bír, amint az tényleg be is bizonyult. Fel kell ugyanis említenünk, hogy Pest városa csak az imént a városi kölcsönből a helybeli intézeteknél nagy összegeket helyezett el, hogy a kormány a kincstári utalványokból augustusban és septemberben harmadfél milliót váltott be, hogy a franco-bank tetemesen fölemelte tőkéjét, hogy ugyanazt teszik az anglobank és közelebb a hitelbank, s mindezen nevezetes tőkék, melyek nem a helybeli pénzpiaciból szereztettek, a legnagyobb mértékben ennek válnak javára. Annyi kétségtelen, hogy allarm-hirekkel nem segítünk a bajon, s különben meg vagyunk győződve, hogy ha a baj nagyobb arányokat öltene,minek föltevését azonban semmi sem igazolja, ezt sem a kormány, sem az országgyűlés nem néznék tétlenül s kötelességüknek fogják ismerni a közbelépést, ha a helyzet ezt parancsolná. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy mi nem hiszszük azt, hogy a bankügy rendezése a helybeli piacon válságot fog előidézni. Továbbá kétségtelennek tartjuk hogy — akármit declamáljon is a bécsi lapok egy része — Magyarország érdekei e kérdésben nincsenek ellentétben Austria érdekeivel, s bizton reméljük, hogy a bankügy minden részre nézve megnyugtatón fog megoldatni. (A magyar delegáció hadügyi albizottságában, mint halljuk, két szavazatnyi többséggel ajánltatott meg a békelétszám emelésére szolgáló költség-többlet. Az albizottság e tétel megszavazása mellett a hadügyminisztertől azon fontos nyilatkozatot nyerte, hogy ezzel előretart a normál budget, így tehát nem való a „N. Fr. Presse“ amaz állítása, hogy a békelétszám emelése további nagy mérvű költségemelést tenne szükségessé a rendes hadügyi budgetben. Ezenkívül arról is értesülünk, hogy már az eddigi tárgyalásokból is kitűnt, hogy a budget egyéb tételeiben tetemes megtakarítások válnak lehetségessé, úgy, hogy a közösügyi főösszegek nem lényegesen fogják túlhaladni az 1872-diki budget számait. (Az osztr. delegátió költségvetési bizottságának ma d. e. ülésén tárgyaltatott a közös külügyi minisztériumnak azon előterjesztése, mely 1372-re 47,000 frtnyi póthitelt kér, amelyből a közös külügyi s pénzügyi, valamint legfelső számszéki Bécsben lakó hivatalnokok drágasági pótlékot kapjanak. Ppitz lovag ajánlja a póthitel megszavazását utalva az élelmiszerek és lakásoknak folytonos drágulására. Az előterjesztés némi iránymódosítással elfogadtatik. A tárgyalás közben felmerült kérdésre, hogy mely hivatalnokok tartoznak a külügyminisztériumhoz, elhatároztatott, hogy a külügyi hivatal előirányzata fog mérvadóul tekintetni. Pipitz lovag referál a közös pénzügyminisztérium azon előterjesztéséről, melyben póthitel kéretik az arctére-testőrség kincstári pótlékára és a volt tábornok szárnysegédség nyugdíjazására Ezen ellátási illetménynek, mely 41,229 frt 20 krra megy, átvétele a közös költségekbe, előadó szerint, teljesen indokolva van. Az előterjesztés elfogadtatik némi iránymódosítással. Dr. Zyblikiewicz referál a kormány előterjesztéséről a legfelső számvevőszék előirányzatára vonatkozólag. A kormány indítványa, hogy e czímre 104 ezer 95 frt, fedezetül 836 frt szavaztassák meg, vita nélkül fogadtatott el. Előadó megemlít egy határozatot is, mely szerint Cislajthániában is állíttassék fel számvevőszék, mint az Magyarországban történt; e tekintetben azonban indítvány nem nyújtatott be. Herbst nem tartja szükségesnek, hogy Cislajtániában is állíttassák fel