Pesti Napló, 1874. november (25. évfolyam, 251-275. szám)
1874-11-25 / 271. szám
271. szám. Szerkesztési iroda. Joadé-hivatala Barátok-tere, Athenaeum-épület, A Up Szellemi részét illető minden közlemény s szerkesztéseihez intézendő. Bémentetlen levelek esek ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziatok nem adatnak vissza. Baritok tere, Athenaeum-épület-A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadó körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők Budapest, Szerda, november 25.1874. REGGELI KIADÓ& »Itatást Mtételező Postán Fildre, vagy Budapestet ki hoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra , „ 12 . — › Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés évnegyedenként forint Az előfizetés az év folytán» minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 25. évi folyam.»Hirdetések szintúgy mint’előfizetését a KIADÓHIVATALBA, Sarátok tere, Athenaeum-épei küldendők. fia .... . Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-re Előfizetési árak: Egész évre.........................24 frt. Fél évre..............................12 firt. Negyed évre . . . • 6 frt. Egy hóra...........................2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Naplót kiadó-hivatalának (Ferencziek - tere, Athenaeumépület) küldendő. A ..P. Napló" szerkesztő- és tulatató. Budapest, nov. 24. A »Hon« b. Sennyeyhez és Tisza Kálmánhoz utasítja a jobboldalt. Azt hiszi, hogy a mai helyzet tarthatatlan, mert különben lejárja magát a parliamentarizmus és csökken az alkotmányosság iránti tisztelet. A mai helyzetből csak újabb pártcsoportosulás segíthet ki. S »csak két ember körül (ezek a »Hon« szavai) történhetik csoportosulás, Sennyey vagy Tisza körül. De Sennyey, kinek parliamenti pártja sincs, programmját ki nem fejtő és múltja nem nyújt elég garantiát: egyfelől a parliamenti élet biztosítása, másfelől a szabadelvű haladásnak (nem forceírozása, mert erre most idő nincs, de) akadály nélkül hagyása tekintetében.« »Ott van Tisza, — folytatja a »Hon“ — erős párt áll megötte. Compromissió nélkül csatlakozhatik hozzá az egész középpárt,mert a jobboldallal tett kísérlete meghiúsult. A dolog csak azon fordul meg, hogy van-e a jobboldalon 30—40 oly ember, ki azt mondja: »Csatlakozom a pénzügyi reformok keresztülvitelére feltétlenül Tiszához. Nem bánom én, bármit tart a közjogi kérdésről és bármit akar jövendőben. Mi már nem diktálhatunk feltételeket. Törvénytelenséget ő sem követ el. Most pénzügyi reformról van szó. Ha ezeket létesítők, azután appelláljunk az országra. « Eddig a »Hon«. Amit mond, az kétségkívül igen egyszerű és biztos dolog. Csak át kell menni a középpártnak, meg 30—40 jobboldalinak Tiszához, magát föltétlenül alárendelni Tisza nézetének, s Tisza Kálmán — alakíthat kormányt, amennyiben erre megbízást a »Hon« szerkesztősége ad. Ez oly egyszerű és bizonyos, amint ki van nyomatva, s az a kicsiség, hogy még a középpárt és a baloldal sem tudott összeolvadni, némely rokon elem daczára, ez époly kevéssé zavarja, laptársunkat terve valósíthatása és czélszerűsége iránti hitében, amint nem zavarja az sem, hogy a pártok fegyelmetlensége egyik fő oka a jelenlegi visszás helyzetnek s amíg ez meg nem változik, míg a pártok határozottan megállapított belügyi programm alapján nem