Pesti Napló, 1879. június (30. évfolyam, 134-157. szám)
1879-06-30 / 157. szám
157. szám, Szerkesztéül irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, Bérmenteteti levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. Budapest, 1879. hétfő, junius 30 A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körül panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. 30. évi folyam. Előfizetési feltételek Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felfitfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó eső napjától futik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a PestiNapló kiadó hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai — Múlt éjjel érkezett. — Pétervár, jun. 29. A belügyminiszter rendelete oda utasítja a falusi hatóságokat és falusi rendőrséget, nyúljon rendszabályokhoz a kósza izgatók ellen, kik álhírekkel az ingatlan vagyon elosztásával lázítják a népet. A pétervári ideiglenes főkormányzó köriratot bocsátott ki a pétervári városi kapitányhoz és Pétervár, Novgorod, Pleskau, Olonecz és Archangel kormányzóihoz, melyben őket utasítja, vennék ki ideiglenesen a nyomdákat törvénysértések esetében a törvényszékek illetősége alól és engedjék azokat a pétervári főkormányzóság törvényhatósága alá. Zára, jan. 29. A nemzeti központi bizottság, az eddig már megválasztott képviselők neveit közli. A vidéki községekben az országgyűlési képviselők: Zara-Beckovacz kerületben : dr.Klari Mihály, Sebenico-Kninben dr. Monti, Spalato-Lesinában Bulat Kajetán dr., Sinj-Imoschi-Makarskában Pavlinovics Mihály, Raguza-Curzolában Pozza Ráfael gróf, Kattaróban a jelöltet még nem tudni. A városokban: Lupuk Antal podesta és országgyűlési képviselő, a másik jelöltet még nem tudni. A legmagasabban adózottak választottja Boretti Haufred gróf. Szerajevo, június 29. Az itteni városi tanács a tiszteletbeli polgárságot megszavazta Würtemberg herczeg altábornagynak és Jovanovics altábornagynak, nemkülönben Rotky és Radovinac udvari tanácsosoknak is. Rotky udvari tanácsos jul. 2-án szabadságra megy. Bécs, június 29. A Montagsrevue egy czikket hoz ezen czim alatt: »kompromisszum a cseh nagy földes birtokokban”, s állítja,hogy a kormány senkivel se alkudozott, hanem a pártok alkudoznak maguk közt. A Montagsrevue rámutat a Rieger és Herbst közti értekezésre, melyről még eddig semmi eredményt nem tudhatni. A gráczi és st.-pölteni programmok indították arra a csehországi szabadelvű nagybirtokosokat, hogy kompromisszumra lépjenek az államjogi érzelmű pártfelekkel és az összes cseh nemességet emlékeztették konzervatív missziójára, sőt még a kormányt is konzervatívnek akarják feltüntetni. A kormány ugyan nem fog reakczionárius politikát űzni és akár lépjenek be a csehek és feudálisok, akár nem, nem fogja megengedni, hogy bármely oldalról is támadtassék meg az alkotmány, akár államjogi, akár szabadsági oldalról. Róma, jún. 28. Éjjel. Bulgária fejedelme a királynak és az olasz kormánynak kifejezte köszönetét és háláját azon befolyásért, melyet Olaszország gyakorolt megválasztatásánál a bolgár fejedelemségre, továbbá kijelenté, miszerint a berlini szerződést lelkiismeretesen fogja megtartani. A fejedelem hétfőn Brintisibe fog utazni, hogy onnét muszka hajón utazzék Konstantinápolyba. A király Sándor fejedelemnek a Szent Mór és Lázár nagy keresztjét adományozta. Berlin, jun. 28. A Nordd. Alig. Ztg. a legújabb egyptomi eseményekről ezeket írja : Ezek elég világosan bebizonyították, hogy Francziaország és Anglia ottani politikájukra nézve egyetértenek. Csak az egyetértés által lehetett ezen eredményt elérni és ez fő feltétele volt azon támogatásnak, melyet