Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)

1873-09-16 / 212. szám

utasítá azokat, kiket a papok vonakodtak összeadni ; a forradalom óta Európa népei, mint a polgári szabadság lényeges alkatrészét követelték e házasságot. S hogy mennyire igazolta az idő a franczia forradalom e szerencsés gondolatát, hogy mily szükséges kiegészítő része a pol­gári házasság modern politikai és társadalmi rendszerünknek, bizonyítja azon szívósság, melylyel Európa népei a 19. század forrada­lommal és reaktióval vegyes viszontagságai­ban utánra törekedtek, s bizonyítják azon nagy hódítások, melyet ez intézmény a mű­velt világban tehetett. Anglia 1836-ban min­den angolra nézve megengedett alakban meg­­állapítá a polgári házasságot, és pedig épen a katholikusok érdekében. Poroszország 1847- ben kötelezőleg hozta be a zsidókra nézve. A frankfurti nemzetgyűlés 1848-ban egyhangú­lag elfogadta a kötelező polgári házasságot, mely több államban törvényül ki is hirdette­­tett. A porosz 1848 -i alkotmány 16. fejezete rendelte: „A házasság polgári érvénye, annak az állami törvényhozás által e czélre kijelölt polgári lajstromi tisztviselő előtti megkötése által feltételeztetik, az egyházi áldás csak a polgári összekötés után adható fel,“­­­s a revideált 1351-ks alkotmány hozzátette: „A polgári házasság behozatala külön törvény által fog végbemenni, mely a polgári lajstro­mok vezetését is rendezendi.“ Az 50-es évek reactiója ugyan e tekin­tetben is semmivé tette a forradalom vívmá­nyait, de csak rövid időre. Oldenburg 1855- ben megengedett, Frankfurt am Main 1850- ben s Baden 1869-ben kötelező alakban lép­tették életbe a polgári házasságot, maga a po­rosz kormány 1859-ben javaslatot terjesztett behozatala iránt a kamra elé, melyet azonban a felsőház elvetett. Azóta új, szabadabb kor­szak került Európára, s ma a polgári házas­ság már többé-kevésbé mély gyökereket vert Franczia-,Olasz-, Angol-,Németországban, Dániában, Svájczban, Ausztriában, Belgium­ban, a skandináv államokban, s még Ame­rika spanyol tartományaiban s a Duna fejede­lemségben is, szóval az egész mivelt vi­lágban. Csak három nagyobb állama van Euró­pának, mely házassági jogából a szabadságot mindeddig állhatatosan kiküszöbölte : M­a­­g­y­a­r-, Török- és Oroszország képezik e szent háromságát a barbaris­­musnak: Várjon meddig érezzük még jól magun­kat e díszes társaságban ? Toldy István: KÜLFÖLD, Németország és Francziaország. Táviratainkban már említek azon czikket, me­lyet a félhivatalos „Provinzial­ Correspondent“ a franczia terület kiürítése alkalmából közölt. A nagyfontosságú félhivatalos nyilatkozat főbb mozzanatai ezek: Ugyanazon napok, melyeket Németország ha­zafias ünnepekként ünnepelt, Francziaországban is örömteli nyilatkozatok napjai voltak. Nemzeti meg­elégedésünk kifejezésére a franczia lapok a bábom következményeinek szerencsés lebonyolítására való utalással feleltek. Francziaországnak valóban bőven van oka, hogy örvendjen azon ténynek, miszerint alig harmadfél évvel a békekötés után a h­adisarca le van fizetve és bekövetkezhetik a megszállás be­szüntetése. Nem tekintve, hogy hazai területének felsza­badulása természetesen nagy megelégedéssel tölthe­ti el a franczia nemzetet: e tény még oly nagy gazda­­dasági erőről is tanúskodik, mely csak a természet által is kedvelt és évszados fejlesztés által emelt országban lakozhat át. Könnyen felfogható,hogy a francziák nagy mértékben örvendhetnek azon,hogy nehéz és végzetes háború után pénzügyi erejüknek ily fényes jelét adák. Igaz, hogy azon tény, miszerint Francziaország az eleinte meghatározott 4 év helyett két év alatt rótta le kötelezettségeit, és emellett még óriási ö­sszegeket fordíthatott hadseregére, azt bizo­nyítja, hogy a Németország részéről emelt követelé­sek nem voltak oly túlságosak, mint azt akkoriban állították. Mindazon aggályok, melyeket Franczia­ország gazdasági tönkremenése és a világpiac­ ráz­kódtatása iránt tápláltak, alaptalanoknak bizo­­nyultak. Németországra nézve a békealkudozásoknál a pénzkérdés mindig másodrendű volt. Legfontosabb volt előtte az,hogy a béke számára minél szilárdabb biztosítékokat szerezzen. E biztosítékok egyike a német birodalom