Pesti Napló, 1876. június (27. évfolyam, 126-146. szám)
1876-06-03 / 128. szám
és a nyilvánosság előtt áll. Kiábrándulást fog az szülni sokaknál, és bizonyára mindazoknál, kik a törvényhozás puszta tényétől az uzsora pusztításainak korlátozását remélték. Az igazságügyminiszter nem enged javaslatával szemben perczig is tért az ily illusióknak. Kimondja munkálatának indokolásában, hogy »az uzsora nem fog megszűnni az esetben sem, ha e törvényjavaslat törvénynyé válik«, sőt elismeri azt is, hogy az 1868. évi XXXI-ik — azon törvényczikknek, mely a régibb uzsoratörvényeket megszüntette, eltörlése nemcsak nem enyhítené, hanem előreláthatólag nagyobbítaná a bajt. A javaslat nem is azért szabja meg bizonyos esetekre a 10 százalékos kamatot maximumul, mintha az ezen túlmenő kamatnak követelése, illetőleg elfogadása büntethető cselekvénynek lenne kimondandó, vagy mintha e kamatlábat a hazánkban átlag érvényesnek kívánná indirecte elismerni. Nem, a kormány érezvén az állami rendelkeztetés korlátoltságát, szerényre szabta azon dispositiókat, melyeket az uzsora dolgában érvényesítendőnek vél. Erkölcsi eszközökre szorítkozik , ezekkel kíván hatni. Becstelenségnek declarálja a 10 százaléknál nagyobb kamat kikötését, és bár ennélfogva büntetést nem szab az ily zsarolásra, a magasabb kamattételtől megvonja az állami elismerés és érvényesítés kiválóbb eszközeit, így a közjegyzők nem vehetnek föl közokiratot és nem ruházhatnak fel közjegyzői okirat minőségével magánokiratot oly ügyletről, melyben tíz százléknál magasabb kamat köttetik ki. Tíz százaléknál magasabb kamat telefekönyvileg be nm kebelezhető. E maximumnál nagyobb kamat meg nem ítélhető, ha a tartozás biztosításául a fizetési határnap előtt, bár csak utólag, kézi zálog adatott. Egyéb kölcsönök után, ha magasabb százalék köttetett is ki, az egész perbeli eljárás tartamára csak tíz százalék számítható. De itt a javaslat meg is állapodik, és midőn az érvényesítés kiválóbb eszközeit az uzsorás kamattól megtagadja, azért a bíró megítéli a jelzálogilag be nem kebelezett, vagy kézi záloggal nem biztosított követelések után, a keresetlevél beadása napjáig letelt időre, a kikötött magasabb kamatot, még ha 200 százalékot tenne is. És itt bizonyos következetlenséget látunk a javaslatban. Mert ha a záloggal nem erősített kölcsönügylettől a javaslat megtagadja, 10 százaléknál magasabb kamat kikötése esetében, a közjegyző intervencióját; ha a kézi vagy jelzáloggal biztosított kölcsön fejében a bíró leszállítja a tíznél nagyobb kamattételt; és ha a per folyama alatt a bíró 10% százalékosnál nagyobb kamatot meg nem enged; szóval, ha az említett esetekben a tíz százaléknál nagyobb kamat kikötésére bizonyos tekintetben a becstelenség bélyege süttetik, és a hatóság az ily szándék érvényesítésétől megtagadja kezét, akkor lehetetlen a bírót más nemű tartozásoknál továbbra is azon keserves helyzetbe juttatni, hogy 150—200 százalékos kamatot legyen kénytelen megítélni. A kamatmaximum iránt meg fogja hallgatni a képviselőház jogügyi bizottsága néhány kiválóbb üzleti tekintély véleményét, és mi nagyon óhajtanék, ha a meghallgatás nem szoríttatnék csupán a fővárosi pénzintézetek képviselőire. A kamatmaximum természetszerűleg az egész országra szól, a vidéken pedig a hitel ára lényegileg elütő a fővárosi feltételektől. És a segítség, melyet e törvény meghozhat, inkább az ország azon birtokosainak van szánva, kik, ha nem is túlnyomólag vidéki pénzintézetektől, de mindenesetre vidéki hitelezőktől nyernek kölcsönt. Azért, minthogy irtózunk az enquetektől és nem szeretnők késleltetni a törvény létrejöttét, óhajtanék, ha a vidéki pénzintézetek köréből, mint amelyek hitelezési feltételeihez, különösen a jelzálogilag biztosított kölcsönöknél, a magánhitelezők is nagyban alkalmazkodni szoktak, a sajtó útján a közelebbi napokban hallatnák véleményüket a kamatmaximum nagyságáról. A törvényjavaslat célzata elsősorban