Pesti Napló, esti kiadás, 1876. december (27. évfolyam, 262-289. szám)

1876-11-17 / 275. szám

275. szám. Budapest, Péntek, november 17.1876. 27. évfolyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különkü­ldéseért felü­lfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bem­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS.­­ Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Ath­enaeum-épület, küldendők. Budapest, november 17. A kép­v. ház mai ülése kezdetén Helfy Ignácz indokolta azon indítványát,hogy küld­jön ki a képv. ház bizottságot a sz­­ágotai és bárándi bérletek tárgyában, r­e­f­o­r­m­mi­niszter ellenezte az indítványt. A szélső­­bal név szerinti szavazást kívánt. Sokan, s köztük a független szabadelvű párt nagy része, tar­tózkodtak a szavazástól. Ennek eredménye következő : A szavazásra felhivatta­to­tt 408 képviselő, távol volt 211, igennel szavazott 45, nemm­l 152, az elnök nem szavazott. Ezután Tisza min. elnök felelt Simo­­nyi s Helfy­ interpellációira a keleti ügyekben. Simonyi Ernőnek azt felelt a min. elnök, hogy nem tehet semmi közlést. Simonyi kije­lenté, hogy felhasználja a költségvetési tár­gyalást a keleti ügyek megvitatására. Helly­­nek azt válaszolta a min. elnök, hogy az orosz czár beszédét az orosz hivatalos lap közlé, s a külügyi kormány nem e beszéddel szem­ben, hanem a keleti ügyekben foglalt állást. A min. elnök hitelesnek jelente ki a lapok hírét, hogy monarchiánk hozzájárult a confe­­rentia angol javaslatához, s a monarchia kép­viselője utasíttatott, hogy a béke fenntartása ügyében, s egyszersmind a monarchia érde­keinek megvédelmezésére érvényesítse be­folyását. Ezután polemikus szóváltás folyt a mi­niszterelnök s Helly között, a­melylyel az ülés véget ért. A költségvetési vita holnap veszi kezdetét. A szabadelvű párt részéről az álta­lános vitára eddig senki sem jelentkezett. — Első szónok a független szabadelvű párt ré­széről : Lukács Béla. Bécsből a következő levelet veszszük. * Bécs, november 16. Ha Oroszország köve­telései, melyeket a conferentián be akar terjeszteni, csakugyan olyanok, mint azokat a »Politische Cor­­respodenz« föltünteti, akkor egyáltalán nem értjük, mire való volt a czár moszkvai beszéde, s mire czé­­loz az orosz mozgósítás. Valami Andrássy reform­jegyzékéből, s valami a berlini memorandumból: eb-Vélezig e"kezességeTv&Vak’A* »Neue freie’ Presse« méltán veti föl a kérdést,mely egyébiránt a közönség­nek is eszébe ötlik, hogy ily követelések keresztül vi­telére mi szükség volt a harczias hűhóra. Ha Oroszország valóban meg akarna maradni a kijelölt határok közt, akkor a conferentia nem tűn­nék föl oly haszontalan színben, mint a­hogy jelenleg előttünk áll. Mindenesetre jó adag hiszékenység kell oda, hogy e követeléseket az orosz kívánalmak vég­pontjául tekintsük. Mi történnék akkor Bulgária megszállásával, mely a pétervári programm egy fő­pontját képezi. E megszállás szándéka szolgáltatott okot lord Beaconsfieldnek arra, hogy elmondja be­szédét a lordmayor lakomán. Ha e szándék nem fo­rogna fen, a feszültségnek sem volna értelme, de ki hihetné azt, hogy Oroszország vissza fog lépni, mi­után már hat hadtestet mozgósított. Bizonyos tekintetben az osztrák parliament is hadilábon áll, sőt az ultimátum is előfordult. Hatá­rozottan kívánni fogják a kormánytól, hogy a ki­egyezésről