Pesti Napló, 1878. december (29. évfolyam, 291-316. szám)
1878-12-01 / 291. szám
páczió folytán teherbeli öregbedést kell várnunk : jóformán igazolva lesz az a számítás, mely 40 millióra teszi saját államháztartásunkficitjét. Ámde az okkupáczió költségeiből az itt közlött kiadások közt egy garas sem foglaltatik, pedig köztudomásra van, hogy az október végéig elköltött 81,7 millió legnagyobb része a június vége és augusztus 20-dika közt végrehajtott két rendbeli mozgósítás folytán vétetett igénybe. Ama kerek számban 82 millióból reánk 25,7 milió esik, és nem sokat mondunk, ha 18—20 millióra teszszük az okkupácionális költségekben való részesedésünket a III. évnegyed alatt, így egész kiterjedésében számba véve ezen évnegyed hiányát, melyet idegen pénzzel kellett fedezni, azt tulajdonképen 36 — 37 millióra kell tenni. A kimutatásokat alantabb közöljük s lesz alkalmunk azokra még visszatérni. Az osztrák delegáczióból. — nov. 30. A hirt, hogy az osztrák delegáczió ellenzéke körében szakadás állott be, a N. Br. Pr. határozottan alaptalannak nyilvánítja. A pénzügyi bizottságban az ellenzék 14 tagja a legteljesben összetart s az általuk tett s teendő kérdések előleges megállapodások eredményei. Az osztrák ellenzék határozottan akarja megtudni, hogy mi a czél az okkupáczióval ? Ezt kérdezték ma az egyes szónokok; a vita holnap folytattatik, hogy e körülmény minő befolyással volt azon ellentállásra, melyre hadseregünk talált. Az okkupáczió czéljai most illetékes formában kifejtettek előttünk, de nem mondatott meg, hogy e czélok csak addig tekinthetők elérteknek, amíg az okkupáczió tart. Szóló nem tartozik azok közé, kik azt hiszik, hogy egy ily rég elkészített politikát a diadalmas hadsereg azonnali hazahívása által helyre lehet ütni, amoit igen naiv szempontnak kellene tekinteni. De miután az annexió perborreskáltnak mondatik, az okkupáczió csak ideiglenes rendszabály lehet: fontos volna megtudni, hogy a kormány az okkupáczió megszüntetését minő feltevéshez tartja kötöttek. Ha e két pontra nézve felvilágosítás adatnék, ez lényegesen hozzájárulna a helyzet tisztázásához. Demel: A külügyminiszter úr nyilatkozatai után, fájdalom, fel kell tennem,hogy utóvégre is a most megszállva tartott tartományok annexiója forog szóban és pedig azért, mert Ausztria-Magyarország csak így nyer Szerbiával és Montenegróval szemben domináló állást elannyira, hogy nincs ráutalva a kisállamok jóakaratára. Ez államok az uralkodó áramlat daczára eddig egész korrekte viselték magukat, com bátor ők domináló állásban vannak Ausztriával szemben, ha Bosznia és Herczegovina nincsenek emennek hatalmi sfaerájában. Ő exczellencziája világosan kimondta, hogy egy nagy állam csak akkor lehet kis államokkal jó viszonyban, ha meg van arról győződve, hogy e kis államok neki nem árthatnak. E nézetnek természetesen, úgy látszik, az a háttere, hogy az ily kis államok a monarchiában olyféle öszszeköttetési szálakat találhatnak, melyek az állami érdekbe ütköznek. Ő exéziája úgy véli továbbá, hogy Dalmáczia elvesztése, ha a megszállt tartományok nincsenek Ausztria-Magyarország hatalmában, csak idő kérdése, mert Dalmáczia mint partvidék csak úgy védhető és csak úgy védhet, ha a szomszéd föld nyugodt, így tehát ismét nem szabad a megszállt tartományok feladására gondolni, nem is tekintve azt, hogy a Balkán-félszigeten uralkodó viszonyok mellett okkupáczióval felhagyni nem lehet, mert a megszállt tartományokban sokkal roszabb viszonyok állnának be, mint hogyha az okkupáczió elmaradt volna. Ezek megfontolása, fájdalom, ismét azon eredményre juttat, hogy az annexió látszólag elháríthatlan politikai perspektíva. Azt hiszem, excziája e perspektíváról ma már ezen vagy amazon értelemben annál is határozottabban nyilatkozhatnék, mert saját nyilatkozata szerint az a politikus, ki nem képes bizonyos eseményeket elkerülhetlenül előrelátni és az állam érdeke szerint alakítani — el van veszve. Az exposé egy további érvelése a mellett szól, hogy kilátás van a megszállt tartományok annexiójára. Ezen érv az, hogy az okkupáczió által biztosítva van a jövőre az osztrák érdekeknek erélyes defenzív védelme. Ez érvelésnek természetesen csak az a feltevés szolgálhat kiindulási