konsolidálódnak, nem is várható, hogy közviszonyaink képe örvendetes!) alakot öltsön. De tán elég is lesz ennyi a »Hon« tervéről. Nem vonjuk kétségbe, hogy jóakarattal íratott. Mi köze a »Hon«-nak a jobboldali választók és a jobboldali képviselők politikai jelleméhez? De ha jóakarattal componálta tervét, engedje megjegyeznünk, hogy csak annyi jó akarat van benne, mint amily jóhiszeműséggel árulja egy-egy kuruzsló csodaszereit, s úgy látszik, hogy e téren laptársunk nem áll egymagában. Ez már sokkal komolyabb dolog, mint a „Hon“ felszólalása s méltó arra, hogy foglalkozzanak vele mindazok, akiket közállapotaink sorsa érdekel. A sok miniszteri válság nagyon desorganizálta a közérzületet. Az országgyűlés még nem volt együtt, még nem is ismerték a kormány előterjesztéseit, s mint igen természetes dologról beszéltek, hogy őszkor miniszteri válság lesz, így volt ez tavaly, meg két éve is. — miért ne legyen az idén is ? Grhyczy, úgy látszik, sejtette ennek az érzületnek hatását és sietett az országgyűlés együtt nem létében megkötni a kölcsönt, hogy az országgyűlés tárgyalásai ne rontsák utalványai árfolyamát. Ha bevárja a mai ziláltságot, valószínűleg nem kap pénzt. S ez viszonyainkban a legszomorúbb. Az, mert e körülmény valóban hozzájárulhat a parliamentarizmus iránti hit megingatásához, s ezáltal sokkal nagyobb érdekeket kockáztathat, mint aminő ennek vagy annak a pártnak az uralma, ennek vagy annak a kisebbségnek többséggé erőszakoltatása. Ha számot tarthatnánk arra, hogy a higgadt komoly szó megfontolásra talál, azt a felhívást intéznék a »Hon«-hoz, hogy ne bízzék a csodaszerekben, ne terjeszsze a babonát. Sennyey s Tisza Kálmán államférfim tehetségeit magasra becsüljük, de ha magyar államot akarnak, azt a jelen bevételek fokozása nélkül nem érhetik el. Ez nagyon szomorú igazság, kétszerre szomorúbb, mert ínséges évek utóhatása, az üzleti forgalom teljes szünetelése s nem kies jövendőbeli kilátások között ér, de végre is igazság, s ezt megtagadni nem lehet. S most arról van szó, hogy a jelen országgyűlés a bevételek e fokozásának útját-módját vitassa meg. Nem állítjuk mi azt, hogy budgetünkben tetemes reductiók nem történhetnek. Olcsóbb lehet (néhány miniszteri tárca megszüntetésével is) a központi igazgatás, olcsóbb az igaz-Bagönvígantaibaöj juwu no cntuuinv,kevesebb egész administratiónk. Mindennek pedig meg kell történnie a bevételek szaporításán kívül is. Igen fontos culturai beruházások várnak még a nemzetre, melyek elől nem térhet ki s ezek fedezetüket még sehol sem találják. Mindez igaz és való, — de szintoly igaz az is, hogy mindezt csak teljesen megállapított belügyi programmal bíró egységes és erős párt és az ezen alapuló erős kormány viheti keresztül , és a választások, az országgyűlés újjáalakulása képezik a lehetőséget, hogy alkotmányos, parlamenti úton nyerje meg a nemzet azt, amire szüksége van, amit óhajt, amit bírnia kell, ha élni és fennmaradni óhajt. Ne a válságokban, ne az államcsínyben, vagy a babonában keressük a nemzet regenerálásának eszközeit. A képr.ház ne áltassa magát azzal, hogy X. vagy Y. fogja majd helyreállítani a rendet s orvosolni az ország bajait. Nyúljon maga erőteljes kézzel a bajok orvoslásához , teremtse meg lehetőségét annak, hogy az államháztartás egyensúlya helyreállíttathassék. — Közadministratiónk