Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)
1874-05-16 / 112. szám
113. szám. Budapest Szombat, május 16.1874. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület» A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI KAPLÓ REGGELI KIADÁS: Előfizetési feltételek? Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . 12 » — « Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként forint. Az előfizetés az év folytán «minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó ekő sápjától számittatik. 25* évi folyam. Hirdetésed szintúgy mintelőfizetése!: a KIADÓ-HIVATALBA, Barátok-tere, Athenaeum-épía küldendők. Előfizetés „PESTI HÁPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 24 frt. Félévre................................12 frt. Negyedévre ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (ferencziek tere , Athenaeumépület) küldendő. A „P. Napló“ szerkesztő- és kiadó-hiivatala, Budapest, május 15. Azon előterjesztésre s annak adataira, melyet Ghyczy pénzügyminiszter úr tegnapelőtt a képviselőház előtt tett, vissza fogunk még térni többszörösen. Vissza fognak arra térni a törvényhozás tényezői is. Ezen előterjesztés a magyar állam anyagi existentiájának képét tárja elénk, adatai az anyagi existentiának alapfeltételeit tükrözik vissza. Az existentia nehéz, az alapföltételek súlyosak. De ha az államot fenn akarjuk tartani — pedig akarjuk azt — akkor azon mélyreható intézkedéseknél, melyek az államháztartás egyensúlyának rendezésére okvetlenül szükségesek, mindannyiszor vissza kell gondolnunk az állam anyagi létezésének azon egész láthatárára, melyet Ghyczy előttünk feltárt. Ezen előterjesztés, azon czélzattal, mely hozzá van kötve, voltaképen a maga nemében már harmadik. Az elsőt a pénzügyi bizottság tette a jelen országgyűlés kezdetén azon jelentéssel, melynek kapcsában a múlt 1873-dik évi költségvetési javaslat jön a háznak bemutatva. A kép, melyet elénk tárt, ép oly sötét volt, mint Ghyczyé. A felhívás, melyet a törvényhozáshoz intézett s melyben a megfelelő gyökeres intézkedések gyors foganatosítását sürgeté, ép oly hangos és ép anynyira jól indokolt volt, mint Ghyczynek mostani felhívása. Az eredmény vajmi kevés volt. A kabinet megrendült, sok drága idő hiába elpazaroltatott, de az égetőnek jelzett törvényhozási munkálatok még csak meg sem kezdődtek. A második feljajdulás alig fél évvel ezelőtt a 76 milliós kölcsön előterjesztésekor történt. Ez a 21-es bizottság kiküldetését s a kabinet visszaléptét vonta maga után. Az államháztartás föltételei, az egyensúly helyreállításának esélyei ekkor is megvitatva lőnek. Fél év alatt s a válságok újra megújuló hosszú folyamán át talán lehetetlen volt valamely tényleges jótékony eredmény elérése. Talán. De annyi bizonyos, hogy Ghyczy mostani expozéja előzői után és daczára is szükségesnek mutatkozott. Vájjon hozzá fogunk-e most már derekasan a munkához? Vájjon lesz-e szükség még egy utolsó vészkiáltásra, mely tán valóban az utolsó s mely tán nem is egyéb lenne, mint az önsegély lehetetlenségének keserű bevallása ? Ghyczy mindenekelőtt a múlt év pénztári eredményeit sorolja föl, összehasonlítván azokat az előirányzattal s az előző 1872-es év tényleges eredményeivel. Adatai nem bírnak a zárszámadások kétségtelen biztosságával, de ettől nem is sokat különböznek. Kiindulásul s arra, hogy a múlt év pénzügyi eredményeit