Németország és Ausztria a nyugati hatalmaknak Egyiptomban legutolsó fellépésüknél szolgáltattak. Német részről elégtételt érezhetünk ezen egyetértés felett, mely legjobb biztosítékul szolgál a keleten fenntartandó békének és rendnek. — Ma érkezett. — Pária, jun. 30. A Tempshire szerint a brit kormány Napoleon herczeg haláláról bizalmas jelentést kapott, melyet titokban tart. London, jun. 30. A Reuterügynökség jelenti: Izmail pasa a volt khidiv ma Szmyrnába készül utazni. Kairó, jun. 29. Gaudard boy kabinetfőnökké neveztetett ki. Róma, jun. 30. Az Italic szerint a bolgár fejedelem hosszabban értekezett a pápával. A parlamenti helyzet nagyon bizonytalan. A kamra folytatta az őrlési adó tárgyalását. De pr ez is kijelenti, hogy a bizottság kisebbségéhez tartozó del Guidice képviselő indítványát elfogadja, mely szerint a kamra praerogativája a szenátus ellenében megóvandó. A Festi Napló tározója. Korunk hőse. LERMONTOV-tól. Orosz eredetiből fordította Timkó Iván és Baby E III. A fatalista. (Vége.) Nemsokára valamennyien elszéledtek, különféleképen fejtegetvén Vulics esetét, bizonyosan, egyhangúlag önzőnek bélyegezve engem, minekutána ely emberrel fogadtam, a ki önmaga meg akart halni, mintha nélkülem is nem talált volna elég alkalmat arra .... Midőn haza mentem, a telepitvény utczái puszták voltak. A teljes s vörös hold, a tűzvész fényével emelkedett ki a házak fogas láthatára mögül; a csillagok nyugodtan fénylettek a sötét kék égen, s nekem nevetségesnek tűnt fel, midőn eszembe jutott, hogy voltak egykor oly bölcs emberek is, akik azt hitték, hogy az égi testek részt vesznek vitáinkban valamely darabka földért, valamely kigondolt jogért. S igazán ezen lámpák — vélemények szerint — csak is azért lettek meggyújtva, hogy küzdelmeiket , győzelmeiket megvilágítsák. Változatlan fénynyel égnek, az ő szenvedélyeik s reményeik azonban régen elaludtak velök egyetemben, mint azon tüzecske, melyet a békés zarándok az erdő szélén gyújtott ! És mégis, mily akaraterőt adott nekik azon meggyőződés, hogy az egész égboltozat, számtalan lakóival együtt, néma, de osztatlan részvéttel tekint rájuk ... Mi pedig, az ő szánandó utódaik, kik minden meggyőződés s önérzet nélkül, bolyongunk a világban, minden öröm és veszély nélkül, azon gyáva félelmen kivül, mely a szivet az elkerülhetetlen halál érzeténél összeszoritja, képtelenek vagyunk nagy áldozatokra, se az emberiség, se saját magunk javára, miután érezzük annak lehetetlenségét, s egykedvűen megyünk egyik kétségből a másikba, úgy, mint elődeink egyik tévedésből a másikba jutottak, nem bírván — mint ők — se reménynyel,se azon megmagyarázhatlan, habár izgató élvezettel, melyet a lélek minden küzdelemben az emberekkel vagy a sorssal szemben talál. Sok ily hasonló gondolat vonult át lelkemen, nem tartóztattam őket, mnthogy nem szeretek valamely elvont gondolatnál megállapodni, mire is vezetne az ? . . .. Kora fiatalságomtól állhatatlan voltam; váltakozva gyönyörködtem a borús s verőfényes képekben, melyeket nyugtalan s szomjas képzeletem alkotott. De mi maradt nekem ezekből ? — egyedül az aléltság, mint egy éjjeli harcz után — álomképekkel s a bánattal teli szomorú visszaemlékezés. Ezen hiába való harczban elpazarlom lelkem hevét s akaratom álhatatosságát, mely a tevékeny életnek elkerülhetlen föltétele. Mikor az életbe léptem, már is túléltem azt szellemileg, unalom fogott el, mint azon embert, aki, egy már rég olvasott könyv tartalmát egy hasonló újban fölismeri. A mai est eseményei reám meglehetősen mély benyomást gyakoroltak, s felizgaták idegeimet. Nem tudom most határozottan, hiszek-e még a falumban vagy sem, de az