újjászervezése és újjáalkotása túlhaladja a jelen országgyűlés idejét és erejét s mi nagyon tartunk attól, hogy ha ehhez hozzáfogna, sokkal többet rontana közállapotainkon, mint amennyi tényleges hasznot nyújthatna az állam megingatott financziáinak. Vitassák tovább az adójavaslatokat, ajánljanak jobb és a czélnak megfelelőbb pénzügyi intézkedéseket: ez a jelen országgyűlés feladata. Kissé untató s nem a legkellemesb munka, különösen ránk hírlapírókra nézve s egy idegizgató válság nagyon elkelne a változatosság okáért is ; — de az országnak ma arra nincs szüksége, mert nem vehetné semmi, de semmi hasznát. A „Pesti Napló“ tározója: Rienzi. (Nagy opera 5 felvonásban. Irta Wagner Richárd.) — Először előadatott a nemz. színházban nov. 24. — Wagner Richárd 1837-ben olvasta először Bulwer regényét Rienziről, s a regény annyira megragadta phantasiáját, hogy azonnal operaszöveget csinált belőle. Még akkor Drezdában tartózkodott, csaknem obscurus fiatal zeneköltő, kire az ördög sem hederitett. Nehezen tengette napjait; geniusa ezer akadályba ütközött s heves dicsvágy tépte szivét, mely a németországi viszonyoktól csömört kapott. 1839-ben Párisba utazott, hogy a franczia főváros hatalmas szellemi életéből ő is kivegye a maga részét. Rienziből már két felvonást készített el s azokat be is mutatta útja közben a Boulogne-sur-merben lakó Meyerbeernek, ki a fiatal névtelen szerzőt buzdította,s pártfogolni igérte.Hogy a nagyratörő lángész Párisban nem találta meg azt, a mit keresett s a legsivárabb ínségben élt évekig a Szajna partjain, mindenki tudja. Wagner illuziói eltűntek de annyi ereje még maradt a nyomor közepette, hogy megírja Rienzi teljes partitúráját. 1841-ben fejezte be a dalművet s miután nem remélhette azt, hogy a párisi opera szinte hozza valaha, elküldte a drezdai színháznak, hol 1843-ban, nagy előkészületek után végre be is mutatták. Rienzi első előadása Drezdában fényesen sikerült. Az ismeretlen zeneköltőt egyszerre fölemelte s az obscuritás homályát a hít emelkedő napja űzte szét. Wagner addig csak apróságokat componált. Első műve egy 3 felvonásos opera , »Die Feen« (A tündérek); a másodikat Shakespeare »Szeget szeggel« czimü színmüvéből dolgozta át s »Szerelmi tilalom«-nak nevezte. Könnyű modorban irt dolgok, feltűnőbb eredetiség nélkül. Erős tehetsége, nagy hivatása legelőször Rienziben nyilatkozott, ámbár a későbbi operák mellett ez alig jöhet szóba, mint korcstermék, mely a divatos operák kitaposott országútján halad, de amazokhoz képest óriási fokozat vol a maga idejében. Mikor Wagner Richárd Rienzit irta, még nagyon küzdött magával; csak sejtve lebeghetett előtte az az eszmény, mely utóbb szilárd, erős tudattá vált s mint műalak domborodott ki. A divatos opera-szerzők, mint roppant mágnesek a kis aczélra, ellenállhatlanul hatottak rá. Spontini csillogó, pompás zenéje, Meyerbeer világot domináló iránya, a francziaolasz zene vívmányai, mindezek zavarba hozták. Lángezze önálló röptöt még nem vehetett; a legnagyobb géniusok is utánoznak fejlődésük első idejében. Oda fordult tehát a hírneves minták felé s mint kis apród a királyi palást végét, úgy hordta sok ideig Spontini és Meyerbeer uszályát. Rienziben mindenütt ki lehet mutatni az utánzást, a csaknem szolgai hódolatot, a vakon követést. A