Pesti Napló, 1883. április (34. évfolyam, 89-118. szám)
1883-04-01 / 89. szám
felszólalt ellene, de sohasem vette észre, hogy a ház nem határozatképes. Fájt lelkének, hogy azok, kiket a puszta születés ily eminens jogokkal ruház fel, nem bírnak elég érzékkel a kötelesség iránt, melyet ez reájuk ró, de sokkal büszkébb volt, és sokkal mélyebben érezte a háznak méltóságát, melynek ő volt elnöke, semhogy önmagától mondta volna ki azt, hogy határozatra nem képes ülésen elnökölt. Az angol parlament elnökeit választotta mintaképül. Bizonyos megnyugvást talált abban, hogy az angol parlamentáris tradíciók szerint az elnök csak akkor látja a ház határozatképtelenségét, ha erre nyilvános ülésben a tagok egyike által figyelmeztetve lesz. Nem is látta meg soha s csak egyetlen egyszer történt, hogy valamely kérdés feletti szavazásnál kérte a ház egyik tagja a fejenkénti megszámlálást, miáltal a tagok határozatra nem képes száma konstatálva lett. Mint a haragvó Zeusz trónjáról, úgy szállott le elnöki székéről. De az intelem, melyet a ház jelen nem levő tagjaihoz intézett, az Olympus dörgése és villámlása volt s ha valamikor, ekkor éreztette haragos megbotránkozásának egész fensőségét. Az ember lelke fájt, látni a hadvezért, kinek volt gárdája, de nem volt, ami annyira megillette volna: hadserege. * A főrendiház egyik tagjától hallottam elbeszélni egy jelenetet, mely eléggé illusztrálja, minő hatást gyakorolt az országbírónak csak külső megjelenése is. A díszmagyar öltöny, a szent István-rend nagy keresztje, az aranygyapjasrend nagy jelvénye bízvást elmaradhattak. Elég volt ő egymagában, hogy önkénytelen tiszteletre kényszerítsen másokat. Tavaly télen történt. Ami ritkán esett meg, gyalog ment át Budára. A sikló pénztáránál jegyet váltott , beült a középső osztályba, hol akkor még senki sem volt. Egy jómódúnak látszó vidéki ember lépett be közvetlenül utána, s melléje ült. Az országbírónak égő szivar volt kezében, melynek tüzét nagyon megkívánta melléje telepedett emberünk, kinek szivarja kialudt. Illedelmesen kért tüzet. Az országbíró, kit úti társa nem ismert, odanyújtotta égő szivarját, oly kézmozdulattal, mely meghökkente a vidéki urat. Ez csak akkor nézte meg közelebbről a kis embert, aki hoszszú világosbarna, hátul összecsatolt testhez álló köpenyben ült mellette s minél tovább nézte, annál inkább kezdte hinni, hogy botrányos dolgot művelt. Félrehuzódott mellőle, először a sarok felé, de azért folyton az a változhatlanul szigorú arcz s a büszkén tartott fő kötötte le figyelmét, mely az országbiró egész alkatát elfeledteté. Egyre tovább húzódott és még meg sem indult felfelé a kocsi, a mi vidéki emberünk már a túlsó ülésen volt, hol egészen megkönnyebbülve simult az ott mellette ülő s időközben belépett idegenhez, ki Manethets frigyben üdvözölte s a vele szemben levő Csak a várban tudta meg, kivel jött a siklón felfelé. Ekkor vette észre, hogy szivarja ismét kialudt, egy szippantást sem tett belőle, de kárpótolta ezért az a tudat, hogy Magyarország országbírájával ült egy kocsiban, hacsak néhány perczig is. Annyi azonban bizonyos, hogy másodszor a világ minden kincséért sem cselekedte volna meg azt, hogy melléje ül. Szinte tiszteletlenségnek tetszett előtte, amit véghezvitt. Pedig az országbíró nem gőgös, csak méltóságos volt. De még leereszkedésében is meglátszott a méltóság minden izén. Every inch a king. # Nincs elhagyatottabb habitákulum Budapesten, mint a kúria és a tábla épületei. Ezeknél talán csak a magyar juszticia adminisztrácziójának alkotmánya van mostohább állapotban. Az embernek csakugyan nincs alkalma épülni az itt tapasztalható épületlenség fölött. Hasztalan sürgették minden oldalról, a tábla és kúria, az országgyűlés és a sajtó köréből, hogy a magyar felsőbb bírói kar megérdemelne tisztességesebb elhelyezést bírói munkája közben. De azért évek