Pesti Napló, 1882. január (33. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-08 / 8. szám

ország múltjában ismeretlen, mert kivihetetlen politikai üldözések abszolutisztikus haj­la­­nt­ kormány és reakczionárius kormánypárt alatt be ne következzenek. Tapasz­taltuk, hogy a többségi pártezés érdekében elkövetett törvénytelenség ellen a parlamenti felelősség arkánuma merő illúzió. Tudjuk, hogy az anyagi büntető kódex politikai része csaknem renegáta fanatizmussal van konczi­­piálva, hogy a független nemzeti eszméért és nagyszabású demokratikus haladásért való küzdelmet bűntett gyalázatával bélyegezze meg.Minden során a status quonak röghöz köté­se, az udvari és birodalmi érdekek predominá­­cziója tükröződik vissza. Ily törvény alapján mindazokat, kik az 1848-as reformokért 1848 előtt agitáltak, bűnpadra lehetett volna hur­­czolni. Következzenek ma be zűrzavaros­ idők — és bizton számíthatunk az esküdtszék nél­kül, a központból miniszteri ügyészi parancs­ra meghajtott bűnvádi gépnek olynemű és oly mérvű működésére, minőt hazánkban még nem tapasztaltunk. Gondoljunk a hadsereg kérdésére, a kormány ellenzéki megtá­madta­­tására, vallási, egyesülési kérdésekre, és ne kételkedjünk, hogy az esküdtszék elejtésével a politikai jogok szabad gyakorlata a kor­mány velleitása és az egyéni szabadság Da­­mokles kardja alatt lesz. Nálunk nem oly erős még a szabadság, hogy ne mindenekelőtt azt biztosítsuk. Mit ér nekünk a tervezett eljárás mellett a képte­lenig kiterjesztett actio populáris és az ügyész egyéb ellenőrzése, az inquizitorius eljárás ki­küszöbölése, mit a harcz oly veszélyek ellen, melyek a múlt századokkal eltűntek, midőn oltalom nélkül hagyatunk a jelen, valódi, közvetlen és fenyegető veszély ellenében? A mai inquszíc­ió a politikai üldözés. És minő ürügy alatt tagadják meg az állami és társadalmi jogszolgáltatás egységé­nek nagy eszméjét? A nemzetiségi gyűlölet ürügye alatt. A leghézagosabb statisztika alapján minden kísérleti tapasztalat hiányá­ban, és aligha eszélyesen politikai szempont­ból az ördög a falra festetik, hogy elhigyjük azt, mintha minden tót vagy oláh és szerb falu­ban a magyart martalékul odadobnák a nem­zetiségi esküdtszéknek. Mintha nem pusz­tán törvényszéki székvárosban qualifikált esküdtek állításáról volna szó, mintha politikai perek­ben— ha kell — nem lehetne ezen­túl is egyes nagy városban köz­pontosítani az eljárást. És más or­szá­­gokban nem volt-e és nincsen-e meg a nemze­tiségi gyűlölet ? Nem-e nagyobb az Ausztriá­ban és némely német és orosz tartományban ? És a­hol nincsen, a vallási és politikai hit el­térése nem létesít-e Franczia- vagy Olaszor­­országban forróbb gyűlöletet, mint nálunk a különböző nemzetiségek ? És mit látunk még­is ? Sehol a világon nem gondolnak az ítélő jury eltörlésére. Angliában a vádjuryt feleslegesnek tart­ják 250 év óta, mégis fen­tartják még azt is, Francziaországban be akarják most hozni a polgári perekben ítélő esküdtszéket is, és még azon kisebb ügyekben is, melyekkel rend­szerint az esküdtszék nem terhelhető, kivételt tenni a politikai jellegűekre nézve. És nem létezik számbavehető elfogulatlan szakember, ki a jury elejtését pártolná. Ne ámittassuk magunkat ürügyek által, melyek felsőbb parancsot takarnak. Az es­küdtszéket, melyet meg nem lehetett tagadni Ausztriától, meg kell adni Magyarországnak is. Esküdtszék nélkül szóbeli, közvetlen, vád­elvi eljárás kivihetetlen, mint ezt legfénye­sebben tanúsítja e tudós javaslat. E javaslatot Deák Ferencz soha el nem fogadta volna. Tisza Kálmán alatt azt nem­ szabad elfogadni a nemzetnek, ha tart még valamit politikai becsületére. Dr. Dell’Adami Rezső­­lési választások alatt is ott láttuk a józsefvárosi mér­sékelt ellenzék táborában, s daczára előre haladott korának, tesztel­ lésekkel azon volt, hogy a párt jelöltje, Szilágyi Dezső megválasztassék. Midőn Szilágyi programmbeszédét volt tartandó, Szentkirályit bízta meg a párt, hogy kérje fel a jelöltet, hogy jelenjék meg a választók körében. A választások alatt esténkint eljárt a Fehér ló vendéglőbe, daczára, hogy az estéket rendesen otthon szokta tölteni. Ebéd után rendesen