Pesti Napló, esti kiadás, 1876. szeptember (27. évfolyam, 210-235. szám)
1876-09-01 / 210. szám
210. szám. Budapest, Péntek September 1.1876. 27. évfolyam. Szerkesztési iroda.: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Kifizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, sept. 1. A nemzetközi statisztikai congressus ünnepélyes megnyitása ma ment végbe József főherczeg által, fényes közönség jelenlétében. A nagy érdekű ülésről alább közöljük a tudósítást, a főherczeg beszédével együtt. Ismét új szultánja van a török birodalomnak. V. Murad három havi betegeskedés után, mint állítják, kitüntette képtelenségét az uralkodásra, minek folytán a minisztertanács, s az állam fő tisztviselői a törvényes trónörökös kikiáltását elhatározták. Abdul Hamid tegnap kiáltatott ki szultánná. Elismerése mind a nép, mind a kiállamok részéről semmi nehézségbe nem fog ütközni. Az idegen kabineteknek a trónváltozás eshetősége már régebben be van jelentve, a lakosság pedig örömmel nézi az uralkodó személyében történt változást, mert a közügyekre a legjobb hatást reményt tőle. Az a hir, mintha összeesküvés nyomára jutottak volna, a legszetlenebb hazugságnak bizonyul. Az új szultán trónralépte, mint hírlik, minden nehézségeikül fog végbe menni. A Csatatérről a szerbek újabb diadalmihíreket közölnek. De minthogy 19-dike óta nem múlik el nap, melyen a törökök teljes megveretését ne jelentették volna, e tudósításnak is igen kevés a becse. A török sereg még mindig szerb földön áll, s Csernajeff legfölebb csak azt tudta elérni, hogy a reá nézve legveszedelmesebb pontokról elűzte az ellenséget. A törökök most ostromágyukat szállíttatnak a táborba, s talán tíz nap múlva képesek lesznek a fontosabb erődítmények bombázását megkezdeni. Míg ezt nem tehetik, addig jelentékenyebb sikerre nem számíthatnak. Ennyiben csakugyan sikertelen maradt Alexinácz elleni támadásuk. A szünetet, mely a Morava völgyében folyó harczokban beállani készül, a Montenegro elleni támadás fogja kitölteni. Dervis pasa Podgoriczában 56 zászlóaljat s 54 ágyút gyűjtött össze. E nagy sereggel kétségkívül képes lesz Nikita fejedelmet is kigyógyítani győzelmi mámorából. A harczok e vidéken megkezdődtek. Ugyanekkor Mukhtar pasa Herczegovinában megragadta az offensivát, Ily körülmények közt a békealkudozások ügye meglehetős roszul áll. A nagyhatalmak ez ügybeli tevékenysége nem szünetel ugyan, de mindeddig semmi positiv eredményre nem vezetett s az az aggodalom sem jogosulatlan, hogy még jó ideig nem lesz sikere. Budapest, sept. 1. (Az adófelügyelői intézmény Horvátországban.) A m. kir. pénzügyminiszter az 1876. évi XV. törvényczikk 84. § ban nyert felhatalmazás folytán a kir. adófelügyelői intézményt Horvát-Szlavonországokban is f. évi sept. 1-ével életbeléptetvén, nevezett országokban négy adófelügyelői kerületet rendelt alakíttatni, és pedig: Fiume és Zágráb megyék részére Zágrábban ; Varasd, Kőrös és Belovár megyék részére Varasdon; Verőcze és Pozsega megyék részére Eszéken; és Szerém megye részére Vukováron. Az adófelügyelői intézmény életbeléptetésével a Horvát-Szlavonországokban fennálló kir. pénzügyi felügyelőségek működése folyó évi augusztus végével megszüntettetik és az általuk addig végzett teendők ellátása, amennyiben az egyenes adókra vonatkozik, a kir. adófelügyelőkre, amennyiben pedig a közvetett adókat illeti, a zágrábi kir. országos pénzügyigazgatóságra ruháztatik. (A békealkudozások, mint Belgrádból írják, nem igen akarnak haladni. Legalább azon hírek, melyek Belgrádba Konstantinápolyból érkeznek, ezt engedik sejtetni. Különösen a jelenlegi konstantinápolyi viszonyok nem olyanok, hogy a porta