Pesti Napló, 1873. augusztus (24. évfolyam, 176-200. szám)
1873-08-27 / 196. szám
ion.sí. Budapest, Szerda, augusztus 27.1878. Szerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaaum-op illet. A lap Szellemi részit illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. is? * ■ <■- -Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán , minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALRA. Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“«. Előfizetési árak : Egész évre . . 24 frt. Félévre ... 12 „ Negyedévre . . 6 „ gggpj*' Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadóhivatalának (Athenaeum, ferencziek tere 7. sz. a.) küldendő. A „P. Napló“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, aug. 26. A törvényhatóságok területének uj beosztása. I. (tt) Azon előzmények után, melyekkel egyrészt a törvényhatóságok jelenlegi beosztásának czélszerűtlen voltára nézve, másrészt annak gyökeres szabályozása és javítása tekintetében, úgy a képviselőházban, mint a napisajtó terén ma már oly sűrűn és mondhatni minden pártkülönbség nélkül találkozunk, felmentve érezzük magunkat, annak hosszasabb indokolásától, miszerint ezen kérdésnek mielőbbi megoldása számtalan érdekek által a lehető leghangosabban követeltetik. Tökéletesen egyetértünk azokkal, akik ezen érdekek között kelső sorban hangoztatják a magyaro■államiság biztosítását, de másrészt alig fog találkozni gondolkozó fő, ki félretéve minden partiális, családi vagy egyéb mellékérdeket azon meggyőződésre ne jutott volna, miként a törvényhatóságok területeinek jelenlegi czélszerűtlen felosztása az állami a közigazgatás érdekeinek kockáztatása és az államkincstár kedvezőtlen viszonyai által követelt takarékossági elveknek mellőzése nélkül továbbra fenn nem tartható, így a képviselőház naplóiban nyoma van azon számos kérvényeknek, melyek e tárgyban úgy egyes községek mint egész törvényhatóságok részéről a képviselőházhoz és a kormányhoz benyújtottak. Továbbá a képviselőház az idei költségvetés tárgyalása alkalmával határozatot hozott , melylyel a kormányt az egész közigazgatási rendszernek gyökeres szabályozása , illetőleg újjászervezése iránti javaslatnak előterjesztésére utasította. De kérdjük: képes-e a kormány ezen határozatnak megfelelő üdvös reformokat kezdeményezni addig,míg a törvényhatóságok területeinek, azok népességi,kiterjedési,adóképességi és közforgalmi viszonyaira fektetett czélszerű szabályozása keresztül nem vizetett, hisz kétséget nem szenved, hogy ezen szabályozás minden reformnak alapfeltételét képezi. Ezen felfogást véljük feltalálhatni a képviselőház azon határozataiban is,melyeket számos törvényhatóság által az 1870-dik LXII. tcz. ll.§-ának életbeléptetése iránt benyújtott kérvények tárgyalása alkalmával hozott, midőn a kormányt odautasította, hogy a törvényhatósági költségeknek háziadó kivetése útján leendő fedezése iránt törvényjavaslatot nyújtson be, elhárítván előbb az annak útjában álló akadályokat. “ Hogy ezen akadályok alatt a képviselőház elsősorban a törvényhatóságok területeinek jelenlegi czélszerűtlen beosztását értette, abban egy percig sem kételkedünk, mert ismerjük a parlament abbeli meggyőződését, mely szerint a kisebb tervhatóságok az önkormányzat költségeinek háziadó útján való fedezésére a lakosság legnagyobb