este erősen hittem. A bizonyíték meglepő volt, és én, eltekintve attól, hogy kinevettem elődeinket, s az ő szolgálatkész asztrológiájukat, akaratlanul nyomukba estem; azonban még idejekorán állapodtam meg ezen veszélyes utón, elvül vévén: semmit el nem vetni, de vakon sem hinni; félrevetem a metaphysikát, s lábaim alá tekintek. Ezen óvatosság nagyon is helyén volt: — alig-alig hogy el nem estem, midőn valami vastagba s puhába botlottam, mely élettelennek látszott. Lehajoltam — a hold épen az útra világított — s mi volt ? előttem egy disznó feküdt, két felé vágva . . . . Alig értem rá jobban megtekinteni, midőn lépteket hallok: két kozák rohant az utczából. Az egyik hozzám jött, s kérdé: nem láttam-e egy részeg kozákot, a ki egy disznót kergetett. Felvilágositom őket, hogy nem találkoztam vele, s páratlan vitézsége szerencsétlen áldozatjára mutattam. — Minő zsivány! mondá a második kozák: — ha egy keveset iszik, úgy mindennek neki megy, ami csak kezei közé jut. Menjünk utána Jeremies, meg kell kötözni őt, még pedig .... Ők eltávoztak, én pedig óvatossággal folytatom utamat, míg végre szerencsésen lakásomra értem. Egy öreg gazdatisztnél laktam, akit jó kedélyéért szerettem, különösen azonban szép leányáért, Anasztáziáért. Anasztázia szokás szerint a kerítés ajtajában várt reám kendőjébe burkolva. Megismervén engem, mosolyogva fogadott, nekem azonban ma legkevesebb kedvem sem volt vele enyelegni. »Jó éjt, Anasztázia!« mondám, mellette elmenve. Felelni akart valamit, azonban csak sóhajtott. Elzárván magam után az ajtót, gyertyát gyújtottam s az ágyra vetem magam; az álom azonban ez egyszer a szokottnál tovább váratott magára. Már hajnalodott, midőn elaludtam, de nyilván az egekben meg volt irva, hogy ez éjjel ki nem alszom magam. Négy órakor reggel ablakzörgés költött fel. Felugrottam. Mi az? . .. »Kelj föl, s jere ki!« kiáltá nekem néhány hang. Hamar felöltözködtem s kimentem. »Tudod, mi történt ?« mondá nekem egyszerre három tiszt, aki értem jött. — Mi? — Vulicsot agyonütötték. Megkövülten álltam ott. — Igen, agyonütötték! folytaták ők — Menjünk hamar. — De hová ? — Az után megtudod. Elindultunk. Mindent elbeszéltek nekem, ahogy történt, hozzá téve különböző megjegyzéseket, a sajátságos fátum rovására, mely egy félórára mente meg őt az elkerülhetlen haláltól. Vulics egyedül ment a sötét utczában, megrohanta egy részeg kozák, ugyanaz, a ki a disznót megölte, s meglehet, elment volna mellette észrevétlenül, hogyha Vulics hirtelen meg nem áll s nem mondja: — »öcsém, kit keresssz ?« — Téged! felelé a kozák, neki csapva sáskáját s keresztül vágva őt a válltól majdnem a szívig... Ama két kozák, a ki velem találkozott s a gyilkost üldözé, felvevé a sebesültet, ki már utolsó küzdelmében volt s csak két szót mondott : »igaza volt!« Csak én értem meg ezen szavak értelmét, reám vonatkoztak azok, akaratlan jóslám meg szegénynek sorsát; instinktusom nem csalt meg : híven olvasom le változatlan arczán a közeli halál előjelét. A gyilkos egy puszta házba zárkózott a helység végén , oda mentünk. Tömérdek asszony futott sírva azon irányban. Időnként egy-egy kozák vágtatott az utczán, elhagyva bennünket. A zavar nagy volt. Végre oda értünk, nézzük a viskót, mely zárva volt, nagy tömeg környező. A tisztek s kozákok élénken vitatkoztak ; az asszonyok sóhajtoztak, biztatva s nyugtatva egymást. Köztük észrevettem egy őrültségig kétségbeesett öreg asszonyt is. Egy vastag fatörzsön ült, térdeire támaszkodott s fejét kezeire nyugtatá , a gyilkos anyja volt. Ajkai időnként mozogtak . . . imát vagy átkot mondott-e, nem tudom. Ezalatt el kellett tökélni magunkat, elfogni a vétkest, azonban