Pesti Napló, 1874. november (25. évfolyam, 251-275. szám)
1874-11-26 / 272. szám
ímár octoberi pedig 41/2 millió frttal kevesebb, mint a múlt év megfelelő szakaiban; tapsztaljuk továbbá, hogy a déli vasút, melynek hálózata ép úgy mint az osztr. államvasuté tavalyhoz képest 7 mértfölddel megnagyobbodott, October havában 132.764, az elmúlt 10 hónap alatt pedig több, mint 3 millióval rosszabb bevételt eredményezett mint tavaly. Ha ily képet nyújt azon vasutak forgalma, melyeknek vonalain nagy részben a többi pályák mentén megindult szállításnak tovább kell haladnia, bizton lehet egyéb részletezés nélkül is megmondani, hogy minden egyéb vasút passiv a múlt évhez képest. És be kell állani a bevétel csökkenésének a vasút legjobb iparkodása daczára, a legjózanabb forgalmi s tariftapolitika ellenére is. Mert ha vizsgáljuk az eredményt részleteiben, látni fogjuk, hogy nem vegyült közbe semmi a vasutaknak saját hibájául felróható abnormitás, hogy az egyes hónapokban rendszerint beálló fokozása a bevételeknek nem maradt el ez évben sem, azonban a forgalom egész alakulása a silány termésnek és a rossz kiviteli konjuncturának nyomása alatt a javuló hónapokban sem emelkedhetett még a tavalyi eredmények magasságára sem. Az említett két közös pályáról áttérve ugyanis a tisztán magyarországi vasutasra látjuk, hogy ezeknek f. é. október havi öszszes bevétele 2.504.973 frtot tett, és hogy ez összeg nagyobb a május óta fokozatosan öregbedő havi bevételek mindegyikénél , de másrészt kisebb az idei mértföldenkénti bevétel a tavalyinál, sőt a f. é. October havi mértföldenkénti átlag is kisebb a September havinál. A magyar állampályák éjszaki vonalain 13.345, a tiszavidékinél 12.931, az első erdélyi vasútnál 14.731, az alföldinél 2014, a mohács-pécsinél 21.048, a nyugatinál 3093 írttal rosszabb egy-egy mértföld után a bevétel a folyó év elmúlt havában, mint tavaly ugyanazon időszak alatt. És midőn ezekhez hozzáadjuk, hogy az osztrák állami s a déli vasút — mint fönnebb kimutattuk — bevételeiben a múlt évhez képest nagymérvű hiányt tapasztal, másrészt pedig fölemlítjük, hogy a többi nagyrészt újabb pálya egészben növekedő forgalmat tüntet ki, egy jellemző közgazdasági bajunkat érintettük meg. Sajátszerű tudniillik, hogy azon pályák , melyek inkább az ország benső , vidékről-vidékre irányuló szállításából táplálkoznak, és amelyeket nem lehet lényegileg kiviteli s főforgalmi erőknek tekinteni, távolról sem érzik meg a roszkereskedelmi helyzetet és a kedvezőtlen kiviteli conjuncturát; ellenkezőleg ama pályák öregbedő bevételt mutathatnak fel. Jele ez annak, hogy a szállítási, mint egyéb iparnál a hazai fogyasztó a legbiztosabb, és valamint mezőgazdaságunknak nem fogunk biztos talajt alapíthatni, ameddig túlnyomólag a kivitelre marad utalva, úgy közlekedési eszközeink jövedelmezősége szintén a végleteknek lesz kitéve, ha ipar, kűrább lakosság és nagyobb fogyasztási képesség itthon minden körülmények közt egy bizonyos mérvű forgalmat nem biztosít. A pénzügyi bizottságból. — nov. 25. A pénzügyi bizottság mai ülésében a közlekedési minisztérium költségvetését folytatólag tárgyalta. Műszaki egyének kiképzésére előirányzott 6000 frtból 3000 forint töröltetett. Vasúti gyakornokok számára a kereskedelmi akadémián nyitandó tanfolyamra, taneszközök beszerzésére és tanfolyam felszerelésére 5000 frt. A miniszter ezt szükségesnek találja, hogy műszaki egyének magyar szellemben neveltettessenek. Zsedényi attól tart, hogy a kereskedelmi akadémiákon azon egyén nem fogja a magyar nyelvet megtanulni, ki addig azt meg nem tanulta; egyébiránt 3000 frtot elegendőnek találna, miután az ily egyének kiképeztetése nem kizárólag az államot illeti. Wahrmann figyelmezteti, hogy 3 év óta a budapesti kereskedelmi akadémia minden tekintetben teljesen megmagyarosodott. Simonyi az egész összeget törli. Horváth nem az ifjak nevelésére, de azok segélyezésére 5000 frtot engedélyezendőnek vél. Csengery elnöknek pártoló felszóllalása után 5000 frt engedélyeztetett. Hajózási téli iskola költségeire előirányzott 2000 frt a miniszter azon nyilatkozata után, hogy az eddig tapasztalt részvétlenség nyomán ezen összeget igénybe nem veszi, töröltetett. Nyugdijakra 115.681 forint 1874. 