forrás, melyből utóbb hatalmas sugarakban szökkent ki az életerős üde tartalom, még nagyon vékonyan szivárgott elő imittamott s hamis fényben jelent meg a fölös sztezomák világítása alatt. A drámai zene jövő reformátorát semmi sem árulta el benne, legfölebb talán az a viharfúváshoz hasonló hangáram, mely a csata hymnusokat keresztül lengi , a figyelmesebb hallgatóban valószínűleg már akkor is nagy várakozást keltett a fiatal szerző missiója iránt. Tannhäuser, Lohengrin, Tristán és Isolda, stb. még csöndesen és látatlanul szunyadtak lelke mélyén; a drámai zene és szenvedélyei pihentek, hogy utóbb, mint varázsütésre, egymásután zúduljanak ki a világba. Bámulat fog el, ha szemügyre veszszük, mily rövid időköz különzi Rienzit a Bolygó hollanditól. És a Bolygó hollandiban Wagner már benne van a drámai zeneirány kellő közepében ! A Venus barlang így változott át egyszerre mosolygó, napsütött völgygyé, hol a csinált fény, a természetellenes, kábító illatár helyett isten szabad ege ragyog s üde madárdal üdvözöl. Rienziben Wagner hódol a hagyományos melódiának; a rövidre tagolt, meghatározott befejezéssel biró dallam még mindenütt dominál. Alakjai nem egyéniek, a jellemzetesség combinált hatásoknak esik áldozatul. A zenekari kiséret szép és tetszetős, de hasonlít az olyan vershez, mely gyönyörű rímeket halmoz össze, virágos szavakat használ s mégsem fejez ki semmit, mert az képeket nem csatolja egymáshoz gondolategység s tömör eszmelánczolat. Bánat, öröm, kétségbeesés, erény, gonoszság, hősiség stb. mind egyforma színben nyilatkoznak A jellemek különfélesége, a kifejezés ereje és változatossága, az érzelmek igazsága nincs meg Rienziben. Hiányzik a colorit, mely minden egyes alaknak megadná a kellő színhatást. Colonna és Irén, Rienzi és Adrián, mind megannyi szépen felöltöztetett bábok, élet és eredetiség nélkül. Meyerbeer lángeszét és az olaszok hévteljes, költői irányát elfogulatlan bíráló nem kisebbítheti soha. Ha mi azt mondjuk, hogy Wagner e téren másodrendű műveket irt, ez nem azt jelenti, hogy az olaszfranczia operastyl fogyatkozásai miatt irt másodértékű műveket, hanem, hogy Wagner szelleme volt képtelen itt valami nagyobbszerűt producálni. Wagner zenéjéből hiányzik a melódia-forrás, a természetesen fakadó dallamok bűbájos árja. Ő inkább reflectál a zenekarral, mint énekes ; nehézkes, súlyos, legtöbbször egyhangú, de mindig öntudatos zenéje az igazság nyomában jár s nem bir a költészet lepkeszerü, könnyed csapongásával. Magas értelem jellemzi műveit; a dús érzelmek azonban nem nála keresendők. Reformja mindenesetre vakmerő és colossális, tekintve véghatárait, de hogy a zeneköltészet édes egyszerűsége és a szívnek, fülnek oly jól eső rhytmicus hullámzása e reformban veszendőbe ment, azt sem lehet tagadni. Rienzi szövege — Bulver regénye után — a következő: Irént, Rienzi hős lelkű húgát, a bujaságáról ismert Colonna főnemes kiragadja az utczára, de tervét az Orsini párt dugába dönti. Ott terem a tett színhelyén s harczot kezd a Colonna-párttal. Irént Colonna fia, Adrián menti meg, ki a leányt már régen szereti. A nagy zajra Rienzi is megjelen; Adriánnal közli nagyralátó terveit, hogy Rómának a szabadságot visszaadja, s a népet fölemelje. Adrián szövetkezik a tribunnal. Szabadságdalt énekelnek duettben s erre csakhamar