pontul — az exposében nincs róla szó, de én csak úgy bírom elképzelni — hogy feltehetni vélik, miszerint Oroszország vagy be fogja érni a keleti Balkán tartományok assimilácziójával, amennyire az a berlini szerződés értelmében, vagy ennek datára hatalmában áll; ez Ausztriát, miután a Balkán félsziget nyugati részeiben annyira előre tolta pozícióját, amelyet egyébiránt izoláltnak tartok,nem nyugtalanítaná; vagy Oroszország a berlini szerződés ellenére oly kombinácziókat teremtene, vagy igyekeznék teremteni, melyekkel szemben Ausztriának — persze kissé elkésve — állást kellene foglalnia. Akkor beállna az eset, mely ellenében az exposé véleménye szerint — Bosznia és Herczegovina megszállása végleges, erélyes védelmet szerzett az osztrák érdekeknek, mert a megfigyelés szempontjából e pozíció előnyös még azon lehetséges esetre is, ha Oroszország, mely azt hiszem, nem a Balkánt, hanem Konstantinápolyt tűzte ki magának czélul, támadólag lépne fel Szambul ellen, amidőn persze nemcsak Konstantinápoly közvetlen védőivel,de Angol- és Franczia országokkal is hosszú súlyos harczot kellene folytatnia. Mindezen érvek, amennyiben a politikusok komolyaknak tekintik, a megszállt tartományok annaxiójára utalnak, melyet én speczifikus osztrák szempontból mint hazafi a monarchia nemzetiségi és legfontosabb közjogi belviszonyaiban előidézendő változás miatt mód felett sajnálok és minden erőmmel meggátolni szeretnék. Végül szóba kell hoznom ő exoziájának zárszavait, melyeket — bocsánat a kifejezésést — megfoghatlanoknak találtam. Remélem, ennek csak magam vagyok az oka, de ez a végmegjegyzés is okvetlenül az annexióhoz juttat, amelytől annyira tartunk. A miniszter úr ugyanis ezt mondá : Bosznia és Herczegovina okkupácziója a berlini szerződés keresztülvitelének kardinális kérdése és az okkupáczió nélkül nem lehetséges a szerződés foganatosítása. Ha ez így áll, amire nincs indok, akkor ezen állítás összefér azon nyilatkozattal, hogy Bosznia és Herczegovina okkupácziója által elháríttatott egy elkerülhetetlen háború.Nem kutatom, mikép jut Ausztria ahhoz, hogy saját költségén létesítse az eszközt, mely lakosságának folyvást növekedő aggodalma mellett az európai békét biztosítsa és megóvja, holott ugyanaz a kongresszus,mely ily terhet hárított Ausztriára, nem akarta kimondani az európai hatalmak garancziáját a berlini szerződés végrehajtására, midőn Oroszországnak ez iránti indítványa Ausztria által mérsékelt formában Németország hozzájárultával szavazás alá bocsáttatott, így tehát senki sem vonhatja kétségbe, hogy ezen utóbbi fejtegetés szerint is az okkupáczió annexióvá fog válni, mert a berlini szerződés foganatosítása és az állítólag ez által elért európai béke csak így biztosítható tartósan. Az annexió iránti aggodalmakat annál is inkább szeretném, ha szétoszlatnák, mert ki kell jelentenem, hogy a küszöbön levő annexiót mától fogva nyíltan hirdetettnek látom. Teuschl: Elsősorban reflektálok ő excziájának azon nyilatkozatára,hogy Bosznia és Herczegovina annexiója nem szándékoltatik. Őszintén bevallom, hogy ily feltevés mellett az okkupácziót nem értem; az annexiót még érthetném, de az okkupácziót, melynek meg kell szűnnie, minden irányban veszélyesnek tartom. Ama tartományok politikailag és gazdaságilag el vannak hanyagolva, hogy ott kulturélet fejlődjék, intézkedéseket kell tenni, támogatni ama népek tevékenységét. Az mindenki előtt világos, hogy minő pénzügyi eszközök szükségesek erre, és mily nyomasztó azon érzet, hogy költünk és nem tudjuk kiért. A miniszter úr panaszkodik, mert szemére vetették, hogy nem kellő időben történt az okkupáczió. Erre nézve nem nyilatkozhatom pozitíve, mert nem ismerem tüzetesen az illető tárgyalásokat. De egész objektíve megjegyzem, hogy az akciót későn is, korán is kezdtük. Későn azért, mert korábbi pillanatokban valószínűbb lett volna a békés megszállás, és korán, mert későbbi időkben az események előreláthatólag olyanok lettek volna, hogy ott csakugyan mint békeszerzők jelentünk volna meg, holott most az összes fajok gyűlölnek bennünket. De mi okozta a helyzetet ? Ő excziája utalt a boszniai és herczegovinai felkelésre, és arra, hogy ez fontos eseményeket fog maga után vonni. Ha Törökországra