rögtönözve hozzon oly elhatározásokat, melyek esetleg nem fognának megfelelni a mohamedán nép kívánalmainak. Remélhető azonban, hogy az új trónváltozás e tekintetben is gyorsítani fogja a dolgok menetét. Averes keresztből nevezett orosz társulat a hadjárat kezdete óta összesen 60.000 drb. aranyat gyűjtött s ezen tekintélyes öszszeget Mihály metropolita rendelkezésére bocsátotta. A belgrádi orosz consul nejének közvetítése utján orosz nők 6000 drb. aranyat adtak át ugyancsak a metropolitának. Ezen összegek a sebesültek ápolására és uj kórodák berendezésére fognak fordíttatni. A fejedelem személye ellen híresztelt öszszeesküvésnek semmi tényleges alapja nincs. Karagyorgyevits Péternek Szerbiában úgyszólván nincs pártja. Milán fejedelem eltért azon szándékától, hogy a hadsereghez visszatérjen. A fejedelemnő sokkal jobban érzi magát. (A bosnyák-horvát határról írják, hogy uralkodónk születésnapját a dvoti kerületben internált számos bosniai menekült nagy kegyelettel ünnepelte meg. A nagy mise kezdete előtt a kerületi elöljáróságnál megjelent a menekültek 54 főből álló küldöttsége, s valamennyi menekült nevében köszönetet mondottak ő Felségének azon védelemért és ellátásért, melyben a monarchia területén részesülnek. A küldöttség szónoka különösen hangsúlyozta beszédében, hogy a menekültek már régen várták a kedvező alkalmat, hogy érzelmeiket kifejezzék a nemeskeblü »keresztény császár« iránt, kit az egész bosnyák nép kegyelete és hódolata környez. Egyúttal kérték, hogy az internáltak a nagymisén megjelenhessenek, s ő Felsége jólétéért imádkozhassanak, kit az elnyomott keresztények megszabadítójának tekintenek. (Török pénzügyi operatio.) A török területen lakó keresztények helyzete, főleg azoké, kik nagyobb, vagy erődített helységekben voltak, az utóbbi időben már-már, mint a »P. C.« írja, elviselhetlenné vált. Számosan horvát területre menekültek. A török helyőrség azt minden áron meggátolni akarta s minden nem sikerült szökési kísérlet szigorúan megbüntettetett. Utóbb azonban a helyőrségparancsnokok azon eredeti gondolatra jöttek, hogy kihirdették, miszerint bizonyos pénzöszszeg lefizetése mellett szabad osztrák-magyar területre lépni. Ezen összeg 30—100 arany között váltakozik. Az elhagyott földek török tisztek jutalmazására fordittatnak. (Törökország és Montenegró.) A »Djeridei« Havadiss« czimű török lap azon kérdést szellőzteti, hogy mint kell a portának Montenegróval elbánnia. A lap elismeri a montenegróiak által kivívott előnyöket, egyúttal azonban azt jósolja, hogy Montenegro nagyon drágán fogja azokat megfizetni. Selim pasa halála, úgymond, boszút kíván. A török haderő, mely most Herczegovinából és Albániából együttesen működik Nikita seregei ellen, a montenegróiakat meg fogja semmisíteni. Ha pedig a Feketehegyek rablóit a törökök tönkre tették, akkor a porta gondoskodni fog arról,hogy Montenegró lakói az ottomán birodalom nyugalmát többé meg ne zavarhassák. A montenegrói fejedelem jövőre csak vazallusa lehet a portának. Terület-átengedésről természetesen szó sem lehet. Az idézett lap azt hiszi, hogy sokkal szükségesebb volna ezen vad népet kiművelni, mint azt függetleníteni akarni. E czélból Montenegro Herczegovinával egyesítendő s egy török kormányzó felügyelete alá volna helyezendő, mert azt csak meg sem lehet állítani, hogy Montenegro műveltebb állam, mint a középázsiai Khánságok, Kaukázia, a Krím, vagy az orosz-lengyel tartományok. Ha a porta ebbeli tervei kivitelében a hatalmak részéről akadályokra találna, akkor kénytelen lesz a kalifátus erőire támaszkodva Európától és a katholicismustól bizonyos kérdések rendezését követelni, minek : a