számvevőszék. Ezzel az ülést egy negyed órakor befejeztik. A költségvetési bizottság jövő ülése holnap, October 1én 10 órakor lesz; tárgya az osztrákmagyar monarchia közös államháztartásának zárszámadása 1870-re. Előadó dr. Breszl. Kilátásba van véve továbbá a Skene-féle szerződés feletti tanácskozás Schaup előadása alapján. Fest, sept. 30. (A bankügy s a pénzválság.) Néhány héttel ezelőtt alkalmunk volt értesíteni a tárgyalások állapotáról, melyek a bankügyben a magyar és osztrák kormány, valamint az az osztrák nemz. bank igazgatósága között folytak. Említettük akkor, hogy az osztrák pénzügyminiszter, a magyar pénzügyminiszter jegyzékére, még nem küldött választ. Ez azóta, mint halljuk, megérkezett, s a magyar pénzügyminiszternek e jegyzékre kadandó felelete most állapíttatik meg. Minthogy így az ügy még tárgyalás alatt van, nem hiszszük, hogy alaposen ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A képv.ház mai ülésének kezdetén Tóth Vilmos belügyminiszter felelt Degrének a miskolczi kiházasító-társulat ügyében tett interpellátiójára, s e felelet hatását legjobban jellemezheti az, hogy Degré semmivel sem tudta indokolni, hogy abban nem nyugszik meg. A ház a választ tudomásul vette. Alig képzelhető furcsább dolog, mintha az ellenzék részéről ezt az ügyet is a választással hozzák kapcsolatba. A miskolczi kiházasító társulat főemberei ellenzékiek, s így ha csak azt nem akarják erőnek erejével elhitetni, hogy ez ellenzékieknek a választás alatti „semlegesítését“ a kormánypárt ellenében kortes argumentumul kívánták volna fölhasználni, az említett feljajdulásnak semmi értelme sincs. Bevalljuk, hogy ilyesmit nem teszünk fel az ellenzék részéről, s csak azért említjük fel, hogy megmutassuk, mily föltevésekre jogosíthat az sokszor, ha minden áron, minden dologban csak politikai indokokat keresnek. A kiházasító társulattal történteknek indoka egészen másutt keresendő. Ez indokok egy részét igen helyesen sorolta elő a belügyminiszter, s mi beszédében foglaltakhoz még csak egy szempontot akarunk fűzni. Nálunk ugyanis az ily társulatok s a kormány közötti viszony törvényileg nincs szabályozva, s minthogy épen ellenzéki részről minduntalan a kormány állítólagos jogtalan beavatkozása és túlkapásai ellen panaszkodnak , nem lehet csodálkozni azon, hogy a kormány ott , hol — mint a miskolczi társulatnál — tulajdonképen nincs panaszró fél, a legnagyobb tartózkodással jár el, s erélyest közbeszólásnak csak akkor látja helyét, ha erre kétségbevonhatlan tények szolgáltatnak támpontot. Még e tényeket hivatalos eljárás alapján constatálják, rendszerint hosszabb idő telik el, s ezt zsákmányolták ki ezúttal Miskolczon is. Ha az ellenzék részéről ez ügyben nem gyanúsítanának, hanem elfogulatlanul, jó akarattal mérlegelnék a történteket, a miskolczi catastrópha sokkal gyümölcsözőbb tanulságokat nyújthatna, mint milyenekre most kilátásunk van. A fölirati vitában a balközép részéről ma senki sem szólt. Ghyczy, s Tisza jelen voltak a házban, s az utóbbi Schvarcz Gyulának ellene intézett philippikája alkalmával igen szorgalmasan jegyezgetett. Úgy látszik, hogy Tisza Kálmán zárbeszédében a javaslatára felozottakra nem fog a válaszszal adós maradni. A jobboldal részéről Lukács Béla szólt. Első beszédét tartó, és szerencsés volt a már oly sokat vitatott közjogi kérdések körül új szempontokat is érvényesíteni. A közösügyi rendszer által alkotott