egysége, mely azóta ünnepélyesen ténynyé vált, továbbá a német rajnai határ Metz és Strassburggal. A hadi kárpótlás csak arra volt szá­mítva, hogy a német birodalom által szenvedett ká­­r­­ok helyreüttessenek és a katonai fölszerelés minden irányban megúyittassék. Nem Németország meggaz­dagodása és nem is Francziaország tönkretétele ezó­­loztatott. Hogy kormányunk nem becsülte túl Franczia­ország gazdasági erejét, azt a franczia kormány azonnal bebizonyította. Thiers úr egész bizalommal és büszkeséggel beszélt Francziaország »örök ifjú­sága« és „kimeríthetlen erejéről,« és a nemzetgyűlés­­ előadója ezt mondá : »Francziaország segélyforrásai­­ elég nagyok arra, hogy még ezen magas követelé­­­­seknek is megfeleljen, föltéve, hogy Francziaország a jövőre nézve oly határozatokat hoz, a­milyenekre a legközelebbi súlyos megpróbáltatások tanították,­­ melyek által megóvja magát úgy a forradalmaktól, mint a zsarnokságtól, és a komoly munka, valódi rend és szabadság aeráját biztosítja magának. Az itt jelzett politika, melyet Thiers elnök két­­ éven át nagy eredménynyel vezetett, Francziaorszá­­­­got valóban képessé tette arra, hogy kötelezettségeit­­ nem sejtett gyorsasággal teljesíthesse. Kormányunk­­ pedig az azon politikában érvényre emelkedő hig­gadtság tekintetbe vételével szívesen járult az adós­ság lefizetésének megkönnyítéséhez. De bármi nagy legyen Francziaország nemzeti gazdagsága és az ezen alapuló hitel, még­sem vált volna lehetségessé a műveletnek ily gyors lebonyolí­­t­ása, ha kormányunknak bizalomteljes és elnéző el­járása nem támogatta volna a franczia kormány pénzügyi vállalatait. Francziaország nem saját erejéből fizette le ily gyorsan az öt milliárdot, hanem az összes országok tőkéinek segélyével. A külföldiek bizalmát pedig kiválólag emelte a német kormány által minden alka­lommal tanúsított bizalom. A franczia terület megszállása, mely most vé­get ért, a németek részéről átalánosan elismert kímé­lettel vitetett keresztül.­­ És joggal mondja egyik észak-német lap: „Tulajdonkép nem is tudunk e megszállásról egyebet magánál a ténynél és annál, hogy az véget, ért. És hogy többet nem tudunk, az megtisztelő bizonyítvány csapataink és vezéreik részére, kiknek azon háládatlan és súlyos feladat jutott osztályrészül, hogy az ellenséges tartományban, szakadatlan harcz­­ra készülten, végezzék nyugodtan és higgadtan a helyőrségi szolgálatot. Nem lehet szebbet mondani e megszállásról, mint azt, hogy két évi tartama alatt majdnem sem­mit sem lehetett róla hallani. Abban állott a mester­ség, hogy a viharos és izgató drámát zajtalan zárje­lenet fejezze be,és ez ép oly fényesen sikerült a német vezényletnek, mint maga a háború.“ Francziaország most magára lesz hagyatva. Németországnak Verdun kiürítése után csak oly vi­szonylatai lesznek a nagy szomszéd állammal, mint bármi más állammal. Teljes nyugalommal és elfogu­latlansággal kísérhetendjük figyelemmel Franczia­ország belviszonyainak fejlődését. Minél erősebbek és megbízhatóbbak a tényle­ges garantiák, melyeket Németország biztonsága je­len terjedelme által nyert, annál őszintébb azon óha­junk, vajha Francziaország oly belalakulást nyerne, mely meghozná neki „a valódi rend és szabadság aeráját« és egyúttal közreműködnék a világ­béke előmozdításán és megszilárdításán. kor legélénkebb bennünk az életkedv, hogy ép akkor bir legtöbb ijesztő hatással a halál ? Így tör­tént ez a renaissance-al. Minél inkább tanulta meg­becsülni az életet, annál súlyosabbnak találta a ha­lál hatalmát és épen mert rajongón szerette a szép­séget, épen azért telt el annál komorabb szomorú­sággal, ha rágondolt a végzetre, melyet a legszebb lény sem kerülhet el. Innét azon h­év a kivitelben, azon szinte daczos túlzás, melylyel a renaissance festői a halált kifejezik, azon lázas tetszelgés és ma­kacsság, melylyel épen legiszonyúbb részleteit tün­tetik elő. Ugyanekkor csapott le villámként a reforma­ts a középkor került látkörébe és azt tudatta a vi­lággal, hogy a felhő és vihar nélküli napoknak vé­gük van. Luther anathemái a római pompa ellen, Calvin komor, zsarnoki puritanismusa, Knox heves reeriminatiói mind haragosan azt hirdették, hogy az isten