Pesti Napló, 1874. október (25. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-01 / 224. szám
224. szám, Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetés* pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők* Budapest, Csütörtök., October 1.1874 REGGELI KIADÁS. r Hőffizetési feltételeké. A Postán küldve, vagy Budapestem házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 8 hónapra • . . 6 frt — kr» 6 hónapra „ . 12 › — › Az esti kiadás postai különküldéseér£ felülfizetés évnegyedenként 1 itfrint. Az előfizetés az év folytán*»minden › hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 25. évi folyam. — Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épült küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. fp&r Mindazon t. előfizetőink, kiknek megrendelése a folyó September hó végével lejár, felkéretnek annak minél előbbi megújítására. A jelenleg folyó regény befejeztével ismét nagy érdekű regényeket közlünk mind a reggeli, mind az esti lapban. Előfizetési árak : Egész évre.........................24 frt. Fél évre..............................12 frt. Negyed évre . . . 26 frt. Egy hóra...........................2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadóhivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. „P. Sasu szent- és itatalatala. Budapest, sept. 30. A vidéki pénzintézetekszövetkezése ma egy nagy lépéssel előrehaladt a megalakulás utján. Az első hazai takarékpénztár igazgatóválasztmánya — mint esti lapunk jelenté — déli ülésében helybenhagyta az igazgatója s a vidéki pénzintézetek megbízottjai között létrejött amaz egyezményt, melyet tegnapi esti lapunkban közöltünk és melylyel mai reggeli kiadásunk első czikke tüzetesen foglalkozik. Hátra volna még egy harmadik és egyszersmind legfontosabb tényező, t. i. az osztrák nemzeti bank hozzájárulása. A vidéki pénzintézetek megbízottjai már korábban, — mielőtt az első hazai takarékpénztár igazgatójával az illető egyezmény fölött tanácskoztak volna, fölkeresték az osztr. nemzeti bank főtitkárát és a vele folytatott szóbeli értekezésekből azon meggyőződést merítettek, hogy a bank kész a vidéki pénzintézetek részére az eddig nyújtott hitelt tovább is fenntartani s miután közvetlenül maga nem kezelheti ama számos intézettel szemben a visszleszámítolást, az osztr. nemz. bank kívánja, hogy a közvetítést közte s a vidéki intézetek közt valamely fővárosi intézet, vagy a fővárosi intézetek szövetsége elvállalja. Remélhető tehát, hogy az e. h. takarékpénztár választmánya által a bankhoz kiküldött két tagnak sikerülni fog a még nyílt kérdésekre nézve kedvező megoldást kieszközölni s ezzel a vidéki pénzintézetek részére biztosítani azt, hogy legalább az eddig élvezett visszleszámitolási hitelt továbbra is igénybe vehetik. Egy-két nap múlva megválik, vájjon csalódtunk-e azon föltevésünkben, hogy az osztrák nemzeti bank nem fogja megakasztani a szóban levő szervezkedést és hitelnyújtási módot. Az első hazai takarékpénztár választmánya megfelelt a reménynek, melyet elhatározása irántnyilvánítottunk, és hogy az osztrák nemzeti bank miért tagadná meg az e. h. takarékpénztár és a mögötte álló pénzintézetek ajánlatát, mikor együttesen a biztosítékok egész halmazát nyújtják, arra valóban hasztalan keresünk alapos okot. Az osztr. nemzeti bank abbeli készségét, hogy az új szervezet mellett is megadja a vidéki intézeteknek az eddigi hitelt , nem vonják egyébiránt kérdésbe azok sem, kik magát a szervezetet, illetőleg a viszonyt, melyet az e. h. takarékpénztár vele létesít, egészségtelennek mondják. A „Pester Lloyd” kétkedik abban, hogy azon egyezmény, mely a vidéki pénzintézetek megbízottjai s Hajós igazgató közt megállapíttatott, teljessé válhassék. Nem az osztr. nemz. bank fogna ennek útjában állani, mert az — úgymond — bátran hozzájárulhat, hanem fenn fog akadni a valósítás abban, hogy a felajánlott egyedüli biztosítékot t. i. a választmányi tagok egyetemleges kezességét az intézet által igényelt hitelért, nem fogják azon vidéki pénzintézetek megadhatni. A »N. P. Journal« ugyanezen kifogást teszi. Szerinte is az összes választmányi tagok egyetemleges jótállása az egyetlen kikötött biztosíték; a teljes hitelű választmányi tagok nem fogják — úgymond a nevezett lap — az intézetért magánvagyonukat koczkáztatni s igy az első hazai takarékpénztár csak oly intézetek választmányai részéről nyerne solidáris jótállást, melyeknek tagjai mindössze nem nagy biztosítékot nyújtanak. Elvontan tekintve, dönthetetlen a nevezett két lap kifogása, csakhogy ellenvetésüknek nincs ezúttal alapja s tárgya. A választmányi tagok közös jótállása nem az egyeten biztosíték, és nem egyedül az öszszes választmányi tagok egyetemleges kezessége adhat szilárd garantiát. Ha a »P. Lloyd« és a »N. P. Journal« annyi figyelemben részesítették volna az ügyet, mint amennyi jóakaratot tanúsítanak iránta, megláthatták volna tegnapi esti lapunk teljesen megbízható közleményéből, hogy a kérdéses egyezmény szerint a választmányi tagok jótállásán kívül sok egyéb biztosíték is fönntartatik, így a visszleszámítolási hitel maximuma az intézetek befizetett alap- és tartaléktőkéjéig terjed s ezen határt is megszoríthatja a h. e. takarékpénztár, ha az intézet félévi zárszámadásából arra alapos okot talál. Különben e maximumot nem fogja igényelhetni egy intézet sem, miután a vidéki takarékpénztárak alap- és tartaléktőkéje épen háromszor akkora, mint a visszleszámítolásra engedélyezett összes 6 millió. További biztosítékul követelheti az e. h. takarékpénztár értékpapírok letételét, vagy ingatlanok lekötését. Az e. h. takarékpénztár igazgatója és a vidéki intézetek képviselői bizonyára egyaránt tudják, mit a »N. P. J.« és »P. Ll.« említ, hogy bajos mindenütt az összes választmányi tagok egyetemleges jótállását elérni, de azért részleges biztosítékul mégis csak szolgálhat azon választmányi tagok solidáris kezessége, kik azt felajánlják és az e. h. takarékpénztár jóknak és elfogadhatóknak talál, fönntartva mindig azt, hogy a jótállás az említett biztosítékok egyéb nemeivel egészíttessék ki. Nem sokkal alaposabb a »N. P. J.« azon aggodalma, hogy az e. h. takarékpénztár alaptőkéje, betétei s jelzálogi hitele közti aránytalanság még fokoztatik az által, hogy további 6 milliónyi leszámitolást közvetít ismét túlnyomólag jelzálogi hitelre. Az itt érintett aránytalanságot magunk is fölemlítettük tegnapi czikkünkben és pedig nem először ezúttal. Csakhogy azt hiszszük, hogy mindaddig, míg a takarékpénztárak általában vissza nem vonulnak a hosszabb lejáratú jelzálogi hitelüzletektől, am a visszásság megmarad kisebb-nagyobb mérvben és az egyetlen megnyugtatás e részben is a solid kezelés és üzleti előrelátásban található föl. Az e. h. takarékpénztár, és nemcsak ezen fővárosi takarékpénztár, most is leszámítolja a vidéki pénzintézeteknek nagy értékre menő váltóit, és arra, hogy a hitelszövetség folytán igénybe veendő reescompte az eddiginél nagyobb arányban jusson a jelzálogi, mint a kereskedelmi hitelnek, nem találunk semmi támpontot. Végre is azt hiszszük, hogy az alaptőke, váltós jelzálogi hitel közti aránytalanság sokkal kevésbé nyomasztó az e. b. takarékpénztárra nézve, ha az az osztr. nemz. bank és a vidéki intézetek közt közvetített visszleszámitolásból ered, mintha azon visszásság a nála felgyűlt ujabbi 6 millió betét elhelyezéséből következik Hogy különben a szóban levő hitelszervezet nem rejt oly nagy veszélyt az e. h. takarékpénztárra nézve, mint a »N. P. J.