bízták volna, végezett volna a felkeléssel, de midőn észre lehetett venni, hogy hatalmas tényezők támogatják a felkelést, nem lehetett kételkedni annak hordereje iránt. Sajnálattal mondom ki, hogy nekünk is voltak oly hajlamaink, mintha támogatnék. Mentség ugyan, hogy a boszniai mozgalmat a monarchiánkban élő fajrokonok milliói rokonszenvvel üdvözölték, de annyi bizonyos, hogy e támogatás elősegítette a felkelés terjedését. Álláspontom az, hogy monarchiánk nem maradhat passzív, ha a Balkán félszigeten változás történik, de ezen álláspont nem fér meg a berlini mandátummal. Jobb szerettem volna, ha Ausztria-Magyarország önállóan lép fel és nem fogad el mandátumot, melynek végczéljai ingatagok és kétesek. Szónok Andrássy azon nyilatkozatával szemben, hogy a berlini szerződés a békét biztosítja, kijelenti, hogy semmi sem helytelenebb, mint e gondolat. Szóló mindenütt csak veszélyt lát és a mandátumban nem látja a békét. Schaup: Ha jól fogtam föl a miniszter fejtegetéseit, azt akarta velük bebizonyítani, hogy politikájának czélja eredetileg nem Bosznia okkupácziója vagy annexiója volt; de hogy a berlini mandátum átvétele volt azon alkalmas eszköz, mely bennünket nagyobb áldozatoktól megóvhatott Szónok azonban tudna számos tényt idézni — természetesen nem a vörös könyvből — melyek a miniszter minden egyes állítását megdöntik. Arra az állítására, hogy az okkupáczió föltétlenül szükséges volt, szónok nem is bír felelni, már azért sem, mert e pontban a miniszter nyilatkozatai nagyon hézagosak. Talán be lehetett volna az okkupáczió szükségét bizonyítani, de ez ma nem történt. Egyébiránt mindez mellékes. Sokkal fontosabb az, hogy az osztrák politikában gyökeres változás állott be. Ha előbb nem is volt e politika czélja az annexió, a miniszter mai nyilatkozatai után kétségtelen, hogy ma már az annexió politikájának fő czélja. De hogyan lehet ezt a berlini szerződéssel összhangzatba hozni, azt szónok egyáltalán nem értheti. Ez a politika megsértése a berlini szerződésnek s ezzel a többi hatalmakat magunk csábítjuk reá, hogy érdekeink ellenére ők is megsértsék ama szerződést. Kuranda : A külügyminiszter által megvilágítandónak állított három pont utolsója azon kérdés volt, vajjon az okkupáczió nem történhetett volna-e előbb vagy később, vagy más politikai viszonyok között. E kérdés fejtegetésénél elmulasztó felvilágosítást adni nekünk aziránt, várjon Törökországgal a konvenczió létrejötte esetében nem lett volna-e az okkupáczió kevesebb költséggel s különösen sok kiontott vér megkimélésével végrehajtható. Jogosult ennélfogva azon kérdés : minő nehézségek hiússták eddig meg a konvenczió létrejöttét ? S azon további kérdés is : miben áll a Novi-Bazarra vonatkozó konvenczió ügye, s szándékozik-e a kormány egy ily megegyezés létrejötte után az okkupácziót tovább folytatni. Egy harmadik laikus kérdést fűzök ezekhez. A novi-bazari vilajet tudvalevőleg a szomszédai Szerbia és Montenegro által leginkább fenyegetett pont. Ha tehát e leginkább fenyegetett területen Ausztria elégségesnek tartja a katonailag fontos pontok megszállva tartását, miért nem szorítkoznak Boszniában is csak ily fontos pontok megszállására, ha már az okkupáczióhoz ragaszkodnak ? Ez mindenesetre megapasztaná a költségeket, s a nagy nehézségeket, melyeket Ausztria alakulása s a két államfél alkotmányjogai támasztanak s ily alapon Törökországgal is könnyen létesíthető lenne a konvenczió. Neuwirth : A súlyos konfliktusoknak, melyek az országot nyomják, súlypontja az annexió iránti aggodalmakban rejlik, melynek következményeit Ausztria nem viselhetné el. Ezért kérdem a külügyminisztertől, mi hát a czél ? Jogosulttá teszik e kérdést különböző jelek, s a nyerendő választól függ szavazatom. Nem szólok arról, hogy az okkupárt tartományok számára már teljes polgári kormányzat rendeztetett be. Azt is csak futólag érintem, miként a vörös könyvből csak azon egy vezéreszme tűnik ki, hogy a külügyminiszter külföldön levő hivatalnokai — hivatkozom p. b. Haymerle-nek Rómából, f. évi márcz. 