eszméjén kívül mind semmi és hiábavaló. A lelkek tehát az istenhez tértek vissza, azt hívén, hogy itt találják az üdvöt, a kegyet, de a mennyei i­ helyett átokkal, szenvedélyekkel, vétkes ösztö­nökkel találkoztak. A protestáns lelkek megkezdették a harczot ezen belső ellenség ellen, és ha a győzelem egy perczre sikerült és lelkük magára maradt, akkor keresték az istent, és mikor nem találták azt ma­gukban fel, akkor kétségbeestek. Nem elégedtek meg a nyomorúsággal, mit lelkükben előtaláltak, hanem abban tetszelegtek maguknak, hogy ezt tú­lozzák és az istenen kívül mindenben csak halált lássanak. Soha oly komor képzelemmel, oly gyász­teli ékesszólással nem festették a halált. A halál már nem is szorítkozik a sírra, hanem el van ter­jedve mindenütt az élet birodalmában; méreg az, mely minden csörgedező forrásban található; féreg az, mely minden virág belsején rágódik; oly elem, mely minden illatot megmérgez; vétek az, mely alapja minden örömnek. Sajátságos! Ugyanazon időben, midőn a Pro­testantismus híveit a legszomorubb, legbusitóbb esz­mékkel kezdé eltölteni, a catholiciemus hasonló vál­ságon ment keresztül. A reformatio villámcsapása által biztonságából, olympi nyugalmából felverve, meg kezdte bánni, hogy a külső életre annyi gon­dot fordított és a belső életet elhanyagolta. Elhatá­rozta, hogy a lelkeket visszatereli a benső keresz­ténység felé. Innét van, hogy a 16-dik században az épületesség, a kegyelet emelésére szánt intézmények és iratok csakhamar oly hatalmas mérvben gyara­podtak. E mozgalmat a trienti zsinat kezdeményez­te, Loyola lángoló hévvel folytatta. Az egyház ész­revette, hogy a népeket pogány életkedv kezdi el­fogni. Rámutatni a halál borzalmaira, ez volt a nagy eszköz, melylyel a lelkeket a derült életkedv, az ön­feledt boldogságból föl kelle verni. — Ha már elhanyagolod a lelkedet, igy szólt az egyház, ám nézd meg csak egy kissé, mivé válik ezen kedvelt test,a melyért lelkedet oda áldozod, és a melynek kedvéért annyi bűnt elkövetsz. Gon­dolj a halálra, akkor majd az ítéletnapra is fogsz gondolni, lásd hogy mily váz válik belőled és meg fogod ismerni a végfeloszlást, melynek csiráját tes­tedben hordod. Íme ez volt Loyola és a catholicus egyház egyéb reformátorainak eszméje.J­z erélyes, egyszerű eszme sajátságos rohamossággal hatott, átalakította a művészetet, a szokásokat, a vallásos szertartáso­kat Ranke is­ azt a finom észleletet teszi, hogy e kor­szaktól fogva a vértanukról sokkal több képet feste­nek, mintsem a megelőző századokban.— Hévteljes, drámai, zordon i­skola létesül Bolognában, Nápoly­ban, mely azt látszik mondani: A kereszténység nemcsak a szép eszmék sorát képviseli, hanem véres, kegyetlen, fájdalmas küzdelmeket; a vértanuk szám­talan szenvedéseinek árán megvásárolt hódítás az, mit a kereszténység végi­gvitt. És ezen korszaktól fogva gyarapodnak a sir­­köveken a halál jelvényei; innen azon bus, remete­­szerű, mondhatni mezítelen jelleg, melyet a vallás- I buzgóság öltött. Inne’mily eszmemeneteket ébreszt egy egyszerű I kép, melyet egy régi, düledező, majdnem mindenki által került kápolnában találunk. A nemzetközi munkás congressus Genfben. Sept. 6. A congressus ma befejezte üléseit, de azon szó­nokoknak alig volt igazuk, kik azt állítgatták, hogy a holtnak vélt internationale ime mily diadalmasan támadt fel halottaiból. A svájczi lapok, még a con­gressus színhelyén megjelenő »Journal de Génévé“-t sem véve ki, nem vettek róla tudomást; az összes hírlapok közül­­csupán a „Times«, „Daily News“ és a „Journal des Debats« hoztak eredeti tudósításokat, a­miért is aztán reájok is sóztak Genfből egy táv­iratot, melyben kinevetik őket, hogy egy átalánosan jelentéktelennek tekintett testülettel annyi lármát csapnak. Ez talán hatott is a „Daily News“-ra, mert m­íg előbb két-három hasábos (notabene angol hir­­laphasábos) tudósításokat közölt, egyszerre csak el­hallgatott és egyik minapi száma első vezérczikkében fitymálva beszél a genfi congressusról. A congressus egyébiránt külsőleg sem mutat valami impozáns alakot. Egy 15 frankért kibérelt, hangversenyekre használtatni szokott, egyszerű teremben tartja gyű­léseit, az asztalon se ténta, se papiros ; a­kinek írni valója van, magával visz papirost, tollat, tintát. Az összes költségek alig rúgnak 80 frankra, mely ösz­­szeg a nyolcz szövetség közt oszlik meg, leszámítva egyébiránt még azon 25 frankot belőle, mit a new­yorki szövetség küldött üdvözlő távirata kísére­tében. A September 6-iki­ ülés azzal kezdődött, hogy megállapították a legközelebbi congressus színhelyét. Hosszas vita után,mely a körül forgott, hogy Svájcz­­ban vagy Belgiumban tartassék-e az , érvényre ju­tott azon nézet, hogy a congressus megtartására leg­alkalmasabb Belgium, mint a­melyben legrégibb és legvirágzóbb az internationale, és legközelebb is fekszik a leghatalmasabb szövetségekhez. E szerint a legközelebbi congressus 1874-dik év szeptember havának első hétfőjén fog Brüsselben tartatni. Egyébiránt a belgiumi szövetség által alakí­tandó „federal bureau“ jóformán csak levélszekré­nye a szövetségeknek, alig lévén egyéb joga, mint átvenni a beérkezett ügyiratokat és közölni a többi szövetségekkel. A szőnyegre került tárgyak közül megemlíten­­dőnek tartjuk azon kimutatást, mely szerint a mun­kás­szövetségnek Spanyolországban 8, Belgiumban egy flamand és 3—4 franczia, és Svájczban több fran­czia és német közlönye van, melyek titkon vitetnek Francziaországba. Szóba került azután, hogy mily módon készít­tessenek a statistikai kimutatások.Egy tüzes interna­­tionalista föl kívánta szállíttatni a szövetségeket, mu­tassák ki, hogy „physikai“ forradalom esetére hány harczképes embert bírnak síkra állítani. A congres­sus e vérmes indítvány felett napirendre tért, mert nem akarta magát a titkos összeesküvés nyom­jába hozni. Több tartományi képviselő azt a nehézséget is említette föl, hogy tagjaikról nem mernek névjegy­zéket vezetni, mert ez a rendőrség kezeibe találna kerülni. Igen nehezen kivihetőnek találták azt is, hogy a statistikai kimutatások úgy készíttessenek, miszerint kitüntessék, Lányán mily iparágban dol­goznak, hol milyen bérek szokásosak stb. Még a feloszlás előtt napon szükségesnek találta a congressus egy nagyobb munkás-meetinggel tün­tetni. Itt Verricken tartotta az első beszédet, melyben az internationale czéljairól, a munka és tő­ke közti elmaradhatlan küzdelemről, a jelenleg ural­gó viszás állapotokról stb. beszélt. Beszédének leg­érdekesebb része az volt, miket a „fekete interna­tionale“-n beszélt. E kifejezés alatt nem az ultra­­montán párt, hanem a belgiumi „katholikus“ interna­tionale értendő. A papi párt ellensúlyozni akarván ugyanis az internationale-t, a maga részéről is szer­vezett munkás mozgalmat, melynek gyűlésein elő­kelő születésű emberek elnökölnek és szónokolnak a sociális forradalomról, a munkások egyenjogúsítá­sáról, a munkabérek felemeléséről és más ily dol­gokról, mik iránt az aristocratia tudvalevőleg igen melegen érdeklődik. Ezen munkás szövetségnek a valódi internationale felett az az előnye, hogy itt a munkás nem fizet tagdíjt, hanem ha nagyon csökö­nyös, még kaphat is a belépés fejében 1­ 200 fran­­kocskát. Van der Abeele azt fejtegette, hogy a 89-iki forradalom csak a bourgeosie érdekeit karol­ta fel, míg a sociális forradalom semmi rangkülönb­séget sem ismer. Le Français a tőke és aristokratia feudalismusáról beszélt és a polgári ele­met azzal vádolta, hogy félreismeri érdekeit, ha az internationale ellen küzd.Miután még Farga P­elis­­s­­­e­r fejtegette, hogy az internationalenak, mint olyannak, semmi köze a spanyol zavarokhoz és így ellentétbe jött a spanyol szövetség évi jelentésé­nek azon passusaival, melyekben kimenteni iparkod­nak az alcoy-i és más hasonló eseteket, végül még Eccarius heveskedett az’„internationale« sphisma­­ticusai ellen. Ezzel az idei congressus befejezte mű­ködését. Különfélék. Budapest, sept. 15. (E lapok szerkesztője) haza ér­kezett. (Hay­nald Lajos) érsek e hó 10-ikén székhelyére Kalocsára érkezett, hol egy hónapig fog tartózkodni. A kalocsaiak minden esetr­e nagyot meg lesznek lepve, hogy érseküket ennyi i­deig kö­rükben láthatják. (Somssich Pál úr), kinek a kapos­vári gymnasium körüli érdemei felejthetlenek, meny­nyire szivén viseli nevezett intézet felvirágzását, ki­tetszik abból is, hogy a kaposvári gymnasium kebe­léből két