túlterheltetése mellett sem képesek. És várjon mire jogosít fel a képviselőház által a jelen ülésszak elnapolása alkalmával Szlávy minisztelnök úr azon kijelentése felett nyilvánított élénk tetszés, melylyel a többi közt a törvényhatóságok területeinek új beosztása iránti törvjavaslatnak az összejövendő országgyűlés első üléseinek egyikében leendő benyújtását helyezte kilátásba? Nézetünk szerint feljogosít azon feltevésre, hogy a parlament e kérdést a megoldásra teljesen érettnek tekinti, és annak megoldásához fogni kész. És minél inkább érezzük mi is a súlyos bajokat, melyek a közigazgatás különböző ágainál még pénzügyi kedvezőtlen helyzetünk tekintetében is épen a jelenlegi helytelen beosztás miatt a nagyközönség méltó feljajdulására szolgáltatnak okot, annál nagyobb örömmel kell üdvözölnünk Szapáry gróf belügyminiszter urat, ki felfogva hivatását, hónapokkal ezelőtt egész erélylyel indította meg minden irányban a munkálatot, hogy a kormány a képviselőház várakozásának megfelelve a Szlávy miniszterelnök úr által tett ígéretet be is válthassa. A belügyminiszter úr e czélból mindenek előtt beszerezte a közigazgatás minden ágára kiterjedő azon statistikai adatokat, melyek ezen törvényjavaslatnak elkészítéséhez múlhatatlanul szükségesek. És ritka buzgalommal személyesen vezette ezen fontosságára és terjedelmére nézve méltán nagyszerűnek mondható munkálatot, mely miként értesültünk már annyira előhaladt, hogy annak eredményét a belügyminiszter úr Pauler és Kerkápoly miniszter társaival, mint akiknek tárczái e tárgy iránt leginkább érdekelve vannak, máris közölvén, megvetette alapját a kormány kebelében szükségkép tartandó további értekezletek és tanácskozmányoknak, mert átalános azon meggyőződés, miként ezen új területi beosztás csak akkor felelhet meg teljesen czéljának, ha úgy a bírósági mint a pénzügyi szervezet, nemkülönben a közigazgatásnak egyéb ágai, ideértve a honvédelmi s katonai hadkiegészítési és sorozó járásokat is, ezen új beosztásra fognak alapíttatni. Hogy egy állam területének új beosztása a szerint, amint annak gyökeres átalakítása vagy csak a legszükségesebb kijavítás keresztülvitele czéloztatik, sokféle módon tervezhető, az kétséget nem szenved, és ez okból az iránt, vájjon mennyire helyes a belügyminiszter által tervezett területi beosztás, most még ítéletet annál kevésbé hozhatunk, mert ezen munkálat eredményének részletei előttünk ismeretlenek. Tisztába kell jönni, nézetünk szerint, mindenekelőtt a czél iránt, mely ezen munkálat által elévetni szándékoltatik, valamint meg kell közelebb ismerkedni azon alapelvekkel, melyekre a czélszerű kikerekítési munkálatot fektetni kell. A czél és az alapelvek megismertetését a jövő czikknek hagyjuk fenn. A „Pesti Napló“ tárczája: „Szép Diego.“ (Vígjáték a felvonásban. Irta Moreto. Fordította Beksics Gusztáv. Először adatott a nemz. színházban aug. 25.) A nemzeti színház műsora napról napra gazdagodik s mint gondosan cultivált műkért, egyesíti magában a legremekebb példányokat. Legújabban a spanyol drámairodalom pompás termékeivel gyarapodott a ma már e tekintetben is kiállja a versenyt Európa bármely színpadával. Az angol, a franczia s a német classikusok mellé a spanyol classikusokat csatolta; Shakspeare mellett Calderon, Moliére mel!, Moreto áll. Tehetségesebb fordítóink letérve