106.098 forint szokott fenntartás mellett megszavaztatott. Rendkívüli szükségletre 5 millió 517.065 frt. 1874. 12.323.165 forint. Ebből a budapesti dunarész szabályozására 2.000.000 frt. Széll arra figyelmezteti a bizottságot, hogy a sorsolási kölcsönnek vannak ugyan cselekvőleg illető hátramaradásai, de ezek most be nem hajthatók, tehát a Margitszigeti híd az állam költségeit növeli. Egyébiránt a rendkívüli kiadásokat, csak az okvetetlen szerződésileg biztosított költségekre szorítani kívánja, azért tekintve a munkák több évre való elosztását, a dunaszabályozásra előirányzott 2.000.000 írtnál 800.000 frtot törleni akar. Zsedényi úgy látja, hogy azóta, hogy a dunaszabályozási munkák elkezdődtek, egy évben sem adatott ki az előirányzott összeg, így 1871. 2060000 helyett csak 91000 frt, 1872. 1.400,000 frt, 1873. 3.631,340 frt helyett 1886,000 frtot, tehát 1875-re az előirányzott 2 millióból okvetetlen le lehet vonni, a Széll által indítványozott 800.000 frtot Horn is azt tartja, hogy a munkák befejezését egy két évre tovább halasztani lehet, azt kérdi egyébiránt, vájjon a dunaszabályozási munkákra szerződés szerintmegállapított 7.605.000 írttal ki fognak-e jönni ? Hyeronimi azon kérdés eldöntése, vájjon 1875-re sem lehetne-e kevesebbet előirányozni és a munkák befejezését 1877-ig halasztani a dunavíz állásától függ. 1871-től fogva egész 1874-ig az előirányzott összegeket kiadni nem lehetett a vízállás miatt. Már 1874-ben kedvezőbb volt azért is az előirányzott összes 1.620.000 frt tettleg ki is fog adatni. A szerződésileg kikötött summával ki fog a minisztérium jönni, a Duna szabályozásánál. De van egy aggasztó körülmény, t. i. a Dunapartnak a Lipótvárostól egész a Margitszigetig terjedő állapota,melynek rendezése és viszont az átellenben a budai partok biztosításakor 2 millióba kerültek. Wahrmann azt kérdi, vájjon van-e valami poenale kikötve, hogy ha a kikötött munkát a vállalkozó nem teljesíti, vagy fel van-e tartva a kormánynak azon joga, hogy a munka befejezését ki is terjesztheti. Hyeronimi az egész munka befejezésére 4 év le van kötve, de a Dunavíz állása tekintetéből lehetne ezen időt ki is terjeszteni, a poenálék csak bizonyos különös esetekre vannak kikötve, hoszszabb időre nem akarná kiterjeszteni mint 1876-ig. Horváth ezek folytán azt hiszi, hogy, ha Széll indítványa elfogadtatik, abból semmi balkövetkezések nem folyhatnak. A bizottság az előirányzott 2 millióból 800,000 főt töröl. Wahrmann egyébiránt azt köti ki a bizottság részéről, hogy az államtitkár által említett pótolólag talán a lipótvárosi Margitszigetig terjedő Duna-partnak biztosítására szükséges 2 milliót hallgatólag oly tételt el nem ismerheti, mely akár az államot akár a várost terhelhetné. Az illető felügyeletre és előmunkálatokra 60,000 frt irányoztatott elő. Wahrmann azt tartja, hogy előmunkálatokra nincs szükség. Széli elismeri, hogy az egyes számítások szerint kell személyzet a felügyeletre, de nem 10 mérnök, azért 30,000 frtot töröl. Péchy nagyon sajnálja, hogy minden külön munkára, külön hivatal teremtetik, hiszen van a minisztérium kebelében a vízi munkákra felügyelő külön osztály, erre tehát a kérdéses felügyeletet egy-két mérnök bevevésével bízni lehet. Horváth 35 ezer forintot szavaz meg, mert tettleg annyi adatott ki 1873-ban: Zsedényi, Somssich, Wahrmann, 30,000 frtot törölnek, mit a bizottság elfogadott. A margitszigeti hidra 1.076.065 forint, mint végrészlet 1875-re hol elkészül, elfogadtatott. Zsedényi azt kérdi, hogy azután a közúti vaspálya érdekében eszközlendő híd kiszélesítésének a miniszteri első kiterjesztésben 270.000 írtra felszámíttatott költségei, az illető társulatok részéről megtérítendők; történt-e már e tekintetben a közúti vaspályák és a minisztérium közt megállapodás ? Ha nem, akkor minél előbb szükséges lépéseket tenni kell, különben a társaságok fizessék a 400,000 frtot, melybe ezen kiszélesítés tulajdonkép került. Hyeronimi azt válaszola, hogy az értekezések még mindig folynak. Simonyi azt veszi észre, hogy 4 200,000 frt volt megszavazva a kidért, de a jelen előirányzat