haladéktalan felvilágosításokat nyújtson, ellenkező esetben pure et simple megtagadják tőle az adókat. Azt az Ignatieffet, ki a haladók­ clubjában ily keményen föllépett, Göllerichnek hívják; alapjá­ban jámbor ember, kinek szeszélyes napjai vannak. Magától értetik, hogy a haladók clubja e zavaros ki- A Pesti Napló“ tározója, Barbassa nagybátyám. Irta Marie Uchard. (Francziából.) (Folyt.) XXXIV. Krusko elhagyta Párist! úgy történt, a­hogy előreláttam; hirtelen tűnt el,éjjelnek idején, egy hét­tel előbb, semmint előre mondotta. Csak egy komor­nyik kiséri, de a többi cselédeknek is meg van hagy­va, hogy térjenek vissza Oláhországba. Búcsúlevelet irt nagynénémnek, bocsánatot kérve tőle, hogy »egy rész hír hirtelen elutazni készteté.« De Giraud tal­pon volt, együtt utazott vele, másnap pedig barátai is követték. Ha kell, utánna mennek a világ végéig. Pénzük elég van, külön-külön utaznak, mintha nem ismernék egymást. Ha egyikük szem elől vesztené a grófot, ott vannak a társak. Lyon felé utaztak. A másik napon sürgönyt kaptam, hogy Mar­­seillebe érkezzek. Egy nápolyi hajóra váltott jegyet, mely a legközelebbi napon készült útra. Nápolyból alkalmasit Messinába megy és innét Konstanti­­nápolyba. Kétségtelen, hogy Kondré-Gul ott várja. A tö­rök törvények barbársága legjobban segítheti elő terveiket. xxxv. A gróf Genuában szállt ki, azután Milanóba ment, a­hol három napot töltött. Innét levelet irt nagynénémnek, megkérte,hogy válaszát a városházába czimeztesse, mindazon­által elutazó­­ Velenczébe és Triesztbe. Legutolsó sürgönyömet Laibachból kap­tam ; úgy látszik a gróf Bécsbe utazik. Minek ez a roppant kerülő ? Miért akarta nagynénémet félreve­zetni ? Nyilván engem akart kijátszani. E pillanatban kapom a legújabb hirt. Dániel Bécsbe érkezett és egy dunai hajóra szállt; nyilván j­­urradék után megy. De Giraudtól kaptam levelet, mely megnyug­tat. Azt írja, hogy számíthatok reá és barátaira. — Derék fiuk! Vájjon fog-e sikerülni a mit tervezünk? XXXVI. Utolsó levelem óta három hét telt el, és minden óvatosságunk gyümölcse meg van semmisítve. Krusko Bessarabiában van, egyik ottani kastélyában, né­hány mértföldre Kisenefftől, a Dniester partján, Kondré-Gulnak semmi nyoma. A gróf gondatlanul éli világát, vadászni jár, nagy társaságot fogad, de egy lépése se árul el valami titkot, semmi jel se mu­tat arra, hogy a szökevények valahol a környéken volnának elrejtve. Szinte azt kell hinnem, hogy csak boszúból segítette elő a rablást, tönkre akarta tenni ama nő boldogságát, ki őt visszautasította és most nem is gondol többé e nővel. De azért még mindig talpon vagyunk. Giraud egyik barátja a hajón kár­tyázott a gróffal és csatlakozott hozzá. Négy-öt nyel­vet tanult és azt állította, hogy mérnök, ki idejött bá­nyákat keresni. Klusko meghívta öt vendégének. Ez a barátunk most igen részletes értesítéseket küld a kastélyból. Itt más nő nem lakik, csak a gróf egy öreg rokona, ki nem igen vesz részt a zajos mulatsá­gokban. Egyre várom a jelt az utazásra, de e nélkül nem merek mozdulni. Hátha vissza talál azalatt jönni. Minden időmet a Teral-házban töltöm. XXXVII. Fájdalom ! három hónapja már, hogy Kondjé- Gul eltűnt! képzelheted, mennyit szenvedek. De a napok változatlanul követik egymást .. . Rémitő hírt kapok, ráakadtam nyomukra. A nő, ki a kastélyban van, Murrah asszony. Kondjé- Gult