a ndesen taposott útról, uj világot (legalább a mi viházunkra nézve: uj világot) fedeztek föl, ragyogó, nyes világot, mely fölé a szellem, a génius örök tipja vet sugarakat. Egymás után láttuk megjelenni Jonná Dianát, a háborgó, vad fejedelmi vért, ki benne komor magányában rájött, hogy az „élet álom“ , a nevetséges Diegot, ki a maga szépségében imádja az istent. A költészet új birodalma tárult fel.Mindenütt egész a lángész, a géniuszok nagysága közös,abban nincs különbség; de a modor, a színezés, a fölfogás - koldala s épen e sokoldalúságban, a modor, a felfgás e nagyszerű különféleségében rejlik az a hatalmas vonzerő, az az olthatatlan szomj, mely lelkünket gyik lángeszű költő isteni forrásától a másikáéhoz fogadja. Shakspeare disze, pompája egészen más, koronája más fénynyel ragyog, mint a Calderoné, s ha Moreto az emberi szív fenekére száll, más gyöngyöket hoz fel abból, mint Moliére. Valamennyien az eberi lélek csúcspontjait képezik, fogalmat adnak a szárnyaló génius véghatárairól de csak ha valamennyit ismerjük, csak akkor lehet fölfognunk ama szellemi nagyságot, melyben ők egymást egészítik ki. Győry Vilmos volt az első, ki Moretot és Calderont nálunk meghonositotta.Szép fordításait (»Közönyt közönynyel“ „Élet álom« „Állhatatos fejedém«) mindnyájan ismerjük. Beksics — egyike szerzelmasabb fiatal íróinknak — csakhamar nyomába tett s átültette »Szép Diegóját“, melyről ezúttal állani akarunk. „Szép Diego« kétségkívül nem érdemes oly magasztalásra, mint a „Közönyt közönynyel,«mely nemcsak a moretoi működés magaslatát képviseli, hanem versenyez a világirodalom legelső darabjaival) de kitűnőségét nem lehet elvitatnunk. Jellem - vígjáték a szó szoros értelmében. Szép Diego épen úgy típusa a pöffeszkedő hiúságnak, mint Harpagon a fösvénységnek, mint Tartuffe az álszenteskedésnek. Finoman rajzolt alak, kidomborodik rajta mindaz, ami nevetséges; egy vonás sincs mellőzve, vagy elhanyagolva. Azt sem lehet állítanunk, hogy a helyzetekben nincs elég comikum, sőt itt-ott nagyon is bő alkalom nyílik a nevetésre. A helyzetek ügyes fokozatban követik egymást s valamennyien arra szolgálnak, hogy Szép Diego comikus oldalait mindenfelől kiderítsék. Az actio néhol ugyan megszakad vagy ellapul kellőnél hosszabb s nem igen szükséges dialógokban, de a költő eredeti szelleme ilyenkor ki tudja tölteni az űrt s a szerkezet hiányát genialitásával fedezi. Szép Diego alakja mellett Mosquitó és Beatrix, a leleményes szobaleány, jöhetnek tekintetbe. Mosquitó már régi ismerősünk, láttuk vonna Diana udvarában, csakhogy a ficzkó akkor különben viselte magát. Itt is mond elég jót — a 3-dik fölvonás zavart beszéde kitűnő — itt is elég vidám, elég cseles, de itt nem áll a szellemdússág oly fokán. Ott (donna Diana mellett) csaknem ő vezeti a csel- Szörényt, ő irányozza Beamne herczeg minden mozdulatát, ő töri meg ravasz fortélylyal, nagyszerű emberismerettel Diana büszke szívét; itt azonban csaknem másodrangú szereplővé törpül, mert az intrigue Beatrix kezében összpontosul s Beatrix az, ki rendesen nemcsak magát, hanem Mosquitot is kieviczkélteti a zavarból. Diana mellett a „patyolat” sohasem ingadozik,lába mindig biztos talajon van; Diego mellett sokszor zavarba jön s a más leleményére szorul. Beatrix, Donna Inez ravasz eszes, szellemdús szobaleánya kitűnő