megismerhessük s a jövőre magunkat tájékozhassuk, mindenesetre elég biztos s elég jó szolgálatot tehetnek. Megjegyezzük még, hogy az előirányzat tételei, melyek az 1873-ik évi költségvetési törvényben elősorolvák, már lehető megszorítással s a szerencsétlen év súlyos csapásainak lehető tekintetbe vételével szabattak meg. És mégis több mint 13 millióramegy azon különbözet, melylyel a tényleges pénztári bevétel az előirányzattól elmaradott. Ha a tényleges kiadások az előirányzott összegeket sehol túl nem haladták volna s túl nem haladnák is, és ha az 1874-ik év tényleges bevételei az 1873-ik év bevételeinek megfelelnének is — pedig erre alig lehet számítani — a költségvetési hiány a folyó évben még akkor is közel 50 millióra emelkednék. A múlt év folyamán az előirányzatnál kevesebb jött be a földadónál, a jövedelmi és személyes kereseti adónál, a szesz, sör, és cukoradónál, a dohány és sójövedéknél, az állam javaknál, a bányászat és pénzverésnél, s az államvasutaknál. A dohány közel 3 millióval, a só több mint másfél millióval, a bányászat és pénzverés ugyanennyivel , az államjavak 5 millióval, az államvasutak 2 millióval jövedelmeztek kevesebbet, mint amennyi előirányozva volt. Több mint 16 millióra megy az említett jövedelmi forrásoknál az összes bevételi hiány, az előirányzattól való különbözet. És ami a legszomorúbb, a hiány, az államjószágokat kivéve, aránylag legnagyobb a személyes kereseti adónál, a dohánynál, a sónál és az államvasutaknál. Voltak bevételi források , melyek az előirányzottnál többet jövedelmeztek. Ezek: a házadó, a bélyeg, a jogilleték és a lottó. De megjegyzendő, hogy a házadó , különösen annak ellenőrzése jelentékenyen módosíttatott a múlt évi VI. tcikk által s a bélyeg és jogilleték ugyan a múlt év első felében nevezetes mérvben emeltetett. A lottó-jövedelem emelkedését maga a pénzügyminiszter úr fájdalmának élénk kifejezésével constatálá. Mind e czímeken a jövedelem emelkedése a költségvetési törvény előirányzatától eltérőleg összesen nem egészen 3 millióra megy. Daczára a múlt évben alkalmazott particuláris adóemelésnek, az állam rendes bevételeinek összege több mint 2 millióval maradt az 1872-ik évi bevételek összegén alól. Ebből sok minden következik, de elsősorban leginkább az, hogy nem a particuláris adóemelés, hanem adórendszerünk általános reformja az, melyre mielőbb szükségünk van. S ha tekintetbe veszszük,hogy ez irányban Ghyczy felszólalása már a harmadik vészkiáltás, hogy az idő már nagyon sürget s a reformok meggondolására az illetékes köröknek valóban már elég ideje és alkalma volt, sajnálnunk kell, hogy Ghyczy felszólalásában még oly nagyon tartózkodó a reformok részletezésében s azon elvek hangsúlyozásában, melyeket ő az államháztartás egész körét átölelő törvényhozási intézkedéseknél alkalmazni szándékozik. Ismételve említi, hogy ő a kilenczes albizottság munkálatát alapul, javaslatait kiindulási pontokul elfogadja. De tüzetesen csak azon javaslatokról nyilatkozik , melyek a közadók kezelésére, a hátralékok behajtására s nyilvántartására s az ezekkel általában öszszefüggő kérdésekre vonatkoznak. Még az is, melyet a jogilletékekről mond, az általános körvonalazás határát alig lépi át. Amit az általános jövedelmi adóról megjegyez : azt nincs okunk el nem fogadni. De szerettük volna hallani, várjon minő szerepet szán e mellett az egyes particuláris