kbivai és khokandi kánságok elfoglalása az oroszok által; Algír megszállása a francziák által, a bataviai félsziget muzulmánjainak leigázása a hollandok által, s a georgiaiak és a kaukázusiak megsemmisítése. A ,,Pesti Napló“ tárnája. A rémes titok. Regény két kötetben. írták : Heloz Adolf és Hantin Gyula. — Francziából. — MÁSODIK KÖTET. ym. — Folyt — Richard egész hidegen hallgatta Maheurtiert. Ő már tudta, hogy mit tartson e túlzásokról; azon derék férjek egyikével van dolga, kik addig tűrik nejeik mániáját, amíg végül maguk is beleesnek. Beszélni kezdtek, hogy Richard minő munkákat fog Maheurtier számára festeni; ez megígértette magának, hogy igénybe veheti a festő minden szabad idejét. — Lássa, monda mosolyogva, önnel szemben is ép oly vigyázatlan vagyok, mint voltam Brave marquisnál. Elég naiv vagyok észrevétetni önnel, hogy mennyire óhajtom az ön műveit hinni. Csak vissza ne éljen e tapasztalatával, vagyis inkább csak tessék visszaélni vele, nagyon örülni fogok rajta. — Ez igen szép. Syramin most távozni készült azzal, hogy a napokban ismét eljön. De nagyon megütközött e nyárspolgári túlzáson; ez ember most szerfelett dicséri, holnap tán szerfelett gyalázni fogja. — Igazán nem érdemlem meg azt a sok dicséretet, ön igen túloz. — Nem túlzok, — szólt Maheurtier. — Igazán nem ? Ön csakugyan jobbnak találja képemet a mesterekénél. — A világ minden képénél. Azaz bocsánat, van egy kivételem. — Valahára hát mégis! szólt Richard mosolyogva. — Igen, felelt Maheurtier, feleségemnek volt egy olyan kis festménye, amely meglehetős középszerű munka, az én véleményem szerint, de nem azt még jobban szerette, mint emezt; a kép őt ábrázolja tizenötéves leánykorában. — Tizenöt éves korában! ismétli Richard. — Igen, furcsa egy kép ez ; nem tudom miféle festőnek juthatott eszébe őt így ábrázolni. Pásztorleánynak van festve, fején nagy virágos szalmakalap, kezében bottal. Igazi pásztorleány, tudja . . . De mi lelte önt Syramin úr ? Ön egészen elhalaványodott. Talán beteg ? — Nem, semmi bajom, mondá Richard és leült egy székre, végigsimitá homlokát. Kis gyengélkedés fogott el. A napokban sokat utaztam és azt hiszem megbetegedtem. — Csengessek talán ? — Nem szükséges. Bocsánatot kérek, de hisz már úgyis elmúlt. Hát ön azt mondja, hogy azon arczkép . .. — Most meg én kérek bocsánatot, amiért ilyen gyerekségekkel untatom; csak azt akarom mondani, hogy nem ama kis képet sokkal többre becsülte, mint bármely képet. Elrejtette mindenki elől, a magányban órákig is elmerengett rajta. Ezt a kép nem érdemelte meg, de tán valami emlék fűződik hozzá. E perczben megnyílt a közbenső ajtó és Antoinette kijött a másik szalonból. Meghallotta a párbeszéd minden szavát. Azt hitte eleinte, hogy Richard mit se tud az ő férjhezmeneteléről és ezért eleinte csak nyugtalanság és kíváncsiság fogta el. Most azonban valóságos rémületet érzett, mikor Maheurtier elbeszélte, hogy ő menynyire rajong ama képért. Richard ebből bizonyára megsejti, hogy ő, Antoinette szereti. E szerelmet Richard nem viszonozza, megveti, e szerelem nevetségessé válik. Antoinette felháborodott e gondolattól, szégyen és harag fogta el... De nem! Richard egész természetes hangon felelt, nem látszott rajta semmi hevesebb érzelem, mikor azt mondta, hogy e csodálatot rendkívülinek, túlzásnak tartja. Többet nem mondott, mintha mit se gyanítana. Antoinette fellélegzett, tudta mit kell tennie: még ma este elutazik Genuából, hogy Richard ne lássa, ne halljon felőle semmit. Meg lesz mentve, hisz Richard máris búcsúzik, ekkor jut eszébe Maheurtiernek a kis arczképről beszélni. Most már világos, hogy Richard mindent tud. Antoinette nem