szerint 5.970.000 írtba kerülne. Hyeronimi azt válaszolá, hogy az eredeti Cszp 8 fele ezüstben volt megszavazva, de azonkívül az álandó feljárók költségeit is fedezni kelletett. Széll azon észrevételére, hogy ezen feljárók is be voltak eredetileg számítva, a miniszter oda utasittatott, hogy e tekintetben a szükséges adatokat pótlólag terjeszsze elő. Wahrman azon indítványára, hogy tekintve a napszámot, anyagok leszállított árát, a feljárások kevesebbe fognak kerülni és igy ezen positiónál mindenesetre 76.065 frtot törleni lehet, ennek törlésével 1 millió engedélyeztetett. A fiumei kikötő építésére 1.000.000 frt. Széli azt hiszi, hogy Fiume iránti sympathiát nem hazánk határelemei, mint inkább a valóságos pénzügyi helyzethez kell alkalmazni, és így tekintve hogy a nagy költséggel épített fiumei vasút most még az üzleti költséget sem hozza be, azt indítványozza, hogy a kikötő építését 6 évre ki kell terjeszteni, és most e czím alatt csak az előirányzott összeg felét szavazná meg. Móricz az előadó ugyanazon véleményben van a kormány azon politikáját tekintve, hogy Villánytól Triest felé fizette a vasutat, kár volt minden költségért, mely a fiumei vasútra adatott ki. Kár, hogy oda nagy költséggel kikötőt építünk. Simonyi hasonló értelemben nyilatkozott mint Széll, egyébiránt azon esetben, hogy ha szerződésileg ezen kikötő kiépítésére az állam kötelezve nincsen, akkor az egész építést abba kell hagyni. A miniszter azt válaszola, hogy 1872- ben, egynéhány hóval előbb mint a törvényhozás ezen kikötőre 13 milliót megszavazott volna, szerződés köttetett, de miután a szükséges anyagnak felkeresése sok időbe került, a munkáknak nagyja csak tavat kezdődött, és most már oly gyorsan foly a munka, hogy havonként 120.000 írtra van szükség. Ezt a munkát ugyan lassítani lehet, amint ezt a miniszter már is teszi, csak az a nehézség forog fenn, hogy a vállalkozó által befektetett nagyobb összegek folytán ő maga a folytatást siettetni kívánja. A munkák beállítása azért lehetetlen, mert a Kulpa folyam rendezése Fiuméra nézve életkérdés, ez akkor lehetetlenné válnék és a közlekedés tökéletesen meg lenne akadályozva. A miniszter elállott máris az építéstől és most arra ajánlkozik, hogy a vállalkozóval a munka további lassítása hrát értekezésre lépni fog, annak eredményéért azonban jót nem állhat. Muzslay előadó szerint a bavor kint szükséges és így már e tekintetből 360.000 frtot törleni lehet. Mihajlovics, Horváth, Zsedényi, Lipthay az előirányzott összeg felét törleni kívánják, úgy, hogy a miniszter a munka lassítása iránt a vállalkozókkal egyesülésre lépjen. Péchg miután a szerződés miatt a munkát beszüntetni nem lehet, még kevesebbet mint Széll kíván ajánlani. Simonyi a szerződés előmutatását követeli. Wahrmann is le akarná szállítani az előirányzott költséget, de tekintve azon időt, melyben a szerződés köttetett, ezt igen előnyösnek tartja a vállalkozóra nézve és igy ezen szerződés felfüggesztéséért oly áldozatot hozni kellene, melyet megtakarításnak tekinteni nem lehet, így a munka lassítását csak úgy pártolhatja, ha semmi áldozatba nem kerül és azért e tekintetben semmi utasítást adni nem akar. A bizottság többsége a szerződés előmutatását követeli és így e tárgy eldöntése felfüggesztetett. Uj vonalak tanulmányozására és vonalzó munkálatokra 40.000 frt. A miniszter javaslatára 30.000 frt töröltetik, miután a jelen körülmények közt többre szükség nem leend. A budapesti összekötő vasút építésére 1,341,000 frt. Zsedényi és Széli csak azon összeget hajlandók megszavazni, melyek okvetetlen szerződések alapján vagy a megkezdett hídnak építésére szükségesek. Ez utóbbi czélra még csak 500.000 frt szükséges és igy 750.000 frtot törleni kívánnak. A miniszter 1875-iki julius 31-én a hídnak készen kell lenni, de a híd az összekötő vasút nélkül nem használható, e végett a kisajátítások még ugyan nem történtek, de már készülőben vannak, és így a már 1873-ra megszavazott hitelt úgymint 2.600.000 frtot átvitetni kérné az 1875. évre. Széll ezt ellenzi. Wahrman, Horn, Matolay azt hiszik, hogy ezen összekötő vasút jövedelmezését siettetni, és így mihamarabb elkészíttetni