zárdába csukták. Krusko tudatta barátaival, hogy legközelebb megnősül. Utazom. XXXVIII. Korestakhból írom e sorokat, egy kis városból a Pruth közelében, a török határon; tegnap érkez­tem ide. Giraud és társai itt várnak. Egyetértő lele­ményességük meglepett. Valamennyien már is jó barátaim és hivebb barátokat e merész expeditióra nem is kívánhattam volna. Az egyik egy markos, zömök bretagnel neve Jaquet, orvostanhallgató, hogy megélhessen, elment egy hírlaphoz javitnoknak. A másik Dumont János, vegyész, egy nagy iparosnál van alkalmazva és már komoly kísérleteket végzett. Ő csakugyan azt hiszi, hogy ezen országban megala­pítja szerencséjét. Mindhárman egyaránt nehéz küz­delmet folytatnak a sors viszontagságai ellen; az a valódi barátság fűzi őket egymáshoz, melyet csak a tanodák lelkes, nagyratörő ifjúságánál találunk; véd- és deczszövetségre léptek egymással. Giraud regényes terve megtetszett a másik kettőnek ; azt hi­szik, hogy barátjuk szerelmi kalandra vállalkozott és szüksége van rájuk; kapva kaptak a kalandon. Dumont volt az, ki odajutott Klusko mellé; ez utób­bit maguk közt mindig a »gonosz csábító«-nak neve­zik. Teljesen bíznak a sikerben és ez belém is bátor­ságot öntött. Bátor erélylyel, lelkes elszántsággal kelnek harczra a feudális zsarnokság ellen. Új reményre éledtem, megszabadultam a lélek­ölő tétlenségtől; a tevékenység legalább néhány nap­ra felráz a komor kétségbeesésből. Ha elbukom, még mindig jut idő a busulásra. De­ hadd beszélem el, hogy itt mi történt. Barátaim, mint már említem, úgy jöttek ide, mintha nem ismernék egymást, mihelyt megérkez­tek, elváltak egymástól. Dumont elment Krusko kas­télyába, mely Eisenefftől egy mérföldre van; Giraud, Jacquet és József egy gyéren látogatott fogadóba szálltak; innét rándulnak a környékre, Kondré-Gul keresésére. Azt tudod, hogy két héten sikertelen volt min­den fáradozás, de ekkor Dumont gyanúperrel kezdett élni Krusko öreg rokona ellen, kit a gróf barátai nem ismertek és akit a kastélyban senki se látott. Kérdezősködésére Dániel azt felelte neki, hogy a nő idegen, tönkrejutott és könyörületességből fogadta be. Giraud, a­mint erről értesült, mindjárt arra gon­dolt, hogy nyomon vannak; e nő három hónappal ezelőtt jött ide. Murrah asszonyt és Kondré-Gult csak József ismerte, mert gyakran leste meg őket azon pár hét alatt, melyeket a diplomata szolgálatá­ban töltött. Giraud ét ezért hozta magával. Dumont egy napon magával vitte a kastélyba Józsefet, inas­nak állítván őt, ki majd ásványtani kirándulásain kisérni fogja őt. Ez a grófnak nem tűnhetett fel, mert más francziát Dumont itt Bessarábiában aligha találhatott volna. Három nappal később Józsefnek sikerült a cserkésznőt meglátni, ráismert épen midőn kikocsizott. A fiú a hintóba kapaszkodott, úgy hogy a kocsis nem látta meg. Két órai út után a kocsi meg­állóit X . . . város fele útján egy görög zárda ajtajá­nál. Giraud, a­mint ezt megtudta, másnap odament és egy czigány segítségével, kit vezetőnek fogadott, megtudta, h­ogy a kérdéses nő minden héten egyszer eljön e zárdába leányához. Ekkor sürgönyöztek értem Párisba. Alaposan megbeszéltük a helyi körülményeket és azután megállapítottuk a tervet, melynek fogana­tosításához már holnap hozzáfogunk. Korestakhból elmegyünk. Nagyon visszavonultan élünk ugyan, de négy idegen egy ily