senki sem mert elsőnek megkísérlem a behatolást. Az ablakhoz léptem, s betekintek a szobába. Halványan feküdt a pallón, jobb kezében pisztolyt szorítva; véres sáskája mellette feküdt. Kifejezésteljes szemei ide-oda vetették zavart pillantásukat; időnkint rángatódzott, s fejét fogá, mintha zavarosan emlékeznék a tegnap történtekre.Több elszántságot nem olvastam ezen nyugtalan arcában, s mondom az ezredesnek, hogy jobb most feltöretni az ajtót s behatolni a kozákoknak, mint azután, amikor egészen magához tér. Ekkor az öreg eszául (kapitány a kozákoknál) az ajtóhoz lépett, s nevén szólitá. Ez visszafelelt. — Vétkeztél Jefimich barátom, mondá az eszaul: nincs mit tenned, add meg magad! — Nem adom meg magam felelé a kozák. — Félj az istentől! hisz nem vagy te megátalkodott csecsenez, hanem tisztességes keresztény. És ha már vétked félrevezetett, nincs már mit tenned: sorsod ki nem kerülöd! — Nem adom meg magam ! kiáltá fenyegető hangon a kozák, s felvoná pisztolya kakasát. — Ej nőne! kiáltá az eszaul az öreghez, beszélj fiaddal, talán meghallgat .. . Hisz ez csak istent kisérti. Nézd, az urak is már két órája, hogy itt állanak. Az anyóka fájdalmasan tekintett reá s fejét csóválta.» Bitrovics Vazul — mondá az eszaul — az ebedzse alé lépve: ő nem adja meg magát — ismerem ő. Isi pedig az ajtót törjük be, úgy bizvást sokakat dúl át, feestünk. Nem parancsolná meg őt egy kissé negléta? Ezen pillanatban egy sajátságos gondolat támadt agyamban , hasonlóan Vulicshoz, én is megkísérteni akartam a sorsot. — Várjon, mondom az ezredesnek, — én elevenen fogom el őt. Meghagyván az eszaurnak, hogy vele szóba álljon, ez alatt az ajtó elé három kozákot állítottam, hogy készen álljanak, az ajtót adott jelre betörni s segítségemre rohanni. Megkerültem a viskót, s a végző&& ablakhoz közeledtem ; szivem erősen vert. f * b, te szerencsétlen! kiáltá az eszaul: —« te minket kinevetsz, vagy mi ? Avagy azt hiszed, hogy nem bírunk veled ? Erre minden erejéből az ajtót döngetni kezdő, én pedig egy résen át a kozák minden mozdulatát figyelemmel kísérem, aki ezen oldalról nem remélte a megtámadtatást. Hirtelen felrántam az ablakot s fejjel a szobába zuhantam. A golyó fülem mellett ment el, s egyik epaulettámat ránta le; a füst azonban, mely a szobát betöltő, nem engedő megtalálni a mellette fekvő saskát. Megragadám kezénél, a kozákok berohantak, s nem múlt el három percz, midőn a bűnös már meg volt kötözve s fedezet alatt elkísérve. A nép elszéledt, a tisztek gratuláltak nekem — s valóban volt is miért! Ezek után miként ne váljunk fatalistává ? De ki mondja meg bizonyosan, hogy meg van-e erről győződve is, vagy nincs ? .... Pedig mily gyakran állítjuk fel meggyőződésnek érzelmeink csalókaságát vagy eszünk valamely rögeszméjét ! Én szeretek mindenben kétkedni, ezen dispozíció azonban nem zavarja a jellem határozottságát; ellenkezőleg, ami engem illet, én mindig bátrabban megyek előre akkor, midőn nem tudom mi vár reám. Hisz a halálnál roszszabb nem történhetik — a halált pedig ki nem kerüljük. Visszaérkezve a várba, elbeszéltem Maximics Maximnak mindent, a mi velem történt s a minek tanúja voltam. Ismerni óhajtam nézetét a fatalizmus iránt. Kezdetben nem érte meg ezen szót, én azonban megmagyaráztam neki, ahogy tudtam, s ekkor ő fontos fejcsóválással következőket mondá : — Úgy, úgy! Ez meglehetős furcsa eset!. . . különben ezen ázsiai kakasok (értendő : fegyverkakasok) sokszor mondanak csütörtököt, ha résza vannak megkenve, vagy nem eléggé vannak felvonva. Bevallom, nem szeretem a cserkesz csöveket, azok valahogy nem a mi embereinknek falók. Az agya is igen kicsi, — úgy hogy még