elment az ősz­ utcza sarkán levő Mátyás-kávéházba, hol a korabeli polgá­rokkal nem egy kedélyes órát töltött. Szentkirályi Mór ezelőtt tiz évvel irta meg végrendeletét, s azt előbb említett barátja, M­o­l­­n­á­r Endre felügyeletére bizta. A múlt nyáron azon­­ban a végrendeletet visszakérte, feltörte, s újabb fiók­végrendelettel látva el visszaadta Molnárnak, kihez gyengéd baráti kötelék fűzte. Ezenkívül még egy levelet adott át neki, de megkérte, hogy azt csak akkor bontsa fel, ha ő meghalt. E levélben Szentkirályi temetése ügyében rendelkezik, s meghagyja, hogy az lehetőleg egyszerű legyen. »Tegyetek bele egy ládá­ba, ott is jó lesz nekem« —írja barátjának. A levélhez 100 frtot mellékelt, meghagyta, hogy a temetési költség ezen összeget semmi esetre ne múlja felül. Mert hát — s ezt majdnem elfelejtettük fölem­­líteni — kissé különöz ember is volt Szentkirályi, a­mit Széchenyi is megemlegetett, s arra czélozva, hogy Szentkirályi hét hónapos gyermek volt, így szólt: »Az a két hónap hiányzik neki.« De ez olyan tréfás mon­dás volt, a­mit se Széchenyi, se más nem vett ko­molyan. S mert már fölemlítettük Szentkirályi különcr­­ködését, álljon itt még egy vonás. Midőn az orvosi tanfolyamot hallgatta, a padra, a hol ült, s egyszer valaki azt irta : »Szentkirályi hazaáruló.« Ő rögtön alájak­ta : »S Kossuth nagy hazafi.« Most a ravatalon nyugszik a hírneves, kiváló férfiú, egyik a régi gárdából, mely pusztul és elvesz; az idő pusztítja, a nélkül, hogy hasonló nemzedéket hozna az ő helyükbe. Szentkirályi Mór elköltözött a többiekhez; hétfőn délután 4 óra­kor, midőn a temetése lesz, megrendül a halotti ének az ő ősz-utczai házának vén fái között, melyek lát­ták az ő gondját és látni fogják koporsóját. Fia, Szentkirályi Albert gyászolja őt, ki boldog csa­ládi körével állja körül az elköltözött jó apa hideg tetemeit. Nyugodjék békével! Budapest, január 7. A képviselőház január hó 11-én, szerdán d. e. 11 órakor ülést tart. A bécsi miniszteri értekezletek, mint jelentettük, véget értek. A magyar miniszterek már Budapesten vannak s a tanácskozások folyamáról és eredményei­ről a politikai körökben és a sajtóban számtalan hír és kombiná­czió kering, melyekből a fontosabbakat következőkben állítjuk össze: A tanácskozások a külügyi minisztériumban tar­tottak. A hadügyminisztert Vlassits báró tábornok képviselte. Jelen volt még Beck báró tábornok a vezérkar főnöke, továbbá a vasúti főfelügyelőség egy képviselője s több katonai szaktekintély. A N. W. Tagblatt szerint a boch­ei mozgalom elnyomásának terve megállapíttatott s a katonai intézkedések, me­lyek Herczegovina délnyugati részére is kiterjednek, már végrehajtás alatt vannak. A pénzügyi eszközöket illetőleg egyelőre két millió­ért vétetett kilátásba s a katonai részről kiinduló nagyobb követelések elejtettek. Az össze­gekre utólag indemnitást fognak kérni a parlamen­tektől. Magyar részről itt azon fentartást tették, hogy a katonai és a közigazgatási szükségletek közt különbség teendő; ez utóbbiakat Ausztria maga tartozik viselni, a katonaiakhoz a szokásos arány szerint Magyarország is járul. A magyar kormány magára vállalta, hogy a sziszek-novi­ vasutat mielőbb még január végéig forgalomképessé teszi s igy csapa­tok vasúton lesznek egész Banjalukáig szállíthatók. Megállapittatott, hogy a védtörvény a kitűzött időben egész erélylyel végrehajtandó az okkupáti tartomá­nyokban s ha e czélra még nagyobb katonai intéz­kedések szükségesek, akkor a miniszterek újra közös tanácskozásra gyűlnek össze, így tehát az utóbbi tanácskozások csak a legsürgetőbb intézkedések el­rendelésére szorítkoztak. A tanácskozásokban, mint említettük, By-­­ a­n­d t-R­h­e­i­d­t gróf közös hadügyminiszter nem vett részt, és pedig azért, mert egészségi állapota nem engedte meg. Ennek folytán Bécsben az a hir terjedt el, hogy a közös hadügyminiszter legközelebb visszalép. A Pester II. e hir hitelességéről nem tud véleményt mondani, de fény­­kép említi, hogy hivatalos jelentés szerint Bylandt gróf beteg s annyira szüksége van a nyugalomra és pihenésre, hogy további intézkedésig minden te­kintetben Vlassits báró tábornok fogja