segíteni azon túlnyomólag kisebb birtokosokon , kik nem valmely földhitelintézettől hosszú törlesztésre, hanem más pénzintézetektől, legfőkép pedig magánhitelezőktől rövid lejáratú drága kölcsönre ingatlan vagyonukat lekötik. Hogy mennyiben sikerülene ez a jövőre keletkező kölcsönöknél, azt érintettük már, de a már meglevő, jelzálogilag biztosított, uzsorás kamatú tartozásokra nem hoz semmi enyhítést a törvényjavaslat. Mert, ha e javaslat változatlanul elfogadtatik, akkor a bíróság kénytelen a múltban bekeblezett, akár 50 vagy 100 százalékos kamatot a per megindítása napjáig, ezen törvény életbelépése utáni időre is megítélni. A törvényjavaslat ezen intézkedése tehát minden esetre megváltoztatandó oly értelemben, hogy a bíró a 10 százléknál magasabb, korábban bekeblezett kamatot az ezen törvény életbelépésétől számított időre leszállítja a törvényes maximumra. E nélkül a mai uzsoranyomorúságon keveset segítene a törvény. De midőn e módosítást követeljük, nem ismerjük félre a nehézséget, mely a megszorult birtokosok nagy részét e miatt érheti. Ha ugyanis a hitelező a kölcsönt rövid időn felmondhatja, akkor az adósnak választania kell a két baj közt, hogy vagy tovább is fizesse az uzsorás kamatot, vagy hogy a tőkét visszafizesse. Ámde ez utóbbi alternatíva csak úgy könnyíthetne a megszorult birtokosokon, ha számukra bővebben nyitnának meg ezentúl a hitel forrásai. Kiderül tehát ismét, mit régóta annyiszor hangoztattunk, hogy az uzsoratörvények leggondosabb és a birtokosok érdekeire ügyelő legkedvezőbb szabályozása nagyon relatív becsű, ha egyúttal pozitív intézkedések nem történnek arra, hogy a kisbirtokos olcsóbb tőkéhez juthasson. Az uzsoratörvény megalkotásával a kormány és törvényhozás kötelességének csak minimális részét teljesíti, amit az ország közérdeke, sőt egyenesen a kincstárnak is szempontja követel, s az, hogy tétessenek meg haladéktalannul és még ezen ülésszak eloszlása előtt azon intézkedések, melyek a kisbirtoki hitel szervezésére a kormány és törvényhozástól elvárhatók, és amelyek nélkül e téren a társadalmi működésnek niincs kellő szilárd alapja. A mulasztás súlyos felelősséget hárít a naponkint elharapózó pusztulás miatt mindazok fejée, kiknek akaratától függ, hogy a kisbirtokosok hitelnyomorát némileg enyhítő intézmények mielőbb életbeléphessenek. Palmerston két levele. A külföldi lapok Palmerston volt angol külügyminiszter két nagyérdekű levelét teszik közzé. Az egyik, mely Napóleon császárhoz van intézve igy szól: London, 1855. május 25. Sire! Felséged megengedte nekem, hogy időről időre fontos alkalmakkor nézeteimet közölhessem önnel. Figyelmébe bátorkodom tehát ajánlani, hogy az Ausztria részéről nekünk tett javaslatot, hogy a bécsi értekezletek a »körülhatárolás« szót kimondják, semmi más, mint csel, melyet nekünk vetettek. A körülhatárolás elvének reánk nézve nincs értéke, minden a számtól függ. Oroszország elfogadhatja ugyan az elvet a nélkül, hogy azzal biztos és becsületes békéhez közelebb jutnánk; de ezen elfogadással Oroszország az alkudozások olyan tömkelegébe bonyolítana bennünket, mely a szellemeket Franczia-, Angol-, Németországban, mindenütt, még Krímben is kábítaná; mert ezek a hiábavaló és csalékony alkudozások csak gátul szolgálnának a háború erélyes folytatásának és nem hoznának közelebb a békéhez bennünket. Nem egyszerű és tiszta Franczia- és Angolország állása ? Javaslatokat tettünk Oroszországnak, melyeket jobban megjelölni nem lehet, mint midőn ellenségeink iránt nagyon is szabadelvűeknek mondják azokat. Ezeket a javaslatokat Oroszország gőgösen s azt lehetne mondani dicsekvőleg elvetette, s mi marad más hátra, mint arra igyekezni, hogy a háború által érjünk el sikert ? Miért aláznák le magunkat mi Oroszországnak teendő új javaslatok által és azon alap elhagyásával, amelyen voltunk ? Tudom ugyan, hogy nincs jogunk felséged figyelmébe a saját belső helyzetünkből merített tekinteteket