az orrot is megpörkölt. De azért sáskáik olyanok — hogy bámulat! Azután elhallgatott, de rövid idő múlva így folytatá: — Igen kár szegényért... Az ördög vitte azon gondolatra, hogy éjjel a részegekkel beszédbe álljon ! ... Különben, látszik, hogy már születésénél rendeltetett így!... Többet nem hozhattam ki belőle: ő egyáltalában nem szedeti a metaphisikai ritkát Budapest, június 30 (Az osztrák választási mozgalmak.) Míg a német alkotmányos párt, különböző töredékekben vívja a választási harczot, a feudal-klerikai elemek, a jelen kormány pártolása alatt, zárt sorokban lépnek fel s jelentékeny eredményeket vívnak ki. E tünemény minket nem lephet meg. A politika, melynek gr. Andrássy az okkupáczió által kedvezett, természetszerűleg érvényesítést keres a belügyekben is, s az áramlat, mely egyelőre gr. Andrássyval paktált, csakhamar erőt talál arra, hogy vele szembe szálljon. A N. Fr. Br. Prágából több »leleplezést« közöl, melyek lényege a következő: A mostani események története visszanyulik azon időbe, midőn Taaffe gróf a kabinet alakításával megbizatott. Tirol egykori helytartója már akkor biztosítá azon férfiakat, kiknek tárczát ajánlott, hogy nem átmeneti, hanem állandó minisztérium alakításáról van szó, mely a választások után is megmaradhasson, s a birodalmi tanácscsal szemben megtarthassa állását. Azon kérdésre, hogy mely elvekre akarja a minisztériumot alapítani, Taaffe mindig kitérőleg válaszolt, s egyszerűen az alkotmány iránti ragaszkodására utalt, s Andrássy grófhoz való viszonyát illetőleg kijelenté, hogy az a paritás elvén fog nyugodni, s az alárendeltséget a közös minisztériummal szemben perhorreskálja. Már akkor feltűnt, hogy Taaffe gróf különös előszeretettel fordult azon férfiakhoz, kiknek politikai nézete bizonyos tekintetben ellentétes volt a dualizmussal. Taaffe gróf misszióját nem tölthette be s mint belügyminiszter lépett az új kabinetbe. Fontos politikai jelenség volt azonban az, hogy az ülésszak utolsó napjaiban az okkupáczionális politika legelkeseredettebb védőinek egyike egyszerre megfordult s az urak házában tartott egyik beszédében nyíltan felmondta a barátságot Andrássynak. E beszéd nagy és megérdemelt méltánylásban részesült s erre vissza kell térnünk ma, mert azon férfiú, ki e beszédet tartotta, rokonnézetü politikusok társaságában a morva nagybirtokosság körében a kompromisszumnak legkiválóbb tényezőjeként szerepel. Mindez tervszerüleg volt előkészítve. Taaffe gr., úgy látszik, végre megtalálta azon áramlatot, melylyel politikáját előbbre vinni remélheti. Felhasználja azon elégedetlenséget, melyet a Magyarország és Ausztria közti viszony Ausztriában felidézett, s ennek segélyével új pártokat alakít. A nagybirtokosság körében történt kompromisszumok, azon csodálatos talány, hogy Csehország Welfjei és Gibellinjei, Carlos Auersperg és Clam Martinitz kezet fognak, csak azon tényben találhatják magyarázatukat, hogy a morva és cseh nagybirtokosság különböző pártjai Magyarország ellen akarnak fordulni s ezen czélból koalícziót csinálnak, így az egész mozgalom Magyarország domináló, állása ellen irányul és mindazok, kik ezen irányt helyeslik, legyen bár egyéb kérdésekben más meggyőződésük, mint szövetségesek kész örömmel fognak az új pártban fogadtatni. De épen nem szabad azt gondolni, hogy a haladópárt programjának megvalósításáról van szó, hogy érvényre akarják juttatni azon híres jelszót, mely választást enged a centralizmus és a personal unió között. Nem egyez meg Taaffe gr. egyéniségével a tisztán átgondolt program, s ismerősei úgy jellemzik őt, hogy nem szokott öntudatos tervek szerint cselekedni, úgy rajzolják őt, mint