helyette­sit­eni. Gyöngélkedése már régebb keletű. Már a delegaczionális ülésszakban a hadügyi albizottságban izgatott vita volt, melyben Bylandt gróf heves szavait azzal mentegette, hogy nagyon rosszul érzi magát; valami szívbajt említett. A plenáris üléseken is ren­desen Szlávy József beszélt helyette. Visszalépésének hirét a jan. 3-án ő Felsége elnöklete alatti miniszter­tanácscsal hozzák összefüggésbe, melyen nézete ki­sebbségben maradt. Ez, valamint folytonos betegsége keltette benne a szándékot, hogy állásáról vissza­lépjen. Ugyanez ügyben a bécsi Vorstadt-Zig­ma azt állítja, hogy Bylandt gróf lemondása már ő Felsége kezében van s az uj hadügyminiszter mielőbb ki is neveztetik. Az új közös hadügyminiszter Rhein­länder altábornagy lesz, ki jelenleg a 32. buda­pesti gyaloghadosztály parancsnoka. Rheinländer a trónörökös nevelője volt, a boszniai hadjáratban kitüntette magát s udvari körökben persona gratis­­sima. E lap szerint azon tanácskozásokban, melyek a hadügyminisztériumban a delegácziók elé terjesz­tendő póthitelre nézve a hadügyminiszter és a had­sereg főfelügyelője, Albrecht főherczeg közt sok ideig folytak, kiegyenlíthetetlen differencziák merül­tek föl. A hadügyminiszter kijelentette, hogy bizo­nyos igen nagy összegekért, melyeket a főfelügyelőség kívánt, nem kérhet indemnitást a két országos kor­mánytól. De a főfelügyelőség azt mondá, hogy a pénznek meg kell lennie, így a hadügyminiszter nem tehetett mást, mint beadta lemondását. E hírekért a felelősség mindenesetre az említett bécsi lapot illeti. Mi belőlük az igaz, az pár nap múlva fog kitűnni. A bécsi tanácskozások eredményéről a Hon mai estilapja élén még a következőket írja : »A dél­­dalmátországi dolgokat és különösen az előkészülete­ket sok lap túlozza. Megtörténtek az intézkedések — mint biztos forrásból értesülünk — a czélból, hogy a boch­ezek mozgalmai elfot­tassanak, sőt esetleges herczegovinai rendetlenségek is megakadályoztassa­nak, de e tárgyban még csak közös minisztertanács sem volt és valami nagy akczióra szükség nincs. A költségeket Dalmácziában viseli az osztrák kormány, és reánk csak annyiban háramlik teher, a­mennyiben a megszállott (herczegovinai) területen való intézke­dések ilyent okoznának.« (Lásd táviratunkat.) A római pápa jelenlegi helyzetéről a Riforma hosszabb czikket közöl, melyben dicsérettel emeli ki azon mérsékletet, melyet a Crispi-kabinet a pápa irányában tanúsított és azon erélyt, melylyel a garan­­czia-törvényt végrehajtotta. Egész a múlt évi júliusig tűrhető volt a viszony a pápa és a kormány között és senki sem hallott oly botrányokról, melyek azóta történtek. Azóta azonban a viszonyok megváltoztak, minek nagy részben, e lap szerint, a jelenlegi kor­mány az oka, mely nem elég erélylyel foganatosí­totta a garanczia-törvény azon intézkedéseit, melyek a pápa biztonságára vonatkoznak. A Riforma azt hiszi, hogy Olaszországnak a jelen visszás helyzetben oly erélyes kormányra van szüksége , mely képes a viszonyokat rövid idő alatt olyanokká alakítani , a­minek tavaly júliusban voltak. Ha ez megtörténik, Olaszországnak nem lesz oka félni a külhatalmak beavatkozásától vagy felszólalásától a pápa érde­kében. Tunisz és Francziaország. A Times konstanti­nápolyi levelezője azt jelenti, hogy Gambetta politi­kája oda irányul, hogy a tuniszi bennek lehető nagy autonómiát biztosítson. Konstantinápolyban nagy ag­godalmat okozott ez a terv, mert ennek kivitele egye­nesen azt eredményezné, hogy Tunisz a szultán fenn­hatósága alól kivétessék. A szultán ennélfogva min­den eszközt megragad, hogy e terv kivitelét megaka­dályozza s igen ügyesen felhasználta a franczia poli­tika gyengéit. E politika legelső gyengéje az, hogy a bejt a vele kötött szerződés alapján akarja a trónon fentartani; már pedig a bejt nemcsak saját családja, hanem egész népe gyűlöli azóta, mióta e szerződés megköttetett s olyan uralkodónak tartja, a­ki hazáját és hitét elárulta. Ezt szem előtt tartva a ezultán ha­sonló autonómiát kíván biztosítani Tunisznak, mint Francziaország, csakhogy Ali Ben Kalifa fejedelem­sége alatt, a­ki most a lázadók feje. A franczia terv második gyengéje az, hogy a bejre akarja róni a hadisarc­ és azon kárpótlás megfizetését, melyet a külhatalmak Tuniszban lakó alattvalóik érdekében követelnek. Ez szintén általános elégületlenséggel ta­lálkozik Tuniszban és a szultán egyik sugalmazott lapja, az El Dsevaib, még inkább szítja az elégület­­lenséget. Ily körülmények között Francziaország ter­ve a levelező véleménye szerint valószínűleg hajótö­rést fog szenvedni és tavaszszal újra megindul a harcz, melyben legalább is 170,000 arab fog a franczia csa­patokkal szemben állani. Különfélék: Napirend január 8. Naptár: Vasárnap, jan. 8. 