tanárt a tanszerek érdekes gyűjteményeinek megtekintése végett, saját költségén Bécsbe küldött. (Választási mozgalmak a ha­tárőrvidéken­ Kubinból távírják, hogy ott több mint 1000 mindenféle nemzetiségű egyén által tartott népgyűlés a pancsovai Deákkör elveihez csatlakozott é­s Sztojacskovics osztálytanácsost állí­totta fel jelöltnek. (Két új lőszerraktár.) A közös hadügyminisztérium megengedte, hogy a gubacsi ha­táron két lőporraktár építtessék. Az ehhez szüksé­ges telkek már a hadügyminisztérium birtokában vannak. (Halálozás.) Miske Ferencz b. e hó 10-ikén életének 70-ik évében végelgyengülés foly­tán Kolozsvárt elhunyt. Hült teteme a cz. mihályfal­­vai családi sírboltba tétetett. (Tanítói egyesülés.) A nógrádme­­gyei néptanítók Lesonczon október 8-ikán egy tes­tületté leendő alakulás czéljából értekezletet tar­tanak. (A mesterséges ásványvizek gyártására és eladására) vonatkozó­lag a hivatalos lap a következő belügyminiszteri rendeletet teszi közzé : A természetes ásványvizek hitelének és becsének megóvása, úgyszintén a fo­gyasztó közönség félrevezetésének megakadályozása tekintetéből, a mesterséges ásványvizek gyártása s eladása körül, az országos közegészségi tanács véle­ménye alapján e következők rendeltetnek: 1. Mes­terséges ásványvizek gyártására csak gyógyszeré­szek és oly egyének nyerhetnek engedélyt, kik vegytani ismereteiknek tanúbizonyságát adták. 2. Az e czélra szolgáló gyárak és készülékek, haszná­latuk végleges engedélyezése előtt, szakértői vizsgá­latnak vettetnek alá, ezenkívül pedig folytonos or­vosrendőri felügyelet alatt állanak. 3. Mesterségesen készült ásványvizeket oly elnevezésekkel, feliratok­kal ellátni, melyek bel- vagy külföldi természetes ásványvizek megjelöletéseivel azonosak, szigorúan tiltatik. 4. Úgyszintén tiltva van mesterséges ásvány­vizek számára a természetesekéihez hasonló üvege­ket, korsókat, dugaszokat, tokokat, bélyegeket stb. használni. 5. Ellenben minden mesterségesen készült ásványvíz ezen olvasható nagy betűkkel nyomott fel­irattal : „Mesterséges ásványvíz« és a megfelelő jel­­zéssel, például karlsbadi, marienbadi, kereszt forrás stb látandó el, a feliraton ezen kívül a gyártónak neve is olvasható legyen. 6. Jelen szabályrendelet bármely pontjának figyelmen kívül hagyása az en­gedélynek azonnali elvesztését vonja maga után. (Az orsz. magyar képzőművé­­szeti társulat hivatalos nyelve.) Bognár Géza a „Sopron”-ban az országos m. képző­művészeti társulat titkárának, Telepy Károly urnak egy hozzá néme nyelven érkezett hivatalos levelét közli s kötelességének tartja felszólalni azon eljárás ellen, mely a magyar képzőművészeti társulat nevében gyakorlatba vétetik. A képzőművészeti tár­sulat igazgatója e botrányért kétségkívül felelősség­re vonja a titkár urat. (Az irodalom érdekében) szólal föl Horvát D. a „K. Lapok «-ban. Figyelmeztet azon ridegségre, és közönyre, mely irodalomunkban mindinkább lábra kap. Nem csak hogy új művek nem igen keltenek a közönségben érdekeltséget, de a nemzetnek néhány irodalmi kincse iránt sem mutat­kozik annyi lelkesedés, mely legalább azok bevégzé­sét sürgetné. Íme, úgymond, ott vannak Teleky Jó­zsefnek, Szalay Lászlónak és Toldy Ferencznek bevégzetlen művei. Az évek egymás után múlnak, s alig történik valami, mi e művek befejezését lehető­vé tenné, vagy siettetné. Horvát Döme­r sajnos je­lenség által indíttatva felhívja az illetőket e művek befejezésére, illetőleg kiegészítésére. Különösen Kecs­kemét város szintén befejezetlen történelmére utalva azon óhaját fejezi ki, hogy azt Hornyik János, a je­les mű szerzője, egyéb foglalkozásait mellőzve,minél előbb bevégezhetné. (Az itt álomásozó két lengyel ezred­ szabadságosai e hó 17-én utaznak hazá­jukba. (A fehértemplomi ezredből) értesítik a„Granicsá­r“-t, hogy az ottani szerb és román választék folyó hó 20-án Fehértemplomban tartandó értekezletre készülnek. Az értekezlet ösz­­szehivására szükséges bizottság már megalakult s a megbízások is útnak indíttattak. (Horvát tenger melléki lap) A zágrábi »0 b­z­o­r“ szerint folyó hó 11-én jelent meg az első tengermelléki horvát lap „P­r­i m­o r­a­c“ (»A tengermelléki«) fölirattal. A lap megjelenését taraczkok