ajánlani, de talán megengedi felséged nekem azon megjegyzést, hogy az angol kormány épen most nagy parlamenti diadalt aratott: pénteken este az alsóházban 100 szónyi többségünk volt és milyen támadás ellen ? Azon vád ellen, hogy hasztalan és kevésbé tisztességes alkudozással foglalkozunk, pedig egyedül azzal kellene foglalkoznunk, hogy a háborúban érjünk el sikereket. A ház az általunk tett nyilatkozatok után fölfogta, hogy az alkudozásuk bizionytalan időre elnapoltanak, s a natiora nyomaatékkal folytattatik. Ha ezek után újra a bécsi tömkelegbe tévedünk egyes egyedül azért, hogy megkönnyebbítsük Ausztriának azt, hogy Frankfurtban közleményt tehessen, én félnék azon következményektől, melyekre ez itthon nálunk vezetne. Minden héten azt mondják nekünk: »Ausztriát nem szabad elszalasztanunk,« de még nem tartjuk őt kezünkben s nem lesz kezünkben, amig az erősebbeknek nem mutattuk magunkat. Ha győzünk Krímben, urai vagyunk Ausztria barátságának, talán kardjának is; ha ügyünk roszra fordul Kirimben, még tollával sem rendelkezünk. Itt van a jenikalei fontos pont, mely kezünkbe került; itt van Anape, mely legközelebb hasonló sorsban részesül, nehány hét múlva urai vagyunk Sebastopolnak s az oroszok úszó haderejének: ne engedjük tehát a diplomatiának, hogy megfoszszon ama nagy és fontos előnyöktől, melyeket aratni készülünk. Fogadja stb. Palmerston. A második levelet, mely a jelenlegi viszonyokra is illik, Palmerston 1863-ban Brunnow orosz nagykövethez intézte. A levél következő : Kedves Brunnow! Nagyon sajnálom azon lázadásokat, melyek Lengyelországban és Oroszország több tartományában kitörtek, minthogy e mozgalmak az országnak nagy kárt fognak okozni; s mert sok ember, aki hazájának hasznára válhatnék, vérével vagy száműzetéssel fog a lázadásért bűnhődni, melynek vétkébe esett. De ami az orosz kormányt illeti, ezeket a lázadásokat az ég igazságos büntetésének tekintem azon fondorlatokért, melyek bűne ezen kormányra hárul, midőn a tavaszra lázadásokat és zendüléseket készített elő a szultán ellen Moldvában és Oláhországban, Szerbiában és Boszniában. Non lex est justior ulla, Quam necis artifices arte perie sua. Igaz, hogy e lázadások, akár maguktól törtek ki, akár mások csinálták, sem az orosz, sem az ottomán birodalmat nem fenyegetik megbukással. Oroszország rendbe fogja tudni hozni tartományait és a porta husának, a szerb fejedelemnek és a bosnyákoknak majd megmutatja, hogy jobb uralkodójához hűnek maradni, mint egy dicsvágyó szomszéd átkos tanácsaira hallgatni. De e perczben Oroszország belsejében ugyanazon bajban sínylik, melyet ő egy ártatlan szomszédnak kíván okozni. Tudja ön, hogy azon 100.000 fegyverről beszélek, melyeket az orosz kormány Szerbiába és Boszniába küldött kerülő utakon és minden óvatossággal, hogy tettét lehetőleg elrejtse, s egyszersmind utalok az agents provocateurs azon rajára, akik Oroszországból jönnek, Törökország európai tartományait elárasztják s ott erélyesen dolgoznak. Ha Gorcsakoff herczeg olyan barátom lenne, a minő ön, hozzá fordultam volna a helyett, hogy önnek írjak. De nagyon szeretném, ha megismerné a benyomást, melyet politikája reánk tesz. Baráti üdvözlettel Palmerston. (Helyeslés.) Szathmár megyét illetőleg oly területi változás, mely azt, hogy a székhely iránt , a törvény imperative intézkedjék, szükségessé tenné, egyáltalában nem történik. Mert az, hogy egy feloszlatott hatóság községeinek egy része, mely úgy is reádöl a megyére, a megyéhez hozzácsatoltatik, nem oly területi kiigazítás, melylyel azt igazolni lehetne. (Helyeslés.) Szóló is azt látja, hogy a jövő az, hogy Szathmár megyének Szathmár város fog előbb utóbb központja lenni, de arra, hogy ez törvényileg imperatíve történhessék, nem lát indokot. Ezt arra kell bízni, hogy a város és a megye egymás közt igazítsák el a dolgot. (Helyeslés.) Kéri ennélfogva a határozati javaslat mellőzését. Domahidy István : A kormányelnök úr