1882. R. kath. : A. 1. Szörény, Erhard; protestáns: A. 1. Erhard; görög-orosz: (decz. 27.) D. 30. István vértanú ; izraelita . (thebet 17.) — Nap kel 7 óra 51 perez, nyugszik 4 óra 23 perez. — Hold kel 8 óra 52 perez este, nyugszik 9 óra 19 perez délelőtt. — Hold reggel a földtávolban. Makart »Öt érzék« képcziklusa a műcsarnokban (su­gárút 81. sz.) d. e. 9-től d. u. 5-ig. A központi Erődei nőegylet jelmezes sétahang­versenye d. u. 6 órakor a Vigadóban. A budapesti munkások népgyűlése. Iparmúzeum a műcsarnok épületében délután V.3-V.6. Eszterházy képtár d. u. 2—5. Múzeumban természetrajz, és népismetár d. e. 9-től d u. 1-ig. Egyetemi könyvtár d. e. 9—12. Akadémiai könyvtár d. e. 9—12. Múzeumi könyvtár d. e. 9—1. Lapunk legközelebbi száma, rendkívüli kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. Mai számunkhoz egy egész iv melléklet van csatolva, a következő tartalommal : Közokta­tásügy : Tanügyi reformok. — A szerzetesrendek észrevételei s óhajai a középtan. tvj­avaslatra vonat­kozólag. — A gymnáziumi uj tanterv s utasítások. — Lapszemle. — Vegyesek. — Temesmegyéből. — Különfélék. — Törvényszéki csarnok. — A tárczá­­b­a­n : Fridényi bankja. (7.) — A három csoda. — Közgazdaság: Üzleti heti szemle a gaboná­ról és a terményekről. — Heti jelentés a budapesti értéktőzsdéről. — Vegyes hírek. — Iparügyek. — Üzleti hírek. A budapesti gabona- és érték­tőzsdékről. — A budapest-kőbányai sertéskereske­delmi csarnok távirata. — Juhvásár. — A londoni »Gresham.« — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Meghaltak Budapesten jan. 5-én. — Nyilttér. — A budapesti gabnatőzsde hivatalos árjegyzései. — Hir­detések. — A Szent István-szoborra ma sokfelől, számos hazafi gyűjtését és adományát vettük. Derecskey Lajos ur B­a­r­a­c­s­o­n egy kis vadásztársaságban 15 frtot gyűjtött, mely összeget lelkes levél kíséretében ma vettünk. N. N. egy félegyházai társaság nevében öt frtot küldött be hozzánk. Dr. Szántó Károly úr, a lőcsei m. kir. állami felsőbb leányiskola derék igaz­gatója a tanári kar s a fiatal, az idén még csak két osztályú intézet növendékei közt 20 frtot gyűjtött, mely összeget meleg hazafias hangú levélben juttatott hoz­zánk. M­i­k­o­v­i­c­s Sándor szolgabiró ur Teregován, Krassó-Szörénymegyében buzgó készséggel tette ma­gáévá a nemzeti eszmét s az alapra 15 frt 10 krt gyűjtött. Sümegen az ottani kaszinó alakuló ülé­sén Takács Alajos ügyvéd ur emlékezett meg a kegyeletes czélról s lelkesült felszólalására a jelenlevők 15 frt 40 krt adományoztak, mely összeget P­e­t­r­i­c­h György pénztárnok ur ma küldött be hozzánk. Bak­­­kellei Bánó Imre ur N.-Kanizsán­­ írttal járult az alaphoz. Fogadják a derék gyűjtő és adományozó urak hazafias üdvözletünk és köszönetünk kifejezését. Nemes áldozatkészségük szolgáljon további buzdító például másoknak. Az itt kimutatott összegeket már a többivel együtt az első hazai takarékpénztárban he­lyeztük el. A gyűjtés eredménye a következő: Derecskey Lajos egy vadásztár­saság adományakép (Baracs) 15 frt — dr. N. N. egy társaság nevében (Fél­egyházán) .............................. 5 » — » Dr. Szántó Károly igazgató gyűj­tése (Lőcse)......................... 20 » — » A somogyi kaszinó gyűjtése . 15 » 40 » Mikolics Sándor szolgabiró gyűj­tése (Teregova).................... 15 » 10 » Balthellei Bánó Imre (N.­Ka­­ nizsa)................................... 1» — » Eddig begyült......................... 