alak s egyenesen Don Diego után következik. Több alakot nem is emelhetünk ki a darabból. Donna Inez rokonszenves, költőileg rajzolt, de feltűnőbb eredetiség nélkül. Donna Leonora, Don Juan, Don Mendo, Don Telló nem sokat mondanak. Közönséges színpadi személyek — persze re-: a modern értelemben, mert Moretonál a közönséges személy is többet ér néha, mint a beros egy-egy újkori darabban. „Szép Diego cselekvénye következő: Don Tello (Komáromy) két leányát: Donna Inezt (Beksicsné) és Donna Eleonórát (Molnárné) eljegyezte két rokonának, Don Diegonak (Náday) és Don Mendónak (Eőry). Donna Inez azonban Don Juant (Nagy Imre) szereti s kétségbe esik apja határozatán. Titkolva szerelmét, kéri apját, hogy a házasságot halaszsza el, de Don Telia ragaszkodik tervéhez. Belép Mosquitó (Halmi) s jelenti, hogy jön a két vőlegény.Diegót tetőtől talpig leírja s mielőtt megjelennék már látjuk, oly jeles leírást ad. Pár pillanat múlva csakugyan beállít don Diego s barátja don Mendo, ki Diego mellett egyszerű, rokonszenves alak. Ez azonnal megnyeri Leonora hajlamát. Diego a cztezoma s pipere netovábbja. Begyesen lép s ha leül mutogatja kis lábát, melyre csattos, színes, Csipkés czipője szórni. Köpenyegét elegáns redőkbe szedi, szemével időnkint előkelő modorban hunyorog. Ajkán örök mosoly ül, mely szépsége tudatából fakad. Minden szava öndicséret. Maga kijelenti, hogy ellenállhatatlan, és szépsége oly csodás, hogy ha tükörbe néz, imádkozik, mert isten remek művét imádja önmagában. Donna Inez utálatot érez iránta s kevesebb különbséggel így van vele az egész környezet. Don Tello attól tart, hogy ha Diego ily féktelenül dicsekszik, leányában nagyon is kifejti az utálatot s majd a házasságnak ellen áll, és hogy tehát ezt megelőzze, az esküvőt még aznap megakarja ülni. Don Juan, a hű szerető kétségbeesik, de Mosquito gondol ,merészet és nagyot.“ Elhatározza, hogy Diegót lépre csalja, kijátszi, nevetségessé és semmivé teszi don Tello előtt, hogy a házasság dugába dőljön. Ez az első felvonás. Ügyes expositió, bár a közepén vontatott. Mosquitó szövetkezik Beatrixszal s rábírja ezt, hogy grófnőnek öltözve, fogadja Don Diegot s játsza végig a szerepet következetesen. Másfelől Diegot fölbiztatja, hogy egy grófnő szerelmes belé s könnyen hozzá megy, ha udvarol neki. Diego rámegy a lépre. Úgy okoskodik, hogy egy grófnő mindig jobb „parthie,“ mint egy simplex nemes ember lánya s elmegy látogatóba Mosquitoval — a grófnőnek öltözött szobaleányhoz. Ez a jelenet famózus. Beatrix kitűnően játszik s teljesen elbolondítja Diego hig agyvelejét. A következő jelenetben majd kisül a turpisság. Beatrix Don Tello házánál eredeti alakjában csókolódzik Mosquitoval s don Diego épen akkor toppan be, mikor Mosquito átöleli a csinos szobaleányt. Beatrix leleménye rögtön feltalálja magát. Ellöki magától Mosquitot s pathetikus hangon szavallja: nem, nem hiszek ! saját szemeimmel akarok meggyőződni Diego hűtlenségéről, ki ma vezeti oltárhoz don Tello egyik leányát ! Diego le van főzve s az áltatás tovább foly. De jön don Tello! Mit tegyenek! Diego hirtelen egy mellékszobába rejti Beatrixet. Don Tello dühösen belép s szemére hányja Diegonak, hogy légyottokat ad esküvője napján. Követeli, hogy tárja föl a szobát. Diego ellenáll. Don Tello mind dühösebb lesz s ez alatt donna Inez és Don