hosszú során két bérház és az előbb említett épületek szűk, elégtelen és kényelmetlen helyiségeiben szoronkodnak egymás hátán tanácsok, tanácselnökök, parallel tanácsok elnökei, bírák, jegyzők és írnokok. Tavaly történt, hogy a kir. tábla két büntető tanácsát kellett a Trattner-házban elhelyezni, ott, hol a kúria váltótanácsa van. Az e mellett levő helyiség egyike a legkényelmetlenebbeknek s egy tanács számára sem elegendő. De azért abba az egy szobába két tanácsnak kellett bevonulnia. Az volt a kérdés, hogy fogja e két tanács végezni feladatát, mert egyszerre mindkettő ugyanazon helyiségben nem működhetett. — A megfejtés igen egyszerű, mondá szűkebb körben az országbíró. A minisztérium bizonyára azt fogja tanácsolni, hogy az el nem férő két tanács közül az egyik nappal, a másik éjjel bíráskodjék. És keserű mosoly játszott ajkai körül. De azt már nem tűrhette, hogy azon tanácsterem, melyben ő elnökölt és a kúria udvara elhagyatott állapotukban megmaradjanak. A tanácstermet újra bevonatta, a kúria udvarát pedig csinos kertté alakíttatta át. És mert erre a budgetből nem telt, saját tárczájából fedezte a költségeket. Voltak benső emberei a kúriai bírák között is. Ezek egyike volt Vértesy Sándor, előbb a semmitőszéknek, most a kúriának bírája. Még azon időből viseltetett vonzalommal iránta, midőn kanczellár volt s Vértesy a kanczelláriában oldala mellett működött. Később Vértesy a miniszterelnökségnél nyert alkalmazást, s innen neveztetett ki a semmitőszék túrájává. Itt hajdani főnökével ismét találkozott s a viszony még bensőbbé fejlődött. A kúria teljes ülése őt bízta meg, hogy a kúriai birák koszorúját megrendelje Lehóczkyval. Ez volt a legszomorubb szolgálat, melylyel Mailáth emlékének maga és a kúria nevében legutolszor áldozott.* Enuncziáczióit a bírói széken és a főrendiházban plasztikus tömörség, szónoklatait klasszikus forma-tökély jellemezte. Nem mulasztott el egyetlen egy alkalmat sem, ha a birói függetlenséget kellett megvédeni. Ilyenkor kérlelhetlen volt s a maró gúny, melylyel ellenfeleit lefegyverezte, mindig elevenre talált. Ha nem a főrendiházban beszélt, sohasem ejtette ki annak nevét, kinek érveit cáfolta. A jogászgyűlésen legutoljára 1879-ben szólalt fel, élesen és hatásosan a birói függetlenség érdekében. És, ami feltűnt, nemcsak a teljes ülésben mint elnök, hanem a szakosztályi tanácskozáson mint jogász hallatta szavát. Még előttem áll azon szakosztályi ülés képe, melyen a felszólalás történt. A bírói kinevezések és előléptetések szabályozásának kérdése forgott szőnyegen s az indítványt, mely a tanácskozás alapját képezte, esetleg e sorok írója terjesztette elő. Ezen inti--kiválttá, több oldalról élesen megtámadtatott, midőn közvetlenül a vita bezárása előtt Mailáth György emelte fel szavát. Részletesen foglalkozott beszédében az ellenérvekkel, de csak ezeket ismételte, anélkül, hogy utalt volna arra, mely oldalról mondattak. Csak egyetlen egy nevet ejtett ki ajkain. Ez Mirabeau neve volt. A szónokok egyike ugyanis, birói karunk egyik magas állású tagja, beszédében Mirabeaut is idézte, ki az önmagukat kiegészítő testületek despotizmusára utalt. De hogyan ejte ki az országbiró e nevet! Azt a hatást, melyet beszédének erre vonatkozó néhány szava tett, nem annyira abból, amit mondott, hanem abból, hogyan mondta, lehet megítélni. »Én, — így szól, — nem fogadom el Mirabeau jelzett állítását, melyről egyébként nem tudni, hogy akkor tette-e, mikor XVI. Lajossal alkudozott, vagy pedig akkor-e, mikor a demagógia vállain diktátorrá emelkedett.« A hangból, melyen e szavakat mondá, mindenki megértette, mit érzett az országbiró lelke, midőn e nevet kiejté. Annál melegebben, annál lelkesebben szólt azonban a bírói függetlenségről a parlamenti rendszer keretében. »Ott —gy szólt, ahol a parlamenti rendszer mellett a párturalom a dolog természete szerint érdekuralommá fejlődik, okvetlenül szükséges, hogy a nép érezze, hogy van egy intézmény, mely a pártok hullámzásain felül jogot és igazságot szolgáltatni képes.