kis városban minden bizonynyal feltűnést kelt; azután még messze is vagyunk X ... várostól, pedig oda akarjuk Kondré-Gult szöktetni. A zárda közelében van egy czigány falu; itt lakik János, Giraud vezetője. Ha kell, megvásárlom az egész falut és itt rejtőzünk el. (Folyt, köv.) I vánathoz nem csatlakozott, de ezek az urak minden áron beszélni akarnak s össze fognak ülni újra meg újra, hogy a kiegyezést a közös clubtárgyalásokon szóba hozzák. A tapasztalás régen megtanított arra, hogy e tárgyalásoktól semmi üdvöst ne várjunk. Önök is jól tudják, hogy nálunk szintén alakul »függetlenek« pártja, mely a kiegyezést szőröstül-bőröstül el akarja vetni. De valahogy eszükbe ne jusson párhuzamot vonni a magyar »függetlenek« és a mi »függetleneink« közt! Ismerjük az okokat, melyek Magyarországon ez uj pártot létrehozták; helyesek-e a­zok vagy sem, nem vitatjuk, annyi bizonyos, hogy tiszteletet érdem­lők ; de ez az uj párt, mely nálunk alakul, a v­é­d vá­mos­o­k köréből ujonczozza tagjait, kik azon elő­nyökkel, melyeket nekik a kiegyezés nyújt, távolról sem érik be s még többet kívánnak az osztrák ipar, illetőleg az osztrák iparosok javára. Valóban ez embereknek nem volna szabad a májusi egyezmények ellen így mennydörögniök; ők azok, kik a tejfelt leszedik. De hát tulajdonképen kikből is áll az új párt? Skene, Menger, Steirich stb. urakból, merő nagy államférfiak, és számuk is impo­náló : összesen tizenheten vannak! A conferentia körül forognak a leg­újabb politikai hírek. Mindenki meg van róla győződve, hogy az értekezlet nem a megkí­vántató eszköz a fölmerült bonyodalmak meg­oldására, de azért az összes hatalmak, most már a porta is jóvá hagyták azt. Az egyedüli fontosabb mozzanat, melyet ma jelentenek, az angol hadikészülődésekre vonatkozik. Egye­lőre 21 gyalogzászlóalj, 7 lovasezred és 80 ágyú áll menetkészen. Ez nem oly haderő, mely az orosz colossus végtelen seregeit fel­tartóztathatná, de kezdetnek mindenesetre elég, s most még bizonyosabb, hogy Anglia nem összetett kézzel akarja nézni a keleten készülődő nagy harczias tragoediát. Azt is jelentik, hogy a londoni kormány a gibraltári és máltai helyőrséget utasította, hogy azonnal megszállja Athén fővárost és Naupliát, mi­helyt a görög kormány a semleges­séget megszegi. Sándor orosz czár nov. 10-ki ismert be­szédét, mint orosz lapokból látjuk, valóságos trónbeszédnek lehet tekinteni legalább a hi­vatalos formalitások és ünnepélyességek szem­pontjából. A moszkvai Kreml-palota szent György termében mondatott el az. A czár, herczegek kíséretében lépett be a terembe, hol a nemesség és Moszkva város képviselői várakoztak reá, hogy feliratot adjanak neki át. A czár az orosz szokások szerint a neki felajánlott kenyeret és sót elfogadta, s ezután mondotta az ismert beszédet, mely hosszas tetszést keltett. Nemsokára az ünnepélyesség után a czár nejével, a trónörökössel és ennek nejével a kremli székesegyházba kocsizott; útközben óriási néptömeg végtelen és viharos hurrah-kiáltásokkal üdvözölte őt. Az orosz hadikészületekre vonatkozólag a »Pol. Corr.