adónemeknek s különösen a most fennálló ház, személyes kereseti és jövedelmi adóknak. Általában arról, hogy az adórendszer miként volna átalakítandó, egyes ágazataimiként öszhangzásba hozandók s ezek, valamint az általa kiterjesztetni javasolt fogyasztási s fényűzési adók az általános jövedelmi adóval minő arányba helyezendők . Ghyczy előterjesztésében minél kevesebb felvilágosítást találunk. Igaz, államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására sem a kizárólag pénzügyi, sem általában az adóügyi műveletek árreformok még nem elégségesek. Szükséges ehhez még eddigi belszervezkedésünk némely részleteinek gyökeres átalakítása s különösen a mi a pénz és adóügyi reformok egészséges kiaknázásának is egyik alapultétele, a közigazgatás rendszerének egészben való javítása. Ez nem a pénzügyminiszter, hanem az egész kabinet műve, s valószínű, hogy a kormány e részben még nem jutott végleges megállapodásokra, s hogy ez a nyár folyamában, az országgyűlés szünetelése alatti tüzetes tanácskozásokra van fenntartva. Teljes méltánylattal viseltetünk a nehézségek iránt , de nem hunyhatunk szemet az ország sürgetős szükségletei előtt s igen helyesnek tartanák, ha az országgyűlési tanácskozások, melyek a kormány működését akadályozzák, minél előbb befejeztetnének és az országgyűlés őszkor, már septemberben megnyittatnék, hogy még ez évben tárgyalhassa a helyzetnek megfelelő s az állami háztartás rendezésére irányuló javaslatokat. A mai harmadik figyelmeztetésnek nem szabad oly nyomtalanul eltűnnie, mint a két előbbemnek. Budapest, május 15. (A magyar delegátió) d. u. 2 órakor, mint esti lapunkban már említek, több tag kívánságára, értekezletet tartott, melyen az orsz. kormány részéről Bittó miniszterelnök és Ghyczy K. pénzügyminiszter voltak jelen. A közös kormány nem hivatott meg. Az értekezleten Zsedényi Ede elnökölt. Ifj. Szögyény-Marich László előadja, hogy az értekezletet több társával azért kérte összehivatni, miszerint alkalom adassék a magyar kormánynak a delegáció előtt világosan nyilatkozhatni, hogy minő álláspontot foglal el a fedezetre nézve, különösen az ordinárium azon tételeit illetőleg, melyek a tavalyi hadügyi költségekhez képest az emelkedést okozzák ? — Keglevich Béla gr. előre is meg kívánja jegyezni, hogy a delegátió elé tartozó kérdésekre nézve az országos kormány nézetét nem fogadja el mérvadónak. Bittó miniszterelnök erre hosszabb előadásban kifejti, hogy a magyar kormány oda törekedett, miszerint a közös költségek lehetőleg leszállíttassanak. Részben sikerült is ez, és a delegáció ezenkívül is meggyőződhetett arról, hogy a közös miniszterek készséggel engedtek a további törléseknél is. Ami az ordináriumnak szóban forgó tételeit illeti, kijelenti a miniszterelnök, hogy neki az ott fölvett magasabb költségekről tudomása volt, és hogy belenyugodott azokba, tekintve azt, hogy a 3 évi kötelezettség megszavaztatott és hogy ezt a közös kormány a védelem érdekében elengedhetlennek nyilvánította. E kérdésre nézve teljes solidaritásban van a magyar kormány a közös minisztériummal és készséggel elfogadja a felelősséget. Ezzel egyszersmind constatálni kívánja, hogy azon hírek, mintha közte és a közös minisztérium közte részben véleménykülönbség lenne, teljesen alaptalanok. Ghyczy Kálmán pénzügyminiszter nem szólalt fel. Az értekezlet e nyilatkozatot tudomásul vette. Szóba hozatott