« Elmondhatni róla, hogy ennek az eszménynek élt s ő volt annak legerősebb védője és támasza. Most kidőlt. Ki lép majd nyomába ? «. Mint e szigeten lakhatom, az reám, beteg emberre nézve, valóságos áldás. Aztán József főherczeg sok szívességet tanúsított irántam, minden feltűnés nélkül, észrevétlen, gyöngéden. A fürdőigazgatóság a legjobb szobákat adatta nekem, a bért soha sem emelte, bár a másokét igen, gondoskodott kényelmemről anélkül, hogy kértem volna, reggelenkint virágokat küldetett nőmnek és unokámnak. Úgy hiszem, hogy mindezt a fürdőigazgatóság nem magától tette, hanem alkalmasint József főherczeg utasításából, aki meghagyta nekik, hogy hozzám figyelemmel, szívességgel legyenek. Megvallom, mindez jól esett szívemnek, s ez érzés szülötte az a versszak, a melyet az imént olvastál. De kihagytam mind az első, mind a második kiadásból, nehogy hízelgőnek gúnyoljanak, vagy valami olyat sejtsenek, a minek semmi alapja nincs. — Azt ugyan rosszul tetted — mondom egész komolyan — mert jól mondja Erdélyi János »Amit érzesz, azt soh’se tagadd el.« — Könnyen és hamar ítélsz — viszonzá Arany — az első és második kiadásból, igaz, kihagytam a versszakot, de a harmadik vagy negyedik kiadásban, halálom után benne lesz. íme lásd magad — folytatá a könyvtárához lépve s kivéve abból Toldi szerelme nyomott példányát. — Nézd, mily gondosan bejegyeztem ide a kihagyott versszakot, megjelölve azt is, hogy hova kell jönnie. — Most halld kapcsolatosan mind a négy versszakot, a 105-ik a kihagyott. És kezdé olvasni, amint következik: 103. »Piroska !« . . . zuhant most körül a keresztre, Kehiéhez szorítva, záporba fürösztve, Csókolta, ölelte azt a hideg szirtet, Mig vele a nagyján valamit enyhitett; De tovább is egyre zokogott bánatja, Hint mikor a sírást el a gyermek hagyja ; Majd szemeit tölté, s a csillagos égre Fölnézve sokáig, igy szólala végre. 104. »Tiszta vagy, ott is vagy! hiszem erős hittel, Oda vársz, meggyógyitsz boldog szeretettel; Addig soha e szív asszonyt ne ösmérjen, Fogadom, s megállom, Isten úgy segéljen,« Most kele — négy gödröt vájt neki jó kardja, Két keze markával földjét kikaparta, Felránta tövestül négy fiatal füzet: Ezek árnyékolják az apáczatüzet. 105. A négy fűz elárvult sarjai tán élnek Ma is, oltalmában fejedelmi személynek, Ki, hogy e szép sziget rászálla idővel, Beszövé nagy múltját virányos jövővel. 8 hagyta, hogy a környék agg fülemiléje Éneke utolját ott elzengicsélje, Azután hallgatva ott várja halálát, De kövessük Toldit és a rege szálát. 108. Hogy látta-e mindezt a kolostor népe, Ki tudja ? hisz ennek ötszázharmincz éve . Lehet az, hogy látták vagy meg is ismerték, De megháboritni a nagy hőst nem merték. Amely után jött volt, azon is ment vissza, Piroska torát már szomorúan iszsza, Piroska torában szerelme utóját, Együtt az Anikó vidám kézfogóját. — No hát meg vagy velem elégedve ? — kérdé Arany az olvasás bevégzésekor, szelíden mosolyogva. — Meg, János, s ha kívánod, kedvedért ezután rendes számadást viszek bevételeimről és kiadásaimról. — Nem kívánom, élj kedved szerint, de engedd, hogy más is kedve szerint élhessen. Én igy is meg vagyok veled elégedve. Ekkor órámra tekintek s láttam, hogy öt óra már elmúlt. _— Már öt óra, mennem kell, mert ha te meg vagy is velem elégedve, az osztály nem igen lesz, ha mint osztálytitkár elkésem az ülésről. Isten veled! Nem jösz el te is az ülésre ? — Nem, eleget jártam húsz év óta, engedjétek, hogy élvezzem szabadságomat, úgy sem sokáig tart — mondá Arany szomorúan s kezet szorítva, elváltunk egymástól. És csakugyan három hét múlva ravatalon feküdt. (Budapesti Szemle.) Gyulai Pál: Különfélék. Napirend, április 1. Naptár: Vasárnap, április 1. Búm. iath.: G. 1. Fehérvasárnap.. Prot.: G. 1. Qausi m. g. Görög-orosz: (márczius 20.) B. 3. Szabai vértanú. Zsidó : (rendar 23.) — Napkel 5 óra 89 perez, nyugszik 6 óra 30 perez. — Hold kel 1 óra 46 perez reggel, nyugszik 11 óra 17 perez délelőtt. Igazságügy miniszter fogad délelőtt 10—délután 2. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— délután 2 óráig. A budapesti rabsegélyző egylet évi rendes közgyűlése délelőtt 11 órakor a pestvidéki törv.szék 20. sz. tanácstermében. Zsehy-kiállítás a képzőművészeti társulat sugárúti műcsarnokában délelőtt 9 —délután 6 óráig. Belépti dij 30 kr. Iparmű zene a műcsarnok épületében délután 2—6 óráig. Országos képtár az akadémia palotájában délelőtt 9—délután 1. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken d. e. 10—12 és d. u. 2—4. Egyetemi füvészkert az üllői úton délelőtt 8—12 és délután 2—4. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) látható egész nap díj nélkül. Múzeumban: képtár d. e. 9—d. u. 1. Akadémiai könyvtár d. e. 9—12. Egyetemi könyvtár d. e. 9 —12. Múzeumi könyvtár d. e. 9 —d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre és Császárfürdőbe hajó indul óránkint. Lapunk legközelebbi száma — rendkívüli kiadásban — hétfőn reggel jelen meg. Mai számunkhoz egy egész ív van mellékelve, a következő tartalommal: Mailáth György temetése. — Belföld. — A fővárosi közmunkák tanácsából. — Különfélék. — A közönség köréből. — A tárczában: A fekete könyv.— Közgazdaság. — Vegyes hirek. — Ipar. — Üzleti hirek. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Időjárási jegyzések. — Idegenek Budapesten. — Megaltak Budapesten márcz. 29. — Börzei táblázatok. — Hirdetések. — A történelmi arczképcsarnok felállítása tárgyában Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter a következő sorokat intézte az irók és művészek társaságának elnökségéhez: »A képviselőház 1. évi márczius hó 19-én 2694. sz. alatt kelt határozatával pártolólag tette át hozzám Veszprém vármegye közönségének kérvényét egy történelmi arczképcsarnok felállítása tárgyában. Részemről ezen ügyet hazánk jelenére és jövőjére nézve ép oly fontosnak tartom ily kegyeletesnek látom azt, elhunyt nagyok emlékére nézve. Tudva azt, hogy a t.irói és . I kör, melynek kebeléből indult ki ezen arczkép létesítése iránti kezdeményezés, készül ht tárgyban feliratot intézni, egyelőre csak a jelentésére szorítkozom, hogy részemről ügy létesítését minden kitelhető módon invallum elősegíteni. A czél elérésére elsősorban szükséges lévén a meglevő anyagot ismerni s a teendők tervszerű egymásutánját megállapítani, az írói és művészi kör által az arczképcsarnok létesítése ügyében tartandó ülésekre Szalay Imre kebelbeli osztálytanácsost, ki az alakuló ülésen is képviselt, találtam további képviseletemmel megbizandónak. Felkérem tehát a t. kört, szíveskedjék ezen ügyet mielőbb folytatólagos tanácskozása tárgyává tenni. Budapesten, 1883. évi márczius hó 28. Trefort, s. k. — A német koronaherczeg a Royal York zur Freundschaft czimű szabadkőműves páholy épületének felavatása alkalmával, mely január 20-ikán ment végbe, két pohár köszöntőt mondott. Az elsőben Vilmos császárt, a szabadkőművesek legfőbb védnökét éltette..A másikban egy hozzá intézett felköszöntőre felelt. Önök, így szólt, tudják, hogy erőimet szívesen áldozom a szabadkőművesség feladatának, és ezt tenni fogom mindaddig, míg e szövetség a törvényekhez hű marad. Azon több mint huszonöt évi idő alatt, mióta az önök körében vagyok, azon meggyőződésre jutottam, hogy mert az idő, melyben élünk, világosságot és felvilágosodást kíván, a szabadkőművesség nem zárkózhatik el e követelmények elől. féltünk, szabadkőműveseknek, nem szabad szünetelniük a kutatásban és nem szabad a szokásokhoz, még ha azok drágák is előttünk, csak azért ragaszkodnánk, mert azokat hagyományul örököltük. Azon reményben, hogy ily üde szabadkőmüvesi életre van kilátásunk, jöttem önök közé. Ezen értelemben poharamat a Royal York páholy jólétéért ürítem.