2-áról kelt sürgönyére — sokat tudnak jelenteni az annektálandó területen az annexio mellett uralkodó hangulatról, ami alig történnék, ha ezt a Bécsben létező politikai eszmékkel összhangban levőnek nem tudnák. Súlyt kell azonban fektetnem egy jelentékeny szimptomára mely nemrég itt a magyar fővárosban merült fel. Értem a herczegovinai küldöttség fogadtatását s annak feliratát, melyben a herczegovinaiak császárunkhoz mint uralkodójukhoz szóltak, neki alattvalói hűséget ígértek s a monarchia többi népeivel való közösséget emlegették. Ily komoly szimptomákkal szemben azon kérdés is előáll, vajjon csakugyan elkerülhetlen ténynyé fejlődjék-e az annexió, s vajon, miután a berlini kongresszus önálló Romániát, Bulgáriát, Szerbiát és Montenegrót alkotott, nem lehet-e külön Boszniát is aként konstituálni, hogy azon domináló politikai s gazdasági befolyás, mely Ausztria-Magyarországot legalább a Balkán-félsziget nyugati oldalán feltétlenül megilleti, e formában is állandóan biztosíttassék ? Ez eszme megvalósítása annál kevesebb nehézségbe ütközhetik, mert a külügyminiszter szájából hallottuk, mily nagy volt a monarchia képviselőinek befolyása a berlini kongresszuson. E befolyás egyébiránt legalább gazdasági tekintetben nem épen szerencsésen érvényesült. Bizonyítja ezt a berlini szerződés 37. czikke a Szerbiával való kereskedelem-politikai viszonyok tárgyában. Romániában a fennálló kereskedelmi konvenczió alapján nincs egyéb keresni valónk, mint a többi nemzeteknek, s ugyanez áll Bulgáriáról. De legalább a Balkán-félsziget nyugati része feltétlenül beillesztendő lett volna, valamint politikai, úgy gazdasági hatalmi siaeránkba. E helyett azonban azt mondja a berlini szerződés, hogy az ezen országokkal való kereskedelmi öszszeköttetéseken mi sem változik. Igaz, hogy újabb megegyezés létrejöttéig tartja azokat fenn, de e fenntartás minden államra vonatkozik. Szerbiával való praelimináris szerződésről beszélnek ugyan, de a mi pozíciónknak a Balkán-félsziget e részén egyedül felelne meg, az illető államokkal való vámegyesülésről szó sincs a berlini szerződésben, s nem is jutott arról semmi tudomásra. Ezért kérdem: minő kereskedelem-politikai s gazdasági czéljai vannak a külügyminiszternek a Balkán-félsziget nyugati államaira vonatkozólag, s mennyiben remélhetni a monarchia érdekeit biztosító vámegyesülést azon államokkal ? Bareuther csupán azon benyomást kívánja előadni, melyet reá a külügyminiszter előterjesztése gyakorolt. E benyomás pedig abban áll, hogy úgy látszik, Bosznia okkupácziója egyértelmű az annexióval, amennyiben a külügyminiszter kijelentette, hogy ha a monarchia nem foglalta volna el e két tartományt, a dalmát tengerparti rész elvesztése csak idő kérdése lenne, pedig szerinte csak egy négyszögmértföldnyi terület elvesztése az egész monarchia fennállását kérdésessé teszi. Úgy látszik tehát, hogy a monarchia állandóan be akarja magát szállásolni ama két tartományba. A kérdés már most csak az, vájjon a monarchia képes lesz-e ezen állását ott fenntartani s nem-e az fog talán egyszerre csak megtörténni, a minek ellenkezőjét akarta a külügyminiszter, vagyis kényszerittetni fog a monarchia, hogy ama tartományokból kivonuljon. A monarchia e tekintetben sokkal szomorúbb eseményekre utalhat, semhogy a jelzett eshetőség felett kételkedni lehetne. Maga a berlini szerződés fog erre alkalmat Az osztrák delegáczió pénzügyi bizottságának mai ülésében — mint már esti lapunkban jelentettük — gróf Andrássy Gyula előterjesztette expozéját, melyet a mellékleten egészterjedelmében közlünk. Criskra: Miután a miniszter azt kívánja, hogy összpolitikája legyen a delegáczió ítéletének tárgya , nem elég, ha csak az eddig befejezett tényekkel számolunk ; háttérbe szorul azon kérdés, hogy az okkupáczió korán vagy későn foganatosíttatott-e és hogy helyesek voltak-e az eszközök. Sokkal fontosabb lesz megtudni azt, hogy már most mi történjék. A kormány kijelentette ugyan, hogy eleinte ellenezte az annexiót, de a miniszter fejtegetései után, úgy látszik, hogy ez az annexió a jelen kormány legközelebbi czélja és így az a kérdés támad, hogy tekintve állami viszonyainkat, miképen szándékozik az annexiót keresztülvinni. Ama tartományok a monarchia ezen részéhez vagy a másikhoz csatoltatnak-e, vagy a közjogi kapcson kívül önálló helyet fognak-e elfoglalni. Én tehát a következő kérdést vetem fel: meddig tartson az