4750 frt 69 kr. Összesen : 4822 frt 19 kr. A sümegi kaszinó gyűjtéséhez járultak: Raile József, Barcza Kristóf 2—2 frt, Takács Alajos, Galdon Károly, Petrich György, Soós, Stucker István 1—1 frt, Pintér István, Hauser János, Fuzik Gyula, Horváth János, Ba­­jomy István, Schrotta János, Pintér Lajos, Szidnay, Vig László, Moyzer József, Reithoffer, N. N. 50—50 kr., Tafferner Béla 46 kr. ; összesen 15 frt 40 kr. Mikolics Sándor szolgabiró gyűjtéséhez Te­regován (Krassó-Szörény megye) járultak: Lehel Dániel, Erlich Jakab 2-2 frt, Mikolics Sándor, Weil Herman, Balázs Demeter, Groszaveszkie Péterné, Bozics Gyula, Blázsics Sándor, Weinhold József, Popovics József 1 — 1 írttal, Luczwald Hugó, Zsivás Vazul, Kraft, Popovics Zahari petniki lelkész 50—50 krral, Talpes Péter 40 és Bach Nándor 30 krral, Ponorán Mikánor, Borbély György 20 — 20 krral ; ösz­­szesen 15 frt 10 kr. Dr. Szántó Károly igazgató gyűjtéséhez a lőcsei m. k. állami felsőbb leányiskolában járultak: az I. osztály tanulói közül : Lefkovits Juliska, Lieb Emilia, Topertzer Malvina, Uhlanik Gabriela, Roth Emma 1 — 1 írttal, Berger Matilda és Henriette 50—50 kr, egyenkint a II. osztály tanulói közül: b. Ruseck Anna, Halász Gizela, Karl Rózsa 1—1 írttal, Desewffy Ervina, Gál Kornélia, Grün­­baum Johanna, Justus Gizella, Mattyasovszky Margita, Sáska Iréné, Strom­y Lujza, Sváby Anna, Károlyi Gizela, Jóni Eufé­­mia 50—50 krral, a tanári kar tagjai közül: Klimkó Mi­hály, Thoma Terézia, Vilkovszky Lujza 1 — 1 írttal, dr. Szán­tó Károly 3 írttal járultak. Összesen 20 forint. — Cseh Edvard udvari tanácsos királyi biztos hol­nap Budapestre érkezik, hogy a patriárcha-választásra vonatkozó legfelsőbb leiratot személyesen átvegye. Vojnovics, az elhunyt temesvári püspök hivatalutód­jául, Brankovics köztiszteletben álló, hazafias érzelmű szabadkai főpapot emlegetik.­­ Az akadémiai pályázatok bírálóit ma nevezte ki a nyelv- és széptudományi osztály. A Karácsonyi­féle vígjátékokat bírálni fogják Báróczi József, Beö­thy Zsolt, Csiky Gergely, Frankenburg Adolf és Vadnai Károly ; a Teleki drámák bizottsága: Zichy Antal elnöklete alatt, Győry Vilmos, Szász Károly és két színész ; a Nádasdy-díjért érkezett költői be­­szélyeké: Gyulay Pál, Lévay József és Pulszky Fe­rencz; végre a Marczibányi pályaműveké, melyek Kazinczy nyelvének idegenszerűségeit fejtegetik : Imre Sándor, Joannovics György és Ponori Thew­­rewk Emil. — A Budapesti Szemle januári száma ma meg­jelent. Concha Győző, a kolozsvári egyetem jeles tanára a múlt század kilenczvenes éveinek reformesz­méiről és előzményeiről kezd nagyérdekű jogi és po­litikai tanulmányt. Hunfalvy J­ános érdemes tudó­sunk a »Vámjövedelem és fogyasztási adók« czimű figyelemre méltó pénzügyi czikket ir. — Téglás Gábor az aggteleki barlang ősembertani jelentősé­gét világítja meg. Baráth Ferencz Anglia nagy humoristáját és regényíróját, Thackeray Vilmost, ki­nek világhírű művei közül több magyarra is le van fordítva, méltatja. W­e­r­t­h­e­i­m­e­r Ede Remusatné leveleivel, E­c­s­e­r­i Lajos Láng Lajos könyvével A közgazdaság elméletérel foglalkozik. W­e­i­s­z Jakab Agy­velő és lélektan czímű tanulságos czikket közöl. Ezt követi Beöthy Zsolt nagyhatású rajza Láto­gatás czímmel. Gobbi Imre egy költeménye és Radó Antal czikke a Magyarországra vonatko­zó 15—16. századbeli olasz forrásokról rekesztik be az önálló czikkek sorát. Az értesítőben Riedl Frigyes nagy elismeréssel szól Jókai .A­­kik kétszer halnak meg« czimü újabb regényéről. Igen érdekes adatokat találunk egy bírálatban S­c­hwi­ck­e­r J. H. magyar tanár »Die Deutschen in Ungarn und Siebenbürgen« czimü munkájáról. A bírálat a többek közt jelzi, milyen tudományos alap nélkül van ez a munka összekompilálva, s még jel­lemzőbb példákkal mutatja be, minő elfogult, magyarellenes szellem lengi azt át! Schwicker azt hirdeti például, hogy az a német, a­ki elmagyarosodik, »egy magasabb kultúrái állapotból alacsonyabbra sülyed alá.« Azt írja továbbá, hogy az egész ország sülyedt, midőn a németség Magyaror­szágban virágozni megszűnt. Az egész könyv tele van ily időtlenségekkel. És jellemző, hogy e könyvet egy magyar államgimnázium tanára irta, ki a német iro­dalmi és történeti folyóiratokat el szokta árasztani hasonló szellemű elmeszüleményeivel a magyar moz­galmakról.