kell. — Zsedényi arra emlékezteti a bizottságot, hogy már akkor, midőn ezen összekötő vasutat és hidat a kormány indítványozta, azért ellenezte, mert ezen 6 millió írttal az országot terhelni legnagyobb igazságtalanság, mert ezen teher illetné tulajdonkép az osztrák állam- és déli vasutat. Egyébiránt a mostani stádiumban nem akarja az összekötő vasút építését megakadályozni, de azt hiszi, hogy 10 percentes pénzzel siettetni oly építést, mely alig fogja az üzleti költséget behozni, ez egyéb sem lenne, mint szándékosan növelni a helyzet zavarait. Zsedényi pártolja Széll indítványát. Ugyanazon véleményben van Horváth, ki a kérdés velejét abban látja, hogy 6 havi halasztásról szó van, sőt, miután a híd csak július 30-án készülhet el, kevesebb időről is ; e miatt már 1875-re az állampénztárt némi zavarnak kitenni nem tanácsos, pártolja Széli törlését. Péchy bár az összekötő híd szükségéről meg van győződve, a mostani helyzetben ugyanazon véleményben van. Simonyi hasonlólag. Széli bővebb válasza után, mely szerint, ha Wahrmann és Horn nézetei elfogadtatnak, a minisztérium költségvetése az előirányzattal még nagyobb hiányt mutatna elő, a bizottság többsége elfogadta Széll által indítványozott törlést, úgymint 750.000 frtot. zött Ausztriát, — mondá, — pénz és tartomány veszteséggel kell megaláznunk és meggyengítenünk. Egyikének sem szabad azonban a kettő közöl valami jelentékenynek lenni. De azon csekély terület, melyet tőle követelnénk, sem a mi javunkra válnék. Számukra mindössze talán egy kis terülecskét igényelnénk Schleswig északi részében inkább csak, hogy neve legyen s a Frigyes korából származott traditiók érdekében. Ausztria nyugati tartományai Bajorország javára szolgálnának legális magatartásának jutalmaképen, vagy hogy teljesen őszinte legyek, azon czélból, hogy Bajorországot teljesen hozzánk csatoljuk , becsületes kibékülést tegyünk lehetővé. Ama gyönyörű földrész, melyen állunk, valóságos paradicsom, de Bajorországra nézve valóságos elveszett paradicsom, melyet azonban meg lehetne szerezni. Bajorországnak ép oly kevéssé vannak észszerű határai, mint Poroszországnak, de megvan mindkettőben a nagyhatalmi érzet, melyet geográfiai fekvésük és terjedelmük igazol. Képzelje csak, folytatá Bismark, mennyire hízelegne az a bajor nagyhatalmi törekvéseknek és vágyaknak, ha a határok szélesbittetnének, s Salzburg kardcsapás nélkül ismét a birodalomhoz csatoltatnék ? Mit szólna ön ahhoz, ha itt a fehér-kék zászló lobogna s a püspöki lakon a wittelsbachi czimet tündökölnék? Akkor Bajorország határai ki lennének igazitva, mert nem kellemetlen-e az, hogy a szép Berchtesgaden el van úgyszólván metszve s osztrák vámhivatalnokok zaklatják a járókelőket ?« Az »ördögi Juncker«, mint őt egy ízben Kuranda az osztrák birodalmi tanácsban czimezte, igy fonta Ko Pfortent, a ki egész lelkéből hitt a porosz miniszternek, ki őt más jószágával akarta megjutalmazni. A garteini egyezmény létrejött. Létrehozta azt Blome gr. ügyessége s a porosz király akarata, a ki legalább akkor még nem volt megnyerve a háború eszméjének s ki már Regensburgban azon parancsot adta Bismarknak, hogy valami modus vivendit törekedjék a két állam között létrehozni. Bismark természetesen nem igen jó kedvvel vette e parancsot, mert az ellenségeskedéseket rögtön meg akarta kezdeni , de Blome ügyessége, a király akarata, s a berlini törzskar szavazata győzelmeskedtek. Salzburgban találkozott a két uralkodó. És mit tett Bajorország? Egy teljes év állott rendelkezésére, hogy az elmulasztottat lehetőleg pótolja, vagy legalább oly mérvben szervezze hadseregét, hogy ha nem is képes teljesíteni szövetséges kötelmeit, legalább állásának megfelelő fegyveres semlegességet létesíthesse. Pforten ismerte Bismark terveit, s ha csak kevés emberismerete volt, tudhatta, hogy ő nem az az ember, aki terveit a sutban tartja, s ki megijed a veszélyektől és nehézségektől. Nyíltabban senki sem tekinthetett Bismark kártyáiba, mint Pforten, s ő mégis nem tett semmit, mert tenni nem akart. A röpirat továbbá azt állítja, hogy Pforten legjobb szövetségese v. d. Tasn tábornok volt. Hozzájárult ezekhez még Wagner ábrándos eszméivel, ki