okkupáczió?Szándékában van-e a kormánynak az annexió? Ha igen, minő állást fognak ama tartományok a monarchiában elfoglalni ? A monarchia ezen vagy amazon részéhez csatoltatnak-e, vagy önállók lesznek-e közös fejedelem alatt? Russ: A miniszter úr kikerekített előadása a bizottságnak aligha mondott valami újat, kivéve tán azt, hogy Samarakoff missziója, mely eddig mindenkor eltagadtatott, most beismertetik. Becsesnek és elismerésre méltónak látszhatik azon nyilatkozat, hogy a kormány mosts ép úgy perhorreskálja az annexiót, mint két évvel ezelőtt. De mielőtt ki lehetne mondani a nyomós végítéletet egy rég előkészített nagy akció felett, ki kellene pótolni az előadás hézagait. A berlini jegyzőkönyvekben megvan a kommentár a békeszerződés 25. czikkéhez, mely az első bekezdésben Ausztria-Magyarországra ruházza a mandátumot Bosznia és Herczegovina megszállására és jogokat ad neki a novi-bazári vilajetben; továbbá a második bekezdésben kimondja azon fenntartást, hogy a monarchia megegyezik Törökországgal a részletek iránt. A jún. 28-án hozott határozat a mandátumot illetőleg érvényessé vált a török meghatalmazottaknak július 4-iki hozzájárulása által, melyben elismertetik a fenntartás: de s’ entendre directement avec le cabinet de Vienne a cet égard. Ezen konvenczió nem köttetett meg, így tehát elsősorban kívánatos volna megtudni, hogy minő okok miatt maradt el a konvenczió, és Jos Oszmanli, a porosz Fekete-sas, az osztrák Aranygyapjas, az olasz Szent Móricz s a franczia Becsületrend csillagai és szalagjai a velök járó összes egyéb rendekkel s Európa egyéb hasonló jelvényeivel ott díszeleghetnek mellén és öltönyén, ha neki úgy tetszik, vagy ha az udvari szertartás úgy parancsolja. Egykor a budai királyi várban egy udvari ünnepély alkalmával, hol Lipót bajor herczeg is jelen volt, báró Sennyey Pál nagy figyelemmel szemlélte azt az egyetlen egy rendcsillagot, mely Andrássy mellén csillogott és sehogy sem ismeré föl, miféle rend lehet az. Oda fordul egy miniszterhez s kérdi tőle a rendcsillag mivoltát. »Bit én nem tudom — felelt a miniszter — kérdezd meg magát Andrássyt.« Sennyey nem rost, odafordul Andrássyhoz. »Ez barátom — felel Andrássy — a Szt-Hubert rend nagy csillaga. A bajor király egy postával küldötte meg ő Felségének és nekem. Ő felsége mosolyogva fordult hozzám : »no gróf, gratulálok, ma minket egyforma szerencse ért.« »Könnyen beszél felséged — felelém — felséged egy arany gyapjas rendet ad érte s azsal quitt, nekem pedig ki kell fizetnem a nyolczezer forintot, a mi érte jár.« A fölség mosolygott. »Majd segítsünk rajta« mondás kieszközölte a dij elengedését, így jutottam a »Szent Hubert rendhez.« Sennyey báró nagy figyelemmel vette tudomásul a históriát. Hogy Andrássy nagy szónok-e, vagy csak érdekes szónok ,a fölött sokat lehet vitatkozni. Annyi bizonyos, hogy szellemessége közmondásos a kontinensen. Mikor közös külügyminiszter lett, politikáját a »kötött marsruta politikájának« s mikor a keleti kérdés szőnyegre jutott, »esetről-esetre való politikának« nevezte. (Zichy Ferencz konstantinápolyi nagykövet pedig egy kis lapsus linguaevel ez utóbbit úgy fordította le : »esésről esésre való politika.«) Mikor Mihály szerb fejedelmet meggyilkolták s a fejedelemség ügyei egy kormányzó tanácsra bízattak, ekként nyugtatá meg a keleti kérdés miatt aggódó fejedelmünket : »Legyen nyugodt felséged, soha sem láttam árvavagyont gondnoki kézen szaporodni.« Gorcsakoffal való barátságát ekként jelző : »Ha valaki engem mélységbe akar lökni, legjobb vele karonfogva mennem.« Ha politikájának homályossága felett töprengett a delegátusok tömege, azzal állott elő : »Inkább önök töprengjenek, mint én.« Ha diplomácziájának titkait szolgálták, azzal üté el a dolgot: »A kártyában nem a gibiczek kedvéért játszom.« Ha szemére hányta Kuranda, hogy az események nem úgy következtek be, miként előre mondá, így felelt meg neki : »Nem vagyok leveli béka, hogy az időjárást megjósoljam.« Mikor fiát f.évi augusztusban, elküldte Boszniába ezt írá egy budapesti jó ismerősének : »Hadd hozza helyre a fiú azt karddal, mit az apja elrontott tollal.