« — A flandriai gróf, a belga király fivére, május hóban meglátogatja Magyarországot és pedig a végből, hogy itteni birtokait megtekintse. Eleinte úgy volt, hogy a gróf ápril 16-án érkezik meg, s e végből lakosztálya már meg volt rendelve az Európa szállóban, csak egy tegnap érkezett távirat tudatja, hogy utazását májusra halasztotta. A gróf már tavaly szándékozott hazánkat meglátogatni, de ebben betegsége megakadályozta. — A Budapesti Szemle folyó évi áprilisi száma változatos tartalommal ma megjelent. Pálffy Albert »A grófnő betegsége« czimü beszélyének első része nyitja meg a testes füzetet.Ezután következik a Kossuth emlékiratait tárgyazó névtelen czikksorozat befejezése. Szterényi Hugo a meteoritekről értekezik, Pulszky Ferencz folytatja visszaemlékezéseit a hatvanas tized utolsó éveiből. Ezt követi Fenyvessy Adolf nagyobb és igen becses pénzügyi tanulmánya. »A leszámolás Horvátországgal.« Szerző nagy szakismerettel fejtegeti s minden oldalról megvilágítja a Horvátországgal kötött pénzügyi egyezmény hátrányait s a két ország közt folyton megújuló viszályokat, melyek egyike épen a legutóbbi hetekben játszódott le a képviselőházban. Szerző végül azon nézetének ad kifejezést, hogye kifogások és újabb követelések el nem némulnak, az izgatás ezen főanyaga el nem enyészik a Dráván túl mindaddig, mig a százalékos megosztás módját el nem hagyjuk és vissza nem térünk az 1868-iki alapra: a társországoknak tiz évről tiz évre biztosítandó fix átalányhoz.« A 22 oldalra terjedő tanulmányt Csorba Ferencz élénken irt rajta »úti naplómból« követi, mely a londoni életet s az utóbbi időben sokat emlegetett »Üdv hadseregé «-vel foglalkozik. Ezt követi rövid adalék a biztosítás történetéhez hazánkban, Damady Győző eredeti s Vargha Gyula fordított költeménye, valamint Gyulai Pál azon nagyérdekű közlése Arany Jánosról, melyet tárczarovatunkban közlünk. Az értesítő ezúttal igen változatos. A többek közt Tisza István élesen bírálja meg Radics Ákos könyvét Fiuméról. — Holdfogyatkozás lesz 1. évi április 22-én, mely azonban nálunk nem lesz látható. A fogyatkozás kezdődik 18 perczcel déli 12 óra után, közepét eléri 55 perczkor 12 óra után, és végződik 1 óra 31 perczkor délután. Láthatósága kiterjed északi Amerikának nyugati vidékeire, továbbá Ausztráliára és Ázsiának keleti részeire. A fogyatkozás nagysága igen csekély, csak 1 ’06 hüvelyknyi. — Az irók és művészek társasága által az írói és művészi tulajdonjogra vonatkozó törvényjavaslat tanulmányozására kiküldött bizottság f. hó 2-án, hétfőn d. u. 5 órakor az írók és művészek társaságának helyiségében ülést tart. — Müller Lajos táncztanár növendékeinek »tánczpróbája«, a mely a vigadó kistermében ma ment végbe, formális gyermekbál volt, melyen a papák és mamák gyönyörködtek a jövendő bálnemzedék kecses »pukedlijaiban« s a végtelen komolyságban, melylyel az előirt tánczlépésekben sejtik a különböző tánczokat. Mert hát mai nap még csak a gyermekek »tánczolnak« , ha nagyok vagy ugrálnak, vagy sétálnak a táncz helyett. S Müller tanítványai kecsesel és bájjal hódolnak a táncz múzsájának, a mi bizonysága a helyes s életrevaló oktatási rendszernek, melyet Müller ur iskolája követ. A tánczlépéseket a kicsinyek, mire felnőnek, bizonyára elfelejtik s Müller ur nagy szomorúságára ép úgy el fognak »romlani«, a mint most már felnőtt, egykori kis tanítványai elromlottak , de nem felejtik el a helyes magatartást, a fesztelen, kecses mozgást, szóval a külső megjelenés úri formáját, ami szintén a »savoir vivre«-hez tartozik. A mai estén másfélszáz növendék kecses tánczát láttuk a legjobb fővárosi családokból, láttunk több magántánczot is s alig állhatunk ellen a kisértésnek, hogy meg ne