ezután, hogy a holnap délután 5 órára kitűzött ülés nem lesz megtartható, minthogy a delegáció több tagja udvari ebédre hivatalos. Az értekezlet elhatározta, hogy holnap d. u. nem tart ülést, hanem vasárnapon délelőtt kezdi meg a budget tárgyalásokat. Zichy Forr, Victor gr., mint a delegatió háznagya, fölemlíti, hogy helyén lenne, ha a magyar delegatió a reichsrathi tagok irányában vendégszeretetet gyakorolna s indítványozta, hogy rendeztessék számukra, miután az ülésszak pünkösd előtt valószínűleg bezáratik, a jövő hét valamelyik napján a Margitszigeten díszebéd. Elfogadtatott és a lakoma előre láthatólag csütörtökön fog megtartatni. (Ami a min. elnök nyilatkozatát illeti, azt hiszszük, hogy ha azt már korábban megteszi, sok kellemetlen jelenetnek vehette volna elejét. E nyilatkozat, meglehet biztosítja a hadügyi plusnak a többséget; a hadügyi albizottság azon tagjai azonban, kik azt az albizottságban meg nem szavazták, bizonyára nem fogják megszavazni a delegatió teljes ülésében sem. A magyar delegatió albizottsága különben másfél millióval többet törölt a hadügyi költségvetésből, mint az osztrák albizottság. (Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság ma fejezte be a középtanodai törvényjavaslat tárgyalását, a lapunkban már közlötteken kívül következő lényeges módosításokkal. A 38-dik §-ban kimondatott, hogy az egész ország tiz tankerületre osztatik, melyek élén egy-egy tanfelügyelő áll. A 42. §. e szövegezést nyerte: »A miniszter kezelése alatt levő alapokból ellátott intézetek tanárainak fizetése, s nyugdíja is úgy állapittatik meg, mint egyéb ugyanazon nemű állami tanintézetek tanáraié, e §. azonban nem vonatkozik a 3-ik §-ban irt azon intézetek tanáraira, melyeket szerzetes rendek látnak el.« — A 43. §-ban a tanárok bűntény, erkölcsi vétség s hivatali hanyagságon kívül fegyelmi vétség miatt is elmozdithatóknak határoztalak, kimondatván, hogy »fegyelmi vétség esetében, vizsgálat alapján áthelyezésnek is van helye.« Egy külön §-ba azon intézkedés vétetett föl, hogy »a tanítók irányában testrenyitő büntetések nem alkalmazhatók.« A 44. §. ily szövegezéssel cseréltetett föl: »A tanártestület az igazgató elnöklete alatt hetenkint értekezletet tart, melynek feladata: a) folytonosan gondoskodni, hogy a szaktanítás, a tanulóknak adott feladatok aránya s a tanárok bánásmódja a tanulók irányában kellő összhangzásban tartassék; b) időnkint megállapitni a tananyag kellő beosztását , módszeres kezelését; c) az iskola állapotát a nevelés s fegyelem szempontjából vizsgálat alá venni s a hiányok pótlását eszközölni.« — A 48—49 §§-ok pedig következő új szerkezetet nyertek: »A miniszter, midőn szükségét látja, a középtanodák állapotának megismerésére s azok tökéletesítésére czélzó javaslatok, s az összes középtanodákat közösen érdeklő közoktatási kérdések megvitatása végett a középtanodai tanfelügyelőkből, a 44. §-ban körülírt értekezletek, a 3. §-ban említett iskolák s a nem-állami középtanodák egy-egy küldöttségből álló középtanodai országos értekezletet is hívhat egybe. Ezek idejét, ügyrendjét s eljárási módját, valamint az orsz. költségvetésben e czélra megajánlandó összeghez képest az értekezlet tagjainak napidíját , utóköltségeit a miniszter állapitja meg.