Juan is megjelennek. Végre Diego látja, hogy veszélybe dől, ha nem enged s cselt gondol. Oda súg don Telióhoz, hogy az a nő, ki a szobában rejtezik, don Juan kedvese, don Telió elhiszi s Beatrix Diego karján lefátyolozva kisétál. Donna Inez is hallotta Diego szavait s most Don Juanra támad s vádolja hűtlenség miatt. Don Juan esküdözik, de nem használ; végre megtudja, hogy Diego keverte ilyent gyanúba a elrohan, keresni Diegot. Egy téren meg is találja s azonnal párbajra hívja. Már épen összecsapnak, mikor jön don Mondo. Elválasztja őket s kérdi a párbaj okát. Diego oly ügyesen tisztázza magát, hogy fölkelti don Mondóban a féltést Don Juan iránt s maga helyett don Mondóval kényszeríti megvívni Don Juant. Ezeket don Tello választja el s a párbaj elhalasztatik. A harmadik felvonás elején don Juán kéri Leonóra pártfogását s Don Mendo (ki egy oszlop mögül hallgatódzik) azt hiszi, hogy don Juán jegyesének szerelmet vall. Előrohan s azonnal verekedni kiván. Szerencsére donna Inez is egy oszlop mögött volt s látott-hallott mindent. Most ő is elő jön s fölvilágosítja Don Mendót. Az ellenségből barát lesz s don Mendo ígéri, hogy mindent elkövet don Juan érdekében. Beatrix (cseléd ruhában) és Mosquito bejönnek s megint a legbizalmasabban társalognak. Don Diego rajta kapja őket, de Beatrix ismét kivágja magát, szerelméről és grófnői állásáról anynyira meggyőzi don Diegot, hogy ez tettre határozza magát. Don Tello előtt kijelenti, hogy nem veheti el honna Inezt, mert már házas. Mosquito és Beatrix majd megfutnak a kacagástól. A terv kitűnőn sikerült. Don Tello éktelenül dühöng. A legválságosabb perezben előáll don Mendes tudatja Tellóval, hogy Don Juan régóta szereti leányát, és csak az apai határozatot tisztelve hallgatott eddig. Tello rögtön hozzáadja leányát, Diegot pedig sebonnai gazembernek nevezi. Diego mosolygó a grófnőre gondol. De most a lepény teljesen kisül. Mosquito előáll s bemutatja Beatrixet mint jegyesét. Diego dühöng, pirul, átkozódik s a társaság gunykaczaja közt ellebeg. A felsülés teljes. Látjuk e vázlatból, hogy a cselekvény menete nem a legbonyolultabb, sőt egyszerűnek mondható, de a mulattató fordulatok nem hiányoznak belőle. Moreto emelkedett, költői lelke, finom satyrája lengi át az egészet s ha mint műalkotás nem is áll ott, hol a „Közönyt közönynyel“ áll, (ez a csodálatos remekmű , mely a szerelem színpompájához egy új szint csatolt) , mint drámai terméket a legtartalmasabb darabok közé sorolhatjuk. Moreto összesen 33 drámai munkát irt. Ezek közt öt jellemvígjáték. Ha e jellemvígjátékok sorában Donna Dianna áll első helyen, Szép Diegot kétség kívül a második hely illeti meg. Diego nyelvezete aligha áll hátrább, mint a „Közönyt közönynyel ad. Élénk, finom, jellemző, költői, pathetikus, gondolatban és életben rendkívül gazdag .Donna Inez beszéde az első felvonásban, amikor Diegot lemondásra kéri,a legszebb, amit valaha színpadon hallottunk. Beksics fordítását elismerés illeti. Az egészet jól csengő rímekben fordította, s egyes helyeken az eredeti nyelvezet szépségét eléggé visszatükrözteti. A játszók közül Náday és Szigligeti Jolán legjobban megközelítették a darab színvonalát. Náday Diegója tetőtől talpig az a Diego, kit Mosquito az első felvonásban leír: hiú, tetszelgő, dölyfös, önhitt, affektált minden szavában, minden