bölcs nyilatkozata folytán azon reményben, hogy szavazásra kerülvén elfogadtatik, elállok a szótól. (Helyeslés.) Péchy Jenő : Én is elállok a szótól azon reményben, hogy a bizottság szövege elfogadtatik. Ujfalussy Miklós : Minthogy a vita a miniszterelnök úr nyilatkozata folytán oly irányt vett, hogy nincs szükség a további tanácskozásra, és én meg vagyok győződve, hogy az ő véleménye elfogadtatik, részemről elállok a szótól. A ház az indítványt elvetette. Kemény István báró azon indítványa, hogy az aranyos vize melletti helységek ne csatoltassanak Torda megyéhez, mellőztetek. Tibád Antal kimondatni kívánja, hogy Udvarhely megye alkatrészeit képezzék Küküllő és Felsőfehér megye, valamint Segesvár városa és Kőhalomszékeknek az udvarhelyszéki határszéllel területi összefüggésben lévő némely községei, amelyeknek beosztását, illetőleg a határok megállapítását a belügyminiszter úr az ezen törvény 5-dik §-ában megállapított módon és feltételek mellett veszi eszközlésbe. Tisza Kálmán miniszterelnök azon nézetét nyilvánítja, hogy az indítványban foglalt kívánalom a törvényjavaslat 5-ik szakasza alapján különben is felterjeszthető lesz. Ha azonban az indítvány elfogadása megnyugvást szerez, nincs ellene kifogása. Ugron Ákos pártolja, Kasper Mihály ellenzi az indítványt. Könczey Károly következő módosítványt nyújt be: Udvarhely megyét képezik: a) Udvarhelyszék, b) Székelyudvarhely, c) Oláhfalu, d) Segesvár városa és széke, kivéve Dános-Szt.-László, továbbá Hódvilág, Nagy-Szőlős, Nethás, Pront, Bádos községeit, melyek Kis-Küküllő megyéhez csatolandók . Kőhalom városa és széke északkeletre eső több községe u. m. Szörényszeg, Szász-Fehéregyház, Garad, Darócz, Kacza-Mirtvásár, Sieberg, Szásztyukos-Homorod, Felső-Fehérmegyének közbeeső része u. m. Fejéregyháza, Sárpatak, Felek, Héjjasfalva, Szederjes, Volkány, Zoltány, Pálos, Petek, Zsombor községei. Székhely: Székely-Udvarhely, Orbán Balázs leepártolja Könczey módosítványát, s arzal vádolja a miniszterelnököt, hogy a nem magyar ajkú nemzetiségek érdekében készítette Erdélyre nézve a törvényjavaslatot. Tisza Kálmán miniszterelnök teljes nyugodtsággal meri ugyan állítani, hogy ezen javaslat szerkesztésénél Erdélynek sem egyik, sem másik ajkú polgáraira nézve jogtalan kedvezés szándékba véve nem volt; de elismeri őszintén azt is, hogyha van benne olyan kedvezés, amit talán valaki túlságosnak mondhat, ez csakis a székelység javára van. (Helyeslés.) Kéri a módosítvány mellőzését. Esetleg Tibád indítványát elfogadásra ajánlja. A ház Tibád indítványát elfogadván, mellőzi Könczey módositványát. Kis-Küköllő megyére nézve Tibád Antal a Lövészenő Inditványt adja le : *Kis Küköllő megyét képezik a) Küköllő megye, b) Medgyesszék városai, c) Erzsébet városa d )Felső Fehér megye eddig keresdi, hidegvizi, bolyai, bürkési járásainak egybefüggő 26 községe Hidegvíztől Keresdig, e) Nagy Sink széknek északi, részén a Hortobágy folyam jobb parti községei Szt. Ágotával együtt, f) Segesvárszék, a Nagy Küköllő jobb- és balpartján (a 8 ik pont a alatti fennmarad.) Dános Szt.László, Holdvilág,Szőllős, Netus, Gród, Rados községei. Székhelye Erzsébetváros. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Legelsőben is, mi ezen indítványt illeti, én azt gondolom, hogy annak sorsa már az előbbi indítványokéval körülbelül eldőlt, mert a képviselő úrnak indítványai melyek Erdélynek egy egész részét tökéletesen máskép akarták beosztani, egymással összefüggenek és amint az egyiknek sorsa eldőlt, a többi már nem is lehető, mert akkor ismét a már elfogadottakon kellene változtatni. Ezt akartam ezen indítványra nézve megjegyezni. Ami különben magát a 9-ik pontot illeti, én habár a magam részéről Erzsébetvárost proponáltam volt székhelyül, híven ahhoz, amit Mocsáry képviselő úrnak még az általános tárgyalás alkalmával mintegy megígértem válaszomban, azaz ahhoz, hogy ahol a megye területe lényegesen nem változik, ott kész vagyok a székhelyeket érintetlenül hagyni és bízni arra, hogy ha a megye akarja az tegyen lépést a megváltoztatás iránt; ezen nézet helyességét akkor elismervén, ennek alapján magam részéről a bizottság szövegéhez hozzájárultam. (Helyeslés.) Dániel Márton: T. ház! 5 percz múlva, két óra, én hosszasabban akarok szólni! Elnök: Ha a t. képv. ur holnap kiván szólani nem lehet tőle megtagadni. Holnap 10 órakor ülés, folytattatni fog a mai tárgyalás, az után a szokott időben a kérvények tárgyalása. Ülés vége 2 órakor. ORSZÁGGYÜLÉS. 