kitárulnak a laterani templom kapui, ragyogó képet mutatva. Orgona hang árul ki az egyházból s a nép térdenállva mond hálát a teremtőnek, hogy a békét Rienzi vérontás nélkül visszaszerezte. A második felvonásban Rienzi a békehirnököket fogadja; inti a főnemeseket nagyobb törvénytiszteletre , a népnek nyugalmat ajánl. A főnemesek nem sokat törődnek a béke-esküvel. Azonnal új conspiratióba bonyolódnak s Colonna Rienzi meggyilkolására vállalkozik. — Ezután újra pompás látvány tárul elénk. A külhatalmak követei Rienzi elé járulnak s üdvözlik őt kormányaik nevében. Adrián küzd magával ; a gyermek és a honfi tusakodnak benne. Végre is az utóbbi győr s értesíti Rienzit a conspiratióról. Colonna merénylete dugába dől. Halálra ítélik, de Rienzi Adrian esdő szavaira megkegyelmez neki. Colonna dühösen mondja el másodszor a hűségesküt. A harmadik felvonásban új árulás. A nobilik Orsini és Colonna vezérlete alatt nagy sereget gyűjtenek a városon kívül, hogy a népet leigázzák. A nép fenyegeti Rienzit, majd porba hull előtte, mikor a harczmezőről győzelmesen visszatér. A nobilik haragja nem szelídül. Más összeesküvést szőnek a nép szabadsága ellen. A pápa is őket támogatja. Mikor Rienzi a negyedik felvonásban rálép az egyház küszöbére, útjába áll Rajmond bíbornok s kiátkozza az egyház nevében. Rienzit mindenki elhagyja. Csak Irén nem, ez az antik római leány. Az ötödik felvonásban Rienzi imáját halljuk, legszebb részét az operának. Hattyú dala ez; a nép már gyülekezik s vérét kívánja. Fölgyujtják a capitóliumot s az utolsó római tribün ott hal meg a hulló kövek, a lángok közt, bátor és szilárd halálig. Irén vele hal; a nővér megosztja bátyja sorsát s egymást átölelve szembe fogadják a halhatatlanságot.—. Budapest, nov. 24. (A képviselőhöz catasteri bizottsága) ma d. u. 5 órakor ülést tartott, a főrendiháznak a földadószabályozásról szóló törvényjavaslatait tárgyalván. Gorove elnök betegsége miatt nem jelenhetvén meg, helyette Justh József foglalta el az elnöki széket. A kormány részéről Ghy czy pénzügyminiszter jelent meg. Mielőtt a bizottság a módosítások tárgyalását megkezdette volna, hosszabb általános vita folyt a módosítások felett általában, melyben a bizottságnak majdnem valamennyi tagja részt vett. Miután a főrendi módosítások különösen az 5. §-ra nézve elvileg eltérők, s ide e pontba oly sok tárgy van összehalmozva a módosítások következtében, hogy ez annak keretébe alig foglalható be, erre nézve a többség aggodalmát, s eltérő nézetét nyilvánítá. A részletes tárgyalás azonban megkezdetett s a vitás pontok eldöntése a részletes tárgyalásra halasztatott. Tudósításunk zártakor a bizottság a 2. §. tárgyalásához fogott. (Felhívás a t. képviselő urakhoz.) Több oldalról hangsúlyoztatván annak szüksége, hogy mielőtt az érvényben álló földadó sorozat munkálataiban előforduló nagy hiányok kiegyenlítése czéljából f. o. október 27-én a ház asztalára tett határozati javaslat a házban tárgyaltatnék, annak részletei, úgy az eljárási mód megelőzőleg minden irányban megoldattassanak. Ilyetén értekezletre nézve pártkülönbség nélkül több mint ötven képviselő úr nyilatkozott hajlandónak és az értekezlet idejéül f. hó 26. csütörtök d. u.4 óráját tűzte ki az országház társalgó termében, mivel az az ügy iránt érdeklődő képviselő urak, kik