­­ A franczia egyetemi tanárok hivatalos öltö­nyét eltörölte Paul Bert miniszter. A Moniteur Universel ilyen mélabús búcsúztatót mond az ünnepélyes öltönydarab fölött. Annyiban kényelmes volt ez a palást, hogy eltakarta az elhanyagolt öltö­zéket , télben, ha a ruhára húzták, meleget tartott, s nyáron megengedte, hogy könnyű öltözetet viselhes­senek alatta. A különböző, majd fantasztikus, majd többé-kevésbé kopott és szűk öltözetek fogják helyet­tesíteni a méltóságos és illedelmes egyformaságot, nagy kárára a tiszteletnek, melyet a növendék a ta­nár iránt érez. E ruhán arany, vagy ezüst sujtásokat viseltek, melyek az utolsó évekig bizonyos becsben álltak az egyetemen. E jelvényekkel fölékittetvén, melyek megkülönböztették őt a liczeumi tanároktól, kiknek nem volt szabad ilyeneket viselni, s a magán­tanároktól, nemcsak növendékei tisztelték jobban a tanárt, hanem neki magának is jobban kellett önma­gát tisztelnie. Egyszerű kabátban egy némely tanár meglehet, megenged magának olyan kifejezéseket, tag- és arczl­ejtéseket, melyektől tartózkodott volna, midőn a parókát és palástot viselte. A palást a nyil­vános ünnepélyek alkalmával jól illett a hatóságoké mellett, különösen a jutalom-kiosztásoknál a nagy díjon kezdve, mely, ha ugyan Bert­er el nem törli, elveszti egészen régi fényét, s a látványt illetőleg va­lamely neveléstani kongresszushoz fog hasonlítani. De az öltözetet el kellett törülni, mint mindent, a­mi a régi hagyományokra, az egyetemi fegyelemre emlé­keztet, mint mindent, a­mi még képes megóvni a tisz­teletet és tekintélyt. — Félmillió czímet Ausztria-Magyarországból s a külföldről szedett össze a Rosenzweig-féle ál­talános czimtár, mely német nyelven most adatott ki Bécsben. A két nagy kötetre terjedő munkának ösz­­szeállítása rendkívüli fáradságról és szorgalomról tanúskodik. Az első kötet két részből áll: az első Bécs és külvárosainak kereskedő, iparos, gyáros c­é­­geit, pénzintézeteit,­­iparvállalatait, egyesületeit, or­vosait, ügyvédeit, kávéházait, vendéglőit stb. sorolja fel; a másik rész pedig a külföldi czégeket tar­talmazza.­­ A második kötet Bécs kivételével az osztrák - magyar monarchia összes ezégjeinek czimjegy­zékét foglalja magában. Az egynemű fog­lalkozású czégek csoportokba vannak szedve és ezen csoportokon belül alfabetikus rendben sorol­tatnak fel. E beosztás,­­ a­mint egyrészről meg­könnyíti a keresést, másrészről teljes áttekintést nyújt, a­mennyiben a csoportokon belül az egyes helyek is alfabetikus sorrendbe vannak szedve. A kereskedőkre és iparosokra, nemkülönben a terme­lőkre nézve nagybecsű mű ára 31 frt. Megrendelhető szerzőnél Bécsben Mariahilferstrasse 109. — Igazolójegyek utazó kereskedők és iparosok számára. Az 1880-ban Németországgal kötött keres­kedelmi szerződés szerint Németországban csupán azon magyar és osztrák alattvalóknak engedtetik meg a magukkal vitt árukészletek és iparczikkek elárusí­­tása, kik a szerződésben előírt kereskedői, illetve ipar­­igazolványnyal el vannak látva. Ezen igazolványok­nak teljesen egyöntetű kiállítása s azok kiszolgálta­tása körül követendő egyöntetű eljárás iránt a ma­gyar és osztrák kormány közt megindított tárgyalás igen közel áll a befejezés stádiumához. Ezen keres­kedői és iparigazolványokkal egyes házak megbízott utazói annyival is inkább szabályszerűen ellátandók, mert már eddig is letartóztattak Németországban olyan egyéneket, kik a korábbi gyakorlathoz képest ilyen igazolványok nélkül akartak üzleteket kötni.­­ Nagy csalást kísérlettek meg a napokban Havannában. Ugyanis egy Madridból érkezett kábel­­sürgönyt tettek közzé, mely szerint egy bizonyos sors­jegy Madridban 500,000 dollárt nyert. Egy havannai bankház rögtön kérdést intézett Madridba, való-e a hír, s midőn igenlő választ kapott, a sorsjegy tulajdo­nosának egy millió frankról szóló utalványt szolgál­tatott ki valamelyik párisi bankra. Utóbb kitűnt, hogy a táviratok hamisítva lettek, minek folytán rögtön intézkedések történtek, hogy az utalvány ki ne fizet­tessék. A Különfélék folytatását lásd a mellékleten. Helyi hírek. — A tanácsnok választás. A kijelölő választ­mány ma R­á­t­h főpolgármester