dicsérjük akár név szerint is a vizsgázó derék kicsinyeket. De hát mégis ellentállunk. Majd ha a nagy bálokban találkozunk, szeretetreméltó kis uraim és kis hölgyeim, akkor önök úgyis az újdondászok nyelvére kerülnek. Addig élvezzék a báli névtelen hősök dicsőségét! — A pesti ág. hitv. ev. magyar-német egyházgyülekezet közös és magyar külön hivatalait 3 évre (1883—1885) április hó 7. és 8-án fogják betölteni. A szavazó jegyek a két napon 100/a—121/2 óráig, s 28-án d. u. 3—5-ig adhatók be a régi iskolaépületben levő elemi iskolaigazgató irodájában, az ott együtt ülő bizottságnál.Kandidálva vannak: A közös hivatalokra: egyházi és iskolai felügyelőül Basbach Péter és Sárkány József; iskolai felügyelőül: Vasskó Endre, dr. Szedenics János, Cséry Lajos; iskolai másodfelügyelőül: Fabiny Gyula, Niki Mihály, Steinacker Ödön, dr. Vetsey István ; főgondnokul : Fuchs Gusztáv, Türsch Nándor, Stephani Lajos; iskolai gondnokul: Stephani Lajos, Türsch Nándor, Nádassy György; szindikusul: dr. Zsigmondy Jenő, dr. Rock Géza, dr. Králik Lajos. A magyar egyházi külön hivatalokra: felügyelőül: Sárkány József, Zsigmondy Pál, dr. Szedenics János; gondnokul: Beliczay Béla, Barabás Antal Pál, Nádassy György; jegyzőül: Posszert Gyula, dr. Török Béla, dr. Versey István. Választandó lesz ezeken kívül 12 presbiter. Az ajánlás a közös hivatalokra nézve, a két külön egyház közgyűlési határozata folytán történt, a magyar egy bisz hivatalaira pedig ’ "magyar egyház közgyűlése által hozott határozaton épül. A választás eredménye 1. évi április hó 15-én i. e. 101/2 órakor az iskolaépület dísztermében tartandó rendes évi közgyűlésen fog kihirdeti--ri. Az országos vörös keresztegylet egri fiókja folyó márczius hó 26-án tánczczal egybekötött hangversenyt rendezett,. Werner Gyula joghallgató olvasta először fel az ez alkalomra készült prologját, melynek bevégeztével nemzeti szín szalagos babérkoszorút kapott. Azután a Rákóczi-indulót Berlioz után 16 közre Chaloupek Erzsike, Eötvös Róza, Fischer Sománé, Fogél Ágostonné, Menner Etelka és Ilka, Szubányi Anna és Inna játszották nagy szabatossággal. Majd Lipcsey Ádám joghallgató szavalta el Zalár József »Zizin«-jét. Nemes-Sojer Zsigmondné érzelmességgel és kellemmel játszott cziterán népdalokat. Többszöri tapsban és lelkes kihívásban részesült. Beethovennek »Maria funebre sulla morted d'un erre« művét dr. Chaloupek József, Izsépi Béla, dr. Ludányi Béla, Mosonyi Géza, Pokorni János, Rudassy János, Rudassy László és Szabó Gyula játszották el a monumentális alkotáshoz méltó preczizitással. Pokorni János, ki e zenedarabok betanítása körül annyi szorgalmat és szakszerű ismeretet tanúsított, a közönség résztvevő tapsában s elismerő tüntetésében részesült. A tombola igen változatos és eleven részleteket nyújtott. A szép árusnők szeretetre méltó kedvessége nagy kelendőséget biztosított a jegyes táblácskáknak. Az estélyt táncz rekeszte be, melyet virágos kedvvel és lankadatlanul járt a fiatalság reggeli fél háromig.A tánczosnők közt voltak: Bodnár Bella, Chaloupek Erzsike, Eötvös Róza, Engel Paula (Kömlőről), Frantz Piroska, Fülöp nővérek, Füzesi Bella, Gröber Berta, Jámbor Hedvig, Jekelfalusy Ilon, Kliegel Panna, Menner nővérek, Ringelhann Mariska, Rózsa Paula, Staud Ilonka, Szubányi nővérek, Tormásy nővérek, Zmeskál Mariska, Zölley Yanil leányok, Akantisz Jusztinna, Fischer Sománé, Kolossy Gusztávné, Kolossy Sándorné, Nemes-Sojer Zsigmondné, Ringelhann Rafaelné, Simáczius Andorné asszonyok. Ott láttuk még: Bodnár Annát, Gallup Irmát, Lőrinczfy Jankát, Szabó Ellát, Töttösy Honát s azonkívül: Danilovics Pálnét, Fogel Ágostonnét, Hieronymi Bélánét, Hubert Jánosnét, Lenk Gyulánét, özv. Lévay Jánosnét, Polonkay Endrénét, Rózsa Gusztávnét stb. Az ünnepély sikeréből kiváló rész illeti meg az egylet egri fiókjának elnöknőjét, Ury-Kapácsy Amália úrhölgyet. A