« nov. 1- től Berlinből nagyér­­dekű levelet közöl. Levelező szerint az orosz mozgósítás híre nem lepett meg senkit. Ber­linben már rég el vannak Oroszország aktív fellépésére készülve, s hogy az orosz mozgósítás csak most történt, an­nak oka az, hogy a lőszer állomá­nyok és hadi készletek pár héttel ezelőtt történt megvizsgálásakor az tűnt ki, hogy nagyobb részük hasznavehetetlen. E hiány úgy látszik , már ki van pótolva, s Oroszország most elfog­­­­lalja azon állást, melyet — mint levelező az­­ igazságot elferdítve mondja — Anglia reá­­­kényszerít. Ezzel a keleti kérdés fejlődési fo­kozatai egy újabbal az utolsóval az orosz-török háború előtt szaporodtak. A consulok bizott­sága Mostarban, Andrássy gróf jegyzéke, a berlini májusi értekezlet, a berlini emlékirat, a szer­b-montenegrói háború, a fegyverszüneti tárgyalások, az orosz ultimátum és az orosz mozgósítás, mind megannyi új stádiumot kép­viselnek. Ezekhez járul két szultán letétele, a bulgáriai mészárlás, az angol hajótüntetés, Románia és Görögország készülődései. Az orosz-török háborúval szemben — folytatja a levelező — azon hatalmaknak, me­lyek igazán szívükön viselik a békét, követ­kező szempontokat kell követniök: A keresz­tények helyzetének javítása a Balkán félszi­geten, ha leh­et a porta integritásának fen­­tartásával. Levelező azután arra inti a török kormányt, hogy ne nagyon bízzék Angliában, mert lord Beaconsfield csak egy párt nevé­ben, Sándor czár pedig az egész nemzet nevé­ben beszélt. Levelező mindazon hamis érvek­kel, melyeket az offíciosusok már annyira elcsépeltek, támadja meg az angol miniszter­­elnököt s a jelen helyzetért őt teszi felelőssé. Sőt hivatalos buzgalmában annyira megy, hogy egészen természetesnek találja, hogy Sándor czár a »szláv ügy«-et hangsúlyozta. Ennek okát is a helyzet nehézségeiben keresi levelező. A török hadikészületek egyre folynak. Mint Bulgáriából Szófiából írják, onnan a tar­talékhadtest Sumlába küldetett. Nisből a 3-ik hadtestet várják oda, melynek egyes osztályai Drinápolyba és Trapézunkba mennek. Bulgá­riából a cserkeszek török Armeniába küldet­nek, mert az Alexandropolban összevont orosz hadsereg nagyobbára kubáni, tereki és huszi kozákokból, a cserkeszek ősi ellen­ségeiből áll, s ezekkel a cserkeszek most is szí­vesen fognak verekedni. Mintegy 8000 cser­keszt fognak Arméniába küldhetni. Mubiri Surur indiai mohamedán 50.000 frtot gyúr­­pénz legközelebb kiosztatván, a cserkeszek is megkapták belőle a maguk részét. Budapest, november 17. (A­n­d­r­á­s­s­y G­y­u­l­a gr. külügyminisz­­t­e­r) jobban van, s ma Bécsbe akart utazni, de ő Felségétől táviratot vevén, mely ő Felsége Budára érkeztét jelenté, Budán maradt. Ő Felsége a király ma reggel Budára megérkezett, s Bóra­kor meglátogatta az egyik budai épü­letben lakó g­r. A­n­d­r­á­s­s­y­t. A király ő Fel­sége egy óránál tovább időzött a külügyminiszternél. Ő Felsége a király innen a kir. palotába ment, s délben Turn-Taxis h­erczeg kíséretében rókavadá­szatra indult. (Ringelsheim báró erdélyi főhad­­parancsnokról) a »Bud. Corr.« alapján ma azon hirt hoztuk, hogy a hadügyminisztériumban tartandó tanácskozásra Bécsbe hivatott, s ez alka­lommal a titkos tanácsosi esküt is leteszi. Ez a hir mint a »P.Lt.