elnöklete alatt meg­tette a kijelölést az üresedésben levő tanácsnoki állo­másra. A tagok teljes számmal voltak jelen. Kijelöl­tettek : 1. helyen Kun Gyula, 2. helyen C­s­e­n­d­i­c­s Gyula, 3. helyen Rózsa Péter, 4. helyen Haber­­hauer János. A legközelebbi közgyűlésen, szerdán az eredmény be fog jelentetni, s a főpolgármester az erre 14 nap múlva következő közgyűlést fogja kitűzni választási napul. — Új színház Budán. A főv. tanács mai ülése elé terjesztik az állandó színházvizsgáló bizottság je­lentését a budai színkörről­; a jelentésben tudvalevő­leg a színkör lebontása javasoltatik. A tanács ennek folytán most még inkább ragaszkodik azon előbbi ja­vaslatához, hogy a színkör senkinek se adassék bérbe s úgy Krecsányi, mint Bogyó elutasittassanak. Ha­nem tekintve azt, hogy a város dunajobbparti la­kossága immár megközelíti a 80,000-et, a színkör lebontásával csupán az egy kis várszínházra lesz utal­va,melynek szituácziója kedvezőtlen, befogadási képes­sége csekély, beosztása czélszerűtlen s idénye rövid: a tanács elérkezettnek látja az időt arra, hogy Buda részére új állandó színház építését indítványozza tár­sadalmi úton, de a fővárosi hatóság közbenjárása és támogatása mellett, oly helyen, mely a Buda-részi te­rületnek lehetőleg központját képezze. Ezen ügyben a közelebbi indítványozást a tanács a közoktatási bi­zottságra bízta. A tanács körében már a hely is szó­ba jött s a fazekastért emlegették legjobban. — Munkás gyűlés tartatik vasárnap, f. é. jan. 8-ikán délután 1/a2 órakor a Buzalka féle helyiség­ben, a következő napirenddel: 1) a napról napra szaporodó bűntények és azoknak okai; 2) a sajtó; 3) a két első pontra vonatkozó netaláni indítványok. Eljegyzések és esküvők. Az egyetemi templomban ma esti­g/a6 órakor ment végbe Pruzsinszky János fővámtiszt es­küvője Turóczy Adolf pénzügyi tanácsos budapesti fővámigazgató kedves és szellemes nevelt leányával, Lenkével. Násznagyok voltak Bossányi László országgyűlési képviselő s Tilker Ferencz honvéd-szá­zados , nászasszony özv. Bobest Istvánná, született Berthóty Paula urhölgy, koszorús­­ leányok a meny­asszony nővérei, Turóczy Vilma és Terézke, Bobest Elza és Tölgy­essy Ida kisasszonyok, végre vőfélyek Pruzsinszky Miklós, a vőlegény unokaöcscse, Beöthy Aladár, Csete Kálmán és Horváth Ákos urak voltak. Papp Domokos kir. államépítészeti mérnök Csik-Szeredán, a napokban jegyezte el néhai Sán­dor László honvéd-őrnagy kedves és bájos leányát, Annát. Dr. Berzsenyi Gerő lengyeltóti ügyvéd jan.. 10-én tartja esküvőjét Per­laky Fanni kisasszon­­­­nyal, Perlaky János jószágigazgató leányával Kapos­várott. Dr. Juhász Kálmán nyíregyházi járási orvos jegyet váltott O s­v­á­t­h Ida úrnővel Debreczenben. Járdánházy Dénes, Putnok város pénztár­noka, jegyet váltott C­z­ö­l­d­e­r Róza kisasszonynyal Nyíregyházán. Ifj. P­u­s­z­t­a­y Ferencz, máramarosmegyei hi­vatalnok, jegyet váltott Czövek Miklós mádi földbir­tokos nevelt leányával, Keresztény Klára kis­asszonynyal. H­a­d­h­á­z­y Kálmán ügyvéd f. hó 4-én jegyezte el Gyalokay Bella kisasszonyt, Gyalokay János aljárásbiró leányát. Halálozások: Liebenwein Károly cs. kir. százados el­hunyt Kaposvárott. Szakácsi Zsuzsanna és férje Both István; Sza­kácsi József és neje Pap Anna; Szakácsi Eszter és férje Kovács Ferencz gyermekeik és a többi rokonok nevében is szomorodott szívvel jelentik szeretett test­vérüknek és nagybátyjuknak, Szakácsi Dániel, hites­ ügyvédnek és volt országgyűlési képviselőnek, folyó hó 5-én, délután 5 órakor, életének 67-ik évé­ben, történt gyászos elhunytat. Sárospatak, január 5. Áldott legyen emlékezete! Özv.Szerencs Jánosné szül.Bárány Kata­lin, Szerencs János kir. tanácsos és a főrendiház tit­kárának anyja, akadémia-utc­a 7. sz. alatti lakásán, tegnap reggel 8 órakor hosszas szenvedés után 82 éves korában elhunyt. Színház és művészet — A nemzeti színház közönsége ma este W­­ 11- né asszony művészetének élvezetében részesült. A Hugonották opera Valentine szerepében kez­dette meg újra négy havi vendégjátékai sorát, azzal a páratlan művészettel, melylyel közönségünket min­dig elragadta. Vendégművésznőnk csodás hangja és nagy