jótékony czélra szánt ünnepélyt, anyagilag is szép siker koronázta; a bevétel a felülfizetésekkel 558 írtra megy, melyből ha a még ezután teljesítendő kiadások levonatnak is, remélhetőleg 300 írt tisztán meg fog maradni az egylet nemes czéljaira. Egy férj gyilkossági kísérletét tárgyalta ma a székesfehérvári törvényszék. Tóth János, dobozi lakost még 1875-ben elhagyta neje férje durva bánásmódja miatt és fiára ment, ahol vadházasságra lépett Szabó Józseffel. Ez év február 5-én eljöttek Dobozra Szabó és Tóthné, ez utóbbi apja látogatására. Ekkor Tóth, a férj is elment hozzájuk, kérte nejét, hogy térjen hozzá vissza, de ez kereken megtagadta ezt. Tóth a legkisebb ingerültség nélkül távozott, de az éjjeli órákban egy söréttel töltött fegyvert vett magához és apa lakása felé tartott, azon szándékkal, hogy neje kedvesét agyonlője. A házhoz érve, az ablakban világosság volt és odabent kártyáztak. Tóth belőtt, de Szabó épen ekkor hajolt le, hogy a bankot behúzza és így a lövés feje fölött dördült el s a serét az ajtóba fúródott. A benlevők felugrottak és Tóthot elfogták, ki a mai tárgyaláson teljesen beismerte tettét s 2 évi fegyházra ítéltetett. Vádlott és a kir. ügyész fölebbeztek. — A cseczei gyilkosság tetteseit, kik Németh ottani juhászt leszúrták, a sárbogárdi járásbíróság elfogta. Egy kivételével mind beismerésben van. A bukovinai magyaron javára. (A Pesti Napló gyűjtése.) Szombaton kimutattunk. .23.765 írt 69 krt és két húszast. Papp Imréné gyűjtése, Lippa - 887 » A Stern Adolf leánya lakomáján, Barcson rendezett gyűjtés eredménye. . . 64 » — » Özv. Nagy Ignáczné, Bpest . 2 » — » A Marosújvártt húsvét másod napján rendezett hangverseny tiszta jövedelme . 50 » — » Molnár Pál és Jusztina . . 50 » — » A znióvárallyai magyar olvasókör ............................. 5 » — » Vadai Ferencz gyűjtése, Török- Sz.-Miklós .... 5 » — » Bathó Ferencz gyűjt., Stomfa 21 / 50 . Összesen : 23/127 frtO6 kt és két huszas. * A Stern Adolf leánya lakomáján Barcson történt gyűjtéshez járultak : Picker Mór 10 frt, Kremzier Miksa 2 firt, Sorger Jakab 5 frt, Deutsch S. 3 firt, Steiner József 3 frt, Dorner S. 2 frt, Klein József 1 frt, Stern A. 5 frt, Nagy Ernő 1 frt, dr. Kronberger 2 frt, Hirsch Lipót 2 ffrt, Engel Sándor 1 frt, Konrát Imre 1 frt, Weiszmayer Oszkár 2 frt, Weisz Jakab 1 frt, Büchler Sándor 5 frt, Herzog József, Frid Vilmos, dr. Piszár ügyvéd, Bresslauer Samu, Engel Illés, Engel Vilmos 1 — 1 frt, Deutsch Izidor 2 frt, Deutsch Lipót, Rainer Adolf, Stern Lajos 1—1 frt, Kronberger Manó 50 kr, Silberstein Sándor 1 frt, Weiss Mór 2 frt, Fürst Alajos 50 kr, Weiss Dezső 1 frt, Lányi Győző 1 frt, Kohut Samu 1 frt. Dr. Glücksthal Adolfnak Spitzer Mór által beküldött gyűjtéséhez járultak : Adler Zsigmond, Bergel József, Bergel Antalné, Bergel Antal, Bergel Adolf, Bergel Gyula, Bergel Ferenc, Bergel Kálmán, dr. Glücksthal Adolf, Horovitz Bertalan, Horovitz Adolf, Deutsch Farkas, Kupkai Géza, Komáromy Béla, Henduska Ignác, Spitzer Mór 1 — 1 frt, Flesch József 2 frt, Flesch Ignácz 80 kr, Branovacsky Csedomily 68 kr. Vadai Ferencz gyűjtéséhez járultak : Vadai Ferencz, Piltzer Sándor, Gyikó Ferencz, Szekér Lajos, Návai Kálmán 1—1 frtot. Bathó Ferencz gyűjtéséhez járultak: Bathó Ferencz és neje 10 frt, Habnay József 1 frt, Neogrády Kálmán 1 frt, Mácsai Loós 2 frt, Szikora József 1 frt, dr. Heim 2 frt, Babics Adolf 1 frt, Mergl Ernő 50 kr, Sárkány Béla 1 frt, Hönigh Ferencz 50 kr, Sül Jakab 1 frt 50 kr. Mailáth György meggyilkoltatása. Mailáth György gyilkosát mindenfelé nyomozzák. A köröző leveleket ma délelőtt a vidéki rendőrkapitányságoknak megtáviratozták. Brocz János, a letartóztatott huszár, határozottan megmarad tagadása mellett. Modora mindinkább hetykébbé válik. Ma délután a szobában őrt álló rendőrt megütötte, s a fogházfelügyelőt is fenyegette. Most már egészen