politikai faiseur-t. Ezen tehetségére maga is sokat ad, s nagy vívmánynak tekinti, hogy a kompromisszumot létrehozta. De azt fogják sokan kérdezni: mi czélja van ennek, ha nem létezik programm a monarchia kétfelé közti viszonyt illetőleg ? Az egyesülés czélja mindenekelőtt személyes természetű. Azt mondják, hogy Taaffe gr. ellenfele Andrássynak, s azon férfiakról, kik vele szövetkeztek, bizonyosan tudjuk, hogy Andrássy grófnak nem barátai. Csak azért, hogy Andrássy ellen síkra szálljanak, lép ki Clam Martinitz magányából, kandidáltatja magát Schwarzenberg Adolf gr., szövetkezik Widmann gr. Belkredivel, Auersperg Carlos bl, a prágai érsekkel. Az osztrák nemesség szövetkezett Andrássy ellen, azon reményben, hogy megdöntheti a legfelsőbb helyen a magyar befolyást és hibának tekinti most, hogy hatalmát, mely társadalmi állásában fekszik, eddig nem használta fel. A nemesség mobilizálta magát, s ezt a Törökországgal kötött konvenczió idézte elő. A harcz Andrássy ellen egyelőre a parlamenten kívül s talán azon körökben fog vivatnt, melyek a cseh tartományi marsallt arra szólították fel, hogy a nagybirtokossági jelölt-névsor egybeállításánál hazafias áldozatot hozzanak. De miként fog a helyzet a parlamenttel szemben alakulni ? Taaffe gr. mindenki előtt kijelenti, hogy el van határozva az alkotmányhoz annak szavai és szelleme szerint ragaszkodni. De a gróf már ma is hasonlít azon győzőhöz, kit foglyai nem eresztenek szabadon. Közte és jelenlegi társai között a viszony teljesen tiszta lett. A morva nagybirtokosságban a harcz az ellentéteket elég világosan feltüntette s Taaffe gr. fáradozása csak arra irányult, hogy a miniszterválság legalább formailag, ne a választások alatt történjék meg. A választásokat azonban tényleg maga Taaffe vezette s Ausztriának ma ő az egyedüli minisztere. Közvetlenül a választások után a kabinet be fogja adni lemondását s valószinüleg Taaffe gr. fog megbizatni az uj kabinet megalakításával. Bizonyos, hogy Taaffe gr. az alkotmánypártot is fel fogja ismét szólítani, hogy vegyen részt a kormányban s minthogy innen tagadó választ fog kapni, máshova fog fordulni, így a jövendő minisztérium zöme a jogpárt mérsékeltebb eleméhez fog tartozni s a birodalmi tanács, ha újonnan egybegyül, valószínüleg Taaffe és Hohenwart grófokat együtt fogja látni a miniszteri padokon. Prágából a helyzetre nézve azt írják, hogy Clam-Martinitz jr. a kompromisszum létesítésével a cseh pártot is rendkívül meglepte. Ennek az a következménye, hogy a csehek most már bizonyosan belépnek a birodalmi tanácsba s ez ellen még Rieger sem tesz kifogást, mert hiszen a belépés nem feltétlenül kívántatik. Beszélik, hogy a feudális nemességnek a tartománygyülésbe is lehetővé fog tétetni a belépés és pedig akképen, hogy vagy 20 alkotmánybű nagybirtokos leköszön, vagy ha ez nem volna elérhető, azáltal, hogy a cseh tartománygyülés feloszlattatik. A tartománygyülés augusztusban jön ismét egybe s ekkor a koronázás kérdése is szóba kerül. A feliratban ugyanis a gyűlés fel fogja kérni ő Felségét, hogy elődei szokása szerint koronáztassa meg magát, ez előtt azonban a kiegyezés tényleg megtörténjék. A koronázási esküben fel fog vétetni az is, hogy az uralkodó család kihalta esetére az ország önrendelkezési joga visszaszáll. Az uj viszonyoknak megfelelőleg a helytartó állása is más egyénnel fog betöltetni s feudális körökben beszélik, hogy az uj minisztériumban Csehország részére külön miniszter neveztetik ki és pedig egy feudális nemes családból. (A tiszamenti vízszabályozó társulatok.) A pénzügyminiszter körrendeletet bocsátott ki a