gondolkozott tovább, hanem kinyitotta az ajtót és előlépett. A két férfiú meg volt lepetve e váratlan megjelenéstől. Maheurtier bemutatta Richardot Antoinettenak, ki ez alatt kissé összeszedte magát, nyugodt, hideg, udvarias, kissé gőgös volt. Elmondta Richardnak, hogy örül ily jeles festővel megismerkedhetni, hogy már látta sokat ígérő első kísérleteit; kivált egy tájkép volt az, mely nagyon megtetszett neki; ezt meg akarta szerezni.... Különben örülni fog, ha kaphat tőle még egy pár képet, majd később, ha tehetsége jobban kifejlett. Nyugalmat, közönyt akart színlelni, de hangján, magatartásán meglátszott az izgatottság. Richard reszketve hallgatta a fiatal nőt, nem mert feltekinteni, félt, hogy a nő tekintetével találkozik. Alig pár szóval felelt a nőnek. Antoinette tovább beszélt, indokolni akarta az indokolhatlan szeszélyt; tréfásan elmondá, hogy egyszerre mily kedve jött a festészetre, melyhez oly kevés tehetsége van, hogy félretette az ecsetet. Akkor fogta el az a mánia, mikor meghozták első arczképét; le akarta másolni. Richard hallgatott. Ez még inkább boszantotta Antoinettet; hiába beszél ő, Richard mégis észreveszi, hogy mi beszél belőle és nevetni fog rajta. Beszélt hát mindenről össze-vissza, hogy gyermekesnek lássék, hogy Páris untatja, hogy faluhelyen nem jól érzi magát, hogy ez a sok utazás kifárasztotta. Miért is jönnek az emberek Olaszországba ? Hogy is tudnak itt maradni ? Hogy a művész szeret ide jönni, azt még érti. Különben nem is maga, hanem a férje kedvéért jött ide; ő bizony nem igen törődött ez utazással, csak engedett férje kívánságának. No de hálisten, ennek is vége van. Visszamennek Francziaországba és onnét el nem mennek soha. Azaz meglehet, hogy még fognak utazni, de másfelé, tán Német- és Oroszországba. Ily csevegéssel telt el néhány peret. Aztán Richard felkelt és mélyen meghajtotta magát; üdvözlése alig viszonoztatok. Antoinette magánkivül volt, alig bírta magát visszatartani. Míg Maheurtier kikisérte Richardot, ő visszatért szobájába és zokogva ledőlt a pamlagra. Amit tett, csak növelte a bajt, ahelyett, hogy véget vetett volna neki! Hisz Richard most már cseppet se kételkedhetik; okvetlen tudja, hogy őt szereti, nevet vagy szánakozik rajta! E gondolatra felháborodott benne az aristocrata vér. Boszankodott Richardra; meggyűlölte ! Eszébe jutott, hogy férje mily nevetséges dolgokat fecsegett ki. Ő az oka mindennek! Minek is fecseg egy nő szeszélyeiről!... Mi köze hozzá ?... Minek hozta ide Syramint, miért mutatta be ?... Ki mondta neki, hogy valaki törődik vele. Hogy tehetett ilyen bolondot ! Nevetni kezdett, idegesen, megvetően, lábával a földre toppantott, kitörőben volt a zivatar. Maheurtier nem is kerülte el a vihart, nyugodtan viselte el, lehajtotta fejét és alig mentegetőzött ; mikor Antoinette már nagyon heves, igazságtalan szemrehányásokat tett neki, szeméből két nagy könycsepp hullott le. Antoinette meglátta ezt és meghökkent. Nemhogy tán meghatotta volna a fájdalom ; ezt nem mondhatnék, de félt, hogy messze ment és gyanút kelt férjénél. Egyszerre megszelídült, odalépett férjéhez és úgy tett, mintha rosz kedve teljesen elmúlt volna. Ejh, nincs már semmi baj... feledjük el a dolgot. De azt csak be kell vallania, hogy amit tett, azt nem jól tette. Mert egy idegennel, egy ismeretlennel nem szabad mindjárt ily bizalmasan beszélni. Különben bevallja, hogy ő is igazságtalan volt; nem kellett volna így megharagudnia. De hát nem tehet róla; beteg; alig tudja mit művel, nagyon érzékeny. — Bocsásson meg, mondá végül és kezet nyújtott férjének. — Én bocsássák meg önnek kedves Antoinette ! felelte Maheurtier és keblére ölelte