1. A képviselőhöz ülése június 2-kán. (Folytatás esti lapunkhoz.) Folytattatván a törvényjavaslat tárgyalása. Koroas Bálint azon indítványt terjeszti elő, hogy Szathmár megye székhelye Nagykárolyból Szathmárba tétessék át. Tisza Kálmán miniszterelnök azon elvből indult ki, s ezt mind az indokolásban, mind az általános gutfipál megmondta, hogy ahol okvetlen szükség nincsen, ott imperative a törvény bele ne avatkozzékII. A főrendiház ülése június 3-án. Elnök: Mailáth György országbíró. Jegyzők : Vay Béla b., Pallavicini Ede gr. A kormány részéről jelen vannak : Wenckheim Béla báró, Simonyi Lajos báró, Perczel Béla, Széll Kálmán. Elnök az ülést d. e. 11 órakor megnyitván, bejelenti Jászberény város kérvényét megyei székhelyyé alakítása iránt. A kérvény a kikerekítésről szóló törvényjavaslattal együtt fog tárgyaltatni. Festetich György gr. a hármasbizottság jelentését nyújtja be a phylloxera vastatrixról szóló törvényjavaslat tárgyában. Zichy Bódog gr. a tisztviselők fizetéseinek lefoglalásáról és a métermértékhivatal költségeiről szóló törvényjavaslatokat illető bizottsági jelentéseket terjeszti elő. A törvényjavaslatok még az ülés folyama alatt tárgyaltatni határoztatnak. A záloglevelek biztosításáról szóló törvényjavaslat vita nélkül elfogadtatik. Az 1872-ik évi zárszámadásokról és a 30 milliós kölcsönről szóló jelentések, miután Cziráky János gr. kérdésére Széll Kálmán előadta a Kundféle telek megvásárlásának és a Mura hídnak általunk a képviselőház tárgyalásai alkalmával bőven ismertetett ügyét, tudomásul vétettek és a képviselői ház határozatai elfogadtattak. Ezután a ház elfogadta a tudósításunk elején említett három törvényjavaslatot. A Phylloxeráról szóló törvényjavaslatnál Nyáry b. kérdésére a kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy a szőlőveszszők behozatalára vonatkozó tilalom jövőre is teljesen érvényében fenntartatik. Az elnök végül bejelenté Zichy Károly grófnak, ki már e század elején a főrendiház tagja volt, elhunytát. Ezzel az ülés 2 órakor véget ért. A delegátiókból. A delegátiók ma befejezték érdemleges működésüket. Az egyeztető bizottságok ma délben tanácskoztak és kiegyenlítették a fennforgó különbözeteket. Megállapodásaikat az osztrák delegáció ma délután 2 órakor tartott ülésében, a magyar delegáció pedig d. u. 5 órakor tartott ülésében minden vita nélkül elfogadták. A magyar delegáció holnap d. e. 10 órakor fogja hitelesíteni a ma esti ülésről szóló jegyzőkönyvet, d. u. 5 órakor pedig végszerkezetben fogja megszavazni a közös költségvetést. Az egyeztető bizottságok megállapodásai a következők : A pénzügym és főszámszék előirányzatait illetőleg semmi eltérés sem forog fenn; a külügyi költségvetést illetőleg csak az az eltérés, hogy a herczegovinai és boszniai menekültek segélyezésére kért póthitel második részét a magyar delegátió a folyó év első négy hónapjára, az osztrák delegátió pedig általában 1876-ra szavazta meg. A magyar delegátió hozzájárult az osztrákéhoz. Az osztrák delegátió határozati javaslatához, melyben tudomásul vétetik a közös kormány azon kijelentése, hogy tárgyalások fognak folytattatni az országos kormányokkal a póthitelnek a közös activákból leendő fedezése iránt, a magyar delegáció nem járult hozzá, ami nem is találtatik szükségesnek. Az 1874-iki zárszámadásokat illetőleg az osztrák delegátió nem járult hozzá a magyar delegátió azon határozati