durrogtatásával fogadták Kraljeviczában. (A kis-orosz irodalmi társu­­l­a­t.) Az ungvári kis-orosz „Kárpát“ közli, hogy a szt. Vazul kis-orosz irodalmi társulat október hó 1-én átalános gyülekezetet fog tartani, a­mmelyben előrelát­hatólag annak beszüntetése fog kimondatni. A »Kár­pát“ szerkesztője­ ennek okát kutatva, ezt­ különféle körülményeknek tulajdonítja, a többi között a kö­zönynek. A czikkíró különben reménye, hogy a tár­sulat bukását még kikerülni lehetne, ha a magyar kir. vallás és közoktatási miniszter úr oly anyagi se­gélyt nyújtana, a­mely annak fenntartását biztosít­­hatná. Ezen czélból ajánl egy küldöttséget, a­mely küldöttség a miniszter úrnál az illető segélyért ese­deznek. (Horvátországi hírek.) A valpói kerületben Prica M. halála által megürült képvise­lői helyre a középpárti clubb közelebbi ülésén dr. Spun-Sztrizsits Napóleont ajánlotta. E választást, tekintve a jelöltnek a törvény terén való nagy jár­tasságát, az »Obzor« a legmelegebben ajánlja az ot­tani hazafiaknak. — Mihálovits érsek újabban több rendbeli adakozást ten kórházi, templomi és iskolai czélokra, nevezetesen Boszniába küldendő könyvek­re is. — Ab. Prandau által közelebb alapított Ka­­rancsics-féle első ösztöndíjat Szalay nevű jogász nyerte el Valpóról. (A bánság és bácskai részek­be­n­ a járvány iszonyú pusztitásokat­ vitt végbe;­­ igy Kernyája 4000-nyi lakosságából 7 hét alatt 443-at ragadott el, némely napon 27 halott is volt­; a betegápolás beszánt ; egészséges lakost alig látni, testvér nem mer testvérhez menni látogatóba, mert az ily látogatások a betegség tovább terjedé­sét szok­ták eredményezni. (Tanügyi jelentések.) A zombori államgymnasiumnál, — a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak leirata értelmében, jövő 187­3/4 tan­év kezdetével az V. osztály is megnyittatik, — a beiratások sept. 28 tól okt. 3-ig tartatnak. A szülők és gyámok tisztelettel kéretnek, hogy a leendő be­­iratásoknál személyesen megjelenni szíveskedjenek. A vallás és közoktatási m. kir. minisztérium 1872. év nov. 6-án 28.521 sz. a. kelt leirata értelmében a tannyelv magyar és szerb, azon nem szerb­aj­ku tanulók, kik önként le nem kötik magukat a szerb nyelvnek tanulására,azokra nézve a szerb nyelv nem leend kötelező tantárgy. Kotsmár József, h. igazgató. — A csurgói h­elv. hit­v. hat osz­tályú gymnasiumban 1873/4-ik tanévre a beiratások és fölvételi vizsgálatok október 1, 2, 3-án, a javító­­vizsgálatok pedig 4-én fognak tartatni; a tanév 6-án nyittatik meg. A tápintézeti dij — az 1873/4-ik évre kivételesen — az egyházmegyeiekre nézve 60, má­sokra nézve pedig 70 forintban állapíttatott meg. Az igazgatóság, (Z­a­l a - E g e r s z e g e n), mint a „Z. S. K.“ írja, a múlt kedden országos vásár lett volna, mely azonban betiltatott. Messze vidékről jöttek a vásárosok, azonban nem eresztettek be a városba; hasonlóképen járt egy tevékeny bizottsági tag, ki szintén Zalaegerszegre szándékozott, azonban az őrt álló katona nem eresztette be. Leszáll Jerre kocsijá­ról, megvesz egy kosár szőlőt s azzal gyalog akar bemenni a városba, minthogy az alispáni rendelet­ben meg van írva, hogy élelmi­szerrel be lehet a városba menni. A katona azonban még most sem eresztette be, hivatkozván az alispáni rendeletre, mely csak az asszonyoknak ad privilégiumot. A bi­zottsági tag kénytelen volt a megvett szőlővel haza­menni Bessenyőre. (Az utolsó insu­r­gen­s.) Zala-Bala­­ton vidékének utolsó 1809-iki insurgense Sólyom Pál 86 éves korában ezelőtt két héttel halt meg. Két órával előtte halt meg 76 éves neje, kivel fél­­századnál tovább boldogan élt. (Kellemetlen hiba.) A „Magyar Állam“ vasárnapi számában a következő, kereszté­nyi szeretettől sugalt sorok olvashatók: Hire jár, hogy Viktor Manó berlini látogatását Vilmos vi­szonozná, el merne menni Rómába, hogy még job­ban beszenynyezze a classicus földet, melyet kalan­dor collegája úgy is eléggé meggyalázott. Az ily látogatóról valami Orsini csak fog gondoskodni, vagy pedig a villám talál oda a Quirinálba. A mai számban pedig töredelmes hangon így nyilatkozik : „Lapunk tegnapelőtti 211-ik számába egy kelle­­metlen hiba csúszott be, a „Tárogató“ rovat 8-dik újdonságában, melynek czíme: A burkus sas Rómában. Ámaz újdonság utolsó három sora lapunk alapelveibe ütközik, miért is azokat lapunk távollevő szerkesztőjének távirati intézkedése foly­tán és különben is, visszavontak­ és nemirottak gyanánt kérjük tekintetni.