mozdulatában. Nemes ambitióra, dicséretes mérsékletre mutat, hogy a túlzásoktól óvakodott. A szerep igazságát érzékítette a nélkül, hogy karikatúrát csinált volna. Szigligeti Jolán k. a. (Beatrix) meglepő vervvel játszott s osztatlan dicséretet érdemel.Reméljük, hogy e sikeres kísérlet után egészen megmarad a szerepkörében, melyre határozott tehetsége van. — Halmi Mosquitójából nem hiányzott a kedély, de valamivel több kellem abból, ami a spanyol graciosokat jellemzi, nem ártott volna. Beksicsnét (donna Inez) csak szép szavalatáért lehet megdicsérnünk; a rczjátéka nélkülözte a kifejezést, mozdulatai a plastikát. Nagy Imre Don Juanban szép alak volt. M a n f ré d, Budapest, aug. 26. (Visontai úr) kifogásainak egyikére még meg kell felelnünk s minthogy lapunk főhelyét egy t. külmunkatársunknak ugyan e tárgyra vonatkozó fejtegetései foglalják el, Visontai t. barátunknak itt adjuk meg a feleletet. Visontai azt hiszi, hogy mi az alatt, hogy az arrondírozás ne egyszerre, hanem részenként és egymás után hajtassák végre azt értettük, hogy az arrondirozás az egész ország területén először történjék meg például törvénykezésileg, másodszor például közigazgatásilag, azután katonailag, végre az önkormányzat igényei szerint stb. Szóval azt hiszi, hogy mi azt akarjuk, hogy a mai nemzedék örökké arrondírozzon, örökké rendezkedjék és a rendezkedésnek soha végét meg ne érhesse. Mi jogositá fel Visontai urat e feltevésre s miként érvelhetett ő komolyan az ilyen absurd nézet ellen, azt ítélje meg Visontai ur önnönmaga. Sorainkban erre okot és anyagot csakugyan nem találhatott. A dolog állása egyszerű. Alig van valaki az országban, kire nézve a területi beosztás rendszerének úgy állami, mint társadalmi horderejét magyarázni kellene. Úgy a külföld, mint hazánk példája eléggé bizonyítja, hogy a fennálló területi beosztást mily nehéz megváltoztatni, s hogy a megváltoztatott területi beosztást mily nehéz megszokni s kényelmessé tenni. Maga a tény, hogy az ország mai területi beosztása oly sok száz éven keresztül alkalmas volt az állami és önkormányzati igényeknek megfelelni , arra utal bennünket, hogy ennek megváltoztatását csak a lehető legnagyobb gonddal és lelkiismeretességgel kísértsük meg. Sok törvényhatóság — megyei úgy mint városi — meg fog szűnni létezni. Támadni fognak uj közigazgatási, törvénykezési s társadalmi központok s ennek megfelelő számmal el fognak enyészni, melyek ősidőktől fogva ilyenek valának. Százai a községeknek s ezzel a családoknak fogják érezni úgy a magán, mint a politikai jogok gyakorlása közben a megváltozott helyzet kényelmes vagy kényelmetlen következményeit. Meg fog rendülni a helyhez kötött kegyelet sok irányban, s ennek helyét csak lassan és nehezen fogja pótolni a czélszerűség érzetének reálisabb tekintete. Mi következik ezekből. Semmi esetre sem az, hogy gúnyoljuk a status quo-hoz való ragaszkodást, mint Visontai úr tévé. Hanem igen is következik, hogy ismerjük fel a helyzetet, vessünk számot a feltoluló nehézségekkel s a hazafiság magas érzetének s a czélszerűségi okok hatalmának erejével törekedjünk a nehézségekhez kapaszkodó elmék s a kegyelet tárgyaihoz tapadó érzelmek megnyugtatására. Nem mondjuk mi, hogy kérdezzünk meg minden községet és minden egyént arra nézve, hogy jövendőre melyik törvényhatósághoz