a királyhoz intézett leveleiben az álló hadsereg reducálását sürgette, hogy így Bajorország a modern cultur-állam eszményképét minél inkább megközelithese. És Wagner egy ideig csakugyan megzavarta a király egészséges gondolkozásmódját. A gasteini szerződés meg volt kötve, a háború veszélye el volt odázva, miért készülődtek volna Bajorországban ? A fennt említett két úr nagyon örült annak, hogy még látszatból sem kell most semmit tenniök. Keresztülvihették tehát titkos tervüket, mely abban állott, hogy Bajorországot teljesen védtelenül hagyják, mig Bismarck nyakra-főre készülődött s meglehetős nyiltan kimondotta, hogy gondja lesz arra, hogy a gasteini szerződés ne érje meg születése napját. Ugyanazon év őszén már kopogott is a koronázott olasz forradalom a királyi palota ajtain Berlinben. Nem bocsátották ugyan még be, de Bismark terve készen volt, s már meg is jövendölte a királynak a szellemeket, melyeket felidézni fog. Már ekkor tanácskozott az Olaszországgal kötött conventio pontozatai felett, mely conventio 1866. tavaszán már ratifikáltatott is. Biztos lévén Bajorország és Napóleon tekintetében meg lévén nyerve háború esetére Olaszország, Oroszország már eo ipso a poroszok pártján volt, nem emlitve a forradalmi pártot, Garibaldit és Klapkát, csoda-e, ha Bismark bátran nézett az események elé s alig várhatta a hadjárat megkezdését. Az adóügyi bizottságból. nov. 25. (Folytatás esti lapunkhoz.) Tisza Kálmán, Simonyi indítványát pártolja, azzal a megszorítással, hogy a gazda személyváltozás esetén írja át a nevet, de egyúttal jelentse be. A kir. erdészetet, illetőleg elfogadja Lónyay indítványát, de a pusztán erdőgondviselésre szánt személyzet részére, hol rókavad elő sem fordul, e szabály igen terhes A revolverek alkalmazását pedig épen veszélyesnek tartaná. Ghyczy K. azt hiszi, hogy akkor nehéz lenne különbséget tenni. Szontagh P. az épen nem vadászatra alkalmazott csőszök, például szőllő és juh őrzésre stb. alkalmazott egyéneket említi, de Ghyczy megjegyzi, hogy azok itt nincsenek értve. Kerkapoly K. azt kívánja eldöntetni, hogy minő területre vonatkozik a vadászat adókötelezettsége. Tisza K. igaztalanságnak tartja, hogy az erdőőr, ha vadászatra nincs alkalmazva, mégis vadász-adóval terheltessék . K. Sennyey is egy véleményben van. Kerkapoly beleegyezik, hogy minden vadász fegyver fizessen legalább 4 frtot. Mocsáry azt hiszi, hogy a csőszöket a törvényben kivétel gyanánt föl kell említeni, mire Ghyczy azt jegyzi meg, hogy a törvényben ezek ki vannak zárva. Tisza K. elfogadja Simonyi indítványát, hogy a vadászat gondozására s ehhez hozzátenné, hogy az egyéb czélokra alkalmazott őrök, ha vadásznak, a vadászati törvény szabványai szerint birságoltassanak, melyért másodsorban a gazda felelős. Paczolay elfogadja, csak azt nem, hogy a gazda legyen felelős. Elnök a vegyész Tisza módosítása értelmében mondja ki. Paczolay I. azt indítványozza — derültség közben — hogy a kártékony állatok különböztessenek meg, mert például a fogoly és nyúl a szőllökben igen kártékonyak. A 10. §-nál Simonyi K. azt tartaná helyesnek, hogy a vadászati űrlapok az illető hatósági tisztviselőnek lennének kiadandók. Irányi D. a díjat tartja magasnak s a kincstár érdekében azt leszállitandónak tartja, holott Francziaországban 25 frank, Olaszországban egy tallér. Ő csak 5 forinttal kezdené s később emelné. Ghycry K. azt hiszi, hogy a ki szenvedélyes vadász azt megfizeti, sok más pedig jobb ha egyébbel foglalkozik. Paczolay elégnek tart 8 frtot már a vadak elszaporodása szempontjából. Simonyi L. A vadak elszaporításától nálunk félni nem lehet; ő szívesen nem venné föl ezt az adót se, de ha szükség van a pénzre, onnan kell venni a hol van. A 12 frtot is megfizeti szívesen az, ki vadászni szeret. Ő tehát elfogadja. Kaucz Gy. azt az aggodalmát fejezi ki, nem lehet-e attól tartana, hogy a vadászterület bérletéből került adónak ez ártana. Kerkapoly azt jegyzi meg, hogy ha a vad szaporodik, még szívesebben fog bérlő vállalkozni. A 11. §-nál Tisza„azt kérdi, hogy ki a vadász a lóháton vadászatnál ? Ő részéről a cselédséget kivenné. Ghyczy a rectificatiót elfogadja ; ő is azt tartja, hogy