« testi, azt, ha egyéb körülményből nem, de onnan is következtethetnek, hogy a nevezett lap szerint más fővárosi pénzintézetek, és köztük bizonyára takarékpénztárak is hajlandók lennének a közvetítést az osztr. nemz. bank irányában elvállalni. A „Pesti Napló“ tárczája. Egy szív története. Regény két kötetben. Irta : Castelar Emil. Spanyolból: Beksics Gusztáv. MÁSODIK KÖTET. XV. FEJEZET. Öröm és fájdalom. Jura amint meghallotta az utonszülött gyermek sírását, gondolat gyorsaságával rohant neje szobájába, hol először is nejét ölelte át, és számtalan csókjával halmozta el annak arczát és kezeit. — Áldott légy nem ! kiáltott fel Jura, áldott légy! Sok szenvedést okoztál, többet, mint mennyit magad szenvedtél. Voltak pillanataim, midőn azt hittem, hogy az új gyermekünk életedbe kerül, életedbe, mely nélkül mit sem óhajtok a világon , sem az életet, sem gazdagságait. De szellemed fenntartott, erőd megmentett, s Isten megáld: tiszta nő és boldog anya vagy. Uj lényt hoztál a világra, uj örömöt szereztél házunknak, életemnek valódi gyönyört, öregségemnek új reményt adtál. Ihletteljes, felséges pillanat ez, mely megvált minden bűnünktől, kárpótol bennünket minden fájdalmunkért! Nagyobb örömmel, valóban nagyobb örömmel fogadom második gyermekünket, mint az elsőt, mert most már tudom, mily értéke van a gyermeknek. Képzeld gyönyörűséges nem, mily értéke lesz két gyermekünknek, kik betöltik minden vágyunkat, s fenntartják minden illusiónkat. A boldog anya gyermeke felett örül minden lény. Nemcsak szüleinek szivetelik meg örömmel: a természet új életet, a társadalom új erőt nyer, megújul, felifjedik az emberi szellem, s a bálaima oly gyorsan emelkedik fel az égbe, mint az, melyet én intéztem a gondolat gyorsaságával Istenhez. Ne szomorkodjál Carolinám. Ne szomorkodjál, nem, te boldog anya. Öleld, öleld át gyermekeid atyját. Carolina erősen átölelte férjét, fejét ennek mellére hajtotta, s zokogás által megszakított sírásra fakadt. Jurát annyira meghatotta boldogsága, hogy nem vette észre Carolina sírásának keserűségeit, s azt hitte, hogy neje abbeli örömében sír, hogy győzelmesen menekült meg harczából, s hogy másodízben lett boldog anya. . Pedig ha fura lovag azon csoportra tekint, mely az újon szülött gyermeket környezte, észreveszi, hogy ott valami rendkívüli történt, s mindent elárultak volna : azon kíváncsiság, melylyel a körülállók a gyermeket vizsgálták, a bámulat, mely minden új szemlélő csatlakozása által növekedett,a félbeszakított szavak, a gúnyos mosolyok, s azon pillantások, melyeket az orvosok, szolgák, szobaleányok egymással kicseréltek. A jó atya vak volt a gyönyör és öröm miatt. Azért azon asztalhoz lépett, melyen a csecsemőt a kiterített lepelre helyezték,s megindulástól fulladozó hangon igy szólt: Leány, szép, erős leány. Lázasan karjai közé ragadta, ajkaihoz emelte, s a megtörösztött illatszerrel bekent kis lényt hangos csókjaival halmozta el, melyek az anya és gyermekének sírása fölé emelkedve, visszahangzottak a termekben. Midőn elmúlt ezen emelkedett pillanat, nyugodtabban tekintett azon gyermekre, kit leányának tartott. Amint igy nézte-nézte a gyermeket, arezvonásai eltorzultak. Oly rázkódás rohant végig idegein, mintha villám csapott volna bele. Homloka ránczokba vonódott össze, haja égnek meredt. Görcsösen vonagló ujjai a csecsemő testébe nyomultak, mintha szerteszét akarná szaggatni. Szemei kidagadtak üregükből, ajkait keserű hab borította, — fogai úgy vaczogtak , mintha halálos hidegség lepte volna meg. — Aki nem tudta , hogy Jura lovag áll előtte , e pillanatban nem ismer rá, oly nagy változás érte, míg neje ágyától gyermeke bölcsőjéig ment. Dühtől reszketve dobta le a gyermeket, mint ki a remény egéből a csalatkozás poklába bukik, s első gondolata az volt, hogy Carolina felé fordul. De visszatartotta neje iránti szerelmének végső maradványa, mindkét kezét vulkánná változott homlokára tette, mintha távozni készülő eszét akarná visszatartani, s szobájába rohant. Bezárkózott, tehetetlenül rogyott egyik nyugszékére, s meredten tekintett az égre, mintha az eget akarná kérdőre vonni hihetetlen szerencsétlensége miatt. — Senki sem mondta. De láttam magam. Óh, bár előbb vakultam volna meg. Istenem, én Istenem, miért nem oltottad ki szemem világát? Láttam, érintettem. Nem lázas agyam rémszülötte, nem álom, iém őrület .