« szolgáltatni. Ugyanazon hatalmak, melyek a monarchiának a rend és nyugalom helyreállítása czéljából adták ama mandátumot, egyszerre csak visszavonhatják megbízásukat, s kijelenthetik, hogy a rend és nyugalom ama két tartományban helyre lévén állítva, a megszállásnak indoka elenyészett. De pénzügyi tekintetben is aggodalmakat kelt szólóban a külügyminiszter előterjesztése. Andrássy maga építészekie hivatkozik, kikről pedig közönségesen tudva van, hogy végszámláik rendesen túlhaladják az előirányzatot. E példát a külügyminiszter hűségesen követte, amennyiben az eddigi költség kétszer annyi, mint az előirányzat volt. A külügyminiszter egy szóval sem említette, mennyibe fog kerülni a két tartomány okkupácziója; az eddigi tapasztalatok azonban e tekintetben nagyon igazolják az aggodalmakat, s szóló nagyon fél attól, hogy az okkupáczió politikája az állam pénzügyi bukását fogja előidézni. Nem osztja a külügyminiszternek azon nézetét sem, hogy az okkupáczió a szláv konföderácziót teszi lehetetlenné. Ausztria-Magyarország annyira el van árasztva nemzetiségi bajokkal, hogy az új elemek csak még szaporítani fogják a veszélyt s a következmény az lesz, hogy a szláv konföderáczió iránti törekvések gyypontja a monarchia területén lesz. Hogy mit fognak szólni ehhez a magyarok, azt úgy hiszi, nem kell magyaráznia. Andrássy azután azon kérést intézi a bizottsághoz, hogy mentse fel attól, hogy az egyes kérdésekre már ma feleljen. Azt hiszi, ezen kérését a bizottság teljesíteni fogja, mert szóló nyilatkozatait azonnal mindenfelé megsürgönyzik. A legközelebbi ülésben felelni fog a hozzá intézett kérdésekre és megjegyzésekre. Ezzel az ülés véget ért. A külügyminiszter óhajára holnap, vasárnap 12 órakor fog a legközelebbi ülés tartatni. Kimutatás a magyar koronához tartozó állampénztáraknál 1878. évi julius 1-től szeptember végéig előfordult bruttó bevételekről és kiadásokról, összehasonlítva azokat az 1877. évi hason időszaki eredményekkel. *) Egyenlő tényezők helyes összehasonlítása czéljából a szőlődézsma-váltságból 481,903 írt 32., krral, valamint a maradvány- és irtványföldek megváltásából 4,455 írt 83., krral eredő 1877. évben még alapszerüleg kezelt bevételi eredmények utólag vetettek fel. Tényleges eredmtey ^ Al 18„ ért eredményrnyel Bevételek 187s. m?. s zembTM12187a mdmér.v évi III. negyedben kedvezőbb kedvezőtlenebb. Egyenes adók......................................................... 23,222.413 33., 24,229.680 16 . , 1,007.266 82., Fogyasztási adók ..................................................... 3,601.981 82 3,015.33059., 586.651 22., Vámkezelési átalányból...................................... 137.886 59 142.634, 79.. . . 4,748 20., Bélyeg................................................................... 1,774.341 33., 1,855.151,82 . , 80.810 48., Jogilletékek........................................ . . . 3.227.061 30., 3.809.109. 94.. . . 582.148 64 Dijak........................................................................ 124.505 05 120.321 10 4.183 95 Fémjelzés.............................................................. 4.346 59., 3.955 58 391 01., Út-, hid- és révvám................................................ 6.590 18 5.439. 951.157 23 Dohányjövedék..................................................... 7,468.117 73., 7,748.76703 . , 280.656 29., Lottójövedék.......................................................... 855.628 29., 905.156] 23 . . 49.527 93., Sójövedék.............................................................. 3,646.089 33 .,706.465] 10.. . . 60.375 77., Államjószágok ..................................................... 1,539.817 20., 1,316.934 15 222.883 05., Államérdek ............................................... . . 1,740.705 46 1,511.006 79., 229.698 66., Bányászat és pénzverés ...................................... 3,952.383 32.5 4,221.895 54.. . . 269.512 22 Államnyomda . ..................................................... 140.003 59 72.942 98., 67.060 60., Államépületek......................................................... 7.886. 51 10.045 09 . . 2.158 58 Államvasutak és gyárak tiszta jövedelme . . . 468.824 42 561.744* 1 2 3 72 . . 92.920 30 Ingó államvagyon................................................ 