« (H . m e n.) Antalffy Gábor, marosvásárhelyi kir. táblai rendes biró fiatal Szép leányát Bertát, e hó 10-ikén vezette oltárhoz Csanády Béla aljárásbiró. Erszényes Elek és Dekány Róza menyegzője Ma­rosvásárhelyen szintén még e hó folytán fog meg­történni. (A Csáktornyai 1­ó t­e­n­y­ész­ju­ta­l­o­m) kiosztása a cholera miatt az idén el­marad. (Kövült bivalyszarv.) Nagy-Kani­­zsán az Eötvös téren egy kút ásatása közben kövült bivalyszarvat találtak, mely az ottani főgymnasium régiségtárának adományoztatott. (Hamisított aranyórák.) Egy külföldi szaklap közelebb egy figyelmeztetést tett közzé, mely az illető magyar iparosokat is nagyon közelről érdekli. Némely külföldi óragyárakban, igy p. o. Genfben, Chaux de Fondeban stb a legnagyobb mérvű hamisítást gyakorolják az arany zsebórák arany lapjainál. Hivatalos vizsgálatok után kitűnt, hogy a 18 karátosnak bejelentett arany lemezek 14 karátosak voltak, a 14 karátos jelzettekben pedig csak fele volt arany, másik fele aluminium. És ez nemcsak az óráknál, hanem egyéb apróbb arany tárgyaknál is így van. A kárt pedig e csalárd eljá­rásból főleg Németország, Ausztria és Magyarország szenvedik, hová az említett hamisított czikkek tö­megesen bevizetnek. Az ellenőrzés úgy Ausztriá­ban, mint Magyarországon efféle ügyekben nagyon hiányos. (Borzasztó viharok) az amerikai tengerpartokon a new-yorki lapok szerint múlt hó­napban iszonyú pusztításokat vittek végbe, házakat, csűröket sodortak el, az aratás eredményeit semmi­sítették meg. A vihar oly mérvben dúlt, minőt 30 év óta nem tapasztaltak. A kár több millió dollárra rúg­hat. Valószínűleg sok bajé is elveszett. Halifaxban a hajósok azt beszélték, hogy Greysboro és a Canso­rok közt számos romra akadtak. Manchesterben 47 házat sepert el a vihar, Beaver kikötőben 14 ház romboltatott össze, egy katholikus templomot a vihar egészen felforgatott. Breton Cap St. Peter helysé­gében egy templom romjait két holdnyi területre szórt szét és számos embert temetett a romok alá. Egy Labradorból érkező hajó legénysége azt beszéli, hogy Entri sziget körül 25—30 hajét talált, melye­ket a vihar alkalmasint a Prince-Edward szigetek sziklapartjaihoz csapott, mely esetben számos ember­halál is történhetett. (A bibornoki collegiu­m.) A bi­­bornoki collegium, melynek legfontosabb ténye a pápaválasztás — mert sok bibornokokat illet meg a cselekvő és szenvedő választási jog, — jelenlegi alakját, kevés módosítást leszámítva, V. Sixtustól nyerte 1586 ban és 3587-ben. A bibornokok száma a régibb időkben igen ingadozott, V. Sixtus előde alatt 76-ra emelkedett, a most nevezett pápa által azonban Jézus tanítványai számára megfelelőleg 70-re szállíttatott le. A bibornokok között három rangfokozat van : püspökök, áldozatok és disconok. A collegium belső szervezetét az összes egyházi kor­mányzatot átölelő többi bibornoki congregatiók ala­pítása által V.Sixtus szintén lényegesen átalakította.E csodálatra méltó szervezeténél fogva a katholika egyház legfőbb hatósága a legkiterjedtebb és legbo­nyolultabb ügyeket is könnyen elintézi. Magának a collegiumnak szilárd központját a pápa elnöklete alatt tartatni szokott consistoriumok képezik. A kü­lönböző ügyek az egyes congregatiók között osztatnak meg,melyekben a bibornokok külön tanulmányaikhoz és tehetségeikhez képest kiterjedt tevékenységi tért találnak. Minden congregatióban a bibornok oldala mellé több-kevesebb szakértő, consultor van adva, kiknek azonban csak l véleményes szavuk van. V. Sixtus alatt 15 ilyen congregatio létezett, melyek közül több azonban nem­ egyházi ügyekre vonatko­zott, minek a partok védelmére, a pápai állam út­jaira, hídjaira és vizeire. Ma 17 fő congregatio és több mellék[congregatio],létezik. Az inquisitio congre­­gatioja, melyben az elnöklet kizárólag a pápának van fenntartva, jelenleg 13 bibornokból, 23 consul­­torból és 8 qualificatorból áll, kikhez még 5 jegyző járul. A congregatio de propaganda fide