------Való, valóság! Azon lény, kit Jura leányának, tiszta latin vére leányának hitt, mulat, cuarterona.* Villámos ég, mily gyalázat! Távollétem alatt, midőn minden gondolatomat, emlékemet neki szenteltem, még a távolból is folyvást őt szemléltem, s azt hittem, hogy áldott őrangyalként áll oldalam mellett, addig ő, mint undok barom, kéjelegve hevert a mulat karjai között. Ezért emeltem ki a nyomorból, ezért neveltem, mint atyja, szerettem, mint szerető, s imádtam, mint vallási rajongó a boldogságos szüzet. Ezért töltöttem kilencz hónapot álmatlanul, szomorkodva, folytonos aggodalom, metsző fájdalom, s kétségbeesés közt, melyet az ő gyötrelmei miatt sokkal inkább éreztem, mint saját kínjaim miatt. S az egész világ látta. Orvosok, sebészek, gazdasági tisztviselők, szolgák. Miként kaczagnak felettem! Miként gúnyolják hiszékenységemet! Miként terjesztik majd gyalázatom hirét! Miként beszélik majd, hogy nem vére — iszonyú, borzasztó! — gyalázatos, szennyes, becstelen és aljas szerecsenvérrel vegyült! Tán Carolina valamelyik őse mulat volt ? Oh, nem! Jól tudom, hogy nem. Megismerem az afrikai vért hetedsziglen. Carolina ép úgy európai,mint én; ép oly tiszta faj gyermeke, mint én; vére, mint enyém, latin vér, melyet Andalusia ragyogó napja felmelegített,s az uj világgal való érintkezése felpezsdített. Nem lehet okoskodnom. Itt bűn, árulás, a mulattal elkövetett házasságtörés történt, kit ahelyett, hogy eladtam, négy felé kellett volna hasittatnom, mint rögtön felnégyeltetem e vakmerő, házasságtörő nőt és leányát. Mily csalatkozás! Azért bíztam rá nevemet, becsületemet, gazdagságomat, boldogságomat, hogy mindezt megsemmisítse egy szerecsen állatias csókja. Villámos ég! S mégis él a szerecsen, él ő, és leánya, és élek én! Hol késik az Isten igazságossága, hogy * Cuarteronnak hívják a mulat atyától ás fehárnőtől, vagy fehér atyától és mulatnőtől származó gyermekjket. B. G. nem szakad, zuhan fejemre az égbolt, s nem lök le a pokol mélységes fenekére, mely azonban korántsem oly mély, korántsem oly sötét, mint gyalázatom. Pokol, dicsőség, igazság, szépség, büntetés, Isten. Van igazság még az égben, vagy a földön, ha az ő erénye hazug volt ? Nyílt homlokán, tiszta szemeiben, isteni mosolyában tisztasága tükröződött. S mindez hazugság, hazugság, hazugság volt. Képzeld a vallási rajongó állapotát, ki Istenbe vetett hitben hal meg, s a »semmiség« sötét pinczéjében ébred fel. Ilyen az én állapotom. Oh! Álmodtam, csalatkoztam. E leánynak fehérnek, mindenesetre fehérnek kell lennie, mint hó. Csalatkoztam. Nézzük meg újra. Jura hevesen csengetett. — Senor, szólt a nyomban belépő szerecsen. — Hozd ide a leányt, de nagy vigyázattal, nehogy baja legyen. A szerecsen meghajolt, s gyorsan teljesítette a parancsot. Ekközben az újon szülöttet bepólyázták. Jura lovag magára zárta ajtaját, a gyermeket térdeire helyezte, s kezdte kibontani takaróiból. — Óh, fehér, fehér! — De fekete szia csillámlik át fehérségén; ajkai mulat származásra mutattak . — Óh! körmein látszik a kékes félkör!