énekművészete, melyet ma is Valentine-ben, egyik legjobb szerepében, oly meglepően érvényesí­tett, sokkal ismeretesebb, hogysem újabb méltatást igényelne; tüneményes művészetét e lapok hasábjain már volt alkalmunk elégszer jellemezni s igy ezúttal beérjük annak fölemlítésével, hogy Wilm­é asszony teljes épségben hozta vissza hangját; azzal az átnéi csengésű hanggal tért vissza körünkbe, melyért an­nyira rajongott közönségünk az utolsó, mintegy nyíl hó előtti vendégszereplése alkalmával is. Az elisms nyilatkozatai is a régiek voltak ; a frenetikus ováczió kihívások minden felvonás után, sőt nyílt jelenete­ben is folyton megújultak. Kapott egy nagy vitű bokrétát s gyönyörű nemzeti szinü szalagokkal dis tett szép koszorút is. Primadonnánk mellett Béli k. (Valois Margit), Perotti (Raoul), Ney (Marcel) i Odry (Saint-Bris) szereplése részesült nagyobb s­­ tűnésben. Az opera gondosabb rendezése az előad­ó előnyére szolgált. Hogy a nézőtér zsúfolásig megt­­ közönséggel, azt alig szükséges fölemlítenünk.­­ A népszínházban ma este Lecocq legújabb operetteje, a Nap és hold (Le jour et la nuit) igen kedvező fogadtatásra talált. Lecocq ez operet­tel ismét elfoglalta azt a polczot, melyre Angot-val és Kisasszony feleségemmel emelkedett. Lecocq zse­­nialitása majd minden számban a régi erővel nyilat­kozik ; egymást követik a bájos dallamok, melyek pezsegnek az elevenségtől, eredetiségtől; a hangsze­relés finom, mint Lecocq minden művében. A szép zene becsét azonban nagyon leszállítja a szövegnek a Pipacscsal rokon meztelensége, melyet a fordítók ke­véssé tüntettek el, pedig nem egy részt lehetett volna megtisztítani a sértő frivolitástól, a­nélkül, hogy a darabnak kárára lenne, sőt nyűge az operettének, mert kelletén túl nyújtja. — Don Brazeiro portugalli kormányzó, a­ki már négy feleséget eltemetett, ötödi­ket vesz nőül, a­kit nem ismer. Házába menekül ud­varmesterének Miguelnek kedvese, Manola, a­kibe Gieratus de Calabanos beleszeret s üldözi. Hogy megmenekülhessen, a bárónénak adja ki magát. Ez­alatt megérkezik az igazi bárónő, Beatrix. Ez mulat­tató félreértésre ad okot; a báró nem ismeri nejét, nappal Manolát kerülgeti, éjjel Beatrixszel szer­meskedik, míg végre kiderül a való: Manola, Gieratus folyton üldöz szerelmével, s a­kit mindig játszik, Miguel neje lesz, Brazeiro megnyugodtan bet nejével. — A zene, különösen az első felvonás egy románcz, a keringő, Gieratus coupletja, e más­ felvonásban Manola és Beatrix egy duettja. Ma bűvölő kigyó­ dala, a harmadik felvonásban Ms hajcsárdala s a keringő élénk tetszésre tar Majd minden számot megtapsoltak. A sikert előadóknak is nagy érdemük van. Pál ma te (Manola) nagyon jó szerephez jutott, eleven , kellemes éneke gyakori tapsot nyert; a máso­tt vonásban szép csokrot s babérkoszorút nyújt ki neki. Hegyi Aranka (Beatrix) szép éneke is elismerésre talált; őt is két csokorral tűnte. Kassai (Gieratus) kifogyhatatlan jókedve­­­kodása folyton derültségben tartá a közé; szintúgy Solymossi, ki Brazeirából jó alta- te­remtett, Kápolnai (Miguel), ki az első felvonás­beli románczot hévvel éneklé, Tihanyi (Don Dege néz). Vadnai Vilma néhány kis dalát igen csi­no­san éneklé. Ma lépett föl először B­e­r k­i n­é is több apró szerepben ; kisérletét rokonszenvesen fogadták A jelmezek fényesek, a második felvonásban a diszló (szökőkuttal) sikerült. A szinház egészen megtelt kö­zönséggel. — A nemzeti szinház jövő heti műsora: Foly­ó. jan. 9. »Egmont.« 10. »Ernánk »Rococo.« (Will­né Mária asszony vendégjátéka.) 11. »A­hol unatkoz­nak.« 12. »Atala.« 13. »Az első.« (1-szer.) 14. »Sah királynője.« (Wiltné Mária asszony vendégjáték ) 15. »Az első.« (2-szor.) 16. »Az első.« (3-szor.) —A várszínház jövő heti műsora: Folyóki jan. 12. »A vizkereszt.« 14. »Czifra nyomorus.« 15. »Sevillai borbély.« — A népszínházban holnap, vasárnap, és ettől ismétlik a »Nap és hold« előadását. Kedden i­ »Ig­mándi kis pap«, szerdán a »Szép asszony kocsisa kerü­l színre, mindkettő Blaha Lujza asszonynyal csütör­­tökön és pénteken ismét a »Nap és hold«-t­ adja elő, szombatra pedig Lukácsy népszínműének, a »Árva Zsuzskának első előadása van kitűzv.

Next