« Az 51. §. után ezuj §. vétetett föl: »A tanintézet helyén lakó hatósági főorvos minden középtanodát közegészségügyi szempontból a tanév folytán legalább egyszer hivatalból megvizsgálni s tapasztalatairól a tanfelügyelőt s az illető hatóságot értesítői köteles.« Az 52. §. után pedig a következő uj § fogadtatott el: »Idegen állam, az ország határain kivül székelő testület vagy külföldön lakó nem magyar állampolgár az országban semminemű középtanodát nem alapíthat. Idegen segélyt nem állandósítva, de csak időnként vagy esetleg is a középtanodák csak azon esetben fogadhatnak el,ha a segélyző az intézet vezetése és tanrendszerére vonatkozólag semmiféle befolyást nem tart fenn magának, se feltételt nem köt ki.« Az 59. §, mely a nem állami intézetek tanárainak fizetési minimumáról szól, kihagyatott. A 63. §-ban a miniszteri felügyelet kiterjesztetett a nem állami intézetekben használt tankönyvek s taneszközökre is. A 64. §-ban a törvény követelményeinek meg nem felelő intézetekre nézve — bezáratás helyett — a nyilvánosság elvonatása mondatott ki, megelőző vizsgálat után bezárhatóknak csak oly intézetek határoztatván, melyekben a kormány erkölcsi bajok vagy államellenes irányok tudomására jönne. A 70. §-ban a kormány erkölcsi s anyagi támogatása csak oly magánintézetek irányában engedtetett meg, melyek a nyilvánossági jog elnyerhetésének feltételeit bírják.A magántanulók vizsgáiról intézkedő 71.§-hoz ez új kikezdés csatoltatott : »Egy év alatt több osztály elvégzése vagy egyszerre több osztályból vizsga letehetése kivételesen a miniszter által engedélyezhető.« A zárvizsgáról intézkedő 72 §. jelentékenyebb módosítások nélkül fogadtatott el. A központi bizottság elerte a tanügyi bizottság által e törvényjavaslat alkalmával indítványozott határozati javaslatokat, felhívandónak találta azonban a miniszter figyelmét a női középoktatás rendezésére, s a miniszter ki is jelenté, hogy ez ügygyel már foglalkozik. Központi előadónak Molnár Aladár választatott, felhatalmaztatván a görög nyelvre s a szakoktatásra nézve a bizottsági megállapodásoktól eltérő egyéni nézeteinek érvényesítésére. (A képviselőház állandó pénzügyi bizottságának) az államkölcsön felvételéről szóló törvényjavaslat tárgyában tett jelentése a következőkben foglalja össze az adatokat, melyek a deficit váratlan öregbedését kimutatják : 1) Az összes nettó kiadások 1873-ban 188 millió 817.098 frt, a nettó bevételek 126.828,290 frt, a hiány 61.988,808 frtot tett, holott az a költségvetésben 49.551,652 frttal előirányoztatok. Ezen hiány mintegy 18.000,000 frt erejéig az 1873- ban még rendelkezésre álló kölcsönmaradványok által 20.700,000 frt erejéig lombard kölcsönök útján fedeztetett; a hiány egy másik része a pénztári készletekben találta fedezetét, egy jelentékeny részére azonban már a 761/7 milliós kölcsön tőkéi lettek igénybe véve. A második körülmény abból áll, hogy a sorsolási és a gömöri kölcsönnek jelentékeny tőkéi, melyek mintegy 5—6 millió forint erejéig az előirányzatban készpénz gyanánt vannak felvéve, oly előlegekből állanak, melyekről ma már biztosan lehet átlrtani, hogy azoknak befolyására 1874-ben számítani teljességgel nem lehet, 3- szor. Az 1873-dik év végén olyannyira leapadtak a pénztárkészletek, hogy a bevételek egy részét azoknak erősbítésére azokban meg kell tartani, és így a bevételek egy neme a folyó kiadások fedezésére nem fordíttathatik. 