------Óh, mulat leány vagy, mulat vérből származol, a mulat fajhoz tartozol. Szépséged, anyádéhoz hasonló szépséged daczára elárulja egész lényed származásodat. Távozzál szemem elől bűn leánya, boldogtalan, átkozott lény, a hálátlanságnak feketébb gyümölcse, mint őseid színe, a becstelenség élő emlékköve. Jura ismét csengetett, a rabszolga ismét belépett, s átvette a most roszul bepólyázott, szerencsétlen gyermeket. — Most már nincs kétség benne. Lebuktál a mély örvénybe gyalázatos asszony. Meggyaláztál hitszegő. E gyötrelmes pillanataimban csak egy vigasztalásom van, — a halál, az élet tragoediájának ezen nagy catastrophája. Meghalsz, meghalunk. A halál egyetlen gyógyszer. Meghalok. Magammal ragadlak, magammal ragadlak a sírba. A sír lesz otthonunk. Áldott, örökké áldott legyen a halál! (Folyt, köv.) Budapest, sept. 30. (A megyék kikerekítése és általában a megyei közigazgatás tárgyában) ma a belügyminiszternél értekezlet tartatott, melyen néhány főispán, alispán sat. vett részt. Az értekezlet azon pontozatok alapján indult meg, melyeket a belügyminiszter az egyes megyékhez intézett kérdésekre beérkezett feleletekből állított egybe. E pontozatok között van egyebek között azon kérdés is, vájjon az eddigi »állandó választmányok« megmaradjanak-e továbbra is jelenlegi szervezetükben, vagy ha nem, miként pótoltassanak. Az eszmecsere leginkább csak általánosságokban mozgott, érdemleges megállapodás az egyes pontokra nézve ma még nem történt. (A magyar szesziparosok) azon kérvényét, melyben az üzem megszorítására engedélyért folyamodtak, mint halljuk, Gr hy czy pénzügyminiszter elutasítá. Mint annak idején említik, a szesz-iparosok arra utaltak, hogy a szesz-fogyasztás folytonos csökkenése, a termények árának pedig váratlan emelkedése folytán nagy válságba sodortatnék a fejlődésében különben is fenyegetett szesz-ipar, ha a gyárosok kénytelenek lennének az üzemet a korábban bejelentett egész kiterjedésben folytatni, s ez okok alapján engedélyt kértek arra, hogy a gyártást megszoríthassák. E kérelmet a pénzügyminiszter nem tartá teljesíthetőnek s ezt valószínűleg azzal is indokolta, hogy az engedély megadásának törvényes rendeletek állanak útjában. (A nemzetközi statisticai congressus budapesti előkészítő bizottsága ma este a kereskedelmi minisztériumban Haynad Lajos érsek elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen Keleti Károly mint tanácsos részletes jelentést tett a congressusi állandó bizottságnak közelebb Stockholmban tartott értekezletéről, melynek eredménye lapunkban már kimerítőleg ismertetve volt. Ez előterjesztés kapcsában Keleti fölemlíté, hogy az előkészítő bizottságnak is kellene néhány kérdést fölvetni s ő maga részéről a következő hármat ajánlja: A statistika és a földrajz határainak megállapítása. A közbenső áruforgalom statistikája. A statistikai magántevékenység szervesebb beosztása az általános statistikai tevékenységbe. E kérdésekhez többen hozzászólottak, míg végül abban történt megállapodás, hogy az állandó bizottság üléséről szóló jelentés, valamint a most említett javaslatok kőnyomatban osztassanak ki a tagok között; oct. 10-ig jelentsék be a tagok az általuk még javaslandó kérdéseket s a bizottság oct. 15-én újabb ülést tartson, melyben mind e kérdéseket megvitatja. Ez volt a mai ülés legfőbb tárgya. (Grhyczy adójavaslatairól), lapunk közleménye alapján, a »Politikai Újdonságok« következőleg nyilatkoznak. Mindenekelőtt kiemelendőnek tartjuk, hogy ez adótörvényjavaslatok újabb tanúbizonyságot szolgáltatnak arra nézve, hogy a kormány a kilenczes bizottság munkálatát tette programmja alapjává. Ami a közadók kezelésére vonatkozó törvényjavaslatot illeti, erre nézve már a kilenczes bizottság ajánlotta, hogy az adók kivetése és behajtása körül a megyének és községeknek nagyobb hatáskör adandó, hogy a folyó tartozás az adóhátraléktól elkülönítendő, stb. Ezen eszmék most már részletesen formulázva benne foglaltatnak a törvényjavaslatban, megkoronázva egy fontos új intézménynyel, az adófelügyelők intézményével. A vasúti és gőzhajózási szállítás megadóztatását szintén a 9-es bizottság hozta javaslatba, azzal a