óhajtják, hogy a nevezett munkálatok gyorsan,olcsón és mégis részvételre' lelkire kitér.A'tái'illér,4 ból Stoll Károly. (A f. hó 22-én tartott vidéki pénzintézeti congressus által kiküldött bizottság tegnap és ma tartott tanácskozásaiban, az adott utasítások nyomán, a következő megállapodásokra jutott : Az adó kérdésében előterjesztett és a közgyűlés által helyeselt emlékirat alapján, a képviselőházhoz benyújtandó kérvény szövege végleg megállapíttatott. A létesítendő pénzintézeti egyesület ügyében, melyre nézve elvileg a congressus határozottan nyilatkozott, hogy egy ilyen erkölcsi szövetséget létesíteni kíván, a congressusnak bemutatott tervezet alapján, az alapszabályok kidolgoztattak, és a bizottság által véglegesen elfogadtattak. Ezen alapszabályok minden magyarországi pénzintézetnek megküldetnek azon felhívással, hogy a hazai pénzintézetek egyletébe való belépési szándékuk iránt végleg nyilatkozhassanak. A bizottsághoz utasított többi tárgyak iránt a bizottság abban a nézetben állapodott meg, hogy az ismeretes Csanádi és Körmendi javaslatok (melyek czélja egyformán egy központi közvetítő intézet létesítése, mely a létező jelen viszonyok felhasználása mellett, a vidéki pénzintézetek visszleszámítolását eszközölné, érvényesítéséhez nem látja az időt kedvezőnek , de nem is gondolja, hogy ez könnyen kivihető, és a czélnak általában megfelelő volna. A másik két, nevezetesen a beregszászi és a jegybankra vonatkozó Dömötör-féle indítványra nézve elhatároztatott, hogy jelenleg tárgyalás alá nem vétetnek, amennyiben pedig a jegybank ügy tárgyalása nagy fontosságúnak tekintetik, ennek különös tárgyalására jan. havában fog a bizottság öszszehivatni, addig is adatok beszerzése és tájékoztatás czéljából a hazai intézetek igazgatóságai felszólítandók, nyilatkoznának az iránt, hogy a jegybank alapítása esetén részükről mily hozzájárulási összeget fognának közgyűléseiknek javaslatba hozni. Budapest, nov. 24. A vidéki pénzintézetek congressusában éles bírálat alá vonták azon adójavaslatokat, melyek a részvénytársulatok üzletének megadóztatását szabályozzák. A gyűlés helyeselte a miskolczi hitelbank elnökének, Lichtenstein J. úrnak e részben tett hosszabb előadását , melyet tegnapi esti lapunkban egész terjedelemben közöltünk és elhatározta, hogy amaz előadás értelmében kérvény nyújtassék be a képviselőházhoz. A javaslat előadója, mint tudósításunk említi, végül számokkal illustrálta a szóban forgó adók hatását és azt mutatta ki, hogy »oly pénzintézet, melynek 100.000 frt alaptőkéje s 600.000 frt betétje van, adó és községi pótlék czimén számba vehető jövedelmének 60°/0-ával járul az állam közterhei viseléséhez.« Ez kétségkívül megdöbbentő adat, s érdemes volna megvizsgálni, hogy az indítványozó mily számítás alapján jutott ez eredményhez. A számok, melyekből a kérvény előadója a 60'/3-ot kihozta, ismeretlenek előttünk, és föltevéseiből csak a 100.000 frt alaptőkét — mi a számításnál talán nem is lényeges factor — és a 600.000 frt betétet ismerjük, minthogy pedig több tényezőt kellene látnunk, amelynek segítségével képesek lennénk ama számítást megtenni, s mert magunk nem akarunk föltételes adatokkal calculálni, elhagyjuk e tért és ráállunk oly alapra, mely pozitív eredményre vezet. Két nappal a vidéki pénzintézetekzonban részletes számításidőés a auzdálpénztári üzletben avatott szakember a szóban forgó adóknak hatásáról, és számításának eredménye, egy concret intézetet véve föl, abban pontosul össze, hogy az adó az intézet jövedelmének 48,62 százalékát emészti föl. Ez tehát körülbelül oly eredményre jut, mint Lichtenstein úr, de minő számítás alapján ? A »P. Lt.