279.252 33., 238.287 42., 40.964 91 Különféle bevételek................................................ 272.817 22., leg.mo?., 103.696 15 ISSSI ::::::::::: ÍSKS-i «»«.«. « ■ Szőlődézsmaváltság bevételei................................. 492.489 76 *) 481.903 32., 10.586 43., Maradvány- és irtványföldek megváltásából . . 9.887 17., *) 4.455, 83., 5.431 34 . Sorsolási kölcsön bevételei.................................. 136.886 11 156.611 103 . , 19.724 92 Állami lótenyész- intézetek bevételei . . . , 278.363 50., 382.266 95.. . . 103.903 45 Posta . ............................................................... 1,495.261 97., 1,374.429 59., 120.832 38 Távirda.................................................................... 612.592 57., 548.752 48.,____63.840 09 Összesen . . . 55,919.441 68.5 *56,920.016 64., . . 1,000.574 96 v) Egyenlő tényezők helyes összehasonlítása czéljából a szőlődézsma váltságból 790,986 frt 77.sorral, valamint a maradvány és irtványföldek megváltásából 11.625 frt 38 krral eredő 1877. évben még alapszerüleg kezelt kiadási eredmények utólag vetettek fel. Felvilágosítások az 1878. évi julius 1-től szept. hó végéig előfordult állami bevételekről s kiadásokról szóló kimutatás némely tételeihez. »Egyenes adók« 1878-ban kevesebb 1,007.266 frt 82.6 kr. Ezen visszamaradást előidézte azon körülmény, hogy az augusztus hóban előfordult esőzések következtében a termények betakarítása és elkészítése késleltetett, s hogy a termények árai a tavalyival szemben nagy csökkenést szenvedvén, a termelők nagyobb árak reményében terményeiket visszatartották. Minthogy azonban a terményárak már jelenleg is emelkednek, biztos kilátás van arra, hogy az egyenes adók eredményében mutatkozó bevételi kereslelet, az idei jobb termésre való tekintettel — az adóbehajtás szigorúbb alkalmazása nélkül is — legnagyobbrészt még a f. év IV ik negyedében, mindenesetre pedig a jövő év I-ső negyedében teljesen pótoltatni fog. A »Fogyasztási adók«-nál mutatkozó 586.651 forint 225 krnyi bevételi többlet, — a fogyasztási adóvisszatéritéseknek az 1878 évi XIX. t. sz. 2. §-a értelmében 1878. julius 8 augusztus hóra eszközlött leszámolásából Magyarország javára elszámolt megtérítésben találja okát. 1878. évi január 1-től szeptember végéig tesz a bevételi eredmény 10.237.369 frt 74 krt, levonván a fogyasztási adóvisszatéritéseknek 1878. julius s aug. havi leszámolásából nyert 599.772 frt 9 krt, marad 9,637.597 frt 65 krral. Az 1877. évi hasonidőszaki 9,074.173 frt 19 krnyi eredménynyel szemben az idei eredmény 1878. január 1-től szeptember végéig kedvezőbb ,563.424 frt 46 kr. Ezen többlet legnagyobbrészt a szesz- és czukoradóra esik. A szeszadó-többlet az új adótörvény következménye, amint ez a pénzügyigazgatóságok által fölterjesztett havi jövedelmi kimutatásokból is kétségtelenül kitűnik. A czukoradónál mutatkozó nagy bevételi többlet okai ezek: 1. hogy az 1877/g. évi termelési idényben a répatermés igen kedvező volt; 2. hogy a répaczukor-gyárak termelő képessége az 1877/g évi idényre 60°/.-al emelkedett és végre 3. hogy a kérdéses jövedelmi többletben azon összeg is bennfoglaltatik, melyet a nagy-surányi cukorgyár a megelőző évből származó adóhitel tartozására befizetett. A »Bélyeg«-nél mutatkozó 80.810 frt 48 kr, s a »Jogilletékek« czimén mutatkozó 582.148 frt 64 krnyi kedvezőtlen eredmény oka részben az ipar és kereskedelem általános pangásában, a jogügyletek számának csökkenésében és részben azon Tényleges eredmény Az 1877. évi eredménynyel Kiadás 1878. 1877. szemben az 1878. eredmény évi nn. negyedben kedvezőbb kedvezőt_____________________________lenebb A királyi udvartartás költségei....................... . 1.162,234 37 1.162,821 94 587 57 — — Ő cs. és apostoli királyi felsége kabineti irodája . 18,128 49 13,826 97.5 — — 4,301 51., A főrendi- és képviselőház szükségletei................... 22,290 67 316,909 63 294,618 96 — — Közösügyi kiadások...................................... 13.673,386 365 13.797,353 77 123,967 40.$ * — — Az 1849. évtől az 1867. évig tettleg fenállott központi kormány közegeinek nyugdijai .... 74,906 66 82,616 217,709 55 — — Nyugdijak (az illető miniszteri tárczáknál) ... — — — — — — — — Államadósságok, és pedig : Államadóssági járulék...................................... 