4- et. A jelen körülmények között, a súlyos közgazdasági csapások után biztosan arra számítani nem lehet, hogy a tényleges bevételek az 1874-dik évi előirányzatot, főleg a bevételeke némely ágazatában, mint az államvagyon, államvasutaknál stb. elérik, daczára annak, hogy az jelentékenyen leszállittatott, gondoskodni kell a netalán beálló különbözet fedezéséről. Az 1874-ik évi előirányzat nettó bevételei a hitelműveleti bevételeken kívül a következők: rendes bevételek 141.577,398 frt, rendkívüliek 6.662,615 frt, összesen 148.270,013 frttal vannak előirányozva. Ebből az egyenes adóknál a fedezetnél 9.000,000 frtnyi különbözet számíttatott, maradna 139.270,013 frt. Ha pedig a folyó évre teljesen biztos számítás czéljából márcziustól deczemberig, tehát 10 hónapra az 1873-ik év tényleges bevételeit veszszük fel, a két első hónapra pedig a már befolyt bevételeket számítjuk, együtt 128.469,000 írtra számíthatók. E két tényező alapján az 1874-ik évi bevételek, ha minden eshetőség ellenében biztosítani akarjuk az állampénztárt, itt is tehát a folyó évre egy 11 milliónyi különbözet mutatkozik az előirányzathoz képest. Ezen körülmények magyarázzák, hogy a pénzügyminiszternek a 76/1 millió kölcsönből ma már kevés áll rendelkezésére, és hogy ezen kölcsön az 1874- ik évi szükségletet fedezni nem képes. A november hóban történt számítás szerint is a szükséglet lett volna 74.000,000 frt, befolyik a kölcsönből 72.000,000 frt, itt hiány 2.000,000 forint. Be nem folyt előlegek 5—6.000,000 frt. Keleti vasútnak azóta engedélyezett előleg is volna semmi értelme az ügyvédi rendtartás szabályozásának. A kormány a kamararendszerhez és a hosszabb gyakorlathoz szigorún ragaszkodik s ha e pontokban megbuknék, visszavonja a javaslatot. A kormány álláspontját Csemegi államtitkár és Pauer igazságügyminiszter nagy hatású beszédekben adták elő, melyek a ház többségét valószínűleg meggyőzik a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések szükségességéről. Az eredményt különben nem tarthatjuk még biztosítottnak, különösen ha a jobboldal oly csekély számmal jelen meg s a tárgyalások iránt oly kevés érdekeltséget mutat, mint az a mai ülésben volt tapasztalható. A mai ülés kezdetén a honvédelmi palota építéséről szóló törvényjavaslat tárgyaltatott, s az — tekintettel az általános pénzügyi helyzetre — elhalasztatott. A ház Ghyczy expozéjának közvetlen hatása alatt állt , de reméljük, hogy takarékossági hajlamai máskor is és egyebekben is mutatkozni fognak. Majdnem tragikomikus, hogy a mai viszonyok közt paloták építését vitassuk. 1.700.000 frt. Ha ezen összegekhez az 1873. évnek már a kölcsönből fedezett hiányát is hozzáveszszük, és azon különbözetet is számítjuk, mely az 1873-ik évre a fentebbi számítás alapján felvett tényleges bevételek, és az 1874. évre előirányzott bevételek közt mutatkozik, összesen 24 —25.000.000 frtra rugó szükséglet előtt állunk. Ezen összeg beszerzéséről gondoskodni kell, ha az állampénztár fizetésképességét fenntartani akarjuk. Az állandó pénzügyi bizottság ezek után így fejezi bejelentését: Az állandó pénzügyi bizottság ezen törvényjavaslatot mint elkerülhetlen szükségeset ajánlja a képviselőháznak és azon reményben támogatja szavazatával ezen államkölcsön felvételére adandó meghatalmazást, hogy ezen kölcsön lesz az utolsó, melyet az ország ily célból és ily körülmények között vesz fel, és hogy a rendezés munkája tettleg is és mielőbb oly eredménynyel vétetik minden irányban