a nő.Inkább nekem kell bocsánatot kérnem, amiért nem kérdeztem meg öntől, hogy mit tegyek. Azt hittem, hogy okosat teszek, de hát ügyetlen voltam, mint mindig, így mentegetőzött Maheurtier; egymás mellett ültek; Antoinette szemlesütve hallgatta, ajkain valami határozatlan mosoly játszott; jobb kezével ruháját simogatta. — Hát szent a béke, mondá egyszerre és elkényeztetett gyermek módjára egyszerre derült arctot mutatott. Ne is beszéljünk erről. Nem is tudom, hogy minek maradunk oly soká ebben ez utálatos városban ? — Az igaz, én se tudom, hogy mi tart itt bennünket ? — Nincs itt mit látnunk, mit várnunk. Szeretnék visszamenni Francziaországba, Párisba, ha önnek is úgy tetszenék. — Hogyne! hisz én is épen ezt mondtam. — Akkor hát haladék nélkül utazzunk. Akár holnap is! — Nem bánom, hát holnap! — Ne, mégse, ne hamarkodjuk el, inkább talán holnapután. — Holnap, holnapután, ahogy ön akarja, kedves Antoinette. Maheurtier odahajolt nejéhez : — Amikor te akarod!... tévé hozzá titkolózó súgással. — Jól van, köszönöm! felelte a nő és felkelt; rögtön kiadom Mártának a rendeletet, hogy készítsen elő mindent az utazásra. (Folyt, köv.) (A szofták és a cserkeszek.) Sofiából írják, hogy az ott szervezett tartalékhadosztály, mielőtt még teljes számerőre emelkedhetett, múlt hó 23-án parancsot kapott a rögtöni indulásra, Nisbe. Abdul-Kerim pasa 25.000 főnyi erősítést kívánt, de a hadosztály csak 15.000 főből állott. A csapatok jól néznek ki, jól vannak felfegyverezve. A katonák azonban a zsold pontatlan fizetése miatt zúgolódnak. Ezen csapattal elindultak a Sofiában elhelyezett sofiák is, kik ott kiképzésüket nyerték. Sofia lakosai nagyon örülnek, hogy megszabadultak ezen rakonczátlan uraktól, kik ott sok bajt okoztak. Nagyon sok oly dolgot is követtek el, mit a Korán meg nem enged. E mellett uton-útfélen hirdették, hogy a török polgárjog csak mohamedánt illet meg s keresztény abban nem részesíthető. És e szerint cselekedtek is, úgy, hogy, mint a »P. C.«-nek írják, ezek az urak nem igen különböznek a legvadabb basibozukoktól. A cserkeszek a múlt héten teljesen kirabolták a Sofiától nem messze fekvő Tanos falut. Világos nappal támadták meg a helységet s azt kirablás után felgyújtották. Sofia kormányzója megvizsgáltatta az esetet s az ottani püspök is elment a török főhadiszállásra, hogy panaszt emeljen. Eddig 20.000 cserkesz van fölszerelve, s ha a háborúnak vége lesz, a rendes török katonaságnak valószínűleg a cserkeszekkel fog meggyűlni a baja. Alig hihető, hogy jó módjával visszaadják a kezekben levő fegyvert. A statisztikai congressus megnyitása — sept. 1. Az egész délelőtt folyamában igen nagy élénkség uralkodott az akadémia palotája körül. Bérkocsik és magánfogatok vágtattak a Ferencz Józseftéren s hozták a statisztikai congressus tagjait az akadémiához, melynek díszterme már tíz óra után tömve volt. A karzatokat válogatott hölgykoszorú díszítette. A nagyterem az ünnepélyes alkalomra megfelelően volt díszítve. Az összes európai államok zászlói és czimerei díszítették a falakat. Az emelvényen menyezetet rögtönöztek, mely fölött Magyarország zászlaja és czimere tündököltek. A tagok teljes díszben, számtalan rendjellel mellükön jelentek meg; a hivatalos delegátusok egy része fent az emelvényen foglalt helyet. Ott láttuk Semenon, Farr, Correnti, dr. Fuker, dr.Engel, Worms,Levasseur urakat; egyik olasz delegátus fényes egyenruhája különösen magára vonta a figyelmet. Az emelvényen egy szószéken kívül hoszszú félkör alakú zöld asztal állt, melynek közepén a menyezet alatt állott a szék a kilenczedik nemzetközi statisztikai congressus diszelnöke, József főherczeg számára. A