Bereg-, Ung-, Szabolcs-, Zemplén-, Borsod-, Hajdú-, Bihar-, Jász-Nagy-Kun-Szolnok-, Pest-Pilis-Solt-Kiskun-, Heves-, Békés-, Csongrád-, Csanád-, Bács-Bodrog-, Torontál-, Temes-, Arad- és Krassómegyék területén működő m. kir. adófelügyelőkhöz és adóhivatalokhoz, a Tisza és mellékfolyói mentében alakult vizszabályozó és ármentesitő társulatoknak az 1879. XXXV. tcz. alapján adandó állami előlegek felvételénél és azok kezelése körül követendő eljárás iránt. A rendeletből fölemlítjük a következő főbb intézkedéseket : Az előleg felvételére jogosult társulat közgyűlési határozattal állapítja meg a felveendő előleg összeget; arról mintázati rovatos nyomtatványon elkészíti az egyéni kivetési kimutatást és pedig azon ártéri birtokosokra nézve, kik adójukat a községnél fizetik községenkint, azon ártérbirtokosokra nézve pedig, kik adójukat a kir. adóhivatalnál fizetik, adóhivatalonkint összeállítandó külön füzetekben. Ezen füzeteket a társulat igazgatója névaláírásával és a társulat pecsétjével hitelesíti. A társulat elnöke, figyelemmel a közlekedési miniszterhez intézendő, az egyéni kivetési kimutatással és a közgyűlés határozatával fölszerelt ötven krajczáros bélyeggel ellátott beadványban a társulati közgyűlés által megszavazott előleg engedélyezéséért folyamodik. A közmunka- és közlekedési miniszer s a pénzügyminiszer egyetértőleg állapítják meg az adandó előleg összegét és a törvény 4. §-a értelmében a kamatláb mérvét. Az engedélyezett előleg, a társulat által a törvény 8. §-a értelmében kiállított szerződés mindkét részről történt aláírása után azon kir. adóhivatalnál utalványoztatik,melyet a társulat a folyamodványban kijelöl. Az utalványt a központi számvevőség fogja nyilvántartani. A kir. adóhivatalok az egyéni kimutatások átvétele után nyolc napi záros határidő alatt előírják a községnél fizetendő kamatrészletek főösszegeit, községenként kiküldik az egyéni kimutatásokat az illető községek (városok) elöljáróinak, továbbá naplót vezetnek a visszafizetett állami előlegekről és azok járulékairól. Székesfehérvár, jan. 29. Ma óriási mérvekben nyilvánult az érdeklődés kiállításunk iránt. A verőfényes nyári nap a fővárosból s a vidékről egyaránt roppant közönséget vonzott a kiállítás helyiségeibe, melyekben egész napon át zajos, mozgalmas élet hullámzott. Budapestről reggeli fél kilencz órakor külön vonat hozta ki az iparos ifjúságot; a kilencz órai személyvonat tömve volt. Azután a kéjvonatok egész sora érkezett, mindegyik tömve volt. A tizenegy óraival is roppant Bokán jöttek ; a vidéki vonatok szintén igen nagy közönséget hoztak. A kiállítást hatezerötszáznál többen látogatták , a napi bevétel a kétezer litot jóval meghaladja. A délután folyamában a kiállítás látogatói a székesfehérváriakkal szaporodtak. A város egész krémje künn volt. A közbeszéd tárgyát a látogatóknál 6 a kiállítóknál elsősorban a jutalmazások ügye képezte. A kitüntetettek névsora nyomtatásban már négy óra felé kapható volt 30 kron s a 92 oldalra terjedő füzetet sokan vették, olvasták és bírálgatták. Fél öt óra tájban a közönség egy része a jury-pavillonban gyűlt össze, hogy a kitüntetettek névsorát nyilvánosan felolvassák. A nagy sury ülését Zichy Jenő gróf nyitotta meg pár szóval, mire dr. Czobor Béla és Gelléri Mór felváltva olvasták föl a rengeteg névsort. E felesleges munka — hisz a névsor már közkézen forgott — csakhamar türelmetlenné tette a közönséget; végre abba is hagyták az olvasást s az elnök kijelentette, hogy a névsor felolvasottnak tekintetik. A nagy látogatottság folytán a kiállítás ma kivételesen fél hétig volt nyitva, azután a közönség oszladozni kezdett , az esti vonatokkal a fővárosiak haza utaztak. Hir szerint a kiállítás