foganatba, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítása a legközelebbi évekre biztosítva legyen. (Am. kir. curia legfőbbitélőszékénél) f. hó 17-től kezdve uj tanácsok beosztása fog életbelépni, melyek következőképen állíttattak össze, és pedig I. tanács polgári és büntető ügyek ; elnök: Pap V. László tanácselnök, és bírák : Szutsits Károly, Somoshevy Antal, Ocsvay Ferencz, dr. Suhajda János, Németh János, Mihályi Gábor, Beöthy Zsigmond, Herczegh Sándor, Ferenczy Ferencz, Szerényi Ferencz, Dózsa Dániel, Csorba Sándor, Engelmayer Antal; H. tanács: polgári ügyek; elnök: Lukács Ignácz tanácselnök és bírák: Balásy Antal, Raisz Szilárd, Jamniczky Lipót,Szentgyörgyi Imre, Monaszterfy Sándor, Halmosy Endre és Kossalkó János; III. tanács: polgári ügyek; elnök: Mihajlovits Miklós tanácselnök, és bírák: Karap Ferencz, Lassel Ágoston, Bovankovits József, Marschalkó Leo, Faur János, Tóth Elek és Haris György; IV. tanács polgári és váltóügyek; elnök: Zsoldos Ignácz tanácselnök és bírák: Fogarassi János, Hersich Ignácz, Cserneczky József, Gál János, Hegedűs Pál, Wettstein Antal és Dimits Emil; V. tanács büntető ügyek ; elnök: Bonis Sámuel tanácselnök, és birák : Vadnay Lajos, Pohovits Márk, Osztrovszky József, Zuvic József, Blaskovits Kálmán és dr. Suhaj Imre; VI. tanács úrbéri és büntető ügyek; elnök : Szabó Samu tanácselnök, és bírák: Dapsy Vilmos, Puscariu János, Végh Ignácz, Somossy Ignácz, Topler Károly és Gellén József. 1. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 15. 1. A képház mai ülésében megkezdi az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat általános megvitatását. Ami az ellenzék magatartását illeti, a tárgyalás igen kedvezőtlen auspiciumok között indult meg. A baloldal szónokai s ezek sorában Tisza Kálmán nem kevesebbet akarnak, mint a kamararendszer s a doctoratus elvetését és a gyakorlatnak a lehető rövid időre való megszorítását. így igen természetes, hogy a javaslatot általánosságban sem pártolják, s ha kívonataik elfogadtatnának, nem is. (Folytatás esti lapunkhoz.) Zsedényi Ede kereken tagadja annak lehetőségét, hogy az építésre szükségelt összeg a Ludovica akadémia alaptőkéjét képező értékek elárusításából kikerül. Azon számítás, melylyel a kormány e törvényjavaslatot indokolja, hibás alapokon nyugszik, amennyiben a minisztérium kifeledte a számításból azt, hogy amíg a palota elkészül, az állam mind a házbért, mind az eladott értékpapírok kamatjait fizetni kénytelen. Ha ezen értékpapírok elzálogosíttatnának, az állam cseberből-vederbe kerülne, s felhívja a honvédelmi minisztert, kérdezze meg volt kollégáját , Kerkapolyt, mennyibe került az államnak tavaly az államértékek elzálogosítása; számítása szerint 15°/o-ot tett az ezekért fizetett kamat. Kérdi, hogy vájjon a ház ismét ilynemű üzlettel kívánja-e megbízni a honvédelmi minisztert, amely üz üzletek leginkább rontották meg az állam hitelét? Ennek folytán a következő határozati javaslatot terjeszti elő. Az építendő honvédelmi miniszteri hivatalházról és erre megkívántató költségek mikénti fedezéséről szóló tvjavaslat tárgyában Tekintve, hogy a honvédelmi miniszteri hivatal házépítési költségének fedezésére ajánlott és a Ludovica alaptőkéjéhez tartozó értékpapíroknak eladása ez időben csak nagy veszteséggel történhetik, s az építés ideje alatt az államkincstár mind a jelen ház bére, mind az akadémiának e