az agár tulajdonosa a vadász. B. Senynyey P. azt hiszi, hogy kisebb vadászatnál a lovászok sem vehetők ki. B. Simonyi L. azt állítja, hogy a lovászokat többnyire csak a vadak felkötésére használják. Tisza K. akarja, hogy az agarászat, mint leginkább nemzeti mulatság, fennmaradjon s azért nem akarja azt lehetetlenné tenni, s a hajtókát kivenné. Ő a cselédet csak akkor vetné adó alá, ha egyedül is vadászni küldik. Lukács B. az ellen tesz kifogást, hogy a bírságot illetőleg a „feljelentési és kémkedési rendszer van alkalmazva. Ő azt indítványozza, mondassék ki, mely közegek azok, melyek az ellenőrzésre kötelezték. Ghyczy azt jegyzi meg, hogy e kérdés később a 16. §-nál fordul elő. A kivételt illetőleg szavazás történvén, a többség a törvény szövegét megtartja, P&OZOl&y a * borovicska madarakat« is tekintetbe kivánja vétetni (nevetés.) Lukács indítványára Kerkápoly azt ajánlja, hogy a pénzügyőrökre kötelezőleg, a hatósági hivatalokra permissive mondassék ki a jegyek előkérése a vadászoktól. Tisza K. azt kívánja, hogy a vadászatra jogosított lovászokra is 3 évig lehessen jegyet váltani. A 11. §■ csekély irány módosítással elfogadtatik ; a 12-nél Irányi az ismert egyének megzálogolását , vagy elhurczolását feleslegesnek tartja. Tisza K. ezt még a kijátszásra is jó módnak tartja, mert egyik elmegy az illetővel s a többi eddig szabadon gazdálkodik. Ő az illető ismeretlensége esetében köteles legyen magát vagy megnevezni és zálogot adni, vagy az illetőt a község házára követni. Elnök a vadászati törvény 37. §-át ajánlja zsinórmértékül fölvétetni . Kerkapoly szintén ajánl egy szöveget Tisza értelmében , de végre is a Tisza eredeti módosítását fogadja el a bizottság. A 13-ik f. változatlanul ment át; a 14-nél Irányi feledékenysége esetében elégnek tartaná az 1—5 frt büntetést. Kerkapoly 1 — 10 frt ajánl, melyet a bizottság elfogad. A 15. szakasznál Lukács a feljelentőt kihagyatni kívánja, és a bírságot egészen a kincstárra kívánja ruházni. Irányi a bírság felét a községnek adná. Paczolay F. azt hiszi, hogy kár bírságot határozni, ha jutalmazás nincs, mert senkit sem fognak feleletre vonni. Elnök fölteszi a kérdést, s a többség a szöveget Irányi azon módosításával fogadja el, hogy 3 felé , a kincstár, község és feljelentő között oszlassák föl a bírság. Különfélék. Budapest, nov. 25. (A horvát miniszter.) A zágrábi »Obzor« Mihajlovics Károly horvát képviselőnek a horvát minisztérium megszüntetésére a pénzügyi bizottságban tett indítványát említvén, csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy Mihajlovics föltehette a pénzügyi bizottságról, miszerint indítványa abban tárgyalás alá kerülhet, vagy pláne kedvezőleg el is intézhető addig, míg a horvát-magyar kiegyezés azon az úton, melyen az létrejött, vagyis a két országgyűlésnek, illetőleg a két redulioláris bizottságnak egyetértésével, a pesti horvát minisztériumot illetőleg meg nem változtattatik. Indítványozó a legjobb szándékból —a takarékosság szempontjából tehette indítványát, feledte azonban, hogy itt államjogi fontosságú dologról van szó, melyet a nem kellő helyen s a nem kellő időben nem lehetséges elintézni. A horvát minisztériumra vonatkozó törvény hiányos, a horvát minisztérium minden jelentősége daczára nem fejt ki oly tevékenységet, mint amilyent feladatánál fogva kifejtenie kellene, ezt azonban csakis megváltoztatásával a kölcsönös szerződésnek, mely a horvát országgyűlés védelme alatt is áll, lehet és kell elérni, nem pedig egyes embernek puszta indítványával. Abban azonban egyetért czikkíró Mihajlovicscsal, hogy sem a törvény, sem a gyakorlat pontosan meg nem állapította a horvát miniszternek felelősségét, ki az ország összes ügyeibe befoly, felelőssége azonban az egyik országgyűlésen sem igazoltatik. (Úgy látszik az »Obzor« előtt csak azért bír értékkel a magyar-horvát kiegyezés, hogy azt minduntalan »revideálhassa.