összes tiszta jövedelme harminczezer írtra fog menni. Ez összeget tudvalevőleg ipariskola felállítására fordítják. A kiállítás berekesztését állítólag nem sokára dús rendjeleső fogja követni. Állítólag nem kevesebben, mint hatvanheten lettek kitüntetésre javaslatba hozva. A javaslat már fölterjesztetett. Ami a jury bírálatait és jutalmazásait illeti, ezek ellen utólag is többféle reklamáció emeltetett, mert igen természetes, hogy ily nagy munkánál nem minden igényt és ambícziót lehetett kielégíteni. Több budapesti kiállító részéről a jury ülésén ez ügyben felszólalás történt s a szegedi kiállítók képviselője és meghatalmazottja Richter E. W. nyomatványt osztatott szét, melyben kijelenti, hogy a szegedieket egy bíráló és egy bizalm férfiú sem képviselte a tanácskozásokon. Ennél fogva ő a szegedi kiállítók nevében a kitüntetéseket visszautasítja, sőt ezt követeli, hogy a szegedieket a kiállítók sorából végkép kitöröljék. (A főbb kitüntetéseketközölni fogják. A szerk.) Különfélék. — június 30. (A hivatalos lap) tegnap kezdte meg a közös hadsereg és honvédség beszállásolásáról szóló, jun. 11-én szentesített 1879. 36-ik tvczikk közlését. A budapesti fővárosi m. kir. pénzügyigazgatóság Lángh Sándor iroda-segédtisztet irodatisztté nevezte ki. A budapesti kir. főügyész Varga Sándor nagy-laposibirósági börtönőrt, az ungvári fiókbörtönhöz börtönmesterré nevezte ki. Goldschmidt József fővárosi lakos vezetéknevét »Ötvös«-re, és Kohn Miksa »Kun«-ra változtatták. A »siklósi társulati elemi leányiskola«, a »keszthelyi jótékony nőegylet«,»a berethalmi önkéntes tűzoltó-egylet,« a »székelykocsárdi önkéntes tűzoltó-egylet alapszabályai a bemutatási záradékkal elláttattak. (Báró Wenckheim Béla betegszobájából tegnap reggel óta a legszomorubb hírek érkeztek, melyek a családot, a báró számos barátjait a legnagyobb aggodalommal töltik el.A bárónak már tíz évvel ezelőtt veszélyes vesebaja volt, amely miatt le kellett mondania a belügyminiszterségről. Akkor szerencsésen sikerült kigyógyítani. De utóbbi időben a nagy elfoglaltság, a gyakori lovaglás a bajt megújították és az mintegy hat hete veszélyes jelleget öltött, tegnap pedig oly fokú lett, hogy az orvosok felhagytak minden reménynyel. Dr. Korányi, dr. Lumniczer és dr. Puky Ágoston, az utóbbinak asszistense mindent elkövettek, éjjeleken át virrasztottak mellette, kivált dr. Puky. Ott voltak a beteg mellett régi barátjai, gróf Szapáry Antal, gróf Almásy György, gróf Szapáry István gyakran éjfélen túliig virrasztottak mellette; ott volt nála öcscse, báró Wenckheim Viktor, ki B.Csabáról ide érkezett. Legújabban b. Wenckheim Rudolf, kit táviratilag értesítettek a bátyja állapotában beállott aggasztó fordulatról, Körös-Ladányról ide sietett. A tegnapi nap folyamában egész éjfél utánig igen számosan jöttek tudakozódni és ott virrasztottak az előszobákban és melléktermekben; sőt Dosztál Gaudenczius ferenczrendi szerzetes már ráadta az utolsó kenetet a betegre, ki már nem birt meggyónni, mert eszméletlen állapotban fekszik. Ma reggel megérkezett gróf Nádasdy Ferencz kíséretében b. Kray Jánosné, a betegnek nővére és azonnal reggel 6 órakor fivére betegágyához sietett. Ma délelőtt Trefort, Pauler és gróf Szapáry miniszterek, b. Vay Miklós koronaőr stb. jöttek tudakozódni. De a beteg szobája zárva van a látogatók elől. A beteg eszméletlenül fekszik, olykor feleszmél, és ilyenkor nyugtalankodik. Ma reggel az egyik előszobában a következő orvosi jelentés volt kitéve: »B. Wenckheim Béla ő Nagyméltóságánál éjfél után rázó láz és öntudatlanság állott be, általános büdös jeleivel. Az erők igen gyorsan hanyatlanak. Dr. Lumniczer, dr. Korányi.«