« írja, hazugság. A báró már két héttel ezelőtt letette az esküt, s négy nap óta Budapesten időzik. Nem kapott meghívást Bécsbe, s a hét végén egyenesen Nagy-Szebenbe utazik vissza. (Belgrádból) Írják nov 13-ról: A czár moszkvai beszéde itt természetesen mély benyomást gyakorolt. A kormányt és a katonai köröket a czár nyilatkozata szerfölött leverte. Habozás nélkül be­vallják, hogy a szerb miliczia működése valóban nem elégíthette ki Oroszország várakozását. Az oroszok kétségkívül Kara Györgyre és Obrenovics Milosra gondoltak, kik a török­ spahikat,a dahijákat és janicsá­rokat fegyveres parasztokkal kergették ki Szerbiából. A hatvan évi béke a nemzet harcziasságának sokat ártott; oly nemzedék született, mely a hajdani juna­­kok vitézségét meg sem közelítheti. De mégsem áll az, mintha az eke mellől harczra szólított »seljazik«, (pórok) egyáltalán nem tüntet­ték volna ki magukat. Csak Lesjanin tajcsári harczaira kell mutatnunk, hol kezdetben orosz ön­kény­­esek nem vegyültek az ütközetbe. Julius hóban oroszok még eltűnő csekély számmal voltak a szerb hadseregben, s mégis ez a hónap az, mely a szerb fegyvereknek annyi diadalt szerzett. Nagyon termé­szetes tehát, hogy a czár nyilatkozata itt rosz­vért szült, s erősen fájlalják, hogy e nyilatkozat épen Oroszországból került ki. Csernojeff beszéde a hazá­jukba visszatérő orosz tisztek lakomáján némi feltű­nést okozott Belgrádban. A tábornok egy helyen oda nyilatkozott, hogy Oroszország a szerb néppel szemben csak hiányosan teljesítette kötelességét. De a­ki tudja, mily hangon beszélt az orosz diplomat­a a háború előtt, kénytelen lesz bevallani, hogy Szerbia joggal nem várhatott segélyt Oroszországtól. Tény, hogy a háborút a czár akarata ellenére kezdték. Lehet különben, hogy Cser­nojeff nem a hivatalos Oroszországra czélzott, melylyel épen nem áll valami jó lábon. Ez okozhatja azt is, hogy a tábornok oroszországi útját még mindig halogatja. A porta kívánsága, hogy a demarcationalis vonal az Ibarnál vonassák, itt jogos ellenzésre talál. A szerbek Prokuplje, Kursumlja és Mitrovicza irányában 8 órányira benyomultak­­-Szerbiába. Nyu­gaton a szerbek Sjenicza és Nova város közt áll­anak Jogszerű tehát, hogy e positiókat a porta tisztelet­ben tartsa, ha egyszer az úti possideu­s elve szolgál alapul. A jelen viszonyok közt talán nem érdektelen az a hír, hogy a második angol meghatalmazott, lord Salisbury egyik unokaöcscse a szerb hadseregben kapitányi rangban szolgál, s már több alkalommal kitüntette vitézségét. ORSZÁGGYŰLÉS. a «.cp v t scionjiz mese iioy. 17. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Horváth Gyula, Gullner Gyula, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Széll Kálmán, Perczel Béla, Trefort Ágoston, Szende Béla, Péchy Tamás, Bedekovics Kálmán. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ész­revétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Zalányi János maros­­vásárhelyi lakos kérvényét Warring testvérek ellen 25,637 követelése tárgyában. Bemutatja továbbá Báló Péter makói lakos kérvényét az uzsora­törvény helyreállítása iránt; végül Szűcs Gyula, Lukács és társai budapesti egyetemi polgároknak, mint a budapesti két egyetem polgárai megbizottai­­nak kérvényét a budapesti cs. török consulnak fák­lyásmenet rendezésének engedélyezése iránt. A kérvények a kérvényi bizottsághoz utasit­­tatnak. A zágrábi kir. törvényszék J­a­k­i­c­s Antal orsz. képviselő mentelmi jogának felfüggesztése iránt tett kérvényét visszavonja. A mentelmi bizottsághoz utasittatik. F­u­n­­­á­k Sándor Bács-Bodrog megye tovariso­­vai. — Baranyi Ferencz Biharmegye margitai, A term. tud. társulatból. (Szakülés, nov. 15-én.) A term. tud. társulat ezen szakülésén