« Mi már az eddigi »revisiót« is megsokalhattuk. A szerk.) (Az adópótlékok.) A budapesti első kereskedő-társulat és több fővárosi ipartársulat kérvényt intéz a képv.házhoz, melyben azért folyamodik, hogy az új adók helyett a létező adókra vettessenek ki pótlékok. A földadóra a kérvényezők 15 % -t ajánlanak, ami természetesen teljesen indokolatlan, azt mondhatnék, hogy absurd követelés. A kataszter kiigazításával tetemesen emelhető a földadó utáni jövedelem, úgy hogy e részben az 5 % pótlék teljesen elegendő. (Rómer Flóris.) Múltkor kifejezett abbeli reményünk, vajha a jánosi árpádkori műemlék restaurálása ügyében szakavatott archaeologusunk, Rómer Flóris királyi tanácsos s ez idő szerinti jánosi apát, a kormány részéről biztosi minőségben kiküldetnék, teljesült, mennyiben örömmel értesülünk, hogy derék tudósunk e nevezetes műügyben csakugyan hivatalos kiküldetést kapott. Römer jövő hóban szándékozik Rozsnyóra rándulni, hogy a megyei püspökkel a teendők végett érintkezésbe lépjen. Szándéka egy szigorúan stílszerű restaurálásra szorítkozni hazai hasonkori műemlékeink nyomán. A munka egyébként annál sikeresebb befejezésnek néz elő, amennyiben a megyei intelligencia is az ügy iránt élénken érdeklődik. Szontagh Bertalan gömörmegyei alispán a megye részéről szívélyesen üdvözlé Rómert felajánlva saját és hivatalos közegeinek szolgálatait. A megyei birtokosság szintén élénk mozgalmat mutat s igy egy nevezetes hazai műemlék meg lesz mentve. (Az országos m. képzőművészeti társulat fővárosi és vidéki tagjainak legközelebb fogja szétküldeni idei albumát a sorsjegyilletményekkel együtt. A késedelemnek mint halljuk azon örvendetes oka van, hogy a tömeges tagi szaporodás a társulatra nézve már az idén tette lehetővé azt, hogy ígéretét beváltva, 4 lap helyett 5 lapból álló albummal kedveskedhetik részvényeseinek. Alkalmunk volt nemcsak beletekinteni ez albumba, hanem figyelmes szemlélet alá venni az egyes lapokat, melyek műtökélye legszebb bizonyítékát képezi a társulat haladásának. Sőt többet kell mondanunk. A társulat rézkarczú és rézmetszetű albumlapjai máris egy színvonalon, részben fölötte állanak a leghaladottabb külföldi műegyesületi hasonnemű kiadványainak. Szerencsét kívánunk pedig a társulatnak különösen azon intézkedéséhez, hogy az album számára a műsokasítás legnemesebb és legművésziebb modorát, a rézkarózot és rézmetszetet választva, eltért a régebben kiadott kőrajzú műlapokban nyújtott kétes értékű tagilletmények útjáról, mely kőrajzu műlapok kivitele a szigorúbb műigényeket ki nem elégítheté. A társulat által régebben közzétett programmhoz híven mindjárt ez első album az országos képtár régibb remekművei közül kiszemelt három művészi reproductiót tartalmaz. Ott találjuk a képtár egyik gyöngyét , Y a n C u y p teheneit, melynek eredetijéért egy orvos műbarát 80,000 frtot ajánlott. Ott van Rembrandt »Írástudója«, az a kis remekmű, melytől az agg herczeg oly nehezen tudott megválni, s harmadiknak egy gyönyörű holdvilágos tájkép Van der Neertől, ki e hatásos genre-nek legszerencsésebb művelője volt. Mind a három festményt Unger Henrik bécsi tanár metszette, kinek finom vésője a hollandi képtárak ismertetése által európai hírnévre emelkedett s kit a múlt tavaszon a képzőművészeti társulat, midőn az említett művek metszése végett hozzánk lerándult, egy igen sikerült bankettel oly méltón megtisztelt. A modern mesterek sorát a társulat albumában Munkácsy Mihály nyitja meg »az iskola előtt« czimű ismert mély hatású kedves képével, melyet szintén Unger tanár metszett, hiven tüntetve föl a rézmetszetben híres hazánkfiának festészeti modorát, az ötödik albumlap nem rézkarcz mint a többi, hanem szorosabb értelemben vett rézmetszet. Martin műve: Ramberg akadémia tanárnak Gőthe »Werther«-jéből merített festménye után, ki ugyancsak Gőthének »Dorottya« czimü hőskölteményéhez készített remek illustrate által a legszélesebb elterjedésü hírnevet szerzett s jelenleg több fiatal festész hazánkfiának oktatója Münchenben. Ez utolsó lapnak kivételével a többi mint látjuk egyik vagy másik szempontból egyúttal hazai érdekű, s hogy a társulat ezen irányt szem elől nem téveszti, bizonyítja az, hogy a jövő évi album számára már is elkészült Doby hazánkfiának vésője által Horovitz festész hazánkfiának a bécsi világtárlaton feltűnt zsinagógája; előkészület alatt van továbbá Than Mórnak »Szép Ilona« czimü falfestménye a városi vigadóban s