főherczeg teljes tábornoki diszöltönyben pont tizenegy órakor lépett a terembe, hol zajosan üdvözölték. A főherczeget Trefort, Wenckheim, Perczel, Szende miniszterek, Hollán tábornok fényes diszöltönyben és főhadsegéde báró Nyáry, Haynald Lajos érsek és Keleti Károly kisérték. A főlig a terembe lépvén az egész közönség felállt székéről. A főherczeg leült, jobbján Trefort és Keleti, s a külföldi vendégek kiválóbbjai, a balján Haynald és a miniszterek foglaltak helyet. Ő fensége a következő beszéddel nyitotta meg az ülést: Uraim! Több, mint egy negyedszázad folyt le a nemzetközi statisztikai congressus első ülésszaka óta. A nehézségek, melyek kezdettől fogva ezen intézmény elé gördültek, azóta legyőzettek. Nem kellvén többé ezekkel foglalkoznunk szerencsét kívánunk magunknak, hogy Magyarországnak megadatott, az önök becses munkái érdekes történetéhez egy lapot hozzátenni. És élénk megelégedéssel üdvözöljük körünkben ezen nemzetközi congressus tisztelt tagjait. Csak kevés ideje annak, uraim, hogy Magyarország azon buzgalommal adhatta magát oda a statisztika munkáinak, melyet ezek igényelnek, mert míg más népek már értékesíthették is az eredményeket, melyekre ezen uj tudomány eljutott, országunk még alig kezdhette el a napjainkra vonatkozó adatok gyűjtését. De érezvén a modern tudományok ez ágának fontosságát, azonnal, mihelyt a körülmények megengedték, azon iparkodott, hogy az állást, melyre vágyódik, elfoglalja. És ha sikerült e vágyat részben megvalósítania, a mint merészül munkához fogott, úgy ez annak tulajdonítandó, hogy a követendő út iránt fel volt világosítva; azon nagy előnyben részesült, hogy a modern tudomány által rendelkezése alá bocsátott roppant munkahalmazhoz folyamodhatott, azon tudományéhoz, melynek önök oly méltó képviselői. Nemzetünk — a segély által, melyet önök neki felajánlottak, támogatva — csakhamar bizonyos eredmények birtokában látta magát; ez közvetlen eredménye az önök által végzett munkák nemzetközi jellegének, melyet constatálunk nemcsak a tudomány terén, hanem a társadalmi intézmények és tények nagy részében. Az önök fáradozásai czélját képező munkák nemzetközi jellegének üdvös befolyása tán sehol sem nyilvánult oly szemmel láthatólag, tán sehol sem termett oly szép gyümölcsöket, mint a statisztikai congressusban. Ha a congressusok eleinte beérték azzal, hogy tagjaikat időszakonkénti összejövetelekre hívták egybe; ha a kutatások egyöntetűségét iparkodtak kieszközölni, hogy a nyert eredményeket össze lehessen hasonlítani; ha napjainkban a congressus folytonossága az állandó bizottság megalakításában jutott megvalósításra , most, úgy látszik, mindinkább arra törekesznek, hogy a nemzetközi kutatások központi hivatalban foglaltassanak öszsze. És valóban nem puszta véletlen találkozás az, ha látjuk, hogy a különböző országokban az emberek — anélkül, hogy elébb eszméket cseréltek volna — azon óhajt fejezik ki, melyről a kezeinkben levő programra is eléggé tanúskodik, hogy az adatok, melyek a járványos betegségek jellege, a mezőgazdasági statisztika eredményei és a meteorológiai, a kereskedelmi statisztika tényeiről felvilágosítanak, nemzetközileg gyűjtessenek,öszszepontosíttassanak. És amint a tudomány bámulatos lendületet adott a kereskedelmi mozgalomnak, midőn a gőzhöz és villamossághoz, e két nagy felfedezéshez folyamodott, igénybe vette maga is e két tényező közreműködését az igényelt adatok gyűjtése, közzététele és értékesítésében. A tudomány férfiainak fontos munkálatait mindig kellő értékük szerint fogják becsülni ; a társadalom, mely azok birtokát igényli, nem lehet el nélkülök. És valóban, hogy a munkáikban constatált