elő­ször is L­óczy Lajos tartott felolvasást a barát­falvi barlangról. Az illető barlang Rózsa­hegy közelében fekszik s abban Lóczy ur ásatásokat tett. A leletek a következők: Találtatott legalább 48 embertől származó csont, melyből csak apróbb ré­szek, mint kéz-, ujjcsontok hiányzanak, és 30 száza­lék gyermektől való. Legtöbb a fél­karcsont és így általában a végtag. A tíz emberi koponya­csontok jobbára töredékek; alsó állkapocs van 27 darab, 8 felnőtt egyéntől, kettő csecsemőtől, stb. 16—20 éve­sektől. Csigolya- és nyak­csont 26 ; hátcsigolya 107 ; ágyékcsigolya 82. Az állatmaradványokból egy ökör csontmaradványa, egy szarvasagancs­ darabja és foga (?), továbbá őz, kutya, sertés töredékes vázai, egy medve közép kézcsontja, s egy lud-féle állat mellső kulcscsontja. A cseréptöredékek durvák, kova és mészpárdarabok finomabbak kova-szilánk egy alsó emberi állkapocsba beforradva; réz és bronz sodrony és egy réz tekercs néhány kapocs fibulával, s egy barna vas darabka. E leletek között legérdekesebb egy meglehetősen ép koponya, melyet felolvasó Schaffhausen bonni tanárnak küldött meg a kitől a következő vélemé­nyezést vette : »Bonn, nov. 8. 1876. A nekem átadott koponyát a liszkovai barlangból,melynek csak hom­lok- és arczcsontjai az (alsó) állkapocs nélkül vannak egy öreg finn koponyának tartom, mint melynek jellemző tulajdonául a koponya kicsiny, kerek alak­ját, a rövid felső apró fogakkal bíró állkapcsot, e ke­rek fog-ivet, a lapos vnny­boltozatot, a sima őr­tövet, melyben a crista nasalis hiányzik és a kétgyökerű első zápfogakat tartom. Ezen tulajdonságokat leírják a skandináv kősirok kicsiny, kerek koponyái, melyek hogy megegyeznek a lapp vagy a­ finn typussal, Wir­­chow ellenében föntartom. A régi lapp-koponyákon ezen jellegek gyako­­riabbak, mint a mostani lappokén. Ezek egy oly lapp, vagy finn koponyán is megvannak, mely az ár­terület egy igen régi folyam lerakodványain t. i. a Lippe folyó régi ágyában Hamm mellett, Westfaliá­­ban találtatott. Ez és a magyar koponya arczkifejezéseikben nagy hasonlatossággal bírnak. Az orr­csontok, az orr­nyílás, az arczcsontok és szemüregek alakja igen megegyező; mindkettőnél a fönnemlített jellegek együtt vannak. A magyar koponya a föltalálás körülményé­nél fogva a bronzkorba lesz helyezendő. A barlang előrészében lakás, hátrészében temetkező helyül szol­­gálhatott. A felső álkapocs megjelölt képződése más mos­tani mongol fajnál is megvan, a kalmükoknál, de ezek koponyái nagyobbak és durvább alkatúak és­ némely kezdetleges jellegek, mint a két gyökerű elő zápfogak, hiányzanak. A koponya egy felnőtt emberé lehetett; a záp­fogak utolsói kihullottaknak látszanak és részben cseppkővel boritvák; az orr­csontok közepett egybe­olvadtak.« Ez értekezésre Hunfalvy János több meg­jegyzést tett, mire a szakülés véget ért. — Mike Bálint Csikmegye csiksomlyói választóke­rületben megválasztott képviselők végleg. — Faze­kas József Tolna megye színi és Korodi La­jos Brassó városa választókerületében megválasztott orsz. képviselők pedig a szabályszerű 30 nap fen­­tartásával igazoltatnak. Funták Sándor és Farkas Lajos a IV-ik, Korodi Lajos az V-ik, Bárányi Fe­rencz a VII-ik és Mikó Bálint a Vil­. osztályba so­roztatnak. Teleszky István benyújtja az igazságügyi bizottság jelentését a békebíróságokról szóló­­javas­­lat tárgyában