javaslatához, melyet mai reggeli lapunkban közöltünk. De e hozzájárulás nem is szükséges. A tengerészeti költségvetést illetőleg a magyar delegátió hozzájárult az osztrák delegátió nagyobb törléseihez és azon határozatához, hogy a »Prinz Eugen« kazemathajónak új vértlemezekkel ellátására nem szavaztatik meg póthitel, hanem a kormány utasíttatik e tételt a zárszámadásokban igazolni. A hadügyi költségvetésben a magyar delegátió a rendes költségvetés 7., 13. és 25. czimeit illetőleg hozzájárult az osztrák delegátió határozataihoz, nemkülönben a rendkívüli költségvetés 4., 7. és 9. czimeinél; viszont az osztrák delegátió a rendes költségvetés 16. cziménél, a rendkívüli költségvetés 2., 5. és 12. czimeinél hozzájárul a magyar delegátió törléseihez. (Ezek közt szerepel az Actatius-ágyuknál törlött egy millió.) A krakkói erődítvényekre a magyar delegátió 150.000 irtot szavazott meg; az egyeztető bizottságok leszállították ez összeget 100.000 frtra. A rendkívüli költségvetés 13. czíménél az osztrák-magyar monarchia külön térképére az osztrák delegátió 300 000 frtot, a magyar delegátió 430.000 frtot szavaztak meg. Az egyeztető bizottságok ez összeget 400.000 írtban állapították meg. * * * Az osztrák delegáció délutáni ülésében Benedek Sándor altábornagy Steudel interpellációjára válaszolt. Ez interpelláló arról szólt, hogy Reichenbergben egy őrtálló katona meglőtt egy fiatalembert. Benedek kijelente, hogy a fennálló szabályok semmiféle okot se adtak az illető katonának arra, hogy lőfegyverét használhassa, csak tudatlanságból, túlbuzgóságból tette. Egyáltalán a katonai »reglement« értelmében nem is volt joga az illető katonának töltott fegyvri viadal. A vizsgálat már elrendeltetett, az illető meg fog büntettetni. Szóló végül kijelenté, hogy a hadügyminisztérium részéről minden el fog követtetni, hogy ily esetek többé ne ismétlődjenek. Az osztrák delegátió esti ülésében forma szerint befejezte működését. Az 1877-ki költségvetés harmadik olvasásban is végleg megszavaztatott és a külügyminiszter utján szentesítés végett fel fog terjesztetni ő Felségéhez. Andrássy Gyula gróf: Miután a magas delegátió feladatát megoldotta, kötelességemhez képest a két delegátió egybehangzó határozatait ő felsége elé fogom terjeszteni. Egyúttal ő Felsége megbízásából kellemes feladatot teljesítek, s ez abból áll, hogy e magas delegátiónak tudomására juttassam ő Felsége őszinte köszönetét és elismerését (A delegátusok mind felállnak) azon hazafias buzgalomért és áldozatkészségért, melylyel a magas delegátió a mostani nehéz pénzügyi viszonyok közt is megszavazta mindazt, ami a monarchia védképességére szükséges. — Az összes közös kormány és a magam nevében pedig legőszintébb köszönetemet nyilvánítom a szíves előzékenységért és bizalomért, melyet a delegátió részéről tapasztaltunk. Rechbauer elnök körülbelül ezeket mondá: Bizonyára nagy megelégedéssel vettük e szavakat, hogy 11. ő Felsége köszönetet nyilvánít működésünkért. Ő Felsége uralkodói bölcseségében tudja, hogy mily nehezek az áldozatok, mik a népre hárultak. De hisz az áldozatkészség nem is hiányzott soha, ha nagy közcélok forogtak szóban. A nagy feladatot aránylag rövid idő alatt oldottuk meg. Hogy ez lehetséges volt, azt elsősorban a pénzügyi bizottság tagjai és elnöke fáradhatlanságának köszönhetjük ; továbbá a rendkívül barátságos előzékenységnek, melyet a kormány tagjainál tapasztaltunk. Szaló azután arra utal, hogy e delegáció három millióval kevesebbet szavazott meg, mint ez évre megszavaztatott, éde a pénzügyi viszonyok olyanok, hogy nagyobb körök ezzel se lesznek megelégedve. De a viszonyok hatalma erősebb az akaratnál. És szóló azon meggyőződését fejezi ki, hogy mindkét résznél t. i. azoknál is, kik a többséget képezik, azoknál is, kiknek indítványai kisebbségben maradnak, egyaránt megvan a hazafias törekvés a monarchia javát előmozdítani; csakhogy az egyik avédképesség a másik pedig a