8.487,117 52 8.359,136 07 — — 127,981 45 Földtehermentesités, és örökváltság .... 2.449,785 35 2.664,811 61 215,526 26 — — Szőlődézsmaváltság........................................... 879,153 17 *) 790,986 77.5 — — 88,166 39.s Maradvány és irtványföldek megváltása . . 10,938 10 *) 11,625 38 687 28 — — Vasúti kölcsön kamatai s törlesztése .... 3.021,203 42.5 2.723,032 46 — — 298,170 96., Sorsolási kölcsön törlesztési járadéka . . . . 612,000 — 612,000 — — — — — Gömöri vasúti kölcsön kamatai s törlesztése . . 250,411 44 299,258 48 48,847 04 — — 30 millió frtos kölcsön kamatai s törlesztése . 346 64 — — — 346 64 54 millió frtos kölcsön kamatai s törlesztése . . 1.515,036 73 1.644,908 93 129,872 20 — — 153 millió frtos kölcsön kamatai........................ 2.645,825 05 2.861,353 84 215,528 79 — — Aranyjáradékkölcsön kamatai........................ 5.409,181 33 1.534,368 31 — — 3.874,813 02 Keleti vasút államkötvények kamatai . . . . 280,740 05. 283,039 71.5 2,299 66 — — 1877. évi kölcsön kamatai............................. 802,280 08 852,878 58 50,598 50 — — 1878. évi kölcsön költségei.................................. 32,574 25 — — — — 32,574 25 Függő államadósságok kamatai........................ 126,661 29 94,382 53.5 — — 32,278 75.5 Vasúti kamatbiztositási előlegek............................. 5.678,379 71 5.935,335 10.5 256,955 39.5 — — Horvát-Szlavonországok beligazgat. szükséglete . . 1.524,254 19., 1.631,090 79 106,836 59.5 — — Fiume........................................................................ 20,133 35 20,449 97 316 62 — — Állami számvevőszék................................................ 30,916 58 29,459 89 — — 1,456 69 Miniszterelnökség ..................................................... 117,712 81., 55,062 30., — — 62,649 91 — Felsége személye körüli minisztérium................... 11,899 71.s 12,527 77.5 628 06 — — Horvát-Szlavon-Dalmát minisztérium........................ 9,657 92 9,620 11 — — 37 81 Belügyminisztérium..................................................... 1.906,886 885 1.823,476 82 — — 83,409 56., Pénzügyminisztérium, éspedig: Pénzügyigazgatás, adóbeszedési és kezelési költségek és nyugdíjakkal együtt............................. 2.614,395 62 2.555,674 24 — — 58,721 38 dohányjövedék........................................... 2.824,314 41 3.040,052 88 215,738 47 — — lottójövedék................................................ 482,390 24., 427,896 54.s — — 54,493 70 lójövedék.................................................... 511,160 08.s 559,146 68.s 47,980 60 — — államjószágok........................................... 789,291 39 573,019 05 — — 216,272 34 államerdők ................................................ 1.093,690 34 1.102,624 91., 8,934 57.s — — bányászat és pénzverés............................. 4.771,412 52 4.866,075 65.5 94,663 13.s —államnyomda . 142,211 15., 132,555 99.5 — — 9,655 16 államépületek . . . ......................... 26,295 06.5 2,847 53 — — 23,447 53.6 különféle kiadások...................................... 87,544 02., 81,097 88.$ — — 6,446 14 földadószabályozási költségek................... 407,434 07., „n1 ... R — — 165,045 66., átmeneti kiadások...................................... 359,178 95.5 $ ’0 dös - — — — Közmunka- és közlekedési minisztérium................... 2.055,156 70 2.848,257 24.s 793,100 54.s — — Földmivelés-, ipar-és keresked. minisztérium . 309,687 78 205,081 56 — — 104,606 22 Állami lótenyészintézetek.................................. 496,657 79.5 561,591 41, 64,933 62 — — ................................................................................ 1.204,392 82 1.244,242 68.5 39,849 86.5 — — Távirda.............................................................. 543,296 37.5 531,018 40.— — — 12,277 97 Vallás-és közoktatásügyi minisztérium................... 953,426 41.5 911,403 59 — — 42,022 82., Igazságügyi minisztérium ........................................... 2.583,238 24., 2.497,705 41., — — 85,532 83 Honvédelmi minisztérium...................................... 1.664,410 96., 1.858,678 12 194,267 15.1 — Összesen . . . 74.393^32 03.5 72.223,371 15.5 — —"J" 2.470,260 88