az ah­hoz csatolt különvéleményekkel együtt. A törvényjavaslat az osztályokhoz utasíttatik. Kihirdettetik a múlt ülésben a Il-ik bíráló bizottság egy tárgyára beadott szavazás eredménye, mely szerint B­o­d­a József 161 szavazattal megvá­lasztatott. Harmadszor felolvastatik és végleg elfogadta­­tik az 1874. XXXIII. t. sz. pótlásáról szóló tör­vényjavaslat. A végleg elfogadott­­javaslat hason alkotmá­nyos tárgyalás végett átküldetik a főrendiházhoz. A képv. ház octóber és november havi költség­­vetése változatlanul megszavaztatik. A ház pénztá­rának bemutatása a September és október havi ki­adásokról tudomásul vétetik. Boda József a Il-ik bíráló bizottság megvá­lasztott tagja leteszi az esküt, melyet a ház tagjai állva hallgatnak meg. Következett a Helfy indítványának indo­kolás végetti felvétele a szent-ágotai és bá­rándi bérletekre nézve. Helfy Ignácz indokolja a fehér megyei alapít­ványi javak bérbeadása tekintetében beadott indít­ványát. Helfy azt indítványozta, hogy küldjön ki a ház öt tagú bizottságot a sz­­ágotai és bárándi bér­let megvizsgálására s ez még a folyamatban levő bérleti szerződések lejárata előtt tegyen jelentést. Ezen indítványát azért terjesztette be, mert úgy lát­ja, hogy nem elkülönzötten áll a szóban forgó bérle­tek ügye, hanem az az általában követett rendszer­nek csak egy példáját képezi. Röviden előadja a szó­ban forgó bérlet ügyét. 1867-ben és 68-ban lejárt a fehérmegyei szentágotai és bárándi alapítványi jó­szágok bérlete. Ezen jószágokat bírták körülbelül 21—22 éven át a Szitányi testvérek és Splé­ny i­s. A bérlet lejárta után az alapítványi jószá­gok nyilvános verseny utján más két bérlőnek ki­adattak és pedig mint ez ezelőtt szokásban volt, 9 esztendőre. A bárándi birtokra nézve az uj bérlet lejárt 1. évi novemberben, a másikra nézve le fog járni 1877. octoberben. Különben a kormány kéz alatt, magán után megújította a bérleti szerződést és pedig nem 9, hanem 18 évre, és pedig oly feltételek mellett, hogy­­ ooan a 1/2—3V3 frtot fizet holdanként, mert a bérösszeg többi része felmegy adóra. Szóló tüzetes értesítést kívánt szerezni ezen ügyről s ezért elment a közoktatási minisztériumba, hogy a szerződést megláthassa. Ott egyik tanácsostól a másikhoz küldték, míg végre ráakadt azon taná­csosra, kinél a szerződésnek lenni kellett volna. E tanácsos azonban azt mondta, hogy a szerződés a miniszternél van, ki azt tanulmányozza. (Derültség a szélső balon.) Szóló várt hosszú ideig a minisztéri­umban, s ekkor azon választ kapta, hogy miután a miniszternek szüksége van a szerződésre, azt sajná­latára nem mutathatja meg. (Derültség a szélső ba­lon. Mozgás.) úgy látszik, hogy a miniszter féltette e gyermekét a szenvedéstől, azért nem mutatta meg. Ezúttal két dologra akar reflectálni. Az egyik az, hogy a bérlők egyike a szabadelvű kör tegnapi tanácskozásában valótlannak jelentette ki szóló azon állítását, hogy Zichy Nándor gr. azon vidéken kö­rülbelül 8 írtért adta bérbe egy birtokát. Ez, azt mondá, annyira nem igaz, hogy ugyancsak Zichy egy másik birtokát ő neki ajánlotta holdanként 4 írtjával. Ez, azt hiszi szóló, csak az ő állítása mel­lett bizonyít, mert ha a rajtai birtokért 4 ftot mernek kérni, akkor a bárándi és szent­ágotai birtokokért legalább is 14 frtot lehet kérni. A miniszter azon érvére, hogy az említett birtok

Next