« egy jól rendezett takarékpénztár múlt évi mérlegéből meríti a számokat. Mondja, hogy amaz intézetet 157.000 betéti kamat terhelte s a 3840 frt jövedelmi adón kívül 57.300 frt tiszta nyereséget ért el. Ha már most — mint a »P. Lt.« írója fölteszi — ezen 61.140 frt nyereség kerül az új adótörvények szerint megrovás alá, akkor fizet a társulat először a részvénytársulati adótörvény értelmében 10 százalékot : 6114 frtot; másodszor ettől 5 % rendkívüli pótlékot (kerek számban) 306 frtot; harmadszor azon föltevésben, hogy a bélyegilleték csakugyan az intézetre esik, és pedig egész kiterjedésében, 3 % a 157.000 frtnyi betéti kamatok után : 4710 frt. Eszerint az adó összesen 11.130 frt 57.000 frt nyereség mellett, ami a nyereségnek 19V*Vo-a. Eddig a számítás ellen semmi kifogásunk és magunk is más példákból indulva ki, úgy találtuk, hogy az adó az ily intézetek tiszta jövedelmének 16—19 % -át emészti föl. De a »P. Ll.» írója folytatja a calculust és kiszámítja az adót, melyet az intézetnek viselni kellene, ha a betevők adóját a takarékpénztár vonná le. S ezen föltevést, mire az adójavaslatok semmi alapot nem nyújtanak, mert a tőkekamatadóról szóló javaslat az eddigi gyakorlat folytatásaként kimondja, hogy maguk a betevők fizetik az adót, mondjuk , ama föltevést, hogy mindamellett a takarékpénztárak fogják a betétek utáni kamatokat beszolgáltatni, azzal tetézi, hogy a takarékpénztárak nem fogják ezen adót a felektől levonni, hanem sajátjukból fizetni. Ilyen minden alapot nélkülöző föltevés nyomán számítja azután a »P. Lt.« írója, hogy a 157.000 frt betéti kamat 100/1-a 15.700 frt, ennek 6°/s-os rendkívüli pótléka 785 ft, összesen 16.485 frt és ehhez a fennebbi 11.130 frtot hozzáadva, 27.615 frt ered, mi az 57.000 frt nyereségnek 48 62 %-át tenné, így keletkezett a 48, és hasonló uton keletkezhetett a miskolczi hitelbank elnökének 60 százalékos számítása. Az utóbbi calculusnál a tőke- s járadékadó kétségen kívül szintén fölvétetett, mert a congressus elé terjesztett munkálatban határozottan az állíttatik, hogy a tőke- s a járadékadóról szóló törvényjavaslat szerint a 100 A-os kamatadót és az ez utáni rendkívüli 50%-os pótlékot a pénzintézetek viselik, ami pedig az igazságnak nem felel meg. Ez adatokból is kitetszik, hogy a 60 % - kos számítás, amelybe, mint az emlékiratból különben következtethető is, a váltók bélyege, a betáblázások százalékolási költsége, a jogilletékek stb. szintén beszámíttatnak, túlzott, de azt elismerjük, hogy a betétek megadóztatása nálunk igen helytelen rendszály. Ez csak az »uzsorások« üzletét fogja előmozdítani a solid tőkepénzesek rovására s rendkívül mpomplipfik" takaréknénv.Járaink torvalvényhozás e rendszabályt nem hagyja helyben, s vidéki intézeteink helyesen járnak el, midőn e tárgyban oly erélyesen felszólalnak. Mérnök- és építész egylet. A mérnök- és építészegylet november 21-iki ülésében Seefehlner Gyula felolvasást tartott az összekötő vasút dunai hídjának vas