óhajtana tartozni. Még annyit se követelünk, hogy az országgyűlés akként járjon el, mint hasonló, de sokkal kisebb horderejű kérdésekben régebben el szokott járni. De követeljük igenis, hogy egyszer már legyen vége azon ideiglenes intézkedéseknek, melyek a kellő megfontolás hiányából eredve, hogy minő káros hatásúak, azt az igazságügy körüli rendezetlenségben, Visontai úr ép úgy felismeri, mint mi. Követeljük, hogy amit teszünk, az legyen végleges és czélszerű, ne pedig beláthatlan költségek okozója és újabb és újabb rendezkedések veszedelmes csírája. De kérdjük Visontai urat, teheti-e ezt a kormány, teheti-e a törvényhozás, ha az iráni és mérnöki lánczot egyszerre neki viszi Erdélynek, a felvidéknek, az Altiszának, a Dunántúlnak ? Vagy helyesebben teheti e azon figyelemmel és gondossággal, az ezerféle és többé kevésbé jogosult érdekeknek azon köteles számbavételével, a minővel tehetné akkor, ha az ország különböző részeit egymás után venné komoly vizgálat és intézkedés alá ? Föltettük a kérdést s Visontai ur által megostromolt czikkeinkben meg is adtuk rá a feleletet. S megadtuk lelkiismeretes meggyőződéssel s az ügy nehézségeinek komoly érzetével. Bocsátkozhatnánk bővebb indokolásba is — de ezt most még korainak tartjuk. Befejezzük czikkünket, de Visontai urat még egyről akarjuk biztosítani. Arról, hogyha aggodalmaink ellenére az egyszerre való árrendírozás szerencsésen sikerülhet, mi leszünk azok, kik az eredményt a legőszintébb örömmel fogjuk üdvözölni. (A határőrvidék bekeblezése.) Torontálból aug. 25-ről írják nekünk: A határőrvidékből Torontál megye legtöbbet, i. öt járást, úgymint a perlaszit, antalfalvait, pancsovait, neudorfit s alibunárit kapván, mindezeknek bekeblezése aug.l 9- ig már megtörtént. Tevékeny főispánunk ugyanis e hó 11-ére hiván egybe a rendkívüli közgyűlést, miután ebben törvény szerint a határőrvidéki ezredközségek képviselői a bizottság tagjai közé felvétettek, úgy a központi s állandó választmányok velük aránylag kiegészíttettek, főispánunk a megyei küldöttekkel aug. 16-án megkezdi a határőrvidék átvételét. Mondják, hogy ezen körútjok nagyszerű volt, hol kisebb, hol nagyobb ünnepélyességgel, bandériumokkal s tisztelgő küldöttségekkel fogadák őket. A küldöttségekhez szólottak főispánunk s tiszti főügyészünk, kik mindketten jeles alkalmi beszédeikkel, nyájas modorukkal s barátságos magatartásukkal rokonszenvet gerjesztettek s a sziveket csak megnyerheték. Augusztus 18-án este zárták be Alibunáron a bekeblezést, mely után estétől reggelig tartott a lakoma. Örömtől csillogott minden arca, mert nem volt ott különbség a nemzetiségek közt, egybeolvadtak az érzelmek mindnyájuk közt, a sok szívnek csak egy verése, a sok léleknek csak egy gondolata volt, mely folytonos lelkesedésben tört ki, éltetve a királyt, hazát, kormányt s a népességet. Adja az ég, hogy a testvéri szeretet érzelmeivel megindított ezen új szövetség örök időkig fennálljon s ugyanazon szeretett haza polgárai közt az egyetértés állandó legyen! Soha hivataloskodás szebben, nagyszerűbben nem végeztetett, mint ezen történeti nevezetességű bekeblezés, melynek ily képen foganatosítása csak diszt árasztott főispánunkra s megyei küldöttségeinkre egyaránt. Közkedvességet nyert ott a királyi biztosság megbízottja cs. kir. őrnagy Matusovics ur, mint