állapotokat összehasonlította az észak-német szövetség állapotaival s érdekes következtetésekre jutott. Ezenkívül szóltak: Trifunácz Sándor, Schvarcz Gyula, és Irányi Dániel. Trifunácz a Miletics-féle javaslatot a világpolgáriasság álláspontjából akarta indokolni, mit Irányi szenvedélyesen utasított vissza. Trifunácz beszéde különben teljesen jelentéktelen. Schvarcz Gyula a ház által figyelmesen hallgatott beszédben fejtette ki a reformpárt álláspontját. Különösen sikerült volt előadásának azon része,melyben a közjogi harcz megszüntetésének szükségességére utalt. Közművelődési hátramaradottságunkat, az ezer és ezer belügyi teendőt hangoztatá, s rámutatott ama lassan, de ellenállhatlanul működő, szétoszlató erőre, mely a nyugat civilisatiójában fenyegeti nemzeti létünket. Tüzetesen szólt a jelenlegi balközépi kétes álláspont tarthatlanságáról,és hangoztatá, hogy a balközép férfias nyíltsággal szóljon a nemzethez. E fejtegetésnek számos pontja élénk helyesléssel fogadtatott. Irányi hosszas beszéde két részre oszlott. Az elsőben Tiszával polemizált, a másikban a szélsőbal javaslatát védte. Ez utóbbi részben szenvedélylyel szólt, a választások törvénytelenségét s a fejedelemhez való apellatio correct alkotmányos voltát bizonyítgatva. Eközben Iványi azt is bevalla, hogy a szélsőbal nemcsak az országgyűlés eloszlatását, hanem a kormány elbocsáttatását is kéri a királytól. Arról azonban nem szólt, hogy kinek ellenjegyzése mellett oszlassa fel a király az országgyűlést, s hívjon össze újat. Ez olyan avis au lecteur volt, s Irányit bizonyára csak szerénysége, s tudvalevő dicsvágytalansága akadályozta abban, hogy meg ne nevezze önmagát. De várjon mit szólna ehhez Simonyi ? II. A. képviselőház Ülése sept. 30. (Folytatás esti lapunkhoz.) Tóth Vilmos belügyminiszter. (Folytatás.) Ezen intézkedésem kibocsátása után közvetlenül Borsod megye alispánja a küldöttség vizsgálatának eredményét az iratokkal együtt hozzám fölterjesztette: ez iratok bővebb megvizsgálása után kitűnt, miszerint a küldöttség a borsodmiskolczi kiházasító-egylet, vagyoni kezelését azért nem vizsgálhatta meg, mert még a mérleg nem készült el. Minthogy azonban minden további kormányintézkedésnek és az egylet vagyoni állásának megvizsgálása képezhette egyedüli alapját és e nélkül czészerűen tovább intézkedni nem lehetett, rögtön elhatároztam egy szakértő küldöttségnek részemről történendő kiküldését. Ez időre esett Hoffmann Pál képviselő úrnak, valamint a kérdést tevő képviselő úrnak hozzám intézett interpellációja, és én tisztán emlékszem, hogy Hoffmann Pál képviselő úr interpellációjára ,azonnal megadtam a választ, mondván, hogy az ügy rögtön meg fog vizsgáltatni, és márczius 10-én, tehát 3 nappal később amint a t. képviselő úr engem interpellált, már ki is lett bocsátva általam a rendelet, melyben egy belügyminiszteri számtanácsos és Lazánczky Antal egy biztosítótársulat főkönyvelője, ki sokak által nekem, mint kiváló szakférfiú lett ajánlva, kiküldettek a vizsgálat teljesítésére. E küldöttségnek utasításul adtam először azt, hogy a borsod-miskolczi, úgy nemkülönben a Miskolczon székelő „Sajó-vidéki“ és „Hymen“ kiházasító egyletek alapszabályait újból vizsgálja meg, s adjon nekem jelentést arról, hogy csakugyan életképesek-e azok, és hogy ha nem, mikép lehetne azokat átalakítani; másodszor utasítottam arra, hogy ezen egyletek egész működését, levelezéseit, könyveit