szerkezetéről. Az értekező a bevezetésben előadván a hid építésének előtörténetét, áttért a tulajdonképeni tárgyra. Az országgyűlés elhatározván az összekötő vasúti híd építését, a minisztérium a részletes tervek elkészítését rendelte el. A munkálatok kiírása 1874. augusztus havában történt és 5 ajánlat adatott be. Az összes költségek pedig az egyes vállalkozásra A pénzügyi bizottságból. nov. 24 A pénzügyi bizottság tegnap este 5 órától 8-ig tartott ülésében a közlekedési miniszter beadá a bizottságnak minapi felhívása nyomán a vasúti főfelügyelőségi központi igazgatások költségeinek megszorítása iránti pótló nyilatkozatát, mely szerint szintén az összes minisztérium a központigazgatás költségeinek további megtakarítása iránt még megállapodáshoz nem juthatott. Ezen minisztérium részéről csak akkor létezhetik javaslat, mikor ezen megállapodás nyomán nyilatkozhatik, mindenesetre azonban előre látja, hogy ezen megtakarítások odáig nem fognak terjedni, mint azt minap Zsedényi említi. Erre Zsedényi azon észrevételt téve, hogy ő az ügy érdeméhez szólani nem akar, mert befogja a miniszter érdemleges nyilatkozatát várni, addig is arra figyelmeztet, hogy a miniszter és főfelügyelői központi igazgatóságoknál előirányzott 28.000 frt működési pótlékot egyszerűen törölni lehet, mert ezek a kinevezésnél csakis tovább ajánlkozóknál a következő számokat tüntetik föl: 1.964.000 forint, 2.083.000 forint, 2.236.000 forint, 2.663.000 forint. Hosszas tárgyalások után a vállalat Filleul, Brody et Cail c cégnek adatott ki Párisban. Erre az értekező az építkezésre vonatkozó tényleges előtanulmányozásokat említi föl. A főhíd 4 nyílással bír és egynek 90 méter szabad nyílása van. A nyílás tarlójának hoszsza 9836 méter. A főtarló hosszrúdjának felső lemeze 114 méter széles. A ráccsozatnál négy különböző osztály létezik, és maga a rácsozat négyszeres. Az oszlopok szintén rácsozattal bírnak. A pályának két vágánya kereszttartókra és hossztartalékra van erősítve.A pályafalazatok a hídtengely irányában fekszenek. A főrészeknél felgörbítés soha sem fordul elő. A főtartó támpontján egy billenő ágy is van, mely a csonka hengerek által helyét változtatja. A billenő ágy szélessége 1.4 méter. Ezután értekező az anyagok vizsgálatát adja elő. Ezen vizsgálatokkal ő volt megbízva s ámbár az ő vizsgálatai csak gyakorlati czélokra irányultak, mégis igyekezett az elméletnek is megfelelni. Ezen vizsgálatokhoz ő a munka alatt levő anyagdarabokat választotta ki, és e czélra neki az említett vállalkozó cég párisi gyárában egy gép állott rendelkezésére, melylyel e műveletet sikerrel hajthatta végre. E gép mérleghez hasonló, és 10,000 kilogramm terhet vehet igénybe. Kísérleteinek következő eredmények feleltek meg. A hengerelt vasnál a rugalmassági határ 2790 kilogramm, szakadási határ 3500—4000 kilogr. az öntött vasnál a rugalmassági határ 1450 -1800, törési határ 2000 kilogramm. Öntött aczélnál a rugalmassági határ 3400 kilogramm. Érdekes az, amit értekező itt fölemlített, hogy e nagyhírű párisi vasgyárban a szögecskéket salgótarjáni vasból készítik. Bemutatván még a munkálatok főbüntetésére készített rajzait, áttér a Cail és társa-féle nagyszerű gyár leírása, melynek épületei oly nagy tért foglalnak el, hogy az egyes épületek mozdony vasutakkal vannak összekötve.