nemzetgazdasági erő szilárdítására fektet több súlyt. De a súlyos terhek melyek alatt nemcsak mi nyögünk, de egész Európa is, csak akkor fognak lényegesen könnyebbülni, ha végre valahára nem csupán a nép kunyhóiban, de az irányadó körökben is lábra kap annak beismerése, hogy oly állam, melynek hatalma csak a szuronyokra támaszkodik, és mely ezek fenntartása kedvéért a nép közgazdasági erejét a tönkrejutásig kimeríti, állandóan fenn nem tarthatja magát. (Élénk tetszés.) És a javulás csak akkor lesz gyökeres, ha a népek és fejedelmek mind belátják ezt. Szóló azután köszönetet nyilvánít a magyar tudományos Akadémiának, mely tanácskozási helyiséget engedett át a delegátiónak, továbbá Budapest főváros lakóinak, kik oly barátsággal viseltettek a delegátusok iránt, és végül a magyar delegátió tagjainak, kik collegialis előzékenységük által lehetővé tették, hogy a delegatio oly gyorsan és oly sikeresen befejezze működését. Végül lelkes szavak kíséretében felszólítja a delegátusokat, hogy leyális érzelmeiknek ő Felsége iránt adjanak kifejezést egy hoch-al. (A delegátusok felkelnek és háromszoros hachot kiáltanak.) Különfélék, — jun. 2. (Király ő Felsége) tegnap kihallgatást tartott, mely tíz órától 12-ig tartott. Mintegy 80 egyén jelent meg, köztük egy baranyamegyei küldöttség és sok előléptetett honvédtiszt. (A német nagykövet és titkára) a mai esti vonattal Bécsbe utaznak. (A kataszteri munkálatok teljes erővel folynak úgy annyira, hogy hivatalos körökben biztosan várják, hogy a telekkönyvi kiigazítások, kivéve azon vidékeket, hol az árvíz folytán a vizsgálatokat még nem lehetett eszközölni, az összes előmunkálatok e hó végéig be lesznek fejezve. (A kir. József műegyetemen) a tanácstagok és tisztviselők választása f. évi május 31-én délután ment végbe. Megválasztottak: Rectorrá: Sztoczek József (újólag); Vész János Ármin prorectori minőségében marad. Dékánokká: a) az egyetemes osztályban: Kriesch János, b) a mérnöki és építészi szakosztályban: Kherndl Antal, c) a gépészmérnöki szakosztályban: dr. Wartha Vincze, (mindhárman újólag.) Tanácstagokká:A rectoron, prorectoron és dékánokon kívül dr. Nendtvich Károly, Kruspér István, Schnéder János, Szily Kálmán, Fölser István és Hauszmann Alajos. (Értesítés.) Mindazokat, kik a Kisfaludytársaságban, mint vendégek, valamely munkásukat fölolvastatni kívánják, van szerencsém értesíteni, hogy efféle munkák, a Társaság új határozata szerint, az elnökség által elrendelendő megbirálásuk végett, mindenkor a titkárnál nyújtandók be. Budapesten 1876. június 1-én, Greguss Ágost, a Kisfaludytársaság titkára. (Harczias hírek a vidékről.) A »II.Váradi Lapok« ma érkezett számukban azt jelentik, hogy a közös hadsereg ott állomásozó gyalogezredei , a huszárság mozgósítása elrendeltetett. E czélra egy magas rangú főtiszt érkezett a városba. Másfelől a honvédség egyes zászlóaljainak menetkész állapotba helyezését jelentik. E híreket azonban egyelőre csak mint az idők felét idézzük. Mi legalább nem hihetjük, hogy akár a közös hadsereg akár a honvédség mozgósítása dobszó mellett menne végbe, s hogy a vidéki lapok előbb tudatnák a dolgot, mint ahogy az tényleg megtörtént. (A földtani intézet ez idei felvételei.) A kereskedelmi minisztérium által jóváhagyott felvételi tervezet rövid kivonatban a következő : A f. évben földtanilag felveendő terület a múlt évben felvettnek közvetlen folytatását képezi, s a múlt évben teljesen be nem fejezett részen kívül hazánk dunántúli részének déli, illetőleg éjszaknyugati területét foglalja magában; a terület felvétele az intézet személyzete között következőleg osztatott be: Dr. Hoffman Károly főgeolog Sopron és Vas megye Sziriával határos részeit fogja felvenni. Böck János főgeolog Pécs vidékét , illetőleg hazánknak Horvátországgal határos területét veszi fel. E terület felvétele után a Fertő tó közvetlen környékét képező terület felvételét fogja foganatosítani. Roth Lajos osztálygeolog a Balaton tavától é.