és pénztárait, egy szóval az egész kezelést tüzetes vizsgálat alá vegye s egyszersmind terjeszszze ki figyelmét arra, vájjon e társulat az általam láttamozott alapszabályokat megtartotta e, vagy nem. Lazánczky Antal az időben épen saját társulata évi mérlegének elkészítésével lévén elfoglalva, csakis mártius második felében utazhatott Miskolczra és ott megkezdette vizsgálatát, mely hosszabb ideig szakadatlanul folyt, jelentését nekem a küldöttség április közepe táján, körülbelől 13-n adta be. E közben érkezett hozzám a 1. kereskedelmi miniszternek átirata, melyben kifejté azon nézetét, hogy igen nehéz tulajdonképen a részvénytársulatok és kiházasító egyletek közt a határvonalat megvonni, s ennélfogva czélszerűnek tartaná, hogy a kiházasító egyletekre való felügyeleti jog is az ő hatáskörébe bocsáttassék át.Én ezen nézetet tökéletesen osztván, mártius hó 30-án az összes kiházasító egyletek irományait átküldette a collegámhoz, a kereskedelmi miniszter úrhoz, kivévén a három egylet alapszabályait és irományait, melyek az egylet ügyeinek megvizsgálása végett a küldöttség kezei közt voltak. A küldöttség, mint mondom, ápril hó közepe táján megtette jelentését, és ebből kitűnt először, hogy a sajóvidéki kiházasító-egylet ügyei tökéletesen rendben találtattak, hogy a„Hymen“ kiházasító-egylet tulajdonképen működését még nem is kezdette meg, s hogy a borsod-miskolczi kiházasító-egylet az általam láttamozott alapszabályokat meg nem tartván, ügyei tökéletesen rendetlenségben vannak. Azon kérdésre azonban, hogy mikép lehet az egylet ügyeit rendbehozni, nem felelt, hanem egy szakértő enquette kiküldését véleményezte. Ezen vélemény megvizsgálása után azt saját hatáskörében való további intézkedés végett áttettem a t. kereskedelmi miniszter úrhoz április 22-én és ezen időtől köztem és a kiházasítóegyletek közt minden összefüggés megszűnt. Ez rövid története a borsod-miskolczi kiházasító-egyletnek, a mennyiben az közigazgatási intézkedéseimmel összefüggött. Midőn a katastropha, mely a borsod-miskolczi egyletnek bukását és sok embernek károsodását vonta maga után, bekövetkezett, a hírlapirodalom egy része engemet tett a bukás és a kárért felelőssé, sok kemény, és méltatlan megtámadtatásoknak voltam kitéve, melyek egyáltalában nem mozdították elő a tengeri fürdő hatását, melyet épen az időben használtam. (Felkiáltások a szélső balról: az nem tartozik ide !) de megnyugodtam benne azért, mert hozzá vagyunk szokva, hogy hazánkban minden jó csakis a kedvező viszonyok és körülményeknek, és minden rész csakis a kormánynak tulajdoníttatik, megnyugodtam továbbá azért, miután nekem is eszembe jutott a német költőnek azon mondata, melyet múlt alkalommal Simonyi Ernő képviselőtársam is felemlített: t. i. „Die schlechtesten Früchte sind es nicht, woran die Wespen wagen“a végre megnyugodtam azért, mert tudtam, hogy alkalmam lesz itt a képviselőházban, a legilletékesebb fórum előtt, számolni és kimutatni azt, hogy az ellenem emelt vádak minden alapot nélkülöznek. E vádak kétféle természetűek voltak. Emeltettek t. i. ellenem principialis és administratív szempontból tett vádak. A principiális vád az volt, hogy miért láttamoztam, miért erősítetten ki meg oly alapszabályokat, melyek alapján a borsod-miskolczi egylet bukása bekövetkezett. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, habár a tudomány a kölcsönös kiházasító egyleteket egy-