különbséggel, hogy csakis a személyjegyekre akart 10 3/o adót vetni. Ghyczy Kálmán törvényjavaslata ezt elfogadja, de egyúttal a gyorsszállítmányok után 5°/o, a közönséges teherszállítmányok után 2 % adó kivetését tervezi. Ez új adóból a pénzügyminiszter 2.400.000 forint évi bevételt remél már 1875-re, később valószínűleg többet is jövedelmez majd ezen adónem. Kereskedelmi forgalmunk szempontjából sajnos, hogy ez adónemhez kellett folyamodni, mert minden adó, mely a szállítást drágítja, nehezíti terményeink versenyét s nyomja az árakat. Tévedne, aki azt hinné, hogy ezt a 2.400.000 forintot netalán a kereskedő fogja ks megfizetni! Igenis közvetlenül a kereskedő fizeti meg, aki az áruszállítmányt a vasúton föladja, de közvetve e teher is a termelőre nehezedik, ki a csökkenő árak folytán kevesebbet kap termelvényéért. Jogtalannak mindamellett nem mondhatni ez új adónemet. A tömeges vasútépítések következtében kétségkívül emelkedett országszerte a földbirtok értékes jövedelmezősége. Minthogy azonban az ország a vasutaknak 14 millió forintot meghaladó subventiót kénytelen fizetni, méltányos, hogy e teher viselésében maga a szállítás is egy külön szállítási adó alakjában részt vegyen. Ha majd egykor vasutaink a saját lábukon állanak s vissza kezdik fizetni a nekik nyújtott tetemes előlegeket, akkor bizonyára a szállítási adó lesz az első, melynek megszüntetését egy józan pénzügyi politika javaslatba hozandja. A bor- és húsfogyasztási adóról, nem ismervén a törvényjavaslat szövegét, ezúttal nem szólunk. Annyit megjegyezhetünk, hogy azért látták szükségesnek egy új törvény hozatalát e két adónemről, mert az eddigi rendszer mellett a bor és húsadó igen csekély összeget jövedelmezett. Magyarországon legalább tízszer annyi bor és hús fogyasztatik, mint amennyi után jelenleg a fogyasztási adó fizettetik. Az eddigi jövedelmi és személykereseti adó helyébe három új adó fog lépni: a tőke-kamatadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, és a kereseti adó. A két elsőt már előterjesztette a pénzügyminiszter, a kereseti adóról szóló javaslat azonban még nem kész. A tőkekamat- és járadékadó szorosan véve nem más, mint az eddigi jövedelmi adó egyik osztálya, csakhogy most már — nagyon helyesen — külön választották ettől a részvénytársulatok adóját. Nem indokolható azonban, hogy a részvénytársulatokat oly magasan adóztassák meg, mint a nagyobb tőkekamatot. A részvényekben való tőkeelhelyezés több kockázattal jár s a részvénytársulatok nem is titkolhatják el soha jövedelmeiket , nem méltányos tehát, hogy míg a tőkekamat az új javaslat szerint 600 forinton alól csak 6 % adót fizet, a részvényesnek talán 10—20 forintot tevő osztalékából az állam részére egy tizedrész lefoglaltassék. (A román hadgyakorlatok.) A belgrádi »Vido v dán« konstantinápolyi levelezője szerint Romániában nagyban készülnek a hadgyakorlatokra, melyen 25.000 rendes és 10.000 nemzeti katonaság vesz részt. Nikola montenegrói fejedelmet is oda várják f. hó végére, s fogadására a legnagyobb készületeket teszik, mert »vojvodái« és »szerdárjai« is követik őt ez útjában. A román hadgyakorlatokra Szerbiából és Görögországból is érkeznek katonavendégek. Mindezen katonahírek — a harczias szellemű stambuli levelező szerint — a török császár minisztereire kínos benyomással várnak, különösen a nagyvezér lát azokban a törökökre nézve felette komoly dolgokat: a keleti keresztény államok szövetségét. Hogy a porta három-négy oldalról való megtámadás esetében kellemetlen helyzetbe kerülne — az kétségtelen. Adja az ég — igy kiált fel közle — hogy a keresztény népek kormányai az utóbbi tíz évi tapasztalatokból okultak legyen ! Budapest) sept. 30. A franczia politikai élet a nemzetgyűlés szünetelése idején csak a képviselő s municipális választások alkalmával vetett