társadalmi tények fontosságát megítélhessük, elég, ha azon számos kiadványhoz folyamodunk, melyeket az önök buzgó kutatásának köszönhetünk, consultálnunk kell annak munkáit, ki e tudomány egyik nagymestere volt, Quetelet munkáit, kit a halál kiragadott körünkből és a kinek emlékét most meg fogjuk ünnepelni. De uraim most már igényelhetjük azt, hogy az eredményt, melyek felé a különféle nemzetek sokszoros tevékenysége törekszik és melyet a hivatalos statisztika munkái velünk tudatnak, hogy ezen eredményt, a folytonos munka kifogásolhatlan tanúit, a társadalom és az inductív rendszeren nyugvó tudományok érdekében a lehető legrövidebb idő alatt köztudomásra juttassák. Innét van uraim, hogy annyi hang emelkedik, kívánva az önök adatainak gyors öszpontosítását, azok sebes terjesztését egy közeg által, mely azokat egybegyűjti, az eredményeket közzétegye ugyanakkor, mikor a kiadványok, melyekből ez eredményeket kivonatolta, nyilvánosság elé kerülnek. Várjon el fogják-e érhetni a czélt, melyet maguk elé tűztek, vagy legalább megközelítik-e az eszközök észszerű megválogatása által? A viták, melyek megnyílnak és melyekben önök részt veendnek, megvilágítják majd e kérdést. De akik ismerik a haladás világát, nem engedik magukat hitükben megrendíttetni, várjon — ha látják, mint dolgoznak önök együttesen a múlt hűt képének feltüntetése által a jövő érdekében — fognak-e abban kételkedhetni, hogy önök megérni látják a magot, melyet most elvetnek és melyet e szavakkal lehet megnevezni : nemzetközi együttműködés a tudomány terén, a különféle országok által adott anyag nemzetközi értékesítése. Egy új tendentia észlelhető, melyet itt constatálnunk kell, ez a kiválólag gyakorlati tendentia, mely napjainkban a statisztikát mind jobban jellemzi. Gyakran a múlt is — bár öntudatlanul — hasznot húzott a statisztikából. Később több gonddal és lelkiismeretességgel tanulmányozták. De mily korlátoltak, szűkek voltak határai ! Mily távol állunk azon időtől, midőn egyszerűen csak az »államot illető nevezetes dolgok«-ról beszélnek, mig ma új nevet keresünk, új tudománynak tekintjük a népesedési tanulmányt, mely eddig csak egy speciális fejezete volt a statisztikának. És minő problémákkal merünk foglalkozni kezünkben a fegyverrel, melyet e tudomány szolgáltat! mily roppant területek megmunkálásához fogunk azon eszközök segélyével, melyeket e tudomány rendelkezésünkre bocsát. A tudományadta látcső és nagyító üveggel kezében a mai statisztikus mind jobban közelíti meg a társadalmi tüneményeket, hogy kiragadja titkukat, küzdjön a társadalom ellenségeivel. Fegyverei csak számok, de ezek metsző fegyverek, és ezekkel síkra kel a csapások ellen, melyek az országokat megtizedelik. Megismeri a mezőgazdasági termelés számait, és bőséget készül vinni az országba, melyeket a természet éhségre kárhoztatott. Türelme által megoldotta a meteorológia rejtélyeit és nem látjuk-e, mint sikerül neki lassan kint elhárítani a veszélyeket, melyek a termelést, a kereskedelmi mozgalmat fenyegetik ? Midőn az erdészeti statisztika tanulmányozásának eredményeit teszi közzé, nem adja-e kezeinkbe az eszközöket, melyekkel vidékeink égalját javíthatjuk ? Midőn a munkásosztályok érdekében teremtett intézményeket tanulmányozza, gondosan registrálja a munka áldozatainak számát : nem nagy mérvben járul-e a kevesebb kedvezményben részesülő osztály sorsának javításához, és ebből folyólag a termelés mennyiségének gyarapításához ? Hogy egy szóval mondjam uraim, minden kérdés, mely tanácskozásaik tárgyát fogja képezni, az önöket foglalkoztató tudomány egy-egy gyakorlati oldalát tünteti fel. És ha egy ép oly különös, mint neveze-