átadó, ki szívélyes modorával magának mindenkit lekötelezett. Nem egyőzik dicsérni a járáshivatalok kapitány-vezetőit, most már torontálmegyei szolgabirákat, kik — nem említve a rendet, mert ez katonai tiszteknél másként nem is lehet, — mindent elkövettek, hogy az átvételi bizottság idejét a hivataloskodás után kellemessé tegyék. Szeretett főispánunk és szeretett küldötteink már haza érkeztek, isten hozta őket az előbbi visszautazásában azon helyeket járá be, hol a cholera leginkább uralkodik, ott láttuk őt, tanácsközletekkel s felülvizsgálatot tartva a felsőbb rendeletek s megyei utasítások mikénti foganatosításáról. A cholera megyénkben még mind »Egy keresztény hős!« E czim alatt a „M. Állam ” egy bizarr történetet beszél el, mely nevetséges volna, ha kezdete oly szánalomra méltó, közepe oly undorító és vége oly szomorú nem lenne. Van t. i. Kalocsán a törvény engedélye nélkül, a közvélemény ellenére, de Haynald érsek ur kiváló protectiója alatt egy jezsuita collegium, s e collegiumnak volt egy tanára, kinek a »M. Állam« szerint kis ujjában volt a világ minden tudománya. Pater Belus — igy hittük a szerencsétlent — e hó elején, midőn a járvány Kalocsán is erősebben lépett fel, elhatározta, hogy »ha az Úristen a társaságból vagy a városi igazakból áldozatot kíván, önmagát e czélra a szent misében istennek felajánlja.« A Jézus-társaság constitutiói szerint azonban ezt főnöke engedelme nélkül nem tehette. Elment tehát rectorához, egy Brandis nevű jezsuitához , közlé vele szándékát s a rector az ajánlatot elfogadta. S várjon mikép hajtá végre P. Belus határozatát? — Eljárt a cholerabetegeket — nem gyógyítani, hanem a haldoklók szentségeivel ellátni.Egy ily cholerabetegnek beteg organismusa azonban be nem fogadta a szent ostyát, — hanem kihányta, mire a jezsuita, hogy az ur testét „a megszentségtelenítéstől megóvja“, az ostyát — maga megette.— Másnap maga is megkapta a járványt, és belehalt. Eddig a történet. A „Magyar Állam“ nagy szavakkal zengi az elhalt jezsuita dicsőségét és sok hasonló derék papot kiván az egyháznak. De én kérdem, miként tűrhetünk meg magunk közt oly társaságot, melynek kebelében, melynek ápoló keze alatt az emberi elme ily borzasztó tévutakra vetemedhetik ? Nem akarom a szerencsétlennek sir nyugalmát zavarni. Pater Belus elmebeteg volt, betegsége a valási őrültség. Az ilyenség mindig igényt tarthat részvétünkre, kivált ha, mint a jelen esetben, a koporsónál végződik. Pater Belus nem volt bűnös, hanem áldozat, s ma egy kiszenvedett áldozat. Számára nincs egyebünk a részvét visszaemlékezésénél, de azoktól, kik övéi közel fennmaradtak, azoktól, kiknek körében ezen élet fejlődött, mely ily tragikus végre vezetett, azoktól, kik tanaikkal, befolyásukkal e lelket az őrültség ezen fokáig tudták csigázni, — azoktól mélyen megbotránkozva kérdezzük : mikor fognak megszűnni a levegőt amerre járnak megmérgezni? Az egyház története telve van a vallási őrültség legirtóztatóbb kitöréseinek eseteivel. Volt idő, melyben az járvány volt, s ezrek és ezrek hulltak el áldozatai gyanánt. Ma már azon szellem, mely epidemikussá tette e kórságot, megszűnt, s ha még ma is történnek hasonló dolgok, ezeknek okát csupán az illő-egyre terjed, a határőrvidék kapcsolt részeiben csak most kezd mutatkozni, hova fáradhatóan főorvosunk ki is küldetett.