az elnökkel együtt 20 bibornokot és 19 consultort, az index congregatioja 18 bibornokot és 54 consultort szám­lál. A többiek közül a legfontosabbak a püspökökre és az egyházi szervezetre, a enciliumra, és az indul­­gentiákra és ereklyékre nézve fennállók. A főcongre­­gatiok ülései bizonyos heti napokra előre ki vannak tűzve, így minden hétfőn consistorium, index- és propaganda-congregatio, inquisitio minden szerdán és csütörtökön, és pedig utóbbi napon a pápa elnök­­lete alatt, tartandó. Az ülésekben való megjelenés mindenkire, még a pápár­a nézve is, a rang szerint emelkedő emolumentumok vannak összekötve, és ha valaki több congregatio tagja egyszerre, csinos jö­vedelemre tesz szert. Petrizzi bíbornok tíz ilyen con­gregatio tagja. A congregatiók életbeléptetése foly­tán maga a consistorium sokat vesztett régi jelentő­ségéből ; csak a pápai hatalom, mint legfőbb tekin­tély, nem vesztett semmit, minthogy a congregatiók minden határozata végső jóváhagyás végett a pápá­hoz terjesztendő fel. A consistorium jelenleg már nem többé köz­­igazgatási és egyéb ügyek elintézésére, hanem inkább fontos egyházi tények promulgatiójára, új püspökök praeconisálására és az allocutiok tartására szolgálnak, melyek vagy az egyház belügyeire, vagy annak az államhoz való viszonyára vonatkoznak. Első eset­ben az allocutiok rendesen titkosak, más esetekben nyilvánosak. A bíbornoki collegium tagjai ritkán vannak meg teljes számmal. Jelenleg számuk különösen cse­kély, minthogy a pápa úgynevezett fogsága óta nem nevezett újabb bibornokokat. 70 helyett jelenleg csak 43 van, még pedig 5 bibornok-püspök 6 helyett, 31 bibornokpresbiter 50 helyett s 7 bibornok diacon 14 helyett. A bibor­­nok-püspökök közt van Patrizi, a kollégium dékán­ja ; a presbiterek közt Schwarzenberg, Rauscher, a diaconok közt Antonelli stb. A trienti zsinat azon rendeletét, hogy a bibor­nokok lehetőleg minden keresztény nemzetiségből választassanak, a római kúria jelenleg nagyon ke­véssé követi. A most élő 43 bibornok közt ugyanis van 32 olasz, 4 franczia, 3 spanyol, 2 osztrák, 1 iz­­landi és 1 német; a többi nemzetek nincsenek kép­viselve. A 26 millió olasz kath. népből van tehát a bibornok-kollegium háromnegyede, mig a többi 170 millió katholikusra egynegyed jut, az Európán kivül élő katholikusokra pedig egy sem. Mivel IX. Pius 1858-ban és 1863-ban két bibornokot „in peetore reservavit“ módon nevezett ki nevek kihirdetése nélkül, tehát még 25 bibornok-süveg osztható ki. A fentebb említett reservatió oly módon történik, hogy a pápa a név elhallgatása mellett tudtul adja a con­­sistoriumnak a kinevezést s a bepecsételt okmányt a bibornokok jelenlétében szekrénybe zárja. Ha a pápa meghal, mielőtt a kinevezett promulgáltatott, akkor a kinevezés el is veszti érvényességét. Helyi hitek. (A pestvárosi központi egész­­ségügyi bizottság) mai ülésében a tiszti főorvos adatok alapján azon nézetét nyilvánító,hogy a cholerajárvány városszerte szünőfélben van. A bi­zottság ezek alapján a fiók cholerakórházakat meg fogja szüntetni, szintúgy a choleraorvosokét is. Már­­czius 14-től, mint a cholera kitörésének második stá­diumában, mai napig a főváros területén összesen megbetegedett 4205. Ezekből gyógyult 2037, meg­halt 2092, gyógykezelés alatt van ma még 76. A 4205 számból esik a belvárosra 75, a Lipótvárosra 139, a Terézvárosra 645, a Józsefvárosra 666, a Kő­bányára 395, a Ferenczvárosra 280, a kórházak­ra 1998. Legnagyobb volt a szaporodás aug. 5-kén, 109, legnagyobb a halálozás aug. 4-én 51. A cholera első kiütése alkalmával a múlt télen csak 1031 eset fordult elő. Ezek után Halász Géza tiszti főorvos tüzetes jelentést tett az e hó elején Bécsben tartott nemzetközi egészségügyi congressus műkö­déséről. A congressus 4 fontos kérdést tárgyalt. A himlőoltást, a bujakórt s vele a prostitutiót, a cho­­lerát, a vesztegzárakkal és a városok assanatiója, (egészségesítése) vagyis a csatornázást. A himlőol­tást egyhangúlag szükségesnek mondta ki a con­gressus.­­ A cholerára nézve megállapította azt, hogy annak hazája India, a Ganges folyó kör­nyéke. A vesztegzárak szárazföldön megszünteten­dők. Nemzetközi bizottság fog felállíttatni, melynek

Next