magasabb hullámokat. A spanyol végrehajtó hatalom elismerése, Mac Mahon tábornagy két rendbeli utazása az eseményszegény nyári időben élénk hírlapirodalmi vitákra adtak ugyan alkalmat, a nagy közönséget egészben véve mégis alig érdeklik. Annál nagyobb mérvű a közérdekeltség mindenkor, midőn választásról van szó. Az egész nagy ország szeme ama pontra volt irányozva, melyen a választás történt, s a polgárok kis töredékének azon nyilatkozatait a diadalmas párt országra szóló jelentőségű politikai eseménynyé iparkodott fölcsigázni. Az eddigi partiális választásoknál még általánosabb mozgalmat keltett ama választás, mely ezúttal nem egy megyében, hanem az egész országban fog vasárnap, oct. 4-dikén végbemenni. Nyolcvanhat megyei bizottság fog fele részben az általános szavazat útján újra választatni. Körülbelül tizennégyszázra megy a betöltendő állomások száma s már magából a megyei élet üdvös továbbfejlesztésének, az önkormányzati jogok és kötelességek lelkiismeretes teljesítésének szempontjából is kiváló jelentőséget nyer e választás. — A radicális párt azonban még más szempontból is nagy fontosságot tulajdonít a vasárnap megejtendő adtus eredményeinek. — Politikai célzatokat fűz az ügyhez , s arra hívja fel a nemzetet, hogy a választást ünnepélyes manifestatióvá alakítsa át a köztársasági államforma érdekében. Elfeledés, hogy a politikának erőszakos bevonása oly térre, honnan az a törvény korlátai által ki van rekesztve, sehogy sem felel meg a megyei önkormányzat érdekeinek. A franczia megyének nincs politikai hatásköre ; a törvény kizárja a politikai ügyek megvitatását a megye ülésterméből; meglehetősen szűkre szabott tevékenysége kizárólag a megyei önkormányzat ügyeire vonat oti jegyzetek. (Braunschweig, Belgium éa Hollandból.) .. . sept. 24. . Magdeburgból Eilieben, Wesensleben, Helmstedt állomásokon keresztül vezet a vasút Braunschweigbaja belmstedti állomáson húsz apácza szállott be, kérdem a vonatvezetőt, hogy katholikusok-e ? Egész büszkeséggel viszonozta: »Nem uram, ezek a mi vallásunkbeliek« t. i. protestánsok. — Braunschweigban Schrader vendéglőjében háltam és a reggeli órákban a régi várost megszemléltem. Székesegyháza igen régi és a falain levő számos temetkezési emléktáblák közül feltűnt nekem az, mely tanúságot tesz, hogy »Koch Kristóf 1683-ban 86 éves korában halt meg, miután három egymást követő nejétől 22 gyermeket hagyott hátra.« — Minden magyar községben húsz ily hazafi, és Weszelovszky barátunk aggodalmai a magyar fajnak életképességére nézve el fognak enyészni. Egy az egyháztéren fazekakat áruló polgár díjtalan cicerone gyanánt csatlakozott hozzám, s kegyelettel mutatta a nagy ajtón azon körömnyomokat,melyek állítólag egyik braunschweigileg szelídített oroszlánától erednek ; a hűt állat ugyanis gazdáját, kit éltében mindenüvé követett, holta után is követni akarta az egyházba, hol ravatala fel volt állítva és egész nap a bezárt ajtót kaparta körmeivel. Braunschweig és Hannover között Welf-párti öreg főurral utaztam; társalgásba elegyedtünk ; elmondta fájdalmait és reményeit, megjósolta, hogy a német császárságnak okvetlenül meg kell bukni és végre szemrehányásokat tett nekem, kinek nemzetiségét felismerte, hogy a magyarok miért oly pártolói a német birodalomnak ? Mosolyogtam az öreg legitimista ábrándjai felett. Hannover egyike a legszebb német városoknak ; az indóház előtt tágas tér, közepén Ernst August király szobrával, körttle fényesen épült szállodák; a György-herczeg és Schiller-utczák kertekkel környezett gyönyörű épületeik kellemesen lepik meg az utazót. A nagy mérvben erődített Minden várán, továbbá a szép fekvésű Oynhausen fürdőhelyen, Bielefeld nagy gyárvároson és a híres Essen városon, hol Krupp készíti az európai nemzetközi jog hatalmas paragraphusait, keresztül halad-