fametszészeti sokszoritás czéljára Lotz Károlynak egy magyar életképe More 11 Gusztáv országos magyar rajztanodai tanár által. Az országos képtárból válogatott legjelesebb művek közül például Gonzales Coques »Van Eyck« családja, Lionardo da Vinci híres Madonnája s több más remekművek folytatólagos reproductiója, részint Doby Jenő, részint más franczia és német hírnevesebb metszők kezére van bízva. A nagyobb mérvű legbecsesebb lapok rézmetszetű kivitelre szánvák s mert e modorban hosszabb előkészítést igényelnek, a megállapított sorrend szerint csak a jövő években fognak kiadathatni; de ha a hazai közönség oly mérvben mint eddig jövőre is fogja támogatni a társulat ezen hazafias művállalatát, alapos reményt táplálhatunk az iránt, hogy nemzeti képtárunk oly kimerítőleg és oly kitűnő sokszorítmányok által lesz ismertetve, nemcsak az országban, de a külföld előtt is, mint azt kevés európai képtárról mondhatjuk. (»Két válság egymás után.«) Ez czime egy politikai röpiratnak, mely Kolozsvárott Stein kiadásában jelent meg. A röpirat elismerőleg szól Ghyczy adójavaslatairól, követeli azonban erélyesen a kiadások leszállítását. (Légrády testvéreknél) igen csinos picziny »pénztárcza-naptár« jelent meg. Ara 20 krajcvstr. (A »budapesti ügyvédjelöltek és joggyakornokok egylete«) f. hó 22-én tartott gyűlésében Meha Kálmán elnök leköszönvén, ideiglenes elnökül Meskó László Ügyvédjelölt választatott meg. — Az egyletben f. hó 25-én vasárnap rögtönzött vitaverseny fog tartatni két darab arany jutalomdíjjal. A tárgyat, mely felett a vitaverseny folyni fog, egy a bizottság által kidolgozott bűneset fogja képezni, mely a vitaverseny megkezdése előtt 2 órával az ügyvédjelöltek és joggyakornok között írásban ki fog osztatni. A közvádlói tisztet a bizottság egyik tagja fogja betölteni, s a versenyzők, kik egymás előadásait nem hallgathatják, csak a védbeszéd tartására fognak szorítkozni. A bírálói tisztet Kozma Sándor kir. főügyész, Funták Sándor és dr. Siegmund Vilmos ügyvéd urak vállalták el. (Borzasztó rablógyilkosság.) Fülöp Lajos révkörtvélyes-nagybányai tehetős lakos gyakran szokott a községbelieknek pénzt kölcsönadni , ezt azonban mindig azon kijelentés mellett téve,hogy fizetési,késedelem esetén a kölcsönzött tőkét kamatostul szigoran be fogja hajtani, és ezt több esetben meg is tette. Pap T. ottani lelkész, ki szintén Fülöp adósai között szerepelt Timonffy kántorral és Turde Th. tanítóval tanácskozott, milyképen lehetne az alkalmatlan hitelezőtől megszabadulni. A három czinkostárs végre megállapodot abban, hogy Fülöp Lajost egész családjával megölik. Ezután még több községi lakost avattak be a tervbe. Folyó évi január 20-ától 23-áig még pontosabban megállapították a tett végrehajtását, és ez alkalommal a lelkész oda nyilatkozott, hogy Fülöpék megölése magában véve még nem elegendő, hanem hogy a szekrényeket is fel kell törni, és az ezekben eltett adósleveleiket megsemmisiteni. — Erre a pap a bűnrészes két megeskette a szent háromságra, hogy a titkot soha senkinek el nem árulják. — Folyó évi január 31-én virradóra a czinkosok végrehajtották borzasztó elhatározásukat és Fülöp Lajost családjával együtt meggyilkolták, de tetten érezvén letartóztatták. A legfőbb itélőszék tegnap a lelkészt húsz évi a kántort és a tanítót egyenkint tizenöt évi, a többieket pedig tizenkét és tiz évi súlyos börtönre ítélte. (Az orosz czárné) a »France« hire szerint egészségének helyreállitása végett Angliából egy hónapra Francziaország földközi tengerparti részébe fog menni és talán Cannes-ban, Nizzában vagy Mentoneban töltendi ez időt. Ez útjában nehány napot incognito Párisban is töltend a császárné. Személyi hírek. (H . m e n.) Feleki József foktői ref. lelkész, Feleki Miklós kitűnő művészünk fia f. hó 28-án Duna-Patajon tartá esküvőjét Tordai Ilon kisaszszonyal az ottani ref. lelkész bájos leányával nagy és díszes közönség előtt. Jelen volt az örömapa Feleki Miklós. Násznagyok voltak Dobos Sándor kalocsai törvényszéki bíró és Molnár József budapesti városi képviselő. Nyoszolyó leányok: Püspöki Irma és Dobos Mariska kisasszonyok. A vendégek Kalocsa és vidéke értelmitségét képviselték.