tőkéktől járó kamatok fizetésével terheltetnék; tekintve, hogy a honvédelmi minisztérium központi személyzetének jelen száma még szabályozva nem lévén, annak hivatalos helyiségeit a kérdéses hivatalház felépítésénél véglegesen még számba venni nem lehet. Alulírt indítványozza, határozza el a ház, hogy a jelentőjavaslat az 1876-ik évi állam költségvetéssel együtt tárgyaltassék. (Helyeslés.) Szende Béla honvédelmi miniszter nem ragaszkodik a törvényjavaslat elfogadásához, mert azt hiszi, hogy ha az épület egy évvel később fog elkészülni, a czél így is el lesz érve. Figyelmébe ajánlja azonban a háznak, hogy ily kedvező építési viszonyok közt, minek a jelenlegiek, indokolt volna az építés. Hogy az építés semmi esetre sem fog többe kerülni az előirányzott 400.000 írtnál, s hogy az előterjesztésben foglalt adatokon kívül más terheltetés nem fog az államra hárulni, e tekintetben hivatkozik a minisztérium számadataira, melyek biztos alapon nyugosznak. Tisza Kálmán elismeri, hogy a törvényjavaslatot indokoló számbeli adatok korrektsége méltánylandó, s ha az ország általános pénzügyi helyzete nem ellenezné, el is fogadná a törvényjavaslatot, annál is inkább, miután azt tapasztalja, hogy egy más helyen milliókat szándékoznak megszavazni, daczára annak, hogy a magyar képviselőház a legnagyobb takarékosságot sürgeti. Ily körülmények között szinte kedve jut az embernek építkezni, addig, míg azután bekövetkezik a valódi krach. Reményli különben, hogy a takarékosság elve fog másutt is érvényre jutni , pártolja Zsedényi indítványát. Szende Béla szívesen belenyugszik a ház által hozandó bármely határozatba. Zsedényi indítványa elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetett az ügyvédi rendtartásról szóló tvjavaslat. Matuska Péter,a központi bizottság előadója, a bizottság által szövegezett törvényjavaslatot ajánlja a ház figyelmébe ; kívánatosnak tartja a három évi praxist, a szigorlatokat s a kamarai rendszert, mely intézkedések arra vannak hivatva, hogy emeljék az ügyvédi kar sülyedt tekintélyét. Kiemeli, hogy vannak községek, hol minden 50 főre esik egy ügyvéd, sőt a fővárosban több ügyvéd van, mint egész Poroszországban. Ezt válságos társadalmi bajnak tartja s hiszi, hogy a törvényjavaslat ezen is fog segíteni. Hamraersperg Jenő nem fogadhatja el a törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem, mert nem helyeselheti annak alapelvét, mely főczélul az ügyvédi kar tekintélyét tűzi ki, s e czélból az ügyvédeket és ügyvédjelölteket a hasonkeresetmódot folytató versenytársak visszaélésekre vezethető gyámkodásának vetve alá, a szellemi ipar terén a kézműipar köréből már minden civilizált államban kiküszöbölt ezédrendszert alapítana meg, s mely nézete szerint, a helyett, hogy a tőle várt üdvös eredményekre vezetne, úgy állami igazgatásunknak, mint az egyes honpolgárok érdekeinek s az egyes ügyvédek függetlenségének ártalmára lehetne. A társulás, az egyesületek tevékenységének üdvös hatása csak akkor fejlődik ki, ha a társulás önkénytes s nem kényszerű, és a polgári szabadságnak kétes jogosultsága megszorítása lenne: bizonyos egyenlő foglalkozású honpolgárokat egyletek alakítására s e czimen sokakra nézve terhes költségek viselésére kényszeríteni. Még kevésbé lenne azonban helyes hazánk alkotmányrendszere s kormányzati viszonyai mellett a honpolgárok valamely osztályából alakított ily