nyugodt, s azt beszéli, hogy ha kiszabadul, majd boszút áll azokon, akik őt letartóztatták. A Spanga Pál foglalkozás nélküli inas ellen mindinkább szaporodnak a gyamokok. Spanga félévvel ezelőtt Almássy grófnál szolgált, s szolgálatából azért küldték el, mert nagyon részeges, házsártos és megbízhatatlan ember volt. Lakásán több gyanús tárgyat találtak. Ezenkívül bebizonyosodott, hogy Spanga többször szokott a bástyákra is felmászni, s ebbeli ügyességét tavaly egy rendőrtisztviselőnek is bemutatta. Spanga ugyanis mikor Forgách Antalnál szolgált, többször lemászott a bástya falán, hogy szeretőjét felkeresse. Reggelre ,v.onban mindig visszamászott. Csak egyizben maradt el a háztól és akkor ura feljelentést tett ellene, mert azt hitte, hogy lopott. így került Spanga akkor a rendőrséghez, s igy kellett bebizonyítania, hogy mikép hagyta el a házat. Az az asszony, akinél Spanga legutóbb lakott, azt vallotta, hogy Spanga jó barátságban élt Bereczczal, hogy éjjelenkint is ellátogatott hozzá és hogy az utóbbi napokban zárt ajtók mögött beszélgettek. * Zsarnay kapitány állítólag délután táviratot kapott Pécsről s ennek következtében a hat órai vonattal rögtön útnak indult. Állítólag a rendőrség most már helyes nyomon halad, s Pécsen hír szerint egy olyan egyén keltett feltűnést, kinek személyleirása Spangáéval megegyez. Az illető az egyik mulatóhelyen igen költekezett és gyanúsan viselte magát.A kapitányt holnapra várják vissza. A vizsgálat további vezetését ideiglenesen Palóczy rendőrfogalmazóra bízták. Ezt a hírt csak fentartással közöljük. * A Wertheim szekrényben, melyet a biróság tegnapelőtt hivatalosan kinyittatott, nem volt pénz. * Sponga szeretőjének lakását sikerült a rendőrségnek kinyomozni. A lány azonban néhány nap előtt eltávozott lakásáról és azóta nem tért vissza. * (Ered. sürg.) Győr, márcz. 31. Mailáth meggyilkoltatása fölött roppant nagy az izgatottság. A törvényszék, az ügyvédi kamara, a jogakadémia épületein és a városházán gyászlobogó leng. Kolozsvár, márcz. 31. A Mailáth György országbiró halála miatti országos gyászban városunk is részt vesz. Középületeinken gyászlobogók jelzik a nagy veszteséget. Temesvár, márcz. 31. A mai városi közgyűlésen Török polgármester indítványára, Mailáth országbiró elhunyta fölött a város gyásza jegyzőkönyvileg megörökittetni és erről a család értesittetni határoztatott. Helyi hirek. — A fővárosi közrendészeti bizottságnak tegnap tartott ülésén a bérkocsi-üzlet mikénti gyakorlása és a társaskocsi-állomások rendezésének tárgyalása alkalmával szóba jött a közúti vaspályatársulat kocsijainak tisztátalansága s egynémelyikének oly rozzant állapota, hogy valóban csodálható, miszerint tisztességes ember e kocsikban a helyfoglalásra rászánhatja magát. Szóba jött különösen az, hogy a társulat nem volna-e kényszeríthető ezen nyilvánvaló hiányoknak azonnali orvoslására. A társulat s a főváros között a közúti vaspálya üzlete iránt szerződés van ugyan kötve, de ezenkívül alkottatott még egy szabályzat is, mely a közrendészeti tekintetben gyakorolható felügyeleti jogra vonatkozik. E szabályzat, mely már a rendőri véleményezésen is keresztülment, jelenleg a belügyminiszteri helybenhagyásra vár, s mielőbbi életbeléptetése esetén a társulat a szükséges intézkedések megtételére kötelezhető lesz. A belvárosi társaskör ma este kezdte meg estélyeinek sorozatát. A kör nem rég alakult meg, s már is megmutatta, hogy életképes. Igen jól választotta meg a rendezőséget, mely aztán nagyon csinos társaságot gyűjtött össze a Hungária fogadó nagy termébe. Koderle Róza k. a. zongorázott, Komáromi Mariska k. a. magyar népdalokat és a Piccolinot énekelte, Máthé István úr hegedült, Hajós Zsigmond úr pedig énekelt. A programm minden egyes száma zajos tetszést aratott, a közreműködőket a szép számú közönség megtapsolta és megéljenezte. Saxlehner