-ny.-ra, továbbá a Fertő tavától ny. felé eső területet. Matyasovszky Jakab osztálygeolog hazánknak Sziriával s Horvátországgal határos részét fogja fölvenni. Végre az intézet igazgatója Hantken Miksa, részint a tavaly felvett, részint a jövő évben felveendő területet fogja beutazni. Erdélyben az idtn a »Földtani közlöny «szerint felvétel nem történik. (Az aradi botrányhoz.) A napokban említést tettünk róla, hogy az aradi katonai hatóság a baromvásártérről a vásáros népet fegyveres erővel elűzte. Báró Edelsheim-Gyulai ez ügyben ma nyilatkozatot ten közzé, mely azt mondja, hogy az illető tér évek óta a katonai hatóság tényleges birtokában volt, s csak midőn a tért, mely a telekkönyvbe nem volt bevezetve, a saját nevére akarta átiratni, állott elő Arad városa, s azt magának vindiálta. Az ügy most a törvényszék előtt van, de a város a bírói ítéletet be nem várva, a tért tényleg birtokába vette, s nem rég elrendelte, hogy a baromvásár ott tartassák. Minthogy az által a katonai hatóság jogait veszélyeztetve látta, a város erőszakkal vette birtokba a vitás területet, a katonai hatóság csak az erőszakos birtokba vétel ellen alkalmazott hasonló eszközöket,gy nem ő volt az, mely először folyamodott az erőszakhoz. (Foglay Dénes) komárommegyei árvaszéki ügyésznek, a köznevelésügy érdekében általa tett alapítványért, a közokt. m. kir. miniszter elismerését és köszönetét nyilvánította. (Vétkes bukás.) Hirschkovics Lipót volt bejegyzett kereskedőt a törvényszék vétkes bukásban bűnösnek találta s nyolcz napi fogságra ítélte. (Az »Archaeologiai Értesítő« 5. száma változatos tartalommal jelent meg. Puszky a békés-gyulai múzeumot, Eómer a magyar fazekasság fejlődését ismerteti, Thewrewk Emil a vasszegekről a római sírokban ir. A tárcza számos kisebb közlést tartalmaz. (A fehértemplomi lövész egylet) zászlószentelési ünnepélye I. évi junius 5 én fog megtartatni. A zászló, mely az 1848-ks honvédek zászlajához hasonlít, Budapesten készült. A zöldszinüi zászló aranynyal és ezüsttel van szegélyezve; egyik oldalán Magyarország czimere, a másikon I. F. J. áll. Az egyik szalagján: »Ungarisch Weiszkirchner Schützen-Verein,« a másikon »Lorentz Katalin« mint zászlóanya.Bizony tehettek volna rá magyar feliratot. (A sikkasztás a kereskedelmi bankban.) Ama sikkasztásról, melyet már esti lapunkban megemlítettünk, a következő részleteket veszszük : Fluck Károlyt a pesti kereskedelmi bank pénztárnokát, tegnap este a bank igazgatósága a rendőrséghez kísértette, mert ellene kiderült, hogy a bank kárára már négy év óta folyton nagyobb mérvű sikkasztást követett el. Fluck Károly bevallotta, hogy ezelőtt négy évvel a pénztárban némi hiányt látott s ezen eredetileg csekély összeget más sikkasztással fedezte. Azután bűnös tevékenysége folyton nagyobb mérveket öltött, úgy hogy a most mutatkozó kár már a 90,000 frtot meghaladja. Fluck azt állítja, hogy bűnrészesei nincsenek, s az elsikkasztott pénzzel kölcsön üzleteket folytatott. Egy csomó váltót találtak birtokában, melyek állítólag egészen jók. Egy nagy összegről szóló váltó Salm herczegtől van. Ha ez állítás igaz, úgy van némi remény, hogy az elsikkasztott pénz nagy részét a bank visszakapja. Ma reggel Dubovay Károly rendőrtiszt dr. Burián János a bank ügyvédje és egy hivatalnok társaságában a banképületben Fluck íróasztalát szoros vizsgálat alá vette, s benne nagy mennyitől»n ^"7?’°’ja'V\&"1716.r 1 kimutatást, a papírok közt elszórva 20-25 frt aprópénzt talált. Flucker. Burg báró köszönetet nyilvánít az elnöknek körültekintő és részrehajlatlan elnöki tevékenységéért (élénk tetszés.) Rechbauer meleg szavakban fejezte ki köszönetét ezen kitüntetésért; egész életemben — úgymond — legnagyobb büszkeségem lesz, hogy ily kitűnő testület élén állhattam. Ezután felolvastatott a lefolyt ülés jegyzőkönyve, mire az elnök az osztrák delegatió 1876. é. ülésszakát berekesztettnek nyilvánította.